Netidők Blogtársaság

Egy barátom olyan lakásba költözött a budapesti belváros közepén, ahonnan a szolgáltató kikötötte az áramot és egy pereskedés miatt az egyelőre nem is kapcsolható vissza. Elgondolkodtam, hogy vajon milyen hatással lehet az ember életére, ha egy ilyen fontos közmű nélkül kell élnie.

Először is szögezzük le, hogy szerencsére meleg víz és fűtés van a lakásban, ezeket nem kapcsolták ki, tehát „csak” az áramot kell nélkülözni. Vegyük számba, hogy mit jelent ez. Először is, nincs világítás, tehát minden olyan helyiségben, ahol nincs ablak, csak ajtó, szinte mindig félhomály vagy teljesen sötét van (pl. fürdő, WC, kamra). Az ezekhez a helyekhez kapcsolódó tevékenységeket sötétben vagy zseblámpa mellett kell végezni. De így sem használható a mosógép, a villanyborotva, a hajszárító vagy a hősugárzó. Azokban a helyiségekben, ahol van ablak, napközben javarészt nélkülözhető az áram, ha a tevékenységünk nem igényel elektromos készüléket. Főzni például leginkább nappal lehet, amikor kint világos van, viszont így sem tudjuk használni a konyhában a mikrohullámú sütőt, az elektromos vízforralót, az árammal működő kávéfőzőt és nincs hűtő sem. A nappaliban nem lehet tévézni, az elemes zsebrádió vagy a máshol (például munkahelyen) feltöltött mp3 lejátszó viszont használható – amíg le nem merül. Ha besötétedik és olyasmit akarunk csinálni, amihez fény kell – például olvasni szeretnénk – akkor gyertyát vagy zseblámpát tudunk használni.

Mi a helyzet az információs és kommunikációs technológiák használatával? 10-15 évvel ezelőtt igazán gondban lettünk volna, ha áram nélkül szerettünk volna számítógépet használni és azon internetezni. Ma már viszont egy naponta a munkahelyen (vagy máshol) feltölthető laptoppal és mobiltelefonnal (vagy mobil stick-kel) akár fél napot is lehet otthon internetezni, anélkül, hogy rászorulnánk a 220-ra. Tehát minden este ülhetünk a gyertyafényes szobában és közben olvashatjuk a postr blogposztjait vagy böngészgethetünk az interneten.

Ahogy azonban a fentiekből kitűnhet, elég sok mindenről le kell mondanunk áram nélkül. Bár nem lehetetlen így élni, de sokkal inkább kötve vagyunk a nappalok és éjszakák váltakozásához, mint ahogy azt megszoktuk. Az áram hiánya egyaránt rányomja a bélyegét a tevékenységeinkre és az időbeosztásunkra (a napi rutinra), annak tervezhetőségére.

Persze ne higgyük, hogy áram nélkül élni kuriózum lenne – legfeljebb a magyar főváros közepén számít annak. Ha belegondolunk több ember élt áram nélkül a világtörténelemben, mint árammal és jelenleg is csak a fejlett világban ennyire kézenfekvő a folyamatos áramszolgáltatás a lakásokban (bár Magyarországon is tízezrek élnek áram nélkül, főleg tanyákon). Végeredményben tehát civilizációs függésről van szó, csak legtöbbször ezt nem vesszük észre, mivel az áram olyan közmű, amit természetesnek tekintünk – és véleményem szerint ez így is van jól. Sokkal inkább szemet szúr viszont a csak mostanában közművé váló infokom szolgáltatásoktól való függésünk és sokan szeretnek is szörnyülködni afelett, hogy egyesek „nem tudnak mobiltelefon vagy internet nélkül élni”. Nekik azt javaslom, hogy próbáljanak meg áram nélkül boldogulni néhány napig és rá fognak ébredni, hogy ők is ugyanúgy függők, csak ennek nincsenek tudatában.

Pintér Robesz

A héten felhívott egy újságíró, hogy az internet és a közösségi oldalak adatvédelmi aggályaival kapcsolatban tegyen fel kérdéseket. Kedden este egy szabadegyetemen adtam elő, ahol a hallgatóság soraiból sokan az adatvédelmi résznél figyeltek a legélénkebben. Végül tegnap egy rádiónak adtam interjút az internet társadalomra gyakorolt hatásairól, ahol a riporter gyakorlatilag csak az internet árnyoldalára volt kíváncsi. Vajon mi vonz egyes embereket annyira az internet sötét oldalában?

Nekem úgy tűnik, hogy ez a fajta érdeklődés nem egyedi. Az elmúlt több mint tíz évben, amióta az internettel és az információs társadalommal foglalkozom, azt figyeltem meg, hogy az emberek egy jelentős része folyamatos megerősítésre vár a szakértőktől, így tőlem is azzal kapcsolatban, hogy az internet eredendően elvesz tőlünk valamit, kevesebbek leszünk tőle és ez az internet alaptermészete. Ha megkapják ezt a fajta megerősítést, akkor úgy tűnik elégedettebbek lesznek a hallottaktól, igazolva érzik önmagukat, és talán az elfojtott bűntudatuk is csökken, miután kimondásra került a dolog.

Számomra viszont annak megértése az érdekes, hogy vajon miből táplálkozhat ez az érdeklődés a negatívumok iránt. Leginkább csak találgatni tudok. Korábban már írtam, hogy az emberek három féle módon viszonyulhatnak az internethez és lényegében bármilyen technológiához, vannak akik szerint „soha jobbat”, mások szerint „jobb lett volna, ha soha nem találják ki” végül egy harmadik csoport szerint természetes, hogy ellentmondásos minden technológia megítélése, mert általában egyszerre adnak és vesznek el valamit. Úgy gondolom utóbbi megállapítás járhat legközelebb a tényekhez, mivel lényegében minden technológia fausti alku, bár sokat kapunk, de vannak dolgok, amikről cserébe le kell mondanunk. Ebből az alkuból egyesek azonban inkább a negatívumokra koncentrálnak – vagy, mert azokkal a hatásokkal találkoznak inkább, vagy mert az jobban észlelhető a számukra, vagy mert erősebbek a félelmeik a technológia okozta változástól, mint a vágyakozásuk valami jobb iránt, amit ez a technológia megadhatna nekik. Ez a beállítódás tehát összefügghet azzal is, hogy akinek már egy kialakult életritmusa, rendszere van – főleg, ha azzal többé-kevésbé elégedett is – nem szívesen változtat azon, csak azért mert a dolgok működése, rendje megváltozik körülötte. Ők ebben a folyamatban hajlamosabbak inkább az értékvesztéssel azonosulni és azt a kérdést megfogalmazni, hogy mi szükség van ezekre az új eszközökre, miért kellene használni őket és miért nem jó úgy, ahogy eddig volt, miért vágyunk másra, többre ahhoz képest, ami a szüleinknek vagy az előttünk élőknek még elég jó volt.

Jómagam inkább hajlok a technológiát, főleg az infokommunikációs eszközöket pozitívan látók táborához, sőt, ahogy nemrégiben egy kollégám fogalmazott „jó értelemben vett” geek vagyok. Fontosnak tartom azonban annak megértését és elfogadását, hogy a technológia nem mindenkinek ugyanúgy hat az életére, nem mindenkinek ugyanazt jelenti, ezért nem mindenkinek ugyanolyan a viszonya sem hozzá. Ennek megértése segíthet minket abban, hogy jobban toleráljuk a Másikat és annak eltérő hozzáállását a technológia keltette változásokhoz is. 

Pintér Robesz

Tegye fel a kezét, aki rendelt már valamit az interneten! Lássuk csak: százból nagyjából hetvenen. És ki az, aki hideg élelmiszert vásárolt már a neten? Senki? Na jó, azért három kezet mintha látnék…

Valószínűleg a fenti jelenet játszódna le, ha véletlenszerűen összeválogatnánk száz netezőt, és feltennénk nekik ezeket a kérdéseket. Ugyanis míg a felnőtt internetezők 72 százaléka legalább egyszer rendelt már valamilyen terméket, szolgáltatást a világhálón keresztül, addig azok aránya, akik hideg élelmiszert (figyelem, nem melegételt!) vásároltak már ilyen módon, nem éri el a 3 százalékot; az elmúlt egy évben pedig csupán 1 százalékuk (vagyis kevesebb mint 40 ezer felnőtt) rendelt élelmiszert online módon.

Azt, hogy az online élelmiszervásárlás ennyire népszerűtlen a hazai internetezők körében, szokták a szűkös kínálattal is magyarázni. Ugyanis ma még nagyon kevés bolt kínál élelmiszert az interneten, a nagy hipermarketláncok nem rendelkeznek magyar webáruházzal, és a kisebb láncok sem a teljes kínálatukkal jelennek meg a neten. Kérdés azonban, hogy csak ebben keresendő-e az érdeklődés hiánya.  Vajon ha kedvenc üzleteink egyszer csak megjelennének a neten, akkor varázsütésre megnőne-e a kereslet is; vagy esetleg vannak további olyan tényezők, amelyek gátat szabnak az online élelmiszervásárlás terjedésének? Ezeket a kérdéseket vizsgálta az NRC egyik legutóbbi felmérése, amelyet azon netpolgárok körében végeztek el, akik szoktak saját maguk vagy háztartásuk számára élelmiszert vásárolni.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az élelmiszer bizony korántsem olyan egyszerű termék az online értékesítés szempontjából, mint amilyennek első látásra tűnik. Bár kedvenc szalámink vagy tejfölünk kiválasztása és megrendelése egy webáruházból kockázatmentes műveletnek tűnik, ezeknél a termékeknél a kézzelfoghatóság hiánya sokkal erősebb korlátként jelenik meg a vásárlók fejében, mint más árucikkek esetében. A kulcsszó a bizalom, illetve a bizalom hiánya: a magyar internetezők jelentős része ugyanis meg van róla győződve, hogy az online élelmiszeráruházak nem a legfrissebb portékát szállítják ki a vevőknek, így nem csoda, hogy a netes élelmiszervásárlás egyik legfontosabb hátrányának is azt érzik, hogy nincs lehetőségük ellenőrizni a termékek lejárati idejét.

Az, hogy eddig még kevesen próbálták ki a netes élelmiszervásárlást, és mindössze minden tizedik netpolgár tartja elképzelhetőnek, hogy a közeljövőben él ezzel a lehetőséggel, azt mutatja, hogy az elsősorban a bizalomból fakadó hátrányok alaposan felülírják az előnyöket. Merthogy természetesen előnyei is vannak annak, ha valaki online boltból szerzi be az élelmiszert. Elsősorban a kényelem: a cipekedést kiküszöbölő házhozszállítás vagy a sorbanállás elkerülése.

Azért persze a kiinduló állításunk is igaz: a szűkös kínálat is felelős azért, hogy ma még kevesen nyitottak az online élelmiszervásárlásra. Ha kedvenc élelmiszerboltja teljes árukínálatával megjelenne az interneten, már a netezők több mint negyede lenne nyitott arra, hogy webáruházból szerezze be az élelmiszert. Az előnyöket (házhozszállítás) és a hátrányokat (a frissességgel kapcsolatos kétségek) egybevetve nem meglepő, hogy az online rendelés elsősorban a nagybevásárlást vagy annak egy részét válthatja ki, és az olyan tartós, nagy mennyiségben vásárolható élelmiszerek lehetnek az e-kereskedelem slágerei, mint a szárazáru (só, cukor, liszt, tészták stb.), a konzervek vagy az ásványvíz. Az internetezők leginkább ilyen termékeket lennének hajlandóak interneten vásárolni; a tejtermékeket vagy mindennapi kenyerüket virtuális kosár helyett továbbra is inkább egy valódi bevásárlókosárba pakolnák be.

Kurucz Imre

Vajon miért van annyi étteremmel, masszázs szalonnal és szépészeti szolgáltatással kapcsolatos ajánlat a közösségi vásárlással foglalkozó oldalakon? A dolog egyáltalán nem véletlen és szorosan összefügg azzal, hogy hogyan működnek ezek a rendszerek és, hogy kinek érdemes így kínálnia a portékáját.

Tegnap délután a Corvinus Egyetemen jártam, a Tudományos Diákköri verseny szóbeli fordulóján voltam elnök az E-Business szekcióban. Több dolgozat is igen érdekes volt, de számomra az a közösségi vásárlásról szóló elemzés volt a legizgalmasabb, amely nemzetközi irodalmak és saját hazai kutatás (mélyinterjúk és kérdőíves felmérés) alapján azt a kérdést járta körül, hogy kinek érdemes eladóként elgondolkodnia azon, hogy szolgáltatásait vagy termékeit a közösségi vásárlással foglalkozó oldalakon értékesíti.

A dolgozatot készítő Kárpáti Dániel szerint optimális esetben a közösségi vásárlás mindenkinek jó. Az eladónak azért jó, mert megspórolva a marketing költségét (persze valamekkora költséggel) új vevőkhöz jut. A vevőnek azért jó, mivel igen kedvező áron vásárolhat szolgáltatásokat, esetleg termékeket. A közvetítőnek pedig azért kifizetődő, mert az eladótól jutalékot kap a tranzakciók után. De mégsem minden akció sikeres, előfordulhat, hogy valamelyik szereplő rosszul jár, például az eladó nem jut új vevőkhöz vagy, mint később kiderül vállalhatatlanul magas költséggel; a vevő valamiért nem tudja beváltani a kuponját vagy elégedetlen a kapott szolgáltatás minőségével; a közvetítőnek nem sikerül eladnia a szolgáltatást és bevételre szert tennie stb.

Ahhoz, hogy mindenki jól járhasson, elsősorban az eladónak kell megfontolnia még az akció meghirdetése előtt, hogy vállalja-e a dolgot. A teljesség igénye nélkül a következő kérdéseket érdemes feltenni, mielőtt valaki belevág a közösségi vásárlás segítségével eladni szolgáltatásait vagy a termékeit:

• Mik a várható költségek és hasznok: mekkora marketing költség spórolható meg, hány új vevő érhető el, mekkora költséggel jár ez? (Nem véletlen, hogy elsősorban az alacsony fix költségekkel és felesleges kapacitásokkal működő szolgáltatásokat találjuk meg leggyakrabban az ajánlatok között. A fogyasztói árban magas gyártási költség aránnyal bíró termékeket nehéz az ilyen oldalakon megszokott 50-90%-os kedvezménnyel kínálni.)
• Mi fog történni az így megjelenő új vásárlókkal? Mindannyian kiszolgálhatók vagy a kapacitási korlátok miatt érdemes inkább maximálni a megvásárolható összes kupon számát? Bírni fogjuk a rohamot, mit fog szólni hozzá a személyzet (főleg, hogy a kuponos vásárlás mellé sokan nem adnak borravalót).
• A megnövekedett vásárlói tömeg mellett ki lehet-e szolgálni a törzsvásárlókat, nem ijesztjük-e el őket, vagyis nem sül el éppen fordítva az akció? Mi történik, ha éppen a törzsvásárlóink vesznek a kuponból és így további bevételkieséssel kell számolni?
• Az új vevőket hogyan tudjuk hűségessé tenni? Mekkora részük lesz „rossz vásárló”, aki csak az egyszeri akciós ár miatt vásárolt és nem látjuk soha többé? (Jellemző egyébként, hogy a vásárlóknak csak egy része vásárol csupán az akciós ár miatt, egy jó részük hűségessé tehető. A gyakori kupon vásárlók jól kereső, 25-40 éves, nagyvárosi fogyasztók, akik keresik az újfajta szolgáltatásokat, új helyeket szeretnének felfedezni.)

A kérdések sora persze folytatható volna, de talán már ennyi is bőven rámutat, hogy itt gondos tervezésre és megtérülés számításra van szükség a csalódás elkerüléséhez. Egész biztos ugyanis, hogy a közösségi vásárlás jó dolog, de nem csodaszer.

Pintér Robesz

| Még több lehetőség

• Kövess minket, hogy első kézből értesülj mindenről, ami velünk történik, vagy iratkozz fel a napi hírlevelünkre.

  Email címed:

   

Nem értem az internetszolgáltatókat, miért nem foglalkoznak a kéretlen reklámlevelekkel. Oké, tudom, manapság már mindenkinek van spamszűrője, és a spameknek csak töredéke jut el hozzánk. De az az irtózatos mennyiségű megfogott levél a szolgáterheli, eszi a sávszélességet, terheli szervereket.

Mit tehetnének a szolgáltató k? Nagyon egyszerű. A spamek nem csak úgy teremnek, hatalmas – akár több millió komputerből álló – zombihálózatok küldik szét milliószámra. A zombi gépekben semmi különleges nincs, olyan masinák, amely fölött távolról átvették az irányítást. Lehet az enyém, tiéd, a szomszédé, a polgármesteré. A komputer az internetre van kötve, távolról utasítják a reklámlevelek küldésére.

Ami azonban tény, hogy minden komputer a szolgáltatójához kapcsolódik. A szolgáltató folyamatosan figyeli az adatforgalmat különböző okokból. Semmi akadálya nem lenne annak, hogy figyelje azt is, egy adott kapcsolattól milyen levélforgalom folyik át rajta. Magyarul számolhatná a kimenő leveleket.

Például ha ötszáz e-mailnél több megy ki egy magán előfizetőtől egy éjszaka, akkor egy udvarias levélben felhívhatná erre az előfizető figyelmét. Ha ő küldte ki, tekintse a levelet tárgytalannak. Ha nem, akkor valószínűleg gépe egy zombihálózat tagja, és hívja fel ezt és ezt a számot.

Ilyen esetben a szolgáltatót semmilyen felelősség nem terheli, vagyis az elhárítást is plusz szolgáltatásként végezné.  Vagyis bevételt termelhetne.

Gyorsan és drasztikusan csökkenhetne a zombi gépek száma, a szolgáltatók forgalmi költségei csökkennének. Miét nem teszik ezt a szolgáltatók? Rejtély.

Tücsi, a Galaktikus