Netidők Blogtársaság

A Facebook egyre fontosabb szerepet tölt be az emberek közötti kapcsolattartásban. Nem csak a közvetlen, közeli barátok és rokonok (ún. erős kötések), hanem a távolabbi ismerősök (ún. gyenge kötések) esetében is átalakul a kétoldalú kommunikáció. A változás különösen a fiataloknál drámai, akik ebben a közegben szocializálódnak, ezt tekintik természetesnek, így például az olyan, korábban általános eszközöket sem használják vagy másképpen, mint az e-mail. De az idősebbek, mint amilyen például ebben az esetben én is vagyok - a magam 37 évével - sem képeznek kivételt a változások alól.

A Facebook fokozatos térnyerésére a kétoldalú kommunikációban egy furcsa dolog hívta fel a figyelmemet pár napja. Kedden születésnapom volt, ami egy „köszöntés cunamit” indított el a Facebook-on. Legalább két tucat ismerősöm köszöntött fel az oldalon. Közben csupán egyetlen telefonhívást, egyetlen e-mailt és egyetlen sms-t kaptam ugyanezen okból. Persze tudom, hogy a Facebook figyelmeztet előre a szülinapokra, ami erősíti ezt a hatást, de ami érdekes, hogy a változást - lévén születésnap csak egyszer van egy évben - évről-évre nyomon lehet követni. Tavaly sokkal kevesebben köszöntöttek fel Facebook-on keresztül, két évvel ezelőtt pedig még inkább ritkaságszámba ment a dolog. Míg az sms, a telefonhívás vagy az e-mail gyakoribb volt ugyan, mint most, de ugyanakkor messze kevesebben köszöntöttek fel összességében bármelyik korábbi évben és azok is inkább a közeli rokonok és barátok közül kerültek ki.

Vagyis a Facebook mind számosságában, mind összetételében megváltoztatta a felköszöntők körét, miközben annak jellegét is átalakította. Azon túl, hogy ez nyilván rossz hír a telefontársaságoknak vagy a „felköszöntő iparban” dolgozó egyéb cégeknek, nagyon érdekes változásokra mutat rá a személyközi kommunikációban:

1. Az egyik, hogy az emberek többet és tágabb körben kommunikálnak egymással, mint korábban, ami erősíti az erős és a gyenge kötéseket egyaránt.

2. A születésnapi kommunikáció erősíti a kölcsönös, kétoldalú kommunikációt, mind az erős kötések, mind a gyenge kötések, de különösen az utóbbiak körében. Akit felköszöntenek, az hajlamos visszaköszönteni, illetve egy részüknek szokásává válhat mások megköszöntése, tehát a jelenség terjed. (Ez állhat szerintem a mögött, hogy egyre többen köszöntenek fel a Facebook-on évről-évre).

3. Mindez növeli a társadalmi tőkét, az emberek kölcsönösen megerősítik egymást abban, hogy fontosak egymásnak, gondolnak a másikra. Ugyanakkor ez ápolja a kommunikációs csatornát is, így az rendelkezésre áll, ha más okból van szükség a kapcsolatfelvételre.

4. Lényegében - ez elsőre meglepő lehet - mindez jót tesz a társadalomnak. Az emberek közötti kommunikációs kötelékek sűrűbb szövésűek lesznek. Ezek a rendszeresen ápolt kétoldalú kapcsolatok pedig bármilyen helyzetben hasznosak lehetnek (munkakereséstől kezdve, tanácsok kérésén át, az egyszerű információcseréig).

5. A Facebook tehát erősebbé teszi a társadalmat, mert növeli az interkonnektivitást (a kölcsönös összekapcsoltságot). Nem tudom, hogy a Facebook tisztában van-e ezzel, de a születésnapokra való emlékeztetés csak megsokszorozza ezt a hatást.

Persze a fentebbiek csak hipotézisek, amelyeket jó volna bővebb kutatásokkal megvizsgálni. Ugyanakkor az ismerősök visszajelzéseiből úgy tűnik, hogy a születésnapi kommunikációk megerősödése esetében általánosabb jelenségről van szó, de egyetlen megfigyelés biztosan nem elég.

Pintér Robesz

Vajon hogyan és miért törhetnek rommá egy holland kisvárost egy Facebookon szervezett szülinap résztvevői? Történet az internet sötét oldaláról.

Múlt héten tv híradót néztem egyik este és nem akartam hinni a szememnek, Facebookon szerveződő fiatalok szétvertek egy 18 ezer lakosú holland kisvárost. A történteknek utánanézve érdekes adalékok derültek ki a Facebook hatalmáról, az internet sötét oldaláról és az emberi természet sajátosságairól.

Röviden az eseményekről: egy 16 éves, a hollandiai Harenben élő lány születésnapi bulit szervezett a Facebookon és véletlenül elfelejtette azt privát eseménnyé tenni, tehát elvileg bárki jelezhette részvételi szándékát. Hamarosan ezrek csatlakoztak, hivatalos weboldal jött létre, pólót készítettek az alkalomra és még egy toronyház oldalára is kikerült egy óriási reklám: Project X: Haren felirattal. A Project X utalás egy amerikai filmre, amiben a jónak induló buli válik rémálommá, amikor az események láncolatában a szervezők elveszítik ellenőrzésüket a partira érkező egyre nagyobb tömeg fölött. Ugyanez történt Harenben is, csak a buli eleve rémálomnak ígérkezett. A családot ki kellett menekíteni, a városkában pedig randalírozni kezdtek a megjelentek, boltokat szétverve és autókat borogatva.

A félelmetes a dologban, hogy pontosan előre lehetett látni, mi fog történni, mégis, mint egy görög sorsdrámában, nem lehetett elkerülni a végzetet. A városka vezetői és a rendőrség megpróbálta megnehezíteni az érkezők dolgát, például az utca- és útbaigazító táblákat leszerelve, utakat lezárva és megtiltva az alkohol árusítását. Mindez ez azonban a 21. században, a GPS korában kevésnek bizonyult. (Elgondolkodtató kérdés, hogy hogyan lehetne sikeresen megelőzni egy ilyen előre bejelentett tombolást – ez különösen hasznos volna, mivel nem egyedi jelenségről van szó, közel hasonló elszabadult bulik rendszeresen vannak Németországban is.)

De nézzük meg a résztvevők motivációit, mert szerintem ez a legérdekesebb a dologban. Miből gondolja egy átlagos Facebook felhasználó, hogy ott kellene lennie egy számára ismeretlen 16 éves lány születésnapi buliján? Miből gondolja, hogy több ezren be fognak férni egy házibuliba? Nyilvánvaló, hogy amikor 30 ezren csatlakoztak részvételi szándékukat jelezve, számukra ez egy vicc, egy poén volt, senki nem gondolhatja ugyanis komolyan, hogy egy ilyen szülinapi buliban csak úgy ott lenne a helye. Eddig tehát játékos csínytevésről van szó. Az események ott vesznek sötét fordulatot, amikor több ezren tényleg felkerekednek, hogy el is menjenek Harenbe. Egy részük biztosan katasztrófa turista, kíváncsi, hogy mi lesz ebből (feltehetően ők adják a tömeget), néhányan azonban eleve balhézni mennek. Így lesz a tömegből csőcselék, amely összecsap a helyszínen lévő rendőrökkel és garázdálkodni kezd.

Szerintem megkérdőjelezhetetlen azok felelőssége, akik a szülinapi bulit tömegrendezvénnyé változtatták – látjuk már az elnevezésből (Project X: Haren), hogy pontosan tudták milyen események láncolatát indítják el, ugyanakkor abban is biztosak lehettek, hogy nekik sem lesz ellenőrzésük egy ponton túl a történések felett.

A legérdekesebb azonban szerintem az, hogy a világ egyik leggazdagabb és legtoleránsabb országának számító Hollandiában hogyan történhetett meg ilyesmi. Azt gondolom, hogy a háttérben fiatalok ezreinek frusztrációja, elfojtott agressziója állhat, amely ebben a formában törhetett felszínre. A legsajnálatosabb azonban, hogy ez rombolásban öltött testet. Eszünkbe juthatnak az 1968-as események, én azonban ebben a 2012-es történetben semmi előremutatót, pozitívat, felemelőt vagy progresszívat nem látok.

Tanulság? Az internetnek, Facebooknak óriási hatalma van, az emberi butaság és rosszindulat pedig félelmetes dolgokra képes.

Pintér Robesz

Úgy tűnik, hogy a kapcsolatépítő közösségi oldalak a különböző országokban legfeljebb a teljes népesség 50%-át képesek rávenni arra, hogy csatlakozzanak. Ez látszik a Facebook adataiból is, ahol legutóbb az amerikai felhasználók számában 1,1 százalékos csökkenést regisztráltak és a Capstone nevű külső elemzőcég tanulmányában azt a becslést tették közzé, hogy kétmillióan hagyták el az oldalt. Nemrégiben volt a Facebook tőzsdei bevezetése és már akkor is szó volt róla, hogy a piac már túlárazta a kapcsolatépítő portált, aminek jelenleg egyébként már 900 millió felhasználója van világszerte. A Netidők asztaltársasága az Index híre alapján beszélgetett a témáról, ennek kivonatát adjuk most közre. Az elején azt latolgatták, hogy vajon a Facebook elérte-e a plafont a felhasználók számában?

Bódi Zoltán: Hát szerintem… mennyi?! egy egész valahány tized százalékos változás még lehet, hogy a mérési hibahatár környékén van…

Nagyistók Tibor: De ez kétmillió ember!

Bódi Zoltán: Igen, ez nagy tömeg, de 1,1 százalék… És a 98,9% meg ott maradt a Facebook-on!



Nagyistók Tibor: Na jó, de több adat is arra mutat, hogy a Facebook-nak most nem egy fellendülős időszaka van. Lásd a tőzsdei buktát…

Bódi Zoltán: Kérdés, hogy a világ többi részén hogy állnak. Mert ha Amerikában – tegyük fel – megtelt a piac, azért rajta kívül még van egy pár hely a Földön, ahol a Facebook elérhető.

Kovács Tücsi Mihály: Igen, meg amilyen politikai helyzet van, lekapcsolnak időnként egy-egy fél országot és akkor rögtön eltűnnek ennyien bármilyen közösségi oldalról!

Bódi Zoltán: De ők nem szállnak ki! Nem szüneteltetik a fiókjukat a Facebook-on!

Kovács Tücsi Mihály: Egyáltalán lehet a fiókot szüneteltetni?

Bódi Zoltán: Igen, törölni nem tudod magad onnan soha, csak szüneteltetni (felfüggeszteni) a hozzáférésedet, úgy, hogy ne lássa senki. De ha meggondolod magad, akkor vissza tudsz menni. Én már csináltam ilyet. Ugyanabban az állapotban tértem vissza, ahogy másfél éve abbahagytam.

Kevin: Viszont azért érdekes, hogy szerintem a tőzsdei buktájuknak nem nagyon van köze szerintem a felhasználóikhoz. Annak inkább ahhoz van köze, hogy miből fognak pénzt csinálni a befektetők. Amíg ingyenesek a szolgáltatások, a felhasználók addig nem nagyon izgatják magukat szerintem.

Nagyistók Tibor: Mindenesetre 900 millió felhasználó van világszerte és lehet, hogy már van egy halom alternatív verzió, például van egy kínai kapcsolatépítő portál, mert ott nem engedik a Facebook-ot. Meg van a MySpace és egyebek… Mutat-e valami trendet a Facebook csökkenése?

Borek András: 900 millióhoz az 1,1 százalék az csepp a tengerben… Nagyon-nagyon-nagyon-nagyon kis szám. És ha jól tudom, ez a kétmillió felhasználó Amerikából tűnt el…

Bódi Zoltán: És nem a globális felhasználószámból!

Borek András: Valószínű, hogy a szaldó pozitív, én ezért nem temetném a Facebook-ot. És az pedig szerintem egy nagy marhaság, hogy összemossák a cég tőzsdei teljesítményét a felhasználók számával ilyen módon. A tőzsdei részvényárfolyam csökkenése nem hozható semmilyen összefüggésbe a felhasználószám akármilyen növekedésével vagy csökkenésével, hanem egyszerűen a cégnek az értékelésében mutat egy mérőszámot.

Nagyistók Tibor: Beleolvasva a hírbe: „A Facebook növekedése éppen abban a 23 országban állt meg, ahol a felhasználói bázis már elérte a teljes népesség 50 százalékát.” Tehát ezekben az országokban megállt. A tőzsdén mindig jelent valamit, hogy ha valami nem felfele megy, hanem pang… Mégis, ha valamit javasolnotok kellene Zuckerberg úrnak, mit javasolnátok, hogy kilendítse ebből a kátyúból a céget és ismét fellendülőben legyen a Facebook?

Borek András: Ingyen semmit. 

(Netidők) 

Bekövetkezett az, amit régóta megjósoltak a szakértők: Ausztráliában olyan bűntény történt, ahol a tippet a Facebook adta.

Sydneyben két rabló hatolt be egy nő házába, és bunkósbottal és késsel felfegyverkezve követelték a tulajdonostól a házban található pénzt. Átkutatták a házat, de csak egy kisebb összeget találtak. A rablók többet követeltek, közölték a tulajdonossal, hogy tudják, ennél több van a házban. A tulajdonos csodálkozására elmondták, a lány feltett a Facebook oldalára egy olyan képet, amelyen nagyobb összeggel játszadozik. A nő közölte a rablókkal, hogy a lánya már rég nem lakik ott. A rablók a csekély zsákmánnyal távoztak.

A nyomozás során kiderült, a hölgy 17 éves lánya valóban egy nagy rakás pénzzel pózolt a posztolt képen. A lány a jelentős összeg megszámolásában segített 72 éves nagymamájának.  A kép 120 kilométerre arrébb Bundanoonban készült, ott is töltötte fel.

A rablókat nem sikerült elfogni, de a történet rávilágít két tényre. Egyrészt mennyire meg kell gondolni, milyen információkat teszünk fel magukról. A másik, hogy a rablók eljutottak a lány lakásához, habár a Facebook oldalán nem volt fenn a címe. De egy kis keresgéléssel az interneten sikerült összekapcsolni a két adatot. A lánynak pusztán szerencséje volt, hogy addigra már elköltözött, és nem keményebb kezű rablókkal akadt össze a családja.

Toochee, a Galaktikus

New York, Brooklyn. A helyi rendőrség több-kevesebb sikerrel küzd a bűnözéssel. Azonban egy banda nagyon csípi a szemüket. A Brower Boys – nevüket onnan kapták, hogy a Brower parkban tanyáztak rendszeresen – számláján több tucat bűncselekmény volt már, de a rendőröknek egyetlen bizonyíték sem volt a kezükben. A több hónapi hiábavaló nyomozást elégelte meg Michael Rodrigues nyomozó. Nem tudom eldönteni, hogy az ötlete zseniális volt vagy egyszerűen csak pofátlan: a banda ismert tagjait bejelölte a facebookon. Meglepő módon mindenki visszaigazolta az ismertséget.

Ebből már sejthető, hogy a banda nem a fehérgalléros bűnözés területén fejtették ki tevékenységüket, amelyet a további történések is bizonyítottak. A tagok ugyanis rendszeresen beszámoltak bűncselekményeikről a közösségi oldalon. Rodriguez nyomozónak nem volt más dolga, mint szorgalmasan jegyzetelni. A banda egyik tagja még figyelmeztette is a többieket, hogy nem okos dolog ilyen nyíltan beszélni a dologról, de erre a többiek csak t LOL (laughing out loud, hangosan nevetni) üzenettel válaszoltak.

Amikor elegendő bizonyíték gyűlt össze, egyszerre csaptak le a banda össze, jobbára 13-19 közötti tagjára. A bizonyítékok alapján az ügyészség 102 rendbeli bűncselekménnyel vádolja őket.

Toochee, a galaktikus