Netidők Blogtársaság

Az elmúlt években volt szerencsém mindhárom nagy okostelefonos, tabletes platformhoz. Huzamosabb ideig (legalább egy évig) használtam mindegyiket és a napokban arra jöttem rá, hogy az volna a legjobb, ha a három rendszerből ki lehetne mazsolázni a legjobb megoldásokat és gyúrni belőlük mondjuk egy iAndroPhone rendszert. Lássuk, nálam melyik rendszerből milyen tulajdonság kapna feltétlenül helyet egy ilyen Frankenstein oprendszerben.

Ami nekem az iOS-ben a leginkább tetszik:

• Cikkek teljes szövegének elmentése a böngészőből (Safari olvasó módból).
• Minőségi alkalmazások, családi okokból nekem főleg gyerekeknek szóló appok jöttek be (legutóbb például a Terka a piacon).
• A beépített jegyzet alkalmazásban készült jegyzetek mentése automatikusan a Google fiókba, így azok gépen is elérhetőek mindenféle különösebb szinkronizálás nélkül (persze internet kapcsolat kell hozzá, hogy a háttérben végbemenjen a dolog).
• Photo Booth: trükkös felvételek a rendszerbe integrált fotós alkalmazással.
• Levelezéskor intelligensen kiválasztja a feladót a címzettnek megfelelően: tehát, ha több e-mail címről is levelezünk, de mondjuk egy listára csak megadott címről fogadnak el tőlünk levelet, akkor a rendszer megtanulja melyik az és azt használja, ha ezt a címzettet választjuk ki.
• Egyedileg, letöltés után módosítható beállítások az alkalmazásoknál (például, hogy mi fér hozzá a hely adatainkhoz és kapcsolgathatja az energiazabáló GPS-t).

Ami a Windows Phone-ban a leginkább tetszik:

• A Nokia-s WP telefonok esetében a fényképező, a külön fotós alkalmazások (pl. Cinemagraph), a külön hardveres fényképező gomb, a remek minőségű videók. Bárki bármit mond, a legszebb képeket és videókat a Lumia csinálja a mezőnyből.
• Offline is működő Nokia Here térkép, autós és tömegközlekedési navigálás, integrált beltéri térképek.
• Interneten mindenhol elérhető Skydrive file-ok (mondjuk a Dropbox ugyanilyen jó a másik két rendszeren).
• A szavak gépelése közbeni automatikus javítás – bár a másik két rendszeren is van erre megoldás, itt a leginkább felhasználóbarát, messze a legjobb. Az Apple megoldásától kihullik az ember haja, képtelen a ragozó, sok ékezetet használó magyar nyelven normálisan működni, rendszeresen automatikusan hibás szavakra cseréli, amit rendesen leírtunk.
• Data Sense – operációs rendszerbe beépített adatforgalom mérő, részletes statisztikákkal (melyik program mennyi adatot forgalmaz mobil neten és wifin, mennyi van még a csomagból hátra...)
• Takarékos akkumulátor üzemmód, ami egy kattintásra kikapcsolja az összes energiazabáló háttérfolyamatot (életmentő lehet, ha például otthon hagyjuk a töltőt egy hosszú hétvégén vagy egyéb okból töltő nélkül vagyunk kénytelenek kibírni még egy darabig).
• Beépített Office támogatás (Word, Excel és PPT), de külön kiemelném a OneNote jegyzeteket - ezt nem ragozom, akik Office-t használnak, azoknak ez egy óriási előny.

Ami az Androidban a leginkább tetszik:

• Automatikus szuperség (nem én találtam ki, ez a neve): az elkészített fotókból, videókból a Google automatikusan montázs videókat készít, vágásokkal, zenével, többféle stílusban, ami később egyedileg módosítható és elmenthető. Nagyon menő szuperjóság és még fel is vághatsz a rokonok és ismerősök előtt.
• A Facebook messenger magas fokú integráltsága (bár megvan a másik két rendszerben is, messze itt a legjobb).
• Fejlett értesítési sáv - a három rendszerből szerintem itt van a legjobban megoldva.
• Tartalmak megosztása bármilyen, az ezt támogató alkalmazásból egy másik alkalmazásba – szabad átjárás az alkalmazások között ebben a tekintetben.
• Remek alkalmazás választék - azt is eléred ingyenesen vagy freemium modellben (alap funkciók ingyenesen), amiért az iPhone-on fizetned kell és, ami nem biztos, hogy a Windows Phone rendszeren megtalálható már.

Persze a kiválasztott tulajdonságok alapvetően attól függnek, hogy ki hogyan használja az adott rendszert. Feltehető, hogy ahogy az okostelefon használat egyedi mintázatokat mutat, úgy az adott oprendszerben szeretett és gyűlölt tulajdonságok is különbözőek lehetnek. Szóval a kérdés: nektek mi tetszik a legjobban az általatok használt mobil operációs rendszereken?

Pintér Robesz

A napokban találkoztam egy fantáziadús ábrával, amely az írásjelek szimbolikus jelentéséből kiindulva ábrázol néhány jellemző facebookos kommunikációs típust. Az írásjelek (pont, vessző, pontosvessző, gondolatjel, kötőjel, kettőspont stb.) szimbolikus jelentéssel bírnak, vagyis meg kell tanulni jelentésüket, általános kulturális örökség szabályozza őket, illetve a pontos értelmük kizárólag kontextusban, szövegkörnyezetben derül ki. Szövegkörnyezet nélkül csak általános jelentésük van.

Az alábbi ábra szerzője éppen ezeket az általános, szimbolikus jelentéstartalmakat használta ki, és kapcsolt az egyes írásjelekhez egy-egy jellegzetes facebookos párbeszéd-stratégiát, kommunikációs magatartástípust.

A pont lezár egy gondolatot, tehát világos a hozzá kapcsolt magatartás, a vessző elhatárol, rövid szünetet tart, a gondolatjel egy újabb gondolatot vezet be, különít el a többitől, a felkiáltójel és a kérdőjel értelme világos, a három pont elgondolkodtat, hezitál, továbbgondolásra késztet, a kettőspont szembesít két gondolatot, és az egyiket kifejti, és az összes többi jel nyilvánvalóan értelmezhető. Egyedül a pontosvessző értelmezése nehézkes egy kicsit, hisz ez az írásjel a vesszőnél erősebben határolja el a tételeket, ám ebben az ábrában mégis a „szereti összehozni a hasonló embereket” értelmezés szerepel. Ahogy mondani szokás, minden hasonlat sántít egy kicsit.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Elgondolkodtam minap az iskolarendszer és az új infokommunikációs eszközök viszonyán. Arra jutottam, hogy már nem a régi az iskola. De nem is új. Átmeneti időket élünk, amikor a régi rend már nem teljesen érvényes (és nem pusztán arról van szó, hogy akkor még nem volt informatika az oktatásban), az új pedig még nem alakult ki (amikor az iskola megfelel a digitális kor követelményeinek). Amiből egy csomó párhuzamosság, zavar és időnként konfliktus is fakad, mert folyamatos átalakulásban van szinte minden érintett terület, amire hol a régi, hol az új rendnek megfelelő elveket próbáljuk alkalmazni.

Második hete tart az iskola, amit általános iskolás elsős és harmadikos gyermekeim, illetve angolt tanító feleségem révén kicsit közelebbről is látok. Három különböző budapesti intézményről van szó – mert miért is tennénk az életünket egyszerűvé… Az utóbbi hetekben – már az iskolakezdés előtt – feltűnt, hogy még a korábbi két évhez képest is növekedni látszik ezekben az iskolákban az informatika szerepe.

Például augusztus utolsó hetében e-mailben értesítettek a tankönyvosztásról, igaz, az utolsó előtti pillanatban, úgyhogy máshogyan nem is nagyon lehetett volna. Soma fiamnak, aki most ment elsőbe, e-mailben szervezett az új tanítója nyári találkozót, hogy az osztálytársak, a tanítók és a szülők ne az első napon kezdjenek el ismerkedni egymással. De ami a leginkább meglepett, hogy papíron és e-mailben (igaz még PDF csatolmányként, amit kinyomtatva kell visszajuttatni) is megkaptuk a GESZ kérdőívet az iskolából, amiben az iránt érdeklődtek, hogy hogyan szeretnénk befizetni az ebédet: készpénzben, banki utalással vagy csoportos beszedéssel! Eddig kizárólag készpénzt fogadtak el, amit személyesen, meghatározott napokon és csakis azokon a napokon lehetett befizetni.

Ma reggel pedig már arra panaszkodtam a feleségemnek, hogy miért e-mailben kéri el az iskola a gyereket a kerületi rajzverseny eredményhirdetésére? Miért nem az üzenőben, ahogy azt az elmúlt években tették? Mert mi van, ha én például nem látom az e-mailjeimet, mert külföldön vagyok és nem tudok neki vagy a gyereknek szólni? Mire a fejemhez vágta, hogy pont én teszem ezt szóvá, aki mindig is a hagyományos megoldások ellen voltam és folyamatosan azon dohogtam, hogy nem tartanak lépést a korral? Igaza volt, úgyhogy el kellett gondolkodnom. Rájöttem, hogy két év alatt egyszerűen hozzászoktam, hogy az iskola a régimódi üzenőfüzetes megoldást használta és a változás ellen lázadtam. Vajon, ha engem ennyire zavar a váltás az újra, mi lehet a helyzet azokkal, akik nem imádják annyira a technológiai újdonságokat, mint én?

A régi iskolából, ahol egyáltalán nem voltak semmilyen modern kommunikációs eszközök (még rádió sem) elindultunk egy olyan iskola felé, ahol az ilyen eszközök a mindennapos működés részét képezik – és itt nem csupán arra gondolok, hogy van interaktív tábla, számítógépterem vagy elektronikus üzenő, hanem, hogy ezek használata a napi gyakorlat része az oktatásban és az a körüli dolgokban is és teljesen természetes módon beépülnek a hétköznapokba. Egyelőre egy pár dologban használják ezeket – ami erősen intézményfüggő – de inkább az a jellemző, hogy sokkal több területen mellőzik a használatukat. Ahogy azonban az életünk egyre nagyobb részén válnak kézenfekvővé a 21. századi megoldások, úgy helyet követelnek azok az iskolában is, amit ezek nélkül már avíttasnak, rugalmatlannak, életidegennek és múzeumszerűnek látunk.

Az igazi kérdés mégis az, hogy mennyire és hogyan engedjük be az informatikai eszközöket az oktatásba. Mobiltelefont például be lehet vinni az iskolába már alsó tagozatban is, hiszen a szülőnek iskola előtt és után fontos lehet kapcsolatban lennie a gyerekével, de nem lehet az iskolában használni azt, hanem ki kell kapcsolni – ami teljesen érthető. Nagyon nehéz megtalálni azonban, hogy melyik eszköznek pontosan mi lenne a megfelelő szerepe, egymáshoz való viszonyuk és milyen struktúra álljon össze ebbe az egészből, valamint hogyan integrálódjon az az oktatási rendszerbe. Pláne, hogy mindeközben az oktatásnak folynia kell, vagyis nem egyszerűen arról van szó, hogy menet közben cserélünk pilótát és váltunk útirányt, hanem mondhatni új közlekedési eszközre száll át az egész társaság, miközben erős vita folyik arról, hogy hová is megyünk (vagyis egyáltalán milyen célokat kellene szolgálnia az oktatásnak).

Lehet, hogy sokan ki fognak nevetni, de én ezt az átmenetet az „új iskolába” sokkal nagyobb és fontosabb kérdésnek érzem azoknál, amikről ma oly divatos beszélni az új oktatási törvény bevezetése és a tanévkezdés kapcsán (mint amilyen az erkölcstan oktatása vagy az egész napos foglalkozások és az abból fakadó kisebb-nagyobb rugalmatlanság). Hosszú távon ugyanis az az érdekes, hogy mennyire sikerül a magyar iskolarendszert átvezetni a digitális korba – az egyik partot már rég elhagytuk, de a túlsó part még eléggé a ködbe vész. Visszaút pedig nincs. 

Pintér Robesz

2013-ban is napvilágot látott a Global Information Technology Report (GITR), amelyben Magyarország a 44. helyen, egy hellyel hátrébb foglal helyet, mint tavaly. A GITR a világ 144 országát rangsorolja (amelyek a világ GDP-jének 98%-át állítják elő) azok információs társadalmi felkészültsége alapján. A rangsort idén Finnország vezeti Szingapúr és Svédország előtt. A listában hagyományosan a skandináv államok, néhány ázsiai kistigris, az USA és Hollandia valamint az Egyesült Királyság szerepel az első tízben. A 22. Észtország az első a kelet-európai államok közül és a 75. Románia az utolsó (az EU tagállamai közül). 

Magyarország mondhatni, hogy megőrizte helyét, ugyanakkor olyan országok előznek meg minket, mint Kazahsztán (43.), Omán (40.), Barbados (39.) vagy Malajzia (30.). 

A részletes országprofil alapján a nagy-jövedelmű (high income) országcsoporton belül, ahová hazánk tartozik, alulteljesítünk a csoportátlagot tekintve, mind a 8 vizsgált területen.

A GITR nagy előnye ugyanakkor, hogy részletesen megmutatja mely részterületeken teljesítünk jobban és rosszabbul, mint "illene" (a számok a 144 ország közötti helyezésre utalnak):

Néhány sikeres terület:

• Egy vállalkozás bejegyzéséhez szükséges napok száma – helyezés: 10
• A felnőtt lakosság írás- és olvasástudása – helyezés: 14
• Egy vállalkozás bejegyzéséhez szükséges lépések száma – helyezés: 20
• A digitális tartalom hozzáférhetősége – helyezés: 26
• Illegális szoftverek aránya – helyezés: 28
• Szélessávú internet előfizetések száma – helyezés: 28

Elmaradó területek:

• A jogrendszer hatékonysága a kihívást jelentő területek kezelésében – helyezés: 135
• A kormányzat sikere az IKT támogatásában – helyezés: 120
• A jogrendszer hatékonysága a vitás ügyek kezelésében – helyezés: 117
• Befektetői (venture) tőke hozzáférhetősége – helyezés: 115
• Az adó teljes mértéke – helyezés: 114
• A kormányzat közbeszerzése a fejlett technológiák terén – helyezés: 110

Magyarországról bővebben lásd a GITR 196. oldalán.

A 12 éve készülő GITR kiemeli, hogy évek óta először látszik javulni az üzleti környezet és beindulni látszik a gazdasági növekedés, ami jót tesz az információs és kommunikációs technológiáknak (IKT) is, ugyanakkor vitathatatlan, hogy ehhez az IKT-k is hozzájárultak. 

Pintér Robesz 

Van-e még innováció a mobil iparban? – tették fel a kérdést a csütörtöki első szekcióban, a választ többek között a Jolla, a Deezer és a Foursquare vezetői próbálták megtalálni. Aztán a standokon járva megnéztem, hogy ténylegesen mit innováltak azok a gyártók, akik a keddi sétámon kimaradtak: én egyetlen készülékre mondtam azt, hogy instant get, vagyis azonnal akarom – a díjnyertes Samsung Galaxy kamera tényleg fantasztikus. Végül az iparági elemzők megerősítettek benne: a kütyügyártók közötti ádáz harcban eljött a vérfrissítés ideje, új operációs rendszerekre és új szereplőkre is számíthatunk, miközben a hordozható számítástechnika még inkább kiszabadul a mobilokból.

Innoválni, innoválni, innoválni

Nem hálás dolog manapság a mobil iparban dolgozni, a fejlődés a kilencvenes vagy a kétezres években sem volt lassú, de ami az utóbbi 2-3 évben történik, az még ezekre is rátesz egy lapáttal. Csak az tud tartósan sikeres maradni, aki innoválni tud. A Samsung öt darab Mobile Awards díja megerősíti, hogy a sikerhez innováció kell, ugyanakkor az, hogy valaki innovál, még nem garancia a sikerre. Nézzük meg például az LG törekvését a 3D fényképezés mobilokban való meghonosítására, a rengeteg, fejlesztésbe ölt pénz sohasem fog megtérülni, mert az embereknek nem kellettek az ilyen eszközök – nem is lehetett látni már az LG standján sem őket.

Ha a jelenlegi mobil iparágat megvizsgáljuk, akkor azt mondhatjuk, hogy ez a mobilos ökoszisztémák arany korszaka. Ez azonban nem igazán jó sem az eszközgyártóknak, sem a telefontársaságoknak, akiket kizsigerel ez a duopolista világ, ahol egyik oldalon az Apple zárt rendszere, másik oldalon az Android uniformizált világa áll. Mindenki belefáradt abba, hogy az Androidon iszonyatosan nehéz valami különlegeset, sajátot, megkülönböztethetőt alkotni, ami képes megszólítani is a vevőket. Így a legtöbb gyártó a megahatertzekkel, magokkal, megapixelekkel, colokkal és centiméterekkel versenyzik. Ehhez képest az új nyílt platformok, mint amilyen a Jolla vagy a Firefox OS, alternatívát kínálnak. A Jolla segítségével saját szolgáltatások építhetők a rendszerbe, de akár saját hardver is készíthető, például a Deezer képes lehetne olyan hordozható zenelejátszót készíteni, ami sohasem létezett korábban és egyedi felhasználói élményt nyújt.

A Foursquare és a Deezer előadásaiból az is kiderült, hogy az innováció a mobilra épülő szolgáltatások (OTT – over the top) világában is fontos. A Foursquare segítségével – ami jelenleg a legismertebb helyalapú szolgáltatás – jelezni tudjuk a mobiltelefonunkkal, hogy fizikailag hol tartózkodunk). Most azon dolgoznak, hogy elérjék, mindenkinek olyan térképe lehessen, mint Harry Potternek, amin jól látszik nem csak az, hogy te hol állsz, hanem az is, hogy a barátaid, ismerőseid hol vannak, és hogyan mozognak. A Foursquare közösségivé teszi a térképet, egyedivé, kereshetővé, felfedezhetővé. Már most is elmondható, hogyha a korábbi bejelentkezései alapján a Foursquare javasol valakinek egy helyet (éttermet, bárt, mozit…) felfedezésre, akkor az esetek 20%-ában azt tényleg meglátogatják a felhasználók. A szolgáltatásban keletkező bejelentkezési adatok pedig aranybányát jelenthetnek a helyeknek – amelyek, ha bizonyítják, hogy ténylegesen ők üzemeltetik az adott helyet, akkor hozzáférhetnek az összesített bejelentkezési adatokhoz. Képzeljük el a Google Analytics-et, csak itt nem weboldalak látogatóiról, hanem létező helyek látogatókról van szó…

A nemrégiben Magyarországon is elindult Deezer egy zenei szolgáltatás, aminek segítségével 20 millió dal közül választhatunk. A Deezer vezetője szerint a zenei szolgáltatásokban rejlő potenciálokhoz képest egyelőre még kőkorszakiak a megoldások, rengeteget fejlődhet a piac. Ők jelenleg három módon innoválnak:

1. házon belül: minél jobb szolgáltatás, minél több eszközön (mobil, tablet, tévé stb.)
2. a felhasználók bevonásával, hogy azok minél több zenét tudjanak felfedezni és ezzel kiteljesítsék az identitásukat. Ehhez viselkedés alapú adatelemzésre és ajánlásokra van szükség.
3. az előadók bevonásával, akik a Deezer segítségével még közelebb kerülhetnek a rajongókhoz.

Az innovációról szóló előadásokat szokás szerint panelbeszélgetés zárta, amiből itt egyetlen dolgot emelnék ki: a sikerhez elengedhetetlen, hogy szívvel-lélekkel dolgozzunk az ötleteinken, ezt ugyanis megérzik a felhasználók vagy a vásárlók.

Okoskamera, NFC-s kólaautomata és tablet japán ovisoknak

Kedden már jártam a Samsung standja mellett – nehéz is lett volna kikerülni, az egyik legnagyobb volt az egész rendezvényen. Akkor megfelelő mennyiségű idő híján úgy döntöttem, hogy ide még külön visszajövök. Megérte. A Samsung szinte minden termékvonalat elhozott Barcelonába, nem csak a telefonjait. A díjnyertes Galaxy Camera tényleg lenyűgöző – nem mellesleg a szemfüles Samsung már rá is írta a terméket bemutató leírásra, hogy a készülék a kedden elnyert Global Mobile Awards 2013 díjazottja.

Okoskamera: az új hibrid eszköz a Samsungtól

A Galaxy Camera szinte egy teljes értékű okostelefon (csak hagyományosan nem lehet vele telefonálni), amibe SIM kártyát is lehet tenni, de van rajta egy kompakt kamera képességeivel rendelkező optika, 21 szeres zoommal. Úgy éreztem, hogy muszáj egy ilyen készüléket szereznem – az egész 4 nap alatt egyetlen másik kütyünél sem fogott el ez az érzés.

A másik, ami nagyon tetszett a Samsungtól a home sync és az otthoni saját cloud megoldásuk. Ezek segítségével nem kell másolgatni és mentegetni az egyszeri embernek, ez megtörténik a megfelelően beállított eszközökkel magától, amikor otthon vannak. De a Samsung nem csak a mezei felhasználókat célozta meg, hanem az oktatási, egészségügyi, üzleti megrendelőket is. Ami még érdekes MWC turista csalogató látványosság volt, az az NFC-s kóla automata – az NFC csippel rendelkező készülékek birtoklói egyetlen érintés nélkül vehetnek maguknak a jövőben szénsavas üdítőt.

A HTC standjára is bekukkantottam és megnéztem az új telefont (HTC One), az egyik legjobb készülék, amit a kezembe fogtam az elmúlt napokban. Az új kezelőfelület elsőre kicsit zavarba ejtő (kis dobozok a nyitó képernyőn, friss hírekkel – direkt nem mondok csempét). De pár pillanat után nagyon hasznos, hogy rögtön tartalom van a kijelzőn.

A Sony standján az új telefon (Xperia Z) vezeték nélküli zenehallgatási képességet próbáltam ki, nagyon tetszett, bár nem sikerült megtalálnom, hogy az alkalmazásban hová van integrálva a zenevásárlás lehetősége. Az új készülék nagyon szexi, jó kézbe fogni, nagyon tetszett, viszont ami igen furcsa volt, hogy a kijelzőn bizonyos szögben tartva kb. egymástól 3-4 milliméteres távolságra lévő pontok rácsát lehetett látni, ami elég zavaró.

Az LG széles termékportfóliót mutatott be a belépő kategóriától (lassú, kicsi, pixeles kijelzős mobilok) az Optimus G Pro-ig, ami most a legjobb készülékük. Különböző szolgáltatásokat is demóztak, amikor ott jártam, amik érdekesek, például a kamerával videózás közben zoomolni lehet egy bizonyos részre, amit a mikrofon is követ és kiemeli az abból a részből jövő hangot. De lehet mind a két kamerával (hátoldali és front oldali) egyszerre videót felvenni, a front oldali kicsiben belekerül a videóba. De videó nézés közben kicsi képbe ki lehet rakni a videót, átlátszóvá tenni és közben levelezni. Szóval az LG is próbál elmozdulni a hardver felől a felé, hogy a szoftveres megoldásokkal is megkülönböztesse magát.

Végül a japán Docomo standján megnézhettem, hogy a 10-15 éveseknek milyen androidos telefont fognak piacra dobni hamarosan Japánban – ez elsősorban, mint gyakorló szülőt érdekelt. Mindent kontrollálhat, beállíthat a szülő a Sharp által készített modellben. Van rajta pánik gomb, ami 3-5 másodperces nyomva tartás után bekapcsol, visítani kezd és értesíti a szülőt, aki belehallgathat, hogy mi történik éppen, illetve arról is információt kap, hogy éppen hol van a telefon. Az egyetlen furcsaság, hogy nincs Wifi a készülékben – szándékosan, mert úgy megkerülhetőek lennének bizonyos szülői korlátozások. Végül megnéztem a 3-6 éveseknek készült tabletet, játékos programokkal, amik például megtanítják, hogy a hal a tengerből kerül a tányérodra vagy a más országokból jövő barátokról lehet képet csinálni és megismerkedni a kultúrájukkal.

A Docomo gondol a legkisebbekre is: tablet a világ felfedezéséhez

Mi lesz, ha telefont fejleszt az Amazon?

A nap és a hét egyik legérdekesebb programjával zárult számomra a Mobile World Congress, iparági elemzők valamint az ARM és a Qualcomm képviselői szedték össze a konferencia résztvevőinek, hogy milyen újdonságokról maradtak le, ha nem jártak a kiállítók standján, illetve mi várhat ránk a közeljövőben. Azt is végigbeszélték, hogy a távolmaradó szereplőkkel kapcsolatban mi a jelenlegi helyzet.

Ebből kiderült, hogy az iPhone technológiai értelemben már lemaradt, amiért azonban ez is belefér az almás gyártónál, hogy olyan felhasználói élményt ad, aminek a készülék csak egy része. Viszont az iOS-t újra kellene tervezni, akárcsak a Blackberry tette a saját rendszerével. Az Apple egyébként túlságosan is a saját ökoszisztémájától függ, ha ez valamiért meggyengül, az magával ránthatja az egész céget, ezért nem állhatnak le az innovációval sem. A teljes képhez persze hozzátartozik, hogy ugyan az Apple standdal nem volt jelen, de a résztvevők tetemes része iPhone-nal vagy iPaddel dolgozott a kongresszus alatt, így bújtatva mégis képviseltette magát a gyártó.

A Nokia szintén le van maradva, egyrészt, mert a Windows Phone nem tud labdába rúgni. Számos alkalmazást és fizikai eszközt vagy csak iOS-re vagy iOS-re és Androidra gyártanak. Másrészt a Lumia 920 a képalkotást leszámítva nem veszi fel a versenyt a többi gyártó csúcskészülékeivel – ez az egyszerű felhasználóknak nem fontos, viszont a véleményvezérnek számító okostelefon felhasználóknak, akik befolyásolják a többiek döntéseit, az. Viszont a Nokia nagy esélye, hogy az Android erős hardverigénye miatt nem gyártanak 40 dollár alatti áron elérhető, elfogadhatóan működő Androidos eszközt – ebben a Nokia Asha termékvonala egyelőre verhetetlen. Így a stratégia az lehet számukra, hogy a fejlődő világ tömegei számára adnak belépő szintű okostelefont, majd ezeket az embereket a Lumia vonalra csábítják át. A gond csak az, hogy az elég nagy a szakadék az Asha és a Lumia között egyelőre, amit nem biztos, hogy át tudnak hidalni.

A HTC mondhatni ugyanaz a történet, mint a Nokia, csak kicsit másképp. A legnagyobb problémájuk azonban, hogy pusztán telefonkészülékeket gyártanak. Az új csúcskészülék felülete végre egy jó próbálkozás, hogy valami egyedit nyújtsanak, ami képes megkülönböztetni őket a vásárlók szemében. A hardver és a dizájn is elsőrangú. A gond az, hogy elkésett a termék, nem az első negyedévben kell új csúcskészülékekkel megjelenni, hanem a harmadik vagy negyedik negyedévben. A fő kérdés, hogy elég erős-e a HTC, hogy eljusson az üzenetével a felhasználókhoz és megmutassa, ismét tud jót alkotni.

A Samsung és a Google kölcsönösen egymásra vannak utalva, nem is tudni melyikük az erősebb. A Samsung végezte a legjobb munkát az Androiddal, mert képes a rendszer jellemzői előnyként eladni a vásárlóknak, míg erre a konkurensek nem képesek, pedig ugyanazt a rendszert találni az ő készülékeiken is.

Ami a jövőt illeti, az új operációs rendszerekkel (mint, amilyen a Tizen vagy Firefox) újra a web lehet az a platform, ami felé a fejlődés fordul. De ez csak a gyártóknak fontos, a felhasználókat nem érdekli. Ők egyszerűen tökéletes felhasználói élményre vágynak, nem érdekli őket, hogy ez egy Android vagy Apple alkalmazás vagy web.

Végül, elhangzottak a beszélgetésen elemzői előrejelzések a következő évre:

• még több márkától várható, hogy telefont adjon ki. Ilyen lehet az eBay vagy a Firefox, de az Amazon is előállhat egy piacot átrendező készülékkel, ahogy tette a tabletek között. Az is elképzelhető, hogy a Lenovo lesz az előttünk álló év meglepetés gyártója, ha végre kilép a kínai piacról az okos készülékeivel.
• egy Lumia tablet remekül szolgálná a Nokia üzleti megrendelőkkel kapcsolatos terveit. Talán a Windows Phone rendszernek is jó éve lesz végre és képes lesz a kétpólusú mobilos világot három pólusúvá alakítani.
• az előttünk álló évben tovább fog erősödni a viselhető mobil eszközök trendje. Bár az eszközök nem fognak tömegekhez eljutni, de a geekek és a véleményvezérek már a kezükbe kaparinthatják őket (Google Glass vagy okosóra)

Mindent összevetve a jövő már nem csupán az okostelefonokról szól, hanem további új eszközökről és azok összekapcsolásáról.

És ezzel búcsúzik Barcelona és a Mobile World Congress. Ha minden szerencsésen alakul, talán jövőre újra itt lehetek…

Pintér Robesz