Impresszum Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Nem kell félni az internettől!

Úgy döntöttem könyvet írok az internetről. Nem saját döntés volt. Megkerestek és nem tudtam az ötletnek ellenállni – pedig hónapokig hezitáltam. A könyv arról fog szólni, ami mostanában „forró” az interneten és az internetben, mivel sokat beszélnek róla, a szalagcímek harsogják, ennek ellenére mégis sokan nem értik, esetleg félnek vagy ódzkodnak az adott témától. Innen a munkacím is: „Nem kell félni az internettől”. Milyen témák tartozhatnak ide? Például a közösségi hálózatok, vagy a fiatalok és az internet kapcsolata, a Wikileaks, az arab világ internetes forradalmai stb.

Azért jelentem be itt is a könyv készülését, mert alapvetően hiszek abban, hogy könyvet közösen jó készíteni, legalábbis jó, ha többen olvassák, látják, mielőtt a végleges szöveg örökre és megváltozhatatlan módon nyomtatásban is napvilágot lát. Úgyhogy a következő hónapokban a Netidők blogjában hetente péntek reggelenként jelentkező megszólalásaimban ezentúl ezzel a könyvvel kapcsolatos témákból fogok szemezgetni, ahogy dolgozom fel őket. A blogposztokhoz természetesen szabadon hozzá lehet szólni, az értékes megjegyzéseket felhasználom a könyv elkészítésében és természetesen annak rendje és módja szerint hivatkozok is majd a közreműködőkre.

A könyv szerkezete kötött, minden fejezet azonos logikát követ majd:

- színes, szagos, rövid 1-2 oldalas esettanulmány

- mi a helyzet most, mik a friss trendek és hogyan jutottunk el idáig (történetiség)?

- és mi a helyzet idehaza a kérdésben?

- mit gondolnak erről, hol húzódnak a frontvonalak a témában? (Érvek minden oldalról: status quo-t, hagyományokat, eddig szabályokat, elveket védők <--> az újdonságot hajkurászók, akiknek minden új csak jobb lehet <--> szkeptikusok, akiknek az sem volt jó, ahogyan eddig volt... stb.)

- érdekes statisztikák a témáról (infografika, ha lehetséges)

- várhatóan merre megy a téren a világ a közeljövőben?

Tervezem, hogy képek is legyenek a kötetben, szatirikus, cinikus, elgondolkodtató feliratokkal.

Persze ez még csak az induló koncepció. De azért írom le mindezeket, mert ilyen dolgokban is várok segítséget, egy-egy jó esettanulmányt, statisztikát, képet (forrásmegjelöléssel). Ha minden jól megy, akkor hamarosan lesz egy egyetemistákból álló csapatom, aki segít a könyv háttéranyagainak összegyűjtésében (pl. az említett érdekes történetek felkutatásában, releváns statisztikák – infografikák keresésében stb.). De több szem többet lát. Szóval, aki szeretne részt venni a könyv munkálataiban, azt kérem, hogy rendszeresen olvasson péntekenként, vagy keressen meg a Facebook-on megadott elérhetőségeim egyikén. Előre is köszönöm.

Pintér Robesz

 

0 Tovább

Biztonságos Internetet! Tényleg kell ennek egy világnap?

Persze, igen, ha van Nemzetközi Öltözz Ki Nap, Nemzetközi Párnacsata Nap (március 22.), van világnapja WC-nek, az élelmezésnek, a pinek, a dokumentumszabadságnak, a dadogás elfogadásának, az ölelésnek (július első szombatja), akkor miért ne lehetne napja a biztonságos internetezésnek?

Hajrá, védjük magunkat és gyermekeinket! De hogyan? És pontosan mi elől?

 

Oké, az én 5 és fél éves lányom még nem érdeklődik (és adja isten, hogy később se akarjon!) a fegyverek, a kábítószer és az anorexia iránt, de mivel már legalább 1 éve néha-néha odaengedjük a világhálóhoz (hadd férjen már ő is hozzá szegényke, ne csak mi ketten, az apjával!), szóval ő is leül néha, és természetesen tudja kezelni az egeret.

Leginkább a YouTube-ot nézi (imádja a zenét, kedvence Michael Jackson), ilyenkor mellette maradunk, hogy nehogy neki nem illő tartalomra kattintson az ajánlatok közül. A másik site, amit engedélyezünk, az az egyszervolt.hu.

 

No, akkor már tárgynál is vagyunk, mert éppen az egyszervolt.hu kapott kitüntetést Magyarországon (már sokadjára), most épp azért, mert biztonságos. Magyar Kiváló Online Gyermektartalom 2011 Díjban, és közönségdíjban is részesült. Jó az oldal, na!

 

A Safer Internet Day-t, vagyis a Biztonságos Internet Napot világszerte február elején rendezik meg - ma már több mint 60 országban - köztük Magyarországon is.

A program 2004-ben indult útjára.

A Safer Internet Day (SID) célja, hogy az Európai Unió Safer Internet Plus program akciótervének keretein belül felhívja a figyelmet az interneten leselkedő veszélyekre, így a zaklatásra, a gyermekpornográfiára és egyéb illegális vagy káros tartalmakra.

Pozitívum, hogy ilyenkor foglalkoznak azért az internetnek a tanulásban és oktatásban betöltött szerepével is.

 

„Az életed több, mint játék!” - ez volt az idei szlogen, és ezzel arra ösztönözték a fiatalokat (mert őket szólította meg a kampány), hogy vegyék közelebbről szemügyre a virtuális életüket.

 

Merthogy a fiatalok elég erőteljesen (és akkor finoman fogalmaztam) be vannak hálózva. A SID kampányának háttéranyagában például arra hívták fel a figyelmet, hogy:

 

· A játékosok átlagosan heti 8 órát töltenek online játékkal.

· A fiatalok naponta 2-3 órával kevesebbet alszanak, mit 10 éve.

· 2010 januárjában 18 millióan regisztráltak a Second Life oldalon.

· Az aktív Facebook felhasználók száma több, mint 500 millió, és havonta 700 milliárd percet töltenek a Facebook-on.

· 13 millióan játszanak a világ legnagyobb online szerepjátékával a World of Warcraft-tal.

· A sokszereplős online szerepjátékok (MMORPG) világviszonylatban 1.5 milliárd USD bevételt generáltak 2008-ban, és az előrejelzések szerint 2012-re ez a szám eléri a 2,5 milliárd USD-t.

· Az eladott virtuális áruk értéke 2009-ben kb. 18 milliárd USD volt.

 

Az idei Safer Internet Day néhány kiemelt üzenete a felhasználók számára:


· Az avatar, pszeudo vagy profiloldal nem véd pajzsként.

· Amit virtuális életedben teszel, hatással lehet a valós életedre is.

· Keress olyan virtuális világokat, amelyek nem ösztönöznek fogyasztásra!

 

Elgondolkodtató dolgok, nem?

 

Mert az rendben van, hogy én napi 8-12 órát ülök számítógép előtt, és ebből jónéhányat töltök a világhálón is - a munkámmal jár.

De az nem oké, hogy kevesebbet alszanak (feltehetően részben azért, mert ők is ülnek a gép előtt, facebookolnak, meg virtuális életet élnek), másrészt rengeteg pénzt is elköltenek az interneten.

 

Szóval igen, talán tényleg szükség van Biztonságos Internetet! napra is.

Most volt, kedden. És Te biztonságban voltál aznap a neten? Vagy éppen most, ebben a pillanatban?

És teszel azért valamit, hogy a gyerekeidnek is biztonságos legyen a világháló?

 

Kéky Kira

0 Tovább

Az internet számokban

Azt hiszem a korábbi bejegyzéseimből már kiderülhetett, hogy szeretem a számokat. Így igencsak felderült az arcom, amikor az internet 2010-es évének összefoglalásaként elém kerültek ezek az adatok, úgyhogy rögvest meg is osztom őket:

2010-ben 107 trillió (10 a 12-iken) e-mailt küldtek az emberek az interneten, ami naponta 294 milliárd e-mailt jelent. Ennek 89,1%-a volt levélszemét. Mindezt 1,88 milliárd internetező „hozta össze”, ennyien használtak e-mailt tavaly – ez 480 millióval több, mint 2009-ben.

2010-ben 255 millió internet oldalból állt a világháló, ami 21,4 millióval volt több, mint 2009-ben. Ebből 88,8 millió volt .com tartomány alatt, 79,2 millió országokhoz tartozó (pl. .hu, .de, .uk stb.), 13,2 millió a .net tartományba tartozott, 8,6 millió pedig .org végződésű.

2010-ben az internetezők száma átlépte a bűvös 2 milliárdos határt, ez 14%-os növekedés az előző évhez képest. 2010 júniusában 825,1 millió internet felhasználó volt Ázsiában, 475,1 millió Európában, 266,2 millió Észak-Amerikában, 204,7 millió Latin-Amerikában, 110,9 millió Afrikában, 63,2 millió a Közel-Keleten és 21,3 millió Óceániában valamint Ausztráliában.

További

Padatok: http://royal.pingdom.com/2011/01/12/internet-2010-in-numbers/

További adatok.

Pintér Robesz

 

1 Tovább

Király Facebook, béna MySpace

Azt eddig is tudtuk a MySpace-ről, hogy veszített régi fényéből, és az is kijelenthető, hogy a világ egykor legnagyobb közösségi oldala haldoklik. Azt azonban nem tudtuk, hogy mennyire gyászos a megítélése. Az Anderson Analytics kutatása alapján az egyik legfontosabb csoportban, az amerikai diákok körében a MySpace nagyon „béna” (lame), a Facebook pedig „menő” (cool). Ráadásul 2010-hez képest látványosan romlott a MySpace megítélése, amiből úgy tűnik, hogy már késő megmenteni az oldalt, pedig a zenei profil erősítése egykoron járható út lehetett volna – állítja Tom H. C. Anderson, a kutatócég alapítója.

Közösségi oldalak megítélése: béna vagy menő?

 

Az ábra alapján látszik, hogy nem egyszerűen ismeretlenségről vagy közönyösségről van szó, 2010-hez képest teljesen padlót fogott a MySpace. Akkor még több mint 50% mondta, hogy menő az oldal, most több mint 70% szerint béna.

Az is érdekes, hogy a Facebook annak ellenére növelte népszerűségét, hogy időközben a diákok szülei is csatlakoztak a közösséghez. A második legnépszerűbb közösségi szolgáltatásnak, a Twitternek pedig egyre inkább szélsőséges a megítélése, körülbelül egyforma mértékben (kb. 35-40%) gondolják menőnek és cikinek egyszerre. A többi oldal – így a LinkedIn, a Friendster vagy a Hi5 – leginkább közömbös a fiatalok számára, kb. 70% a neutrális se nem menő, se nem ciki kategóriába rakta őket. Persze nagyon valószínű, hogy e mögött teljesen más okok húzódnak: a szakmai hálózati oldalként működő LinkedIn-hez még rendszerint túl fiatal ez a korosztály, a Friendster és a Hi5 pedig már régen eltűnt a süllyesztőben az amerikai fiatalok körében. Az adatokat elnézve várható, hogy ugyanerre a sorsra jut a MySpace is egy-két éven belül.

A kutatást 2010-ben és 2011-ben is 1000 amerikai diák megkérdezésével végezte az Anderson Analytics. Az ábra azokat a válaszadókat mutatja, akik egy öt fokú skálán a menő (4-es vagy 5-ös) és a béna (1-es vagy 2-es) választ jelölték meg.

Probesz


1 Tovább

Internetszabályozás és médiatörvény

Több mint másfél évtizede követjük az internet és a magyar állam viszonyának változásait. A ’90-es évek közepén az akkori igazságügyminisztertől, Vastagh Páltól kérdeztem először, hogy lesz-e internetszabályozás Magyarországon, és akkor egy nemleges választ kaptam. S bár egyszer tíz évvel ezelőtt felmerült már a hatóság részéről, hogy valamiféle törvényi szabályozásra szükség lesz, a legtöbb állami vezető inkább a meglevő törvények alkalmazhatóságára hivatkozott. Közben szintén a kezdetektől hallani lehetett a tartalomszolgáltatóktól, hogy legjobb lenne számukra az önszabályozás. 2001-ben meg is alakult a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesülete (MTE), amely éppen az önszabályozást tűzte zászlajára, meg is alkottak egy etikai kódexet, amit az egyesület tagjai betartanak. Gerényi Gáborral, az MTE elnökségi tagjával beszélgettem.

Szilágyi: Mi az önszabályozás lényege?

Gerényi: Mi az internettartalom önszabályozására szövetkeztünk az Origoval, az Index-szel, a Nol.hu-val és más jelentő internetes tartalomszolgáltatókkal. 2001-ben, amikor ez létrejött, a média működését már számos törvény szabályozta: volt médiatörvény, sajtótörvény, a polgári törvénykönyv és egyéb más törvényeknek is voltak a nyilvánosságra vonatkozó szabályai. Volt egy csomó olyan passzus, ami nem volt egy az egyben átvihető, pl. a sajtótörvénynek a helyreigazításra vonatkozó részei, bizonyos jogtechnikai okok miatt nem voltak alkalmazhatók internetre, meg ugye az internetes tartalmak egy kicsit máshogy szerveződnek, másféle formátumok vannak, megjelentek teljesen új műfajok, felhasználói tartalmak – ezekre vonatkozóan nem lehetett a törvényeket ugyanúgy alkalmazni. Ezért mi úgy gondoltuk, hogy az egyesület kereteiben a törvényalkotót és a törvény alkalmazót is segítjük azzal, hogy a létező törvények jelentését és szellemét igyekszünk átértelmezni az internetes környezetre. Mi, az egyesület tagjai nagy internetes médiatermékeket hoztunk létre és ezeknek a felületein érvényesítünk egy etikai kódexet, amely helyenként még a létező törvénynél erősebb szabályozókat, megkötéseket tartalmaz. Bizonyos etikai normákat, amelyeket nem lenne érdemes törvényben kötelezővé tenni, de azzal, hogy mi betartottuk, azt jeleztük, hogy ez egy rendezett-szervezett környezet, és itt biztonságosan lehet médiát fogyasztani.

Szilágyi: Ennek az az eredménye, hogy a legjelentősebb magyarországi internet tartalomszolgáltatók a kódex szellemében működnek, tehát a legnagyobb közönség egy ilyen szabályozott környezetet talál maga előtt, de a kódex mégsem tudja kiküszöbölni, hogy olyan speciális szolgáltatások is létrejöjjenek, mint a sokat emlegetett Kuruc.info. Ez indokolja az új médiatörvénynek ezt a részét, ami az internetet is szabályozza?

Gerényi: Igen, a törvényalkotónak van egy olyan aspirációja, hogy szeretné jogon kívül helyezni, sőt elérhetetlenné tenni ezt a fajta tartalmat, ami súlyosan jogsértő, hiszen már a médiatörvény előtti törvényeket is sérti a működése. És olyan eszközöket vet be ez a törvény, amivel azt várják, hogy a hatóság ténylegesen elérhetetlenné tegye ezt a törvénysértő lapot, mert ugye eddig mást nem tudott vele tenni a magyar jogrendszer, hiszen nem Magyarországról szolgáltatják. Azt persze egy kérdés, hogy sikerülni fog-e nekik. Ez a törvény sikerességének az egyik mércéje lesz, hogy valóban üzemen kívül tudja helyezni a súlyosan törvénysértő portált, vagy pedig ők lesznek az erősebbek, a türelmesebbek és kicsúsznak a markukból. Ezt most még nem lehet látni.

Szilágyi: Tudom, hogy nagyon egyszerű megközelítés, de biztosan sokak fejében felmerül: az, hogy most foglalta törvénybe az állam az internetszabályozást, ezt azt is jelenti, hogy az önszabályozás sikertelen volt Magyarországon?

Gerényi: Nem, hiszen eddig is voltak törvények, amelyek szabályozták az internetes tartalomszolgáltatást. Emellett futott az önszabályozás és most létrejött egy újabb törvény, amely az önszabályozás mellett futó rendszer lesz. Ráadásul a törvénynek egy teljes fejezete foglalkozik azzal, hogy mely feladatok maradnak továbbra is önszabályozás keretein belül és melyek azok, amelyek még hozzájönnek újonnan, amelyeket nem a hatóság által akarnak elvégezni. 

Szilágyi: Vannak speciális kérdések. Sokat lehet olvasni a sajtóban arról, hogy bizonyos blogokat regisztrálni kell. Mégpedig azokat, amelyek kereskedelmi tevékenységet folytatnak, vagy bevételt, hasznot hoznak a blog üzemeltetőjének vagy szerzőjének. Ennek mi lehet a célja? Miért éppen azokat, akik haszonra hajtanak? Miért őket kell regisztrálni?

Gerényi: A blog maga tulajdonképpen csak egy formátum és igazából a médiatartalmak megítélésénél – gondolom, így gondolkodott a törvényalkotó – nem a formátum a lényeg, hanem a mögöttes rendszer. Tehát ha valaki egy magánblogot, egy felhasználói tartalmat hoz létre, amit a saját kedvtelésére írogat, akkor a közvélemény nagyon erős nyomást fejthet ki, hogy a törvény erre ne terjedjen ki. Tehát szabadon lehessen magánfelületeket létrehozni. De ha valaki üzletszerűen visz egy tevékenységet, akkor viszont az az álláspontja a törvényalkotónak és szerintem logikailag talán védhető is, hogy az az igazán döntő a megítélés szempontjából, hogy milyen tevékenység van mögötte: egy komoly médiaüzlet vagy pedig kedvtelés.

Szilágyi: De akkor ez nem egy médiaszakmai szabály, hogy ha a kereskedelmi jellege dönti el a regisztrálandóságát a blognak, hanem inkább gazdasági elkülönítése. Miért esik más szabály alá egy haszonért dolgozó blog, mint egy hobbi blog, ha ugyanazt a tartalmat mind a két helyen meg lehet írni?

Gerényi: Hát bizony itt van a filozófiai csapda, hogy igazából a tartalmak jellege egy folyamatos kontinuum mentén helyezkedik el, vannak ilyenek-olyanok és van a kettő közt is egy óriási szürke zóna, ami néha hasznot hajt, de többnyire nem, vagy fordítva és ezt a mezőt kettévágni és azt mondani valahol önkényesen, hogy mindent önszabályozunk, onnantól meg szabad… ez ugye bátor elhatározás kérdése. Kérdés, hogy ennek a gyakorlatban majd jelentkezik-e valami előnye vagy nem? Nekem úgy tűnik, hogy azért a felhasználói tartalmak jelentősége és nyomulása fokozódik. Az emberek egyre többet olvassák egymást és egyre kevesebbet olvasnak bennünket, a profikat, akik médiát gyártunk, termelünk…

Szilágyi: Hacsak nem a profik kiemelik a felhasználói tartalmakat, amikor az Index vagy az Origo címlapján kiemelnek egy blogbejegyzést…

Gerényi: Igen, ez egy következő kérdés, így van. De úgy tűnik, hogy ez az ingyenesen gyártott, változó minőségű, de nagyon nagy mennyiségű felhasználói tartalom szépen veszi át a médiafogyasztást a profiktól. Ráadásul ugye nem is vonatkozik rá törvény és én úgy gondolom, ha a közeli és távolabbi jövőben sem fog. Úgyhogy ez a fajta kettévágás, hogy az egyik felükre vonatkozik a másik felükre nem – egyrészt ez nyilván önkényes, másrészt lehet, hogy a jelentősége az idők folyamán egyszer majd el fog enyészni.

Szilágyi: És akkor van még speciálisabb kérdés ebben az esetben, hogy amikor valaki egy blogszolgáltatóhoz csatlakozik, akkor általában a felhasználói szerződésekben benne van, hogy ő akár kaphat is valamiféle részesedést az ott megjelenő reklámokból. Akkor ő most haszonért dolgozik, vagy nem? Kell-e regisztrálni azt a blogot vagy sem?

Gerényi: Erre a törvény szövege nem ad nagyon szilárd támpontot. A törvény alkalmazói, a hatóság munkatársai már nyilatkoztak ilyen témájú kérdésben és ők azt mondták, hogy ebben a liberálisabb, megengedőbb joggyakorlatot fogják támogatni, tehát aki kitesz egy Google hirdetést vagy kap valami bevételrészesedést, az még nem igazi médiaüzletet folytat, így ez a tevékenység a hobbikategóriától minőségileg nem különböző valami.

Szilágyi: Összességében mit gondoltok a Magyarországi Tartalomszolgáltatók Egyesületében az új médiatörvényről? Ez egy előremutató szabályozás? Szükség volt rá? Vagy pedig sokkal több a kritizálandó elem?

Gerényi: A szakmai része nagyon-nagyon sok előremutató dolgot tartalmaz, ebbe bele is vontak bennünket. Ebben a folyamatban részt vettünk és szakmai észrevételekkel támogattuk a törvényt és a többségét meg is fogadták. Azt pedig tisztán politikai koncepció – a szó legjobb értelmében –, hogy a törvényt egy hatósággal szeretné a kormányzó erő betartatni – ennek megítélése a szakmai kompetenciánkon kívül esik. Ezért tehát nyilván a kormányzó pártnak kell felelősséget vállalnia, hogy ezt a rendszert bevezeti. Ha sikerül, akkor a siker gyümölcseit learathatja, ha kudarcba fullad a dolog, akkor pedig ez az ő felelőssége lesz és ez nyilván konzekvenciákat von maga után.

 

Szilágyi Árpád

 

1 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek