Az adatújságírásról szólt nemrégiben a számomra legtekintélyesebb hazai médiablog, Pécsi Ferenc Médiablogjának egy bejegyzése (http://www.mediapiac.com/blogzona/mediablog/Hol-teremnek-az-adatujsagirok/9861/). Ez viszonylag új területe az újságírásnak, az informatikának, a statisztikának, a dizájnnak (adatvizualizáció, infografika). A tevékenységnek az a kiindulópontja, hogy a mai információs társadalomban elképesztő mennyiségű digitális adatot hozunk létre és használunk. Használunk, ha tudunk, és nem veszünk el az információtömegben. Az egyre intelligensebbé váló keresőrendszerek próbálnak segíteni ezen a helyzeten, de az eredmény még nem az igazi. Az adatújságíró feladata a hagyományos módszerekkel már feldolgozhatatlan mennyiségű adatot tartalmazó adatbázisok felkutatása, bennük a releváns elemek megkeresése, azok feldolgozása, elemzése, statisztikázása, ábrázolása és érthető, felfogható, áttekinthető formában való bemutatása, leírása. Ezekre a hatalmas méretű adatbázisokra, adathalmazokra született egy fantáziátlan, ám jól érthető, egyszerű szakkifejezés: Big Data 'nagy adat'.
A kifejezés egy szószerkezet, ami az eredeti angol változat egyszerű tükörfordítása: data journalism > adatújságírás. Számomra érdekes, hogy az angol nyelvű változat külön van írva, míg a magyar változat – mivel szóösszetétel – egyben van. Mindez a magyar helyesírás értelemtükröző szándékából fakad, hisz itt nem az újságírás jelzője az adat, hanem adatokról, adatok elemzéséről szóló újságírásról van szó. Az adatújságírás jelentésének a középpontja az adat, ami a számítástechnika világában digitális formában tárolt „alvó” tudás. Az adatújságíró a hatalmas mennyiségű „alvó” tudást is képes „felébreszteni”, azaz áttekinteni, elemezni, ábrázolni, értelmezni és közölni: így lesz az adatból információ.
Bódi Zoltán
Utolsó kommentek