Netidők Blogtársaság

Vajon mit hozhat a jövő? Gyorsulni vagy lassulni fog a világ? Maradunk a Földön vagy meghódítjuk a világűrt? Szigetszerű marad a technológiai fejlődés vagy kezdetét veheti egy elképesztő technológiai integráció? És mi található mindezek metszeteiben?

A héten az információs társadalom és az IT jövőjéről beszélgettünk az egyetemi hallgatóimmal, aminek keretében készítettünk egy szcenárióelemzést. A futurológusok (jövőkutatók) által előszeretettel használt módszertan lényege, hogy a lehetséges jövőkből (amelyeknek végtelen számú fokozata lehet) néhány kulcs tengely mentén választanak ki néhányat és próbálják azon keresztül megragadni a várható jövő lényegét.

A szcenáriókészítés főbb lépései (röviden):

1. A főbb, a jövőt nézve meghatározó tényezők megtárgyalása, majd ezekből tengelyek meghatározása (a lehetséges ellentétes végpontok leírása). Érdemes olyan tengelyeket választani, amelyek egymástól függetlenek.
2. A tengely segítségével egy 3 dimenziós, 8 részből álló tér meghatározása, amely kiad 8 szcenáriót az egyes tengelyek megfelelő végpontjainak ötvözésével.
3. A 8 lehetséges jövő rövid jellemzése, lehetőleg beszédes nevekkel való elnevezése, hogy később könnyű legyen azonosítani őket és visszaemlékezni, hogy melyiknek mi állt a középpontjában.
4. Annak kiválasztása, hogy ezek közül melyik a legvalószínűbb (probable), melyik lehetséges (possible) és melyik a számunkra a legkedvezőbb (preferable) jövő.

Ezt követheti a szcenáriót készítők számára stratégia elkészítése a 3P számára (tehát a legvalószínűbb, a lehetséges és a legkedvezőbb forgatókönyvekkel számolva) – tulajdonképpen ez az értelme a szcenáriókészítésnek, hogy fel tudjunk készülni a jövőre. Komoly szcenáriókészítés rendszerint számba vesz még úgynevezett szélsőséges forgatókönyveket is (wild card), amelyeknek ugyan kicsi a valószínűsége, viszont, ha bekövetkeznek, azoknak óriási hatása van, így érdemes foglalkozni velük.

Az itt bemutatott szcenáriókat a Corvinus végzős gazdaságinformatikus hallgatóival készítettem információs társadalom órán. Először a három tengelyt választottuk ki 8-10 lehetséges tényező közül egy brainstorming keretben. Ezt követően szavazásos alapon végül a következő tengelyekre esett a választásunk, mint a 3 szerintünk legfontosabbra:

1. a technológia integrálódik, minden IT technológia összekapcsolódik egymással – a technológia fejlődése szigetszerű marad
2. maradunk a Földön – meghódítjuk a világűrt
3. a világ tovább gyorsul – a világ „lassul”, mivel egyre nagyobb értéket jelent, hogy ne rohanjunk, a lassulással az életminőség javítása a cél (hasonlóan a slow food mozgalomhoz)

A legvalószínűbb jövő szerint a technológia fejlődése továbbra is szigetszerű marad, maradunk a Földön és a világ tovább gyorsul („jelen” szcenárió). A lehetséges jövő szerint a technológia integrációja nő, sokkal jobban összekapcsolt lesz, maradunk a Földön és a világ tovább gyorsul („még több technológia” szcenárió). Végül a hallgatók számára preferált jövő az lenne, ha a technológiai integráció erősödne, maradnánk a Földön, de a világban megerősödne a slow mozgalom, tehát a technológia az életminőséget javítaná, nem a gazdasági verseny pörgését erősítené tovább („megfontolt élet” szcenárió).

A további öt szcenáriót is jellemeztük, amiben elképzelhető az „űr kolonizáció”, lassítással a „fenntartható fejlődés”, az „Űr-wellness” – ahol a világűr meghódítása az életminőséget szolgálja; a „Vissza a Holdra” és „Mars 2020”, utóbbi, mint a jelen egyfajta jövője, ahol pár éven belül űrhajósok mehetnek a Marsra (csak oda).

A stratégiakészítésről lemondtunk, viszont nagyon érdekes, hogy egy-másfél óra alatt mennyire elgondolkodtató képeket lehet felvázolni a jövőnkről. Azóta arra is rájöttünk, hogy egyes jövőképek nem csak a mi „radarunkon” tűntek fel, a Wall-e például az űr-wellness szcenárió disztópikus feldolgozásából indult ki és erre épített egy egész jó kis rajzfilmet. 

Pintér Robesz

Egy olyan világban, ahol mindig a legkisebb számít, kicsit fura valamiből a legnagyobbal kijönni. Íme a világ legnagyobb iPhone dokkolója, és az a pici izé a jobb felső sarokban az a telefon.

Akkor mégis mi van ebben a bazi nagy láda? A Wall of Sound 2.0 90x120 centiméteres, és csekély 44 darab hangszórót rejt, amelyeket bluetootth kapcsolaton keresztül ér el a telefon. Teljesítménye falrengető 8000watt.

"The Brothers Stockholm" nevű cég 6 900 dollárt kér érte. A Wall of Sound 2.0 megrendelhető jövő februártól.

Toochee, a Galaktikus

Egy vicces rövidfilm arról, hogy a megszokott mobiltelefonos funkciók, hogyan is működnének egy mobiltelefon nélküli világban: twitter, email, youtube, játékok...

Toochee, a Galaktikus

(via youtube)

Tegnap megnéztem az Álmodozások korát, Szabó István egy korai filmjét, amely a felnőtté válásról szól. A világmegváltó álmokról, a barátságról, a munkáról, az első alkukról, a szerelemről, a csalódásról (barátságban, szerelemben, munkában és egy kicsit az életben), az elmúlásról, a kitartásról és az összetartozásról. Remek film. Kár, hogy nem láttam hamarabb. Már a film közben, de a vége után méginkább azon járt azonban az eszem, hogy vajon a mai fiataloknak milyen álmok jutnak? Mi lenne a foglalkozása a főhősnek, az éppen frissen végzett elektromérnök Oláh Jancsinak, ha ma forgatnák a filmet? Mivel lehet(ne) ma megváltani a világot – vagy legalábbis megpróbálni – miről gondolhatják azt a fiatalok, hogy nyomot hagyhatnak vele a világban?

Persze számomra kézenfekvő a válasz, ami a ’60-as évek elején a rádió, a magnetofon vagy a hangtechnika volt, az 50 évvel később az internet, a számítástechnika vagy a mobiltelefon – legalábbis nekem (aki közel 15 évvel ezelőtt voltam annyi idős, mint a film szereplői). Abban viszont már nem vagyok biztos, hogy a most frissen végzett egyetemisták hasonlóan ambíciózusak és egyúttal naívak lennének, mint a film főhősei, tele világmegváltó álmokkal – ámbár ki tudja. Technokratának lenni azonban legalább annyira elfogadható választás lehet ma is, mint 50 éve. Miközben a világmegváltó politikai eszmék – mint amilyen a filmben éppen csak megjelenő kommunizmus – feltehetően teljesen elvesztették a fiatalok számára az összes vonzerejüket, a technikába vetett hit semmit nem vesztett a fényéből. Sőt. Továbbra is lehet hinni abban, hogy a technika képes jobb hellyé tenni a világot, lásd például a „Facebook forradalmat”, a kalóz pártok népszerűségét, vagy Assange és a Wikileaks harcát.

Továbbra is igaz az is, hogy a technika révén nyomot lehet hagyni a világban. Az internet és a számítástechnika adta nekünk például Mark Zuckerberget (Facebook), David Karpot (Tumblr) vagy, hogy hazai példát mondjak, Rátai Dánielt (Leonar3do) – ők a 21. század Oláh Jancsijai: olyan fiatalok, akik hittek valamiben, volt egy jó ötletük, keményen dolgoztak, nem alkudtak meg, nagyon ambíciózusak voltak és megcsinálták. Bár az Álmodozások korából nem derül ki, hogy a főhős ambíciói valóra válnak-e vagy az alkuk végül megalkuvássá válnak, azt gondolom, hogy miközben ma sem könnyebb egy fiatalnak felnőni, a lehetőségek mégis sokkal nagyobbak, ha valakinek a jó ötlete, kitartása és becsvágya is meg van hozzá.

Pintér Robesz

Imádom a statisztikákat – szakmai ártalom. Az infograrikákat, rangsorokat, adatsorokat, grafikonokat és a többit. A számok sokat elárulnak a világról, amiben élünk, feltéve, hogy tudjuk mit jelentenek és mik az összefüggések köztük. Ugyanakkor a bizonyos időszakokra, jellemzően hónapokra, negyedévekre, évekre és évtizedekre vonatkozó statisztikákból sokszor nem érzékelhető számunkra, hogy a számok mögött folyamatok vannak, folyamatos változás. Viszont a közismert számokat, mint a világ népessége, a világon található internet felhasználók száma vagy az eladott mobiltelefonok száma meg lehet jeleníteni folyamatként is – ezek a valós idejű számlálók, amik azt mutatják, hogy a pillanat múlásával számszerűsítve hogyan változik a világ. Erre vállalkozik a Worldometer nevű, magyarul is „beszélő” oldal, ahol számlálókon követhejük nyomon a minket körülvevő változásokat.

A minket érdeklő, információs társadalomhoz köthető számlálók közül legőrültebben a ma elküldött e-maileké pörög, de ott vannak szorosan a nyomábana twitter bejegyzések vagy a blogposztok – mint amilyen ez is. De megnézhetjük, hogy mennyi internet felhasználó van jelenleg a világon vagy hány számítógépet adtak el idén.

Worldometer: Az emberiség egy perce – csak tudományos fantasztikus gondolatkísérlet helyett valódi számokkal.

Pintér Robesz