Netidők Blogtársaság

Egyre több embernek van okostelefonja, amit az élet minden területén használni szeretne. A készülékek megjelentek a vásárlók kezében is, a boltokban is egyre-másra telefonjukba bújt emberekbe botlani. De nehogy azt higgyük, hogy mindannyian SMS-t írnak, játszanak vagy telefonálnak – sokan a vásárláshoz használják a készüléket, a bevásárló listát ellenőrzik, árakat hasonlítanak össze, fényképet készítenek vagy a vonalkódot olvassák le. Nem véletlen, hogy néhány helyen már tiltják az okostelefon használatot, biztonsági őrök és eladók figyelik, hogy ki veszi elő az okostelefonját a boltban. A készülékek ugyanis átalakítják a vásárlás élményét, többek között versenytárssá változtatják a hagyományos és az online üzleteket. A téma sokakat érint és még többeket érdekel.

A napokban rendezték meg a barcelonai Mobile World Congress „párját” a Nagy Víz túlsó partján. A CTIA idén 2013. május 21-23-a között zajlik Las Vegasban, szokás szerint a vezeték nélküli kommunikációs iparági szövetség szervezésében. Számos izgalmas előadás hangzott el az elmúlt napokban, ami azt mutatta meg, hogy hogyan hat a mobil az élet különböző területein, például a vásárlásra vagy az oktatásra. Most nézzük meg közelebbről a vásárlást.

A Walmart – a világ legnagyobb kiskereskedője – szerint a mobiltelefon által befolyásolt hagyományos (offline) kereskedelem volumene 2016-ra elérheti a 689 milliárd dollárt. A cég mobil területért felelős vezetője, Gibu Thomas szerint ez közel duplája(!) lesz az e-kereskedelem területén várt 345 milliárd dollárnak. Ha hinni lehet ezeknek a számoknak, akkor tehát az online kereskedelem okozta fejlődésnél sokkal nagyobb változások várnak ránk a következő három évben a hagyományos kereskedelemben a mobilnak köszönhetően.

Mit látni a mobil vásárlás terén? Az emberek magukkal viszik az okostelefont a boltokba, de aktívan használják azt már vásárlás előtt is. A Walmart szerint az olyan alkalmazásoké a jövő, amelyek segítenek a bevásárló lista összeállításában, a vásárlandó elemek bolton belüli megtalálásában, a speciális étkezési szokásokat követő vásárlók igényeinek a kiszolgálásában, az olyan termékek összeválogatásában, amelyek összértéke nem halad meg egy előre meghatározott összeget, vagy az olyan termékek megvásárlásában, amit egyébként is rendszeresen vesznek az emberek. A lényeg, hogy a vásárló legyen a középpontban, számukra kell egyszerűbbé és kényelmesebbé tenné a vásárlást. Nem valami extravagáns csilivili technológiára kell gondolni, hanem arra, ami egyszerűbbé teszi a dolgokat.

Kérdés persze – ami nem derült ki a Walmart előadásáról beszámoló cikkben –, hogy a Walmart hogyan készül fel például a vonalkód szkennelő alkalmazások keltette kihívásra, aminek révén az emberek már a boltban meg tudják nézni, hogy ugyanaz a termék mennyibe kerül online. Vagyis képessé válnak egyszerűen bemutatóteremként használni a boltokat, megnézni, kipróbálni a terméket, majd online rendelni meg ugyanazt, onnan ahol a legolcsóbb, vagy amelyik boltban megbíznak. Így még csak haza sem kell cipelniük a terméket, mivel házhoz szállítják nekik azt. Így lesznek az offline boltok egy csapásra versenytársai a teljes e-kereskedelemnek, minden online boltnak egyszerre.

Akit mélyebben érdekel a téma, annak ajánlom figyelmébe a Google közelmúltban megjelent tanulmányát, amely a mobil és a vásárlás kapcsolatáról készített átfogó kvalitatív és kvantitatív kutatásokon alapul. A „How Mobile Is Transforming the Shopping Experience in Stores” (Hogyan alakítja át a mobil a vásárlási élményt a boltokban) címet viselő jelentés szerint a mobil eszközök segítenek az embereknek a termékek felkutatásában, az összehasonlításában és megvásárlásában – nem csak online, hanem már a boltokban is. Ez nem a jövő sci-fibe illő tevékenysége, hanem mindennapos az okostelefon tulajdonosok esetében már ma is: az okostelefonos vásárlók 84%-a használja a hagyományos boltokban a készülékét. A tanulmány azokat tekinti okostelefonos vásárlóknak (shoppers), akik legalább havonta egyszer használják vásárlással kapcsolatban vagy azt támogatandó az okostelefonjukat. Ez alapján ötből négy (79%) okostelefonos tulajdonos beleesik ebbe a kategóriába és minden hatodik (17%) okostelefon tulajdonos gyakori mobilos shopper – legalább hetente használja vásárláskor a telefonját.

A kutatás legfontosabb megállapításai, hogy a mobil keresés a kiindulópont (innen nézve nagyon is érthető a Google érdeklődése a téma iránt – nem pusztán az android hajtotta kíváncsiságról van tehát szó). A mobilos vásárlók 82%-a nem alkalmazást vagy weboldalt nyit meg a telefonján, ha termék információra van szüksége egy boltban ácsorogva, hanem egy keresőt. Az is kiderült a kutatásból, hogy a mobilos vásárlók 25%-kal többet költenek a boltokban azoknál, akik nem használják erre az okostelefonjukat. Ugyanakkor nincs tipikus termék- vagy bolt kategória, ahol kevésbé vagy jobban elterjedt lenne a mobillal segített vásárlás, minden iparágban egyaránt felütötte a fejét a jelenség.

Mindebből úgy tűnik, hogy szakadásos fejlődés előtt állunk a vásárlás területén, a hagyományos boltoknak érdemes elgondolkodniuk, hogy hogyan tudják a saját malmukra hajtani a vizet az okostelefonok megjelenésével. A tiltás biztosan nem lesz hosszú távon kifizetődő megoldás, az első eredmények ugyanis azt mutatják, hogy az okostelefon terjedése nem megállítható, ráadásul az ilyen vevők többet is költenek…

Pintér Robesz

Egy 32 gigás iPhone 4 mindössze 500 euróért a bolondnak is megéri. Bekapcsolásra még működik is. Aztán otthon amikor tüzetesebben megnézzük...

Immár negyedik alkalommal rendezték meg a Smartmobil konferenciát, amelyen ezúttal közel ezren vettek részt a már megszokott helyszínen, a RAM Colosseumban. Az elsősorban jól láthatóan fejlesztőknek és a start-up cégeknek, valamint befektetőknek szóló konferencia ezúttal is vonzotta a terület után érdeklődő rokon szakmák képviselőit, bár mintha médiásból, FMCG cégekből és az ügynökségek képviselőiből kevesebb lett volna a korábban vagy hasonló rendezvényeken megszokottnál. A mobilos terület rakétaszerű bővülésével együtt immár jobban azonosítható részterületekre szakad és ezzel párhuzamosan a hozzá kapcsolódó várakozásokra ráülő lila köd is oszlani látszik a fejekben. Ez összefügg azzal, hogy egyre többen kézzelfogható tapasztalatokat szereznek mobilos projektekben és nem csak a megmentőt vagy a gyors meggazdagodás lehetőségét látják benne - sokszor hamis illúziókat kergetve.

2010-ben - az első alkalommal - még arról szólt a rendezvény, hogy "jön-e a forradalom" és még az iPhone és az Android csatározása volt a középpontban, ahol az Android még nem volt az a nyomasztóan hatalmas ökoszisztéma, mint most. 2011-ben már tavasszal kijelenthettük, hogy ez az Android éve lesz - a várakozások beigazolódtak, megállíthatatlanul terjedt a rendszer világszerte, viszont, ahogy feljebb említettem a területről sokan tudtak keveset, így inkább ködös elképzelések hajtották a tömegeket a rendezvényre. 2012-re már nem az volt az érdekes, hogy jön-e a terület, mert biztosak lehettünk benne, hogy igen, hanem az volt a kérdés, hogy mekkora felfordulást okoz, mi mindent változtat meg az életünkben gyökeresen. Végül 2013-ban már arra fókuszálunk, hogy mit mutatnak a hazai és a nemzetközi tapasztalatok, a mi saját projektjeink tapasztalatai (sikereink és kudarcaink). Amiből az is kiderül, hogy mit és hogyan kell csinálni ezen a területen és mi várható még a jövőben, merre érdemes továbbindulni. Éppen ezért már nem kérdés, hogy jön-e a terület, hogy mekkora, hogy mit ígér és mit változtat meg - mert már nyakig benne vagyunk mi is, ezért tudjuk, érezzük és csináljuk. Vagyis mi magunk is alakítjuk a jövőnket. Nem csak beszélünk róla. Első kézből tudunk saját tapasztalatokat megosztani, hogy nekünk hogyan megy, hogy éppen mi mit csinálunk és mit tanultunk belőle (például mozgó daru alá nem állunk). Ugyanakkor kíváncsiak vagyunk, hogy mások mivel foglalkoznak, mit fejlesztenek éppen és merre tart ez az egész a világ. A Smartmobil idejére mindenki kicsit félrerakja azt a munkadarabot, amin éppen dolgozik, megáll a forgácsok hullása, lerakjuk a munkaruhát, felvesszük az ünneplőt és elmegyünk tapasztalatokat cserélni. És nagyon jól van ez így, jobb arról beszélni, amit  csinálunk, mint amit mások csinálnak (több ezer kilométerre tőlünk) vagy, amit csinálni kellene, ha végre nekifognánk.

A 2013-as Smartmobil konferencia nagy lépést tett a nemzetközivé válás felé is. Érezhető a szervezők törekvése, hogy regionális rendezvényt (eseményt) csináljanak a Smartmobilból, ami kitör a köldöknézős, ej mi magyarok vagyunk a bokréta a Jóisten "okostelefonján" megközelítésen. Már korábban is voltak nemzetközi előadók, de ez volt az első év, hogy a nagyteremben szinte alig hangzott el magyar előadás. Mindez kell ahhoz, hogy érdemes legyen idejönnie egy cseh, osztrák vagy éppen finn fejlesztőnek, szakértőnek, mert nem csak valamennyi networking lehetőséget kap, hanem érdekes, csámcsognivaló tartalmat is. Ahhoz, hogy felrakjuk Magyarországot (Budapestet) az okostelefonos világ térképére, szükség van egy ilyen eseményre.

Végül a Smartmobil bevallottan a hazai (nem csak) mobilos start-upok seregszemléje is akar lenni. Hogy megmérettessenek a hazai világmegváltó ötletek és még inkább becsatlakozhassanak a nemzetközi vérkeringésbe. Seregszemle is ez, de több annál, a családi ezüst megmutatása. Az irány jó, a következő lépésben az kell, hogy nemzetközi összevetésben is megmérettessenek a projektek, ne csak a zsűri legyen világlátott, tehát ne csak szinte kizárólag magyar csapatok versenyezzenek.

Szóval mindent összevetve jó volt az idei rendezvény is, az irány jól látható, gratula és köszönet a szervezőknek!

Pintér Robesz

Beszámolóim a korábbi Smartmobil rendezvényekről:

2012: Smartmobil 2012 - nomofóbok egymás közt

2011: Az okostelefon ígérete és illúziója

2010: Jönnek az okostelefonok - iPhone vs. Android konferencia

Az írás első részéből kiderült, hogy az okostelefont használók kétharmada szokott játszani készülékén, és többségük nem érzi úgy, hogy túl sokat tölt mobilos játékkal. Ugyanakkor minden negyedik játékossal előfordult már, hogy elhanyagolt valamilyen más – adott esetben fontosabb – tevékenységet a játék miatt: elmaradt munkájával, elkésett valahonnan vagy egyszerűen csak kevesebbet aludt. Jellemzően azonban a mobilos játékok akkor kerülnek elő, ha amúgy sincs jobb dolgunk: utazás vagy várakozás közben.

Ebből következően a játékosok háromnegyede egyetért azzal, hogy a mobilos játék jó időtöltés, azt viszont már csak egyharmaduk gondolja, hogy társadalmilag elfogadott dolog az, ha valaki sokat játszik a telefonján. Az agresszió-átvitelt illetően erősen megoszlanak a vélemények: nagyjából ugyanannyian értenek egyet azzal, hogy az erőszakos játékok agressziót váltanak ki a játékosból, mint ahányan az ellenkező véleményen vannak.

Persze a többség nem is agresszív játékokat játszik: a férfiak 10, a nők 4 százaléka szórakozik telefonján lövöldözős vagy valamilyen más akciójátékkal. Legnagyobb tábora az ügyességi és a logikai játékoknak van – mindkét játéktípusnak nagyjából a játékosok fele hódol. Népszerűek emellett a mobilos kártyajátékok, a szójátékok és a kvízek is – utóbbiakat inkább a hölgyek kedvelik, míg az autó-motor és sport tematikájú játékokat, vagy a kártyát és a kaszinót elsősorban a férfiak preferálják. Az alkalmi játékosok jellemzően egy vagy legfeljebb két játékkal szoktak játszani, a rendszeres játékosok több mint fele ugyanakkor legalább három-négy játékot is űz – és természetesen ők többféle játékot is próbálnak ki, mint azok, akik csak ritkábban játszanak.

Bár a digitális boltok számtalan játékot kínálnak, a játékosok közel negyede még sosem töltött le játékot innen; ők azzal játszanak, ami már gyárilag vagy a szolgáltató jóvoltából elérhető volt a készülékükön. Mindez persze inkább az alkalmi játékosokra igaz, a rendszeresen játszók döntő többsége használta már a digitális boltot, sőt 13 százalékuk fizetett is már játékért. Az összes játékoson belül viszont még nem éri el a 10 százalékot azok aránya, akik pénzt adtak valamilyen mobilos játékért – és akik fizettek, azok is többségükben legfeljebb 1000 forintot áldoztak erre a célra az elmúlt év folyamán. Ráadásul a jelek szerint a közeljövőben sem fog jelentősen változni a fizetési hajlandóság, hiszen az eddig csak ingyenes játékokkal játszók 90 százaléka a lehetőségét is kizárja annak, hogy a jövőben fizetni fog mobilos játékért.

Az ingyenesség tehát fontos szempont akkor, amikor játékot keresünk az okostelefonunkra, emellett azonban más tényezők is szerepet játszanak a választásban. Leginkább ismerőseink, barátaink véleményére adunk: a játékosok 56 százalékát ez komolyan befolyásolja, míg a játékhoz tartozó, a digitális boltban olvasható felhasználói értékelések 43 százalék döntésére vannak komoly hatással. A boltok ajánlásait, vagy a különböző szakportálokon, magazinokban olvasható teszteket, véleményeket ugyanakkor már jóval kevesebben veszik figyelembe.

Ahogy a cikk elején is felhívtam rá a figyelmet, a mobilos játék nem újkeletű dolog, hiszen gyakorlatilag már a kezdetektől játszhatunk mobilunkon. Nem vitás azonban, hogy az okostelefonok hozták el azt a felhasználói élményt, amely már vetekszik a PC-s játékokéval. Innen nézve tehát adódik a kérdés, hogy mennyire váltja ki okostelefonunk e tekintetben is a számítógépet. Nyilvánvaló, hogy mobilitásának, méretének köszönhetően sok szituációban a telefon már most egyeduralkodó, azzal azonban, hogy a mobilos játékok teljes egészében ki tudják váltani a PC-s játékokat, a játékosoknak is csupán egynegyede ért egyet. Mindenesetre azért sokatmondó adat, hogy azok körében, akik szoktak játszani a mobiljukon, 15 százalék ma már kevesebbszer ül le a számítógép elé játszani, mint korábban, további 16 százalékuk pedig teljesen leszokott a számítógépes játékokról.

Az írásban szereplő adatok az NRC 1000 fős, a legalább hetente internetező 18-69 évesekre reprezentatív Omnibusz kutatásából származnak – az okostelefon-használók száma a mintában 450, az okostelefonon játszóké 300 fő volt.

Kurucz Imre

| Még több lehetőség

Dezintegráló hazai kultúra, inkompetens szabályozási környezet, lemaradás okostelefóniában, innovációs kényszer, ötletes új megoldások. 2013. március 12-én, kedden rendezték meg Budapesten az Evolution ’13 konferenciát, amely a legújabb online, mobilos és közösségi médiás trendekkel foglalkozott.

A Hotel Héliában három teremben párhuzamosan zajló rendezvényt György Péter, az ELTE professzora nyitotta meg. Előadásában arra hívta fel a figyelmet, hogy fontos belátnunk, hogy az Egyesült Államokból érkező új technológiai trendek vagy kulturális jelenségek teljesen más léptékben értelmezendők nálunk, mint eredeti közegükben. A lépték fogalma ebben az esetben a térképészetből jön, és azt jelenti, hogy mekkora kicsinyítésben-nagyításban látunk egy környezetet, mi rajzolódik ki a térképen (ezzel ugyanis láthatóvá tehetünk és el is tüntethetünk dolgokat). Magyarország egy pici ország, más lehetőségekkel és problémákkal, mint az USA – ez még önmagában nem lenne baj, de jelenleg a hazai szabályozási környezet, a jogalkotók képtelenek lefordítani a hazai közegre a világban zajló technikai vagy kulturális változásokat és megfelelő szabályozási környezetet teremteni számukra. Jól láthatóan nem is értik ezeket. Ezt még tetézi, hogy a legfontosabb (legtöbb embert elérő) média, a televíziózás, különösen az MTVA produktumai alapján nincs tisztában azzal, hogy milyen kulturális változások zajlanak a világban. A kereskedelmi média sem sokkal jobb, ha megnézzük például a saját gyártású sorozatokat, akkor abból egy züllött, „kavarós” emberekkel teli kriminalizált Magyarország képe rajzolódik ki. Miközben a médiának az lenne a szerepe, hogy integratív közeget teremtsen, segítsen értelmezni a világot, hogy miről mit gondoljunk, hogyan viszonyuljunk hozzá össztársadalmi szinten. Ezt azonban nem teszi meg, helyette a rendszerint amerikai filmek és sorozatok próbálják betölteni ezt a szerepet idehaza is – csakhogy ezeket nem egy ilyen kis léptékű országnak szánták, így nálunk nem is képesek integrálni a társadalmat. A hazai média úgy tűnik inkább dezintegrál, műsorai pedig rendszerint nemzetközi mércével mérve nézhetetlenek, egy állatkert belső terjesztésű anyagainak tűnnek. Kemény szavak ezek – nem véletlenül érezhette a közönség, hogy most jól „megkapta”.

A központi teremben tartott megnyitót a két kisteremben is közvetítették, majd ezekben is elkezdődött a program, jómagam az elsősorban az okostelefóniával foglalkozó Mobile Hungary-t választottam és ültem végig az előadásokat egészen kora délutánig. A mottó az „Elmosódó határok: ahol az offline és az online találkozik” volt, ami röviden annyit jelentene, hogy a mobiltelefon képes elszakítani az internetet a helyhez kötött számítógépektől, lehetővé tenni, hogy bárhol és bármikor hozzáférjünk az internethez, tartalmakhoz, alkalmazásokhoz. A mobilban így találkozhat az offline és az online világa.

Az előadásomban arra hívtam fel a figyelmet, hogy bár ez a lehetőség idehaza is létezik, de a hazai evolúció elég lassú, sokan, akiknek van okostelefonja, nem használják azt internetezésre (40%-a az okostelefon tulajdonosoknak az eNet 2012 decemberi mérése szerint). Az okostelefonosok közel fele nem nézi a telefonján sem a levelezését, sem a közösségi médiát, végül 60%-uk nem tölt le alkalmazásokat sem a készülékére. Költői kérdésemre, hogy akkor „mi a fenének nekik okostelefon” a hallgatóság néhány tagja provokálva érezte magát és érdekes párbeszéd alakult ki. Egyetértettünk abban, hogy sokaknak azért van okostelefonja, mert a szolgáltatóknál szinte csak ilyen készüléket kapni kedvező áron. Mások pedig egyszerűen divatból vesznek ilyen készüléket. Sokan azonban nem érzik szükségét, hogy ki is használják ezek tudását, vagy, hogy adatforgalmi csomagot is válasszanak hozzá. Annak ellenére sem, hogy a belépő csomagok elég olcsóak (akár 1000 forint alatt is elérhetőek) – bár ahogy nemzetközi összevetésben láttuk a hazai mobilozás árai Európában a drágábbak közé tartoznak, ami részben hozzájárul ahhoz, hogy a mobil internet használatát tekintve tavaly sereghajtók voltunk Európában. Innen nézve elég nehézkes ez a mobilos evolúció idehaza – ami lehet, hogy nem csak engem emlékeztet arra, ahogy a ’90-es években az internet használata (nem igazán) terjedt idehaza.

Az előadásomat Erdélyi Zsolt, Kis Ervin Egon és Novák Péter kerekasztal beszélgetése követte. Elsősorban abban nem értettek egyet hárman, hogy kell-e, érdemes-e Magyarországon innoválni. Erdélyi Zsolt szerint inkább a Volkswagen kiváró, követő logikáját kellene itthon is alkalmazni, ha valami már bevált máshol, akkor kell a hazai közegre átültetni – bár ekkor sem garantált a siker. Kis Ervin Egon szerint viszont muszáj felkészülni a változásokra, mert azok sokkal gyorsabbak, mint bárki gondolná. Példának a VHS hazai eltűnését említette, ami az egyik évben még rekord eladásokat generált a karácsonyi szezonban, majd a következő tavasszal a nagy kiadók bejelentették, hogy nem adnak ki több filmet VHS-re. Attól, hogy most még úgy tűnik, számos feltétel nem kedvez a mobiltelefonos megoldásoknak, az sokkal gyorsabban fordítja majd fel gyökerestül a viszonyokat, mint gondolnánk. A postakocsi hálózatot működtetők sem féltek az autóktól annak idején, mert azokhoz rendes úthálózat, benzinkúthálózat és elérhető javítóműhelyek sokasága kellett. Olyan komplex infrastruktúra, aminek kiépítése lehetetlenül összetett és hosszan tartó folyamatnak tűnt akkor… A mobilra is most kell felkészülni, mert sokkal gyorsabban jön, mint az a hazai viszonyokból tűnhet.

Végül hagy zárjam ezt a töredékes beszámolót egy érdekes innovációval. Ottlik „Hajnali háztetők” című regényéből készítettek interaktív sétát okostelefonra a MOME KTL, a Petőfi Irodalmi Múzeum és az MTA SZTAKI e-Learning Osztálya közreműködésével. A séta segítségével nem csak a regényt ismerhetjük meg, hanem azt a fizikai környezetet is, ahol a regény a múlt évszázad ’30-as éveiben játszódott. Az irodalmi séta elérhető a Budapest Guide@Hand alkalmazás ingyenes budapesti sétái között – ha végre kitavaszodik, akkor érdemes, akár több részletben is, bejárni a 16 kilométeres kulturális túrát, amiben találkozik az offline és az online világ.

Ottlik: Hajnali háztetők irodalmi séta from Creative Technology Lab on Vimeo.

Pintér Robesz