Netidők Blogtársaság

Május végén új szabályozás lép életbe az Európai Unióban az internetes cookie (süti) használata kapcsán. Hasonló lépésre készülődnek a tengerentúlon is, ahol nemrégiben terjesztettek elő törvényt a témában. De mindezeken túl a webes technológiák közé is be kívánják illeszteni a cookiek újfajta kezelhetőségét. A lépésekkel azt szeretnék elérni, hogy a felhasználók jobban védhessék személyes adataikat az interneten. Mindez azonban gyökeresen megváltoztathatja a böngészést és nem mellékesen hatással van az erre épülő iparágak működésére, üzleti modelljeik fenntarthatóságára, így végeredményben akár az ingyenes internet végét is jelenthetik.

Az, hogy ki figyelheti meg az internetes tevékenységünket, persze eredendően rajtunk, internetezőkön kellene, hogy múljon. Az internetes cookie a meglátogatott weboldalak által a felhasználó gépén elhelyezett adatcsomag, amelynek célja, hogy legközelebb már felismerhesse az oldal a látogatót, így egyszerűbb, személyre szabottabb legyen annak kiszolgálása. Az internetes sütik célja tehát elvileg az, hogy kényelmesebbé, hatékonyabbá tegyék a böngészést. Előfordul azonban, hogy a felhasználók megkérdezése és tudta nélkül egyéb célokra is felhasználják, például célzott hirdetésekhez gyűjtenek vele információkat. Az új szabályozás és technológiai megoldás lényege, hogy megtilthassák a felhasználók a velük kapcsolatos cookiek kezelését, ráadásul Európában egyenesen kötelező lesz előzetes engedélyt kérni a felhasználótól, mielőtt cookie települhet a gépére (jelenleg vita folyik arról, hogy a már elfogadott elvet hogyan lehet az egyes nemzeti jogrendszerekbe beilleszteni és a gyakorlatban kivitelezni).

A cél természetesen támogatandó és nemes. Mi akkor a bajom vele? A dolog kivitelezhetősége és nem szándékolt következményei. A cookiek célzott szolgáltatásokat tesznek lehetővé, illetve kényelmesebbé teszik a böngészést, jelenleg szinte teljesen észrevétlenül. Ha az embereket folyamatosan arra késztetjük, hogy a sütik elfogadását engedélyezzék (például felugró ablakokban), akkor az rontja az internetezés élményét, miközben egyáltalán nem garantálja a kívánt cél elérését (személyes adataikat tekintve tudatosabbak legyenek az internetezők, legyen lehetőségük megválasztani, hogy kinek mit engedélyeznek ezen a téren). Különböző, az internetre épülő iparágak (mint például a reklámozás – vagy a piackutatás, amiben én is dolgozom) félelmei szerint a törvényeknek megfelelő megoldások és a felhasználók jelenlegi járatlansága (mondhatjuk tudatlansága), nemtörődömsége oda vezethet, hogy a böngészőbe beépülő automatikus megoldások, mások által meghatározott alap beállítások fogják meghatározni azt, hogy a laikusok többsége hogyan fogja kezelni a jövőben az internetes sütiket. Mindez pedig oda vezethet, hogy az internetes reklámok kevésbé lesznek célozhatók vagy a kutatások kivitelezhetők, adataik megbízhatóak és relevánsak, mivel a felhasználók tömegesen tilthatják meg az ehhez szükséges cookiek települését.

Persze mondhatja az egyszeri felhasználó, hogy ez nem az ő baja. Csakhogy az ingyenes internetnek elválaszthatatlan része a célzott reklám, sok esetben ez teszi lehetővé a tartalom ingyenességét, e nélkül nem lenne ugyanolyan az internet. Tehát az új szabályozás feletti aggodalom nem csupán néhány, az internetezőkön „élősködő”, amúgy megtűrt rossznak tekintett iparág lobbistáinak nyavalygása. Ha az amúgy nemesnek tekinthető cél (rendelkezhessünk az adataink felett az interneten) kivitelezése felemásra sikeredik, annak hosszú távon lehetnek kihatásai az internet működésére, mivel a reklám alapú üzleti modell alapjait kérdőjelezhetik meg. Magyarul nem lesz (annyi) pénz a reklámokból a felhasználóknak nyújtott ingyenes tartalmakra és internetes szolgáltatásokra. A felhasználók az adataik (és a reklámra irányuló figyelmük) helyett kénytelenek lesznek a saját pénzükkel is fizetni. Az új szabályozásokhoz kapcsolódóan tehát olyan megoldásokra volna szükség, ahol az adatok feletti rendelkezés és az internet jelenlegi üzleti alapjai megférnek egymás mellett.

Pintér Robesz

Érdekes ötlettel állt elő a héten az FSZB, az orosz Szövetségi Biztonsági Szolgálat. A KGB utódszervezete (sokak szerint csak a név változott) le akarja tiltatni Oroszországban a Gmailt, a Hotmailt, és a Skype-ot. Az indoklás szerint ezek a szolgáltatók olyan kódolást használnak, amelyek révén ellenőrizhetetlenek lesznek az átáramló információk az FSZB számára.

Hogy mit jelent ez magyarul? Az FSZB dühöng, hogy ezeket a szolgáltatókat nem tudja lehallgatni. Az információk ellenőrizhetetlenül áramolnak, vagy is nem tudnak belehallgatni két skype-oló beszélgetésébe, és nem tudják elolvasni a Gmailes és Hotmailes leveleket. Ez egy ilyen jól ellenőrzött államban elképzelhetetlen.

Viszont ebből automatikusan adódik a következtetés: az FSZB minden mást képes ellenőrizni. El tudja olvasni a hazai szolgáltatók levelezését, le tudja hallgatni a mobil és vonalas szolgáltatókat. Vagyis totális ellenőrzést gyakorol az internet felett.

Ebbe rondítanak bele ezek a gaz imperialista szolgáltatók. Jönnek ezekkel az áldemokratikus kapitalista lózunggal, miszerint szólásszabadság, meg emberi jogok, pedig csak a rendszerükben lévő rendetlen anarchiát próbálják leplezni. Bezzeg a rendezett Oroszországban ott nincs helye az ilyen államra veszélyes lazaságnak.

Ezért a probléma megoldására kormánybizottságot alakítottak, munkacsoportot hoztak létre, amelynek október elsejéig kell megoldást kínálnia kormánynak.

Már maga az ötlet is óriás felháborodást keltett, nem csak a jogvédő szervezetek háza táján, de még az elnök emberi jogi tanácsadó testületének elnöke is felszólalt az ötlet ellen: „Ha nem tudjátok lehallgatni, oldjátok meg!”

Már maga az ötlet is azt bizonyítja, hogy ebben az országban sok minden nincs rendben. De még elérhetik a céljukat, hogy rálássanak az információkra. Nem kevés hacker él az országban, sok köztük a hazafias érzelmű, de biztos akad olyan leleplezett hacker is, akit a büntethetőségével szoríthatnak sarokba. Vagyis van ép elég szellemi tőke, amelyet a cél elérése érdekében mozgósítani lehet.

Az azonban még mindig látszik, hogy fenn, a döntéshozó helyeken még mindig nincsenek tisztában az internet működésével. Már most is módszerek tucatjai vannak arra, hogy tud két ember úgy társalogni, hogy senki ne tudja lehallgatni őket.

Toochee, a Galaktikus

2011. március 29-30-án rendezték a Médiapiac 2011 konferenciát Tapolcán, amelynek második napján jómagam vezettem az internettel foglalkozó Web 2.011 szekciót. A szekcióban elhangzó kilenc előadás meglehetősen sok témát fedett le be a területen folyó történésekből, így beszéltünk a számítási felhő adatvédelmi vonatkozásairól (cloud computing), a HTML5-ről, a márkák és a keresők viszonyáról, az online marketing szerepéről a média munkahelyeken, a céges rajongói oldalakról, a webes hatékonyságnövelés eszközeiről, egy alternatív kézbesítési rendszerről, a digitális fogyasztókról, végül a mobilok térnyeréséről. Konferenciabeszámoló következik.

Első ránézésre talán túlságosan is sokszínűnek tűnik ez a program, de van benne rendszer: a technológiától indulva jutottunk el a márkákig, majd az online marketingig, onnan az online kereskedelemig, és a mobil megoldásokig. Minden előadás a friss, 2011-es internetes jelenségekkel, foglalkozott és szinte kivétel nélkül a hazai helyzetre reflektált. A teljesség igénye nélkül szemezgetek az előadások gondolataiból, szubjektíven kiemelve néhány számomra meghatározó elemet.

A nyitó előadásban Kulcsár Zoltán (Privacy Policy Online Services) a számítási felhővel kapcsolatos adatvédelmi aggályokat mutatta be. Miután a számítási felhő nem egyetlen fizikai helyhez kötött, nehéz meghatározni, hogy a segítségével nyújtott szolgáltatásokra milyen adatvédelmi és egyéb szabályozási elvek vonatkozzanak. Bár egyre többen vesszük igénybe a számítási felhő alapú rendszereket, a szabályozásban még számos luk található, nem tisztázott például, hogy pontosan mihez járult hozzá előzetesen a felhasználó, milyen jogai vannak és mi történik, ha kiszivárognak vagy elvesznek az adatai.

Kolozsi István (fps webügynökség) előadásából megtudhattuk, hogy mi az a HTML5, mi hívta életre, milyen területei vannak és milyen hatással fog járni, ha elkészül. Gyakorlatilag egy olyan webes szabványról van szó, ami 2014-ig készül el, fokozatosan vezetik be és a böngészők kompatibilitásától függően gondoskodik arról, hogy nekünk internetezőknek egyszerű legyen böngészni (ne kelljen plusz kiegészítőket telepítenünk). Ezen felül a webre fejlesztő cégek számára jelent egy egységes környezetet, amiben sokkal kevesebbet kell a fejlesztéssel, dizájnnal, webes optimalizálással foglalkozni, tehát a tartalomipar és egyéb webes szereplők számára is előnnyel jár majd a bevezetése.

Varga Péter (Optimalizálás Bt.) arról beszélt, hogy miközben nagyon sokan keresnek a nagy márkákra, illetve a hozzájuk kapcsolódó kifejezésekre, ezek sok esetben nem vezetnek el magának a márkának az oldalára. Vagyis nem az a kérdés, hogy egy nagy márka tulajdonosa mit nyerhet a keresőoptimalizálással, hanem, hogy mit veszíthet, ha a felé irányuló figyelmet átengedi másoknak.

Damjanovich Nebojsa (Senpai Consulting) arra hívta fel a figyelmet, hogy a marketing szakma technologizálódik, digitalizálódik, a médiában dolgozó szakembereknek egyre inkább nem csak egyszerűen ismerni kell az online világot, hanem abban, annak az eszközeivel dolgozni, ezért nem mindegy, hogy milyen tudással rendelkeznek, milyen képzéseken vesznek részt.

Forgács Mariann (MarketingMorzsák) a Facebook céges rajongói oldalainak világába kalauzolt el minket. Bemutatta, hogy még a kis cégektől is tanulhatnak a nagy márkák, például többek között az egyszerűséget és hatékonyságot. Megtudhattuk, hogy a rajongói oldal nem értékesítésre való, hanem folyamatos párbeszédre, ahol a közösségépítés meghatározó, ezért a tartalom minősége és nem az önmagában vett mennyisége a mérvadó.

Dunder Krisztián (Dunder.hu) a webes hatékonyságnövelésről beszélt. Ma már a felhasználók gyakran csak átfutják az oldalakat és nem olvassák el a tartalmat, miközben egyre tudatosabban használják a keresőket – bár sok esetben a lustaság is meghatározó lehet a tevékenységükben. A weben egyszerre, egymás mellett található a hasznos tartalom és a szemét, miközben mindkettő ingyen van, mivel ehhez hozzászoktak az emberek. Emiatt szükség van hatékonyságnövelésre, amihez számos, sok esetben ingyen is hozzáférhető eszközt nyújt számunkra a web.

Sipos György (Lapker) az Inmedio és Relay boltok rendszerét mutatta be, mint csomag kézbesítésre használható alternatív eszközt. Ha rendelünk valamit az internetről, akkor nem muszáj azt futárszolgálattal kiszállíttatni és lesni a futár érkezését. A megrendelt csomag egyre több webáruháznál (jelenleg kb. 200 partnere van a cégnek) kérhető a Lapker boltjaiba, amelyek forgalmas, könnyen megközelíthető helyeken találhatók. A csomagok biztonságos kiszállítását összetett logisztikai rendszer biztosítja, az átvételkor pedig tudunk készpénzzel vagy kártyával is fizetni.

Bacher János (GfK) a digitális fogyasztóról (Digital Connected Consumer) szóló friss magyar kutatás adatait ismertette. Ezek szerint a 15-49 éves, legalább hetente internetező lakosság netes és digitális fogyasztási szokásai alapján öt csoportba sorolható: megszállott (8%), neten lógó (11%), kütyümániás (17%), célzottan tájékozódó (26%), bizalmatlan (39%). Elsősorban milyen tevékenységeket vált ki az internet már idehaza is? Újságolvasást, tévézést, bankba járást, hivatalos ügyek személyes elintézését, könyvvásárlást. A digitális fogyasztás már jelen van a magyar emberek egy részének az életében, viszont csalóka lehet csak Budapestről, egy íróasztal mögül figyelni mindezt, mert így túlértékelhetjük a jelentőségét és súlyát.

Az utolsó előadásban Dobó Mátyás (Peer) a mobil platformokról mesélt. Véleménye szerint átmeneti időszakban vagyunk, végleg lezárult a PC-korszak, amikor a felhasználónak értenie kellett az eszköz működéséhez, amikor nem egyszerűen csak használnia kellett azt, de működtetnie is. Minden népszerű fogyasztói technológia életében eljön az a pillanat, amikor használata megnyílik az egyszerű tömegek számára, akik nem érteni, hanem csak használni akarják. Mert három -féle használó van, a mérnök, a nerd és „anyu, apu”. Az informatikában az okostelefonok és a tabletek elhozzák az infokom eszközök használatát a harmadik csoport számára is – aminek a kisebbségbe szorult mérnök és nerd csoportokat leszámítva mindenki örül.

A fentebbi beszámoló alapján is látszik, hogy a média és az internet viszonya sokrétű, összetett és szerteágazó. A kilenc előadás alapján úgy tűnik, hogy aki ebben a világban vállalkozóként, média tulajdonosként vagy akár szakmában dolgozó alkalmazottként boldogulni akar, annak egyszerre kell figyelnie a technológiákra, marketing eszközökre, képzésre, fogyasztóra, szolgáltatásokra, újdonságokra... És még így sem garantált, hogy nem marad le valami fontosról, ami végzetes lehet számára.

Pintér Robesz

Ritkán jelenik meg több, mint 200 oldalas kutatási jelentés a kelet-európai internet helyzetéről. Most a Gemiusnak köszönhetően 2010 után másodszor ismét átfogó képet kaphatunk a világháló fejlettségéről a régióban. Néhány napja napvilágot látott A Do you CEE – The internet market of Central and Eastern Europe in 2010 című jelentés.

Néhány érdekesebb adat, ami az anyag átfutásakor kiderülhet a magyar olvasó számára:

• Magyarország a középmezőnyben foglal helyet (15 ország közül a nyolcadik) az internet elterjedtségét tekintve a vizsgált régióban (alulról közelítjük az 50%-ot - 2010. januári adat). Közvetlenül előttünk Bulgária, utánunk Szlovákia található, az első helyen Észtország van (több mint 70%-kal) az utolsó pedig Ukrajna (alig több mint 20%-kal).
• Szélessávú internetben viszont dobogósok vagyunk, Észtország és Szlovénia után – több, mint a háztartások felében van szélessávú internet nálunk. Ez az eredmény azonban csupán a régióban impozáns, Nyugat-Európában mindössze 4 országot előzünk meg vele, miközben 15 ország jár előttünk.
• Az utóbbi egy évben (ez a jelentésben 2009. január és 2010. január közötti időszakot jelenti) Magyarországon növekedett az egyik legnagyobb ütemben az internet penetráció.
• Hiába a legmagasabb az észt internet penetráció a térségben, mivel kicsi az ország lakossága, abszolút számokban ez a legkisebb piac, míg az oroszoké a legnagyobb. Nálunk 4,3 millió netező van, amivel ismét csak a középmezőnyben foglalunk helyet (a vizsgált 15 ország közül a hetedikek vagyunk).
• Az egy főre jutó online reklám költés a csehek után a második legnagyobb idehaza. A csehek a maguk közel 50 eurós adatával toronymagasan a piac fölé nőnek, a mi második helyre elegendő értékünk 20 euró körüli és közel megegyezik a lengyel, illetve a szlovén adattal. Az online reklámpiac teljes költését tekintve viszont már a piac mérete dominál, az első három helyen Oroszországot, Lengyelországot és Csehországot találjuk, hazánk az ötödik (még nem éri el az évi 100 millió eurót az online reklámpiac hazánkban).

A jelentés egyébként egy 14 oldalas összefoglaló résszel kezdődik – ahol az imént említett összehasonlító statisztikák is helyet kapnak. Az anyag túlnyomó részét azonban az összesen 15 ország internetes piacát és fejlettségét azonos szerkezetben taglaló országprofilok adják (ezek egyenként 15-20 oldalasak). Ezekből kiderül például, hogy melyik a legnépszerűbb közösségi oldal Litvániában (a one.lt, 766423 felhasználóval, a facebook nincs a top ötben), mivel böngésznek a legtöbben Oroszországban (Internet Explorerrel – bár jelentősen veszített a népszerűségéből 2008 óta – második az Opera, harmadik a Firefox), vagy melyik a legnépszerűbb oldal Szlovákiában (az azet.sk portál, amely szlovák júzerek 67%-át éri el). A leírások az adott ország internet használati statisztikáin túl a jelenlegi trendeket és a kulcs szereplőket is összegzik, valamint kommentárokat az adott országot jól ismerő piaci szereplőktől (Magyarország esetében ezek Kürti István a Sanomától, Tóth Gábor az Omnicomtól és Novák Péter az Internet Advertising Bureau /IAB/ képviseletében – fontos tudni, hogy a jelentést a Gemius az IAB-vel partnerségben készíti el).

A jelentés egyértelműen hiánypótló, mert ezek az országok bár meglehetősen sokban hasonlítanak egymáshoz internetes fejlettségüket, fejlődési pályájukat, szolgáltatásaikat tekintve, mégis igen keveset tudnak egymásról ezen a téren. Ennek részben a nyelvi akadály az oka, részben, hogy nincsenek több országot bevonó nemzetközi összehasonlító kutatások (tehát publikus adatok) a térségben, végül pedig, hogy valamennyien a területen a fejlődést diktáló és a híreket is uraló országokhoz mérik magukat, így javarészt vakok egymás történéseire. Ez a fajta vakság persze nem csak az internettel kapcsolatos történésekre jellemző Kelet-Európára – persze ez egy igen régi történet, ami még jóval az internet előtt kezdődött...

A jelentés további – nem elhanyagolható – haszna, hogy a Kelet-Európára fejlesztő, azt piacnak tekintő cégek egységes és mélyreható képet kaphatnak a térségről, amiből kiderül, hogy miben hasonlítanak és miben egyediek ezek az országok, ha az internetről van szó. Ez alapján pedig jobb, a régióra szabott szolgáltatásokkal, tartalmakkal, megoldásokkal jelentkezhetnek, aminek végül mi, egyszerű internetezők láthatjuk a közvetlen hasznát. Mindezekért is köszönet illeti a jelentés készítőit, hogy közreadták ezt az igen érdekes és hasznos anyagot. A Gemius tanulmánya regisztrációt követően ingyenesen letölthető a http://www.internetcee.com/ címről.

Pintér Robesz

Vajon lenne különbség a foci drukkerek, a tévé sorozat rajongók és a forma1 lelkes követői között a közösségi oldalak használatát és saját társadalmi hálózatuk erejét tekintve? Egy különös internetes kutatás akár erre is fényt deríthetne.

Tegnap lefekvés előtt azon gondolkodtam, hogy vajon miről írjak ezen a héten a blogon. Mivel múlt alkalommal szemrehányást kaptam, hogy csak valaki más angol nyelvű blogbejegyzését összegeztem magyarul (amit egyébként nem is titkoltam), valami eredeti tartalomban gondolkodtam. Végül – bármilyen meglepő – reggelre, közvetlenül óra csörgés előtt, megálmodtam a választ. Az álmom a következő volt: Manuel Castells (az egyik leghíresebb információs társadalom és internet kutató) és munkatársai olyan kutatást végeztek a weben, amely során üzeneteket küldtek ki egyes közösségi oldal felhasználók nevében, feltörve azok közösségi oldalon lévő profilját, majd összegezték, hogy az egyes csoportokba tartozó emberek hány pozitív visszajelzést kaptak az adott üzenetre. A foci drukkerek például 9%-ot, a tévézők 42%-ot – a többi számra már sajnos nem emlékszem.

Már az álmomban sem tetszett azonban, hogy kutatási célból közösségi oldalon lévő profilokat törjünk fel, mivel ez illegális – és nem hiszem, hogy aki épeszű, publikálna ilyen felmérést. A kutatási ötlet azonban szerintem használható (bár én elfogult vagyok, hiszen én álmodtam meg). Az elképzelés kis módosításával arra kaphatnánk választ, hogy az olyan jellemzőknek, mint a foci drukkerség vagy a tévésorozat rajongás van-e valami hatása a társadalmi hálózatunk alakulására, kapcsolataink kétirányúságára, aktivitására. Ugyanis lehetne úgy változtatni a kutatás felépítésén, hogy az legális is legyen és eredményeket is hozhasson. A Facebook esetében például a csoport oldalak kilistázzák a tagokat: a tagok közül véletlenszerűen válasszunk ki egy mintára valót, jelöljük őket ismerősnek, hogy visszajelölés után láthassuk a bejegyzéseiket (nem mellesleg, kutatás etikai és adatvédelmi szempontból is fontos, hogy a kutatás tényéről az érintetteket előre értesítsük). Azok között, akik visszajelöltek nézzük meg a saját oldalukon közzétett aktivitásokat, az arra adott reakciókat. Végül egy sablon üzenetet tegyünk közzé az oldalukon és figyeljük a hozzászólások számát, tartalmát.

Milyen következtetéseket lehetne ebből levonni? A teljesség igénye nélkül:

• egyik vagy másik csoport tagjai jelölnek-e inkább vissza egy ismeretlent? (Ha kétségeink vannak, hogy a visszajelölésre hatással van a jelölő profilja, bonyolítsuk meg a dolgot és hozzunk létre többféle profilt.)
• hasonlítsuk össze azokat, akik visszajelöltek: melyik csoportba tartozóknak van átlagosan több ismerőse, több üzenete, több visszajelzése a bejegyzéseikre (pl. több like-ja)?
• hol reagáltak pozitívabban a mi általunk feltett üzenetre?

A kutatási dizájn több ponton is „megbolondítható”, hogy még profibb legyen és kontrollálni tudjuk az egyes változók hatását. Például több vizsgálati profilt hozhatunk létre, több fajta rajongói csoportot vizsgálhatunk, osztályozhatjuk az alanyok üzeneteit, a reakciókat, végül az általunk megfogalmazott üzenet is lehet támogató, semleges vagy kritikus stb.

Azt hiszem a módszertan még közel sem tökéletes, de el tudnám képzelni, hogy kísérleti jelleggel ilyen kutatás folyjon, ami során finomítható volna. Első megérzésre a kutatás sikere nagy mértékben azon múlik, hogy a vizsgált tényezők (pl. csoport tagság) hatását el tudjuk-e megfelelően különíteni más hatásoktól (pl. életkor, nem stb.). Mindenesetre indulásképpen el tudnék képzelni néhány szakdolgozatot a témában (és szakdolgozót, aki kivitelezi "kicsiben" a kutatást), aztán, ha a módszer kellően kifinomult, akár felvételt nyerhetne a hálózatkutatás széles módszertani repertoárjába is.

Pintér Robesz