Netidők Blogtársaság

Idén újra megrendezésre kerül az Év ICT Véleményformálója díjátadó, ahol több mint két tucat szakember közül választják ki a győztest. Nagy örömömre – örömünkre szolgál, hogy ezúttal a Netidők kerekasztal tagjai közül kettőnkre is lehet szavazni, Keleti Arthur és jómagam is a döntősök közé kerültünk. Tessék szavazni, 24 óránként egy szavazat adható le augusztus 10-ig! Eredményhirdetés a nyár végén.

Pintér Robesz

Idén 30 éves a Commodore 64-es háziszámítógép. Ezen alkalomból a Netidők C=64 szakija, DJ Chatman, alias Spányik Balázs hetekkel ezelőtt sorozatot indított. A retrospektív epizódokban régi Commodore játékok hangulatát idézi fel a zene segítségével és legtöbbször kiderül, hogy a régi játékok zenéinek újabb változatai is vannak. Ezúttal a Comic Bakery c. játék zenéjével folytatjuk.

Eredetileg Konami játéktermi gép volt, onnan konvertálták C64-re, ZX Spectrumra és MSX-re.

A pékség ura Joe, a pék, akinek az 5 órakor induló teherautót kell megtöltenie minél több kenyérrel. A kenyér a kemencétől futószalagokon és két másik gépen keresztül becsomagolva automatikusan a teherautóba kerül. Joe-nak, tehát, semmi dolga nem volna, ha nem támadnának a boltra megátalkodott mosómedvék, akik képesek ellopni, megrágni a félkész kenyereket a futószalagról, vagy kikapcsolni valamelyik gépet, és ezzel óriási kalamajkát okozva a pékségben. Úgyhogy Joe-nak meg kell szabadulnia ezektől az állatoktól, ehhez pedig körbe-körbe kell járkálnia a pékségben, és elkapni a mosómedvék grabancát, vagy a távolabb levőkre használhatja a nála lévő kábítópisztolyt is, ami ideiglenesen mozgásképtelenné teszi a mosómedvét.

A játék óriásit bukott, lévén baromi unalmas. Üldözzük a mosómedvéket, közben a kenyerek mennek a teherautóba, a teherautó elmegy 5-kor szétosztja a kenyereket, GOTO 10, LEVEL +1. A grafikáját viszont mindenki dicsérte: a mosómedve és Joe is igényesen kidolgozott és animált sprite-ok képében voltak jelen, míg a gépek és a futószalagok több képernyőt is betöltöttek, ezért a képernyő tetején egy radarképen tekinthettük át, hogy mi zajlik a pékség különböző pontján. Sajnos mindez azonban nem menti meg a játékot.

Az eredeti:  

A TOP10 legjobb C64 sláger közé tartozó zenét Martin Galway szerezte. Egyike a legtöbbet feldolgozott, remixelt számoknak. Galway egészen durva hangszereket és hangeffektusokat szólaltat meg a zenében -- bár a tekintélyes Zzap! 64 című lap annak idején őt is cikizte, hogy ezt a hangzást már megszokták tőle, és ahhoz képest semmi újat nem hoz.

Hoztak viszont újat a feldolgozások, de érdekes módon mindenki a diszkóba képzelte el a kis péket, ahogy szeletel a levegőben a karjaival.

Például ez az Instant Remedytől megszokott Ibiza Dance Club remix:

Találunk még a Youtube-on Cosmic Bakeryt is -- űr ducc-ducc változat--, illetve ez egy melankólikusabb ducc-ducc SoundLogictól:

Na, de ami igazán híressé tette a Comic Bakeryt az a Press Play On Tape 2002-es "Larger Than Live" Boyband Remixe, amely természetesen megtalálható a már sokat emlegetett Run/Stop Restore című második lemezükön:

A véletlenek egybeeséséről annyit, hogy ha valaki ügyesen túr a Youtube-on, találhat olyan remixet is, amely az eredeti zenét a Rammstein Du Hast Nicht című számával keveri össze, és a kettő meglepő módon passzol egymáshoz.

DJ Chatman (Spányik Balázs)

Folytatva a blogon is megkezdett, C64-es zenéket bemutatót sorozatot, ezúttal nem egy konkrét játékról lesz szó, hanem a PRESS PLAY ON TAPE zenekarról, avagy az „őrült dánokról”, akik rockbandaként játsszák a legnagyobb C64 slágereket, és nemrégiben jelent meg harmadik, ráadásul dupla albumuk.

A PRESS PLAY ON TAPE (vagy röviden PPOT) tagjai a Koppenhágai Egyetemen számítástechnika karán találkoztak még az előző évezred vége felé. Nevük -- így, szigorúan csupa nagybetűvel írva --, szintén a C64-től származik: ez a felirat jelent meg a képernyőn, ha egy játékot be akartunk tölteni a kazettás egységről. Magyarul azt jelenti: nyomd meg a lejátszás gombot a magnón. Ezután kezdődött a betöltés (a C64 kiírta, hogy LOADING), majd mikor végzett, szólt, hogy készen van (READY), mi pedig indíthattuk a játékot (RUN). LOADING READY RUN -- ez lett a 2002-ben megjelent első CD címe, amelyen olyan egykori játék- és zenei slágerek feldolgozásait találjuk meg, mint a Monty On The Run, a Commando, a Ghost and Goblins, a Master of Magic vagy az egészen egyedi hangulatú Wizardry. Mivel ezekkel úgy is foglalkozunk majd külön bejegyzésben, nézzünk inkább néhány kevésbé ismert, vagy tán elfeledett játékot, számot.

A CD az 1986-os Rambo: First Blood Part II (magyarul: Rambo 2) zenéjével nyitott. Az Ocean által kiadott Commando-klónban a filmnek megfelelően Rambo mindenkit kinyír, aki szembejön, kiszabadítja a foglyokat a táborból, majd elrepül a helikopterrel. Az eredeti zenét a Hubbarhoz hasonlóan C64-istenségként számon tartott Martin Galway írta.

Az 1984-ben megjelent Aztec Challenge-ben egy azték harcossá válhattunk, ha átszenvedjük magunkat több pályányi megpróbáltatáson. Emlékezetessé attól vált, hogy volt egy pálya, amelyen csak óriási szerencsével lehetett átjutni: akkoriban sokan használtunk fekete-fehér tévéket „monitorként”, márpedig a kék folyóban mozgó barna piranhák egyszerűen nem látszódtak ezeken a készülékeken. A játék monoton alapokra épülő, de ma is fülünkbe csengő zenéjét Paul Norman szerezte.

Az úgynevezett "falbontó tenisz" játékkategóriát grafikailag és játékmenetileg is megújító Krakoutra a bolondos zenéjéről is emlékezhetünk. (A falbontó tenisz az a játék, amiben pattogó labádkat egy ütővel kordában tartva bontunk le "építményeket".) Az egymásnak feleselgető dallamok a szerző, Ben Daglish, egyik jellgezetessége, a PPOT pedig kellően őrülten dolgozta fel, így nagyszerű kis szám kerekedett belőle. A játékot Gremlin Graphics adta ki 1987-ben.

A Paperboy klasszikus játéktermi gépként lett népszerű, a kötelező C64-változat 1986-ban az Elite gondozásában látott napvilágot. Nagyon nehéz ügyességi játék volt, amelyben a képernyőn keresztbe tekerő biciklissel kellett újságokat hajigálni az előfizetőknek, miközben az autósoktól kezdve a fűnyírós bácsin keresztül a szomszéd harapós kutyájáig mindenki az életünkre tört. Az eredeti:


Mark Cooksey és Martin Galway zenéjéből a PPOT egy laza, hátradőlős, jó kedvű feldolgozást csinált. (A YouTube-on nem találtunk elérhető felvételt a PPOT-től.)

A műsorban így meséltem róluk:

Sajnos az idén 10 éves LOADING READY RUN szőrén-szálán elfogyott, már nem kapható sehol. Ami még fájóbb, vagy talán érthetetlen, hogy MP3 vagy FLAC változatban is csak jobbára illegális módon juthatunk hozzá.

DJ Chatman (Spányik Balázs)

Múlt héten meg úgy tűnt, hogy a Surface-szel a Microsoft az új Apple, de tegnap óta egyértelműen a Google pályázik erre a címre. Legalábbis nálam. Mert míg a Microsoft „csupán” a tabletből csinál végre egy használható eszközt (több mint 10(!) évvel évvel az eredeti koncepció bejelentése után már igazán ideje volt valakinek), addig a Google valami újjal állt elő tegnap, csakhogy úgy ahogy azt az Apple-től szoktuk meg az elmúlt években. Hogy tényleg sikerül-e ellopniuk a showt az Apple elől, az persze ezeknek a termékeknek a majdani piaci fogadtatásától függ. Az azonban biztos, hogy jelenleg nem az Apple a leginnovatívabb a nagyok közül. És valljuk be őszintén, ma már ennek is hírértéke van.

Ettől még mondjuk semmi sem veszélyezteti most vagy a közeljövőben az Apple sikereit és részvényárfolyamát - mert ahogy a Nokiánál láttuk, egy jól menő cégnél éveken át tartó stratégiai és taktikai baklövéseknek a sorozata kell ahhoz, hogy teljesen megroggyanjon a cégbe vetett bizalom és a részvények közel fabatkát se érjenek. De ne szakadjunk el a témánktól.

Amit az Apple nagyon jól csinál az a hardver és a szoftver integrálása, a felhasználói élmény előtérbe helyezése, a termékek iránti vágyakozás megteremtése és folyamatos fenntartása, végül mindezek egyfajta eredőjeként egyes iparágak teljes kifordítása önmagukból és lenyűgöző megújításuk (ebben Steve Jobs volt a látnoki mester), miközben állva hagyják a versenytársakat. Most ebből az innovációs dinamikából láttunk valamit megvillanni a Google-nél.

Ha szűken, a számokat nézzük, akkor a Google már legyőzte az Apple-t az androiddal - a platform részesedése az okostelefon piacon a legmagasabb (a tablet esetében korántsem ilyen kedvező a kép). Az Oracle perben napvilágra került információk szerint mondjuk pénzt nem igazán a Google csinált ebből a győzelemből, hanem a nevető harmadik Samsung. A Google persze nem győzhet mindenhol, de a többfrontos háborúban, amit folytat (például a böngésző piacon a Microsoft és a Mozilla ellen, okostelefon és tablet fronton az Apple ellen, vagy a közösségi médiában a Facebook ellen) vannak igazán jó húzásai. Ahhoz azonban, hogy igazán az élre törjön, olyan innovációs lendületre van szüksége, mint amit az Apple-től láttunk az elmúlt évtizedben. Méghozzá folyamatosan. Ezért a kulcs kérdés az, hogy vajon a tegnapi Google show egyszeri alkalom volt vagy egy nagyszerű menetelés kezdete? Bizonyos szempontból – a fogyasztók, végfelhasználók számára – teljesen mindegy, reméljük ugyanis, hogy a versenytársak felveszik a kesztyűt és kiváló, de megfizethető árú termékekkel, fognak minket fogyasztókat kényeztetni, bármelyik táborhoz tartozzunk is. Hajrá!

Pintér Robesz

Dragon György már az egyik 1996-os műsorunkban beszélt arról, hogy vannak olyan szoftverek, amelyek a slágeripart segítik, és szinte emberi beavatkozás nélkül készülnek zenék. Akkor azért még kevesen hitték el, hogy a zeneszerzés lehetséges ember nélkül is. Kevin, alias Fine Cut Bodies nem csak DJ, hanem zeneszerző is. Egy olyan hírt talált, amely nem kevesebbet állít, mint hogy lehetséges a zene komponálása ember nélkül is, mégpedig az EVOLÚCIÓS ZENEI RENDSZERREL. A műsorban kiderült, hogy hogyan készül és mire jó az evolúciós zene…
 

Kevin: Nagyon sok zenész osztotta meg a Facebook-on és mindenki úgy kommentálta, hogy „hűha, már itt tartunk?!” Bár szerintem még nem tartunk itt, de hallgassuk meg a kiinduló pontot, hogy az egész „evolúciós” algoritmus honnan indul el.

Darwin Medley at 0 generations:



Nagyistók Tibor: Ez volt a Darwin Tunes egyveleg, a nulladik generációnál.

Kevin: Nagyon régóta foglalkoztatja az embereket, hogy hogyan lehet automatizálni a zeneszerzést és egyrészt vannak az úgynevezett algoritmikus zenék, amikor megpróbáljuk lemodellezni, hogy hogy működik a zeneszerzés, tehát hogy milyen információkból indulunk ki, milyen döntéseket hoz egy zeneszerző, milyen szabályok között mozog vagy mozoghat, illetve milyen szabályokat szeg meg akár. Végülis, amit most hallottunk, az egy viszonylag zajnak nevezhető dolog volt. Az egész arra épül, hogy készül két ilyen zaj-zene jellegű anyag és van egy algoritmus, ami ezekből kombinációkat hoz létre: a kettőből létrehoz négy kombinációt, a négyből nyolcat, a nyolcból 16-ot, a 16-ból 32-t, 32-ből 64-et… és amikor már volt 100 olyan kombináció, ami az alap különböző új verziói, akkor bevontak sok ezer diákot és végighallgattatták velük ezt a száz változatot és pontozniuk kellett azokat. Meghagyták a legtöbb pontot elérő változatokat, majd ezeket az algoritmus megint elkezdte rekombinálni, és létrehozott újabb verziókat. Lényegében így haladtak az újabb és újabb generációk felé. Hallgassunk bele az 1700 generáció utáni változatot ugyanebből a zenéből!

Darwin Medley at 1700 generations:


 

Nagyistók Tibor: Miképpen veszi figyelembe a zeneszerzés szabályait ez a program?

Kevin: Ebben pontosan ez a lényeg, hogy ez nem egy algoritmikus zeneszerzési módszer, hanem lényegében a „kiválasztók”, tehát a diákok ízlése, kulturális ismeretanyaga alapján szelektált rendszer, tehát nincsenek ebben zenei modellek beépítve. Pontosan itt is bukik meg azért az elnevezés, hogy evolúciós rendszer, ugyanis itt nem arról van szó, hogy a zene önmagára hat vissza, hanem ahova ez kifut, az egy közízlésnek megfelelő dolog lesz, tehát amit minél több ember ismer, szeret, a fülében van és felismeri a mintázatokat, afelé fog közelíteni. Ennek a kvázi evolúciós algoritmusnak a végterméke a zene.

Nagyistók Tibor: Hallgassunk bele az utolsó fázisba, hogy hol tart most a zene!

Darwin Medley at 4155 generations:


 

Bódi Zoltán: Nagyon izgalmas, hogy ebben a közösségi élményként létrejövő zenében fel lehet ismerni az európai zenélésnek az alapjait, de hogyha mondjuk száz indiai hallgatta volna meg ezeket a zajokat, akkor biztos, hogy nem ilyen európai zene lett volna belőle. Tehát a kultúráknak és a zenének az összekapcsolódása és szerintem annak a modellezésére egy szenzációsan jó kísérlet.

***

A beszélgetés óta is készültek az újabb változatok a Darwin Tunes Medley-ből, itt nyomon követhető folyamatosan a projekt.