Netidők Blogtársaság

Tudják, hogyan lehet párbeszédbe keveredni egy kecsupos flakonnal? A mai napon ez is kiderült, az esemény eddigi legjobb konferencia szekciójából, ami a mobilos (be)vásárlással foglalkozott – de a Mobile World Congress harmadik napja mégis elsősorban a helyhez kötött szolgáltatások (location based services) körül forgott számomra, ami biztos, hogy a mobilos világ egyik következő nagy dobása lesz. Arra is jutott idő, hogy kicsit bekukkanthassak a jövőbe, vagyis kiderült, hogy mi vár ránk 2023-ig a mobil szektorban.

Honnan tudtad, hogy itt vagyok?

Ismerik a szőke nős viccet a mobiltelefonnal? A szőke nő felveszi a mobilját és a legnagyobb ártatlansággal megkérdezi: honnan tudtad, hogy itt vagyok? A vonalas telefonok világához szokott célközönségnek igen humoros volt ez a poén pár éve, az új generációk viszont szerintem egyszerűen nem értik. Még pár év és a vicc teljesen értelmét veszti, ugyanis a mobil segítségével azt is meg lehet majd tudni, hogy valaki pontosan hol van.

Az elmúlt két hónapot egy helyhez kötött mobilos kutatási rendszer felépítésének előkészítésével töltöttem, így érthető, ha leginkább ez a téma érdekelt az egész Mobile World Congressen. Ezért örültem különösen, hogy a szerdai napon egy egész délelőttöt szántak a Mobile Loco – a mobil, a hely (lokalitás) és a közösség témájának. Bár fárasztó három és fél órát egy helyben végig ülni, pláne figyelni, nagyon érdekes volt első kézből hallani a témáról azoktól, akik a dolog sűrűjében vannak.

Shelly Palmer, bestseller könyvszerző az új könyve kapcsán arról beszélt nekünk, hogy el sem tudjuk képzelni milyen változásokat fog hozni az új technológia. Az egyre gyorsabb eszközök, a virtuális hálózatokba szerveződő emberiség összekapcsoltsága és az újabb eszközök, mint amilyen a Google Glass, átalakítják a gondolkodásmódunkat és, hogy mit hogyan csinálunk – például egy internethez csatlakozó okostelefon feleslegessé teszi a tények felett folyó vitákat, nanoszekundumok alatt férhetünk ugyanis hozzá ilyen információkhoz. Ha nem tudjuk, ki, mikor és hogyan fedezte fel azt a kontinenst, aminek nem jut eszünkbe a neve sem, még gépelési hibákkal is meg fogja érteni a Google, hogy Kolumbuszra, 1492-re és Amerikára gondoltunk. A mobil hatalommal ruház fel bennünket és képessé tesz korábban nem látott dolgokra. Ugyanez a mobil, a helyhez kötöttség és közösség vonatkozásában is számos lehetőséget jelent, itt azonban a kontextus és a relevancia a kulcsszó. Csak annak az üzenetnek, tartalomnak van értelme lokalitáshoz kötődni (tehát arra célozni, hogy éppen otthon vagyunk, úton vagy egy boltban stb.), ami abban az időpillanatban releváns és illeszkedik a helyi kontextusba. Minden más kizökkent és értetlenséget kelt. Ahogy az egyik panel beszélgetés címe fogalmazott: „A kontextusra figyelj, marha! Megfelelő időben és helyen nyújtott megfelelő szolgáltatás.” Erről szól a helyhez kötött mobil világ jelenleg.

Persze vannak kihívások a kontextuson és a relevancián kívül is. Az egyik a jelenleg elérhető technológiából fakadó alku a pontos helymeghatározás és az akkumulátor kímélő megoldások között: ha a felhasználó azt látja, hogy bár méterre pontosan tudják a helyzetét, de ettől 3 óra alatt lemerül a telefonja, akkor nem kér inkább az egészből. A másik kihívás az arányosság: a felhasználó nem fogja felfedni a helyzetét, ha nem kap cserébe valamit – 50 dollárcent kedvezmény egy kávézóban édeskevés a tömegeknek, hogy elárulják, hol vannak – a geekek persze ugranak a lehetőségre, de ők amúgy ingyen is megosztják a Foursquare-en, hogy aktuálisan hol találhatók. A harmadik kihívás az adatvédelem: a területen robbantani kívánó kis- és középvállalkozásoknak el kell gondolkodniuk azon, hogy mire kérik meg a felhasználóikat. Egyszerű gyakorlat, képzeljék magukat a potenciális felhasználók helyébe és tegyék fel a kérdést, vajon saját magukat elriasztaná-e, amire a felhasználóikat kérik. Még jobb, ha arra gondolnak, hogy örülnének-e, ha a saját gyerekeik a megadott adatvédelmi feltételekkel használnák a szolgáltatásukat.

Bár óriási lehetőségek vannak a helyhez kötött mobilos szolgáltatásokban, a helyzet az, hogy nagyon könnyű elrontani ezt az egészet, például a helyhez kötött mobilos marketingben. Ahogy az online marketing kezdetben egy az egyben átemelte a nyomtatott világ reklámjait és emiatt megutálták az emberek, ugyanígy, ha összenyomorítják a reklámokat icipici méretűre és beleszuszakolják egy mobilba, ami ráadásul még azt is tudja, hogy hol van az illető – na, azt biztosan nem fogják ebben a formában szeretni az emberek.

Sikeres próbálkozások persze így is vannak, ahogy Damien Batton-tól, a Ban.jo vezetőjétől megtudhattuk, emberek milliói használják a szolgáltatásukat arra, hogy helyhez kötött közösségi tartalomhoz jussanak hozzá és megtudják mi folyik a világban. A kedden zajló Barcelona – Real Madrid meccset például 96 ezren követték náluk – ez viszont már olyan célközönség, aminek releváns lehet a focihoz köthető reklámokat adni például a meccs szünetében vagy közvetlenül utána…

Mit hoz a jövő?

A nap, de talán a konferencia csalódása nekem a jövővel foglalkozó szekció volt, ami sokkal harmatosabbra sikeredett, mint amire számítottam. Egy-egy előadás a Qualcomm-tól és a Telefonica-tól, majd egy startup konferenciákhoz hasonló kaleidoszkóp hat céggel, verseny a pénzért és elismerésért: (nem is olyan) kis cég bemutatkozik– befektetők kérdeznek. Csak éppen az nem derült ki az egészből, hogy merre tart a mobilos ipar a következő 10 évben…

Azért valamit így is kaptunk. Kiderült például, hogy a mobil gyökeresen alakíthatja át a tanulást és az egészségügyet világszerte. Hogy a mobil fogja bekapcsolni a következő egy milliárd felhasználót (de ezt már autentikusabb forrásból megtudhattuk kedden). A GSMA szerint 50 milliárd(!) eszköz fog csatlakozni mobil hálózatokhoz 2020-ra, a sokszorosa a Föld akkori népességének, ez előrevetíti a gépek kommunikációját (machine to machine - M2M, internet of things). Ez azonban egy olyan trend, amiből kevés kézzelfoghatót látunk még csak, viszont a következő években meghatározó lesz. Ehhez szorosan kapcsolódik az autók hálózatba szervezése, ami az intelligens közlekedés elterjedését fogja hozni és az autózás teljes átalakulását. A felhasználói informatikában vékony, hajlítható kijelzőkre számíthatunk, ami a viselhető eszközök trendjét vetíti elő. Végül a robotok és a drónok korszaka vár ránk, ami a hadiiparban, tömeggyártásban és a fogyasztói elektronikában (például elektromos porszívók, szórakoztatóipar) már most is jelen van, de ez még sokkal tovább fog erősödni.

Vásárlás mobilon

A nap, sőt a konferencia legnagyobb meglepetése számomra a kiskereskedelmi vásárlással foglalkozó szekció volt. Nem rajongok különösebben a témáért, de mivel ez is helyhez kötött szolgáltatásokon alapul, kíváncsi voltam, hogy hol tart ebben a világ. Nagyon pozitívan csalódtam, mert első kézből kaphattam izgalmas megoldásokat, esettanulmányokat, adatokat arról, hogy például min dolgozik az Groupon, sőt, az is kiderült, hogy innovatív megoldásokkal akár még egy kecsupos dobozzal is párbeszédbe keveredhet az ezt igénylő lojális vásárló. Eddig messze ez volt a legjobb esemény a rendezvényen.

Az Egyesült Államokban a Nielsen adatai szerint már most is elmondható, hogy az emberek 30%-a vásárol mobilon és 78% használja a telefonját boltban, információt keres, árakat hasonlít össze vele stb. De nem csak a fejlett világ számára jelenthet ez megoldást: a fejlődő világban például a mobil nagyot segíthet a pénzügyek digitális rendszerekbe terelésében, lehetővé téve az elektronikus fizetést.

Az előadások során megtudhattuk például, hogy a Groupon hogyan integrálja a mobilt a saját rendszerébe. Ne gondoljuk, hogy a dolog a jövő zenéje, a cégnél már most is a tranzakciók 1/3-a mobilon zajlik. Több mint 40 millió alkalmazásletöltést regisztráltak eddig – és ami jó hír a mobil kereskedőknek (a Groupon-nak biztosan), hogy a mobilos vásárlók 50%-kal többet fizetnek. Ennek több oka is van: lehetséges számukra a közelben elérhető ajánlatok felfedezése; mindenféle, a szolgáltatásokhoz kötődő tevékenységet megcsinálhatnak mobilon, végül pedig a mobilon vásárlás élmény a számukra. Utóbbi különösen fontos – ha a mobilon vásárlás felhasználói szempontból nehézkes, nem fog sikerre vezetni. A mobilon vásárlás nem csak a felhasználónak jó, a kereskedő is extra információkhoz juthat így hozzá a Groupon rendszerén keresztül, sőt, menedzselheti az ajánlatait és a pénzmozgást. A Groupon elég sikeres ezen a téren, az utolsó Black Friday alkalmával 140%-kal növekedett a mobilos értékesítés az előző évhez képest, az összes tranzakció 40%-a volt mobilhoz köthető és egy átlagos péntekhez képest négyszer több mobilos tranzakciót bonyolítottak. A Groupon üzenete: a nagy lehetőség a mobil és nem valami más, jövőbeni dolog.

Amit kiemelnék még így a végére, az a blippAR alkalmazás, amit a fejlesztő élőben demózott is a színpadon. A blipping kifejezés tulajdonképpen azt a folyamatot jelöli, amikor a telefonunk fényképezőjét ráirányítjuk egy csomagolásra, termékre, reklámra, újságra, katalógusra és az felismerve a képet, speciális tartalmat szolgáltat a blippelőnek. Lehet ez egy videó, extra tartalom, interaktív felület, részvétel egy nyereményjátékban, kupon akcióban való részvétel felkínálása, felmérés, helyhez kötött dinamikus tartalom... Mindez érdekes a kíváncsi vagy lojális felhasználónak (akik átlagosan 2,5 percet töltenek egy blippelés egyszerre), mert extra dolgokhoz juthat hozzá könnyedén, de jó a gyártóknak is, mert adatot kaphatnak a kulcs vevőikkel kapcsolatban (mikor látták a képet, hol történt a beolvasás, mi történt a blipping során). Mindez segítheti az eladásokat és a márkához hű vásárlókkal való kapcsolattartást. Láthattunk példát is, a Heinz kecsup kampánya során 475 ezerszer(!) blippelték be a híres kecsupos flakont. Ez már a szép új világ, ahol a felhasználók még egy kecsupos dobozzal is szóba elegyednek.

Pintér Robesz 

A karácsony közeledtével mindenkinek valamilyen csomagon, pakkocskán jár az esze, és mindezt tetézi napjaink kereskedelem-központú világa. Persze az ajándékozás, a csomagok bontogatása szeretetteljes családi körben varászlatos tud lenni. Karácsony közeledtével a csomagokat a boltokban, a kisszoba bezárt ajtója mögött vagy a karácsonyfa alatt keresgéljük. Az informatika is ismeri a csomag metaforáját, ám ez a csomag jellemzően nem ajándékokat rejteget, hanem valami mást.

A csomag fogalma a számítástechnikában jellemzően valamilyen adatcsoportot jelent. Világos a metaforikus kapcsolat, hisz a valós csomagok is egy kisebb mennyiségű, zárt egységet jelentenek. Az adatcsomagok esetében pedig ugyanerről van szó, csak itt nem valós, megfogható, tárgyi jellegük van. Tehát az adatcsomag metaforájának a hátterében egy gondolati, azaz kognitív művelet áll, amelynek a lényege, hogy az adat mint virtuális, nem megfogható egység tárgyiasul, és így már csomagokba helyezhető.

Az adatcsomag kifejezéssel kapcsolatban beszélnünk kell a csomag egy másik előfordulási módjáról is, a csomagkapcsolásról, ami az internet technológiájának az egyik leglényegesebb eleme. Ez azt jelenti, hogy az internet hálózatán keresztül az adatokat úgy továbbítják, hogy csomagokra bontják őket, tehát egy nagyobb adatmennyiséget kisebb csomagokban továbbítanak, így a hálózatot csak a csomag továbbításának idejére foglalják, és az egyes adatcsomagok akár alternatív útvonalat is választhatnak, majd a címzett géphez, szerverhez való megérkezéskor egy hálózati elem összegyűjti és sorba rendezi a kis adatcsomagokat.

A csomag előfordul emellett még a javító csomag szerkezetben is. Voltaképpen itt is adatcsomagokról van szó, csak ezek a szoftverek javítására szolgáló zárt adatcsoportok, amelyek beépülnek a szoftverekbe.

A csomag tehát a modern informatika egyik kulcskifejezése, csak ez diszkréten a háttérben van, nem úgy, mint a karácsonyi csomag.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Sokan vagyunk még, akik CD-re, DVD-re archiválunk, vagy éppen olyan lemezarchívum felett ülünk, amelyet nem lehet csak úgy a szemétbe dobni. A bizalmas adatokat meg kell semmisíteni.

Nálam most lett ez a probléma komoly probléma. A megoldás keresése közben bukkantam  erre a jópofa eszközre. Csak csatlakoztatni kell a számítógép USB portjára, és rátenni a megsemmisítésre szánt lemezt. A videó a többit megmutatja.

Sokan beszélnek a felhőről, a felhőben tárolt adatokról, mint a jövőről. A helyzet azonban az, hogy kevés odafigyeléssel a felhő már most is remekül használható és ezért még a zsebünkbe sem kell nyúlnunk. Mondok néhány személyes példát, amiből az is kiderül, hogy miért szeretem a felhőt.

A felhő előtti időkben – még idén év elején is – egy 250 gigabájtos külső merevlemezzel jártam munkába. Ezen voltak ugyanis azok az anyagaim, amiket nem akartam a munkahelyi gépen tárolni, elsősorban szakmai anyagok (visszamenőleg a kilencvenes évekig, amikor elkezdtem számítógéppel dolgozni), másrészt fényképek (amik az évek alatt több mint 100 gigára híztak). A külső merevlemezt az otthoni gépemen is használtam, tehát gyakorlatilag erre „költöztem”. A biztonság kedvéért folyamatosan mentettem a lemez tartalmát egy otthon elhelyezett nagyobb külső merevlemezre. Ezzel a rendszerrel elkerülhető volt, hogy folyamatosan egy közel 3 kilós laptopot kelljen hurcibálni magammal minden nap és jóval kevesebb helyet is foglalt.

A külső merevlemez azonban idővel elkezdett „vacakolni”, például miközben rá volt dugva a gépre, váratlanul nem lehetett rá menteni. Az operációs rendszer ezen túl azt is jelezte, hogy hibák vannak a lemezen. Semmi sem veszett el ugyan, de várható volt, hogy kisebb-nagyobb adatvesztések idővel előfordulhatnak. Mivel minden anyagom ezen volt a biztonsági mentések ellenére attól tartottam, hogy elveszik valami fontos. Ezért a lemezt a fiókba tettem és vettem egy 8 gigás pendrive-ot. Az aktív dolgok (könyvtárak), amikkel rendszeresen dolgoztam, nem haladták meg ugyanis a néhány gigás méretet. Mint pár hónap alatt kiderült a pendrive egyáltalán nem volt jó ötlet a hordozható merevlemez kiváltására: egyik nap nem tudtam írni rá, csak olvasni róla és törölni sem lehetett a fájlokat. Gyakorlatilag úgy viselkedett, mint egy egyszer írható és már megírt DVD adatlemez: csak olvasni lehetett, módosítani nem. A gyártócég ügyfélszolgálatával való hosszas egyeztetések után azt javasolták, hogy vigyem vissza a boltba, ahol adnak helyette másikat. Csakhogy rajta volt az összes adatom, amit nem lehetett letörölni. Azóta ez is az asztalfiókban porosodik és pendrive-ot csak 1-2 file ideiglenes szállítására használok (például a konferencia és egyéb előadásokat).

Ekkor visszatértem a külső merevlemezes megoldáshoz, de attól tartottam, hogy elveszhetnek az adatok lemezhiba miatt, vagy elhagyhatom, ellophatják a hordozható tárolót, ami számomra „végzetes” lett volna. Így alternatív megoldás után kellett nézni. Ekkor jutott eszembe, hogy az okostelefonom és tabletem révén már évek óta használom a felhőt, elsősorban az ezen készülékekkel készült képek tárolására (elkészülésük után azonnal felmásolja őket automatikusan a rendszer a felhőbe, ha ezt engedélyezzük neki). Illetve az Evernote alkalmazás révén jegyzetelésre, hírek, információk tárolására is a felhőt használom közel két éve (sőt, írásra is, például ennek a blogposztnak az első változata is Evernote-ban íródott a buszon és metrón zötykölődve, amit aztán a munkahelyi gépen szerkesztettem meg – ahol azonnal hozzáférhető volt a szöveg, mivel a felhőben tárolódik).

Az a megoldás, amit találtam végül a hordozható merevlemez kiváltására, felülmúlta minden várakozásomat. Egyrészt ingyenes, másrészt kényelmes, gyors, megbízható és annyira a háttérben zajlik, hogy teljesen el tudtam felejteni, folyamatosan dolgozik a háttérben. (Annyira hozzászoktam néhány hónap alatt, hogy később több pendrive-ot is elhagytam – szerencsére megkerültek –, mert nem szoktam semmi ilyesmit dugdosni azokba a gépekbe, amikkel elsősorban dolgozom). De hogy ne csigázzam tovább az olvasót, a LiveMesh-ről van szó, amibe behúztam az aktív könyvtáramat (tehát azt, amiben még módosítgatok tartalmat, mert még nem archiváltam). Az anyagok így fent vannak a felhőben, de egyúttal rajta vannak az otthoni és a munkahelyi gépem merevlemezén is, amiket folyamatosan a háttérben szinkronizál és naprakészen tart a rendszer. Így akkor is hozzáférek mindkét helyen a dolgaimhoz, ha esetleg átmenetileg nincs internet. Az első hálózatra csatlakozáskor újra megtörténik a hálóval való szinkronizálás:

„Ha két vagy több számítógépre van telepítve a Windows Live Mesh, szinkronizálhatja közöttük a mappákat (a számítógépek között közvetlenül). Ha mappákat szinkronizál a számítógépek között, az egyik számítógépen végzett módosítások megjelennek a másikon is, amikor a számítógépek kapcsolatban állnak az internetttel. A szinkronizált mappák tartalmát mindegyik számítógép menti, így akkor is dolgozhat rajtuk, amikor nem kapcsolódik éppen az internetre.”

A rendszer további előnye, hogy a felhőhöz nem csak ezen a két gépen férek hozzá, hanem bármilyen gépen elérhetem az anyagaimat, ahol van internet. Elég belépnem a fiókomba. Ez a megduplázott és „felhőzött” rendszer nagyon kényelmes, jól használható és sokkal biztonságosabb számomra, mint a hordozható merevlemezes idők. Egyetlen dolog hiányzik a teljes boldogsághoz, hogy harmadikként a tebletemet is beleköthessem valahogy a rendszerbe és menet közben is elérhessem az összes anyagomat. De remélem, hogy az új, Windows 8-as vagy RT-s világ ezt is megoldja majd előbb-utóbb.

Pintér Robesz

Pár napja jelent meg a hír, hogy példátlan tudományos hamisítás-sorozatra bukkantak. Dr. Yoshitaka Fujii a Toho Egyetem egykori kutatója két évtizeden keresztül több mint 200 szakmai cikket publikált hamisított, manipulált adatok alapján. Vajon hogyan sikerülhetett az internet korában húsz éven keresztül az orránál fogva vezetni a szakmai közönséget és a szakértő bírálókat alkalmazó tudományos orgánumokat, amelyek a cikkeket közölték? Erre a kérdésre keresi a választ egy egyszerre rendkívül szórakoztató és ugyanakkor elszomorító cikkben az Arstechnica.com oldalán John Timmer, aki megalkotta a tudományos adathamisítók 8 pontját, avagy mire figyelj, ha nincs kedved kutatni, de szeretnél tudományos karriert építeni.

1. Csak olyan adatokat hamisíts, amiket senki sem akar látni! A legegyszerűbb, ha anonimizált páciens adatokkal dolgozol, amiket soha senki sem fog tudni visszakövetni és ellenőrizni.
2. Több intézménnyel dolgozz együtt! Így biztos, hogy még nehezebb leellenőrizni, amit csináltál.
3. Olyan eredményeket hamisíts, ami az elvárásokat igazolja! Ne akarj tudományos szenzációkat publikálni vagy tudományos áttöréseket elérni, légy szerény és ne hívd fel magadra a figyelmet!
4. Ne csinálj olyan kutatásokat, ami bárkit is érdekel! Ez szoros korrelációban áll az előző ponttal.
5. Ne közölj írásokat a saját szakterületeddel foglalkozó lapokban, csak a határterületeken! Ez esetben ugyanis a bírálók nem igazán fognak érteni ahhoz, amiről írsz, tehát a lebukás veszélye is kisebb.
6. Oszd meg a felelősséget! Minél többen vonódnak be a történetbe, annál kevésbé valószínű, hogy valaki úgy érzi, az ő felelőssége tisztázni, mi történt. Például több lapban publikálj, változtass gyakran állást, több helyről pályázz kutatási pénzekre.
7. Ne plagizálj! A plágiummal nagyon könnyű lebukni, amióta elektronikus adatbázisok állnak rendelkezésre. Ha így lebuksz, még a végén felmerül a kérdés, hogy vajon a munkád más része is hamis lehet.
8. Ne másold a képeket! Ugyanazokkal az illusztrációkkal, teljesen megegyező grafikonokkal gyanút keltesz. Tényleges kutatásokban ugyanis sohasem állnak elő teljesen azonos eredmények.

Ha mindezekre odafigyelsz, szép karrier várhat rád – persze mivel nem hívhatod fel magadra a figyelmet, csak szerény tudományos karriered lesz. Ám, ha lebuksz, semmi jóra ne számíts, egy ilyen csalássorozatot nem lehet kimagyarázni és a tudományos életben kiátkozottként fognak rád tekinteni.

Pintér Robesz