Netidők Blogtársaság

Milyen feliratokra számítsunk a jövőben, ha mindennapossá válnak a ma még sci-finek tűnő technológiák, mint a vezető nélküli autó vagy az intelligens kontaktlencsék? Érdekes képösszeállítás látható a témában a Signs from the Near Future Tumblr oldalán.

Helyenként persze vicces, hogyha ezek a technológiák elterjednének, akkor éppen hogy nem lenne szükség néhány itt szereplő képzeletbeli feliratra, hiszen ezek a közös tudáskincs részét képeznék, felesleges volna folyamatosan emlékeztetni rájuk. Mintha ma minden autómobilra ki kellene írni, hogy "Vigyázat, gyorsan mozgó jármű" vagy a metróra, hogy "Ön most bányavasutat vesz igénybe, vigyázzon, sötét lehet". Persze, tudom - gondolhatnánk, hiszen ez már az életünk része. De ettől függetlenül is érdekes az oldal, mert betekintést nyújt a jövőbeli hétköznapokba: ma még izgalmas és érdekes, akkor pedig, amikor megéljük majd, hétköznapi lesz és "szürke".

Pintér Robesz

Május 24-én rendezték a 17. Kékes csúcsfutást: 11,6 kilométer, 671 méter szintemelkedés. Volt szerencsém részt venni, nagyszerű élmény volt. Így visszagondolva azonban még valami világossá vált: számomra ez egy tipikusan 21. századi esemény lett, amit észrevétlenül szinte mindenhol áthatott a technológia, aminek segítségével számtalan embert tudtam bevonni ebbe a felemelő élménybe. Elmondom, mire gondolok.

Május elején jött az őrült ötlet, miközben a somogyi dombokon róttam a kilométereket, hogy esetleg el kellene menni a Kékes futásra. Amikor kiderült, hogy május végén van, nem volt kétséges, hogy muszáj indulni. Az előzetes infókat a BSI oldaláról gyűjtöttem be: vannak itt beszámolók korábbi versenyekről, részletes térkép a pályáról, a verseny 11,6 kilométeres távjának bemutatása kilométerenként, szintemelkedéssel, frissítő pontokkal stb. Eleve be sem nevezek, ha nincs egy ilyen remek oldal.

A nevezés kivételesen személyesen történt, de akár neten, bankkártyával is intézhettem volna: csak mivel új futócipőt akartam venni, ami a nevezési iroda melletti futóboltban szakértők segítsége mellett megejthető, maradt a konzervatív személyes megoldás. (Bár futócipőt is lehet a neten venni, de az a 6-7 pár, amit felpróbáltam, meg a lábam bemérése miatt macerásabb lett volna online.)

Viszont miután eldöntöttem, hogy nem saját kocsival megyek, a futókat szállító buszra a jegyet már a neten vettem meg, a jegy akár okostelefonon is bemutatható volt a különbuszon indulás előtt. Mondjuk még egy dolgot személyesen intéztem – úgy értem magán a futáson kívül – a rajtszám átvételét. Nem szeretem az utolsó pillanatra hagyni a verseny előtt, mert abból kapkodás lesz, olyankor pedig már jobb a bemelegítésre, az utolsó vízivásra és egyéb fontos teendőkre koncentrálni.

A futást megelőző este már meglehetősen fel voltam spannolva: úgyhogy „végigfutottam” a távot a Google segítségével StreetView-n (például innen másnap vettünk rajtot): végigpörgetve az utat így nem is tűnt meredeknek és csak pár percig tartott. Az viszont kiderült, hogy hiába futunk erdőben, az abban felfelé kanyargó műúton csak elvétve lesz árnyék. Muszáj lesz sapkát is vinni, mert meleget ígértek másnapra.

A futóversenyre menet WhatsApp-on csetelés a futótársammal, aki máshonnan közelíti meg a helyet – neki is ki vannak hegyezve az idegei, mint nekem. „Rádiócsend”, mert a végén még idő előtt lemerül a telefon, pedig még szükség van rá.

Érkezés után fényképezkedés és az indulás előtti utolsó kép posztolása a Facebook-ra. A rajtnál levideózzuk Karcsi bácsit, aki 79 évesen is végigtolja a versenyt, 10 perccel a közös rajt előtt indították, mi féltávnál hagytuk le, később láttam őt befutni. Megcsinálta. Aztán öt perccel a rajt előtt indulnak a Suhanjosok. Őket is megörökítem a telefonnal.

Végül jön a mi rajtunk: geek szívem örül, nem vagyok egyedül. Rajt előtti pillanatok: „too many signals” (túl sok jel) – a pulzusmérő órám megkergült a nagy tömegben, nem tudja, hogy melyik az én jelem. Végre elindulunk! Pulzus rendben, mutatja az órám – okostelefonon futó alkalmazás külön elindítva. Runtastic Live: a telefonos app éppen a Facebook-on toboroz drukkereket, miközben én loholok az idő után, küzdök a 34 fokos meleggel és folyamatosan a pulzusom nézem, hogy ne fussam el magam. Otthonról pedig drukkol a család és a kollégák, a telefonomból időnként duda szól és kiabálnak, hogy Go! Go! Go! – bár digitális, de mégis mennyi erőt ad, mindig mosolyt csal az arcunkra. Az utolsó kilométerekre aztán sajnos elmegy a térerő, magamra maradtam a több száz másik futóval… Sebaj.

A verseny után boldog kimerültségben újabb fotózkodás a telefonnal, immáron a célban, Magyarország tetején. De térerő híján ezek a képek már otthonról kerülnek fel este a netre. Aztán fél órával később lemerül a telefonom is, sok volt neki ez a nap, ő is elfáradt. Este rengeteg like a Facebook-on és gratulációk a „győztes” fotóhoz.

Másnap már több ezer hivatalos kép van fent a neten a versenyről, bárki rendelhet is belőle és kereshet köztük az indulók rajtszáma alapján! A verseny összes résztvevőjének másodpercre pontos versenyideje is elérhető a verseny oldalán: 816. lettem, 1:27:31-es idővel, épphogy, de befértem a mezőny első felébe.

Harmadnap pedig jön a kellemes meglepetés, háromszor is szerepelek 1-1 pillanatra a futásról készült pár perces filmben, ami felkerült a netre: egy közeli, ahogy kötöm indulás előtt a cipőm, kocogás féltávnál és ahogy a végén integetek a kamera előtt elfutva.

Nem is értem milyen lehetett egyedül lefutni az első marathont… hiszen egy geek a sok technológiának köszönhetően ma már a futásból is közösségi élményt csinálhat.

Pintér Robesz

Összesen 217 milliárd forintot költöttek a magyarok online áruházakban 2013-ban az eNET-ben készült kutatásunk alapján. Ezzel idehaza is meghaladta a 3%-ot az online kereskedelem részesedése a teljes kiskereskedelmen belül, amivel a középmezőnyben található az ország (a nyugati országokban többnyire magasabb ez az arány, a közép-európai régióban találni alacsonyabbat és magasabbat is).

2012-ben még "csak" 177 milliárd forint volt az online forgalom, így az éves növekedés közel 23%-os (értékben 40 milliárd forintos) volt. (Mutassatok nekem még olyan területet, amely ennyire dinamikusan tudna nőni évről-évre Magyarországon!) A teljes sajtóanyag itt érhető el, úgyhogy az alábbiakban csak néhány fontosabb vagy érdekesebb összefüggést, adatot emelnék ki a Szövetség az Elektronikus Kereskedelemért (SzEK) gárdonyi konferenciáján tegnap bemutatott friss kutatás anyagából.

A 217 milliárdon felül kb. 10 milliárdra tehető az online piacterek kiskereskedelemhez sorolható része, valamint 13+ milliárd forint a napi ajánlatok (ún. daily deals) piac, amihez a bónusz-kupon piac is tartozik. Tehát a fentebb említett 217 milliárdos forgalom egy másik nézőpontból a 240 milliárdot is meghaladja, a magyar internetezők legalább ennyit költenek online termékekre (és akkor az online vásárolt szolgáltatásokról, mint amilyen az utazás vagy a biztosítás-követítés, nem is esett szó, mivel ezekkel hagyományos módon nem foglalkozott a kutatás).

A számokat kicsit félretéve, ha kicsit közelebb megyünk az online piachoz, akkor azt látjuk, hogy vannak érett részpiacok, amelyek átlagos vagy átlag alatti növekedéssel és nagy versennyel jellemezhetők, ilyen például a játékok vagy a számítástechnikai termékek piaca. De vannak az átlagot jóval meghaladóan növekvő, az utóbbi időszakban "berobbanó" piacok, mint, amilyen a baba-mama termékek, vagy a ruházat. Tehát korántsem egységes az online kiskereskedelem piaca...

Egy másik, nem webáruházi, hanem lakossági felmérésünk (eNET 2014 májusi, 1.218 fő rendszeresen internetező felnőtt megkérdezésével zajló lakossági felmérés az e-vásárlási szokásokról) szerint a netezők 72%-a vásárolt online az elmúlt egy évben. Közel kétharmaduk szokott asztali gépről vásárolni, felük laptopról, tizedük okostelefonról és minden huszonötödik tablettel is vásárolt az elmúlt egy évben.

Ezeknél a vásárlásoknál a legelterjedtebb fizetési mód a készpénzzel való fizetés (többnyire utánvét, kisebb mértékben személyes átvétel a boltban készpénzzel). Ezzel együtt is 2012-höz képest a vizsgált 2013-as évben 80+%-ról 75% alá csökkent a készpénz aránya.

Az online vásárlásoknál forgalomarányosan továbbra is a futáros kiszállítás a legelterjedtebb (40% feletti a részesedése a teljes forgalomból), de visszaszorulóban van. A személyes átvétel a boltban kicsit tudott nőni, ahogy a saját alkalmazott futárként való "használata" is - ez a top három kategória.

Végül pár szót a külföldi vásárlásokról: az elmúlt egy évben online vásárló netezők 37%-a rendel külföldi webáruházból, közel felük legalább félévente. Ami azt jelenti, hogy a magyarok az említett 240 milliárd forinthoz képest is jelentős további összegeket költhetnek el online, de ennek pontos nagyságát még becsülni is igen nehéz. Egy biztos, az online kereskedelem további jelentős bővülése várható Magyarországon a következő években.

Pintér Robesz

Ez azért mellbevágott. Mint egy régi osztálytárs halála: bár már rég nem találkoztunk, de egykoron fontos szerepet játszott az életemben – most meg nincs tovább. Ritkán írok nekrológot, pláne egy webes szolgáltatásnak. Szóval búcsúzunk tőled (i)WiW, ki egykoron úgy tündököltél, most viszont elért a digitális elmúlás.

Először akkor találkoztam vele, amikor meghívót kaptam egy izgalmas új, networking szolgáltatásra egy szociológus ismerőstől 2002-ben. Ez volt a WiW – Who is Who. Az első 500 között voltam, akik regisztráltak az oldalra, aminek akkor mindössze annyi értelme volt, hogy megnézhettem az ismerőseimet és a köztük lévő kapcsolatokat egy sematikus képen. Nekem a hűha élmény elmaradt, bár azért dicsekedtem az amerikai nyári egyetemen az egyik profnak 2002-ben, hogy lám nekünk mink van. Hol volt még akkor a Facebook vagy a MySpace?! Az iWiW mondhatni, hogy megelőzte a korát.

Aztán 2003-ban felkértek, hogy írjak egy cikket róla a Kreatívba – január 31-én jelent meg (sajnos nem sikerült előtúrni a weben): Amikor a Kis Gömböc megnőtt – Pintér Róbert szerint a WiW mögé egy jó üzleti modell kellhet. Dányi Endre volt a pozitív pont én meg bíráltam az oldalt, azt kértem rajta számon, hogy vajon mi értelme, mire való, mi lesz mögötte az üzleti modell? Akkor még vígan a berobbanás, felívelés előtt volt az oldal, de néhányan már megérezték, hogy ebből talán lehet valami.

A következő személyes találkozás akkor volt, amikor 2005-ben megújult az oldal. Mint információs társadalom szakértőt engem hívtak meg a tévébe, hogy az egyik iWiW alapítóval együtt beszélgessünk az oldalról, illetve magáról a közösségi média műfajról a Kultúrházban (régen nincs már ez a műsor sem). Akkor nem hittem igazán, hogy a megújulással, évekkel az indulása után el tud érni valamit az oldal, de akinek több sütnivalója volt nálam az már akkor tudhatta, hogy valami készülődik az iWiW körül.

Aztán 2008-tól 2010 végéig, két éven keresztül együtt dolgozhattam az iWiW új tulajdonosával, az origoval az oldal körül, illetve megismerhettem Szabó Mártont, az iWiW egyik alapítóját közelebbről is, meg az oldal menedzsereivel. Az iWiW akkor volt a csúcson. Robbanásszerű növekedésen ment keresztül, a leglátogatottabb magyar weboldal volt az interneten – rendszeresen látogatta a magyar netezők túlnyomó többsége. Sehol a kelet-európai régióban nem volt még egy ilyen közösségi oldal, ami az adott ország netezőit ilyen arányban képes lett volna megszólítani. 2 éven keresztül dolgoztunk azon, hogy az iWiW alapján egy piackutatási rendszert hozzunk létre. De mire megcsináltuk, a közösségi oldalnak is bealkonyult.

Furcsa, de 2009-ben már nem voltak kétségeim az iWiW-ben, sőt, abban nem hittem, hogy az iWiW-et képes lehet valaha lenyomni a Facebook, ahol akkor már évek óta tag voltam. Vajon minek regisztrálnának tömegesen a magyarok a Facebook-ra, ami angol nyelvű, kevés rajta a magyar felhasználó, azok is csak a fiatal nagyvárosiak. Közben a magyarok túlnyomó része nem beszél idegen nyelvet és szinte minden ismerőse megtalálható az iWiW-en. Ez volt az az időszak, amikor még a celebek is a témával foglalkoztak, például egy konferencia szünetében Détár Enikő arról panaszkodott egy kerekasztal után, hogy a zöldségese lelkendezve újságolta, bejelölte őt az iWiW-en, pedig ő fent sem volt az oldalon… hamis profiljaival volt tele az oldal.

2010 végén aztán, amikorra elkészült a piackutatási megoldásunk az iWiW alapján, már látszott, hogy a vég elkezdődött, a Facebook lassan, de fel fogja morzsolni az oldalt. Csak a tempó kérdéses igazán. A Facebookon sokkal több volt már akkor is a funkció, az iWiW meg nem volt igazán képes túllépni egy internetes telefonkönyv szintjén. Később pedig a megjelent új funkciók elkéstek, addigra már százezrével voltak elégedettebb felhasználók a Facebook-on, akik vitték az oldal hírét és lesajnálták az iWiW-et meg a felhasználóit. Ezt már nem volt képes kiheverni az oldal.

Az utolsó néhány találkozásom az iWiW-vel az volt, amikor az egyetemen az egyik órámra 2011 és 2013 között évről-évre elhívtam Huber Kornélt (aki sokáig az origo csapatát erősítette) és mindig szembesítették a hallgatók azzal, hogy ők már régen túlléptek az oldalon és megkérdezték, vajon mire jó még az iWiW. A látogatószám évről-évre olvadt, bár a középkorú vidéki nők még ekkor is itt voltak a legkönnyebben és legnagyobb számban elérhető célcsoport a magyar neten.

Bevallom, hónapok óta nem léptem be az oldalra és nem is hiányzik. Hetente használom ugyanakkor az iWiW kaput ezen a blogon, ami azonosít az origo blogos szolgáltatásában. Ha teljesen őszinte akarok lenni nekem mindössze ez fog hiányozni az oldalból, mert így kénytelen leszek külön regisztrálni a postr-re. Persze, visszatekintve erre a 12 évre mégis elmondható, hogy saját közös történetem van az iWiW-vel, ezért távoli barátnak érzem. Aki akkor kezd el igazán hiányozni, amikor elmegy – hülye dolog ez. Azt hiszem egyszer még belépek az oldalra és búcsút veszek tőle személyesen, „négyszemközt” is. Isten Veled iWiW – egy fontos darabkája vagy a magyar internet történetének. Számomra legalábbis biztosan. 

Pintér Robesz

Vajon mit hozhat a jövő? Gyorsulni vagy lassulni fog a világ? Maradunk a Földön vagy meghódítjuk a világűrt? Szigetszerű marad a technológiai fejlődés vagy kezdetét veheti egy elképesztő technológiai integráció? És mi található mindezek metszeteiben?

A héten az információs társadalom és az IT jövőjéről beszélgettünk az egyetemi hallgatóimmal, aminek keretében készítettünk egy szcenárióelemzést. A futurológusok (jövőkutatók) által előszeretettel használt módszertan lényege, hogy a lehetséges jövőkből (amelyeknek végtelen számú fokozata lehet) néhány kulcs tengely mentén választanak ki néhányat és próbálják azon keresztül megragadni a várható jövő lényegét.

A szcenáriókészítés főbb lépései (röviden):

1. A főbb, a jövőt nézve meghatározó tényezők megtárgyalása, majd ezekből tengelyek meghatározása (a lehetséges ellentétes végpontok leírása). Érdemes olyan tengelyeket választani, amelyek egymástól függetlenek.
2. A tengely segítségével egy 3 dimenziós, 8 részből álló tér meghatározása, amely kiad 8 szcenáriót az egyes tengelyek megfelelő végpontjainak ötvözésével.
3. A 8 lehetséges jövő rövid jellemzése, lehetőleg beszédes nevekkel való elnevezése, hogy később könnyű legyen azonosítani őket és visszaemlékezni, hogy melyiknek mi állt a középpontjában.
4. Annak kiválasztása, hogy ezek közül melyik a legvalószínűbb (probable), melyik lehetséges (possible) és melyik a számunkra a legkedvezőbb (preferable) jövő.

Ezt követheti a szcenáriót készítők számára stratégia elkészítése a 3P számára (tehát a legvalószínűbb, a lehetséges és a legkedvezőbb forgatókönyvekkel számolva) – tulajdonképpen ez az értelme a szcenáriókészítésnek, hogy fel tudjunk készülni a jövőre. Komoly szcenáriókészítés rendszerint számba vesz még úgynevezett szélsőséges forgatókönyveket is (wild card), amelyeknek ugyan kicsi a valószínűsége, viszont, ha bekövetkeznek, azoknak óriási hatása van, így érdemes foglalkozni velük.

Az itt bemutatott szcenáriókat a Corvinus végzős gazdaságinformatikus hallgatóival készítettem információs társadalom órán. Először a három tengelyt választottuk ki 8-10 lehetséges tényező közül egy brainstorming keretben. Ezt követően szavazásos alapon végül a következő tengelyekre esett a választásunk, mint a 3 szerintünk legfontosabbra:

1. a technológia integrálódik, minden IT technológia összekapcsolódik egymással – a technológia fejlődése szigetszerű marad
2. maradunk a Földön – meghódítjuk a világűrt
3. a világ tovább gyorsul – a világ „lassul”, mivel egyre nagyobb értéket jelent, hogy ne rohanjunk, a lassulással az életminőség javítása a cél (hasonlóan a slow food mozgalomhoz)

A legvalószínűbb jövő szerint a technológia fejlődése továbbra is szigetszerű marad, maradunk a Földön és a világ tovább gyorsul („jelen” szcenárió). A lehetséges jövő szerint a technológia integrációja nő, sokkal jobban összekapcsolt lesz, maradunk a Földön és a világ tovább gyorsul („még több technológia” szcenárió). Végül a hallgatók számára preferált jövő az lenne, ha a technológiai integráció erősödne, maradnánk a Földön, de a világban megerősödne a slow mozgalom, tehát a technológia az életminőséget javítaná, nem a gazdasági verseny pörgését erősítené tovább („megfontolt élet” szcenárió).

A további öt szcenáriót is jellemeztük, amiben elképzelhető az „űr kolonizáció”, lassítással a „fenntartható fejlődés”, az „Űr-wellness” – ahol a világűr meghódítása az életminőséget szolgálja; a „Vissza a Holdra” és „Mars 2020”, utóbbi, mint a jelen egyfajta jövője, ahol pár éven belül űrhajósok mehetnek a Marsra (csak oda).

A stratégiakészítésről lemondtunk, viszont nagyon érdekes, hogy egy-másfél óra alatt mennyire elgondolkodtató képeket lehet felvázolni a jövőnkről. Azóta arra is rájöttünk, hogy egyes jövőképek nem csak a mi „radarunkon” tűntek fel, a Wall-e például az űr-wellness szcenárió disztópikus feldolgozásából indult ki és erre épített egy egész jó kis rajzfilmet. 

Pintér Robesz