Netidők Blogtársaság

A napokban készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A következő hetekben a cikk alapján sorozatot indítok a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

1999-ben a finn információs társadalomról írtunk közösen könyvet az akkor a magyar Nokia menedzsmentjében dolgozó Élő Gáborral. Gábor a (már akkor sem teljesen) finn Nokia mobil információs társadalom vízióját szállította a könyvhöz. Úgy tűnik, hogy a több mint egy évtizeddel ezelőtt sci-finek tűnő jövőkép mára kezd realitássá válni – csak sajnos éppen a Nokia maradhat ki belőle, ha nem sikerül időben felzárkóznia a versenytársaihoz.

A Nokia stratégiai célkitűzése az ezredfordulón az volt, hogy globálisan lehetővé váljon a bárhol hozzáférhető személyes kommunikáció az emberek számára. A cél egy olyan integrált eszköz elterjesztése volt, amely személyes kommunikációs menedzserként működik és képes a helyváltoztatás igényének megfelelni, azaz mozgás közben sem korlátozza a felhasználó elérhetőségét, cselekvéseit és kommunikációját.

Az új készülékkel – szólt a Nokia ígérete – akár készpénz nélkül tudnánk vásárolni a benne lévő kártya segítségével, vagy figyelhetné egészségi állapotunkat és rendszeres jelzést küldhetne a háziorvosunknak. De lehetővé tehetné azt is, hogy ne kelljen csak a technikai eszközök miatt a munkahelyünkre utaznunk: képes lenne irodaként funkcionálni. Lényegében átalakulna az a környezet, amelyben az ember eltölti élete javarészét: az otthoni, a munkahelyi és az utazás/közlekedés közbeni környezet. Végeredményben a mobil információs társadalom fejlődése – vélte a Nokia víziója – nemcsak új technikai eszközt hozna, hanem átalakítaná az emberi együttélést, a gyakorlati tevékenységeket, az időháztartást és forradalmasítaná az (üzleti) életet.

Az okostelefonok és még inkább a táblaPC-k, valamint a mobil internet mára gyakorlatilag elérhetővé tették a Nokia több mint tíz évvel ezelőtti álmát: bárhol és bármikor – ha nálunk vannak ezek a személyes kommunikációs eszközök és kapcsolódunk az internethez – úgy érezhetjük, mintha a megszokott infokommunikációs környezetünkben, otthon vagy az irodában lennénk: hozzáférhetünk a saját hálózatunkhoz, kapcsolatrendszerünkhöz, anyagainkhoz... A több százezernyi, okostelefonokra elérhető alkalmazás révén pedig nem csupán a fentebb kiragadott dolgokra lehet képes az okostelefonunk, hanem gyakorlatilag „szuperhősökké” változtathat mindannyiunkat: olyan dolgokra lehetünk képesek, amikre csak a képregényhősök, például pár másodperces részletből meg tudjuk állapítani egy zeneszám előadóját és címét, bármilyen felületről meg tudjuk állapítani, hogy vízszintes-e, meg tudjuk mondani merre van Észak, milyen időjárás lesz egy hét múlva.

2007, az iPhone megjelenése óta egyre fontosabbá válik az okostelefónia, de különösen az elmúlt egy-másfél évben gyorsultak fel az események, hogy az android platform szédítő térnyerésével 2011 második felére durva iparági háborúba torkolljanak a fejlesztések, amelyet egyszerre vívnak a bíróságokon, szabadalmi hivatalokban, szakmai kiállításokon, fejlesztői fórumokon és a kulisszák mögött. Mindez végeredményben a felhasználók és a piacok megszerzéséért folyik, amiből éppen ezért az egyszeri mobil- és okostelefon felhasználók profitálnak a legtöbbet, mivel egyre okosabb, jobb készülékeket vehetnek birtokukba.

Miközben azonban naponta több tucat érdekesebbnél-érdekesebb hír lát napvilágot az okostelefon piaccal és trendekkel kapcsolatban, addig a dolog reflektálása, kutatási elemzésekben való megjelenése meglehetősen elhanyagoltnak tűnik. Bár egyre fontosabbá válik hétköznapi életünkben az okostelefon, ijesztően keveset tudunk arról, hogy milyen hatással lehet az okostelefónia az életünkre, a társadalmi vagy éppen a gazdasági viszonyokra. Annyira gyorsan történik minden, hogy egyelőre egyszerűen nincs időnk tudományos igénnyel reflektálni rá: hipotéziseket felállítani, adatot gyűjteni, elméleteket gyártani, azokat közösen megvitatni majd finomítani rajtuk és megmérni az új hipotéziseink valóságtartalmát.

Persze nincs új a nap alatt, közel ugyanez történt az elmúlt tíz évben az internet elterjedése és kutatása során – csakhogy az sem történt ilyen szédítő sebességgel és az internet továbbra sem ér el annyi embert, mint a mobiltelefon – tehát korlátozottabb a hatása:

Míg a mobiltelefon előfizetők száma 2010 végére közel elérte a 8 milliárdot, addig internet előfizetőből „csak” 3 milliárdot találni. Az adatokat látva elmondható, hogy egy újabb robbanásszerű fejlődés bontakozik ki a szemünk előtt: mára a mobil szélessávú internet hozzáférés átvette a vezetést a vezetékes szélessávú internettől és gyorsabb fejlődési ütemet mutat 2009 és 2010 között, mint a vezetékes szélessávú internet bármikor korábban.

Amikor a World Internet Projektet az előző évezred végén elindították* – a kutatásban volt szerencsém magyar oldalról évekig részt venni – az egyik legfontosabb ok az internet penetráció rendszeres mérésére az volt, hogy nem szabad lemaradnunk a dologról csupán amiatt, mert a tudományos elemzések-kutatások ciklusa jellemzően 2-4 év. Ennyi idő kell ugyanis egy jelenség tudományosan elfogadható megméréséhez, megértéséhez, alapos interpretálásához, tudományos megvitatásához és az eredmények nívós folyóiratokban való publikálásához. A társadalomtudósok és elemzők nem képesek kellő mélységben olyan gyors társadalmi változásokat valós időben elemezni, mint az okostelefonok és a mobil internet térnyerése kapcsán kibontakozó változások, ezért különösen fontos az adatgyűjtés és időről-időre az összegzés, hogy később legyen majd miből rekonstruálni a történéseket és megmagyarázni mi történt, hogyan terjedt el az okostelefónia. Merthogy reméljük, egyszer erre is jut elég időnk.

A mobilok, okostelefonok terjedése, társadalmi-gazdasági hatása persze annyira szerteágazó, hogy lehetetlen egyetlen rövid blogbejegyzésben bemutatni. Amire a következő hetekben vállalkozok, hogy megpróbálok összeilleszteni néhány mozaik darabkát: dióhéjban bemutatni, hogy honnan hová jutott el a mobiltelefónia idehaza, mit mutatnak a legfrissebb felmérések az okostelefonokat illetően, végezetül arra a kérdésre próbálok választ keresni, hogy mi ennek az egésznek az ígérete, illetve milyen illúziókba ringathat minket a terület fejlődése, ha nem vagyunk elég óvatosak.

*Érdemes meghallgatni a magyar Modem Idők (az egykori Netidők) rádióműsor két, 1999-es riportját, amelyek az alapító Jeffrey Cole-lal és a magyar WIP kezdeményezőjével, Z. Karvalics Lászlóval, az ITTK akkori igazgatójával készültek:

• Internet és Társadalom – 10 éves kutatás indul (Jeffrey Cole professzor)
• A világháló hatásai a társadalomra interjú - Jeffrey Cole professzorral 2.rész (Dragon György). Ennek a kutatásnak Magyarország is részese lehet - Z. Karvalics László az ITTK igazgatója.

Ezúttal itt szeretnék köszönetet mondani a műsor készítőinek, elsősorban Szilágyi Árpádnak és Dragon Györgynek, hogy bábáskodtak a magyar WIP projekt elindulásánál.

Pintér Róbesz

Minden harmadik magyar internet-felhasználónak van okostelefonja vagy okostelefon-funkciókkal bővített hagyományos mobilja és 28 százalék tervezi, hogy még fél éven belül beszerez egyet – többek között ez derült ki a KutatóCentrum által 2011 augusztusa során első alkalommal végzett E-Tech Report kutatásból. Sütő Anna kutatási projekt menedzser volt a műsorunk vendége.

Sütő Anna: A jövőben bizonyos technikai eszközök használata várhatóan kevésbé lesz elterjedt – elsősorban a hagyományos eszközökre gondolok, mint például a csak telefonálásra használható mobiltelefonok vagy az asztali számítógépek, és ezzel szemben az olyan eszközök, mint a notebook, a netbook illetve az okostelefonok elterjedése várhatóan hatványozódni fog a közeljövőben.

Nagyistók Tibor: Az is kiderült a kutatásból, hogy a tábla PC-knek nagyon kicsi Magyarországon az elterjedtsége…

Sütő Anna: Van a technikai eszközöknek egy másik csoportja, például ide tartoznak a tábla PC-k és az e-readerek, azaz e-könyvolvasók, amelyeknek jelenleg még nagyon kicsit a penetrációja. Azt látjuk, hogy a tableteknek nincs meg még az a kihasználtsága a felhasználói körében, amelyekre alkalmasak lennének, és nagyon sokan idegenkednek az e-könyvek használatától. A kutatásban résztvevők négyötöde mondta azt, hogy inkább a hagyományos könyveket részesíti előnyben és nem szeretne elektronikus eszközökre váltani.

Borek András: Arra kitért a kutatás, hogy aki esetleg azt mondta, hogy nem szeretne elektronikus könyvet olvasni, az látott már ilyet az életben?

Sütő Anna: Nem, erre nem tér ki a kutatás. Akik ilyen választ adtak, azok nem rendelkeznek e-könyvolvasóval és általában kevesebb modern technikai eszközük van.

Bódi Zoltán: Az derül ebből ki, hogy a mítoszok roppant erősek: nem tudják, nem ismerik, nem használták még, de jól elzárkózunk tőle, hogy „ilyet semmiféleképpen sem”. Fogalma sincsen róla, hogy mi az, amit elutasít…

Sütő Anna: Viszont érdekes módon az okostelefonok esetében nem nagyon élnek ezek a mítoszok. Itt a válaszadóknak a kétharmada mondta azt, hogy hasznos eszköznek találja, illetve több mint 80% mondta azt, hogy azért is hasznos, mert más eszközöket helyettesít, illetve kivált.

Bódi Zoltán: De a válaszadóknak hány százaléka birtokol okostelefont?

Sütő Anna: 35%

Bódi Zoltán: És nyilván lényegesen kevesebben birtokolnak e-könyvolvasót, amivel kapcsolatban nagyobbak is a mítoszok…

Sütő Anna: Ez így van. Ezt a példát csak azért hoztam fel, mert nem minden egyes modern technikai eszköz iránt van ekkora idegenkedés.

Dragon György: Azért azt tegyük hozzá, hogy a marketing tevékenység, amelyet hétköznap tapasztal a kedves felhasználó, mondjuk egy televízióadás megtekintése közben okostelefon-reklám 8-10 darab van minimum, e-book reklámot egy darabot se láttam.

Nagyistók Tibor: Azt megvizsgáltátok-e, hogy milyen a magyarok technológiai érettsége?

Sütő Anna: A kutatásban résztvevőknek közel fele mondta azt, hogy jártasnak érzi magát a technikai eszközök világában, ugyebár itt internetezőkről van szó. Nagy részük internetes fórumokon tájékozódik. Érdekes, hogy főleg a férfiak teszik ezt és a nők elsősorban családtagok, ismerősök véleményére hallgatnak, tehát a férfiak inkább utánanéznek és a nők pedig utánakérdeznek. Az okostelefonokkal kapcsolatban a napokban megjelent másik kutatásból kiderül az, hogy ez az eszköz inkább egy trendi státusz-szimbólum jelenleg, tehát nem feltétlenül a funkciói miatt választják. A kutatás a telefonon végzett tevékenységeket vizsgálta és ebből kiderült, hogy sokan azért veszik a telefont, hogy különböző közösségi oldalakon és fórumokon láthatóvá tegyék magukat az eszköz segítségével. Nagyon fontos tendenciának látszik, hogy az eszközök és a funkciók egyre inkább integrálódnak: úgy néz ki, hogy az okostelefon veszi át ennek az univerzális eszköznek a szerepét. Például a hordozható zenelejátszók esetében látszik az, hogy egyre csökken a használatuk, viszont egyre többen hallgatnak a telefonjukról zenét.

Mára az egyik legfontosabb kérdés a mobil (tartalom)szolgáltatások piacára belépni szándékozó cégek számára, hogy vajon saját alkalmazással vagy inkább mobilra optimalizált weboldallal érhetnek-e el nagyobb sikert. Az Ipsos kutatócég Yahoo-nak végzett amerikai kutatása szerint tevékenységi területtől függ, hogy melyik lehet a jobb megoldás.

A kutatás feltárta, hogy alapvetően hét tevékenységi terület különböztethető meg, amire az okostelefonjukat használják az emberek: kapcsolattartás, navigáció, tájékozódás, ügyintézés, szórakozás, keresés, vásárlás. Az első négy terület esetében inkább az okostelefonon futó alkalmazásokat részesítik előnyben a kutatásban részt vevő 13-54 éves amerikai felhasználók. A másik három esetében pedig gyakrabban használják a böngészőt (eMarketer ábra):

Ugyanakkor az is érdekes, hogy a számítógéphez képest milyen eltéréseket találni. Itt nem az alkalmazások vagy böngésző viszonyát vizsgálták a kutatók, hanem ugyanezen hét tevékenységre az adott eszközön fordított napi átlagos idő arányait hasonlították össze. Azt látni, hogy mindkét esetben a kapcsolattartás a legfontosabb, viszont míg a mobillal eltöltött idő 38%-át teszi ki ez, addig PC-nél ez kevesebb, 32%. Viszont a számítógépen második szórakozás (zenehallgatás, játék, szórakoztató videók megnézése) a mobilon meglepő módon közel feleannyira fontos a rá szánt idő arányát figyelembe véve. A további tevékenységek a Yahoo ábrája alapján:

Mindent összevetve nincs tehát általánosan mindenkire érvényes recept, hogy hogyan érdemes az okostelefon felhasználókat megszólítani a szolgáltatásunkkal vagy tartalmunkkal.

Pintér Robesz

A héten érdekes kérdéssel keresett meg egy ismerősöm. Idén kezd egyetemre járni a fia, vegyen-e neki táblaPC-t, amit magával vihet az órákra. A kérdés nem egyedi. A következőképpen lehet általánosítani: érdemes-e, kell-e valamilyen infokommunikációs eszközt venni iskolakezdésre? Ha igen, mit: okostelefont, e-olvasót, táblaPC-t, netbookot, laptopot, PC-t? A kérdés nem egyszerű, mert attól függ, hogy hány éves és mit tanul a gyerek, mire szeretnénk, hogy használja az eszközt és maga az eszköz egyáltalán mit tesz lehetővé... Egyvalami biztos, egyedül üdvözítő megoldás nincs. Szigorúan szubjektív eszmefuttatás következik.

Induljunk ki abból, hogy a jelenlegi magyar iskolarendszert nem tudjuk egymagunk megreformálni, vagyis alkalmazkodnunk kell a fennálló helyzethez. Egyébként egy e-olvasó kötelező lenne, ha a tankönyvek hozzáférhetőek lennének elektronikus formában idehaza. De az e-olvasót jelenleg csak korlátozottan fogja tudni használni a gyerek, mivel nincs rá igazán oktatási tartalom.

Az eszköz kiválasztásánál a hazai oktatási rendszer lehetőségei mellett a másik legfontosabb szempont, hogy hány éves a gyermek, milyen iskolába jár. Ha általános iskolás korú, vagy középiskolás, akkor a képzés inkább tankönyv és tantárgy központú, az órákon nem igazán fogadják el a saját informatikai eszközzel dolgozó diákot. Ez esetben az eszközt az órák között vagy még inkább a tanítás után használja a nebuló. A felsőoktatásban közel fordított a helyzet, ott már az egyes előadáson, szemináriumon is elfogadott az eszközök bizonyos célú használata, jelen lehetnek a tanteremben és az oktatás után otthon is használni fogja (nem csak) tanulásra a kütyüt. Ha gyermek már nem otthon él a szüleivel (mert például másik városban tanul és ott is él), akkor olyan eszközre van szüksége, amin minden informatikai feladatot meg tud oldani (pl. dolgozatok megírása, iskolai elektronikus rendszerek használata, tanuláshoz szükséges információk keresése, kapcsolattartás a családdal és a többbi diákkal stb.). Ez esetben tehát egy saját netbook vagy laptop a kézenfekvő megoldás.

Mindezekből úgy tűnik, hogy egy teljes értékű számítógépnek valahol hozzáférhetővé kell lennie a diák számára – akár otthon egy PC vagy laptop formájában, akár egy hosszan nyitva tartó gépteremben. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy személyes, hordozható kommmunikációs eszközre is szükség van, tehát a mobiltelefon vagy az okostelefon használata szintén „kötelező” bizonyos életkor után. Tehát, ha ezek közül valamelyik nincs a diáknak, akkor először ezeket kell biztosítani a számára. Viszont, ha ezek a rendelkezésére állnak, akkor az igazi kérdés az, hogy a kettő – az otthoni PC (esetleg laptop) és a mobil – közé kell-e még valamilyen hordozható eszköz a diáknak. Ezzel viszont arra egyszerűsödik le a kérdés, hogy netbook vagy táblaPC (mivel az e-olvasót korábban kizártuk)?

Személyes tapasztalat alapján (tavaly december óta használok napi rendszerességgel egy androidos táblaPC-t) biztonsággal mondhatom, hogy táblaPC-be nem igazán fog tudni jegyzetelni a diák, mert elsősorban nem arra való – tehát tanulásra korlátozottan lesz alkalmas. A tablet alapvetően információ fogyasztásra és megosztásra jó, nehézkes rajta tartalmat létrehozni. Hogy feltehetően mire használhatná a diák? Levelezésre, közösségi oldalak elérésére, hírolvasásra, zenehallgatásra, játékra, videók-filmek nézegetésére, könyvek (PDF-ek, PPT-k olvasására). Ezek ugyanis azok a dolgok, amikre általában az emberek használják ezeket az eszközöket.

Véleményem szerint oktatási célra még mindig egy kicsi netbook a legjobb, abba tud gépelni az órán is a diák, könnyen magával viheti és akár képes a laptopot is kiváltani, és még az ára is megfelelő. Ha azonban a pénztárcánk vastagsága nem akadály egy billentyűzetre csatolható táblaPC öszvér megoldása lehet a kézenfekvő. Én például egy eeePad Transformert vennék – bár megvárnám a 3G-s mobil internetes verziót belőle.

Pintér Robesz

Ez annyira szép, hogy nem is lehet igaz. Már folyik egy ideje az Apple vs. Samsung című  jogi thriller, vagy műfajilag inkább tragikomédiának nevezhetnénk. Az Apple elérte, hogy egy német bíróság tiltsa meg a Samsung Galaxy Tab európai forgalmazását, majd miután kiderült, hogy a bíróságon megtévesztő bizonyítékot mutatott be az Apple, a tiltást felfüggesztették. Azóta a holland bíróság előzetes eltiltó végzést hozott a Samsung Galaxy, Galaxy S II és Ace okostelefonjai ellen (az eltiltás nem érinti a tableteket). A cégnek két hete van, hogy beszüntesse az okostelefonok árusítását.

De mi is ebben annyira szép? A Samsung ellentámadása. A cég ügyvédei ugyanis azzal támadtak vissza, hogy az Apple szabadalmában leírt dizájn nem eredeti ötlet, hanem már korábban is létezett. Erre lehetőséget ad a prior art fogalma, amely szerint egy művészi alkotásban korábban már ábrázolták ezt a dizájnt, legyen az festmény, rajz, tévé- vagy mozifilm, stb.

És hol szerepelt korábban az I-Pad dizájn? Nem máshol, mint egy 43 évvel ezelőtt készült SF-filmben, a 2001 Űrodüsszeiában.  Aki nem hiszi, nézze meg a bíróságon bemutatott, bizonyítékként csatolt filmrészletet.

Toochee, a galaktikus