Netidők Blogtársaság

Az Intel 4004-es sorszámú áramköre ma már a világ egyik legkeresettebb „antik chipje”, gyűjtemények becses darabja – a Wikipédia információja szerint 2005-ben a hasonló chipek ára az 1000 dolláros összeget is elérte az eBayen. 40 évvel ezelőtt még ez volt a haladás maga, a digitális high-tech. Ez a világ első mikroprocessszora.

A legnagyobb processzorgyártó, az Intel három évvel korábban, 1968-ban indult. Az első négy alkalmazottjuk egyike volt a magyar származású Vadász László, aki irányítása alatt készült el 1971-ben a 4004-es, az első mikroprocesszor, amelyben még „csak” 2300 tranzisztor működött, maximális órajele 740 kHz volt. A 4004-es leszármazottja lett 1979-ben a 8088-as, ami aztán az IBM PC processzora lett… Golobeff Róbert, az Intel Magyarország vezetője és Képes Gábor muzeológus volt a műsorunk vendége.



Golubeff Róbert: Az első processzor a 4004-es volt, de az mai szemmel még nem számítógépekbe volt beépítve. A processzor története az, hogy az Intel kapott egy megrendelést egy számológépgyártó cégtől sokféle különböző számológép-chip legyártására. Mert ugye akkor még úgy volt, hogy buta számológép – buta chip, közepes számológép – közepes chip, okos számológép – okos chip. Elkezdtek gondolkodni az Intel mérnökei, hogy nem tizensokféle chipet kéne gyártani, hanem találjunk ki egyet, amit be lehet állítani olyanra, hogy tizensokféle chipként tudjon viselkedni. Így született a 4004-es és ezt elnevezték mikroprocesszornak.

Nagyistók Tibor: Egyébként hogy ha technológus mérnökként nézi az ember, akkor tényleg nevetséges számokról (2300 tranzisztor), meg méretekről beszélünk… Mi volt a technológiai áttörés a 4004-es esetében?

Golubeff Róbert: Maga a tény, hogy programozható alkatrészt állítottak elő. Az összes előzőek tudtak valamit nagyon jól vagy többé-kevésbé jól. A 4004-es volt az, ami több dolgot tudott. Tehát van kávédaráló, meg van turmixgép, ami tud kávét is darálni, meg húst is darálni. A 4004-essel föltalálták ezt a „turmixgépet”, hiszen meg lehet mondani neki, hogy mit csináljon.

Kovács Tücsi Mihály: Most hol tartunk tranzisztorszámban?

Golubeff Róbert: Egymilliárd körül.

Nagyistók Tibor: És 50 magnál…

Golubeff Róbert: Egyszer létrejött egy 80 magos processzor is, de ez csak kísérleti példány volt. Amit most lehet látni, az a nagyon nagy tömegben elterjedt négy- illetve nyolcmagos processzorok.

Képes Gábor: Az az igazság, hogy az emberek általában összekeverik az integrált áramkört (mikrochip-et) a mikroprocesszorral. Integrált áramkör volt már a 4004 előtt, sőt zsebszámológép is volt már akkoriban, a 60-as évek legvégén, ott Texas környékén. De a számítógép vezérlőművét, tehát azt, hogy az egész „agyát” egyetlen ilyen integrált áramkörbe sikerült besűríteni, az volt egy egészen forradalmi újítás 40 évvel ezelőtt.

Nagyistók Tibor: Képes Gábor behozott a múzeumból egy valamikor még nagy számítási teljesítményűnek számító, de most már inkább gumibot-kinézetű valamit. Ez micsoda?

Képes Gábor: Ezt csak érdekességként hoztam: ez egy logar-henger, amin két logaritmus-skála van spirálban és akkor egy ilyen középső tolókát mozgatva lehet szorozni-osztani vele. Én ezt csak azért hoztam be, mert mi most nagyon örülünk az Intel 4004 és kortársai által elindított forradalomnak, de voltak ennek kárvallottjai is, mert például az az Otis King úr, illetve az ő leszármazottai, akik 50-60 éven keresztül gyártották ezt a szorzó-osztó szerkentyűt, ők biztosan nem örültek ennek az elképesztő forradalomnak, ami 40 évvel ezelőtt elindult. Egyébként az Intel 4004-est most meg is lehet tekinteni, ami elég nagy ritkaság, mert tudomásom szerint Magyarországon mg nem is volt sehol kiállítva. A Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeumban év végéig látható a DOStalgia című kiállításon.

Minden harmadik magyar internet-felhasználónak van okostelefonja vagy okostelefon-funkciókkal bővített hagyományos mobilja és 28 százalék tervezi, hogy még fél éven belül beszerez egyet – többek között ez derült ki a KutatóCentrum által 2011 augusztusa során első alkalommal végzett E-Tech Report kutatásból. Sütő Anna kutatási projekt menedzser volt a műsorunk vendége.

Sütő Anna: A jövőben bizonyos technikai eszközök használata várhatóan kevésbé lesz elterjedt – elsősorban a hagyományos eszközökre gondolok, mint például a csak telefonálásra használható mobiltelefonok vagy az asztali számítógépek, és ezzel szemben az olyan eszközök, mint a notebook, a netbook illetve az okostelefonok elterjedése várhatóan hatványozódni fog a közeljövőben.

Nagyistók Tibor: Az is kiderült a kutatásból, hogy a tábla PC-knek nagyon kicsi Magyarországon az elterjedtsége…

Sütő Anna: Van a technikai eszközöknek egy másik csoportja, például ide tartoznak a tábla PC-k és az e-readerek, azaz e-könyvolvasók, amelyeknek jelenleg még nagyon kicsit a penetrációja. Azt látjuk, hogy a tableteknek nincs meg még az a kihasználtsága a felhasználói körében, amelyekre alkalmasak lennének, és nagyon sokan idegenkednek az e-könyvek használatától. A kutatásban résztvevők négyötöde mondta azt, hogy inkább a hagyományos könyveket részesíti előnyben és nem szeretne elektronikus eszközökre váltani.

Borek András: Arra kitért a kutatás, hogy aki esetleg azt mondta, hogy nem szeretne elektronikus könyvet olvasni, az látott már ilyet az életben?

Sütő Anna: Nem, erre nem tér ki a kutatás. Akik ilyen választ adtak, azok nem rendelkeznek e-könyvolvasóval és általában kevesebb modern technikai eszközük van.

Bódi Zoltán: Az derül ebből ki, hogy a mítoszok roppant erősek: nem tudják, nem ismerik, nem használták még, de jól elzárkózunk tőle, hogy „ilyet semmiféleképpen sem”. Fogalma sincsen róla, hogy mi az, amit elutasít…

Sütő Anna: Viszont érdekes módon az okostelefonok esetében nem nagyon élnek ezek a mítoszok. Itt a válaszadóknak a kétharmada mondta azt, hogy hasznos eszköznek találja, illetve több mint 80% mondta azt, hogy azért is hasznos, mert más eszközöket helyettesít, illetve kivált.

Bódi Zoltán: De a válaszadóknak hány százaléka birtokol okostelefont?

Sütő Anna: 35%

Bódi Zoltán: És nyilván lényegesen kevesebben birtokolnak e-könyvolvasót, amivel kapcsolatban nagyobbak is a mítoszok…

Sütő Anna: Ez így van. Ezt a példát csak azért hoztam fel, mert nem minden egyes modern technikai eszköz iránt van ekkora idegenkedés.

Dragon György: Azért azt tegyük hozzá, hogy a marketing tevékenység, amelyet hétköznap tapasztal a kedves felhasználó, mondjuk egy televízióadás megtekintése közben okostelefon-reklám 8-10 darab van minimum, e-book reklámot egy darabot se láttam.

Nagyistók Tibor: Azt megvizsgáltátok-e, hogy milyen a magyarok technológiai érettsége?

Sütő Anna: A kutatásban résztvevőknek közel fele mondta azt, hogy jártasnak érzi magát a technikai eszközök világában, ugyebár itt internetezőkről van szó. Nagy részük internetes fórumokon tájékozódik. Érdekes, hogy főleg a férfiak teszik ezt és a nők elsősorban családtagok, ismerősök véleményére hallgatnak, tehát a férfiak inkább utánanéznek és a nők pedig utánakérdeznek. Az okostelefonokkal kapcsolatban a napokban megjelent másik kutatásból kiderül az, hogy ez az eszköz inkább egy trendi státusz-szimbólum jelenleg, tehát nem feltétlenül a funkciói miatt választják. A kutatás a telefonon végzett tevékenységeket vizsgálta és ebből kiderült, hogy sokan azért veszik a telefont, hogy különböző közösségi oldalakon és fórumokon láthatóvá tegyék magukat az eszköz segítségével. Nagyon fontos tendenciának látszik, hogy az eszközök és a funkciók egyre inkább integrálódnak: úgy néz ki, hogy az okostelefon veszi át ennek az univerzális eszköznek a szerepét. Például a hordozható zenelejátszók esetében látszik az, hogy egyre csökken a használatuk, viszont egyre többen hallgatnak a telefonjukról zenét.

Egyre szaporodnak a hordozható számítógéptípusok, így egyre nehezebb átlátni ennek a géptípusnak a technológiai csoportjait és a terminológiáját. Az mindenesetre bizonyos, hogy a 2007. végén debütált ASUS EeePC megjelenése óta egyre erősödik az a trend, hogy a számítógépek mind mobilabbak és mind okosabbak lesznek (technológiai értelemben). Ennek a trendnek egy újabb állomása – talán – az ultrabook kategóriája.

Az igazán komolyan vehető valóban különösen mobil számítógépek kategóriája a kétezres évek közepén jelent meg, ez pedig az UMPC (ultramobil PC). Ennek a kategóriának a nevében benne van, hogy a hagyományos notebookokhoz képest ezek a gépek sokkal könnyebbek, sokkal alkalmasabbak a hordozásra, és út közben is sokoldalúan hadra foghatóak. Ezért is nevezik ultramobilnak.

Az már csak a fantázia kérdése, hogy milyen konkrét kategóriákat, típusokat veszünk bele ebbe a csoportba, de szerintem a netbookok mindenképpen idetartoznak, és én a táblagépeket is ebbe a kategóriába sorolom.

A hagyományos notebookok a kezdeti mobil jellegüket pedig kezdték elveszíteni, hisz mégis csak könnyebb egy kb. 1 kg-os ultramobil eszközt magunkkal hordozni, mint egy minimum 3 kg-os notebookot. Ezt a helyzetet ismerte föl néhány gyártó, és megszületett a fából vaskarika, vagyis az ultrabook kategóriája. Az elnevezést kicsit erőltetetten marketing ízűnek érzem, hisz ez voltaképpen nem más, mint a már jól ismert ultramobil eszközök egy újabb generációja. Az viszont biztos, hogy ennek a névnek megvan az újdonságereje is és a hagyományossága is. Hiszen az ultrabook egy új összetétel, ám az ultra (latin, 'valamin túl') előtagból könnyen asszociálhatunk a már ismert ultramobil összetételre. Az ultra- előtag egyébként nemcsak az UMPC-re asszociál, hanem az ide tartozó eszközök technológiai megoldásaira is, ugyanis ezek a megoldások túlmutatnak a hagyományos notebookok megoldásain, hisz az ultra- előtag alapjelentése a 'túlmutatás', 'a túlzás', sőt akár a 'szélsőségesség'. Van olyan magyarázat is, mely szerint az ultrabook az ultraportable notebook vagyis az ultrahordozható notebook szerkezetből kialakított összetétel.

Kép: Wikimedia Commons

Az ultrabook kategóriát egyébként idén (2011 első félévében) jelentette be az Intel (korábban a netbook kategóriájához hasonlóan). Az ultrabook osztály főbb jellemzői az ultravékony (sic!) felépítés, a jó minőségű (sokszor alumíniumból vagy egyéb könnyű fémből készült, strapabíró) ház, a könnyű hordozhatóság, a jellemzően 13,3 collos képátló, az SSD meghajtó, a hosszú akkumulátor idő. Engem egyébként ezek a technológiai jellemzők erősen emlékeztetnek az Apple MacBook Air jellemzőire, ami megint jól mutatja a technológiai innováció és a konvergencia jelenlegi trendjeit.

Bódi Zoltán

Ps: Alapelvem, hogy csak jogtiszta képet közlök a blogomban. Sajnos az ultrabookokról nem találtam jogtiszta képet a tartalom illusztrálásához.

A műsorunk 16. születésnapja alkalmából interjút készített velem a Médiapiac c. újság és a VIPcast podcast számára Szalay Dániel. A podcaston a beszélgetés jóval bővebb változatát lehet meghallgatni, de a lapban is elolvashatók a legfontosabbnak tartott részek.

A beszélgetést itt lehet meghallgatni.

Itt pedig elolvasni.

Az interjúban Dani sok mindent megkérdezett a Netidők múltjáról, bár ezek a részletek az igazán fanatikus hallgatóink számára ismertek, hiszen a könyvünkban, a Modemkori hőstörténetben sok mindent megírtam.

A múlthoz tartozik a weboldalunk hangarchívuma is, amiben jó ideje tudottan változásokra lehet számítani. Ezen a héten abban léptünk előre, hogy immár a jelentől visszafelé haladva, egészen 2010 első adásáig mindegyik műsor MP3 formában hallgatható újra.
(A korábbi RealAudio felvételek jelenleg nem elérhetők.) A szándékaim szerint folyamatosan haladunk majd az átalakítással, azaz következik a 2009-es esztendő hanganyaga.

Mindezt azért is fontosnak tartom, mert az utóbbi időkben több hallgatótól kaptam levelet, amiben arról tájékoztattak, hogy néhány adás után rászoktak a Netidők hallgatására, majd a jelen adásainál egyelőre nem lévén újabb, ezért elkezdték meghallgatni a korábbi műsorokat is. Van olyan hallgatónk is, aki a 2005-ben kiadott könyvünk lemezmellékletére feltett addigi összes műsorunkat meghallgatta és most szeretné, ha 2005 és napjaink közötti rész is meglenne MP3-ban.

Ha van valakinek kedves és ideje beszállni az archívumunk építgetésébe-szépítgetésébe, akkor jelentkezzen nálam bátran a weboldalunkon (Impresszum) megtalálható elérhetőségemen. (A 2008-2010 közötti műsorok összefoglalói például nem állnak rendelkezésre, nagy segítség lenne, ha valaki beszállna ezek készítésébe.)

A jelenről szólva: azt hiszem, hogy a közmédiában zajló átalakításokat sikerült az előnyünkre fordítani, hiszen az asztaltársaságba bevontuk Nagyistók Tibor tévés kollégánkat. A jövő egyik nagy ígérete pedig az, ami a poszt elején meghallgatható podcastból is kiderül. Mégpedig az, hogy talán már néhány hónap múlva újra élő műsorrá válhat a Netidők.

Szilágyi Árpád

A héten érdekes kérdéssel keresett meg egy ismerősöm. Idén kezd egyetemre járni a fia, vegyen-e neki táblaPC-t, amit magával vihet az órákra. A kérdés nem egyedi. A következőképpen lehet általánosítani: érdemes-e, kell-e valamilyen infokommunikációs eszközt venni iskolakezdésre? Ha igen, mit: okostelefont, e-olvasót, táblaPC-t, netbookot, laptopot, PC-t? A kérdés nem egyszerű, mert attól függ, hogy hány éves és mit tanul a gyerek, mire szeretnénk, hogy használja az eszközt és maga az eszköz egyáltalán mit tesz lehetővé... Egyvalami biztos, egyedül üdvözítő megoldás nincs. Szigorúan szubjektív eszmefuttatás következik.

Induljunk ki abból, hogy a jelenlegi magyar iskolarendszert nem tudjuk egymagunk megreformálni, vagyis alkalmazkodnunk kell a fennálló helyzethez. Egyébként egy e-olvasó kötelező lenne, ha a tankönyvek hozzáférhetőek lennének elektronikus formában idehaza. De az e-olvasót jelenleg csak korlátozottan fogja tudni használni a gyerek, mivel nincs rá igazán oktatási tartalom.

Az eszköz kiválasztásánál a hazai oktatási rendszer lehetőségei mellett a másik legfontosabb szempont, hogy hány éves a gyermek, milyen iskolába jár. Ha általános iskolás korú, vagy középiskolás, akkor a képzés inkább tankönyv és tantárgy központú, az órákon nem igazán fogadják el a saját informatikai eszközzel dolgozó diákot. Ez esetben az eszközt az órák között vagy még inkább a tanítás után használja a nebuló. A felsőoktatásban közel fordított a helyzet, ott már az egyes előadáson, szemináriumon is elfogadott az eszközök bizonyos célú használata, jelen lehetnek a tanteremben és az oktatás után otthon is használni fogja (nem csak) tanulásra a kütyüt. Ha gyermek már nem otthon él a szüleivel (mert például másik városban tanul és ott is él), akkor olyan eszközre van szüksége, amin minden informatikai feladatot meg tud oldani (pl. dolgozatok megírása, iskolai elektronikus rendszerek használata, tanuláshoz szükséges információk keresése, kapcsolattartás a családdal és a többbi diákkal stb.). Ez esetben tehát egy saját netbook vagy laptop a kézenfekvő megoldás.

Mindezekből úgy tűnik, hogy egy teljes értékű számítógépnek valahol hozzáférhetővé kell lennie a diák számára – akár otthon egy PC vagy laptop formájában, akár egy hosszan nyitva tartó gépteremben. Ugyanakkor az is igaz, hogy egy személyes, hordozható kommmunikációs eszközre is szükség van, tehát a mobiltelefon vagy az okostelefon használata szintén „kötelező” bizonyos életkor után. Tehát, ha ezek közül valamelyik nincs a diáknak, akkor először ezeket kell biztosítani a számára. Viszont, ha ezek a rendelkezésére állnak, akkor az igazi kérdés az, hogy a kettő – az otthoni PC (esetleg laptop) és a mobil – közé kell-e még valamilyen hordozható eszköz a diáknak. Ezzel viszont arra egyszerűsödik le a kérdés, hogy netbook vagy táblaPC (mivel az e-olvasót korábban kizártuk)?

Személyes tapasztalat alapján (tavaly december óta használok napi rendszerességgel egy androidos táblaPC-t) biztonsággal mondhatom, hogy táblaPC-be nem igazán fog tudni jegyzetelni a diák, mert elsősorban nem arra való – tehát tanulásra korlátozottan lesz alkalmas. A tablet alapvetően információ fogyasztásra és megosztásra jó, nehézkes rajta tartalmat létrehozni. Hogy feltehetően mire használhatná a diák? Levelezésre, közösségi oldalak elérésére, hírolvasásra, zenehallgatásra, játékra, videók-filmek nézegetésére, könyvek (PDF-ek, PPT-k olvasására). Ezek ugyanis azok a dolgok, amikre általában az emberek használják ezeket az eszközöket.

Véleményem szerint oktatási célra még mindig egy kicsi netbook a legjobb, abba tud gépelni az órán is a diák, könnyen magával viheti és akár képes a laptopot is kiváltani, és még az ára is megfelelő. Ha azonban a pénztárcánk vastagsága nem akadály egy billentyűzetre csatolható táblaPC öszvér megoldása lehet a kézenfekvő. Én például egy eeePad Transformert vennék – bár megvárnám a 3G-s mobil internetes verziót belőle.

Pintér Robesz