Mindenki hallott már az elektroszmogról, évek óta folyik a vita a mobiltelefonok esetleges káros hatásairól. Azonban szinte senki nem számol a Wi-Fi hálózatok elterjedésével megjelent környezeti terhelésről. Egy művészeti projekt érdekesen hívja fel erre a figyelmet.
A mindennapi életben egyre fontosabbá vált számunkra, hogy állandóan mobiltelefon és internet kapcsolatunk legyen. Bár a telefonok egészségkárosító hatásáról számtalan kutatás tájékoztat pro és kontra, magát a környezeti terhelést alig vesszük figyelembe. Egyre jobb és erősebb a mobil lefedettség, egyre több helyen van ingyenes vagy fizetős Wi-Fi hozzáférési pont. Minél beljebb megyünk a belvárosban, annál több adótorony és router vesz körül minket. Egyre nagyobb az összesített jelerősség. Ennek bemutatására készített érdekes installációt készített három művész: Timo Arnall, Jørn Knutsen és Einar Sneve Martinussen.
Mindenki ismeri – ha máshonnan nem, a csillagszórózásból - a fényfestés nevű fotóeljárást, amikor a sötétben nyitva hagyjuk a fényképezőgép zárszerkezetét, és valamilyen világító eszközzel „rajzolunk” a levegőbe. A három művész épített egy precíz Wi-Fi jelerősség-mérőt. A készülék kijelzője egy négy méter hosszú rúd volt, amelyen nyolcvan darab LED-et helyeztek el. A LED-ek ütemesen villogtak, minél erősebb volt a Wi-Fi jel, annál több LED világított. Ezzel a rúddal sétáltak végig a város közterületein egy héten keresztül. A képek az érdekes fényhatás mellett szépen kirajzolták, hogy az adott területen hol vannak a jelcsúcsok és völgyek.
Utolsó kommentek