Netidők Blogtársaság

Volt már iPhone-om, Galaxy Tab-om, ezért különös várakozással tekintettem az első Windows Phone-os telefonom, a Nokia Lumia 800 érkezése elé. Vajon miben lesz más, jobb, rosszabb a Lumia és a Phone 7.5 páros, mint az eddig ismert két eszköz? Miben lesz más a platform és a hardver? Közel egy hét használat után íme az első benyomások, pro és kontra.

Kezdjük a pozitívumokkal – szerencsére ezekből volt több. A Nokia Lumia kijelzője egyszerűen gyönyörű. A dizájn, a képernyőn megjelenő dolgok, azok elrendezése és eleganciája szemet gyönyörködtető. Persze egy tablet sokkal szellősebb, háromszor ráférne a Nokia a tabletre (szóval nekem a tablet marad sok tekintetben elsődleges készüléknek).

Különösen tetszik a közösségi oldalak integrációja (Facebook, twitter, LinkedIn) a szoftverben, ezeket képes mind egy helyre behúzni a rendszer a Nokián – illetve három helyre (ha beállítjuk a fiókokat, ehhez először Windows Live ID kell – ezt igen egyszerű készíteni a telefonnal is, nekem körülbelül 1 percembe telt). Szóval a közösségi oldalak integrációja:

1. van egy Én (ezt így nevezi a rendszer) csempe, az alatt van, amit Én posztoltam vagy, ami velem kapcsolatosan történt, pl. Facebook bejegyzések, like-ok, válaszok, retwitek stb.

2. Van egy közösségi csempe, ahol az összes ismerősömmel történt dolgok egy helyen vannak. Itt lehet kiélni a közösségi kukucskálással kapcsolatos igényeket.

3. A névjegyzékben bármelyik ismerősömre kattintva minden egy helyen van, Facebook képek, twitek stb. Tehát bármelyik ismerősömmel kapcsolatban naprakész lehetek. Sőt, össze is köthetem a különböző profiljaikat, például egy Outlook, egy Facebook és egy twitter fiókot, ha ugyanahhoz az emberhez tartozik (ezt bizonyos egyezések esetén intelligensen maga a rendszer is megcsinálja – persze ez visszavonható, ha nem tetszik). Szintén tetszetős újítás, hogy lehet csoportokat is csinálni kontaktok csoportosításával, például létrehozhatunk egy Család vagy Munkahely csoportot. Így egyszerre lehet írni mindenkinek a csoportban (e-mailt vagy sms-t) és követni, hogy kivel mi történt.

A közösségi oldalak és kapcsolati adatok integrációján túl jó még a levelezés, könnyű az üzeneteket megnézni, írni, áthelyezni (akár csoportosan). Alap beállításban a képeket, csatolmányokat nem tölti le a telefon, tehát adatforgalom kímélő. Letöltés után viszont gyorsan megnyithatók, a dokumentumok pedig szerkeszthetők.

Integrált a naptár is, egy helyre kerülnek a Facebook események, Google Calendar és Outlook naptár, de más-más színekkel, hogy ne zavarodjunk össze. Sőt, már a telefon nyitó képernyőjén kint van, hogy milyen események várnak rám aktuálisan, ehhez elég megnyomni a bekapcsoló gombot – fel sem kell oldani a képernyőzárat.

Eddig a hat nap alatt összesen kétszer kapcsoltam ki-be a készüléket, ami meglepő volt, hogy hihetetlenül gyorsan feláll (mind az Androidhoz, mind az iOS-hez képest – nem is értem hogyan képes rá, erre egyáltalán nem számítottam. Ez az egyik legkellemesebb meglepetés a Lumiában.)

Viccesnek találtam, ahogy a telefon az első bekapcsoláskor végigvezetett a Nokia fiók regisztrációján és a Nokia a kisképernyős világában megszokott módon mindent rövidítve írt ki pl. Ad. Véd. Ir. Elv. Pedig az óriási képernyőn bármi kifért volna.

Az első nap (jobban mondva éjszaka) töltöttem a telefonra egy rakás alkalmazást, elég szép kínálat van már az alkalmazásboltban (friss hírek szerint átlépte a 60 ezret).

Végül még egy dolgot hagy emeljek ki a pozitív vonások közül: az akkumulátor kímélés céljából van olyan beállítási lehetőség, hogy adott százalékon kikapcsolja a háttérben folyó szinkronizálást (levelezés és társai). Hasznos figyelmesség, nem kell nekünk külön figyelni a dologra.

Ami viszont nem tetszett – és akkor térjünk rá a negatívumokra: az anyagok, cikkek, képek megosztása sokkal profibb az androidban, itt nem tudtam Evernote-ba vagy Read it Laterbe közvetlenül menteni (böngészőből, vagy fotóalbumból). Pedig az alkalmazásokat letöltöttem a telefonra.

A fényképezőt csak kültéren javaslom használni, mivel ahhoz képest, hogy Carl Zeiss és 8 mega, sajnos elég gyenge. Szerencsére erről olvastam előre, úgyhogy nem ért váratlanul, de ennek ellenére ez volt az egyik legnagyobb csalódás a készülékben. Viszont van exponáló gomb, ami akár lezárt állapotból is hosszas nyomásra nagyon gyorsan bekapcsolja a készüléket és azonnal lehet fotózni. Toronymagasan veri a Tab-ot vagy az iPhone-t. Nekem azért fontos ez, mert ezzel tervezek fotóblogolni és néha elmegy a téma mire életet lehelek a kütyübe.

Végül, az utolsó negatívum, amit kiemelnék, hogy a fizetős alkalmazások letöltéséhez nem lehet a telefonon bankkártyát regisztrálni, ehhez állítólag a zune.net-et kell felkeresni pc-n (még nem szántam rá magam). Ez sokkal egyszerűbb iPhone-on és Androidon is, ahol mindez pár perc alatt konfigurálható egy megfelelő kártyaszám birtokában magán a telefonon.

Minden összevetve a Lumia szemet gyönyörködtető kis drágaság – sok irigy pillantást kiváltottam vele. Sokan megnyomogatták, ki is próbálták és eddig igazán senki sem állt negatívan a kütyühöz. Hat nap után én is meg vagyok elégedve vele, bátran merem ajánlani minden régi Nokiásnak és mindazoknak, akik egy jó okostelefont szeretnének maguknak.

Pintér Robesz

Tavaly, december 6-án a Télapó hozta a Samsung Galaxy Tabomat, tehát éppen egy éve használom. Az Android Portál egy nemrégiben megjelent írása után úgy döntöttem, hogy rövid blogbejegyzést írok a „tartós tesztről”. Az alábbiak nyilván teljesen szubjektívek és nem is reprezentatívak, de talán érdekesek lehetnek a tabletek kedvelőinek vagy azoknak, akik éppen egy tablet beszerzését fontolgatják így karácsony előtt.

2010. augusztus utolsó napján találkoztam először a készülékkel a Samsung magyarországi főhadiszállásán, mindenféle titoktartási nyilatkozatok aláírása után. Rögtön elfogott az „instant get” érzése, vagyis, hogy azonnal „kellene” egy ilyen, kérem, tessék mondani, hol lehet megvenni. Egészen november végéig kellett várni, amíg kereskedelmi forgalomban is megjelent a tablet, majd hamarosan a szolgáltatóm is elkezdte árulni, így egy két éves 3G-s internet előfizetéssel vehettem meg tavaly decemberben, szerintem igen kedvező áron.

Persze a döntés előtt alaposan körbenéztem a piacon és mérlegeltem, hogy vajon tényleg ez az a tábla, amire nekem szükségem lehet. Eközben, ahogyan kell még egy táblázatot is csináltam a várható előnyökről-hátrányokról. Egészen hosszú lett a lista a különböző szempontokkal: ár, BKV-n állva is lehet-e használni, kijelző mérete, súly, 3G, Exchange szerveren való levelezés, videóképes kamera, lejátssza-e a webes videókat, gyorsaság, navigációs képességek, ne kelljen mellé még külön okostelefont is tartani, meg legyenek rá a kedvelt iOS alkalmazások – mivel akkoriban iPhone-t használtam, ismerje a magyar ékezeteket, lehessen vele copy-pastelni, bírja sokáig egy töltéssel… Nem mondom, hogy a Galaxy Tab volt minden szempontból a nyertes, de az akkoriban még elérhető iPad egyes és a Toshiba Folio 100-as mellett számomra egyértelmű volt a döntés (a már beharangozott, de még nem kapható egyéb készülékeket nem volt türelmem kivárni).

A 3G – tehát a mobil internet – az egyik kritikus szempont volt, amikor kiválasztottam a Galaxy Tabot. Csak wifi képes tabletet egészen biztosan nem vennék, mivel számomra a Tab az otthon és az iroda közötti időben, illetve akkor használt eszköz, amikor nem vagyok számítógép mellett, leginkább, amikor tömegközlekedek. Ezeket a holt időket teszi a Tab hasznossá, levelek-hírek olvasásával, utóbbiak elmentésével (Evernote, újabban a Google nagy leárazási akciója után ReaditLater segítségével), a közösségi média használatával (nálam ez alapvetően a twitter, kevéssé Facebook, LinkedIn vagy Google+).

A készülék egyébként – ha valakit a pontos paraméterek érdekelnének – egy GT P1000-es, 2.2-es Froyo androiddal, 7 colos kijelzővel. Megvásárlása óta az eredeti gyári rendszer fut rajta (tetszik és soha nem fordult meg a fejemben igazán, hogy esetleg a tablet verzió android 3-asra váltsak, vagy, hogy „megfőzzem” a szoftvert és feltegyek valami egyedi android verziót rá).

Miután megvettem a készüléket többen szólítottak meg a metrón, villamoson, amikor meglátták a kezemben a tabletet. Az egyik többször előforduló szürreális élményem az volt, hogy számosan felismerni vélték benne az iPad-et („tudom ám mi ez, ugye ez az Apple iPad”). A másik ilyen érdekes élmény – főleg az elején – az volt, amikor megkérdezték, hogy lehet-e vele telefonálni, majd, miután megmutattam, hogy hogyan mutat a fejemhez tett készülék, közösen kacagtunk. Mindenkit megnyugtattam, hogy lehet telefonálni a készülékkel, de nem a hagyományos fülhöz emelt módon, hanem kihangosítva vagy headsettel. Jómagam nem igazán szoktam telefonálni vele, a kezdet kezdetén kipróbáltam, hogy milyen lenne, de elég körülményes és az akkumulátor is hamarabb lemerül tőle. Így most a tablet mellett egy Motorola F3-as „nagymama” telefonnal (ami egy hétig bírja nálam egy töltéssel) elégítem ki a minimális telefonbeszélgetési igényemet.

A Tab mellett a kiválasztáskor sokat nyomott a latban, hogy van benne kamera, ezt rendszeresen használom is, a képeket ki szoktam rakni a fotóblogomra (nem minden kép ezzel készült), de például az alábbi őszi képet ezzel készítettem, kifejezetten azért, hogy meg tudjam osztani.

Nem mondom, hogy tökéletes a kamera, de sok élményt sikerült vele megörökíteni – például egy komplett disznóvágást ezzel videóztam és fényképeztem végig, mivel az alkalomra bekészített kompakt kamera néhány kép után lemerült. Először nevettek a jelen lévők, de később közösen élveztük a sok videót és képet.

A Galaxy Tab másik előnye, hogy zsebre lehet tenni. Tényleg. Ezt nem szokták elhinni, úgyhogy demonstrálni szoktam – nem a farzsebbe teszem be, hanem előre. Sokszor jól is jön ez a kompakt méret, ha átmenetileg gyorsan el kell rakni valahová a készüléket.

Persze vannak a tabletnek általam nem kedvelt tulajdonságai is. Egyértelműen az egyik gyenge pont az akkumulátor. Általában elmegy napi egy töltéssel, de egy kicsit intenzívebb használat mellett előfordul, hogy estére már megadja magát, ezért mindig nálam van a töltő.

Bosszantó apróság, hogy a már említett kamera videózáskor néha egyszerűen elfelejt rögzíteni (ami abból tűnhet fel menet közben, hogy bár látszólag rögzít a kamera, de a számláló nem látszik). Így maradtam le majdnem arról, amikor Soma fiam megtanult biciklizni – egyszeri, megismételhetetlen alkalom…

Újabban (körülbelől 2-3 hónapja) jelentkező hiba, hogy bekapcsolás után egész egyszerűen nem töltenek be a home képernyő ikonjai, sem az alkalmazások, amin csak az újraindítás segít. A problémát megoldani látszik, hogy pár hete szabadítottam fel memóriát a készüléken a nem használt alkalmazások kipucolásával.

Zavaró negatívum az is – bár a Samsung nem tehet róla – hogy néhány alkalmazás egész egyszerűen nem fut a készüléken. Szerencsére ez a kb. 130 alkalmazás közül, amit eddig kipróbáltam, mindössze néhány alkalommal fordult elő (legutóbb a Zenecenterrel, aminek előfizetője is vagyok, de a tableten nem tudom használni). Más alkalmazások pedig rendszeresen kifagynak, a leggyakrabban a gyári levelezés (ez a legrégebbi hiba a készüléken, amit nem igazán értek), de ez sem fordul elő gyakrabban havi 1-2 alkalomnál.

Mindent összevetve egyáltalán nem bántam meg, hogy a Samsung Galaxy Tabot választottam útitársamul. Jó szívvel ajánlom mindenkinek, aki egy kompakt tabletet keres a hétköznapokra, munkára vagy csak egyszerű kanapészörfre.

Pintér Robesz

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét. Befejező rész.

Ahogy láthattuk korábban a felhasználókat nem a telefon operációs rendszere érdekli igazán. Számukra – érthető okokból – a használhatóságon van a hangsúly. A közeljövőben emiatt várható, hogy a készülékgyártók és a mobiltelefon szolgáltatók a mobil platformokat is márkázottan kommunikálják majd idehaza, mivel egyre fontosabbá válik, hogy a felhasználóknak milyen telefonja van, Symbian-os, Androidos, Windows Phone-os vagy iPhone. Ennek ugyanis komoly hatása lesz arra, hogy mire tudják majd használni a zsebükben lapuló „kütyüt".

Alapvető átalakulás előtt áll a mobiltelefon-használat is, de fontos, hogy a kutatási eredmények szerint egyelőre még a régi használati módok dominálnak: 2011 tavaszán a magyar mobiltelefon tulajdonosok többsége heti rendszerességgel használta készülékét telefonálásra, SMS-írásra, ébresztésre, számolásra, naptár nézegetésre – tehát a megszokott klasszikus dolgokra.

A legkedveltebb tíz tevékenységet tekintve meglepő módon alig van eltérés az okostelefon használók és az okostelefont elutasítók (nincs neki ilyen készüléke és nem is szeretne a közeljövőben) között, egyelőre szinte csak az intenzitásban lehet tetten érni különbségeket. Az egyetlen érdemi különbség, hogy az internet használata helyett az okostelefont elutasítók inkább rádiót hallgatnak:

A 10 leggyakoribb mobiltelefon aktivitás hetente

Ipsos, 2011. februári adat (18+ rendszeres internetezők)

Az újfajta, okostelefonokra jellemző alkalmazásmódok tehát még nem terjedtek el igazán széles körben – mint amilyen a böngészés, levelezés, alkalmazások letöltése, könyvolvasás, RSS, blogolás. Azonban fokozatos térnyerésük várható, ahogy az alkalmazások letöltését lehetővé tévő platformokat használó okostelefonok elterjednek. Ennek következtében megsokszorozódhatnak a telefonnal végezhető tevékenységek, így a telefon aktív használatával töltött idő megnövekedésére lehet számítani. Egyre többen, egyre többféle módon és egyre több helyzetben fogjuk a mobiltelefonunkat használni.

Az adatokat egyetlen mondatba sűrítve elmondható tehát, hogy az okostelefonok, mint eszköz gyors elterjedését jelzik előre, de a használati szokásokat tekintve lassabb változásokra kell számítani.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

Az okostelefon terjedése IV: az okostelefon fogalma

Az okostelefon terjedése V: mi a helyzet Magyarországon?

Az okostelefon terjedése VI: az android éve

Szinte nem telik el nap a technológiai iparban anélkül, hogy valamelyik cég neki ne esnek egy másiknak valamilyen szabadalmi, vagy egyéb oltalmi perben. Itt egy régi-új a válasz az őrületre a Nyílt Innovációs Hálózat (Open Innovation Network), amihez most a HTC és LG is csatlakozott, nem véletlenül.

Az oltalmakról

A XIX. század második felétől, az ipari forradalom idején teljesen jogos igényként merült fel, hogy az újítások bizonyos védelmet élvezzenek, azokból elsődlegesen az újító tudjon bizonyos ideig előnyt szerezni. Így kialakultak különféle oltalmi formák. Ezek amellett, hogy az újítót védték az újítás lemásolásától, de egyben katalizátorai is voltak a versenynek hiszen az oltalom megszerzése egyben nyilvános közzétételt is előírtak, amiből a mindenki megismerhette az újítás lényegét. Ha ezek után valaki más szeretett volna az oltalmi idő alatt hasonló dolgot létrehozni, kénytelen volt valami más megoldást után nézni, ami pedig kikényszerítette a további innovációt.

Ez az elv ma is érvényes, de a technológiai fejlődés üteme, színvonala és a gazdasági környezet már egyáltalán nem összehasonlítható a XIX. századi környezettel. A szabályozók ezzel szemben alig változtak. Az eszközök integráltsága pedig olyan mértéket öltött, hogy nagyon sok korábbi technikai megoldás kerül be egy készülékbe. Ez egyben magában hordozza azt is, hogy egy-egy részmegoldás mások korábbi oltalommal védett ötletét is magában foglalhatja.

A helyzetet tovább bonyolítja, hogy a világban az oltalmi rendszerek eltérőek. Míg vannak olyan területek, ahol szabadalmi oltalomban csak olyan megoldások részesülhetnek, amelyek új, feltalálói tevékenységen alapulnak és egyben iparilag alkalmazhatóak is, addig más helyeken triviális megoldások is oltalmat kaphatnak. Ez utóbbi esetben már az eredeti szándékból az újítás ösztönzése csorbulhat, mert a magától értetődő megoldás (pl. dupla kattintás) helyett olyan dolgot kell kitalálni ami a használhatóság szempontjából mindenféleképpen hátrányosabb.

A problémát úgy is fel lehet oldani, ha az oltalommal rendelkezővel megállapodást kötünk, hogy az ötletét felhasználhassuk a saját megoldásunkban. Ilyenkor vagy egy kialkudott díj fejében használjuk a másik fél oltalmát, vagy azt mondjuk, hogy nekünk is van oltalommal rendelkező megoldásunk és viszonzásként megengedjük a másik félnek, hogy a mi megoldásunkat felhasználja az ő saját megoldásaiban.

Az utóbbi évtizedekben a fejlődés hihetetlen mértékű felgyorsulásával és a gazdaság globalizálódásával az oltalmak megszerzése viszont egyértelműen a konkurencia korlátozásának egyik eszköze és a portfólió egyben védelmi eszköz is, hogy a pereket lehetőleg elkerüljék a cégek. Az iparjogvédelemmel foglalkozó szakemberek régen mondják, hogy a XIX. századból itt maradt és toldozott-foltozott oltalmi rendszerek teljes megújítására volna szükség, de ennek az átalakításnak minden nagy lobbi erővel rendelkező szervezet ellene van, mert a számukra kialakult kedvező környezet egy új rendszerben nagy valószínűséggel csorbulna.

Új óriások

Vannak a piacra belépő olyan új szereplők, amelyek történelmi léptékben egy pillanat alatt válnak valamilyen területen meghatározóvá. Ennek az egyik tipikus példája az Android operációs rendszert használó eszközök gyártói. Alig 2-3 év alatt jöttek, láttak és győztek a piacon korábban már ott lévő versenytársakkal szemben. Ebben az esetben a régi szereplőknek a legegyszerűbb a saját oltalmi portfóliójukhoz fordulni és a verseny korlátozása vagy ellehetetlenítése érdekében előhúzni olyan oltalmakat amelyek a konkurens termékben is megtalálhatók.

Ilyenkor a lófejet berakják a másik ágyába és azt mondják, hogy ezt-ezt az oltalommal rendelkező megoldásomat a konkurens termék sérti és vagy megállapodik a fizetésről, vagy perrel kényszerítem ki a fizetést a másikból. Ekkor ha a másik félnek van egy nagy portfóliója akkor találhat olyan saját oltalmat amit viszont a mi használunk fel (nem feltétlenül rosszhiszeműen, hiszen a megoldás akár triviális is lehet), és azt mondja, hogy fizetés helyett inkább állapodjunk meg arról, ezeknek a megoldásoknak a kölcsönös használatáért nem kérünk egymástól semmit és nem is pereljük egymást.

Ez mind szép és jó, de főleg az új szereplőknek ez portfóliója meglehetősen szegényes, tehát az esély egy megállapodásra nagyon kicsi. Így a piacra belépő új szereplő egy licenc megállapodással máris versenyhátrányba kerül, hiszen a megtérülési esélyt, minden plusz költség tovább rontja. Nem véletlen tehát, hogy azok a cégek akik szeretnék elkerülni a felesleges jogi csűrést-csavarást azok olyan megoldáson törték a fejüket, amivel ki lehet húzni a kígyó méregfogát.

Nyílt Innovációs Hálózat

A Nyílt Innovációs Hálózatot (Open Innovation Network) a Linux nyílt forráskódú operációs rendszert használó cégek hozták létre. Az OIN egyébként szabályos vállaltként van bejegyezve és semmi mással nem rendelkezik, mint a csatlakozó cégek és magánszemélyek által adományozott szellemi tulajdonnal. A céget még 2005-ben hozták létre az IBM, NEC, Novell, Phillips, Red-Hat és Sony cégek azzal a szándékkal, hogy díj nélkül biztosítsák a Linux-hoz és annak felhasználásához kapcsolódó szellemi tulajdon felhasználást, ha az új csatlakozó vállalja, hogy nem támadja meg a többi tagot és a többi Linux-ot felhasználó szervezetet. Később csatlakozott ehhez a Google is, ami megkerülhetetlen szerplőjévé vált a Linux operciós rendszerek mobil eszközökben történő felhasználásával az Android operációs rendszer kapcsán.

A Linux a mobil iparban a legelterjedtebb operációs rendszerré kezd válni, és az utóbbi időkben láttuk, hallottuk, hogy az ellenérdekelt cégek minden követ megmozgatnak, hogy ennek a terjedését bármi áron megfékezzék. Ennek az egyik legnagyobb kárvallottja az utóbbi időben egyértelműen az Android rendszert használó gyártók voltak akik ellen az utóbbi időben az Apple indított támadásokat.

Ezen támadások kivédésére egy ilyen véd- és dacszövetség megfelelő védelmi ernyővel szolgálhat.

A HTC és az LG

A két nagy gyártó most jelentette be csatlakozását az OIN-hez és egy másik hasonló Intellectual Venture nevű céghez ami pedig 50 területen további 35.000 oltalommal rendelkezik. A nagy számok törvénye alapján, ha ezeket a cégeket fenyegetés éri, a lehetőség adott arra, hogy viszontcsapással éljenek.

Az igazi próbája ezeknek a szövetségeknek most jön majd el, meglátjuk, hogy mennyire lesz hatékony az ilyen jellegű együttműködés a versenykorlátozó fellépések ellen. Egy biztos, hogy a megoldás elegáns, bár az alapvető problémát nem szünteti meg, azaz oltalmak idejét múlt rendszerét. Reméljük, hogy hamarosan ez a rendszer is megváltozik majd aminek az eredménye még gyorsabb fejlődés lesz, aminek a legfőbb nyertese majd a fogyasztó lesz.

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét.

Miért (nem) szeretnénk okostelefont?

Akik okostelefont szeretnének, azok az Ipsos kutatása szerint elsősorban azzal indokolják döntésüket, hogy ezekben a készülékekben több a funkció (25%), magasabb a technikai szintje (23%), de meghatározó az egyszerű emberi kíváncsiság is (16%), végül sokan pusztán a nagyobb kijelzőt részesítik előnyben (15%).

Érdekes, hogy azok, akik elutasítják az eszközt, részben ugyanazokra az érvekre hivatkoznak, ami mások számára előnyként jelenik meg: 20% szerint azért nincs szüksége okostelefonra, mert az tele van felesleges funkciókkal. Ugyanennyien állították, hogy csak azért, mert most annyira divatos az okostelefon, még nem fognak ilyet vásárolni – vagyis a divatosságnak van visszatartó ereje is. 16% szerint viszont drága dologról van szó – őket valószínűleg meggyőzhetné, ha esne az eszközök ára. Végül ismét 16% megszokta a hagyományos mobiltelefóniát, emiatt nem szívesen térne át az új eszközre.

Mindebből úgy tűnik, hogy az idehaza leginkább jellemző 1,5-3 éves átlagos készülék lecserélési időt figyelembe véve nem várható, hogy gyorsan többségbe kerülnének (a mobillal rendelkezők 50%-a fölé) Magyarországon az okostelefon használók.

Mobil operációs rendszerek terjedése: jön az Android

Az okostelefonok terjedésének az egyik legfontosabb kutatási területét az egyes mobil operációs rendszerek jelentik. Az Ipsos 2010-es és 2011-es felmérése alapján is elmondható, hogy a kutatókkal szemben az emberek többségét hidegen hagyja, milyen operációs rendszer van a mobilján (67% állította 2011-ben, hogy nem tudja, milyen rendszer található a készülékén), bár 2010-hez képest némileg javult a helyzet (akkor 75% mondta ugyanezt). A mobil operációs rendszerek kommunikálása azonban nem múlt el nyomtalanul Magyarországon, 2011 tavaszára az Android vált a legismertebb mobil operációs rendszerré: az Ipsos felmérésében résztvevők 38%-a mondta, hogy ismeri a rendszert és ezzel a relatív alacsony értékkel tudott az Android az első helyen végezni. Annak ellenére az Android a legismertebb idehaza, hogy az eladási statisztikákból tudható, a Symbian a legelterjedtebb rendszer – csakhogy az emberek ennek nincsenek tudatában.

Az okostelefon tulajdonosok egyébként sokkal tudatosabbak a mobil rendszereket tekintve, körükben már „csak” 36% nincs tisztában azzal, hogy milyen a készüléke ebből a szempontból, 25,4% a Symbian részesedése, 20,7% az Androidé, 6,6% a Windows (még a régi operációs rendszerrel) és 5,1% az iOS-é (Apple).

Ez a megoszlás arányaiban és sorrendjében is némiképpen eltér az USA-beli vagy a világtrendektől. Az Egyesült Államokban például egyáltalán nem olyan fontos a Symbian, ugyanakkor 2011-ben már az android az első, miközben fontos eltérés a magyar helyzethez képest, hogy továbbra is meghatározó a sokáig piacvezető Blackberry részesedése (RIM), és természetesen az iOS (Apple) is jóval nagyobb részesedéssel bír, mint Magyarországon. Az USA-n kívülre tekintve elmondható, hogy bár a Symbian (ma már csak a Nokia gyárt ilyen készülékeket a nagy cégek közül) „hadállásai” gyengültek az utóbbi időben, de a világ számos részén a Symbian az első, csak erről sokan hajlamosak elfelejtkezni, mert nem tartják igazán okostelefon platformnak.

A 2010-2011-es adatokból az látható, hogy az Android 12 hónap alatt szorosan felzárkózott a Symbian mögé idehaza, és ha ez a lendület nem törik meg, akkor várható, hogy a nemzetközi trendekhez hasonlóan 2011-et Magyarországon is az Android térnyerésének éveként tartjuk majd számon.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

Az okostelefon terjedése IV: az okostelefon fogalma

Az okostelefon terjedése V: mi a helyzet Magyarországon?