Netidők Blogtársaság

Elsősorban az elektronikus zenében használják ezt a hardver vagy szoftver eszközt, amely bármilyen hangot képes rögzíteni, és változatlanul vagy bizonyos jellemzőit (leginkább a hangmagasságát) módosítva visszajátszani. A szintetizátor csak adott hangkészlettel rendelkezik, míg a szempler manipulálni, módosítani is tudja a rögzített hangokat. Fontos megjegyezni, hogy a szemplerek nemcsak hangszerek egyes hangjait képesek kezelni, hanem bármilyen hangot, zajt, tehát emberi hangot, zörejt, kopogtatást az asztalon, kutyaugatást, macskanyávogást, bármit, és egy-egy ilyen rögzített hangmintából képes létrehozni például egy teljes hangsort is.

A szempler - angolul sampler - tehát az angol sample 'példány', 'minta' névszó származéka, és nagyjából azt jelenti, hogy 'mintavételező', 'mintát kezelő'. A szempler tehát egy olyan névadási stratégia, mely a megnevezett dolog egyik tulajdonságát, itt éppen a működési elvét emeli ki. Ebből a névadásából tehát jól megérthető az eszköz működési logikája: a szempler a rögzített hangot egy mintának veszi, tehát voltaképpen a sok különbözőből, a hangsorozatból az egyiknek, és az eszköz képes a minta megfelelő részleteit úgy megváltoztatni, hogy abból például egy teljes hangsor jöjjön létre. Vagyis a rögzített hang a további műveletek alapjául szolgáló minta. Tehát a példány, más szóval a minta áll szemben a sorozattal, és a szempler egyetlen mintából képes létrehozni egy teljes sorozatot.

Ennél az erősen idegen alakú névszónál felmerül a kérdés, hogy miként magyarosodik. Hozzáteszem, hogy találkoztam már a mintázó kifejezéssel a sampler helyett, ám mind írásban, mind szóban az angolos változat használatos az elektronikus zenészek körében. Az idegen eredetű szakkifejezések magyarítása csak szakági, szakmai alapon mehet végbe, mert hiába keresünk egy ilyen terminológiára a magyar köznyelvben már megszokott változatot, illetve hiába fordítjuk le, ha a szakemberek (és azok, akikre vonatkozik) nem azonosítják az új szóalakot a jelentéssel. A szavak jelentése elég bonyolult módon áll össze, azonban az alapjelentéseknek van egy címkéző funkciója is, ami azt jelenti, hogy egy szó azonosít valamit, vonatkozik valamire, és ha ez félrevezető, akkor zavar történik a kommunikációban. Ha például a sampler helyett mintázót használunk, akkor csak keveseknek fog eszébe jutni, hogy ez voltaképpen a sampler névvel jelölt eszközre vonatkozik. Ehhez hasonló problémával találkoztam, amikor egy nyilvános helyen azt a feliratot láttam a klíma vagy a légkondicionáló helyett, hogy légjavító berendezés. Csak onnan ismertem fel, hogy mi a valós jelentése ennek a szószerkezetnek, hogy alatta szerepelt a felirat angolul és németül is, ahol az air conditioner alakból azonosítottam az alapjelentést.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Elektronikus zenei kifejezésekről nem lehet anélkül beszélni, hogy meg ne említenénk a MIDI-t. A MIDI betűszó, ami a musical instrument digital interface 'hangszeres digitális interfész' kifejezés rövidítése, és ebből rövidült a .mid fájlformátum, ami a MIDI kommunikációs szabvány szerint létrehozott állományok kiterjesztése. Azért hárombetűs, mert az informatika kezdetén a fájlnévformátumokban a kiterjesztések technikai okok miatt legfeljebb hárombetűsek lehettek.

A MIDI szóalakot betűszóként, követve az eredeti írásmódot, csupa nagybetűvel írjuk, a másikat fájlformátumként pont után kisbetűvel írjuk.

Informatikatörténeti érdekesség, hogy 2007 elején megjelent egy új számítógéposztály-elnevezés, a MID (Mobile Internet Device 'mobil internetes eszköz'), amely hangzásában egybeesett a .mid fájlformátummal. Az angol amerikai nyelvhasználatban a middle 'középső' melléknév igen gyakran lerövidül mid formára. A MID kategóriájú gépek neve tehát utalt arra, hogy ez egy középső, köztes kategória, mégpedig a 2006 februárjában bemutatott UMPC (Ultra Mobile PC) és például a mobiltelefon között. Hisz a MID-ek olyan egyszerű, kisméretű eszközök, amelyek kifejezetten böngészésre alkalmasak, és alig vagy egyáltalán nem tartalmaznak hagyományos PC funkciókat. Mára már tudjuk, hogy ez a kategória nem terjedt el a közhasználatban.

Külön érdekesség, hogy a széles körben használatos, régi MIDI szabvány (1982-ben jelentették be, és 1983-ban fogadták el szabványként iparági együttműködésnek köszönhetően) sok különböző próbálkozás és továbbfejlesztési kísérlet ellenére is még mindig használatban van, bár sok tekintetben elavult. Dragon György, a Netidők társaság tagja, zeneszerző barátom szerint, úgy tűnik, hogy fokozatosan el fog tűnni a MIDI, mert pár éve már lassan minden fontosabb programba elkezdték beépíteni az OSC (Open Sound Control) kommunikációt, ami egy sokkal flexibilisebb, hálózati kommunikációra épülő sztenderd, és egyben egy újabb hárombetűs mozaikszó az informatikai kifejezések között.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A magyar mobiltelefónia és mobilinternet világában is megjelent a 4. generáció, amelynek a megnevezésére egy másik kifejezést is használunk. A legújabb széles sávú mobiltechnológiai szabvány kulcskifejezése az LTE betűszó, amely a long term evolution, magyarul hosszú távú fejlődés kifejezést jelöli.

Nyelvileg kifejezetten érdekes az az attitűd, vagyis nyelvi viselkedés, ami emögött a kifejezés mögött áll. Az informatikai fejlesztésekről ugyanis eddig az az általános kép terjedt el, hogy nem hosszú távra szólnak, hanem igen gyors ütemben követik egymást az új technológiák. Természetesen mint minden sztereotípia, ez sem teljesen igaz. Most kifejezetten ezzel a közhellyel kívánt szembeszállni a technológia névadója, hiszen a hosszú táv kifejezés erősen asszociálja ezt az elképzelést.

A kifejezés háromtagú szószerkezet, így az informatikában szinte kötelező, de mindenesetre igazán divatos háromelemű betűszók sorába jól illeszkedik, és követi az eredeti angol, csupa nagybetűs írásmódot.

Az LTE széles sávú internettechnológiája jól jelzi a mobilinternet előretörését. Az LTE a 3,5 G-t, vagyis a 3,5. generációs mobilkommunikációt, a HSDPA-t (High Speed Downlink Packet Access) követő technológia. Azaz az LTE a 4G azaz a 4. generáció a mobiltechnológiában. Az LTE segítségével elérhető elméleti maximális sávszélesség a 300 megabit per másodperces érték körül van, ez a gyakorlatban várhatóan jellemzően a 200 megabit per másodperces álló, 50 megabites mozgó letöltési sebesség körül alakul, valamint a több 10 megabites feltöltési sávszélességet is elérheti másodpercenként.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A jellemző közösségi magatartástípusok jól megmutatkoznak az internetes közösségi hálózatokon is, hisz minden csoportban vannak véleményvezérek és szemlélődők, aktívabb és passzívabb résztvevők. A passzív tagok is hozzátartoznak a közösséghez, ami logikus is, mert nem lehet mindenki aktív, vezető személyiségű szereplő. Vannak, akik hozzáadnak, és vannak, akik profitálnak a közösségi értékekből. Az internetes közösségi hálózatokon mindezek a kommunikációs magatartásformák megtalálhatók, itt a valós, társadalmi személyiségek, identitások szerepelnek virtuális környezetben, aminek az a következménye, hogy minden tag jobban megfelel valós személyiségének. Az esetleges eltéréseket a virtuális tér okozhatja, hisz fizikailag nem szembesülnek a tagok a közösségi hálózatok résztvevőivel. Van, akit ez felold a gátlások, a normák betartása alól, és van, akit még inkább visszatart a kommunikálástól, az aktív szerepléstől, hisz sosem lehet tudni, hogy megosztott adatainkat kik láthatják, ki oszthatják meg, mire használják fel. Vannak olyanok, akiket ez a helyzet kissé paranoiássá is tesz.

Jellemző közösségi magatartás az a passzív szereplés, amikor egyáltalán nem vagy csak ritkán oszt meg valaki saját tartalmat. Ennek a legfőbb oka a látenciához való viszonyulás, ami azt jelenti, hogy a virtuális közösségekből hiányzik a személyes, szemtől-szembe történő kommunikáció, így (rendszertől függően) van némi bizonytalanság abban, hogy amit kiírunk egy kapcsolatépítő oldal üzenőfalára, azt ki és mikor látja, ki és mit kezd majd vele. Ne felejtsük el, hogy a kapcsolatépítő oldalakon írott, vizuális, illetve digitális formában megjelenő és megőrizhető, maradandó információkat produkálunk, ezekből lesz a publikálás pillanatában internetes tartalom. Vannak olyan szereplők tehát a közösségi oldalakon, amelyek az internetes tartalmaikra különösen ügyelnek, és a bizonytalan helyzetekre úgy reagálnak, hogy inkább nem osztanak meg semmit, és nem fejtenek ki aktív közösségi tevékenységet. Ám jellemzően ezek a passzív szereplők is tesznek valamit a közösségi oldalakon, egyrészt befogadják, megfigyelik, fogyasztják és felhasználják a közösség más tagjainak a tartalmait, másrészt lehetőségük van arra, hogy kifejezzék szimpátiájukat, tetszésüket a tartalmak iránt. Erre a kommunikációs magatartásra már meghonosodóban van a magyarban is a Facebookról elterjedő lájk, lájkolás. Ez idegen eredetű kifejezés, az angol like 'szeret', 'kedvel' igéből származik, az idegen eredetű szótőhöz az -l beillesztő igeképzőt fűzzük, így kialakul a lájkol szóalak, ami hozzávetőlegesen azt jelenti, hogy 'kedvel valamit', 'tetszését, szimpátiáját nyilvánítja ki valami iránt'. A lájkol jelentése komplex, jól beleilleszthető a magyar mondatkörnyezetbe, ám vannak, akik esztétikailag kifogásolják idegenszerűsége miatt. A nyelvhasználat viszont eldönti lassan ezt is, hiszen a lájkol egyre népszerűbb, egyre többször fordul elő már a Facebookon kívüli szövegkörnyezetben is.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A közösségi hálózatok egyre jobban részévé válnak online életünknek, hisz egyre több felhasználó válik tagjává valamelyik (vagy akár egyszerre több) ilyen hálózatnak, és egyre természetesebb része az életünkben az online létezés. A közösségi hálózatok szinte észrevétlenül, automatizmusként válnak hétköznapi tevékenységünk részévé. A közösségi hálózatok elterjedésével párhuzamosan egyre jobban kirajzolódnak a jellegzetes kommunikációs viselkedési mintázatok. Ezek közül most a lájkvadász magatartását elemzem.

A legelterjedtebb kifejezés erre a tevékenységre a lájkvadász, hisz az ilyen felhasználó minden közösségi tevékenysége mögött csakis egy megfontolás áll, mégpedig az, hogy minél több lájkolást, azaz minél több pozitív visszajelzést gyűjtsön be. Mindegy, milyen áron. A tartalom, a közösség, az elgondolkodtatás, az önkifejezés mind-mind lényegtelen számára, csak egy cél van, lehetőleg minél több olyan tartalmat osszon meg, amire a lehető legtöbb lájkolás jön.

Ez a kommunikációs tevékenység jellemzően nem a közönséget és az önkifejezést szolgálja, hanem valamilyen más szempontot. A valós kommunikációs tevékenység nem igazán számottevő. A tipikus hatásvadász magatartás tartozik ide. Emögött lehet üzleti megfontolás, önigazolási szándék, sok minden.

Most, az olimpia idején lettem figyelmes arra fajta lájkvadász módszerre, amikor látszólag az olimpikonok, a sikeres sportolók számára gyűjt valaki lájkokat, pozitív véleményeket, ám valójában egy üzleti tevékenységet kíván népszerűsíteni az illető. Ez a tevékenység nagyon hasonlít a likejackingre, magyarul lájkeltérítésre, amelynek az a lényege, hogy látszólag egy ismerősünk oszt meg valamit, és arra a célra gyűjtenek pozitív véleményt, ám aki rákattint, az egy egészen más oldalon találja magát. Tehát a lájkvadászatnak igen sok módja alakult ki.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség