Netidők Blogtársaság

Tegye fel a kezét, akinek a kvarcóra szóról a folyadékkristályos kijelzővel ellátott digitális karórák jutnak eszébe! Lelki szemeimmel sok kart látok a levegőben.

Pedig a folyaddékkristályos kijelző (angol rövidítéssel: LCD – Liquid Crystal Display) nem egyenlő a kvarcórával. Gyanítom, hogy a magyar nyelvben ez a tévedés lett az alapja annak is, amikor a 80-as években elterjedtek a jellemzően Bécsből hazahozott digitális játékok, azokat a hasonló elven működő kijelző miatt kvarcjátékoknak hívtuk, pedig a nyugati világban LCD-game volt a nevük. A kvarc azért kell az óraszerkezetbe, mert ez a kristály egy elektronikus oszcillátorban nagyon pontosan tartja a rezgésszámát, és így alkalmas arra, hogy óraszerkezetek időalapját biztosítsa. Tehát ez a kvarckristály a digitális órában az áramkör egy eleme.

A képen az egyik első sorozatgyártott kvarcóra, a Casiotron. Csak az alapfunkciókat tudta, a dátum évszámát viszont csak 1970 és 2009 között lehetett beállítani. Kifutottunk az időből? :-)

Ahogy a SvájciÓra.com oldal történeti összefoglalójában olvasható, az első kvarcórát már 1928-ban elkészítették. Igaz, ekkor még nem léteztek a tranzisztorok (vagyis a mai digitális áramkörök alapját képező félvezető eszközök), így egy elektroncsövekkel megépített ruhásszekrény méretű, kétmázsás órát képzeljünk el, ami viszont naponta csak egyetlen ezredmásodperccel tért el a pontos időtől. (Fotót sajnos nem találtam a neten a berendezésről, pedig érdekelt volna a fizimiskája. Ha valaki talál, értesítsen.)

Aztán az első kvarcvezérlésű karórát a 60-as évek végén állították elő. Ehhez már nyilvánvalóan az volt szükséges, hogy az óra elektronikus áramkörét kellőképpen le tudják kicsinyíteni, hogy elférjen a karórában úgy, hogy még az óra mechanikájának is kellett a hely. Vagyis ezek még „mutatós” (azaz analóg kijelzésű) órák voltak. (Itt látható egy ilyen karóra belső szerkezete.) Hiszen ne feledjük, hogy ekkor még nem léteztek tömegesen (és így olcsón) gyártott LCD kijelzők. (Bár a folyadékkristállyal már 1911-ben kísérleteztek, és az első LCD display a ’60-as években készült, nyilvánvalóan kellett még pár év mire a 80-as évek elején találkozott a kvarcórák és az LCD kijelzők tömeggyártása egymással.)

Tévedés lenne azt hinni, hogy az LCD-re azért volt szükség mert olyan jól néz ki (egyébként szerintem jól is néz ki), hanem azért, mert igen kevés energiát fogyaszt, és így a karórák elemeit kímélő megoldáshoz jutottak a fejlesztők. (Korai LCD karórák.) Emlékszem még a kvarcórák azon generációjára, amelyekben pirosan világító LED-diódákból álltak a számjegyek – meg kellett nyomni az órán egy gombot és ekkor fénylett fel a számlapon a viszonylag pontos idő. A LCD kijelzős kvarcórák 80-as évektől számítható felfutását tehát az tette lehetővé, hogy 1.) ekkora képessé váltak ipari mennyiségben lekicsinyíteni és olcsón gyártani a karórákban működő elektronikus áramkört, 2.) a kvarc-kristályos oszcillátor is olcsó lett, ennek az lett az ára, hogy a tömegesen gyártott kvarcórák már csak viszonylag jártak pontosan, 3.) valamint olcsón gyártani az órák számlapját képező LCD kijelzőt.

Az LCD-s karórák tehát jó 29-30 éve vannak velünk, hamarabb terjedtek el és több emberhez jutottak el, mint a személyi számítógépek. Így vált a kvarcóra az első digitális tömegáruvá Magyarországon.

Szilágyi Árpád

Több mint húsz évvel ezelőtt csodálhattuk meg a digitális tükröt Arnold Schwarzenegger Emlékmás című filmjében. Mára ez valósággá válik.

Milyen jól mutatott a filmvásznon, ahogy Arnold borotválkozás közben a tükör sarkában nézte a reggeli híradót, majd az időjárás jelentést. Sokan felszisszentek, hogy milyen jó dolog ez. Az ötlet a fejlesztőket sem hagyta nyugodni, és a technológia mára utolérte az ötletet. Lapos képernyők, multitouch kezelőfelület, jó alkalmazások teszik használhatóvá, sőt szórakoztatóvá a terméket. Jöjjön néhány megvalósítás.

A Phillips a klasszikus filmes alkalmazást készítette el: információ a fürdőszobában.

A Magic Mirror a szórakozóhelyek, éttermek, bevásárlóközpontok, és egyéb nyilvános helyek mosdóiba szánt fejlesztés. A készülék csak akkor funkciónál tükörként, amikor valaki elé áll, egyébként reklámfelületként hasznosítható.

Cro Mirror, a tökéletes tükör a ruhaüzletek öltöző-fülkéibe. A felpróbált ruhadarab színét egy színskálán lehet megváltoztatni, és a tükör lecseréli a rajtunk lévő ruha színét. Nincs szükség a színek miatt több azonos ruha le- és felvételére.

Ez már az „ereszd el a hajam” kategória, amikor egy próbaterem tükörfala kommunikál velünk.

Toochee a Galaktikus

Mi az az edutainment? Az, amikor a diák nem veszi észre, hogy tanul, pedig igen. A szakik szerint a diáknak azt kell éreznie, hogy játszik, míg a tanárnak pontosan kell tudnia, hogy ez miért tanulás. „Sokszor ezt elrontják, és miközben a tanár jót játszik a saját játékával, de a diák eközben folyamatosan tudja, hogy ez egy tanulás.” – mondja Merényi Ádám. Milyen hát a jó edutainment? Olyan, mint a Tengernyi kaland c. magyar fejlesztésű alternatív valóságjáték, ami most rangos díjat kapott Hannoverben, a CeBit kiállításon. A díj megnevezése: Európai Digitális Kiválóságok Platinadíja, amelyet a közleményben „digitális Oscar-díjnak” aposztrofáltak. Vendégünk volt a műsorban Merényi Ádám, a Microsoft Magyarország oktatási üzletágának szakmai vezetője.

Merényi: Épp most olvastam a gyerekeknek a Vakáció a halott utcában c. könyvet és nagyon izgalmas volt, ahogy a történet szerint nyomoztak. Ezért valami kis nyomozós játékot szerettünk volna összerakni. De azt is tudtuk, hogy valami érdekes régészeti vagy tengeri kalandot kell beletenni. A környezettől kezdve a tengerbiológián át a történelemig nagyon sok tantárgyat felölel ez a játék. Magától értetődően állt össze a csapat: a világ egyik leghíresebb (és magyar!) mélytengeri régészeti kutató egyesülete, az Octopus, Magyarország legnagyobb gyermekportálja, az Egyszervolt.hu, illetve a Nemzeti tankönyvkiadó és a Microsoft Magyarország. Ezután október 8-án Cseh László vezényletével indult el a játék. Hétről hétre népszerűbb lett a játék, egymásnak adták tovább a hírt a diákok. Így lehetett az, hogy több mint tízezer diák játszott velünk három hónapon keresztül.

Szilágyi: Miképpen kapcsolódnak be a közösségi hálózatok eszközei ebbe a játékba?

Merényi: Több szálon futott az esemény. A fő csapásirányt egy blog jelentette, amelyben egy titkos holland milliomos irányítgatta a magyar diákokat és hetente két blog-feladványt adott. Ezzel párhuzamosan pedig olyan közösségi portálokat használtak a játékosok, amik az egymás közötti kommunikációt segítették, meg a kaland hírét is vitték.
Az első feladat az volt, hogy egy 1700-as években eltűnt hajót kellett keresni. Egy vers maradt fenn a hajóról, ami arról szólt, hogy amikor a tenger ura felült a cet hátára és lovagolt 26 éjen át, akkor süllyedt el a hajó. Tehát tessék először kitalálni napra pontosan, hogy mikor süllyedt el a hajó! Előbb ki kellett találni, hogy a tenger ura Posszeidón latinul Neptunusz/Neptun – tehát amikor a Neptun felül a cet hátára – mi lehet a cet? – amikor a Neptun bemegy a Cet csillagképbe. És lovagolja 26 éjen át… na, azt a dátumot keressük. Meg kellett tudniuk azt, hogy 1700-ban mikor került be a Neptun a Cet csillagképbe. Vagyis egy olyan szoftvernek a futtatása volt a feladat, ami a NASA archívumát, illetve a Hubble-nek és a legnagyobb űrtávcsöveknek a képét mutatja meg. És ott meg lehetett nézni, hogy 1700-ban, mikor lehetett ez az esemény. A játék során csupa ehhez hasonló feladat volt. Átlagosan 39 percet töltöttek az oldalunkon, ami egy nagyon magas szám…

Szilágyi: Mi volt a fontos szempont az értékelés során, miért nyert díjat a Tengernyi kaland?

Merényi: Az egyik különleges elem az lehetett, hogy a diákok a játék közepén döbbentek rá arra, hogy az Octopus tényleg egy 300 éve eltűnt hajót keres. Egy Brazília partjainál eltűnt hajót. A játékos folyamatosan ugrál a valóság, a fikció és a játék világában. Olyannyira, hogy a végén volt egy olyan óra, amikor Brazíliából az ottani kutatók bejelentkeztek egy kis magyar falunak az iskolájába és onnan tartottak meg egy biológia órát. A magyar diákok pedig innen irányították a szonárjukat. Sok-sok ilyen érdekesség volt a játékban – biztosan ez is a javunkra döntött. Amikor vége volt a játéknak, akkor sok szülőtől (is) kaptunk leveleket. A gyerek ugyanis három hónapon keresztül tanult! És ez előtte nem annyira volt jellemző rá...
A tengernyikaland.hu oldalon továbbra is elérhető a játék – nyilván maga a verseny már nem, meg a fórum része sem működik, de az összes játék újrajátszható.

Szilágyi Árpád

PS: a Tengernyi kaland alkotóinak egyike volt a Netidők asztaltársaságának tagja, Dragon György is, mint designer.

Hamarosan (értsd: napokon belül) végleg elfogy a kiosztható az IPv4-es internetes címtartomány. Kész. Nincs több. Jaj mi lesz most azokkal akik ezek után szeretnének az internet nevű bolygóra menni?

Megmondom, semmi. Az internet Slartibartfast-jai már egy évtizede építik az új internet bolygót, amit IPv6-nak hívnak. A régi bolygón volt nagyon sok kiadó telek, de senki sem gondolta az információs társadalom kialakulásának hajnalán, hogy ez kevés lesz. A kilencvenes évek közepe óta azért a napnál világosabban látszott, hogy az új betelepülők olyan ütemben foglalják el a helyet a neten, hogy inkább előbb, mint utóbb, de kinőjük a világunkat.

A régi IPv4 címek megmaradnak még egy jó ideig. Mindennek ami neten van ilyen címe. Ez olyan, mint a mi címünk ahol lakunk, csak ez kizárólag számokból áll. Ha valaki beírja a böngészőjébe, hogy netidok.postr.hu, akkor a háttérben mindenféle dolog történik, aminek a végén a böngészőnk visszakapja azt a négy számból álló IPv4 címet, amit meg kell látogatni ha ezt a blogot akarjuk olvasni (a valóságban azért több dolog is történik, de a lényege ez). Amikor az internetre fellépünk, akkor mi is kapunk a kapcsolat idejére egy ilyen ideiglenes címet a szolgáltatónktól. Látható tehát, hogy ha elfogynak a címek, akkor nem lehet többé újabb szolgáltatást indítani, egy idő után nem lehet több előfizetőt bekapcsolni a szolgáltatásba. Na ez a pillanat igyekezik felénk egy gyorsvonat sebességével. Most még csak ott tartunk, hogy a kontinensek számára kiadható címtartományok fogynak el. A kontinensen belül az országok és azon belül a szolgáltatók, még válogathatnak ebből a szabad tartományokból, bár már nem sokáig. Na a legtöbb amatőr világvége-tudós eddig a pontig jut el az olvasásban, majd elkezdik kongatni a vészharangot. Aki kicsit tovább olvas, az azt is látja, hogy a régi címeket felváltja az új, már említett IPv6.

Na de ez elég lesz most nekünk egy darabig?

És ha igen, akkor meddig? A mostani elméletileg lehetséges 4.3 milliárd cím helyett az új címzéssel 340 trillió trillió trillió cím kiosztása lehetséges. Ezzel nem csak minden embernek lehet saját IP címe, de még a ruhánk gombjainak is lehet saját külön bejáratú címe úgy, hogy még halálunk után akár el is temethetik velünk anélkül, hogy ebből a közeljövőben bármiféle gond lenne. Tehát megnyugodhatunk, hogy az új digitális világ megálmodói egy pár generációval most azért maguk elé tekintettek és ezzel a probléma egy időre megoldva.

A felhasználóknak hogyan kell váltani?

Sehogy. Az operációs rendszerek már jó pár éve ki lettek okosítva, hogy ha van IPv6 hálózat, akkor azt használják. Tehát ha lesz, ebből az egyszeri ember nem vesz észre semmit. Még egy jó ideig egymás mellett fog üzemelni a régi és az új hálózat. Szolgáltatói oldalon pedig majd megoldják az átjárást a két világ között. Ezzel nekünk nincs gondunk. Amikor pedig a szolgáltatónk úgy dönt, hogy a felhasználói oldalon is áttér majd az új címzésre akkor a legnagyobb kellemetlenség az lesz, hogy lecserélik a modemet majd otthon.

Mikor lesz a váltás?

Nincs egy kitűzött időpont amikor majd vált a világ, de 2011. június 8-án a megtartják a főpróbát, amit Nemzetközi IPv6 napnak kereszteltek el. Ezen a napon 24 órán keresztül a nagy szolgáltatók, mint a Google és a Facebook nyilvánosan is szélesre tárja az IPv6-os kapuit nagyközönség előtt. Így azok a felhasználók akik már az új címzéssel szörföznek, azok tesztelni fogják a működőképességét élesben is új rendszernek. Ezen felül a szolgáltatók egyéni döntése, hogy mikor és milyen módon hajtják végre a migrációt. Valószínű, hogy a 2011-es év a váltásról fog szólni. Biztos lesz majd 1-2 technikai malőr is amiről lehet majd írni, az embereknek meg zsörtölődni, de ennyiben ki is merül a hype.

Én most kijelentem, hogy a digitális világvége idén biztos, hogy elmarad.

A multiplex mozik óriási kihívás elé állították a kis mozik működtetőit. Lehet jajveszékelni emiatt, de tény, a moziba járók, kényelmes székeken akarnak ülni, digitális térhatású hangot akarnak hallgatni, miközben a hatalmas vásznon a tűéles képeket nézik. Hamis nosztalgia, ha a moziélményt csak a tonet székekkel és az elavult technikával azonosítjuk.

A digitális mozitechnológia évek óta kész, elterjedésének csak a magas ár szab határt. Hazánkban is csak néhány ilyen terem van, az elsők a Westend mozi 3-as terme és a Corvin Budapest Filmpalota Kabos terme volt. Azóta szép lassan terjed a technológia, újabb és újabb termek kapnak új vetítőt. Az Avatar bombasikere azonban beindítja a digitális forradalmat. Napról napra több filmről jelentik be, hogy vagy 3D technológiával fog készülni, vagy átkonvertálják térhatásúvá. Azonban ez a kis mozik halálát hozná el, hiszen ezek, nem tudják kitermelni a bevezetési költséget.

Németországban úgy döntöttek, állami ügyként kezelik az átállást, nem hagyják sorsukra a kis mozikat. A műszaki eszközök, szoftverek beszerzéséhez az állam fog segítséget nyújtani a kisebb mozik számára. A tervek szerint öt év alatt szinte minden német mozit digitális technológiával fognak felszerelni. Ez nem kis feladat: a 4740 mozi közül 3700-at érint az átállás. Ezeken belül sok a nagy forgalmat lebonyolító, több mint hét vászonnal rendelkező filmszínház.

A német állam hat teremnél húzta meg a határt. A legfeljebb hat teremmel rendelkező mozik költségeinek harminc százalékát fedezi az állam, húsz százalékát a mozinak kell előteremtenie, a maradék ötven százalékot a tartományoknak kell előteremteniük akár adományozók révén.

Egy terem átállási költsége a német kulturális minisztérium szerint kb. 60-90 ezer euró (kb. 16-25 millió forint). A feladat nem csak kulturális misszió, a filmipar egyúttal fontos gazdasági tényező.

A digitális mozikban a filmeket nem filmszalagon vagy optikai lemezen, hanem merevlemezen tárolják. Nincs több karcos kópia, filmszakadás, megakadt lemez. Egy film kb. 250-300 gigabyte helyet foglal. A tároló egységek általában 1,5 terabyte kapacitással bírnak. A film merevlemezen, vagy védett műholdas kapcsolaton érkezik a moziba. A film nem hagyományos filmformátumú, hanem csupán egy digitális adathalmaz, amelyet a filmhez korábban megigényelt jogosultsággal lehet lejátszani. Az „időablaknak” nevezet kód, csak egy adott időre, az adott hardverkonfigurációra érvényes. Ha bármely eleme megváltozott, a film lejátszhatatlan.

Tücsi a Galaktikus