Netidők Blogtársaság

Egy igazi geek mindig feltalálja magát, hogy lehet egy PC-vel tojást sütni.

Már évtizedes múltra nyúlik vissza, hogy az unalmas asztali számítógépeket egyedivé tegyék. De hogy ez egy komplet dioráma legyen, arra kevés példa van. Ez a különleges komputer Hiroto Ikeuchi munkája.

Mind nagyobb népszerűségre tesznek szert azok a célszámítógépek, amelyek helyettesítik és egyesítik a multimédiatartalmak tárolására, lejátszására, rögzítésére alkalmas eszközöket. Ez egy tipikus konvergens technológia, ami manapság hozzáférhető, közkeletű, beszerezhető vagy megépíthető – olvastam a 2013. év karácsonyi hajrájában egyik kedvenc informatikai hírportálomon: http://ipon.hu/hir/minimalista_silverstone_szamitogephaz_htpc_epitesehez/28034.

A HTPC mozaikszó a home theater PC szerkezetből alakult ki. A home theater pedig ’otthoni mozit’ jelent. A theater alapjelentése ’színház’, ám átvette a ’mozi’ jelentését is, mint ahogy mi is használjuk a filmszínház összetételt. A home theater ebben a szerkezetben tehát az ’otthoni mozi’, pontosabban ’otthoni filmszínház’ jelentést hordozza. A filmszínház ebben az esetben pedig névátvitel, tehát képi jelentés logikai összefüggés alapján. A HTPC alapvetően a mozit otthonunkba hozó technológiát jelenti, és a technológia itt az eredményt, az élményt jelenti.

Másképp közelíti meg a jelentés kifejezését a multimédia PC szerkezet, ami a tárolt, lejátszott, rögzített állományokra utal. Egyértelmű és világos mind a két kifejezés.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Régóta tudjuk, hogy az informatikai eszközök technológiája a mobil, sőt az ultramobil irányba halad. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy egyre több olyan számítógépet használunk, amelyik nagyon jól, egyszerűen, könnyen hordozható, mert viszonylag kis méretű és könnyű.

Olyannyira ismerős az ultramobil kifejezés, hogy már 2006-ban, a hannoveri CeBit kiállításon bemutatták az első UMPC-t azaz ultramobil PC-t, amely kategóriát nyitott a hordozható gépek piacán, és lassan gyűjtőnévvé válva a laptopnál kisebb és a mobiltelefonnál nagyobb eszközöket foglalja magába (ahogy ez a nyomtatott Infoszótárban is olvasható).

Ezt tehát megtanultuk, ám az merőben új jelenség, hogy már az alapvető perifériák világában is megjelentek az ultramobil eszközök. 2013 szeptemberében olvastam, hogy már van ultramobil merevlemez (ultramobil HDD) is (http://pcworld.hu/hardver/500-gigabajt-tabletbe-5-millimeteren.html vagy http://www.seagate.com/internal-hard-drives/laptop-hard-drives/ultra-mobile-hdd/?cmpid=friendly-_-internal-mobilekit--us#specs). Ez tehát olyan merevlemez, amely ultramobil eszközbe (pl. táblagépbe) építhető, hisz csak 2,5 hüvelykes (majdnem 7 cm) és mindössze 5 milliméter vastag.

Érdekes jelentésváltozás tapasztalható tehát, hisz nem a merevlemez ultramobil, hanem ilyen eszközökhöz használható. Számomra nagyon érdekes, hogy a merevlemez kifejezetten olyan eszköz, amelyhez a nagy méret, masszív, stabil szerkezet képzete társul, ám azzal, hogy megjelent az ultramobil változata, már ez a kép is árnyaltabbá vált.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

...avagy élünk-e az óránkénti 10 perces pihenés lehetőségével?

Egy kormányrendelet szerint a számítógép előtt dolgozókat óránként 10 perc szünet illeti meg. Tudnak-e erről az érintett munkavállalók, és ha igen, élnek-e a lehetőséggel? Milyen gyakran és mivel szakítják meg munkájukat azok, akik számítógép előtt dolgoznak? Az NRC legutóbbi felmérése erre kereste a választ.

A számítógéppel dolgozók 79 százaléka tud az óránkénti tízperces szünetekről, azzal azonban csak egynegyedük van tisztában, hogy a szabályozás nem általában véve az ülőmunkára vonatkozik, hanem kifejezetten a képernyő előtt történő munkavégzés káros hatásaitól próbálja óvni a munkavállalókat, akik a 10 perces szünetekben más munkát – akár ülőmunkát is – végezhetnek.

Annak ellenére ugyanakkor, hogy a többség tudja, hogy jár neki óránként tíz perc távollét a képernyőtől, mindössze 27 százalék igyekszik élni a lehetőséggel, és további 11 százalék azok aránya, akik rendszeresen – ha nem is óránként – szünetet tartanak munkájukban. A többség inkább ad-hoc jelleggel, egy-egy új feladat megkezdése előtt, vagy akkor tart szünetet, ha már nem tud megfelelően koncentrálni; ötből négyen azonban még ilyen esetben sem szakítják meg a munkát abból a célból, hogy egy kicsit pihenjenek, lazítsanak.

És hogy mivel töltik a munkaközi szüneteket? Legtöbben sétával, illetve némi testmozgással, vagy –  kevésbé egészséges – kávézással, nassolással ütik el az időt: előbbi 45, utóbbi 43 százalékra jellemző. Az sem ritka, hogy valaki a pihenőidőt is az íróasztalánál tölti, ugyanis minden második munkavállalóra jellemző, hogy ülve próbálja kipihenni az ülőmunka káros hatásait: asztalánál relaxál, telefonál, vagy – ami még ellentmondásosabb – internetezik, esetleg játszik a számítógépén. Utóbbi egyébként inkább jellemző azokra, akik csak esetenként szakítják meg a munkájukat – a „kimozdulás”, legyen annak a célja a testmozgás, a büfé meglátogatása vagy akár a dohányzás, ezzel szemben azok körében jellemzőbb, akik rendszeresen tartanak pihenőt.

A számítógépes ülőmunka káros hatásai egyébként meglehetősen sokakat érintenek. Négyből hárman szenvednek valamilyen komolyabb, rendszeres problémától: minden második embernek romlott a testtartása, minden harmadiknak a látása, minden negyediknek rendszeresen vannak nyak-, hát- vagy derékfájásai (főleg a nőknek), minden nyolcadik szenved rendszeresen szemfáradtságtól, szemgyulladástól, könnyezéstől, minden tizedik fejfájástól.

Bár igen gyakoriak a mozgásszervi problémák, mégis csupán 4 százalék figyel oda maximálisan munka közben a testtartására (beleértve a monitor és a billentyűzet pozícióját is), és további 37 százalék azok aránya, akik általában ügyelnek arra, hogyan ülnek a gép előtt. A többség tehát vagy egyáltalán nem törődik a dologgal, vagy csak akkor, ha épp eszébe jut.

Az ülőmunka negatív hatásainak enyhítésére számos megoldás kínálkozik, mégis csak kevesen vesznek igénybe ilyeneket. Mindössze 10 százalék állította be magának az íróasztal magasságát; gerinckímélő gumilabdát, fitballt pedig csupán 4 százalék használ. Irodai játékokat, sporteszközöket (csocsóasztalt, bokszzsákot) a számítógép előtt dolgozók egytizedének lenne lehetősége használni, de kevesebb, mint felük él a lehetőséggel; az egyre divatosabb irodai masszázst pedig még kevésbé használják ki: 5 százaléknak biztosít ilyet a munkahelye, de csak 1 százalék lazíttatja ki beállt izmait masszőr segítségével.

Persze az ülőmunka negatív hatásainak enyhítésére, de a stressz levezetésére is a rendszeres sport a legjobb megoldás. Ennek ellenére csak 42 százalék sportol legalább heti rendszerességgel, 17 százalék ugyanakkor soha. A testmozgásban, edzésben a harminc évnél fiatalabb férfiak járnak élen, de közülük is csak minden második mozog rendszeresen – a másik végletet a negyven feletti nők jelentik, akiknek mindössze egynegyede sportol legalább heti rendszerességgel. Úgy tűnik, az sem segít, ha a cégek ingyenes sportolási lehetőséget biztosítanak dolgozóiknak: 15 százaléknak van erre lehetősége, de azok aránya, akik ezt igénybe is veszik, csupán 7 százalék.

Kurucz Imre

A felmérést az NRC 2013. március 25-29. között végezte 400 fő online megkérdezésével. Az adatbázis reprezentatív a számítógépes munkát végző munkavállalók csoportjára nézve.

| Még több lehetőség