Netidők Blogtársaság

Pár hónapja szerepelt blogunkban a Svédországban élő régi cimboránk, Matolcsi Ferkó, akiről akkor megírtam, hogy különleges csodabogár, hiszen színész és informatikus egy személyben. Ezúttal egy szépséges nevű szoftverre hívta fel a figyelmemet, amelyet nap mint nap használ és igencsak lelkesedik érte. Megkértem, hogy írjon egy kis ajánlót, hogy olvasóink is megismerkedhessenek a Waze programmal.

Szilágyi Árpád

Waze-essünk együtt, avagy a Szabó család a forgalomban?

Nosztalgiázva gondolok vissza a 14.4 kb/sec sebességű „Pocket-Modem” korszakra, ami csak picivel volt gyorsabb, mint a fax és horribilis telefonszámlát generáltam vele, mert a RealPlayer 0.000.1 beta verziójával hallgattam a Petőfi Rádiót vagy a Kossuthon a Szabó családot 15 éve. Azt már nem is emlegetem, milyen a floppyn hazahordott rádióadás vagy a BBS hangos levél.

De „ugorgyunk” mint Pósalaky bácsi az időben, amikor már élőben hallgatom mobiltelefonon 2009-ben Uppsalában autózva a Ki nyer ma? adását vagy ne adj Isten a Netidőket netán az Útinform beszól, hogy a sünök kint vannak Kiskunmajsán a posta előtt vagy torlódás van a rakparton. :-)

Egyszer az autóban hallgatott Netidők adásában hangzott el egy számomra szinte értelmetlen mondat pár évvel ezelőtt: „A közösségi oldalaké a jövő.” Aha… engedve a magyar szkepticizmusomnak, arra gondoltam, hogy megint valami lufi, ami hamar kipukkan. De nem!

A Netidők stábjára mondhatnám: „És tudja és tudja és tudja!”

Bejött: a Facebook tarol, kialakulóban a Google+ és a Messenger is feszegeti a közösségi pofonos ládát, mert az ember ha netfüggő is, társas lény.

Tiszta véletlenül bukkantam a Waze (ne vigyorogj, Véz-nek ejtsd) ingyenes alkalmazásra, ami egy zseniális ötletre épül. Röviden közösségi autózásnak mondhatnánk. Egy ingyenesen letölthető okostelefon-alkalmazás, ami Nokián, iPhone-on és Androidon is mükszik. Kell hozzá egy csipet adatforgalom, okos telefon GPS vevővel és egy csepp kütyümánia. Telepítés után ingyenes regisztráció, becenév választás, egy pár „Next” és már navigálhatunk is. Grátisz. :-) Turn bály turn akár magyar hangutasításokkal is. Eddig semmiben nem különbözik egy hagyományos jogtiszta!/méregdrága pénzért frissíthető navigációs programtól. De itt jön a csavar.

 

Aktív részese lehetsz a közösségi közlekedésnek, csoporthoz tartozhatsz (nem vagy egyedül), és valós időben jelentheted a rendőrségi ellenőrzést, torlódást, „útépítést” és megannyi mást, amiről a többi Waze felhasználó a közvetlen környezetedben azonnal értesül. Elvileg ezeket a jelentéseket figyelembe veszi a tervezés közben a program. Ha beállt a (Szilágyi) Árpád-híd környéke, nem visz arra. Természetesen eleve van alternatív útvonal és a Waze azt ígéri, hogy könnyen tanul. Vannak térkép-kedvencek, aranyos, hogy mint friss felhasználó, cumis ikonod van, de pár száz vagy ezer km megtétele után te lehetsz az utak királya! Azt remélem, hogy nem kell ecseteljem, hogy megbökhetjük az ismerősöket, csoporttársakat és 10km/h alatt még nyilvánosan cseveghetünk is (bizonyos sebesség fölött ránk szól, hogy a vezetésre figyelj!) vagy hozzászólhatunk a torlódási jelentéshez, hogy már lazább a dugó mert közösségi vezetésről csicseregnek a twitterek is.

Tizenéves koromban a kéziváltós, pedálos Simpson volt Talma csúcsgépe, minap vettem meg a kilencedik 2 Terrás zsebben merevedő lemezem…, 11 éve kitaláltam a StreetView elvét, de nem írtam belőle diplomadolgozatot, mert lehurrogtak, hogy hülye vagy, a billentyű kesztyűt már meg sem említem vagy az elektromágneses tűzhelyet vagy az intelligens utcalámpa ötletem, ami forgalmat is figyel vagy a hegyekben eltévedt vándor héliumos GPS segélykérő kolbászát…Mi jöhet még? Nincs új a nap alatt - mondják. Pedig van! Rengeteg újdonság van. Minden nap csak vannak, akik komolyan veszik: „Csináljuk meg!”

A Waze megér egy misét. Ki lehet próbálni és mivel Facebook-függőség van, Waze és Netidők-függő lettem. Nekem nagyon bejött, bár nem árt, ha van egy papírtérkép, mert addig okos a telefon, amíg az aksi bírja waze :-).

Matolcsi Ferkó

Hetek óta figyeljük a Google+ szolgáltatás megjelenése körüli híreket. A felhasználói száma olyan gyorsan nő, mint a frank árfolyama, immár inkább a 30 millió felé közelít a regisztrációk nagyságrendje. A Netidők Blogtársaság posztjaiban is lehetett már olvasni a Google+-ról (Facebook vs. Googe+, 3-3 érv a Google+ ellen és mellette), ezúttal a hangzó rádióműsorunk beszélgetésének egy részét tesszük elérhetővé, melynek résztvevői: Gállfy Csaba, a HWSW szakújságírója, Pintér Róbert információs társadalom-kutató és Borek András, a nyílt forrású rendszerek szakértője.

Szilágyi Árpád: Mire valók a Google+ szolgáltatásban látható körök?

Gállfy Csaba: Ez a Google+ egyik legfontosabb vagy legkommunikálhatóbb különbsége a Facebook-hoz képest. A Facebook-ban szemmetrikus kapcsolatok léteznek, tehát ha én bejelölök valakit, akkor ő vissza kell igazoljon, másrészt pedig a Facebook-on nagyon nehézkes megvalósítani azt, hogy a barátaink egyes szegmenseinek küldjünk ki üzeneteket. A tipikus beállítás az, hogy mindenki számára eljut a státusüzenet vagy a megosztott tartalom, videó, képek, bármi, amit megosztunk. A Google+ óriási újítása ezek a körök, amelyekbe ha beletesszük a barátainkat, akkor célzott megosztásokat tudunk végrehajtani. Vagyis a családi fotókat megoszthatjuk a családunkkal és a közeli ismerőseinkkel, míg a táncórával kapcsolatos legújabb fejleményeket megoszthatjuk az ott megismert barátainkkal.

Borek András: A Facebook-on nagyon sok erőforrást éppen a megosztás visz el, az, hogy mindent mindenkivel megosztunk. Azzal, hogy a Google például körökre osztotta ezt az egészet, ő exponenciálisan csökkentette az erőforrásigényt. Azt gondolom, hogy a Google nagyon okosan építette fel technikailag ezt az egész rendszert.

Szilágyi Árpád: Tehát akkor Google+-ban megmondhatjuk, hogy kivel mit osztunk meg, vagy milyen csoporttal mit osztunk meg?

Gálffy Csaba: Pontosan. És ugyanehhez kapcsolódik az aszimmetrikus kapcsolatok alkalmazása is, vagyis az, hogy ha beteszünk valakit egy körbe, az azt jelenti, hogy amit nyilvánosan megoszt, az megjelenik a mi listánkban, míg az, amit mi osztunk meg, az nem feltétlenül jelenik meg az övében, addig amíg ő is vissza nem jelöl minket. Ebben a tekintetben ez egy Twitterhez hasonló megoldás, ami megengedi az aszimmetrikus kapcsolatokat is.

Szilágyi Árpád: Az aszimmetria előny vagy hátrány?

Pintér Róbert: Szerintem alapvetően előny. A Facebook-nak a legnagyobb gyengesége az, hogy képtelen lemásolni az offline életből vett személyiségeinket. Egy ember valójában nem egy ember, hanem embereknek a sokasága, annak megfelelően, hogy milyen kapcsolatrendszerekben van. Nekem van egyetemista baráti köröm, esetleg valamilyen hobbit űzök, vagy éppen idejövök ebbe a rádióműsorba, az asztaltársaságba… tehát az embernek különböző csoportokkal van kommunikációja és a Google ezt tudta fantasztikusan megoldani, hogy képes vagyok általa ezeket az identitásokat nagyon egyszerűen menedzselni. Ebben az a fantasztikus, hogy nem az történik, hogy „na ezt inkább ki sem rakom”, mert mondjuk túl személyes, vagy inkább csendben maradok. Készítettünk ilyen vizsgálatot tavaly, hogy hogyan kommunikálnak az emberek ezeken az oldalakon: sokan kommunikálnak, az emberek negyede vagy harmada, mindenféle dologról. Valakik meg csak egyszerűen hallgatóznak: odamennek és nem mondanak semmit, mert félnek attól, hogy ki fogja azt majd elolvasni, ki fogja majd megnézni, és így inkább nem mondanak semmit. Tehát ha így lehetővé válik az, hogy célzottan, bizonyos emberek számára, viszonylag juttathassak el üzeneteket akár családi fényképeket, vagy hogy mi van velem, vagy pl. híreket meg lehet osztani, az akkor az embereket aktívabbá teszi ebben a közösségben. Valójában a nagy kérdés itt van: hogy ha a Google+ átmegy bétából aktív szolgáltatásba és mondjuk megnyitja a tágabb közösség felé ezt a rendszert, akkor elkezdik-e az emberek használni. Odamennek, megnézik, megcsinálják a profiljukat, egy-két embert felvesznek és aztán esetleg otthagyják az oldalt? Mutatnak erre statisztikák, hogy egyre kevesebben vagy kevesebb ideig használják az oldalt. Ha nem szokunk át a Facebook-ról, akkor hiába van egy jobb rendszer. Ezt a fajta rivalizálást már több esetben megfigyelhettük akár a számítástechnikában, hogy van egy jobb dolog, aztán mégsem terjed el – tehát egyáltalán nem biztos, hogy a Facebook-ot ezzel is sikerül esetleg letaszítani a trónról.

Szilágyi Árpád

A napokban regisztráltam a Google+ oldalra. Első benyomások következnek, amikből kiderül kinek (nem) érdemes regisztrálnia a szolgáltatásra – avagy három érv a Google+ mellett és három ellene.

Először nézzük meg, hogy miért érdemes regisztrálni az újonnan indult közösségi szolgáltatásra:

1. Nem kölcsönösségi alapon működik az oldal: ellentétben a Facebook-kal vagy az iWiW-vel, de a Twitterhez hasonlóan a Google+-on nem kell minden kapcsolatnak kétoldalúnak lennie. Követhetek (vagyis bejelölhetek) másokat anélkül, hogy elvárnám, hogy ők is kövessenek. És nem muszáj „visszaigazolnom” azokat, akik bejelölnek (tehát egyszerűen csak követnek). Így eltűnik az a kényszer, hogy ismeretlen ismerősökkel kelljen „barátokká” válnunk.
2. Letisztult felület, egyszerű beállítási lehetőségek: a napokban látott napvilágot a hír, hogy a Facebook annak ellenére az egyik legutáltabb oldal (felhasználói élmény szempontjából), hogy nagyon népszerű. A Google+ viszont hozza azt a letisztultságot és egyszerűséget, ami miatt alapból szeretjük a Google szolgáltatásait. Különösen az android alkalmazásban érezhető ez.
3. Körök az ismerőseink rendezésére: azzal, hogy a Google+ segítségével az ismerősöket megadott körökbe rendezhetjük, akikkel külön kommunikálhatunk, lehetővé teszi, hogy az offline identitásainkat online is menedzselhessük a közösségi térben. Mások lehetünk a család, a kollégák, az egykori iskolai osztálytársak, a barátok számára. Úgy ahogy a való életben sem ugyanazt látják és kapják belőlünk. Ezzel a Facebook egyik sokat kritizált tulajdonságán képes túllépni a Google+.

Persze a Google+ (jelenlegi formájában) biztosan nem alkalmas mindenki számára. Mikor nem érdemes átváltani a Google+-ra?

1. Játékok és egyéb alkalmazások rendszeres használata a közösségi oldalon: ha mi elsősorban kikapcsolódni, játszani, vagy 1-2 kedvenc alkalmazást használni járunk a közösségi oldalunkra, akkor (egyelőre) ne váltsunk, mivel ezeket nem találjuk meg a Google+ induló szolgáltatásai között. Talán idővel változik a helyzet.
2. Ha nem szeretünk mindent elölről kezdeni: aki egyszer már felépítette magát az iWiW-en, Facebook-on, MySpace-en – hogy csak az (egykoron) legnépszerűbb közösségi oldalakat mondjam az elmúlt évekből – az esetleg már belefáradhatott az egészbe. A Google+ az újrakezdőknek való.
3. Félelem a Kis Nővértől (a Nagy Testvértől): a Google szolgáltatásai révén rengeteget tudhat rólunk, aki nem szereti ezt, annak nem javasolom, hogy a személyes kapcsolatrendszerét is kiteregesse a cég előtt.

Persze ez csak az én véleményem. Ha Te szeretnél saját magad véleményt alkotni, de még nem vagy fent a Google+ oldalon, írd meg az e-mail címedet privátban a Facebook-on és szívesen küldök meghívót.

Probesz

A szoftverfejlesztés melléktermékeként jött létre az a projekt, amelyet immár Mixgar néven népszerűsítenek a Digital Natives munkatársai, akik szerint éppen a közösségi webszolgáltatások segítségével lehet demokratikusabbá tenni a közösségi terekben a zenehallgatást. Ha a „zenegép” ugyanis tudja, hogy ki van jelen az adott étteremben, házibuliban vagy éppen munkahelyen, és a jelenlevők már megosztották a kedvenc előadóik listáját, akkor ebből könnyűszerrel összeállíthatja a jelenlevők igényeinek megfelelő zenét. Bárdos Kristóf, a Digital Natives üzletfejlesztési menedzserével beszélgettem.

Bárdos Kristóf: Öten-hatan dolgoztunk együtt egy szobában és hamar nagyon harmonikussá vált a munkavégzés, egyetlen dolgot leszámítva, mégpedig azt, hogy egy drum ’n bass kedvelő kollégáig ért csak el az erősítő vezetéke… Ezen szerettünk volna javítani, és ebből az ötletből született meg a Mixgar, amit termékké fejlesztettünk.

Szilágyi Árpád: Mindenkinek változik az ízlése, változnak a kedvencei, jönnek újabb előadók, akik megtetszenek. A kedvenceket folyamatosan be kell gépelni?


Bárdos Kristóf: Az internetet hívtuk segítségül. A lényeg tehát, hogy amilyen zenét lájkoltam a Facebook oldalamon, vagy amilyen zenét hallgattam a Last FM-en, vagy később, amilyen zenéket én tároltam a telefonomon, ebből kiválóan össze lehet rakni a listámat. Sőt, folyamatosan aktualizálni lehet, mindenféle hozzányúlás és más bonyodalom nélkül.

Szilágyi Árpád: Ha továbbgondoljuk ezt az elképzelést, illetve magát az alkalmazást, mondjuk egy étteremben is elképzelhető lesz mindez, vagy mondjuk egy kávézóban. És ha ez a hely „felismeri” az én telefonom alapján, hogy ott vagyok, akkor ettől kezdve a helyi rendszer tudni fogja, hogy megérkeztem és nem is kell szólnom sem, hanem egyszercsak meghallom a saját kedvenc zenéimet?

Bárdos Kristóf: Valamilyen szintű közbeavatkozásra szükség lesz! Előveszem a telefonomat, felmegyek a Mixgar.com oldalára, le tudjuk kérdezni, hogy hol tartózkodik az adott felhasználónk és onnantól kezdve a felhasználón múlik, hogy szeretné-e hozzáadni a saját zenei profilját ehhez a helyhez. Érzékeljük az összes oda belépett felhasználót egy időben. Mondjuk legyen ott tíz ember, és megnézzük, hogy ők vajon milyen számokat szeretnek a legjobban, van-e közös zene, amit szeretnek hallgatni…

Szilágyi Árpád: Hogyan lesz ebből üzlet?

Bárdos Kristóf: Első körben azt szeretnénk, hogy kiderüljön, hogy ez a hipotézis, amit mi felvetettünk és egy 1.0-s nyitott béta verzióban elérhetővé tettünk, ez tényleg úgy működik-e és azt az élményt nyújtja-e az embereknek, amit szeretnek. Most azt szeretnénk, hogy házibulikban, irodákban kezdjék el használni a Mixgart, ahol egyébként is hallgatnak zenét és egyelőre ezt ingyenesen meg tudják tenni. És ha igazolva látjuk azt, hogy ezt tényleg szeretik az emberek és szeretik használni, akkor a közösségi helyek üzemeltetői fognak egy szerény, de nem sértő összeget befizetni nekünk havonta. Nem az a célunk, hogy egy sok tízezer-százezer forintos számlát tudjunk benyújtani havonta ezeknek a helyeknek. Egy nagyon jól skálázható szolgáltatást csinálunk, tehát ha mondjuk valakinek egy házibulija van, akkor egyszeri alkalomra, 24 órára mondjuk néhány sör áráért igénybe tudja venni. Ha pedig mondjuk egy vendéglátóhely kipróbálja ingyenesen, és azt tapasztalja, hogy az ő vendégei emiatt nagyon jól érzik magukat és ennek terjed a híre, illetve látják, hogy a vendégek előveszik a telefonjukat és látják, hogy mondjuk nyolc szám múlva jön a kedvencük, akkor esetleg még ott marad és iszik egy sört, vagy csupán tényleg jobban érzi magát, akkor azt a néhány eurót nem fogja sajnálni ettől a szolgáltatástól. Ha megnézzük, hogy például a Facebook, az Amazon, vagy az Apple milyen hasonló invesztíciókat hajt végre, biztos, hogy egy nagyon forró terület lesz ez a következő években.


Spányik Balázs: Mit szól ehhez az Artisjus?

Bárdos Kristóf: Nem tudom fejből a szerződés számát, amit megkötöttünk az Artisjussal, de már megvan, úgyhogy támogat minket és örül ennek a kezdeményezésnek.

Szilágyi Árpád: Hol lehet kipróbálni a Mixgar rendszert?

Bárdos Kristóf: A Mixgar.com oldalon. Most a következő hetekben bárki csatlakozhat és létrehozhatja a saját helyét, ahova meghívhatja az ismerőseit. Fontos, hogy ez egy helyhez kötött szolgáltatás, tehát egy embernek a gépéről szólhat a zene, a többiek oda tudnak belépni egy weboldalon keresztül és ott tudják megszavazni, hogy milyen számok szóljanak. Próbáljátok ki minél többen! Nagyon jól bírjuk, sőt kérjük a kritikákat, írjátok meg, hogy mit tapasztaltatok.

Szilágyi Árpád

Rendhagyó bejegyzés következik: oldalajánló. A Social Media Examiner saját meghatározása szerint a közösségi média iránytűje. Az oldal célja, hogy bemutassa, hogyan lehet az olyan eszközöket, mint a Facebook, twitter vagy LinkedIn minél okosabban használni – elsősorban üzleti célra.

A szakértők által üzemeltetett blog egy-egy bejegyzését rendre több százan osztják meg a twitteren. A Technorati és az AdAge a világ 100 legbefolyásosabb üzleti blogja között tartja számon. 87 ezer regisztrált felhasználójuk postafiókjába jutnak el e-mail hírleveleik révén.

A Social Media Examiner rendszeresen közöl esettanulmányokat, videóikban bemutatják, hogy hogyan használjunk 1-1 új eszközt (például a Google+-t), összefoglalják a friss kutatási eredményeket és interjúkat közölnek az egyes területek szakértőivel.

Néhány érdekesebb olvasnivaló a Social Media Examiner anyagaiból:

• 21 Creative Ways To Increase Your Facebook Fanbase
• 2011 Social Media Marketing Industry Report
• 10 Top Facebook Pages and Why They’re Successful
• 5 Tools That Help Measure Your Social Media Influence

Pintér Robesz