Netidők Blogtársaság

Összesen 217 milliárd forintot költöttek a magyarok online áruházakban 2013-ban az eNET-ben készült kutatásunk alapján. Ezzel idehaza is meghaladta a 3%-ot az online kereskedelem részesedése a teljes kiskereskedelmen belül, amivel a középmezőnyben található az ország (a nyugati országokban többnyire magasabb ez az arány, a közép-európai régióban találni alacsonyabbat és magasabbat is).

2012-ben még "csak" 177 milliárd forint volt az online forgalom, így az éves növekedés közel 23%-os (értékben 40 milliárd forintos) volt. (Mutassatok nekem még olyan területet, amely ennyire dinamikusan tudna nőni évről-évre Magyarországon!) A teljes sajtóanyag itt érhető el, úgyhogy az alábbiakban csak néhány fontosabb vagy érdekesebb összefüggést, adatot emelnék ki a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért (SzEK) gárdonyi konferenciáján tegnap bemutatott friss kutatás anyagából.

A 217 milliárdon felül kb. 10 milliárdra tehető az online piacterek kiskereskedelemhez sorolható része, valamint 13+ milliárd forint a napi ajánlatok (ún. daily deals) piac, amihez a bónusz-kupon piac is tartozik. Tehát a fentebb említett 217 milliárdos forgalom egy másik nézőpontból a 240 milliárdot is meghaladja, a magyar internetezők legalább ennyit költenek online termékekre (és akkor az online vásárolt szolgáltatásokról, mint amilyen az utazás vagy a biztosítás-követítés, nem is esett szó, mivel ezekkel hagyományos módon nem foglalkozott a kutatás).

A számokat kicsit félretéve, ha kicsit közelebb megyünk az online piachoz, akkor azt látjuk, hogy vannak érett részpiacok, amelyek átlagos vagy átlag alatti növekedéssel és nagy versennyel jellemezhetők, ilyen például a játékok vagy a számítástechnikai termékek piaca. De vannak az átlagot jóval meghaladóan növekvő, az utóbbi időszakban "berobbanó" piacok, mint, amilyen a baba-mama termékek, vagy a ruházat. Tehát korántsem egységes az online kiskereskedelem piaca...

Egy másik, nem webáruházi, hanem lakossági felmérésünk (eNET 2014 májusi, 1.218 fő rendszeresen internetező felnőtt megkérdezésével zajló lakossági felmérés az e-vásárlási szokásokról) szerint a netezők 72%-a vásárolt online az elmúlt egy évben. Közel kétharmaduk szokott asztali gépről vásárolni, felük laptopról, tizedük okostelefonról és minden huszonötödik tablettel is vásárolt az elmúlt egy évben.

Ezeknél a vásárlásoknál a legelterjedtebb fizetési mód a készpénzzel való fizetés (többnyire utánvét, kisebb mértékben személyes átvétel a boltban készpénzzel). Ezzel együtt is 2012-höz képest a vizsgált 2013-as évben 80+%-ról 75% alá csökkent a készpénz aránya.

Az online vásárlásoknál forgalomarányosan továbbra is a futáros kiszállítás a legelterjedtebb (40% feletti a részesedése a teljes forgalomból), de visszaszorulóban van. A személyes átvétel a boltban kicsit tudott nőni, ahogy a saját alkalmazott futárként való "használata" is - ez a top három kategória.

Végül pár szót a külföldi vásárlásokról: az elmúlt egy évben online vásárló netezők 37%-a rendel külföldi webáruházból, közel felük legalább félévente. Ami azt jelenti, hogy a magyarok az említett 240 milliárd forinthoz képest is jelentős további összegeket költhetnek el online, de ennek pontos nagyságát még becsülni is igen nehéz. Egy biztos, az online kereskedelem további jelentős bővülése várható Magyarországon a következő években.

Pintér Robesz

Ez azért mellbevágott. Mint egy régi osztálytárs halála: bár már rég nem találkoztunk, de egykoron fontos szerepet játszott az életemben – most meg nincs tovább. Ritkán írok nekrológot, pláne egy webes szolgáltatásnak. Szóval búcsúzunk tőled (i)WiW, ki egykoron úgy tündököltél, most viszont elért a digitális elmúlás.

Először akkor találkoztam vele, amikor meghívót kaptam egy izgalmas új, networking szolgáltatásra egy szociológus ismerőstől 2002-ben. Ez volt a WiW – Who is Who. Az első 500 között voltam, akik regisztráltak az oldalra, aminek akkor mindössze annyi értelme volt, hogy megnézhettem az ismerőseimet és a köztük lévő kapcsolatokat egy sematikus képen. Nekem a hűha élmény elmaradt, bár azért dicsekedtem az amerikai nyári egyetemen az egyik profnak 2002-ben, hogy lám nekünk mink van. Hol volt még akkor a Facebook vagy a MySpace?! Az iWiW mondhatni, hogy megelőzte a korát.

Aztán 2003-ban felkértek, hogy írjak egy cikket róla a Kreatívba – január 31-én jelent meg (sajnos nem sikerült előtúrni a weben): Amikor a Kis Gömböc megnőtt – Pintér Róbert szerint a WiW mögé egy jó üzleti modell kellhet. Dányi Endre volt a pozitív pont én meg bíráltam az oldalt, azt kértem rajta számon, hogy vajon mi értelme, mire való, mi lesz mögötte az üzleti modell? Akkor még vígan a berobbanás, felívelés előtt volt az oldal, de néhányan már megérezték, hogy ebből talán lehet valami.

A következő személyes találkozás akkor volt, amikor 2005-ben megújult az oldal. Mint információs társadalom szakértőt engem hívtak meg a tévébe, hogy az egyik iWiW alapítóval együtt beszélgessünk az oldalról, illetve magáról a közösségi média műfajról a Kultúrházban (régen nincs már ez a műsor sem). Akkor nem hittem igazán, hogy a megújulással, évekkel az indulása után el tud érni valamit az oldal, de akinek több sütnivalója volt nálam az már akkor tudhatta, hogy valami készülődik az iWiW körül.

Aztán 2008-tól 2010 végéig, két éven keresztül együtt dolgozhattam az iWiW új tulajdonosával, az origoval az oldal körül, illetve megismerhettem Szabó Mártont, az iWiW egyik alapítóját közelebbről is, meg az oldal menedzsereivel. Az iWiW akkor volt a csúcson. Robbanásszerű növekedésen ment keresztül, a leglátogatottabb magyar weboldal volt az interneten – rendszeresen látogatta a magyar netezők túlnyomó többsége. Sehol a kelet-európai régióban nem volt még egy ilyen közösségi oldal, ami az adott ország netezőit ilyen arányban képes lett volna megszólítani. 2 éven keresztül dolgoztunk azon, hogy az iWiW alapján egy piackutatási rendszert hozzunk létre. De mire megcsináltuk, a közösségi oldalnak is bealkonyult.

Furcsa, de 2009-ben már nem voltak kétségeim az iWiW-ben, sőt, abban nem hittem, hogy az iWiW-et képes lehet valaha lenyomni a Facebook, ahol akkor már évek óta tag voltam. Vajon minek regisztrálnának tömegesen a magyarok a Facebook-ra, ami angol nyelvű, kevés rajta a magyar felhasználó, azok is csak a fiatal nagyvárosiak. Közben a magyarok túlnyomó része nem beszél idegen nyelvet és szinte minden ismerőse megtalálható az iWiW-en. Ez volt az az időszak, amikor még a celebek is a témával foglalkoztak, például egy konferencia szünetében Détár Enikő arról panaszkodott egy kerekasztal után, hogy a zöldségese lelkendezve újságolta, bejelölte őt az iWiW-en, pedig ő fent sem volt az oldalon… hamis profiljaival volt tele az oldal.

2010 végén aztán, amikorra elkészült a piackutatási megoldásunk az iWiW alapján, már látszott, hogy a vég elkezdődött, a Facebook lassan, de fel fogja morzsolni az oldalt. Csak a tempó kérdéses igazán. A Facebookon sokkal több volt már akkor is a funkció, az iWiW meg nem volt igazán képes túllépni egy internetes telefonkönyv szintjén. Később pedig a megjelent új funkciók elkéstek, addigra már százezrével voltak elégedettebb felhasználók a Facebook-on, akik vitték az oldal hírét és lesajnálták az iWiW-et meg a felhasználóit. Ezt már nem volt képes kiheverni az oldal.

Az utolsó néhány találkozásom az iWiW-vel az volt, amikor az egyetemen az egyik órámra 2011 és 2013 között évről-évre elhívtam Huber Kornélt (aki sokáig az origo csapatát erősítette) és mindig szembesítették a hallgatók azzal, hogy ők már régen túlléptek az oldalon és megkérdezték, vajon mire jó még az iWiW. A látogatószám évről-évre olvadt, bár a középkorú vidéki nők még ekkor is itt voltak a legkönnyebben és legnagyobb számban elérhető célcsoport a magyar neten.

Bevallom, hónapok óta nem léptem be az oldalra és nem is hiányzik. Hetente használom ugyanakkor az iWiW kaput ezen a blogon, ami azonosít az origo blogos szolgáltatásában. Ha teljesen őszinte akarok lenni nekem mindössze ez fog hiányozni az oldalból, mert így kénytelen leszek külön regisztrálni a postr-re. Persze, visszatekintve erre a 12 évre mégis elmondható, hogy saját közös történetem van az iWiW-vel, ezért távoli barátnak érzem. Aki akkor kezd el igazán hiányozni, amikor elmegy – hülye dolog ez. Azt hiszem egyszer még belépek az oldalra és búcsút veszek tőle személyesen, „négyszemközt” is. Isten Veled iWiW – egy fontos darabkája vagy a magyar internet történetének. Számomra legalábbis biztosan. 

Pintér Robesz

Vajon mit hozhat a jövő? Gyorsulni vagy lassulni fog a világ? Maradunk a Földön vagy meghódítjuk a világűrt? Szigetszerű marad a technológiai fejlődés vagy kezdetét veheti egy elképesztő technológiai integráció? És mi található mindezek metszeteiben?

A héten az információs társadalom és az IT jövőjéről beszélgettünk az egyetemi hallgatóimmal, aminek keretében készítettünk egy szcenárióelemzést. A futurológusok (jövőkutatók) által előszeretettel használt módszertan lényege, hogy a lehetséges jövőkből (amelyeknek végtelen számú fokozata lehet) néhány kulcs tengely mentén választanak ki néhányat és próbálják azon keresztül megragadni a várható jövő lényegét.

A szcenáriókészítés főbb lépései (röviden):

1. A főbb, a jövőt nézve meghatározó tényezők megtárgyalása, majd ezekből tengelyek meghatározása (a lehetséges ellentétes végpontok leírása). Érdemes olyan tengelyeket választani, amelyek egymástól függetlenek.
2. A tengely segítségével egy 3 dimenziós, 8 részből álló tér meghatározása, amely kiad 8 szcenáriót az egyes tengelyek megfelelő végpontjainak ötvözésével.
3. A 8 lehetséges jövő rövid jellemzése, lehetőleg beszédes nevekkel való elnevezése, hogy később könnyű legyen azonosítani őket és visszaemlékezni, hogy melyiknek mi állt a középpontjában.
4. Annak kiválasztása, hogy ezek közül melyik a legvalószínűbb (probable), melyik lehetséges (possible) és melyik a számunkra a legkedvezőbb (preferable) jövő.

Ezt követheti a szcenáriót készítők számára stratégia elkészítése a 3P számára (tehát a legvalószínűbb, a lehetséges és a legkedvezőbb forgatókönyvekkel számolva) – tulajdonképpen ez az értelme a szcenáriókészítésnek, hogy fel tudjunk készülni a jövőre. Komoly szcenáriókészítés rendszerint számba vesz még úgynevezett szélsőséges forgatókönyveket is (wild card), amelyeknek ugyan kicsi a valószínűsége, viszont, ha bekövetkeznek, azoknak óriási hatása van, így érdemes foglalkozni velük.

Az itt bemutatott szcenáriókat a Corvinus végzős gazdaságinformatikus hallgatóival készítettem információs társadalom órán. Először a három tengelyt választottuk ki 8-10 lehetséges tényező közül egy brainstorming keretben. Ezt követően szavazásos alapon végül a következő tengelyekre esett a választásunk, mint a 3 szerintünk legfontosabbra:

1. a technológia integrálódik, minden IT technológia összekapcsolódik egymással – a technológia fejlődése szigetszerű marad
2. maradunk a Földön – meghódítjuk a világűrt
3. a világ tovább gyorsul – a világ „lassul”, mivel egyre nagyobb értéket jelent, hogy ne rohanjunk, a lassulással az életminőség javítása a cél (hasonlóan a slow food mozgalomhoz)

A legvalószínűbb jövő szerint a technológia fejlődése továbbra is szigetszerű marad, maradunk a Földön és a világ tovább gyorsul („jelen” szcenárió). A lehetséges jövő szerint a technológia integrációja nő, sokkal jobban összekapcsolt lesz, maradunk a Földön és a világ tovább gyorsul („még több technológia” szcenárió). Végül a hallgatók számára preferált jövő az lenne, ha a technológiai integráció erősödne, maradnánk a Földön, de a világban megerősödne a slow mozgalom, tehát a technológia az életminőséget javítaná, nem a gazdasági verseny pörgését erősítené tovább („megfontolt élet” szcenárió).

A további öt szcenáriót is jellemeztük, amiben elképzelhető az „űr kolonizáció”, lassítással a „fenntartható fejlődés”, az „Űr-wellness” – ahol a világűr meghódítása az életminőséget szolgálja; a „Vissza a Holdra” és „Mars 2020”, utóbbi, mint a jelen egyfajta jövője, ahol pár éven belül űrhajósok mehetnek a Marsra (csak oda).

A stratégiakészítésről lemondtunk, viszont nagyon érdekes, hogy egy-másfél óra alatt mennyire elgondolkodtató képeket lehet felvázolni a jövőnkről. Azóta arra is rájöttünk, hogy egyes jövőképek nem csak a mi „radarunkon” tűntek fel, a Wall-e például az űr-wellness szcenárió disztópikus feldolgozásából indult ki és erre épített egy egész jó kis rajzfilmet. 

Pintér Robesz

A világ komputerfarmjai és szuperkomputerei általában olyan ipari épületekbe kerülnek, amelyek soha sem fognak felkerülni a világörökségi listákra. Gyorsan és olcsón építhető, maximálisan a funkciót kiszolgáló rideg építmények.

Ezek után meglepő, hogy ha a barcelonai szuperkomputer fölé nézünk, kőcsipkéket, faragott oszlopokat, boltíveket, és ólomüveg ablakokat látunk.  A Barcelona Supercomputing Center a katalán főváros Műszaki egyetemén kapott otthont. Azonban nem egy új épületet húztak fel a számára, hanem az egyetem üresen álló kápolnájában építették meg.

Hogy biztosítsák a komputer működéséhez szükséges klimatikus feltételeket, a komputer egy hatalmas üvegkockában kapott helyet.

A 63,8 TFLOPS-os, PowerPC-alapú szuperszámítógép a 2012. júniusi átadásakor a 465. volt a világranglistán.

Tücsi, a Galaktikus

(via BSC, wikipedia)

Egyre többen vagyunk a világban, akik régi hardverek iránt rajonganak, ezeket mentik, javítják, sőt vannak, akik tovább is gondolják az eredeti készülékeket.

MiST

A MiST a lengyel fejlesztő, Lotharek munkája, aki már több érdekes retro-eszközt készített, főleg Amigára, de Atari ST, Commodore, ZX Spectrum gépekre is fejleszt. Legújabb fejlesztése a MiST, ami egy FPGA masina (FPGA = Field-programmable Gate Array, magyar fordításban a felhasználás helyén programozható logikai kapumátrix) egy olyan eszköz, amely programozható logikai komponenseket és logikai összeköttetéseket tartalmaz.

MiST alaplap

Egyszerűen elmagyarázva egy FPGA úgy programozható, hogy viselkedésében már létező (vagy akár képzeletbeli, tervezés alatt álló) processzoroknak, vagy chipeknek feleljen meg anélkül, hogy ezeket a chipeket meg kéne venni. Például ma már nem lehet kapni a Motorola 68000-es családjának tagjait, azonban az FPGA segítségével a rendszert fel lehet úgy programozni, hogy olyan legyen, mint egy igazi 68000-es. Ugyanezt a rendszert utána át lehet programozni mondjuk egy MOS 8502-es processzorra, ami például a C64-esben is volt. Ez nem emuláció, hanem gyakorlatilag a processzorok „lemásolása”, virtualizálása.

A MiST egy ilyen FPGA alapú készülék, a neve azért MiST, lévén az a AMiga és az Atari ST neveiből van összetéve. Korszerű eszközökből felépítve 4 USB csatlakozót, VGA kimenetet, Atari és Amiga kompatibilis joystick bemeneteket és kártyaolvasót is tartalmaz. Ez utóbbi segítségével fel lehet rá tölteni az Atari ST „magot” és a TOS 1.04 operációs rendszert, amelytől a rendszer teljes értékű, de mai, korszerű eszközökkel (billentyűzet, egér, monitor) felhasználható Atari ST lesz. Egy reset és egy kártyacsere után egy Amiga mag és egy KickStart feltöltésével a MiST teljes értékű Amigaként működik. Csoda? Dehogy, csak az FPGA és az okos tervezés eredménye. Szinte biztosra vehető, hogy a MiST a jövőben további 68000-es alapú számítógépeket is futtathat majd, olyanokat, mint az ősi MacIntosh, Sega Megadrive, Neo Geo, vagy akár a 68008-as alapú Sinclair QL. Azt hiszem minden retro rajongó álma válna valóra, ha ezek a magok is elkészülnének.

A MiST egy apró kis dobozban kapható, ára a vásárolt darabszámtól függően 176-194 euró között váltakozik. A készülékhez egyik operációs rendszer és mag sem jár, azokat az internetről lehet letölteni.

MiST dobozban

Elkészültek az első C64 laptopok!

Március 23-án az Ebay-en jelentek meg az első elkészült C64P-k, amelyek gyakorlatilag C64 laptopok. A készülék a C64 DTV (joystickba épített C64) alaplapját, egy SD2IEC kártyát (ezzel lehet SD memóriakártyáról tölteni programokat) tartalmaz egy 7”-es, színes képernyős netbook házban. A C64P televízióhoz is csatlakoztatható, és sztenderd C64 (9 tűs) joystickokat is fogad. A licitben 310 fontig jutott el a készülék, amelyből eddig 5 darabot gyártottak - a problémát a nagyon nehezen beszerezhető C64 DTV alaplapok okozzák.

C64 DTV

Ezért aki ilyen C64 laptopot szeretne jobban jár, ha a készítőknek elküld egy C64 DTV alaplapot vagy készüléket a megrendeléssel - a többit ők már intézik.

C64p - hordozható Commodore

Amiga 500 egy floppy dobozában?

Spanyol fejlesztők nemrégiben érdekes retro projecttel rukkoltak elő - úgy gondolták, hogy nagyon sok nosztalgiázónak megvannak még a régi lemezei, netán eredeti tartalmakkal, amelyeket ma már nehéz elolvasni, hiszen a PC-k lemezegységei nem kompatibilisek az Amigával. S bár az internetről szinte minden Amiga tartalom letölthető ADF fileok formájában, az igazi Amigás imádja hallgatni, ahogy kattog a floppy meghajtó (én speciel sosem szerettem).

Armiga prototípus

Készülékük az Armiga névre hallgat, ugyanis egy két magos ARM procis apró alaplap emulálja az Amigát, amely egy saját gyártású interfész segítségével kezeli a floppy meghajtót, amely segítségével a készülék úgy viselkedik, mint egy 1 MB memóriával rendelkező Amiga 500-as. A különbség csak annyi, hogy az egész akkora, mint egy külső Amiga 3,5”-es floppy meghajtó. Az Armiga rendelkezik USB portokkal, ahova sztenderd billentyűzetet és egeret lehet csatlakoztatni, van HDMI kimenete a korszerű TV-khez, felszerelték SD kártya olvasóval a modern ADF file-ok elolvasásához és megtalálható rajta egy ethernet csatlakozó hálózati adatforgalomhoz. Maga a készülék képes az ADF file-okat kiírni floppyra, illetve a floppykból ADF file-okat gyártani. Érdekesség, hogy az Amiga üzemmód mellett a készülék Android 4.2 operációs rendszerrel is rendelkezik, így pedig teljes értékű Androidos asztali számítógépként is használható, lehet vele böngészni, játszani, filmeket nézni stb...

Az Armiga maga

A fejlesztők tervei szerint amennyiben sikeres lesz a gyűjtés, akár MegaDrive, Neo Geo vagy Atari ST emuláció is elképzelhető a jövőben. A projectet jelenleg közösségi gyűjtéssel próbálják megvalósítani, ennek linkje: http://igg.me/at/armigaproject

Gyu, a sziporkamester