Netidők Blogtársaság

Bealkonyul Kínában a trollkodásnak. Valódi troll-ellenes törvény észült, és internetes ügyekre specializálódott bíróság alakult.

Kísérleti jelleggel a Csianghszi (Jiangxi) tartományban internetes felhasználónevek tulajdonosai ellen is lehet pert kezdeni. A hivatalos bejelentés szerint az újítás a fórumokon, blogokon és mikroblogokon aktív millliók személyiségi jogainak fokozottabb védelmét szolgálja, ők ugyanis gyakran esnek sértegetés, rágalmazás, szellemi tulajdonjog elleni vétségek áldozatául. A tartományi felsőfokú bíróság év eleje óta a kereset beérkezése után az internetes azonosítók mögötti személyek felkutatásában is jogi segítséget nyújt.

"Ezelőtt az ilyen ügyek többnyire megoldatlanok maradtak, a bizonytalan valós identitások miatt a kárt szenvedők gyakran nem találták meg az őket megkárosítókat, a kísérleti projekttel ez megváltozott" - mondta a lapnak Csang Lie-csong (Zhang Liezhong), a programban részt vevő egyik bíróság hivatalnoka.

Csianghszi tartomány más téren is segíti az online viták rendezését: az elmúlt hónapokban kifejezetten ezekre az esetekre specializálódott bírói testületet állítottak fel. A testület fiatal, a világháló iránt érdeklődő és ott aktív, ugyanakkor legalább három év tapasztalattal rendelkező bírákból áll. Az ötletet a szakma képviselői "előremutatónak" és "gyakorlatiasnak" nevezték, az ország más részeiben is elismeréssel fogadták. Csianghszi példája akár követendő mintaként is szolgálhat, a kínai internetfelhasználók számának növekedésével és az internetes szolgáltatások bővülésével ugyanis országszerte nő az online jogi viták száma.

17. alkalommal rendezték meg a médiások kétnapos konferenciáját, a Média Hungary-t, amin idén a a hagyományos médiumok mellett a közösségi média és a mobil is kiemelt szerepet kapott. A rendezvény mottója a „Pénz beszól” volt – amit az előadásokat hallgatva úgy fordíthatnánk le, hogy minden szereplőnek a piacon alapvetően b(ele)szól a pénz az életébe, még akkor is, ha ez sokszor nincs az ínyünkre.

A válság kitörése óta a médiavállalkozások folyamatosan költséget optimalizálnak, karcsúsítanak, konszolidálnak és előremenekülnek. 4 év alatt azonban eljutottunk arra a pontra, hogy felismerjük, ez már nem egyszerűen egy válság, hanem ez most már a minket körülvevő valóság. Vagyis nem átmeneti jelenségről van szó, hanem egy új, tartósnak ígérkező üzleti környezetről. A válság válik valósággá és nem látszik, hogy valaha visszatérhetnénk a megelőző időszak – ma már tudjuk – prosperáló világába.

Ugyanakkor a válság nem írja felül a régi kihívásokat sem – így a hagyományos médiumok, elsősorban a nyomtatott sajtó számára továbbra is erős az internet jelentette konkurencia. Ahogy Bayer József (Axel Springer) előadásából kiderült, friss kutatások szerint minden printben elvesztett 10$ bevétel kiesése csupán 1$-nyi új bevételt jelent a digitális piacról. Az internet hatására olyan mértékben zsugorodnak tehát a lehetőségek, ami nem teszi lehetővé a kivárást, a cégeknek miközben megszorítanak és konszolidálnak, folyamatosan innoválniuk is kell.

Hogy mit jelenthet ez a folyamatos innoválás, arra a Blikk kapcsán Mihók Attilától (Ringier) kaphattunk érdekes példát. Mihók azt mutatta meg egy gondolatkísérletben, hogy a hazai nyomtatott lappiac egyik legerősebb márkáját, a Blikket, hogyan lehetne kiterjeszteni és más piacon is kiaknázni annak erejét. Ezt a fajta kiterjesztő logikát, új üzleti modellek és piacok keresését az is indokolja, hogy az utóbbi 4 évben 70-80 milliárd forint tűnt el a vonatkozó magyar médiapiacról és az nagyjából 150 milliárd forintosra zsugorodott. A Blikk kapcsán izgalmas képekben láthattuk, hogy egy agyvihar kapcsán mi minden merülhetne fel: Blikk energiaital, Blikk chips, Blikk szósz, tabloid tartalmú fogkrém, mosópor, és étolaj... Blikk mobiltelefon, benzinkút, bank vagy hitelkártya. A márkakiterjesztési játék célja annak felvillantása volt, hogy miközben a lehetőségek száma látszólag hatalmas, aközben fontos észben tartani, hogy nem lehet ész nélkül minden említett területre betörni, egyrészt annak üzleti kockázatai miatt, másrészt az adott márka ereje leginkább akkor transzformálható az új piacra, ha az elég közel áll a márkához és nem tolonganak már eleve hasonló ötletekkel más szereplők (lásd a mobiltelefon vagy hitelkártya piacot az utóbbi pár évben, hónapban).

Sajnos egy blogposztba nem fér bele, hogy mind a két nap izgalmas előadásairól beszámoljunk (vagy legalábbis azokról, ahová sikerült eljutni), így most legyen elég annyi, hogy a fentieken túl érdekes dolgokat lehetett megtudni a mobilokról vagy tabletekről (például a magyar mobil piac méretéről – ahol én is előadtam, vagy a mobil alkalmazásfejlesztés kínjairól); a kínai média globális terjeszkedéséről (Sükösd Miklóstól); a média és az újságírók presztizsének társadalmi megítéléséről (Závecz Tibortól); a közösségi média marketing lehetőségeiről (ennek külön termet és számtalan előadást szenteltek), vagy a politikai szekértáborokban meglévő médiavakságról (a Szabó Anett vezette kerekasztalból). Szóval nem csalódtunk a rendezvényben ezúttal is remek előadásokkal és kiváló network építési lehetőséggel élhettek a résztvevők.

Pintér Robesz

E hétfőn nem csak a Petőfi, hanem a Kossuth adón is hallható volt egy digitális világgal foglalkozó műsor, amihez a Netidők állandó résztvevőinek is sok-sok köze volt. Este 8 után pár perccel ugyanis az Aranyalap c. műsorsávban az asztaltársaságunk több tagja is szerepelt, a 45 perces összeállítás címe az volt, hogy „A házi számítógépek születése a 80-as években”, aki szeretné visszahallgatni, az még néhány hétig megteheti a Kossuth adó online hangtárában. Az adás 20:06-kor kezdődött, az időpontra kattintva megjelenik egy lejátszó gomb, itt tehát meg lehet hallgatni.

A műsorban szó volt arról, hogy mi az a házi számítógép, mi történt a házi számítógépesek klubjában, milyen zenét lehetett a 80-as években előcsalogatni a 8 bites gépekből, természetesen szó esett a Commodore 64 és Jack Tramiel jelentőségéről, a magyar háziszámítógépek egyikéről, a Videoton gyártotta TV Computerről és sok minden másról. A műsorban több archív műsorrészletet is mutattunk a Petőfi adó egykori Mikro-fon és Chipetnyi programok c. műsoraiból. Például az elején idéztük azt a pszichedelikus élményt is, ahogyan 26 évvel ezelőtt egy rádióműsorban leadtak egy programot – például úgy, hogy Földi Ottó rádiós bemondó szépen lassan felolvasta egy Jean Michel Jarre zenére… (Tessenek visszahallgatni a fentebbi linken, érdemes.)

Amikor e sorokat írom, még május elseje, a munka ünnepe van, úgyhogy igyekszem most nem sokat dolgozni ezen a bejegyzésen. De azért azt elmesélem, hogy a műsor után az asztaltársaságban volt egy kis vita, mégpedig az összeállításban idézett egyik 1986-os Mikro-fon adásban leadott interjú kapcsán, amelyben Ecsedi Csaba elmesélte, hogy mit csinál a HCC-ben, vagyis a házi számítógép klubban. A csapatunk egyik tagja ugyanis azt kifogásolta, hogy a HCC nem csupán a házi számítógépesek klubja volt, hanem kifejezetten a házi számítógépet építők klubja, minthogy az eredeti amerikai rövidítésnek ez a feloldása: Homebrew Computer Club.

Nos, rövid kutakodás után a következőket találtam a neten.

- Az angol nyelvű Wikipédia szócikkében valóban Homebrew Computer Club szerepel, ez a közösség a Szilícium völgyben jött létre 1975. március 5-én és 1986. decemberéig létezett. Ebből a társaságból „származik” Steve Jobs és Steve Wozniak is, de egy másik cikk szerint Bill Gates is ebben a klubban mutatta be első működő, négy kilobájtos BASIC-fordítóját. Ebben a HCC-ben a névből adódóan valóban domináns elem volt a házi számítógép építése.

- A magyar weboldalakon azonban meg lehet találni a legendás Mikrovilág c. újság archivált anyagait, így azt az 1989. január 4-i interjút is, amelyet a magyar HCC klub vezetőjével, Simonyi Endrével készített Horváth Annamária. Az interjúból érzékelhető, hogy ’89-ben már Magyarországon sem csak a gépépítést jelentette a klubélet, hiszen különféle márkák (Commodore, Sinclair, IBM, Atari, Apple, Primo, Enterprise és a magyar „szereld magad” gép, a Homelab) szerint alakultak meg a különféle klubok. Az interjú utolsó mondata adja meg a választ az iménti kérdésünkre, hogy mit jelentett Magyarországon a HCC rövidítés: „A HCC nevet (amelynek "H" betűjele nálunk homebrew-t, home-ot és hungarian-t egyaránt jelent) jelenleg a magyar klubhálózat használhatja egyedül a világon.”

Szilágyi Árpád

A konvergens mobiltechnológia következtében egyre nagyobb szükség van egy újabb eszközosztályt jelölő kifejezésre. A konvergencia kifejezés manapság elég divatos, a jelentése: 'összetartás', 'egy irányba tartó változás'. A mobileszközök esetében konvergencián azt értem, hogy vannak olyan okos eszközök, amelyek nemcsak funkciójukban, hanem megjelenésükben is integrálják a mobiltelefont és a táblagépeket. Azon már túljutottunk, hogy a mobileszközök e telefonálás mellett médialejátszásra, telefonálásra, határidőnapló vezetésére is használható integrált eszközök. Ezeknek van egy olyan újabb, technológiailag konvergens csoportja is, amely telefonnak túl nagy, ám táblagépnek kicsi. De ennél szerencsésebb konvergens megoldás az, amikor egy táblagépet lehet összekapcsolni (akár fizikailag is) egy okostelefonnal, és a hagyományos táblagép méretű eszköz érintőképernyőjén lehet szöveget írni, képeket, videót nézegetni. Tehát amikor a feladat végrehajtásához egy nagyobb platform, egy nagyobb kijelzőjű gép szükséges, akkor fizikailag összekapcsoljuk az okostelefont a táblagéppel, és a két eszköz eggyé válik. Az Asus legújabb megoldásában az okoselefont lehet összekapcsolni egy táblagéppel, és a táblagéphez akár billentyűzetet is lehet illeszteni, így egy komplett netbookot kapunk. Eddig szerintem ez a mobileszközök funkcionális és formai konvergenciájának a csúcsa.

Fotó: blogeee.net

Az Asus konvergens táblagépének olyan márkaneve van, amely szerintem az új eszközosztály neve is lehet: PadFone. Az összevonással létrehozott összetétel előtagja a Pad, ami egyértelműen az Apple iPad tulajdonnevének az analógiájára született. Az analógia alapja ebben az esetben az eszközök formai és funkcionális hasonlósága. A jelentéstani logika pedig az, hogy az iPad és a PadFone is a táblagépek egyik típusa, ám a PadFone utótagja jelzi, hogy itt többről van szó. A Fone utótag a telefon kifejezés utótagja, és ez a nemzetközi vándorszó a 'hallást', a 'hangot' jelenti. Érdekes még a Fone írásmódja, mert nemzetközi, globális formában előfordul a ph- kezdetű és az f- kezdetű írásmód is, lásd: telephone, illetve Vodafone, a kiejtésben viszont nincs lényeges különbség egyetlen nyelvben sem.

Fotó: blogeee.net

Szerintem azért alkalmas a PadFone márkanév kategóriajelölő névnek, mert jelentéstani tömörítő ereje van, és analógiás hatása könnyen felidézi az integrált eszközöket, azaz egyértelmű a jelentése.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Nincs még fél éve, hogy egy androidos okostelefont vettem magamnak. Múltkor egyik barátommal a készülékről beszélgettünk. Megkérdezte, melyik alkalmazást használom rajta a leggyakrabban. Ahogy végigpörgettem magamban, rájöttem, hogy a nem szokványos alkalmazások közül a leggyakrabban a SoundHound kerül elő. Kiderült, hogy ismerőseim közül sokan nem hallottak erről, ezért mindenképpen érdemes bemutatni. Pedig a SoundHound már több éve boldogítja a mobilos társadalmat.

Én elég sokszor kerülök olyan helyzetbe, hogy megtetszik egy szám, amit a rádióban hallok. Ilyenkor vártam, hogy a műsorvezető a végén bemondja az előadót és a címet, de akkor gyorsan le kell írni. Újabban van ugyebár a radiotext, de azt is le kell írni.

De itt a SoundHound. A program pont annyit tud, amennyit a neve elárul, vagyis HangKopó.  A képernyőt megérintve bekapcsol a mikrofon és a zenét beszkenneli. Az interneten keresztül egy adatbázisból azonosítja a zeneszámot. Ismertségtől, egyediségtől függően 5-30 másodpercre van szüksége.

Nemcsak arról szolgáltat információt, hogy ki az előadó, és mi a szám címe. Megmutatja, mikor jelent meg, melyik albumon, megkeresi a szám szövegét, a youtube videóját, Felkínálja az előadó turné dátumait, de ajánl hasonló előadókat is. Az információt elmenthetjük, de meg is oszthatjuk, vagy akár rögtön meg is vásárolhatjuk.

Sok olyan előadót ismertem meg így, akikről korábban nem hallottam. De végre megismertem olyan számokat is, amelyeket már évtizedek óta kedvelek, de fogalmam sincs ki az előadó.

Toochee, a Galaktikus