Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

Első benyomások a Nokia Lumiával

Volt már iPhone-om, Galaxy Tab-om, ezért különös várakozással tekintettem az első Windows Phone-os telefonom, a Nokia Lumia 800 érkezése elé. Vajon miben lesz más, jobb, rosszabb a Lumia és a Phone 7.5 páros, mint az eddig ismert két eszköz? Miben lesz más a platform és a hardver? Közel egy hét használat után íme az első benyomások, pro és kontra.

Kezdjük a pozitívumokkal – szerencsére ezekből volt több. A Nokia Lumia kijelzője egyszerűen gyönyörű. A dizájn, a képernyőn megjelenő dolgok, azok elrendezése és eleganciája szemet gyönyörködtető. Persze egy tablet sokkal szellősebb, háromszor ráférne a Nokia a tabletre (szóval nekem a tablet marad sok tekintetben elsődleges készüléknek).

Különösen tetszik a közösségi oldalak integrációja (Facebook, twitter, LinkedIn) a szoftverben, ezeket képes mind egy helyre behúzni a rendszer a Nokián – illetve három helyre (ha beállítjuk a fiókokat, ehhez először Windows Live ID kell – ezt igen egyszerű készíteni a telefonnal is, nekem körülbelül 1 percembe telt). Szóval a közösségi oldalak integrációja:

1. van egy Én (ezt így nevezi a rendszer) csempe, az alatt van, amit Én posztoltam vagy, ami velem kapcsolatosan történt, pl. Facebook bejegyzések, like-ok, válaszok, retwitek stb.

2. Van egy közösségi csempe, ahol az összes ismerősömmel történt dolgok egy helyen vannak. Itt lehet kiélni a közösségi kukucskálással kapcsolatos igényeket.

3. A névjegyzékben bármelyik ismerősömre kattintva minden egy helyen van, Facebook képek, twitek stb. Tehát bármelyik ismerősömmel kapcsolatban naprakész lehetek. Sőt, össze is köthetem a különböző profiljaikat, például egy Outlook, egy Facebook és egy twitter fiókot, ha ugyanahhoz az emberhez tartozik (ezt bizonyos egyezések esetén intelligensen maga a rendszer is megcsinálja – persze ez visszavonható, ha nem tetszik). Szintén tetszetős újítás, hogy lehet csoportokat is csinálni kontaktok csoportosításával, például létrehozhatunk egy Család vagy Munkahely csoportot. Így egyszerre lehet írni mindenkinek a csoportban (e-mailt vagy sms-t) és követni, hogy kivel mi történt.

A közösségi oldalak és kapcsolati adatok integrációján túl jó még a levelezés, könnyű az üzeneteket megnézni, írni, áthelyezni (akár csoportosan). Alap beállításban a képeket, csatolmányokat nem tölti le a telefon, tehát adatforgalom kímélő. Letöltés után viszont gyorsan megnyithatók, a dokumentumok pedig szerkeszthetők.

Integrált a naptár is, egy helyre kerülnek a Facebook események, Google Calendar és Outlook naptár, de más-más színekkel, hogy ne zavarodjunk össze. Sőt, már a telefon nyitó képernyőjén kint van, hogy milyen események várnak rám aktuálisan, ehhez elég megnyomni a bekapcsoló gombot – fel sem kell oldani a képernyőzárat.

Eddig a hat nap alatt összesen kétszer kapcsoltam ki-be a készüléket, ami meglepő volt, hogy hihetetlenül gyorsan feláll (mind az Androidhoz, mind az iOS-hez képest – nem is értem hogyan képes rá, erre egyáltalán nem számítottam. Ez az egyik legkellemesebb meglepetés a Lumiában.)

Viccesnek találtam, ahogy a telefon az első bekapcsoláskor végigvezetett a Nokia fiók regisztrációján és a Nokia a kisképernyős világában megszokott módon mindent rövidítve írt ki pl. Ad. Véd. Ir. Elv. Pedig az óriási képernyőn bármi kifért volna.

Az első nap (jobban mondva éjszaka) töltöttem a telefonra egy rakás alkalmazást, elég szép kínálat van már az alkalmazásboltban (friss hírek szerint átlépte a 60 ezret).

Végül még egy dolgot hagy emeljek ki a pozitív vonások közül: az akkumulátor kímélés céljából van olyan beállítási lehetőség, hogy adott százalékon kikapcsolja a háttérben folyó szinkronizálást (levelezés és társai). Hasznos figyelmesség, nem kell nekünk külön figyelni a dologra.

Ami viszont nem tetszett – és akkor térjünk rá a negatívumokra: az anyagok, cikkek, képek megosztása sokkal profibb az androidban, itt nem tudtam Evernote-ba vagy Read it Laterbe közvetlenül menteni (böngészőből, vagy fotóalbumból). Pedig az alkalmazásokat letöltöttem a telefonra.

A fényképezőt csak kültéren javaslom használni, mivel ahhoz képest, hogy Carl Zeiss és 8 mega, sajnos elég gyenge. Szerencsére erről olvastam előre, úgyhogy nem ért váratlanul, de ennek ellenére ez volt az egyik legnagyobb csalódás a készülékben. Viszont van exponáló gomb, ami akár lezárt állapotból is hosszas nyomásra nagyon gyorsan bekapcsolja a készüléket és azonnal lehet fotózni. Toronymagasan veri a Tab-ot vagy az iPhone-t. Nekem azért fontos ez, mert ezzel tervezek fotóblogolni és néha elmegy a téma mire életet lehelek a kütyübe.

Végül, az utolsó negatívum, amit kiemelnék, hogy a fizetős alkalmazások letöltéséhez nem lehet a telefonon bankkártyát regisztrálni, ehhez állítólag a zune.net-et kell felkeresni pc-n (még nem szántam rá magam). Ez sokkal egyszerűbb iPhone-on és Androidon is, ahol mindez pár perc alatt konfigurálható egy megfelelő kártyaszám birtokában magán a telefonon.

Minden összevetve a Lumia szemet gyönyörködtető kis drágaság – sok irigy pillantást kiváltottam vele. Sokan megnyomogatták, ki is próbálták és eddig igazán senki sem állt negatívan a kütyühöz. Hat nap után én is meg vagyok elégedve vele, bátran merem ajánlani minden régi Nokiásnak és mindazoknak, akik egy jó okostelefont szeretnének maguknak.

Pintér Robesz

0 Tovább

Kórházi malware malőr

Úgy tűnik, hogy valami igen gonosz dolog történt, bár szerencsére nem Magyarországon. Ez persze nem vigasztalja az Atlanta közelében található Gwinnett Medical Center kórház munkatársait és pácienseit, mert a hír szerint egy nem valami jószándékú malware program túlterhelte a kórház számítógépes rendszerét. Biztonsági szakértőnk, Keleti Arthur mesélt az esetről a műsorban.

Nagyistók Tibor: Történt-e valami a betegekkel?

Keleti Arthur: Gyógyulgattak. Bár annyi mégis történt a betegekkel, hogy akiknek nem sürgősségi ellátásra volt szükségük, azokat a kórház kénytelen volt máshova irányítani. Tehát effektíve nem tudott úgy működni a kórház, ahogy kellett volna. A komputervírus megfertőzte a számítógépeket a kórházban, majd az informatikai rendszer tulajdonképpen leállt, mivel túlterhelte a rendszert a vírus által okozott nagymennyiségű adat. Volt egy ehhez hasonló eset egyébként körülbelül két hónappal ezelőtt: akkor Új-Zélandon egy mentőhálózatot üzemeltető szervezetet támadott meg egy vírus…

Nagyistók Tibor: Szándékosan idézik elő ezt a támadást?

Keleti Arthur: Nagy valószínűséggel ez nem hackerek műve, ugyanis ha az lett volna, akkor sokkal nagyobb kárt okoznak. Valószínűleg egy „kósza vírus” volt – furcsa, hogy pont egy kósza vírusról beszélünk egy kórházban, de hát a számítógépekkel nem foglalkoznak annyian, mint ahányan a betegekkel. Ez az esetből is tisztán látszik. És az látszik egy kimutatásban, amit az USA-ban végeztek pár héttel ezelőtt, hogy két éven belül minden egészségügyi intézmény tapasztalt informatikai biztonsági problémát… Azért itt én felvonnám a szemöldökömet. Ugyebár ma az átlagos vállalatok és intézmények tekintetében is igen jellemző az, hogy meg vannak győződve, hogy ha az irodai rendszerek relatíve jól működnek (most ebben az esetben azok se működtek jól!), akkor „biztos nem lesz baj az ipari rendszerrel!”, vagy ahogy szépen magyarul mondjuk, a core business-szel (a fő tevékenységgel) – márpedig azzal is gond lehet! Itt is lehet ezzel gond. Tehát amikor egy komputervírus bekerül egy kórházi informatikai rendszerbe, olyankor két dologtól félek. Az egyik az, hogy elvesznek adatok, vagy egészségügyi adatok kiszivárognak, amire nagyon sok példa volt. A másik pedig, hogy ezekben a modern kórházi eszközökben már informatikai elemek működnek. Ahogy most már otthon a kenyérpirítónkban is számítógép működik lassan, így már ezekben az eszközökben is, elég régóta. És hiába jóminőségű gyártmányok ezek, hiába tesztelik az eszközöket, a biztonsági problémákra, sérülékenységekre azért gyakran érzékenyek. Tehát én jobban félek attól, hogy megáll egy művese-eszköz, rosszul működik az anesztéziának valamilyen gépe, kialszik a lámpa a műtőben, mert elektronika irányítja, és nem úgy működik, ahogy az kellene. Tehát ez egy komoly veszély. Magyarországot én abból a szempontból féltem, mert a kórházi informatikán az egészségügyben soha nem volt igazán nagy hangsúly.
Egy évvel ezelőtt készítettem interjút hackerekkel: órákon keresztül beszéltek arról, hogy hogyan futtatnak torrent szervereket kórházi tűzfalakon és így tovább… Tehát egy eléggé szegényes képet látunk itt kibontakozni.

Bódi Zoltán: De ha korábban azt említetted, hogy valószínűleg ebben a konkrét esetben egy kósza vírus volt – nem egy megszervezett hacker-támadás – egy ilyen kórházi informatikai rendszerbe hogy kerülhet be egy kósza vírus?

Keleti Arthur: Pont úgy, ahogy a te otthoni rendszeredbe. Tehát például a titkárnő jön be, hozza magával a pendrive-ot – mellesleg nem lehetetlen, hogy hazavitte a kórházi adatokat, a betegek Excel-táblájával együtt és otthon mondjuk javítgatott és aztán visszavitte…

Nagyistók Tibor: Jó, de hát az „hermetikusan” le van zárva az ipari rendszertől

Keleti Arthur: Mi van lezárva?

Nagyistók Tibor: A titkárnő gépe és a nagy adatbázis.

Keleti Arthur: Dehogy van lezárva! Ez ugyanaz a rendszer. Ne legyenek illúzióink, itt nincsenek ilyen „hermetikus” lezárások. És sajnos, mivel a magyar egészségügyben eleve igen kevés pénz van, nyilván ezekre a rendszerekre, amelyek úgy ahogy működnek, általában utoljára jut pénz. Tehát az, hogy ezek biztonságosak legyenek, hogy az adatvédelemre odafigyeljenek, az nyilván egy olyan faktor, hogy „hát így is megy, nem? Akkor mi itt a probléma?”…Hát ez itt a probléma! Ha bekeveredik oda egy vírus, taccsra vágja az adatbázist, esetleg módosít adatokat és rossz esetben kiszivárogtat, elküldi valahova, mindig így kerülnek ki az adatok…

0 Tovább

Az okostelefon terjedése VII: mire használjuk? (Befejezés)

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét. Befejező rész.

Ahogy láthattuk korábban a felhasználókat nem a telefon operációs rendszere érdekli igazán. Számukra – érthető okokból – a használhatóságon van a hangsúly. A közeljövőben emiatt várható, hogy a készülékgyártók és a mobiltelefon szolgáltatók a mobil platformokat is márkázottan kommunikálják majd idehaza, mivel egyre fontosabbá válik, hogy a felhasználóknak milyen telefonja van, Symbian-os, Androidos, Windows Phone-os vagy iPhone. Ennek ugyanis komoly hatása lesz arra, hogy mire tudják majd használni a zsebükben lapuló „kütyüt".

Alapvető átalakulás előtt áll a mobiltelefon-használat is, de fontos, hogy a kutatási eredmények szerint egyelőre még a régi használati módok dominálnak: 2011 tavaszán a magyar mobiltelefon tulajdonosok többsége heti rendszerességgel használta készülékét telefonálásra, SMS-írásra, ébresztésre, számolásra, naptár nézegetésre – tehát a megszokott klasszikus dolgokra.

A legkedveltebb tíz tevékenységet tekintve meglepő módon alig van eltérés az okostelefon használók és az okostelefont elutasítók (nincs neki ilyen készüléke és nem is szeretne a közeljövőben) között, egyelőre szinte csak az intenzitásban lehet tetten érni különbségeket. Az egyetlen érdemi különbség, hogy az internet használata helyett az okostelefont elutasítók inkább rádiót hallgatnak:

A 10 leggyakoribb mobiltelefon aktivitás hetente

A 10 leggyakoribb mobiltelefon aktivitás hetente (Ipsos, 2011)

Ipsos, 2011. februári adat (18+ rendszeres internetezők)

Az újfajta, okostelefonokra jellemző alkalmazásmódok tehát még nem terjedtek el igazán széles körben – mint amilyen a böngészés, levelezés, alkalmazások letöltése, könyvolvasás, RSS, blogolás. Azonban fokozatos térnyerésük várható, ahogy az alkalmazások letöltését lehetővé tévő platformokat használó okostelefonok elterjednek. Ennek következtében megsokszorozódhatnak a telefonnal végezhető tevékenységek, így a telefon aktív használatával töltött idő megnövekedésére lehet számítani. Egyre többen, egyre többféle módon és egyre több helyzetben fogjuk a mobiltelefonunkat használni.

Az adatokat egyetlen mondatba sűrítve elmondható tehát, hogy az okostelefonok, mint eszköz gyors elterjedését jelzik előre, de a használati szokásokat tekintve lassabb változásokra kell számítani.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

Az okostelefon terjedése IV: az okostelefon fogalma

Az okostelefon terjedése V: mi a helyzet Magyarországon?

Az okostelefon terjedése VI: az android éve

0 Tovább

Eye candy, vakulj paraszt system és ami ezután jön

A napokban egy nagy elektronikai áruházban sétálgattam, mert volt egy szabad órám, amit mással éppen nem tudtam eltölteni. Megakadt a szemem egy Skullcandy nevű márkaneven, ami fejhallgatóknak, headseteknek a márkaneve. A kifejezés tökéletes képzavar, voltaképpen egy igen összetett képi kifejezés, ami lefordíthatatlan (a skull 'koponya' és a candy 'cukorka' összetétele. Erről jutott eszembe ennek a kifejezésnek a motivációja, a mintája, ami viszont már jóval közismertebb a szoftveres világban.

 

Image: Karen Shaw / FreeDigitalPhotos.net

Eye candynek szokták angolul nevezni azokat a vizuális effektusokat, amelyek szépek, látványosak, de ezenkívül nem adnak hozzá a szoftverhez semmilyen hasznos tulajdonságot. Már amennyiben a szépség, a vizuális funkció, a gyönyörködtetés nem hasznos. Ez a képi kifejezés szó szerint lefordíthatatlan (’a szemnek való cukorka’), a jelentését így lehet körülírni: ’a szemet rabul ejtő látványosság’. A metafora központi eleme a cukorka (candy) rabul ejtő íze, hatása, amely voltaképpen fölösleges, mert jellemzően nem hasznos táplálék. Magyarul egészen másképpen fejezzük ki ezt a jelentéstartalmat. Körülírhatjuk az eye candyt a szemfényvesztés, a csillogó-villogó, a csicsás, a csicsa-micsa kifejezésekkel. Érdekes fejlemény a csili-vili ikerszó, amely a csillogó-villogó alak egyszerűsödött, divatosan rövidült változata.

 

A magyar linuxos körökben az eye-candyhez hasonlóan elterjedt még a VPS – Vakulj Paraszt System. Borek András barátomtól ismerem ezt a kifejezést, amelyről a magyar linuxos világ nagy webhelyén, a hup.hu oldalon Micskó Gábornak (treynek) erről a témáról komplett sorozata volt még a kétezres évek közepén. Abból az időből származik a vakulj paraszt system, amikor először jelentek meg a nagyon látványos ablakkezelők a Linux rendszerekben (Beryl, Compiz). Ezek jóval a Windows Vista előtt már lehetővé tették a rongyként lebegő ablakokat vagy a vízbe dobott ablak keltette hullámzást, a 3D-s forgó látványelemeket és még sok mást. Valóban nagyon látványosak és szépek ezek a VPS-nek nevezett látványelemek, de ezenkívül semmi gyakorlati hasznuk nincs (ugyanúgy, mint az eye candynek). A VPS-t az informatikai körökben divatos, praktikus hárombetűs rövidítések típusa motiválta. Mellesleg a rövidítések alkalmasak a szépítésre, eufémiára, vagyis egyáltalán nem durva a stílusa a VPS-nek, míg a Vakulj Paraszt System-ben található paraszt ebben a környezetben sértő lehet, és a szerkezet összességében erősen gúnyos szemléletet mutat. Hozzáteszem, hogy a VPS rövidítés után mindig célszerű kiírni zárójelben a feloldást is (vakulj paraszt system), mert a VPS egyébként a Virtual Private Server ('virtuális szerver') rövidítése.

 

Bódi Zoltán
2 Tovább

A Windows telepítő, ami a Linuxot másolja

Végre a Windows felhasználók is élvezhetik a programok telepítésének a legegyszerűbb módját, a csomagkezelést.

A nem Windows-os világban már nagyon régen rájöttek arra, hogy a programok letöltése, telepítése, eltávolítása vagy frissítése igazából csak púp az egyszeri felhasználó hátán. Ez az a dolog szerintem, amit a kékhalál után a legtöbb ember elátkoz, ha számítógép kerül a keze közé. A különféle Linux disztribúciókban szinte minden alkalmazást, amit egy felhasználó csak el tud képzeli, ilyen csomagkezelővel telepítünk, vagy távolítunk el. Ezekben a csomagkezelőkben nincs más dolgunk, mint megjelölni azokat a programokat amiket szeretnénk telepíteni, vagy eltávolítani, a többit a kezelő elvégzi a háttérben. Valaki nagyon felbosszanthatta magát a Windows programtelepítésén és eltávolításán és létrehozta az

Npackd

névre (ejtsd: unpacked) hallgató csomagkezelőt. Ha letöltöttük a programot, akkor még egyszer a hagyományos módon telepítjük, majd minden mást a csomagkezelőn keresztül. A használata olyan egyszerű mint a faék, mint ahogy az a lenti videón is látszik:

Az egyszeri ember csak kiválasztja a listából mi kell neki, majd a program letölti a telepítőkészletet és telepíti a kiválasztott alkalmazást. Amit ilyen módon telepítettünk, azt ugyanilyen módon is kell eltávolítani, azaz az Npacked segítségével.

Annak ellenére, hogy egy nagyon friss programról van szó, már több mint 200 főleg nyílt forráskódú programot lehet ezzel beszerezni, melyek között ott vannak azok a kedvencek is amiket egy frissen telepített gépre egyből feltelepítünk. Néhány "kötelező" alkalmazás ami már elérthető az Npackd segítségével és amiket mi is nagyon szeretünk és már sokszor ajánlottunk:

  • Notepad2 és Notepad++: a fapadosnak látszó szövegszerkesztők
  • Pidgin: a chat program minden protokollhoz
  • AVG, ClamAV: antivírus programok
  • Firefox, Chrome és Opera: webböngészők
  • DropBox: tár a felhőben
  • Npackd: a program maga :-)
  • OpenOffice: irodai programcsomag
  • VLC: a média lejátszó bármihez
  • KeePass: a jelszó menedzser

 

Amit a program ezeken kívül még sok egyéb kényelmi funkciót is kínál:

  • Frissíti a vele telepített programokat
  • A telepítés a programok eltávolítása a háttérben zajlik a felhasználó beavatkozása nélkül
  • Ha egy programnak valamilyen speciális komponensre van szüksége akkor ezt a függőséget automatikusan kezeli a hiányzó komponensek automatikus telepítésével
  • Ugyannak a programnak akár több verzióját is telepíthetjük egyszerre egymás zavarása nélkül
  • Rendet rak a főmenüben maga után

 

Egy dologra oda kell figyelni a használat során, mégpedig arra, hogy amit ezzel az alkalmazással pakoltunk a képünkre, azt véletlenül se a Vezérlőpulton keresztül távolítsuk el, hanem az Npackd-el!

 

1 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek