Netidők Blogtársaság

Eddig is tudtuk, hogy az információ gyönyörű, de mint kiderült adat-szépségversenyt is rendeznek a világon. A legszebb adatvizualizációk, infografikák, interaktív ábrák, mozgó infografikák és eszközök versenyeztek egymással a Kantar versenyén, ahol pár napja hirdettek győzteseket.

A verseny oldalán megnézhetjük a formás adatokat, a csinos info-domborulatokat. Például, hogy melyik Nobel-díjas hány éves volt, vagy mely egyetemek adták a legtöbb díjazottat. A szervezők kedvence – a fődíjat ez vitte haza – a Bloomberg milliárdos chartja, amely minden nap frissen tartalmazza a leggazdagabb emberek listáját, gondosan megmutatva, hogy tegnap óta hány millióval lettek rövidebbek vagy gazdagabbak. November 27-én például a 77,4 milliárd dollárt érő Bill Gates a leggazdagabb, aki 186,5 millió dollárt „keresett” egyetlen nap leforgása alatt.

A bemutatott infografikáknak van magyar vonatkozása is: a közösség díjas alkotásból kiderül, hogy Magyarországon egy politikus mindössze kétszeresét keresi az egy főre jutó GDP-nek, amivel egészen jól teljesítünk az olyan országokhoz képest, mint USA (ötszörös különbség), Tunézia (hétszeres), Bolívia (tízszeres) vagy Kenya (ahol a legmagasabb, 97-szeres! az eltérés).

Számomra az egyik legmegdöbbentőbb élményt mégis az az infografika jelentette, amely 2013-ban az USA-ban lőfegyverrel lelőtt 10.357 embert mutatja meg és a 454.728 ellopott évüket, amelyeket az idő előtti erőszakos haláluk miatt már nem élhettek meg.

Személyes kedvencem viszont az Oscar-díjas infografika, amelyből kiderül, hogy milyen férfi-női főszereppel lehet megnyerni az említett díjat. Sportoló például csak akkor nyerhet, ha bokszoló; aki nem amerikai karakter, annak szinte alig van esélye és történelmi személyt formálva sokkal kisebb az esély, főleg, ha szex is van a filmben.

Tessék megnézni a világ legszebb infografikáit – megéri! 

Pintér Robesz

Az Index beszámolt egy friss fejlkesztésről:

„Új technológia válthatja Kínában a rádióhullám-alapú wifit: sikeres kísérletek alapján kínai tudósok a LED-lámpák által küldött jelekkel működő vezeték nélküli internetes hálózat, a LiFi kialakításán dolgoznak, amely olcsóbb és könnyebben hozzáférhető lehet az ázsiai ország felhasználói számára.

A mikrochipekkel felszerelt egywattos LED-izzókkal végrehajtott kísérletek alapján akár 150 megabit per másodperces sebességű internetkapcsolatot is el tudnak érni, ami jobb, mint a Kínában működő wifi-hálózatok átlagos adatátviteli sebessége – mondja a sanghaji Futan Egyetem kutatását vezető Csi Nan professzor.

A professzor szerint a Kínában is egyre elterjedtebb, szinte mindenütt jelen levő LED-lámpák adta lehetőséget korlátlanul ki tudják majd használni, ellentétben az alacsony hatékonyságú és drágán működtetett wifi-hálózatokkal.

A kiforratlan Li-Fi technológiát egyelőre tesztelik, széles körű alkalmazására még várni kell.     A november 5-én kezdődő sanghaji nemzetközi ipari vásáron az érdeklődők már kipróbálhatnak 10 LiFi-szettet.

A LiFi kifejezést eredetileg Harald Haas, az Edinburgh Egyetem kutatója alkotta meg, és ötletét az interneten túl egyéb, világítástechnikán alapuló kommunikációs megoldásokra is kiterjesztette már. (Index: http://index.hu/tech/2013/10/18/wifi_utan_johet_a_lifi/)”

*

A LiFi mozaikszó szerkezetében igen könnyű felfedezni a WiFi analógiáját, csak a wireless rövidítéséből származó Wi előtagot a Light ’fény’ szóalakot felidéző Li előtag váltja fel, utalva ezzel is a technológia lényegére, a fénnyel történő adatátvitelre.

Harald Haas professzor munkáját az alábbi linken lehet megismerni: http://www.nutshell-videos.ed.ac.uk/harald-haas-d-light/

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Az adatújságírásról szólt nemrégiben a számomra legtekintélyesebb hazai médiablog, Pécsi Ferenc Médiablogjának egy bejegyzése (http://www.mediapiac.com/blogzona/mediablog/Hol-teremnek-az-adatujsagirok/9861/). Ez viszonylag új területe az újságírásnak, az informatikának, a statisztikának, a dizájnnak (adatvizualizáció, infografika). A tevékenységnek az a kiindulópontja, hogy a mai információs társadalomban elképesztő mennyiségű digitális adatot hozunk létre és használunk. Használunk, ha tudunk, és nem veszünk el az információtömegben. Az egyre intelligensebbé váló keresőrendszerek próbálnak segíteni ezen a helyzeten, de az eredmény még nem az igazi. Az adatújságíró feladata a hagyományos módszerekkel már feldolgozhatatlan mennyiségű adatot tartalmazó adatbázisok felkutatása, bennük a releváns elemek megkeresése, azok feldolgozása, elemzése, statisztikázása, ábrázolása és érthető, felfogható, áttekinthető formában való bemutatása, leírása. Ezekre a hatalmas méretű adatbázisokra, adathalmazokra született egy fantáziátlan, ám jól érthető, egyszerű szakkifejezés: Big Data 'nagy adat'.

A kifejezés egy szószerkezet, ami az eredeti angol változat egyszerű tükörfordítása: data journalism > adatújságírás. Számomra érdekes, hogy az angol nyelvű változat külön van írva, míg a magyar változat – mivel szóösszetétel – egyben van. Mindez a magyar helyesírás értelemtükröző szándékából fakad, hisz itt nem az újságírás jelzője az adat, hanem adatokról, adatok elemzéséről szóló újságírásról van szó. Az adatújságírás jelentésének a középpontja az adat, ami a számítástechnika világában digitális formában tárolt „alvó” tudás. Az adatújságíró a hatalmas mennyiségű „alvó” tudást is képes „felébreszteni”, azaz áttekinteni, elemezni, ábrázolni, értelmezni és közölni: így lesz az adatból információ.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Az egyik ismerősöm a következő emailt kapta. Elolvasván – tapasztalatlansága miatt – annyira megijedt, hogy önmaga tiltatta le a bankkártyáját.

Íme a levél:

From: Hitelkartya Biztonsaga [mailto:…] 
Sent: Saturday, June 15, 2013 3:45 PM
To:…
Subject: Hitelkártyáját fel fogjuk függeszteni, ha nem teszi meg a szükséges lépéseket.

Dear … user!


Köszönjük, hogy a Visa vagy Mastercard kártyát választotta. Ezen szolgáltatók azon dolgoznak nap mint nap, hogy megvédjék Önt a visszaéléstol.



A rendszerben újból frissités történt, és meg szeretnénk bizonyosodni arról, hogy valóban Ön használja ezt az e-mail cimet.



Amennyiben nem tölti ki az ívet 48 órán belül, a kártyája átmenetileg felfüggesztésbe kerül, amelyet a bankjában tudnak feloldani.



A kérdoiv kitöltésért kattintson IDE. .



Thank you,



VISA Security Team

Ez a levél tipikus példája az adathalászatnak, nemzetközi nevén a phishingnek. Az interneten végrehajtott csalások egyik típusa tehát a phishing, amelynek az a lényege, hogy a címzett kap egy e-mailt, amelyik formára, tartalmilag hivatalosnak tűnik, és a levélben található egy link, amely elvezet egy olyan weboldalra, amely megszólalásig hasonlít a levélben jelzett cég hivatalos weboldalához, ám ez egy hamisított honlap. Ezen a webhelyen pedig a látogató személyes adatai (például bankkártyaszám, számlaszám, titkos kód stb.) iránt érdeklődnek.

A phishing az angol fishing ’halászat’ szó írásváltozata (ejtésben megegyezik a két szóalak). A csalilevél vagy adathalászat formában magyarított (ám magyar formájában kevéssé ismerős) phishing és a ’halászat’ jelentésű fishing kapcsolata azon alapul, hogy a hiszékeny ügyfelet ugyanúgy halásszák le, csalják lépre, mint a horgászok a halat.

A fentebb idézett levél azon túl, hogy a címzett adatait szeretné lehalászni egy bizonyos kérdőívben, még meg is kíván bizonyosodni arról, hogy valódi, működő-e az email cím. Ezzel nemcsak adatokhoz, hanem biztos spam célponthoz is jut a feladó.

Van a fenti levélben néhány árulkodó jel: a köszöntés és az elköszönés angol nyelvű, míg a levél magyarul van. A szövegben számos grammatikai és helyesírási hiba található. A feladó neve igen gyanús, kissé magyartalan. A kérdőívre vezető link domainje .pl végződésű, pedig a feladó címe .hu végződésű, és a szövegben vannak magyar és angol elemek is. Mindezek alapján elképzelhetetlen, hogy egy megbízható biztonsági cég küldte volna. Kifejezetten életszerűtlen, hogy a két nagy bakkártya cég biztonsági ügyeit együtt kezelik. Maga a megkeresés tárgya is fura: miért lenne szüksége a bankkártyám kibocsájtójának arra, hogy egyeztessék az email címemet. Elképzelhetetlen, hogy valamilyen adategyeztetés elmaradása esetén egy cég a meglévő ügyfelét felfüggesztené. Örök szabály, hogy komoly bankok és cégek személyes adatokat sohasem egyeztetnek az ügyfelekkel emailben, interneten keresztül.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

A mobil pénztárca hazai tesztjének indulása és a Telekom aktivitás kapcsán több helyen lehetett olvasni a mobil fizetésről a héten (például itt vagy itt). Jómagam szerdán egy, kifejezetten a témával foglalkozó rendezvényen adtam elő (Mobilfizetés A-Z szeminárium). A téma sokakat foglalkoztat: bankokat, mobil szolgáltatókat, kereskedőket, kártya társaságokat, megoldás szállítókat... De vajon az emberek felkészültek-e már idehaza a mobil fizetésre? Értik-e egyáltalán mi ez az egész?

Ha körbenézünk, akkor azt látjuk, hogy a kérdés nehezen megválaszolható, mert nem nagyon vannak adatok, de néhány szám azért hozzáférhető, érdemes volna ugyanakkor egy feltáró kutatást csinálni a témában. Az Ipsos tavalyi Mobinauta kutatása szerint mindössze a telefonnal rendelkezők 4%-ára igaz, hogy egy átlagos napon fizetésre használja a telefonját, miközben összehasonlításképpen például 65%-uk telefonál vagy 29% Facebook-ozik. Ezzel a mobil fizetés inkább a ritkán űzött tevékenységek közé tartozik, amit kvantitatív (kérdőíves, nagy mintás) kutatásokkal nehéz is megfogni. Az NRC szintén tavalyi kutatása szerint egyébként az internetezők 25%-a szokott egyáltalán mobiltelefonnal fizetni. A legnépszerűbb tevékenységek az autópálya-matrica vásárlás, a lottószelvény kifizetése és a parkolás. A szerencsejáték eleve állami monopólium, a másik kettőt pedig most államosítják... 

De a mobil fizetés nem csak ezeket, az alapvetően SMS-alapú és részben telefonszolgáltatókhoz kötődő kényelmi szolgáltatásokat jelenti. A QR-kódhoz (is) kötődő MasterCard Mobile megoldása már hónapok óta elérhető, a szolgáltatást 100 ezren használhatják (ez nagyjából a 2,8-3,2 millió okostelefonos 3-3,5%-a lehet). Az NFC révén ezzel egy időben pedig már egy újabb technológia is van a láthatáron, ami a teljes pénztárcát képes lehet kiváltani (leszámítva az abban hurcolt óvszert), nem csak a készpénzes vagy kártyás fizetést. A „csőben” pedig feltehetően várakoznak azok az új eljárások is, amelyek még távol vannak a megvalósulástól. Mindennek köszönhetően az, hogy „mobil fizetés” egyszerre több dolgot jelent, ahol a múlt (SMS – autópálya-matrica és parkolás) a jelen (QR kód - MasterCard Mobile) és a jövő (NFC – mobil tárca) technológiái egybeérnek. Az új megoldásokkal és az általuk jelentett lehetőségekkel most kezd (újra) ismerkedni a szakmai közönség, ezek után feltehető, hogy a laikusok számára még inkább egybetorlódik a három dolog és nem igazán értik, hogy mit jelent a mobil fizetés, egy ilyen rendszerben kik a szereplők, kinek fizetnek miért.

Persze az egyszerű felhasználó – érthető okokból – azt nézi, hogy mitől lesz neki jó egy ilyen új rendszer?

Hazai felhasználók lamentálnak a mobil fizetés előnyeiről a HWSW cikke kapcsán (forrás)

Legyen olcsóbb, egyszerűbb, kényelmesebb – esetleg divatosabb – különben nem fogja használni. Arról már nem is beszélve, hogy a hazai, készpénz központú mentalitást igen nehéz megváltoztatni, amint azt a bankkártya bevezetése kapcsán 20 éve folyó harc mutatja (sokan még most is csak kiveszik a fizetésüket a kártyával és utána készpénzben költenek). Az eNet e-kereskedelmi kutatásaiból is jól látható, hogy még az interneten(!) is a készpénzt részesítjük előnyben, hiába van lehetőség alternatív fizetési megoldásokra az internetes áruházakban, a legtöbben még mindig a készpénzben fizetnek átvételkor (73% választja ezt a megoldást az összes vásárló közül).

Persze nem baj, hogy a bankkártya használata nem különösebben ágyazódott be a hétköznapokba, így még egyszerűbb lenne áttérni a mobil fizetésre, mert a kártyával kapcsolatos bizonyos fejlesztések egyszerűen kihagyhatóak, a technológia átugorható (ahogy például a csekkönyvezés is ismeretlen jelenség idehaza). Persze nem eszik olyan forrón a kását… Az NFC alapú mobil pénztárca tesztje most kezdődik idehaza, amiből sok minden ki fog derülni. Az én megérzésem az, hogy a részben a szürke gazdasághoz kötődő „zsebbe adják a fizetést” jelenség miatt a magyarok még sokáig ragaszkodni fognak a készpénzhez. A jövő azonban úgy tűnik, hogy a mobilé, a Visa például azt várja, hogy 2020-ig a fizetési tranzakciók fele mobil lesz a saját rendszerében. Ők pedig csak értenek hozzá.

Pintér Robesz