Netidők Blogtársaság

A digitális szakadékról rendszerint az internetet használók és a nem használók közötti szakadék jut az eszünkbe, valójában ez a fogalom legalább öt dolgot takar. A héten három olyan élmény is ért, ami ezt az egyébként általam régen gyakran használt fogalmat ismét az előtérbe tolta és leginkább az országok közötti szakadék jellegére mutatott rá.

Szóval mi is az az öt dolog, amit a digitális szakadék jelent? Először is az országok, világrégiók, a fejlett és fejlődő világ közötti különbségeket a digitális eszközök elterjedtségét, hozzáférhetőségét és használatát illetően. Másodszor – immár az egyes országokon, társadalmakon belül – az eszközökhöz hozzáférők és nem hozzáférők közötti szakadékot (ezt hívjuk hozzáférési szakadéknak). Harmadszor az eszközöket ténylegesen használók és nem használók közötti különbséget (ezt hívjuk elsődleges digitális szakadéknak) – mert nem elég hozzáférni az eszközökhöz, ha nem használjuk azokat. Negyedszer a használók közötti eltéréseket – mert ugyanazokat az eszközöket eltérő módon használjuk (ezt hívjuk másodlagos digitális szakadéknak). Végül, ötödször, egyes amerikai politikusok a ’90-es években Mercedes-szakadékról beszéltek a digitális szakadék kapcsán, amivel arra kívánták felhívni a figyelmet, hogy nem biztos, hogy a digitális szakadék csökkentése kiemelt szociálpolitikai feladat kellene, hogy legyen (mert ugyebár mindenki szeretne Mercedes-t, de nem lehet mindenkinek és nem állami feladat ennek orvoslása – tehát mindenki szeretne internetezni, de nem tud, viszont ez szerintük nem állami probléma).

Az elmúlt 15-20 évben persze megcáfolták a Mercedes-szakadék megközelítést, igenis fontos, hogy foglalkozzon a politika is a kérdéssel. Ugyanakkor az internet terjedésével egyre gyengült a digitális szakadék diskurzus, ma már sokkal ritkábban beszélünk róla, mint például amikor kiemelt kérdés volt az internet elterjesztése Magyarországon. Ettől még a jelenség persze létezik, amire a héten három dolog is felhívta a figyelmemet.

A napokban jelent meg a World Economic Forum éves jelentése, a Global Information Technology Report (GITR), amely a világ legnagyobb, országokat összehasonlító és rangsoroló jelentése (idén 142 ország adataival). Ez bemutatja, hogy továbbra is jelentős különbségek vannak az országok között az információs technológiák alkalmazása terén és egyéb fontos kapcsolódó területeken (mint az oktatás, gazdasági vagy jogi környezet). Magyarországon például igen gyorsan és könnyen lehet vállalkozást indítani (hazánk 8. a 142 ország közül e tekintetben), a digitális tartalmak hozzáférhetősége jó (21. hely) és nemzetközi összevetésben is kevés az analfabéta (13. hely). Viszont a jogi rendszer hatékonysága az új területeken hagy kívánnivalót maga után (119. hely), nagyon kevés a kockázati tőke (117. hely), túl magasak az adók (112. hely) és ritka a munkavállalók továbbképzésen való részvétele, tehát az élethossziglani tanulás (111. hely). Mindez arra mutat rá, hogy az egyes országok teljesítménye nem csak önmagában érdekes, hanem a többi országgal való összevetésben nyeri el értelmét. Nem csupán országon belül, hanem országok között is érdemes követni a digitális szakadék (vagy inkább többes számban szakadékok) alakulását. Ehhez pedig kiváló eszköz az évről-évre megjelenő GITR.

Szintén pár napja jelent meg az Ipsos (a kutatócég, ahol dolgozom) több sajtóhíre is, amely 24 ország internetezőire vonatkozóan közölt adatokat. Az adatokból jól látszik, hogy érdemi különbség van az országok között a tekintetben, hogy mire és hogyan használják a lakosai az internetet. Magyarország például világbajnok e-mail használatban és az elsők között van az internet személyes szórakozásra, kikapcsolódásra, hobbira való használatát illetően, de például a videójátékok használatát tekintve hátul kullogunk. Mindez arra hívja fel a figyelmet – ami sokszor elsikkad vagy mondhatni nem látható számunkra -, hogy másképpen használjuk az internetet az egyes országokban, ami teljesen eltérő piaci lehetőségeket ad a vállalkozásoknak, eltérő környezetet jelent a (sokszor multi) hirdetőknek és másfajta beavatkozásokat igényel a politikától. A helyhez kötött csőlátásunkból viszont az fakad, hogy erről elfelejtkezünk és sokszor azt hisszük mindenhol ugyanúgy működik ez a világ, a máshol működő dolgok könnyedén átültethetők a helyi viszonyokra.

Végül a harmadik élmény: a héten a digitális szakadékról tartottam órát a gazdaságinformatika mesterszakos hallgatóimnak, ahol arról beszélgettünk, hogy vajon létezhet-e társadalmi egyenlőtlenségek nélküli világ (arra jutottunk, hogy az emberek különbözősége okán erre szerintünk nincs esély – ezt itt most nem fejteném ki), illetve hogyan hathat a társadalmi egyenlőtlenségekre az informatika. Meglepő, de nem biztos, hogy csökkenti az eleve meglévő társadalmi különbségeket az internet vagy az okostelefon. Ami pedig az országok közötti különbségeket illeti, olybá tűnik, hogy az elmúlt húsz évben, miközben folyamatosan zárkózik fel a fejlődő világ, a fejlett országok mindig megtalálják azokat az új területeket, ahol újra hatalmas előnyökre tesznek szert. Az országok közötti digitális szakadék tehát folyamatosan újratermelődik, érdemes odafigyelni rá.

Pintér Robesz

[UPDATE: a jelentés nem új, már korábban megjelent, bővebben a poszt utáni kommentben.]

435 oldal, 150 partnerintézet, 138 ország, 71 mérőszám, 10,5 mega és 10 év. Megjelent az INSEAD és World Economic Forum (WEF), 10., jubileumi jelentése a világ információs technológiai (IT) felkészültségéről (Global Information Technology Readiness – GITR). Az ún. readiness felmérések azonos módszertannal vizsgálják meg valamennyi, a vizsgálatban részt vevő ország IT felkészültségét, így remek lehetőséget adnak a méricskélésre és az összehasonlításra. Ezúttal a világ GDP-jének 98%-át adó 138 ország került be az anyagba.

Az idei jelentés három nagy részből épül fel, az elsőben tanulmányokat találunk az infokommunikáció fontosságáról, elmúlt tíz évéről és a jövőben várható fejlődésről. A második 150 oldal az egyes országok teljesítményét bemutató egy oldalas összegzésekből (country/economy profile) épül fel, végül az utolsó kb. 100 oldal a felhasznált adattáblákat mutatja be.

Az országokat rangsoroló lista ezúttal 71 faktort vett figyelembe, amelyek az egyének, üzleti szektor és kormányzat teljesítményét írja le és összegzi végül egyetlen számba, amely azt hivatott kifejezni, hogy az adott ország mennyire felkészült jelenleg az információs korszakra. Az egyes országok helyezése azon múlik, hogy milyen a környezet az infokommunikációs eszközök fejlődése és terjedése szempontjából (pl. szabályozás, nyitottság stb.); milyen mértékben felkészült és nyitott a társadalom az IT eszközök terjedésére; végül éppen most mennyire használja a három említett szereplő az IT eszközöket.

A lista élén megszokott módon a skandináv országokat, az USA-t és néhány ázsiai valamint nyugat-európai országot találni. Másodszor végzett az első helyen Svédország, de a top10-ben van Finnország (3.), Dánia (7.), és Norvégia (9.) csupán Izland (16.) csúszott ki onnan. Az első 20 között 11 európai országot találni, az északi országok mellett Svájc (4-ik) és Hollandia (11.) szerepelt a legjobban. Ázsiából Szingapúr (2.), Tajvan (6-ik) és Dél-Korea (10.) fért bele a top10-be. Japán a 19., míg Kína a 36. helyen található, India pedig a 48.. A legjobb dél-amerikai ország Barbados (38.), Afrikából pedig Tunézia az első 35. helyezésével. Közel-Keleten Izrael végzett az élen (22.), míg Kelet-Európában Észtország (26.) diktálja az iramot, Szlovénia (34.) és Csehország (40.) előtt. Magyarország éppen belefért a top50-be (49., hajszálra azonos teljesítményt nyújtva Indiával és Mauritiusszal) – az EU-tagállamok közül mögöttünk található Olaszország (51.), Lettország (52.), Lengyelország (62.), Görögország (64.), Románia (65.), Bulgária (68.) és Szlovákia (69.). Az összes ország közül Csád végzett a legutolsó, 138. helyen. (Aki szeretné jómaga is végigbogarászni az országok rangsorát az a jelentés XIX. oldalán, az ingyenesen letölthető PDF 21. lapján megteheti.)

Magyarország Kelet-Európában továbbra is a középmezőnyhöz tartozik – elmondható, hogy nagyjából tíz éve (mióta megjelenik az a jelentés-sorozat) nem sikerül előrébb lépni innen. A fejlődés persze folyamatos idehaza, de nem zárkózunk fel, hanem legfeljebb csak tartjuk az iramot – lassan azonban ennek is illik örülni. Az Unióban az utolsó harmad eleje táján állunk.

A jelentés legnagyobb részét az egyes országokról szóló ország-profilok adják. Megnézve Magyarország teljesítményét (PDF 236. oldal) azt látjuk, hogy 2009-2010 táján egy kisebb döccenés után romlott az ország teljesítménye, míg előtte egy magasabb szinten stagnált. Az egyre rosszabb helyezéseknél figyelembe kell venni, hogy folyamatosan egyre több ország szerepel a listában, de még így is érezhető, hogy lassacskán hátrébb sorolódunk. Ami azonban szemet szúr, hogy az ország „bizonyítványa” mennyire egyenetlen, néha a legjobbak, néha a legrosszabbak között találni minket és ez adja ki együttesen a közepes teljesítményt.

A 71 vizsgált területből két indexet emelnék ki (a legjobbat és a legrosszabbat): egy vállalkozás elindításához szükséges idő: 4 nap, amivel a világon a 6. legjobb helyezést érjük el. A másik pedig: Magyarország a 137. helyen található az adózás mértékét és hatását tekintve – vagyis az utolsó előtti helyen. Egy kivételtől eltekintve a világ bármely másik vizsgált országában jobb az IT adózási környezete, mint hazánkban – a szektort sújtó különadónak köszönhetően. Mind a két tényező másképpen nézett ki még pár éve, nehezebb volt vállalkozást indítani, de jobb volt az adózási környezet. Mindez azt mutatja, hogy van lehetőség javítani és rontani is a teljesítményünkön. Csak rajtunk áll. A GITR jelentés haszna, hogy mindehhez tükröt is tart, hogy lássuk miben vagyunk erősek, mik a gyengéink – sőt, azt is megmutatja, hogy a versenytársainkkal kapcsolatban mi a helyzet, igaz ők is látják rólunk ugyanezt.

Pintér Robesz

Két hónap van hátra a műsorunk 16. születésnapjáig. Gondoljuk át együtt, hogy hol tartunk, merre haladunk! Ezúttal tehát beavatom a közönségünket abba, hogy mi foglalkoztat a Netidőkkel kapcsolatban. Az a szándékom, hogy a műsor alakításában figyelembe vegyem az olvasóink-hallgatóink véleményét.

Először is tisztáznunk kell, hogy mi változott a 16 év alatt. A műsorunk indulásakor még 20-30 ezer személyi számítógép volt összesen az egész országban és a mobiltelefont is „bunkofonnak” hívta a köznyelv, mert nem volt még mindenki számára elérhető eszköz. És ezek csak a számszerű jellemzők. A fejekben nagy volt a zűrzavar és a félelem a számítógéppel kapcsolatban, naponta jelentek meg az újságcikkek az internetes bombareceptekről és arról, hogy a hálózat hogyan idegeníti el egymástól az embereket. Most, 16 évvel később már egész más a helyzet, túlzás nélkül mondhatjuk, hogy őrületes mértékű változás következett be. Az internet ma már a magyar társadalom többsége (55-60%) számára a hétköznapi valóság része, a közösségi oldalak hozzák egymáshoz közel az embereket és kis túlzással mondhatjuk, hogy mindenkinek van telefonja. Azért kis túlzással, mert azért ma is vannak olyan tagjai a magyar társadalomnak, akik számára nem reális a mobiltelefon még a mai árak mellett sem, hiába tart a mobilpenetráció már bőven 110% felett. De a lényeg: a Netidőknek ma már nem lehet ugyanaz a célja, mint volt az indulásnál, hiszen a digitális világgal kapcsolatos félelmek és a tudatlanság nagy része mára a múlté.

Nyugodtan feltehetjük a kérdést, hogy van-e még ebben a helyzetben egyáltalán bármi értelme a Netidők műsornak (és a hozzá tartozó felületeknek, ennek a blognak és az online hangarchívumunknak helyet adó weboldalnak), vagy pedig abba kellene már hagyni?

Szerintem még nem értünk annak a fejlődési folyamatnak a végére, amire Nyírő András azt találta mondani másfél évtizeddel ezelőtt, hogy digitális forradalom. Persze, a net, a mobil és a számítógép elterjedt, ez igaz. De ez még csak az eleje. Olyan ez a helyzet, mintha már átlátnánk, hogy hány hektár földet vonhatunk be a mezőgazdasági művelésbe, de egyelőre csak néhány zöldségfélét tudunk megtermelni a földünk egy kisebb részén, s közben kiderül, hogy még több hektár földünk van, amiről eddig nem tudtunk. A műsorban ma is sorra fedezünk fel újabb és újabb területeket, amelyek egy-egy szegletei a digitális világnak. Sőt, a műsor szerkesztőjeként azt kell mondjam, hogy az eltelt évek alatt a témakörök jócskán bővültek. Belakjuk az internetet, hódító útra indulnak magyar IT vállalkozások is, sőt hatással van a digitális világ a művészetekre, a közéletre, a vásárlásra, bankolásra, a tömegkommunikációra is stb.

Mi a feladatunk tehát? Az, hogy rácsodálkozzunk ezekre a területekre és aztán meg is mutassuk azoknak, akiket ez érdekel. Vagyis Önöknek, a mi közönségünknek. Közérthetően, vitatkozva, reagálva, praktikusan vagy éppen viccelődve. Mert hiszen ennyi év alatt, mint minden rendszeresen jelentkező médiaprodukciónak, a Netidőknek is kialakult egy állandó hallgatói köre, akik várják hétről hétre az újabb műsort. (A Facebook-on immár több mint 500 lájkolónk van, és érzékelhető abból is, hogy ha időnként elmarad egy-egy műsor, akkor azonnal kapom az okokat firtató hallgatói leveleket.)

Ettől függetlenül őszintén érdekel, hogy a bennünket követő kemény mag mit gondolhat arról, hogy merre érdemes mozdulnia a Netidők csapatának? Milyen témákról kellene beszélnünk? Milyen formában? A praktikus megközelítésekre van inkább szükség vagy a gondolkodtató összefüggésekre? A hangulat a lényeges vagy az információ? A társaságunk sokszínűsége a vonzó vagy az, hogy egyáltalán a digitális világról beszélgetünk? Aki szeretné megosztani velem az ezzel kapcsolatos gondolatát, az az e-mail címemet biztosan megtalálja a weboldalunkon.

Szilágyi Árpád

Ha tudod, mit takar a közösségi vásárlás fogalma, akkor bizony kisebbségben vagy – a netezők 57 százaléka ugyanis nem tudja, mit jelent, sőt 29 százalékuk még csak nem is hallotta a kifejezést.

Pedig a közösségi vásárlás már nem annyira újkeletű dolog: tavaly ősszel nálunk is elindultak az első, erre szakosodott weboldalak, és azóta jónéhány cikket is olvashattunk a témában. A dolog lényege, hogy az internetezők kedvezményes áron vásárolhatnak kuponokat bizonyos termékekre, szolgáltatásokra, amennyiben megfelelő számú érdeklődő jelentkezik az akcióra. Egyfajta csoportos kedvezmény eléréséről van tehát szó, amihez mindössze regisztrálni kell a közösségi vásárlás lehetőségét kínáló honlapok valamelyikén, és ha minket érdeklő ajánlattal találkozunk, akkor megvásárolhatjuk a terméket vagy szolgáltatást. A kedvezmény – és ezzel együtt a vásárlás – akkor realizálódik, ha a megadott idő alatt összejön a megfelelő számú vásárló. A közösségi jelző tehát kissé megtévesztő – az akciót igénybe vevőknek nem kell ismerniük egymást, és természetesen a megvásárolt szolgáltatást sem kell közösen igénybe venniük.

Merthogy a közösségi vásárlások célpontjában – ma még – elsősorban szolgáltatások állnak: éttermi fogyasztás, szabadidős- és sportprogramok, egészségügyi és szépségápolási szolgáltatások vehetők kedvezményesen igénybe.

Az NRC friss – az elmúlt héten végzett – felmérése szerint a hazai internetezők egynegyede regisztrált már valamelyik közösségi vásárló oldalon, de eddig csak kevesebb mint 6 százalékuk próbálta ki az internetes vásárlást. Rendszeres közösségi vásárlóknak azonban közülük is csak egy kisebb szegmenst tekinthetünk, ötnél többször ugyanis csupán egynegyedük vett igénybe valamilyen kedvezményt, míg ugyanennyien vannak, akik eddig mindössze egy alkalommal vásároltak valamelyik közösségi vásárló oldalon.

A kifejezetten közösségi vásárlásra szakosodott weboldalak közül a Kupon Világ és Bónusz Brigád a legismertebb: előbbit az internetezők közel 40 százaléka, utóbbit csaknem egyharmada ismeri, a közösségi vásárlást kipróbálók körében pedig mindkét oldalt közel 90 százalék ismeri. Az ismertebb oldalak közé tartozik még a Citibrands, a Napi Tipp és a Tsoonami is, ugyanakkor a hazai piac egyik úttörője, a Veddvelem.hu a kutatás eredményei szerint kevésbé van benne a köztudatban.

Természetesen az egyes oldalakat használók száma összhangban van az ismertségükkel. Legtöbben a Bónusz Brigádon és a Kupon Világon regisztráltak, és a vásárlók száma is ezeken az oldalakon a legmagasabb. Azt egyébként egyelőre nem mondhatjuk, hogy a hazai közösségi vásárlók a lehető legtöbb helyre beregisztrálva vadásszák a kedvezményeket, közel 50 százalékuk ugyanis csak egy vagy két oldalnak regisztrált tagja, kétharmaduk pedig csupán egyetlen oldalon próbálta ki eddig a közösségi vásárlást – annak ellenére, hogy ma már tucatnyi ilyen honlap csalogatja csoportos akciókkal a hazai internetezőket.

Pedig az igazi akcióvadászoknak érdemes több lábon állniuk, hiszen az akciók nyomonkövetése nem igényel különösebb aktivitást – e-mailen, de akár közösségi oldalakon keresztül is kaphatnak értesítést az aktuális ajánlatokról. Előbbi megoldás igen jellemző, utóbbi már kevésbé: e-mailből a vásárlók 90, közösségi szájtról egyharmaduk szokott tájékozódni. A vásárlók egy kis részére ugyanakkor az is jellemző, hogy barátaiktól, ismerőseiktől értesülnek az akciókról, esetükben tehát valóban van valamilyen közösségi jellege a csoportos kedvezmény elérésének.

És hogy mit vásárolnak a közösségi vásárlásra szakosodott honlapokon? Legtöbben éttermi fogyasztást és szépségápolási szolgáltatást vettek igénybe kedvezményesen. Előbbire 60, utóbbira 38 százalékuk vásárolt kupont, de a közösségi vásárlók több mint egynegyede vett igénybe kedvezményesen valamilyen sport- vagy szabadidőszolgáltatást (például mozijegyet) is.

A megkérdezettek többsége úgy véli, a közösségi vásárlás hatására az ember hajlamos kipróbálni új termékeket, szolgáltatásokat, és akár olyat is megvenni, amit amúgy nem állt szándékában. Általános vélemény ugyanakkor, hogy a közösségi vásárlás jó lehetőség a spórolásra – több mint 90 százalék ért egyet ezzel az állítással annak ellenére, hogy csak minden ötödik vásárló érzi úgy, hogy valóban sikerült pénzt megtakarítania. Ennél többen vannak viszont azok, akik saját bevallásuk szerint is többet költenek szolgáltatásokra, amióta kipróbálták a közösségi vásárlást.

Kurucz Imre

Persze, igen, ha van Nemzetközi Öltözz Ki Nap, Nemzetközi Párnacsata Nap (március 22.), van világnapja WC-nek, az élelmezésnek, a pinek, a dokumentumszabadságnak, a dadogás elfogadásának, az ölelésnek (július első szombatja), akkor miért ne lehetne napja a biztonságos internetezésnek?

Hajrá, védjük magunkat és gyermekeinket! De hogyan? És pontosan mi elől?

Oké, az én 5 és fél éves lányom még nem érdeklődik (és adja isten, hogy később se akarjon!) a fegyverek, a kábítószer és az anorexia iránt, de mivel már legalább 1 éve néha-néha odaengedjük a világhálóhoz (hadd férjen már ő is hozzá szegényke, ne csak mi ketten, az apjával!), szóval ő is leül néha, és természetesen tudja kezelni az egeret.

Leginkább a YouTube-ot nézi (imádja a zenét, kedvence Michael Jackson), ilyenkor mellette maradunk, hogy nehogy neki nem illő tartalomra kattintson az ajánlatok közül. A másik site, amit engedélyezünk, az az egyszervolt.hu.

No, akkor már tárgynál is vagyunk, mert éppen az egyszervolt.hu kapott kitüntetést Magyarországon (már sokadjára), most épp azért, mert biztonságos. Magyar Kiváló Online Gyermektartalom 2011 Díjban, és közönségdíjban is részesült. Jó az oldal, na!

A Safer Internet Day (SID) célja, hogy az Európai Unió Safer Internet Plus program akciótervének keretein belül felhívja a figyelmet az interneten leselkedő veszélyekre, így a zaklatásra, a gyermekpornográfiára és egyéb illegális vagy káros tartalmakra.

Pozitívum, hogy ilyenkor foglalkoznak azért az internetnek a tanulásban és oktatásban betöltött szerepével is.

„Az életed több, mint játék!” - ez volt az idei szlogen, és ezzel arra ösztönözték a fiatalokat (mert őket szólította meg a kampány), hogy vegyék közelebbről szemügyre a virtuális életüket.

Merthogy a fiatalok elég erőteljesen (és akkor finoman fogalmaztam) be vannak hálózva. A SID kampányának háttéranyagában például arra hívták fel a figyelmet, hogy:

· A játékosok átlagosan heti 8 órát töltenek online játékkal.

· A fiatalok naponta 2-3 órával kevesebbet alszanak, mit 10 éve.

· 2010 januárjában 18 millióan regisztráltak a Second Life oldalon.

· Az aktív Facebook felhasználók száma több, mint 500 millió, és havonta 700 milliárd percet töltenek a Facebook-on.

· 13 millióan játszanak a világ legnagyobb online szerepjátékával a World of Warcraft-tal.

· A sokszereplős online szerepjátékok (MMORPG) világviszonylatban 1.5 milliárd USD bevételt generáltak 2008-ban, és az előrejelzések szerint 2012-re ez a szám eléri a 2,5 milliárd USD-t.

· Az eladott virtuális áruk értéke 2009-ben kb. 18 milliárd USD volt.

Az idei Safer Internet Day néhány kiemelt üzenete a felhasználók számára:

· Az avatar, pszeudo vagy profiloldal nem véd pajzsként.

· Amit virtuális életedben teszel, hatással lehet a valós életedre is.

· Keress olyan virtuális világokat, amelyek nem ösztönöznek fogyasztásra!

Elgondolkodtató dolgok, nem?

Mert az rendben van, hogy én napi 8-12 órát ülök számítógép előtt, és ebből jónéhányat töltök a világhálón is - a munkámmal jár.

De az nem oké, hogy kevesebbet alszanak (feltehetően részben azért, mert ők is ülnek a gép előtt, facebookolnak, meg virtuális életet élnek), másrészt rengeteg pénzt is elköltenek az interneten.

Szóval igen, talán tényleg szükség van Biztonságos Internetet! napra is.

Most volt, kedden. És Te biztonságban voltál aznap a neten? Vagy éppen most, ebben a pillanatban?

És teszel azért valamit, hogy a gyerekeidnek is biztonságos legyen a világháló?

Kéky Kira