Már évek óta gondolkodom azon, hogy beszerzek egy Windows-t futtató tabletet. 2010 decemberétől közel két évig használtam egy első generációs Galaxy Tabot, aztán 2012 novemberétől mostanáig egy első generációs iPad Minit. Most végre alkalmam nyílt rendesen kipróbálni egy Surface Pro-t, hetekig nyüstölhettem. A Microsoft a Windows a 8.1-gyel végre megérkezett a tablet korszakba. Engem meggyőzött, így ezt a blogposztot már egy Asus Transformer Book-on írom, amit egy hete vettem meg – ez az eddigi legjobb tabletem.
De vissza a Surface Pro-hoz: a Pro 2 egyik legdrágább modelljét volt szerencsém tesztelni, ami már nem is annyira tablet, mint inkább egy érintőképernyős ultrabook. Azoknak, akik nem szeretik ezeket az új „menő” kifejezéseket: a Surface inkább egy hordozható számítógép és nem egy tablet, nem csak az árával, hanem a felépítésével, súlyával, teljesítményével is a laptopokkal versenyzik, viszont akár érintőképernyős tabletként, fizikai billentyűzet nélkül is használható.
Az első bekapcsolás után beállítottam a gépen a saját profilomat (beléptem a meglévő Windows 8 fiókommal), amire a Pro 2 megkérdezte, hogy új gépként akarom-e használni ezt a gépet, vagy a meglévő Windows gépemmel azonos módon. Miután az utóbbit választottam, telepítette a Metrós programokat, bár nem mindet, de főleg az Asztalon lévő programokat kellett ezen a gépen is manuálisan telepíteni például a Chrome-ot, Evernote-ot, Total Commandert... A saját korábbi fiók használata számos előnnyel járt, például, tudta az összes olyan hálózatnak a wifi jelszavát, ahol a másik gépen használt profilommal már előfordultam, így nem kellett úja beírni ezeket.
Pár perc használat után az az érzésem alakult ki, hogy a Surface Pro 2 nekem, a 7 collos tablethez szokott felhasználónak egyszerűen túl nehéz, vastag és szögletes. Igaz, ennek jóval nagyobb, 11 collos a kijelzője, viszont ez pont nem az a méret, amit a metrón az ajtóban állva előveszel (ahogy a korábbi tábláimmal szoktam), de például buszon ülve még a fizikai billentyűzetével is használtam rendszeresen. A viszonylag nagy méret hátránya, hogy fektetett üzemmódban nehéz a virtuális billentyűzeten gépelni, mert túl széles, egyes billentyűk messze vannak egymástól. Emiatt van speciális, két oldalra széthúzott billentyűzet a képernyőn, ami valamennyit segít a dolgon, de így sem tökéletes a gépelés élménye. Ha már billentyűzet: ha magyarra van állítva a nyelv, akkor a fizikai billentyűzeten is magyar karaktereket tudunk bevinni, csakhogy a billentyűzet kialakítása nem lokalizált (feltehető egyébként, hogy a billentyűzet lokalizálása miatt nem vezetik be a magyar piacra a Surfacet – egyszerűen túl kicsi a várható kereslet egy ilyen gép iránt idehaza, ezért nem éri meg megcsinálni).
A gépen be lehet állítani, hogy minden bekapcsolásnál és alvásból való ébresztésnél kérje-e a jelszót a fiókba való belépéshez. Érdemes a beállítások menüben a szokásos jelszón túl egy gyors bejelentkezést lehetővé tévő PIN-kódot is megadni, mert a hosszú fiók jelszót nem igazán jó beírni tablet üzemmódban a képernyőn, még úgy sem, hogy a virtuális billentyűzet két oldalra széthúzva kirakható a képernyőre. Alvásból egyébként meglepően gyorsan feláll a gép, gyakorlatilag kevesebb, mint egy másodperc alatt magához tér – hibernálásból egy kicsivel több idő kell neki, de ez sem hosszabb pár másodpercként. Ez viszont közelíti a gépet a tablet élményhez. A teljes kikapcsolás utáni bekapcsolás sem a szokásos több perces művelet, amihez a Windows esetében hozzászokhattunk az elmúlt évtizedekben. Nem mértem össze, de érzésre a Surface gyorsabban feláll bekapcsoláskor, mint például az iPad Minim.
A nagyobb képernyőnek ugyan hátránya, hogy virtuálisan nehezebb gépelni rajta, viszont a Metro felület bizonyos esetekben felajánlja az osztott képernyő használatát, ami nagyon praktikus, például a Metro-s levelező program, a Posta használata ilyen: ha egy levélben linkre kattintunk és az alapértelmezett böngésző az Explorer, akkor a linket jobb oldalon a képernyő másik felén nyitja meg a rendszer, miközben a levelek is láthatóak maradnak bal oldalon. Ha az alapértelmezett böngésző csak Asztal üzemmódban fut, akkor viszont ott nyílnak meg a linkek és ez a funkció elveszik, így a saját Asus gépemen már nem is telepítettem a Chrome-ot.
Nagyon jól integrálták a megosztás funkciót is a rendszerbe, a jobb oldali menü (amit a képernyő jobb széléről elhúzva lehet elérni), tartalmaz egy megosztás ikont, ami bele van kötve a telepített programokba, nálam például ezek a Facebook, twitter, levelező és Evernote, de a megosztásra gyakran használt e-mail címeket külön is felajánlja a rendszer. Ezzel nálam egy nagy piros pontot szerzett a Windows 8, az Androidban is jól lehet megosztani, az iOS-ben a böngésző olvasó módját imádom nagyon az e-mailes megosztás miatt, a Windows másképpen oldotta meg ezt, de ez mindenhonnan elérhető, nem csak böngészőből (viszont onnan külön is).
Sajnos az Office-t nem igazán tudtam kipróbálni a Surfacen-en, mivel nem géphez kötött az Office licensz-kódja, hanem profilhoz. Így ugyan volt a gépen például Word, Excel és Power Point is, de azokat csak korlátozottan tudtam használni. (Azóta az Asuson, amihez ingyen járt Office licensz, már nyüstölöm az Office-t is.) Nekem nagyon fontos, hogy dolgozom is a tableten, dokumentumokat olvasok, változáskövetővel véleményezek, módosítok, továbbosztok. Sajnos ennek kezelésére sem az Android, sem az iPad nem alkalmas, így ezek a dolgok mindig halasztódtak és feltorlódtak. Windows-os táblával ennek vége. Viszont ez azt is jelenti, hogy a 7-8 collos méretről le kellett mondanom. Egy Word doksi véleményezése 10 coll alatt szemkifolyást eredményez, mert egyszerűen nem fér rendesen a képernyőre. Az én véleményem az, hogy a Windows Tablet 10 collon a legideálisabb, az alatt túl kicsi az osztott képernyőhöz, a dokumentumokkal való munkához, e felett meg túl nagy a virtuális billentyűzettel való munkához és nehéz a fizikai billentyűzet nélkül csak tabletként használni.
Pozitív volt a OneDrive (leánykori nevén SkyDrive) használata: az egyszerű beállítások után minden felhőben lévő anyagom elérhetővé vált a gépen, akár offline is (persze ez Dropbox-szal is megoldható, de a Windows Phone miatt én a OneDrive-ot preferálom mivel azt jobban integrálták a telefonos rendszerbe).
Negatívum viszont, hogy a két korábbi tabletemhez képest a Surface baromira zabálta a mobil netet (az Asus szintúgy), képes volt fél óra alatt több mint 100 megát megenni, miközben csak a csempés levelezőt és a Chrome-ot használtam. Így az egyébként nem kevés másfél gigás havi keretemmel komolyan takarékoskodni kellett. További rossz pont, hogy elég gyenge a gyerekeknek szóló játék felhozatal, összevetve a másik két tablet rendszerrel (iOS és Android), bár két játék is volt (a Toddler Tales és a What’s that sound), amivel szívesen játszottak a csemetéim. Pozitív viszont, hogy mivel fut a Flash a gépen, Windows-os táblán lehet például Farmerámázni, ami újabban megint mánia a családban a gyerekek körében.
Nagy szívfájdalmam – amire még egyelőre nem sikerült rájönnöm, bár dolgozom rajta, hogyha a leveleimet szinkronizálta a csempés rendszer alatt lévő Posta, akkor az ugyanabban a fiókban lévő naptárat miért nem sikerül neki a Naptár alá bepakolnia.
Előny viszont, hogy a Surface-n van normál méretű USB csatlakozó, ahova például egeret lehet csatlakoztatni, így viszont érthetővé válik a Surface mérete: gyakorlatilag laptopként használható a saját billentyűzetével, miközben külső egér van rádugva. Az Asusomhoz, amin szintén van normál és mini USB meg saját billentyűzet és mini HDMI, vettem egy USB-hubot meg egy HDMI átalakítót és gyakorlatilag „dokkolhatom” a gépet, tehetek rá külső monitort, billentyűzetet és egeret, így teljes értékű munkaállomásként használhatom.
Nem ragozom tovább: mindent összevetve a Windows 8.1 abszolút táblára érett rendszer, ami remekül ötvözi egy számítógép és egy táblagép előnyeit. Meg kell ugyan tanulnunk, hogy mit hogyan érünk el ezen a rendszeren, de egy pár órás-napos tanulás után egy nagyon jól élhető, szerethető rendszert kapunk. Úgyhogy én beruháztam és vettem is egy ilyen táblát. Pár apróságot leszámítva imádom, a korábbi tabletekhez képest is hatékonyabban tudok dolgozni vele, miközben a szórakozásról sem kellett lemondani.
(A teszthez a magyarországi Microsoft biztosította a Surface Pro 2-t.)
Utolsó kommentek