Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Mobil fizetés: kell-e a készpénzfüggő magyaroknak?

A mobil pénztárca hazai tesztjének indulása és a Telekom aktivitás kapcsán több helyen lehetett olvasni a mobil fizetésről a héten (például itt vagy itt). Jómagam szerdán egy, kifejezetten a témával foglalkozó rendezvényen adtam elő (Mobilfizetés A-Z szeminárium). A téma sokakat foglalkoztat: bankokat, mobil szolgáltatókat, kereskedőket, kártya társaságokat, megoldás szállítókat... De vajon az emberek felkészültek-e már idehaza a mobil fizetésre? Értik-e egyáltalán mi ez az egész?

Ha körbenézünk, akkor azt látjuk, hogy a kérdés nehezen megválaszolható, mert nem nagyon vannak adatok, de néhány szám azért hozzáférhető, érdemes volna ugyanakkor egy feltáró kutatást csinálni a témában. Az Ipsos tavalyi Mobinauta kutatása szerint mindössze a telefonnal rendelkezők 4%-ára igaz, hogy egy átlagos napon fizetésre használja a telefonját, miközben összehasonlításképpen például 65%-uk telefonál vagy 29% Facebook-ozik. Ezzel a mobil fizetés inkább a ritkán űzött tevékenységek közé tartozik, amit kvantitatív (kérdőíves, nagy mintás) kutatásokkal nehéz is megfogni. Az NRC szintén tavalyi kutatása szerint egyébként az internetezők 25%-a szokott egyáltalán mobiltelefonnal fizetni. A legnépszerűbb tevékenységek az autópálya-matrica vásárlás, a lottószelvény kifizetése és a parkolás. A szerencsejáték eleve állami monopólium, a másik kettőt pedig most államosítják... 

De a mobil fizetés nem csak ezeket, az alapvetően SMS-alapú és részben telefonszolgáltatókhoz kötődő kényelmi szolgáltatásokat jelenti. A QR-kódhoz (is) kötődő MasterCard Mobile megoldása már hónapok óta elérhető, a szolgáltatást 100 ezren használhatják (ez nagyjából a 2,8-3,2 millió okostelefonos 3-3,5%-a lehet). Az NFC révén ezzel egy időben pedig már egy újabb technológia is van a láthatáron, ami a teljes pénztárcát képes lehet kiváltani (leszámítva az abban hurcolt óvszert), nem csak a készpénzes vagy kártyás fizetést. A „csőben” pedig feltehetően várakoznak azok az új eljárások is, amelyek még távol vannak a megvalósulástól. Mindennek köszönhetően az, hogy „mobil fizetés” egyszerre több dolgot jelent, ahol a múlt (SMS – autópálya-matrica és parkolás) a jelen (QR kód - MasterCard Mobile) és a jövő (NFC – mobil tárca) technológiái egybeérnek. Az új megoldásokkal és az általuk jelentett lehetőségekkel most kezd (újra) ismerkedni a szakmai közönség, ezek után feltehető, hogy a laikusok számára még inkább egybetorlódik a három dolog és nem igazán értik, hogy mit jelent a mobil fizetés, egy ilyen rendszerben kik a szereplők, kinek fizetnek miért.

Persze az egyszerű felhasználó – érthető okokból – azt nézi, hogy mitől lesz neki jó egy ilyen új rendszer?

Hazai felhasználók a mobil fizetésről lamentálnak

Hazai felhasználók lamentálnak a mobil fizetés előnyeiről a HWSW cikke kapcsán (forrás)

Legyen olcsóbb, egyszerűbb, kényelmesebb – esetleg divatosabb – különben nem fogja használni. Arról már nem is beszélve, hogy a hazai, készpénz központú mentalitást igen nehéz megváltoztatni, amint azt a bankkártya bevezetése kapcsán 20 éve folyó harc mutatja (sokan még most is csak kiveszik a fizetésüket a kártyával és utána készpénzben költenek). Az eNet e-kereskedelmi kutatásaiból is jól látható, hogy még az interneten(!) is a készpénzt részesítjük előnyben, hiába van lehetőség alternatív fizetési megoldásokra az internetes áruházakban, a legtöbben még mindig a készpénzben fizetnek átvételkor (73% választja ezt a megoldást az összes vásárló közül).

Persze nem baj, hogy a bankkártya használata nem különösebben ágyazódott be a hétköznapokba, így még egyszerűbb lenne áttérni a mobil fizetésre, mert a kártyával kapcsolatos bizonyos fejlesztések egyszerűen kihagyhatóak, a technológia átugorható (ahogy például a csekkönyvezés is ismeretlen jelenség idehaza). Persze nem eszik olyan forrón a kását… Az NFC alapú mobil pénztárca tesztje most kezdődik idehaza, amiből sok minden ki fog derülni. Az én megérzésem az, hogy a részben a szürke gazdasághoz kötődő „zsebbe adják a fizetést” jelenség miatt a magyarok még sokáig ragaszkodni fognak a készpénzhez. A jövő azonban úgy tűnik, hogy a mobilé, a Visa például azt várja, hogy 2020-ig a fizetési tranzakciók fele mobil lesz a saját rendszerében. Ők pedig csak értenek hozzá.

Pintér Robesz

0 Tovább

geofencing – a valóság összefolyik a virtuális világgal

Ennek a hazánkban még viszonylag ismeretlen mobil eszköznek az a lényege, hogy egy mobilos program segítségével egy földrajzi területet meg lehet jelölni és virtuális kerítéssel lehet körbekeríteni, ami persze globális helymeghatározáson alapul. Ha ezt a virtuális határvonalat egy olyan eszköz (jellemzően mobiltelefon) lépi át, amelynek a koordinátáit érzékeli a rendszer, akkor valamilyen akció történik: üzenetet küld a rendszer az eszközre, elindul egy alkalmazás, riasztást küld meghatározott telefonszámokra stb.

 

Kifejezetten érdekes, hogy nemzetközileg milyen felhasználási lehetőségei alakultak ki a geofencingnek: először a kereskedelem, illetve a biztonságtechnika látta meg benne a fantáziát. Az üzletek például az akcióikról, az árengedményeikről, az új, áruikról küldhetnek üzenetet a bolt közelében járó emberek telefonjára. A szülők megjelölhetik az otthont vagy az iskolát, és ha a gyermek elhagyta a megjelölt körzetet, akkor üzenetet küld a szülőknek. Ugyanígy, meg lehet jelölni például a lakóház vagy a munkahely kerítését, kapuját, és ha átlépi ezt a földrajzi határpontot a meghatározott személy (persze a telefonjával együtt, amelynek a GPS rendszere be van kapcsolva), akkor a telefonon elindul egy alkalmazás, például a készülék üzemmódot vált.

 

A geofencing egy érdekes összetétel, amelynek az előtagja a geography magyarosan geográfia, azaz földrajz szerkezet előtagja, amely önmagában képes jelölni minden olyasmit, amely a földrajzzal kapcsolatos. Az utótagja a fence ’kerítés’ alak származéka. Az összetétel, tehát a földrajzi kerítés, geo kerítés, ami önmagában nem jelent túl sokat, ám könnyen rájöhetünk, hogy a valóságos és a virtuális határvonalak egybeeséséről van szó.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Tudom hol voltál tavaly nyáron - Telenor Akadémia a helyek bűvöletében

Tegnap rendezték a Telenor második Okostelefon Akadémiáját, amely a helyalapú szolgáltatásokkal foglalkozott. Megtudhattuk, hogy évente 1,1 milliárd vezetéssel töltött órát és 3,5 milliárd liter üzemanyagot spórolnak meg az embereknek a navigációs alkalmazások. Az is kiderült, hogy megközelítőleg 70 ezer Waze és 45 ezer Egérút felhasználó közlekedik a magyar utakon, akik már a közösségi navigáció réven azt is tudják, hogy éppen merre érdemes elindulni, ha útvonalat terveznek. Végül élőben láthattuk a Google Street View triciklijét, amit Bagaméri is megirigyelt volna, bár a 100 kilós súlya miatt 2 ember kellene ahhoz, hogy egy Critical Mass alkalmával a fejünk fölött megrázzuk.

Nem voltam még olyan eseményen, ahol a több mint három órát kitevő előadások végén többen ültek-álltak a teremben, mint, bármikor menet közben. Ez betudható az ügyes szervezésnek, amely a tombolát a végére hagyta, ahol közel 1 millió forint értékben sorsoltak ki csúcskategóriás készülékeket a regisztrált résztvevők között (így tehetett szert egy Firefox OS evangelista egy Samsung S4-esre – mert másképpen biztosan nem venne a kezébe ilyen telefont).

A nyitó előadásból kiderült, hogy a helymeghatározással foglalkozó iparág már most többet ér, mint amennyi Magyarország éves GDP-je. A Google felkérésére a Boston Consulting Group készített egy tanulmányt, amely a helymeghatározási ipar méretével, közvetlen és közvetett hatásaival foglalkozik. Ebből tudhattuk meg, hogy az ipar értéke 150-270 milliárd dollár közé esik, évi 1,1 milliárd órát és 3,5 milliárd liter üzemanyagot spórol meg nekünk. Hatással van a katasztrófavédelemre, a mezőgazdaságra, az oktatásra, sportra, turizmusra... Várható, hogy a jövőben a Location Based Services (LBS, hely alapú szolgáltatások) még inkább a középpontba kerülnek az okostelefonok révén és az élet mind több területére fognak betörni.

A bevezetőt egy hosszabb kerekasztal követte, ahol az LBS és a térinformatika katasztrófavédelemben betöltött szerepéről hallhattunk néhány gondolatot és érdekes információt. Kiderült például, hogy a 112-es központi hívószám bevezetésével tudni fogjak azonosítani a hívó pontos helyzetét, tehát ki tudják majd szűrni a hamis riasztások egy részét. Azt is megtudhattuk, hogy Kolontáron az iszapömlés után is térinformatikai szoftvert használtak a helyreállításhoz. Persze a beszélgetés gerincét a március 14-i hóhelyzet kitárgyalása adta, ahol már ütköztek az álláspontok. Az index újságírója (Szabó Z.) szerint – aki azon a bizonyos napon a percről-percre rovat egyik szerkesztője volt – nem érdemes geolokációról beszélni mindaddig, amíg egy kis hóesés ennyire meg tudja bénítani az országot. Az állam nem felkészült egy ilyen helyzet kezelésére, de a média sem. Érdekes, hogy az emberek leginkább magukat mentették meg és a Facebook volt az az infrastruktúra, amire ez rá tudott épülni – és nem az index vagy a sok pénzért az ilyen helyzetekre korábban létrehozott tájékoztató rendszer. Mindeközben a Magyar Honvédség volt az egyetlen, amely a Facebookon is tájékoztatta az embereket. A külön kifejlesztett kommunikációs csatornákat viszont sehol sem használták, azzal az indokkal, hogy azzal csak mindenkinek tudtak volna üzenni, helyette SMS-t küldtek – (majdnem) mindenkinek. Az volt a gond, hogy információk beáramlottak (hó lesz, hol fog esni, melyik utat kellene lezárni) csak nem volt, aki feldolgozza és időben felelős döntést hozzon. A katasztrófavédelem jelen levő képviselője szerint viszont sikerült levonni a tapasztalatokat a március 14-i havazásból, hasonló helyzetben ezt bizonyítani is fogják.

Pino Bonetti a Nokia HERE szolgáltatásról beszél a Telenor Okostelefon Akadémiáján

Itt a HERE – Pino Bonetti bemutatja a Nokia térképes szolgáltatását

Az este egyetlen angol nyelvű előadását a Nokia HERE szolgáltatását bemutató Pino Bonetti tartotta. A 2012 novemberében indult Nokia HERE a cég hely alapú szolgáltatásainak egyesítése. A Nokia úgy látja, hogy az internettel kapcsolatban több trend alakítja az életünket:

  • az első a város – nagyon sokan költöznek városokba világszerte, egyre inkább felértékelődik a városi terek fontossága
  • mobile first: bárhol és bármikor hozzáférhetünk az internethez
  • a szenzorok megsokszorozódása, amiket folyamatosan magunkkal viszünk. (Ezek nem feltétlenül csak az okostelefonokban lévő szenzoraink, hanem lehetnek céleszközök is, mint például egy lépésszámlálásra alkalmas cipő.)
  • közösségi hálózatok: a valós és a virtuális közötti távolságot közösségi hálózatok hidalják át

Ezen trendek miatt újra fel kell találni a térképeket, ami újra értelmet ad a való világnak. A térképek abban segítenek, hogy tájékozódjunk, hogy érzékeljük a minket körbevevő teret, hogy eljussunk egyik számunkra fontos pontról egy másikra és közben sikeresen menedzseljük a közlekedést, végül, hogy folyamatosan tudjunk adaptálódni a minket körbevevő világhoz. Hogyan lehet „újra feltalálni a térképet”? A Nokia válasza erre a kérdésre a HERE, amelynek az a célja, hogy vezető location cloud szolgáltatás legyen a világon. Nyitott a rendszer, így nem csak a Nokia eszközök tudnak kapcsolódni rá, több nagy szolgáltató (például a Yahoo vagy a Microsoft) is ezt a rendszert használja. Ebben a rendszerben több térképréteg épül egymásra valós időben, magán a készüléken, így szinte az összes szolgáltatás működik offline is (ellentétben más térképes szolgáltatásokkal). 6 gigabyte méretű letölthető térképbe belefér az egész világ. Ennek köszönhetően az utcatérkép, a közlekedési térkép, a beltéri térképek mind egy helyen érhetők el. Végeredményben abban segíthet a rendszer, hogy mindenhol helyinek érezhesse magát az ember bárhol van is, tehát a saját komfort zónáját terjesztheti ki.

Az est vége felé mutatkoztak be a közösségi navigációs szolgáltatások, amelyek az utakon közlekedő emberek visszajelzései alapján valós időben gyűjtik a közlekedési információkat és ez alapján ajánlanak gyorsabb útvonalat, hogy elkerülhessük a dugókat, lezárásokat, egyéb nem várt útakadályokat. Oláh Miklós az Egérút alkalmazásról beszélt. Az Egérút rendszere az utat nem a távolság alapján, hanem a megtételéhez szükséges időből számolja ki – ez a dinamikus navigáció. A dinamikus navigáció lényege, hogy a felhasználók szeretnének A-ból B-be a „legjobban” eljutni. Ez többnyire a „leggyorsabban-t” jelenti – ami nem biztos, hogy a legrövidebb. Ezt kell a legjobban csinálni a rendszernek, minden további szolgáltatás már csak hab a tortán. Erre az egyszerű felhasználói igényre ugyanis nehéz válaszolni. Folyamatos anonim mérésekre van szükség, kellően sok felhasználó kell hozzá (most 45 ezer felhasználójuk van), hogy kiderüljön aktuálisan éppen hol milyen az útvonal. A rendszer ugyanakkor tanul, például tudja, hogy az Üllői út mindig bedugul bizonyos napszakokban, tehát onnan felesleges nagy mennyiségben gyűjteni az adatokat. Azt is kell tudni kezelni, hogy ad hoc módon kieshetnek útvonalak – rendszerint országos szinten napi 2-300 ilyen fordulhat elő. Ezeket egy operator viszi be a rendszerbe, tehát ezeket elkerülhetik az utasok, ha az Egérutat választják. Végül a közlekedési szabályokat is figyelembe kell venni (hol lehet kanyarodni, melyik utca egyirányú stb.). Végeredményben ezek az egymásra épülő rétegek segíthetnek abban, hogyha elég sokan fogják használni a rendszert, akkor az Egérút lehessen a legpontosabb navigációs rendszer Magyarországon.

A legpontosabb navigációs rendszer címért versenyzik a Waze is, aminek megközelítőleg már 70 ezer felhasználója van kis hazánkban is (aki olvas híreket, az tudja, hogy ezt a rendszert próbálja egymás orra elől elhalászni a Facebook, a Google és még néhány nagy multi, egyelőre azonban minden kérőt kikosaraztak). A Waze elődje 2006-ban indult Izraelben, ahol mára a legnépszerűbb navigációs alkalmazássá vált (annyira közkeletű, hogy már magát a navigálást is wazerelésnek hívják). Világszerte 45 millió felhasználójuk van, akik 2012-ben 10 milliárd kilométert tettek meg a Waze segítségével – ebből 125 milliót Magyarországon. Ez hatalmas mennyiségű „munkaóra”, amivel nem tud versenyezni egyetlen cég sem saját erőforrással, ugyanis a felhasználók hozzák létre (rajzolják be) az utakat a térképeken a világon mindenhol és folyamatosan karban is tartják az adatbázist – nem véletlen tehát a hatalmas befektetői-felvásárlói érdeklődés a céggel kapcsolatban. A Waze tapasztalata egyébként az, hogy az adatok onnan válnak igazán használhatóvá egy országban, ha legalább az autósok 3%-a használja folyamatosan, Magyarország jó úton halad e felé.

Mindent összevetve kellemes estét szerzett nekünk a Telenor – köszönet érte. Hazafelé le is töltöttem az Egérút alkalmazást, a Nokia HERE már alapból megtalálható a készülékemen, a Waze sajnos nem elérhető Windows Phone-ra, pedig szívesen wazerelnék. 

Pintér Robesz

0 Tovább

Újra szexi a tévézés?

Most akkor háború folyik a hagyományos és az internet televíziózás között? - tehetjük fel a kérdést a 18. Media Hungary előadásainak meghallgatása után. Egyesek szerint a Netflix és az HBO között az utóbbi 1-2 évben kibontakozó harc mára háborúvá terebélyesedett, mások szerint inkább azt látni, hogy a két modell egybeér és a szereplők megpróbálják az ideális konstrukciót kikeverni a modellek elemeinek elegyítésével. Végül vannak, akik azt hangoztatják, hogy a hagyományos tévézés erejét továbbra sem kezdte ki érdemben az internet, az emberek a kanapén ülve egyfajta zombiként úgyis azt nézik, amit éppen adnak.

Peter Broderick szerint a hagyományos lineáris és az internetes tévézés közötti harc háborúvá vált. Ez jól látszik abból, hogy az HBO megpróbál Netflix-szé válni (lásd HBO Go, amivel bárhol nézhető a neten is a csatorna műsora - igaz, ehhez még hagyományos előfizetés is kell) - a Netflix pedig HBO-vá (saját tartalom gyártásával, például a House of Cards sorozat bemutatásával Kevin Spacey főszereplésével, amely 13 órában készült el, reklámok, rész eleji emlékeztetők vagy rész végi váratlan fordulatok nélkül. A sorozat részeit egyszerre tette közzé a Netflix, nem egymás után, így akár egyszerre is megnézhetőek).

A televízió megújulása tehát megindult, amiről azonban igazán senki sem beszélt, hogy az olyan pici piacokon, mint a magyar, ahol ráadásul nagy részben szinkronizáltak a külföldi tévés tartalmak, vajon ki fogja elhozni nekünk a streaming alapú internetes tévézést legális formában? Belép-e valamikor a magyar piacra a Netflix? Ki fogja például a jellemzően amerikai sorozatokat magyar piacon jogosítani, szinkronizált formában az interneten legális formában közzétenni? Amíg ez nem valósul meg, addig egyelőre a magyar nézőknek marad a sima tévénézés, a műsorok rögzítése (time shift) vagy a kényelmes, de illegális torrentezés. Mindez ráadásul nem egyedi probléma, minden olyan, magyarhoz hasonló piacon ez a helyzet, ami a tévés világ (fél)perifériáján fordul elő és nem elég nagy vagy izgalmas a nagy szereplők számára, hogy a belépéshez szükséges beruházásokat megtegyék.

Persze van a televíziózáson kívül is mozgóképes élet. Magyarországon havi kb. 3 millió ember néz videót a YouTube-on, évente 8 milliárd alkalommal(!) néznek meg videó tartalmat a magyarok a YouTube-on. Ugyanakkor tudjuk, hogy a YouTube által a napokban elindított fizetős csatornák sem érkeznek meg Magyarországra. Hiába a relatív fejlettség és például az EU tagság, meg kell várnunk, amíg a főbb piacokon lezajlik a televíziózás átalakulása, a nagy szereplők csak utána fognak az ilyen piacokra nyitni, mint a magyar. Addig tehát van ideje a helyi piacon érdekelt szereplőknek felkészülni a várható versenyre, hogy elébe menjenek a televíziózás megújulásának.

A tévézést tekintve jöhetne a változás a mobilok felől is. Ludanyi Arnold érdekes előadásában a mobil tévézésről beszélt. Tézise szerint a mobil szolgáltatók, műsorszórók, televíziós műsorszolgáltatók különböző metszeteiben más-más modellekkel láthatjuk a mobil tévézést vagy videózást. A mind a három szereplőt érintő közös metszetben lett volna a DVB-H (földfelszíni, digitális, mobilos műsorszórás), de mint tudjuk, ez nem váltotta be a hozza fűzött reményeket. 2007-ben 2015-re még 200 millió DVB-H műsornézőt vártak. A várt áttörés azonban elmaradt. De ez nem jelenti azt, hogy a mobilon tévézés, a mobil videózás ne lenne népszerű. A mobil szolgáltatók erősek lehetnek ezen a területen, illetve a műsorszórók is kísérleteznek a műsorok mobil hálózaton való továbbításával (lásd például az Antenna Hungária mobil alkalmazását, amelyet az elmúlt hetekben 80 ezerszer töltöttek le okostelefonokra mindenféle különösebb csinnadratta és kampány nélkül is.) A mobilok felé való nyitás teljesen logikus lépés: egy amerikai kutatás alapján a mobil videózás a harmadik legnépszerűbb okostelefon használati terület. Az emberek mobilon néznek zenei klipeket, filmelőzeteseket, vicces videókat, reklámvideókat, „hogyan csináljuk” videókat, stb. A mobil videózás szemben a hagyományos televíziózással inkább tekinthető közösségi tevékenységnek: a jó tartalmakat rögtön megosztják a neten, de előfordul az is, hogy közösen nézik meg a készüléken barátokkal a videót. Ugyanakkor egyértelműen kiegészítő tevékenység (tehát nem tesz ki napi 3-4 órát, mint a rendes tévézés), de bizonyos rész célcsoportokban egészen erős, a nap végére elég sokan néznek mobilon videót. Mindent összevetve tehát, amíg a mobil broadcasting (műsorszórás) nem igazán működik, a streaming (mobil neten nézhető műsor) vagy a mobil videózás viszont igen. De inkább kiegészítő, mint helyettesítő tevékenység. Nem véletlen, hogy a YouTube a mobilos forgalom 24%-ért felelős globálisan.

Végeredményben, hogy a kiinduló kérdésre válaszolják (újra szexi-e a tévézés) azt kell mondjam, hogy a mozgókép lett újra izgalmas. A médiumokat (nyomtatott sajtó, online sajtó, rádió, tévézés…) elnézve jelenleg a legforradalmibb változások ezen a területen zajlanak, a szemünk előtt újul meg a tévézés előző évtizedekben ismerős modellje, amiből remélhetőleg a tévénézők profitálnak majd a legtöbbet.

Pintér Robesz

1 Tovább

2013: az m-kereskedelem éve?

Ma és tegnap rendezik meg a Szövetség az Elektronikus Kereskedelem (SZEK.org) hagyományos konferenciáját, amely az e-kereskedelem témájával foglalkozik. Az idén tíz éves rendezvény ezúttal a SmartCommerce-t, azon belül is elsősorban a mobil kereskedelmet állította az esemény középpontjába.

Az eNet konferencián ismertetett kutatása szerint nagyon úgy tűnik, hogy 2013 az m-kereskedelem előretörésének éve lesz idehaza is. Az e-kereskedők ugyanis túlnyomó többségben úgy nyilatkoztak, hogy ebben az évben előrukkolnak mobilos megoldással, ha még nem rendelkeznek azzal. Egyelőre még csak a kutatásban részt vett boltok 6%-ának van mobilos alkalmazása, leginkabb androidos és iOS megoldása. A konferencián az is kiderült, hogy elsősorban azoknak éri meg saját alkalmazást fejleszteni, akiknek rendszeresen visszatérő mobilos vásárlói vannak. A többieknek inkább mobilra optimalizált weboldalakkal érdemes készülni az okostelefonok terjedésére. Ez estben is egyszerűsíteni kell azonban a négy lépéses kosaras vásárlás modelljén, ami az asztali (laptopos) számítógépes környezetben jól működik, de a mobilon túl bonyolultnak bizonyul.

Kis Ervin Egon, a SZEK elnöke megnyitja a X. Elektronikus Kereskedelem konferenciát

Kis Ervin Egon, a SZEK elnöke megnyitja a X. Elektronikus Kereskedelem konferenciát

Jómagam előadásomban arra a kérdésre kerestem a választ, hogy vajon divat vagy trend az m-kereskedelem. Nagyon úgy tűnik, hogy mindkettőnél több, olyan jelenség, amely biztosan velünk marad, amíg lesznek hordozható infokommunikációs eszközök - tehát az okostelefonon túl, az okosórák, okos szemüvegek világában is meg fog jelenni a kereskedelem. A hordozható, internetre kötött eszközök, így az okostelefonok, ugyanis alapvetően változtatják meg az emberek szokásait több területen is, ezek közül az egyik a vásárlás. A vásárlás előtti keresgélésben egyre inkább több csatornán, több eszközzel előre tájékozódnak a vevők, utána olvasnak a terméknek az interneten, a hivatalos oldalakon túl a vásárlói véleményeket is megnézik, összehasonlítják az árakat... Terjed az a Nyugaton ismert jelenség is idehaza, hogy a boltokat pusztán bemutatótermeknek tekintik, ahol szabadon, megtapogatható, felpróbálható vagy kipróbálható a megvásárolni kívánt termék. A mobiltelefon elősegíti, hogy az offline vásárlás közben online is tájékozódjunk. Ez nem pusztán böngészést vagy internetes keresést jelenthet, már Magyarországon is létezik olyan alkalmazás, amely vonalkód alapján képes az árak összehasonlítására. Tehát beolvassuk a nekünk tetsző áru vonalkódját a telefonunkkal és az alkalmazás megkeresi a terméket, illetve, hogy hol mennyiért lehet kapni online vagy offline. Így lesz pillanatokon belül a teljes online kínálat annak a boltnak a versenytársa, ahol vagyunk. Nem véletlen, hogy számos boltban már idehaza is árgus szemekkel nézik a biztonsági őrök és az eladók, hogy ki használ okostelefont.

Az is kiderült a konferencián, hogy az okostelefonos vásárlók bár számban felülmúlják az e-boltokban a táblagéppel érkező látogatókat, a táblagépes vásárlókra mégis érdemes nagyon odafigyelni, mivel arányaiban többen vásárolnak közülük és rendszerint többet is költenek alkalmanként. Vagyis a néhány százezernyi tabletesből több bevétel származhat, mint a több millió okostelefonosból...

A konferencián ezeken kívül szó esett a mobil fizetési megoldásokról, a web és mobil ergonómiáról és a felhasználók mentális modelljeiről, a nagy technológiai cégek kudarcainak okairól, a mobilos becsekkolásokról (a SoLoMo területről: social, local, mobile – közösségi, lokális és mobil) valamint a várható jövőbeli technológiákról. Mindent összevetve izgalmas konferencián vehettek részt az érdeklődők – köszönet a szervezőknek.

Pintér Robesz

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek