Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

A Netidők és a zene (2. rész)

A poszt első része: A Netidők és a zene

A pár nap múlva 16. évébe lépő műsorunk a kezdetektől a digitális világról szól és arról, hogy a sok technológiai újdonság hogyan alakítja át az életünk legtöbb területét. E témák jó nagy részét a kultúra (zene, film, más művészetek, pl. színház, képzőművészetek stb.) jelenti, így lehetne a műsor címe a mostani petőfis műsorcímmel akár Digitális Kulturfitnesz is. A kultúrán túli területek is fontosak: az információs társadalom, az e-demokrácia, a digitális jog, az internetes nyelvészet, a nyílt forráskódú világ, a számítógépes játékok, a Nagy Testvér elektronikus megvalósulásai és persze a technológia érdekességei is.

Mivel most négy évvel ezelőtt egyszer csak minden átmenet nélkül egy zenei rádióban találtuk magunkat, ezért a műsorunk kétféle formában készül el: azok kedvéért, akik a korábbi beszélő műsort megszerették, továbbra is az eredeti formájú műsort rögzítjük (ez található meg a weboldalunkon) – a zenei rádióvá alakított Petőfi adó hallgatói számára pedig készül egy zenés műsorváltozat.

Az utóbbi hónapokban már lehetőségünk is van olyan zenéket is mutatni az adásban, ami a műsor tartalmaihoz kapcsolható. Így mutattuk be az első alkalommal a Grammy-díjazottak közé bekerült számítógépes játék zenéjét. Christopher Tin még 2005-ben írta az idén díjazott Baba Yetu c. dalt, egyetemi szobatársa felkérésére a Civilization IV c. körökre osztott számítógépes stratégiai játék főcímzenéjének, amelyet a sowetói evangélikus kórus ad elő. A felvétel a „Legjobb instrumentális szám kísérő énekesekkel” kategóriában nyerte el a magas kitüntetést.  A lemez egyébként kapott egy másik Grammyt is, mégpedig a „Best Classical Crossover Album” kategóriában is győzedelmeskedett. A műsorban a stratégia játékokat és a játékzenéket egyaránt nagyon kedvelő Spányik Balázs mutatta be.

Balázs egyébként 2003. februárjában DJ Chatmanként is jelentkezett, amikor mint a Commodore Rock hatalmas rajongója ízelítőt adott a commodore 64-es zenékből és azok feldolgozásaiból. Aztán egy héttel később folytatta zenei bemutatóját, melynek során kiderül, hogy a Commodore 64-es játékzenéket feldolgozó Press Play On Tape nevű zenekar sokkal jobb, mint a Backstreet Boys. (2003-as archív oldalunkon február 6-nál és 13-nál megtalálható.)

2005-ben az óév utolsó műsorában egy furcsa hangszerről beszélt nekünk Mandel Róbert zenész. Akkor éppen száz éve, 1906-ban mutatták be New Yorkban azt a különös berendezést, melyhez dinamók, írógép és zongora, no meg a telefonhálózat kellett: a telharmónium születésére emlékeztek egy szokatlan koncerten az Óbudai Társaskörben. Mandel elmesélte a koncert érdekességeit és a beszélgetés után belehallgattunk az éppen az adás előtt végetért telefonos közvetítés hangjaiba is. (2005-ös archív oldalunk.)

A hip-hoptól a drum’n’bass-ig, a világzenétől a black metálig számos műfaj kultúrájáról és a digitális zenei forradalom hatásairól is szól a májustól kapható Zenei hálózatok – zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában c. kötet. A különféle tanulmányokból álló könyv egyik érdekessége, hogy teljes egészében ingyenesen is letölthető. Az egyik szerkesztő Tófalvy Tamás, kultúrakutató és szakújságíró a május 30-i műsorunk vendége volt.

Még mindig maradt zenei téma a tarsolyomban, de nem akarom, hogy olvasóink unják a témát, úgyhogy csak címszavakban néhány további a teljesség igénye nélkül: többször beszéltünk a Making New Waves fesztiválról, ahol különös hangzású digitális zenét is előadtak. Vendégünk volt Pierrot, aki a számítógépes kalandjátékai zenéjéről is beszélt, vagy Dés László, aki azt mesélte el, miképpen használja a lemezek készítéséhez a számítógépet. Vendégünk volt az egykori Panta Rhei együttes basszusgitárosa, Szalay András, aki németországi tartózkodása alatt egy digitális gitárszintetizátort, az Axon fejlesztette. És vendégünk volt a KFT együttes dobosa, Márton András és a kortárs zenész ifj. Kurtág György, ők ketten közös zenei kísérletükről meséltek, amelyben műholdak „hangját” és az internetet is felhasználták a koncerteken.

Szilágyi Árpád

 | Még több lehetőség

0 Tovább

A Netidők és a zene

Múlt szombaton délután a rádiós kollégáimmal „léptem fel” a háromnapos Duna Party fesztivál keretein belül a fővárosi Március 15. téren felállított sátorban, ahol a magyar közmédia műsorainak készítőivel találkozhatott a nagyérdemű publikum. Kollégáimmal (akik a Petőfi Rádió munkatársai – név szerint Leirer Tímea műsorvezető, Buda Márton műsorvezető, Szabó Tamás műsorvezető-zenei szerkesztő és Kovács Gellért szerkesztő) egy bő órában mutattuk be a Petőfi műsorainak jó részét, így bemutatkozási lehetőséget kapott a Netidők is. Jómagam pedig arra gondoltam, hogy a teljesség igénye nélkül megmutatom, hogy a műsorunknak mennyiféle kapcsolódása van a zenéhez. Alább egy kis ízelítő a témából.

Kezdjük rögtön a műsorunk szignáljával! (Persze azonnal hozzáfűzöm, hogy a műsorunk Petőfi adón hallható változatában jelenleg – 2007. júniusa óta – nem hallható a szignálunk, hanem csak a műsor netes verziójában.) Az első saját szignálunkat az egykori Manhattan együttes negyedik tagja, Varga Szabolcs készítette 1998-ban különféle változatokban (pl. hír, lírai és dance), majd 2003-ban Pierrot készített belőle remixet.

Íme az eredeti.
És a Pierrot remix.


A hallgatóknak annyira megtetszett a dallam, hogy remixeket készítettek a szignálunkból. 1999-ben például Gargaj nevű hallgatónk - azaz Szelei Kis Gergely – az otthoni számítógépét használta "hangszerként", hozzá a Fast Tracker nevű szoftvert használta és készített waltzer, techno, hip-hop, jazz és rock változatokat.

Íme a trash metal verzió láncfűrésszel súlyosbítva.

A remixelés nem fejeződött be, mert még 2003-ban is készült ilyen új változat, amikor a műsor Netdoktornője élő adásban kérte a hallgatóktól, hogy készítsenek egy magyar nóta stílusú szignálváltozatot. Király Csaba nevű hallgatónk még aznap este elkészítette és el is küldte nekünk e-mailben. (És mellette készült country, táncdal, bigband és lassú is. Mind megtalálható itt.)

Magyar nóta stílusú szignál.

Számtalan más zenei érdekesség is van, ami a műsorhoz kapcsolható. Elkezdem most a sort, aztán ha a jövő héten még kedvem van hozzá, akkor folytatom.

A Netidők csapatában van egy zenész: Dragon György a műsor Hírsziporka rovatának a vezetője, aki már két szintis lemezt is készített (Time Machine – 2009 és The Everlasting Hope of Light – 2010), a Jamendo zenei portálon lehet letölteni, ahol most zajlik egy szavazás és az Instrumentális zenék kategóriájában lehet esélyes 2011 legjobb muzsikusa címre. (Erről éppen egy hete volt szó itt a blogon.


Zenészvendégeink közül hadd emeljem ki, hogy 2000-ben a mi műsorunkban mutatkozott be a Petőfi Rádióban az Amorf Ördögök és Tövisházi Ambrus. Éppen azért kerültek be a műsorba, mert nem csak elektronikus zenét készítettek, hanem ehhez a PC-t használták fel. (Egyelőre RealAudioval hallgatható meg a 2000. október 12-i adásban.)
1996-ban élőben csetelt egyszer a hallgatóinkkal Zorán is, majd 1997-ben egy akkor elkészült dalának készítési fázisait mutatta be a netről letöltött hangmintákkal az akkor elkészült weboldala segítségével, majd a végén az elkészült zenére a stúdióban ráénekelt. (Ez a műsor is RealAudio-val hallható jelenleg, a november 27-i adásban.)

2004-től többször is  élőben játszott a stúdióban klasszikus gitárján MS3, azaz ifj. Mester Sándor. (A RealAudio műsor meghallgató a 2004. okt. 28-i adásban) MS3 a Digimpro rendszer feltalálója. Ennek az érdekes zenei projektnek az a lényege, hogy a zenei felvétel alapelemeit véletlenszerűen rendezi újra, így egy dalnak nagyon sok tízezer remixe áll elő automatikusan. Még az Erasure együttes is használta a Digimprót, s noha jelenleg elérhetetlen a Digimpro eredeti weboldala, az Erasure oldalán megtalálhatóak a digimprós mixek.


Na jó, innen folytatom legközelebb :)

Szilágyi Árpád

0 Tovább

Milyen legyen a Netidők?

Két hónap van hátra a műsorunk 16. születésnapjáig. Gondoljuk át együtt, hogy hol tartunk, merre haladunk! Ezúttal tehát beavatom a közönségünket abba, hogy mi foglalkoztat a Netidőkkel kapcsolatban. Az a szándékom, hogy a műsor alakításában figyelembe vegyem az olvasóink-hallgatóink véleményét.

Először is tisztáznunk kell, hogy mi változott a 16 év alatt. A műsorunk indulásakor még 20-30 ezer személyi számítógép volt összesen az egész országban és a mobiltelefont is „bunkofonnak” hívta a köznyelv, mert nem volt még mindenki számára elérhető eszköz. És ezek csak a számszerű jellemzők. A fejekben nagy volt a zűrzavar és a félelem a számítógéppel kapcsolatban, naponta jelentek meg az újságcikkek az internetes bombareceptekről és arról, hogy a hálózat hogyan idegeníti el egymástól az embereket. Most, 16 évvel később már egész más a helyzet, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy őrületes mértékű változás következett be. Az internet ma már a magyar társadalom többsége (55-60%) számára a hétköznapi valóság része, a közösségi oldalak hozzák egymáshoz közel az embereket és kis túlzással mondhatjuk, hogy mindenkinek van telefonja. Azért kis túlzással, mert azért ma is vannak olyan tagjai a magyar társadalomnak, akik számára nem reális a mobiltelefon még a mai árak mellett sem, hiába tart a mobilpenetráció már bőven 110% felett. De a lényeg: a Netidőknek ma már nem lehet ugyanaz a célja, mint volt az indulásnál, hiszen a digitális világgal kapcsolatos félelmek és a tudatlanság nagy része mára a múlté.

Nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy van-e még ebben a helyzetben egyáltalán bármi értelme a Netidők műsornak (és a hozzá tartozó felületeknek, ennek a blognak és az online hangarchívumunknak helyet adó weboldalnak), vagy pedig abba kellene már hagyni?

A Netidők asztaltársasága


Szerintem még nem értünk annak a fejlődési folyamatnak a végére, amire Nyírő András azt találta mondani másfél évtizeddel ezelőtt, hogy digitális forradalom. Persze, a net, a mobil és a számítógép elterjedt, ez igaz. De ez még csak az eleje. Olyan ez a helyzet, mintha már átlátnánk, hogy hány hektár földet vonhatunk be a mezőgazdasági művelésbe, de egyelőre csak néhány zöldségfélét tudunk megtermelni a földünk egy kisebb részén, s közben kiderül, hogy még több hektár földünk van, amiről eddig nem tudtunk. A műsorban ma is sorra fedezünk fel újabb és újabb területeket, amelyek egy-egy szegletei a digitális világnak. Sőt, a műsor szerkesztőjeként azt kell mondjam, hogy az eltelt évek alatt a témakörök jócskán bővültek. Belakjuk az internetet, hódító útra indulnak magyar IT vállalkozások is, sőt hatással van a digitális világ a művészetekre, a közéletre, a vásárlásra, bankolásra, a tömegkommunikációra is stb.

Mi a feladatunk tehát? Az, hogy rácsodálkozzunk ezekre a területekre és aztán meg is mutassuk azoknak, akiket ez érdekel. Vagyis Önöknek, a mi közönségünknek. Közérthetően, vitatkozva, reagálva, praktikusan vagy éppen viccelődve. Mert hiszen ennyi év alatt, mint minden rendszeresen jelentkező médiaprodukciónak, a Netidőknek is kialakult egy állandó hallgatói köre, akik várják hétről hétre az újabb műsort. (A Facebook-on immár több mint 500 lájkolónk van, és érzékelhető abból is, hogy ha időnként elmarad egy-egy műsor, akkor azonnal kapom az okokat firtató hallgatói leveleket.)

Ettől függetlenül őszintén érdekel, hogy a bennünket követő kemény mag mit gondolhat arról, hogy merre érdemes mozdulnia a Netidők csapatának? Milyen témákról kellene beszélnünk? Milyen formában? A praktikus megközelítésekre van inkább szükség vagy a gondolkodtató összefüggésekre? A hangulat a lényeges vagy az információ? A társaságunk sokszínűsége a vonzó vagy az, hogy egyáltalán a digitális világról beszélgetünk? Aki szeretné megosztani velem az ezzel kapcsolatos gondolatát, az az e-mail címemet biztosan megtalálja a weboldalunkon.

Szilágyi Árpád

0 Tovább

Megjelent az Infoszótár c. könyv

Infoszótár

Álom az álomban. Infoszótár az Infoszótárról. Igen, megjelent ennek a blogrovatnak az alapjául szolgáló nyelvi anyag nyomtatott könyvben. Az Infoszótár amellett, hogy a Netidők blogtársaság egyik állandó posztja, a Netidők című rádióműsor régi rovata, 1998 őszén indult, amikor a műsor még MODEM IDŐK néven futott. Az első kifejezés, amit feldolgoztam, a lammer volt, és jól mutatja az IT világ nyelvi változásainak a viharosságát, hogy ma már ezt senki nem használja, nem is tudják, mit jelentett (én elárulom: ’kezdő, tapasztalatlan számítógép-használó’).

 

Az Infoszótár kötet jól követi azt a szellemiséget, amelyet ebből a blogrovatból is érzékelhetnek az olvasók: érthetően, népszerűen szeretnék információkat adni az érthetetlennek, idegenszerűen tűnő informatikai kifejezésekről. Ezzel egyszerre szeretnék a bátortalan felhasználókhoz, a gyakorlott profikhoz, az érdeklődő informatikusokhoz szólni, és szándékaim szerint a nyelvész kutatók számára is jó forrás lehet a kötet anyaga.

Persze, már hallom is a jogos kritikát: hogy lehet nyomtatásban kiadni egy ilyen könyvet?! Hisz olyan gyorsan változik az informatikai szókincs, hogy a szótár a megjelenés pillanatában már el is avul. Igaz ez, de hiszem, hogy a szakértők feladata közé tartozik a dokumentálás is, a mélyebb összefüggések bemutatása, az érdekességek elmesélése. Erre tesz kísérletet ez a kötet. Ha megveszik a Tinta Kiadó gondozásában és a Magyar Telekom támogatásával megjelentetett kötetet, ajánlom mindenkinek, hogy játssza el a kedvenc szótáros játékomat: üsse fel a kötetet találomra egy szócikknél, olvassa el, és ha a végén van utalás, „Lásd még:…” bejegyzés, akkor lapozzon oda, és folytassa ezt a játékot, amíg kedve tartja. Garantálom a jó szórakozást!

És nem titkolom azt a szándékomat, hogy a kézirat lezárása óta is folyamatosan gyűlő szóanyagot is publikáljam, ha összejön egy újabb kötetre való. Az Infoszótár jövője tehát ígéretes, legalább annyira, mint az informatikáé.

Köszönöm a Netidők blogtársaságnak, a sok segítséget és a sok biztatást, szeretetet, amivel elősegítették ennek a kötetnek a megjelenését.

 

Bódi Zoltán

 

| Még több lehetőség

0 Tovább

Ferkó, a színész-informatikus

Svédországban élő csodabogár hallgatónkkal, Ferkóval találkoztam pár nappal ezelőtt, itt, a januári Budapesten. Sok éve ismerjük egymást, de még most találkoztunk személyesen először. Megszokott momentum ez ma már, mégis furcsa még mindig: kialakulhat barátság több ezer kilométeres távolságban is, pusztán a kommunikáció – sőt, esetünkben a tömegkommunikáció, egy rádióműsor – által. Találkozásunk alkalmából meginvitáltam a Rádióba, nézzen körül egy kicsit ott, ahol a kedvenc műsora készül, amiért annak idején egyetemista korában képes volt rendszeresen 10 kilométert biciklizni hegyről le és fel. (Fotóink is e látogatás alkalmával készültek Ferkó okostelefonjával.)

Ferkó a Pagodában Szilágyi Árpáddal

Ferkó a híres Pagodában, kedvenc rádióműsorának szerkesztőjével, Szilágyi Árpáddal


Ferkó (teljes nevén Matolcsi Ferenc) erdélyi származású fiatalember jelenleg a svédországi Uppsalában a Gottsunda Színház alkalmazottja, beosztását tekintve – most kapaszkodjanak! – színész és informatikus! Mindkét szakmájáról diplomája is van.

Színész még Marosvásárhelyen lett, ahol a művészeti egyetemen tanult, majd a Szatmári Èszaki Színház Haragh György Társulatának tagja volt egy-két évig. (Már ez időben is élénken foglalkoztatta a távközlés világa, ugyanis egy kifúrt ötforintossal fülkéből telefonált Svédoszágba a kedvesnek.  Később szerzett egy nyomógombos telefont krokodilcsipesszel a nyilvános telefon meghekkeléséhez – ma, a mobiltelefonok korában már mosolyogva tekintünk vissza az ilyen történetekre.)

 

Ferkó 1994 óta él az észak-európai országban. 1999-ben jelentkezett az uppsalai egyetemre, ahol el is végezte a rendszerfejlesztő-programozó-designer szakot. Ekkoriban bukkant rá a rádióműsorunkra, amikor Sundsvall városában elkezte az egyetemet. Így emlékszik vissza a műsor-függővé válására:

 

„Hajnalban megérkeztem és a diákszálláson kiderült, hogy valószínűleg a függőleges fűtéscsövek miatt nem jön be élvezhetően 540 kHz-en a Kossuth rádió. Ez volt az első dolog, amit kipróbáltam. Ekkor kezdtem el flopi lemezen az egyetemről hazahozni a napközben elhangzott rádióadásokat. Volt olyan, hogy bicajjal lementem úgy 10 km-t a hegyről a laborig mert ott volt net-hozzáférésem. Így aztán hordtam haza a rádióadást, mint gólya a békát. Se tévé, se internet nem volt még akkor a diáklakásban… Na ekkor bukkantam rá a műsorotokra és aztán lettem függő. Ez egészen addig tartott, amíg élőben szólt a Netidők. Akkoriban sokszor lementem éjszaka az egyetemre, hogy chatelhessek veletek…”

Ferkó a Magyar Rádió egyik stúdiójában

Ferkó a Magyar Rádió egyik stúdiójában

 

Ferkó ezen csetelések alkalmával egyre aktívabb részese volt a műsornak, hovatovább azt is bebizonyította, hogy egy hallgatónk a rádió segítségével kukkanthat ki Svédországba!

 

Idézem az öt évvel ezelőtt megjelent Modemkori Hőstörténet című könyvünkből:

 

„…következzen a csúcsélmény, a sokcsatornás őrület, a multimédia netovábbja! Svédországi állandó hallgatónk, Ferkó, meghallván a műsorban, hogy videózunk, gyorsan bekapcsolta a saját webkameráját, és megkezdte saját szobájának képi közvetítését, amelyet mi a stúdióban láthattunk egy másik számítógép képernyőjén. És most jön a csavar: Ferkó Uppsalából érkező mozgóképét elkezdte mutatni operatőrünk a mi internetes „tévéadásunk” számára is! És ekkor az éppen adásban levő másik hallgatónk, akivel telefonon beszélgettünk, egyszer csak közölte: milyen érdekes, hogy a mi rádióműsorunk internetes tévéközvetítésének köszönhetően látja a saját számítógépén egy másik hallgató Svédországból jövő képét… Tessék?! Az első pillanatban mi sem fogtuk fel a dolog jelentőségét, pedig itt történt valami izgalmas. Újra összekapcsoltuk a létező csatornákat valami új és szokatlan módon.”

Ferkó és a 8-as stúdió

Igen, ez a híres 8-as stúdió!

 

Ferkó persze mégis leginkább színházi ember, aki színészmesterségét sem tagadta meg („legutóbb Darwin voltam a fejlődéstani múzeumban, ahol stepeltem és mezőségi legényest táncoltam, és közben 165 millió éves csontvázak között adtam elő a kismonológot a Föld  kialakulásáról”), de munkája közben aktívan használja informatikus ismereteit is. Megtörtént, hogy úgy lépett fel egy darabban az ügyész szerepében, hogy közben két notebook számítógéppel ő maga kezelte a színpadi fényeket meg a videótechnikát, közben néha felállt és elmondott egy-egy vádbeszédet vagy egy monológot az erényövről.

Sőt, arról is mesélt, hogy amikor nem lehetett a színpadon notebook, akkor a zsebébe rejtett mobiltelefonnal vezérelte a színpad világítását, miközben ő is az előadás részese volt…

 

Szilágyi Árpád

 

1 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek