Netidők Blogtársaság

Meghívott szerzőnk, Varga Bence (Revision) egy 40 éves sztori segítségével beavat minket abba, hogy miképpen működik a szóbeszéd.

Ma már a csapból is vírusvideók folynak, így a készítőik egyre meghökkentőbb ötletekkel állnak elő a forgatáskor, hogy biztosítsák az anyag elterjedését. A vírusvideók sikeres terjesztésében azonban az ötleten túl legalább olyan fontossággal bír maga a felület, amin a filmek "utaznak". A szélessávú Internet ma már a mindennapok része, de nem volt ez mindig így, mégis, vírusvideók már az Internet-korszak hajnalán is léteztek, sőt annak előtte is.

A felrobbant bálna

1970. november 12-én egy 14 méter hosszú, 8 tonnás ámbrás cet vetődött az Egyesült Államokban Oregon tengerpartjára, Florence városka mellett. A hatalmas állat a kiszáradás következtében rövidesen elpusztult. MIvel az állam összes partszakaszának karbantartása az oregoni autópályafelügyelet feladatkörébe tartozott, a tetem eltakarítására is ezt a szervezetet utasították.

A haditengerészettel folytatott rövid konzultációt követően a szervezet szakemberei arra jutottak, hogy a bálnát oly módon a legcélszerűbb eltávolítani a partról, amint azt egy szikladarabbal tennék: egyszerűen felrobbantják. Az első pillantásra meghökkentőnek tűnő megoldás magyarázatául szolgálhat talán, hogy elsősorban geológiai akadályok legyőzésére kiképzett munkatársakról volt szó - az autópályafelügyelet ritkán találkozott hasonló zoológiai problémákkal. A mérnökök úgy vélték, hogy az eltemetés nem járna sikerrel - a hullámok hamar kimosnák a testet, a felrobbantás azonban miszlikbe szakítaná a bálnát, és az apróbb maradványokat a rákok hamar elpusztítanák.

A bálnában mintegy fél tonna dinamitot helyeztek el, majd felrobbantották. Az állat íly módon való eltakarítása azonban - finoman szólva - megkérdőjelezhető eredménnyel járt: hosszú másodpercekig hullottak a bálna cafatjai a partra sereglett nézelődők nyakába, egy nagyobb darab pedig ripityára tört egy közelben parkoló autót. Mindazonáltal a bálna testének közel a fele egyben maradt, melyet később bulldózerekkel próbáltak eltávolítani.

A televíziós riport

Az egész meghökkentő esemény valószínűleg hamar feledésbe is merült volna, ha nem tartózkodik a helyszínen az oregoni Portlandból a helyszínre küldött KATU-TV stábja, élükön Paul Linnman riporterrel. A társaság rögzítette a bizarr esemény minden részletét, és a riportot Linnman a következő fanyar kommentárral zárta: "Bármikor is sodródjon egy bálna Lane County partjaira a jövőben, azok, akiket az eltakarításával megbíznak, nemcsak azt fogják tudni, hogy mit tegyenek, de azt is, hogy mit ne."

A beszámoló adásba került a televízióban, de nem vert túlzottan nagy hullámokat. Aki látta az adást, megbeszélte másnap a barátaival, ismerőseivel a dolgot, de nem kapott szárnyra az eset híre. Nemsokára azonban megérkezett a háztartásokba egy olyan technológia, amely alapvetően változtatta meg a mindennapokat. 1976-ban megjelentek ugyanis az első VHS videómagnók az Egyesült Államokban, és a használatuk rohamosan terjedt. Nem sokkal később a televíziónál valaki kimásolta a hat évvel korábbi riportot VHS kazettára, és hazavitte. Ezzel az apró, nüansznyi dologgal megkezdődött a világ első vírusfilmjének terjedése.

Szájról szájra

Közel tizenöt éven át a videófilm és annak híre szájról szájra terjedt, az emberek többsége azonban városi legendának tartotta a felrobbantott bálna történetét. Az eset akkor került a széles nyilvánosság elé, mikor egy másolat eljutott Dave Berryhez, a Miami Herald népszerű újságírójához. Berry 1990. május 20-án megírta a sztorit, amit a lap le is közölt. A cikk rövidített verziója hamar felkerült néhány üzenőfalra, és számtalan hozzászólás érkezett a témához.

Itt kell egy kis kitérőt tennünk azok kedvéért, akik nem ismerik annyira a világháló történetét. A 90-es évek elején az Internet még gyerekcipőben járt. A nyolcvanas évek közepén jelentek meg azok az ún. üzenőfalak (angol kifejezéssel élve bulletin boardok), amelyeknek a lényege az volt, hogy a felhasználók telefonvonalon becsatlakozhattak egy központi rendszerbe, és egy program segítségével szoftvereket és adatokat tölthettek le és fel, híreket olvashattak, vagy különféle üzeneteket válthattak egymással. Az üzenőfalakat kezdetben hobbi jelleggel működtették, és jellemző volt rájuk, hogy egy-egy kisebb közösséget fogtak össze, rendszerint egy kisváros felhasználóit.

Igaz volt? Vagy mégsem?

A cikk körüli zsongás az üzenőfalakon felkeltette a média munkásainak a figyelmét is, és az oregoni autópálya-felügyelethez, amelyet időközben oregoni közlekedésfelügyeletté neveztek át, egyre-másra érkezni kezdtek a telefonok a felrobbantott bálnáról. Mint kiderült, a bulletin boardokon keringő szövegben nem szerepelt, hogy az eset huszonöt évvel azelőtt történt, így az újságírók napi aktualitásként kezelték az ügyet.

San Francisco-tól Washingtonon át Massachusetts-ig számtalan helyről érkeztek a hívások, és nemsokára már a Wall Street Journal is foglalkozott a történettel. 1992-ben a sztori megjelent a Usenet-en, ami egyike volt a legkorábbi Internetes vitafórumoknak, ahol a felhasználók hosszan vitatkoztak a történet eredetéről és hitelességéről.

Végül feltehetőleg 1993 környékén Steve Hackstadt, az Oregoni Egyetem végzős informatika-szakos hallgatója digitalizálta a birtokába került videofelvételt, és feltette az egyetemi hálózatra. Innen indult világhódító útjára a film, hogy aztán számtalan oldalra felkerülve az Interneten mindenhol feltűnjön. Mára ez az eredeti oldal eltűnt, de Hackstadt továbbra is gyűjti a film körüli cikkeket és anekdotákat.

A film terjedéséhez hozzájárult az is, hogy az információk gyakran hiányosak voltak vele kapcsolatban. Sokan azt hitték, hogy a bálna még élt a felrobbantáskor, mások nem voltak vele tisztában, hogy egy 40 éves történettel találkoznak.

A világ legrégibb vírusfilmje bizony még ma is igen népszerű: a videómegosztó oldalakról beszerzett adatok szerint a felrobbant bálna videója a világon még mindig az ötödik legnépszerűbb és legtöbbször megtekintett vírusfilm.

Varga Bence (Revision)

Ami elromolhat, az el is romlik. Akinek nem volt dolga még soha vírussal, elfelejtett jelszóval, összegubancolódott partíciós táblával vagy döglődő merevlemezmeghajtóval az fehér hollót is sokat látott. A baj ráadásul mindig a lehető legrosszabb pillanatban üt be. Nem mintha lenne ezekre jó pillanat egyáltalán. Ilyen esetekben jó lenne, ha kéznél lenne valamilyen varázsszer ami megoldaná gondunkat.

Tom Kerremans 2001-ben készítette az első DOS alapú digitális mentőövet The Vault néven, amivel egy gond volt. Az abban használt programok terjesztése illegális volt, Tom így dobta a régi megoldást és GNU/Linux alapokra építve, létrehozta a Trinity Rescue Kit névre hallgató rendszert, amely elsősorban a bajba jutott Windows felhasználók megsegítésére jött létre, de persze a GNU/Linux használók is találnak benne gyógyírt elég sok problémára. Érdemes tehát ebből a rendszerből egy példányt tartani a fiókban CD-re, vagy USB kulcsra kiírva.

A használata viszonylag egyszerű, ha valamennyire elboldogulunk az angol nyelvvel. Az átlagos felhasználó leginkább a CD-re írt vagy az USB kulcsra kiírt verziót fogja használni.

Ha elkészítettük az életmentő készletet, akkor már csak bootolni kell és hozzá is láthatunk az újraélesztéshez. A bootmenüben érdemes az alapértelmezett módban elindítani a rendszert.

Ha betöltődött, akkor egy menüből kiválasztva a megfelelő gyógymódot, beadhatjuk a keserű pirulát a betegnek. A különféle gyógymódok között, ezeket a legfontosabb dolgokat találjuk:

1. Windows jelszó helyreállítás
2. Víruskeresés (internet kapcsolat szükséges a vírusirtók letöltéséhez)
3. Kétféle rootkit detektálás
4. A Windows által teleszemetelt fájlok kitakarítása
5. Biztonsági mentések kezelése
6. Gép klónozása a hálózaton keresztül

A Windows NTFS fájlrendszerével könnyen megbirkózik a rendszer, köszönhetően a Szakacsits Szabolcs (Tuxera) által készített NTFS-3G fájlrendszer implementációnak.

A vírusirtáshoz internet kapcsolatra van szükség, maguknak a vírusirtóknak és a vírusdefiníciós fájloknak a letöltéséhez. Ezek után tudja csak elkezdeni a rendszer a kórokozók semlegesítését.

A TRK innen letölthető.

A fekete lista az idősebbeknek a csengőfrászt hozza elő, tehát történelmi, esetleg politikai asszociációkat kelt, és a kerülendő, megfigyelendő, üldözendő, megbüntetendő személyek listáját jelenti, akikért annak idején, hajnaltájt jött egy nagy fekete autó. A fiatalabb és a számítástechnikában járatosabb korosztálynak viszont - hála Istennek - az informatikai biztonságtechnikát idézi fel ez a szószerkezet.

A számítógépes rendszerünket, és a benne lévő adatokat föl lehet fogni egy megvédendő objektumnak, amelyet leginkább a külső hálózatokon működő személyektől, rosszindulatú behatolóktól, károkozóktól kell megvédeni. Jól mutatja ezt a jelentéstani hátteret a témakör szakkifejezés-készletének a képi háttere: behatoló, kórokozó, védelmi rendszer, fekete lista stb.

A behatolók jelentős része továbbra is a legegyszerűbb módon, e-mailben, vagy egy weboldalon lévő állomány segítségével kíván bejutni a rendszerbe. Ezek tehát valós személyek vagy valós személynek álcázott károkozók, amelyek jellemzően az e-mail csatolmányában vagy a weboldalon megbújó állománnyal, szoftverrel kívánnak kárt okozni a rendszerben vagy az adatokban. Az ilyen gyanús személyeket a valós életben a biztonsági személyzet, az őrség fekete listára szokta helyezni. A védelmi szoftverek is így teszik, a spamszűrő (vagy fonetikusan átírva: szpemszűrő) szolgáltatások, a tűzfalak, a blokkoló eszközök is összeállítanak egy listát azokból az e-mail címekből, azonosítókból, weboldalakból vagy állománytípusokból, amelyeket blokkolni kell, a letöltést is meg kell akadályozni, hogy a felhasználó ne is láthassa ezeket az állományokat.

Kérdés, hogy miért éppen fekete ez a lista. A fekete szín asszociációs háttere az emberek számára a sötétséggel, a félelmetes, az illegális, a negatív tartalmakkal kapcsolódik össze. Ennek minden bizonnyal az éjszaka rejtelmeihez, a hiedelmekhez, a természeti környezethez van köze, hisz az ember érzékszervei a sötétben jelentősen korlátozva vannak, így nehéz tájékozódni és védekezni. Ezért a fekete metaforikus jelentésköre a ’rossz’, a ’negatív’, a ’törvénytelen’, ’szabálytalan’ körébe tartozik, hisz a fekete listán kívül van fekete gazdaság, fekete munka, fekete leves, sőt mondjuk azt is, hogy feketézik.

A fehér lista kifejezetten a számítástechnikai biztonságtechnológia szakkifejezése, és a képi hátteréből könnyen kitalálható, hogy a fekete lista ellentéte, antonímája. Fehér listára kerülnek azok az azonosítók, e-mail és webcímek, állományformátumok, amelyek a védelmi rendszer vagy a felhasználó döntése szerint nem gyanúsak, nem jelentenek veszélyt. Ezért a védelmi rendszer a kivételezettek listájára, a fehér listára helyezi ezeket az adatokat. A fehér szín metaforikus jelentésköre logikusan a fekete ellenkezője. A fehér a ’legális’, a ’tiszta’, a ’felfedezendő’ jelentéskörébe illeszkedik, a fehér listán kívül van fehér gazdaság, fehér folt (a térképen).

Ahol fekte és fehér van, ott szürke is van, az IT biztonságtechnikában van szürke lista is, ide azok a címek, kiterjesztések, webcímek kerülhetnek, amelyek gyanúsak. A felhasználó döntése vagy a szoftver döntése alapján kerülhetnek erre a listára adatok. A szürke a fekete és a fehér közötti átmenet színárnyalata, és a metaforikus jelentése is az átmenetet fejezi ki. A szürke lista mellett közhasználatú a szürke zóna, a szürke gazdaság képi jelentéstartalmú szószerkezet is.

Bódi Zoltán

További elérhetőségek:

Egy új, minden platformot (Linux, Mac, Windows) megfertőző trójai terjed, ami a Boonana/Koobface névre hallgat.

Persze ennél a vírusnál is szükség van a gyanútlan felhasználó aktív közreműködésére. Na de ki tudna ellenállni egy olyan üzenetnek, amit egy közösségi oldalon az ismerősétől kap azzal a kérdéssel, hogy "te vagy ezen a videón"? Aztán ha a kíváncsiság rávesz arra, hogy a mellékelt linkre rákattintsunk, akkor egy újabb kérdést kapunk, hogy engedélyezzük a videólejátszó program telepítését.

Ez azért már több mint gyanús, hiszen manapság már nem telepítgetünk programokat ahhoz, hogy egy videót megnézzünk. Sok felhasználó viszont azt sem tudja, hogy a videólejátszás flash-sel vagy ethanol-lal megy. Csak nyomja a gombot, és ezzel saját maga telepíti a rosszindulatú károkozót. Esetünkben a baci azért tud minden rendszert megfertőzni, mert Java-ban íródott, amelyet minden rendszer lefuttat.

Védekezés

Ne telepítsünk videólejátszót ilyen linkre kattintva! A mai modern operációs rendszereken erre nincs szükség. Ha van a gépünkre telepített és megfelelően frissített vírusvédelmi rendszer, akkor azzal megfékezhetjük a terjedést és a károkozót sikeresen kiirthatjuk.