Netidők Blogtársaság

Tegnapelőtti műsorunk hírsziporkái között mondtuk el, hogy már Magyarországon is elérhető az iTunes szolgáltatás. Jelenleg nem lehet tudni, hogy hány magyar felvétel lesz letölthető és a magyar tartalmat nem is tartják nyilván, nem lehet kiadóra, nyelvre, előadó nemzetiségére keresni. A feljutás viszont nyitott, egy egyszerű folyamaton keresztül bekerülhetnek az iTunes kínálatába a független kiadók vagy a szerzői kiadásban született hangfelvételek. Ez fontos lehetőség a magyar zenészeknek. Régóta hiányolják viszont a digitális zene és az Apple-világ rajongói, hogy nálunk is hozzáférhető legyen az iTunes. Kitzinger Dávidnál, az Artisjus hangfelvétel-engedélyezési osztályának vezetőjénél érdeklődtem, hogy mi változott meg most, ami megnyitotta az iTunes kapuit előttünk?

Kitzinger Dávid: Nem csak Magyarországon, hanem egész Kelet-Európában mostanáig nem volt elérhető az iTunes zeneboltja. Egyszerűen az iTunes most ítélte úgy, hogy ideje belépnie erre a piacra. Talán az euró bevezetését várták, talán, hogy a mobil és zenelejátszó eladásaik felfussanak. De az is lehet, hogy az Európai Bizottság noszogatása számított. Tény, hogy az európai piac a jogkezelés szempontjából tagolt, országonként kell a jogokat letárgyalni. Ez jól jön, amikor a vásárlóerőhöz igazíthatják az árakat, de rosszul, amikor hátráltatja az új piacokra való belépést. Az biztos, hogy az Artisjus részéről semmi akadálya nem volt a bevezetésnek. A korábbi években nem kerestek minket a szolgáltatás jogosításával kapcsolatban, tehát nem rajtunk múlt.



Szilágyi Árpád: Mi volt az Artisjus szerepe a tárgyalásokban?

Kitzinger Dávid: Ahhoz, hogy valaki belépjen a magyarországi szolgáltatási piacra bármilyen zenemű tartalmú tartalomszolgáltatással, megállapodást kell kötnie a dalszerzőkkel, akik műveivel pénzt akar keresni. Ezt az engedélyt az egyszerűség kedvéért a szerzők az Artisjus-on keresztül biztosítják. A jogdíj mértékében és az elszámolás rendjében kellett megállapodnunk. A szerzői jogi terület nemzetközi egységesedése a XIX. század végén kezdődött el, így mára elég egységesek lettek a kondíciók. Az iTunes ajánlata alapvetően mind szerkezetében, mind mértékében megfelelt a hazai tarifáknak. Egy nagyon alaposan átgondolt és kipróbált üzleti modellel érkeztek amivel könnyű volt dolgozni.

Szilágyi Árpád: Kivel volt nehezebb tárgyalni: az Apple-lel vagy a magyar kiadókkal? Vagy már kölcsönös belátás volt, hogy muszáj ebbe az irányba menni?

Kitzinger Dávid: A hazai kiadókkal az Apple tárgyalt. Mi az iTunes zenebolt ügyében csak az Apple-lel kellett tárgyaljunk a szerzők képviseletében. De úgy gondolom, hogy az érdekek nagyon is egy irányba mutatnak: mindenki nagy választékot felmutató, kényelmes legális szolgáltatásokra várt. A nagy egyezségeket már megkötötte a zenei iparral az Apple, és beigazolódott, hogy sikeres a modelljük.

Szilágyi Árpád: Hogy látjátok, az iTunes mellett meg tud élni a magyar piacon más fizetős letöltő hely is?

Kitzinger Dávid: Biztos vagyok benne. Az a la carte letöltős szolgáltatások az online zenei piacon belül is visszaszorulóban vannak, míg az előfizetéses streaming szolgáltatások teret nyernek. Az Apple csak egyetlen üzleti modell vitathatatlan bajnoka az online zeneterjesztésben. Külföldön van ahol az árakkal, van ahol a zeneszolgáltatás mellé épülő közösségi- vagy tartalomszolgáltatásokkal versenyeznek. Az iTunes nem kannibalizálja a piacot, hanem megteremti.

Az internetet gyakran képzelik úgy, mint egy álnév mögé bújt, azonosíthatatlan tömeg játszóterét, ahol mindent szabad és sokan vannak. Kétségtelen, hogy a webes térben a személyiség azonosítása első ránézésre nehéz kérdés, ráadásul az egyszerű felhasználó számára nem is mindig lényeges. Gondoljunk csak egy netes közösségre, egy fórumcsoportra, amelyben virtuális személyek gyűlnek össze, és nem mindig fontos a szereplők tényleges személyazonossága.

A nagy tömegben óhatatlan, hogy a netes közösségek tagjai fel akarják hívni magukra a figyelmet, és erre remek lehetőséget nyújt, ha a virtuális világ környezetében kihasználják, hogy a valós szeméyiségükkel nehezebben azonosíthatók. Hisz aki álnév mögé bújik, az könnyebben elszakad a valós világ szabályaitól, akár nyelvi szabályokról is lehet szó, akár viselkedési szabálykról.

A virtuális környezetnek az a másik lényeges kommunikációs jellemzője, hogy nem szembesülünk a tárgyi valósággal, így még akkor is többet engedünk meg magunknak alkalom adtán, ha azonosítjuk magunkat. Gondoljunk csak arra, hogy a fiatalok, a gimnazista korosztály mi mindent kiad magáról a közösségi oldalakon pusztán azért, hogy felhívják magukra a figyelmet. Ez egyébként általános biztonsági kockázatot is rejt, hisz hajlamosak vagyunk nem szembesülni az informatikai veszélyforrásokkal, kockázatokkal.

A figyelemfelkeltésssel, a kockázatos viselkedéssel összefügg a veszélyokozás, a normatívák megszegése. És amikor egy virtuális közösségben, pl. egy fórumcsoportban kommunikálunk, és ott normaszegést követünk el, beszólunk, trollok vagyunk, vagy efféle magatartást képviselünk, akkor pont a virtuális személyiségünk miatt remekül eltudjuk fedni a felelősségünket. Könnyű a webes térben úgy feltűnést kelteni, hogy nem szembesülünk a partnereinkkel, így a felelősséget is könnyebb elfedni. A figyelemfelkeltő stratégiával, az érvényesülési stratégiával tehát együttjár a felősséget elfedő stratégia.

Az itt a legfontosabb szabály, hogy azzal kell szembesülni, hogy a virtuális környezetnek saját szabályai vannak, amelyekhez alkalmazkodni kell, és ezek a szabályok nem mindig felelnek meg a tárgyi valósás szabályainak. És ebben a helyenként arctalan, virtuális világban hajlamosak vagyunk mindenáron kitűnni a tömegből, felhívni magunkra a figyelmet, Kérdés, hogy bármi áron megtesszük-e ezt!

A napokban készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A következő hetekben a cikk alapján sorozatot indítok a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

1999-ben a finn információs társadalomról írtunk közösen könyvet az akkor a magyar Nokia menedzsmentjében dolgozó Élő Gáborral. Gábor a (már akkor sem teljesen) finn Nokia mobil információs társadalom vízióját szállította a könyvhöz. Úgy tűnik, hogy a több mint egy évtizeddel ezelőtt sci-finek tűnő jövőkép mára kezd realitássá válni – csak sajnos éppen a Nokia maradhat ki belőle, ha nem sikerül időben felzárkóznia a versenytársaihoz.

A Nokia stratégiai célkitűzése az ezredfordulón az volt, hogy globálisan lehetővé váljon a bárhol hozzáférhető személyes kommunikáció az emberek számára. A cél egy olyan integrált eszköz elterjesztése volt, amely személyes kommunikációs menedzserként működik és képes a helyváltoztatás igényének megfelelni, azaz mozgás közben sem korlátozza a felhasználó elérhetőségét, cselekvéseit és kommunikációját.

Az új készülékkel – szólt a Nokia ígérete – akár készpénz nélkül tudnánk vásárolni a benne lévő kártya segítségével, vagy figyelhetné egészségi állapotunkat és rendszeres jelzést küldhetne a háziorvosunknak. De lehetővé tehetné azt is, hogy ne kelljen csak a technikai eszközök miatt a munkahelyünkre utaznunk: képes lenne irodaként funkcionálni. Lényegében átalakulna az a környezet, amelyben az ember eltölti élete javarészét: az otthoni, a munkahelyi és az utazás/közlekedés közbeni környezet. Végeredményben a mobil információs társadalom fejlődése – vélte a Nokia víziója – nemcsak új technikai eszközt hozna, hanem átalakítaná az emberi együttélést, a gyakorlati tevékenységeket, az időháztartást és forradalmasítaná az (üzleti) életet.

Az okostelefonok és még inkább a táblaPC-k, valamint a mobil internet mára gyakorlatilag elérhetővé tették a Nokia több mint tíz évvel ezelőtti álmát: bárhol és bármikor – ha nálunk vannak ezek a személyes kommunikációs eszközök és kapcsolódunk az internethez – úgy érezhetjük, mintha a megszokott infokommunikációs környezetünkben, otthon vagy az irodában lennénk: hozzáférhetünk a saját hálózatunkhoz, kapcsolatrendszerünkhöz, anyagainkhoz... A több százezernyi, okostelefonokra elérhető alkalmazás révén pedig nem csupán a fentebb kiragadott dolgokra lehet képes az okostelefonunk, hanem gyakorlatilag „szuperhősökké” változtathat mindannyiunkat: olyan dolgokra lehetünk képesek, amikre csak a képregényhősök, például pár másodperces részletből meg tudjuk állapítani egy zeneszám előadóját és címét, bármilyen felületről meg tudjuk állapítani, hogy vízszintes-e, meg tudjuk mondani merre van Észak, milyen időjárás lesz egy hét múlva.

2007, az iPhone megjelenése óta egyre fontosabbá válik az okostelefónia, de különösen az elmúlt egy-másfél évben gyorsultak fel az események, hogy az android platform szédítő térnyerésével 2011 második felére durva iparági háborúba torkolljanak a fejlesztések, amelyet egyszerre vívnak a bíróságokon, szabadalmi hivatalokban, szakmai kiállításokon, fejlesztői fórumokon és a kulisszák mögött. Mindez végeredményben a felhasználók és a piacok megszerzéséért folyik, amiből éppen ezért az egyszeri mobil- és okostelefon felhasználók profitálnak a legtöbbet, mivel egyre okosabb, jobb készülékeket vehetnek birtokukba.

Miközben azonban naponta több tucat érdekesebbnél-érdekesebb hír lát napvilágot az okostelefon piaccal és trendekkel kapcsolatban, addig a dolog reflektálása, kutatási elemzésekben való megjelenése meglehetősen elhanyagoltnak tűnik. Bár egyre fontosabbá válik hétköznapi életünkben az okostelefon, ijesztően keveset tudunk arról, hogy milyen hatással lehet az okostelefónia az életünkre, a társadalmi vagy éppen a gazdasági viszonyokra. Annyira gyorsan történik minden, hogy egyelőre egyszerűen nincs időnk tudományos igénnyel reflektálni rá: hipotéziseket felállítani, adatot gyűjteni, elméleteket gyártani, azokat közösen megvitatni majd finomítani rajtuk és megmérni az új hipotéziseink valóságtartalmát.

Persze nincs új a nap alatt, közel ugyanez történt az elmúlt tíz évben az internet elterjedése és kutatása során – csakhogy az sem történt ilyen szédítő sebességgel és az internet továbbra sem ér el annyi embert, mint a mobiltelefon – tehát korlátozottabb a hatása:

Míg a mobiltelefon előfizetők száma 2010 végére közel elérte a 8 milliárdot, addig internet előfizetőből „csak” 3 milliárdot találni. Az adatokat látva elmondható, hogy egy újabb robbanásszerű fejlődés bontakozik ki a szemünk előtt: mára a mobil szélessávú internet hozzáférés átvette a vezetést a vezetékes szélessávú internettől és gyorsabb fejlődési ütemet mutat 2009 és 2010 között, mint a vezetékes szélessávú internet bármikor korábban.

Amikor a World Internet Projektet az előző évezred végén elindították* – a kutatásban volt szerencsém magyar oldalról évekig részt venni – az egyik legfontosabb ok az internet penetráció rendszeres mérésére az volt, hogy nem szabad lemaradnunk a dologról csupán amiatt, mert a tudományos elemzések-kutatások ciklusa jellemzően 2-4 év. Ennyi idő kell ugyanis egy jelenség tudományosan elfogadható megméréséhez, megértéséhez, alapos interpretálásához, tudományos megvitatásához és az eredmények nívós folyóiratokban való publikálásához. A társadalomtudósok és elemzők nem képesek kellő mélységben olyan gyors társadalmi változásokat valós időben elemezni, mint az okostelefonok és a mobil internet térnyerése kapcsán kibontakozó változások, ezért különösen fontos az adatgyűjtés és időről-időre az összegzés, hogy később legyen majd miből rekonstruálni a történéseket és megmagyarázni mi történt, hogyan terjedt el az okostelefónia. Merthogy reméljük, egyszer erre is jut elég időnk.

A mobilok, okostelefonok terjedése, társadalmi-gazdasági hatása persze annyira szerteágazó, hogy lehetetlen egyetlen rövid blogbejegyzésben bemutatni. Amire a következő hetekben vállalkozok, hogy megpróbálok összeilleszteni néhány mozaik darabkát: dióhéjban bemutatni, hogy honnan hová jutott el a mobiltelefónia idehaza, mit mutatnak a legfrissebb felmérések az okostelefonokat illetően, végezetül arra a kérdésre próbálok választ keresni, hogy mi ennek az egésznek az ígérete, illetve milyen illúziókba ringathat minket a terület fejlődése, ha nem vagyunk elég óvatosak.

*Érdemes meghallgatni a magyar Modem Idők (az egykori Netidők) rádióműsor két, 1999-es riportját, amelyek az alapító Jeffrey Cole-lal és a magyar WIP kezdeményezőjével, Z. Karvalics Lászlóval, az ITTK akkori igazgatójával készültek:

• Internet és Társadalom – 10 éves kutatás indul (Jeffrey Cole professzor)
• A világháló hatásai a társadalomra interjú - Jeffrey Cole professzorral 2.rész (Dragon György). Ennek a kutatásnak Magyarország is részese lehet - Z. Karvalics László az ITTK igazgatója.

Ezúttal itt szeretnék köszönetet mondani a műsor készítőinek, elsősorban Szilágyi Árpádnak és Dragon Györgynek, hogy bábáskodtak a magyar WIP projekt elindulásánál.

Pintér Róbesz

A Sony cég fejesei között valami nincs teljesen rendben. Az elmúlt években szinte minden évre jutott egy olyan balhé, amely után nem győztek hajlongani és bocsánatot kérni. Azt hittem az idei évre már megvan a balhé, néhány hónapja több mint százmillió PlayStation Network előfizető adatát szerezték meg hackerek, amely egy ideig nem is volt elérhető, ezért a játékosok a világ több pontján is csoportosan beperelték a céget. Ráadásul a cég hozzáállása sem volt a topon.

De azt hiszem most sikerül újabb néhány millió embert magukra haragítaniuk.  A Sony módosította a PlayStation Network általános szerződési feltételeit, és arra kéri a felhasználókat, hogy fogadják el, amikor legközelebb bejelentkeznek. Az új feltételek szerint, ha a jövőben biztonsági probléma adódna, a hálózat használói lemondanak a kollektív perelési jogukról. Ha pedig egyénileg perelnek, először békéltető tárgyalásra kell menniük. Ebbe beleegyezni harminc napig van lehetőségük, utána kitiltják őket az online szolgáltatásból.

Erős a gyanúm, hogy ez jogilag sincs rendben, ezzel biztosan felheccelnek vele néhány jogászt. Mert ez jogilag számomra teljesen abszurdnak tűnik. Az orvos nem azt íratja velem alá műtét előtt, hogy tájékoztatott az esetleges mellékhatásokról, hanem azt, hogy amennyiben elszúrja, nem perelhetem be. Vagy a fodrásznál mielőtt a fejemhez nyúlnak, közli, ha leég a hajam, pechem van, ő nem vállalja a felelősséget.

Természetesen ezek kicsit sarkított példák. a Sony azt nem merte leírni, „Ki itt belépsz, mondj le minden jogodról”, de részben erre törekszik. Az egész mögött a kollektív perelési jog áll.

 Ilyen esetekben viszonylag szerény összegű kártérítést ítél meg a bíró. Valószínűleg egymillió emberből mindössze pár tucat vállalná, hogy bepereljen egy óriáscéget, egy bizonytalan, nem túl jelentékeny összegért. Ügyvédi irodák csak komoly kártérítési összegek esetén vállalják az ingyen a munkát egy bizonyos százalék részesedésért.

De ha feltűnik egy ügyvédi iroda, aki azt mondja, csak írd alá a megbízó levelet, és mi mindenben eljárunk, nem kerül egy filléredbe sem, és a végén kérjük a kártérítés összegének mondjuk 30 százalékát, kevés ember lenne, aki nem írná alá. Mert ha a bíróság mondjuk megítél 5000 dollár kártérítést, minden munka nélkül hozzájuthatunk 3500 dollárhoz. De egymillió ügyfél esetében ez 5 milliárd dollárba kerülne a Sonynak, és az ügyvédi iroda kaszálna másfél milliárd dollárt.

Így már érthető a Sony aggodalma. De ez a hozzáállás nem elfogadható.

Toochee, a Galaktikus

Az amerikai kontinensen rendesen megrángatta konkurencia bajszát a néhai filmkölcsönző cég, amikor elindította a streaming videó szolgáltatását. Alig több, mint egy év alatt a cég minden hasonló szolgáltatást nyújtó riválisát leelőzte, most pedig egy hónap alatt két újdonsággal rukkolt elő.

Amerika meghódítása

A Netflix hatalmas filmkínálattal rendelkezik (több, mint 10000 film), melyből minden előfizető egy igen csekély havidíj ellenében azt nézhet amit csak akar és akkor amikor úri kedve úgy hozza. A reklámra nagyon nem költő cég, így is le tudta előzni a hagyományos prémium kábelcsatornákat. A kínálatból azonban hiányoztak a sorozatok, amelyek pedig a hagyományos tévécsatornák törzsközönségének fontosak. Az év elején ezért a cég megvásárolt egy sikeresnek ígérkező politikai dráma sorozatot, mellyel egyértelműen a klasszikus tévécsatornák ellen fújtak támadást.

Egy gond volt csupán, mégpedig az, hogy a műsorok terjesztési joga csak az USA és Kanada területére volt érvényes. Valószínű, hogy cégnek sikerült megállapodást kötni a jogtulajdonosokkal és így az egész amerikai kontinensen 43 országban vált elérhetővé a szolgáltatás. A latin-amerikai piac a cég további növekedése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, mert ott most zajlik a kábeltévé boom, amivel a világ egyik legdinamikusabban növekvő területévé vált. Ezen a piacon sikerült idén májusban kiépíteni a cégnek fontos hídfőállásokat. A májusi bejelentést a befektetők is kedvezően fogadták és a cég részvényeinek az árfolyama 8% feletti növekedést mutatott, míg a felhasználók számának emelkedése 70% feletti. Nem kétséges, hogy ezzel a húzással a Netflix ismét csatát nyerhet a versenytársakkal szemben.

Európa a célkeresztben

Mi az öreg kontinensről csak csorgattuk a nyálunkat, hogy micsoda Kánaán van a nagy vízen túl az északi sarktól az Antarktiszig bezárólag. Június végé azután a cég ismét bejelentett valami fontosat, mégpedig azt, hogy 2012 első negyedévében megkezdi a szolgáltatást az Egyesült Királyságban és Spanyolországban is. Ez Európa bevételének a főpróbája lesz. Ha a cég szolgáltatásainak európai bevezetése sikeres lesz, akkor várható, hogy nagyon hamar a többi ország is sorra kerül a nézők legnagyobb örömére és valószínűleg a hagyományos tévécsatornák legnagyobb bánatára. Amint ez a terjeszkedés megindul, úgy a többi régi szereplő olyan hátrányba kerül, amit nagyon nehéz lesz ledolgozni, ha egyáltalán sikerül. Ahhoz ugyanis a jelenlegi üzleti modelljüket kell majd átalakítani, amiből egyelőre nem látszik az ég adta világon semmi. A másik nagy vesztese ennek a folyamatnak a kábeltévé szolgáltatók hada lesz, akik vagy beszállnak az IP alapú streaming üzletbe, vagy a fogyasztók fognak elpártolni nagyon gyorsan.

Követve a különféle hazai és európai médiaipari konferenciák anyagait, nekem nem világos, hogyan tudnak majd a jelenlegi hagyományos szereplők hosszú távon talpon maradni. Mikor alkalmam nyílt beszélni néhány médiával foglalkozó szakemberrel, akkor mindenki megmosolyogta azt amikor azzal jöttem elő, hogy a semmiből előkerülhet egy vagy több olyan új szereplő amelyik az innovatív megoldásaival fenekestül fogja felforgatni a piacot. Ugyan nem zárták ki soha sem ennek a lehetőségét, de a valószínűségét nagyon alacsonyra tették.

Most itt van ez az új szereplő, új és olcsó szolgáltatással és bekopogtat szépen ez európai háztartások ajtajain is. Én, mint egyszerű fogyasztó epekedve várom, hogy a kárpátmedence is felkerüljön a Netflix szolgáltatási térképére és abban a pillanatban lemondom a kábeltévé előfizetésemet.