Megmondom őszintén, hogy nagy csodálkozással figyelem a telefonadó kapcsán kialakult diskurzust, amely az ingyenes telefonálásról szól. Már az adó első koncepciójának bejelentése tájékán – amikor még minden képlékenynek tűnt – felhívott egy újságíró, hogy akkor szerintem ez vajon elvezethet-e (végre) az ingyenes telefonálást lehetővé tévő szoftverek, mint amilyen a Skpye, hazai térnyeréséhez. Nem értettem, hogy hogyan juthat ez eszébe bárkinek is. De úgy tűnik, hogy csak én vagyok ilyen értetlen, mert mint ahogy a viccben Mórickának a szex, nálunk a telefonadóról idehaza mindenkinek az ingyenes telefonos szoftverek jutnak az eszébe.
Elmondom, hogy mit nem értek – egyszerű matematika: ha az emberek, akkor nem akartak ingyen telefonálni, amikor (mint néhány napja kiderült) kifizették a világ egyik legdrágább telefonos tarifáját, akkor miért akarnának most, amikor az ennek a töredékét kitevő különadó megjelenik? Azt gondoltam az emberek hülyék, de rá kellett jönnöm, hogy én vagyok az. Az emberek ugyanis nem (mindig) racionálisak. Az ingyen telefonálással elkerült telefonadó nem csak a két forintról szól, nem a racionális hideg számítás áll a dolog hátterében. Ha racionális volna, akkor a benzinbe épített adók miatt már rég mindenkinek biciklivel kellene járnia. Nem, a telefonadó elkerülésére tett minden kísérlet jelképes, a polgári engedetlenség formája, tiltakozás, lázadás a jelenlegi kormány dilettáns gazdaság- és távközléspolitikája ellen. Tehát merőben szimbolikus. 2 forintot fizetni, percenként? Ezeknek?!
Persze a telefonadónak vannak más vetületei is, például az a paradoxon, ahogy a nagypolitika kommentálta, amikor kiderült, hogy a különadóval az amúgy is nemzetközi összevetésben drágának számító telefonszolgáltatást sújtja. A kicsavart kelet-európai logika szerint ez azért van rendjén, mert akkor így biztosan van miből kifizetni az embereket amúgyis „kizsákmányoló multiknak” (a kormány szemszögéből nézve „ezeknek”) a sarcot. Közelebbről megnézve ez azonban nem csak etikátlan (mert, ha igaz lenne ez az érvelés, akkor így csak szimplán megosztoznak a „zsákmányon” – a kormány kéri a saját részét), hanem együgyű is, attól nem lesz ugyanis olcsóbb egy szolgáltatás, ha plusz sarcot vetünk ki rá, hanem drágább lesz. Nem bonyolult, szerintem. Ezzel csak az a gond, hogy végeredményben így a versenyképessége romlik tovább a magyar gazdaságnak, mert a távközlést használni kell, olyan közműről van szó ugyanis, ami a mindennapi élethez egyre inkább elengedhetetlen, nem csak a gazdaságban, a hétköznapokban is.
A dolog pikantériája, hogy az így remélni vélt bevételek sem tervezhetők biztosra, mert a két forint szimbolikája miatt könnyen lehet, hogy sokak eddig többé-kevésbé változatlan távközlési szokásai fognak megváltozni (azoké, akik érzelmi alapon viszonyulnak a történtekhez – aki racionalizál, mint én, annak nem éri meg a két forintokért vacakolni az ingyenes szoftverekkel). Mindennek akár olyan következményei is lehetnek, hogy a távközlési szolgáltatásokhoz kötődő ÁFA kapcsán nagyobbat bukik az adórendszer (mert csökken annak alapja), mint amekkora bevételre szert tesz a különadóból.
Persze mindez csak merő spekuláció. Az adót még nem kezdtük el fizetni (és még most is hallani, hogy módosítanak a körülményeken). Az emberek viszont nem hülyék. Persze azon sem lennék meglepve, ha végül semmi sem változna és az emberek ezt a békát is lenyelnék. De az is lehet, hogy a felhasználók számát tekintve Skype vagy Viber nagyhatalom leszünk. Meglátjuk.
Pintér Robesz
Utolsó kommentek