A reblog.hu-n való regisztráció időpontja, a reblog.hu megtekintése során
rögzítésre kerül az utolsó belépés időpontja, illetve egyes esetekben -
a felhasználó számítógépének beállításától függően - a böngésző és az
operációs rendszer típusa valamint az IP cím.
Ezen adatokat a rendszer automatikusan naplózza.
Süti beállítások
Az anonim látogatóazonosító (cookie, süti) egy olyan egyedi - azonosításra,
illetve profilinformációk tárolására alkalmas - jelsorozat, melyet a szolgáltatók
a látogatók számítógépére helyeznek el...
A szolgáltatást a Mediaworks Hungary Zrt.
(székhely: 1082 Budapest, Üllői út 48., továbbiakban: „Szolgáltató”) nyújtja
az alább leírt feltételekkel. A belépéssel elfogadod felhasználási feltételeinket.
Jelen Adatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztató célja, hogy a Mediaworks Hungary Zrt. által tárolt adatok
kezelésével, felhasználásával, továbbításával, valamint a Társaság által üzemeltetett
honlapokon történő regisztrációval kapcsolatosan tájékoztassa az érintetteket.
Főként androidos rendszereken igen népszerűek a launcher alkalmazások, amelyeket az átlag felhasználó talán nem is ismer, ám mégis állandóan használja. A launcher voltaképpen a rendszer kezelőfelülete, az a felület, amellyel a mobil eszközeink képernyőzárának feloldása után találkozunk. A launcher alkalmazás biztosítja tehát a felhasználói felületet, idegen szóval user interface-t, rövidítve csak UI-t. Mivel az androidos rendszerek lehetővé teszik az eredeti felület megváltoztatását, ezzel élnek is a gyártók, illetve az alkalmazásfejlesztők. Az androidos telefonokat előállító cégek rendszerint saját launchert, azaz kezelőfelületet készítenek a készülékre telepítendő androidhoz, ezzel saját köntösbe bújtatják az eszközeiket. Ám ez a lehetőség nyitva áll az alkalmazásfejlesztők előtt is, így se szeri, se száma az androidon elérhető launchereknek.
A launcher alapja az angol launch ige, amelynek az aktuális jelentése: ’elkezd’, ’elindít’, ’alapít’. A launcher szóalak jelentésszerkezetéből kiderül, hogy ez az indító, kezdő felület, amelynek használatán keresztül voltaképpen elindíthatjuk az eszköz alkalmazásait.
Az androidos launchereknek megvan az az előnyük, hogy ha megunjuk az eredeti felhasználói felületet, lecserélhetjük egy vadonatújra, amely egész más funkciókat, vizuális környezetet és beállítási lehetőségeket rejt. Egy mozdulattal meglephetjük magunkat karácsonyra egy vadonatúj vizuális környezettel!
A felhasználói felületek, idegen szóval a user interface-ek tervezésében a legújabb trend a flat design, ezt látni manapság a legtöbb modern felhasználó felületen, legutóbb a 2013 szeptemberében kiadott iOS 7 operációs rendszeren is. A flat design lényege, hogy grafikai minimalizmusra törekszik, egyszerű formákat használ (kör, négyzet, háromszög), élénk színeket, nagy fehér felületeket és foltokat, inkább kétdimenziós felületeket láthatunk. A háromdimenziós grafikai divat korát átléptük tehát, és újra terjed az egyszerű, lapos felület.
A flat design szószerkezet előtagja az érdekes számunkra, hisz a design közismert (jelentése ’formatervezés’), és már át is írjuk dizájn formában. A flat ebben az esetben azt jelenti, hogy ’lapos’, ’sima’. A flat design elnevezés tehát a látvány formavilágára, az alapvetően kétdimenziós, sík, lapos felületek ábrázolására utal. A kifejezés lényege úgy érthető meg igazán, hogy ezzel gyökeresen ellentétes az a grafikai tervezésmód, amelynek a lényege, hogy a valóságos formákat, felületeket a lehető legjobban szeretnék utánozni grafikai elemekkel.
Az interneten terjedő kártevők ravasz példánya a clickjacking, ami nem más, mint a kattintásunk eltérítése. Az átverés (közkeletű szakkifejezéssel scam) lényege, hogy a weboldalon rákattintunk egy látszólag ártalmatlan, kattintható felületre, például egy képre vagy egy linkre, és ahelyett, hogy az elvárt folyamat elindulna, eltérítenek egy általunk nem kívánt webhelyre, vagy esetleg letöltődik, elindul egy nem kívánt, kártevő szoftver. Az is gyakran megtörténik, hogy a kattintásunk után az elvárt folyamat ugyan elindul (pl. a videót lejátsszuk), ám mellette még valami tudtunkon és akaratunkon kívül megtörténik, például meg is osztjuk a képet, videót, állományt ismerőseinkkel a közösségi oldalunkon.
A kifejezés egy összetétel, amelynek az előtagja, a click ’kattintás’, ’klikkelés’ mindenki számára ismerős lehet. Megjegyzem, hogy az angol click hangutánzó szó észrevétlenül elterjedt a mi nyelvünkben is, ám jelentése speciális, kifejezetten az egérkattintásra értjük. Az utótag a jacking megfigyelhető a hijacking ’repülőgép-eltérítés’ összetételben is, és mindenhol eltérítést jelent.
A clickjacking jelentéstani hátterében tehát az eltérítés művelete áll, nem az átverés vagy a károkozás van hangsúlyozva, hanem az odavezető út, az eltérítés, vagyis a felhasználó szándéka ellenére történő folyamat.
A clickjacking kifejezést egyébként Jeremiah Grossman és Robert Hansen vezette be 2008-ban (http://www.sectheory.com/clickjacking.htm), és azóta az informatikai biztonsági terminológiában a user interface redressing attack (’a felhasználói felület átcímzése’) vagy egyszerűen csak UI redressing szakkifejezések csoportjába sorolják.
Véget vetne a menüknek Mark Shuttleworth és az Ubuntu fejlesztői. Az új áprilisi 12.04 kiadásban már használható lesz a HUD névre keresztelt megoldás, ami a jövőben kiválthatja a 30 éve megszokott menüket. Nem kétséges, hogy megint lesz egy csomó rajongó és egy csomó ellenző is.
Tegnapelőtti blogbejegyzésében Mark Shuttleworth fellebbentette a fátylat a HUD (heads up display: a vadász pilóták sisakrostélyára vetített repülési adatokat jelenti) kezelőfelületről. Mindenféle hosszadalmas szövegelés előtt érdemes megnézni, hogy mit csinál ez a felület.
Látható, hogy a Unity felületen már alkalmazott Ubiquitous computing ember-gép kapcsolati modellt alkalmazva kívánja leváltani a hagyományos menüket. A felhasználónak ilyen kezelőfelület használatával nem kell a menüpontok között matatva kiválasztani, hogy éppen milyen feladatot szeretne végrehajtani, elég csak magára a feladatra összpontosítani. Egy jól elkészített intelligens felület nagyban le tudja egyszerűsíteni a számítógéppel való munkát, hiszen az aktuális munkafázist felismerve, előre fogja sorolni azokat a műveleteket, amelyek az adott munkafázisnál a legnagyobb valószínűséggel el akarunk végezni.
A menühasználatnak vannak egyébként vitathatatlan előnyei is, hiszen a bennük található parancsok mindig ugyanott helyezkednek el. A rendezettségnek köszönhetően könnyen lehet a felhasználót utasítani, hogy menjen a Szerkesztés menübe, majd válassza ki a Kivágás menüpontot, majd a kurzort átmozgatva a célra, ismét menjen a Szerkesztés menübe, majd nyomja válassza ki a Beillesztés menüpontot. A haladó felhasználók ezen felül meg fogják tanulni a leggyakrabban használt funkciókhoz tartozó gyorsbillentyű kombinációkat is, de a legritkább esetben használják az összes rendelkezésre álló ilyen kombinációt. Így a ritkábban használt funkciók esetében marad az egerészés.
Meg kell, hogy valljam, hogy a Firefox Ubiquity kiegészítője után, nagyon megkedveltem ezeket a kezelőfelületeket. Sokkal természetesebben lehet a számítógépet használni velük, mint a hagyományos módon. Később a Gnome-Do segédprogrammal már nem csak a böngészőt használhattam ilyen módon, de a programokat és fájlokat is hasonló módon kezeltem a menük és ikonok használata nélkül. A Gnome-Do-t a Unity válatotta fel nálam. Igaz az első verzió inkább visszalépés volt a Gnome-Do-hoz képest, de a továbbfejlesztett verziónál már nem éreztem késztetést, hogy visszatérjek a korábbi segédprogramhoz. Ezzel az új HUD felülettel pedig minden program megkapja azt a képességet, amit korábban a Ubiquity nyújtott Firefox alatt.
A fejlesztők nem állnának meg ennél pontnál, még tovább emelik a tétet azzal, hogy hang és gesztusvezérlést is terveznek hozzáadni az egészhez. Ez utóbbi VUI-nak (vocabulary user interface), azaz hangvezérelt felhasználói interfésznek nevezett réteg még tovább egyszerűsítheti a számítógép használatát.
Ezek az újítások persze nem mennének tovább az egyszerű parasztvakításon, ha nem lenne a háttérben egy láthatatlan rész is, egy folyamatosan tanuló mesterséges intelligencia. Ezzel az elektronikus aggyal a számítógép megtanulja a használójának szokásait és kitalálja, hogy egy adott helyzetben éppen mit várunk el a géptől.
Ha olyan érzésünk támadt most, hogy a fentiek inkább egy tudományos-fantasztikus film részletei, akkor az nem véletlen. Az alkotók ugyanis bevallottan sokat merítettek az ikonikussá vált filmalkotásokból és játékokból, mint a Különvélemény vagy a Modern Warfare.
Vajon mennyire lesz megosztó ez az újítás? Shuttleworth és fejlesztők tisztában vannak azzal, hogy megint szereznek egy csomó hívet és egy csomó ellenséget a felhasználók soraiból. Annak idején a Microsoft által bevezetett szalag sem hozott egyértelmű sikert. Sokan egyenesen használhatatlannak tartják, míg mások istenítik. Nem kisebb purparléra számítok idén áprilisban, amikor a felhasználók szélesebb közönsége is megismerkedik majd ezekkel az újdonságokkal. Igazából viszont csak hosszútávon mérhető majd siker és az esetleges kudarc is.
Annak kifejezetten örülök, hogy a hat havonta megjelenő verziók mindegyike tartalmaz valami radikálisan új megoldást egy-egy olyan területen, amiről azt hittük, hogy mindig is ilyen volt, és ilyen is marad, amíg világ a világ.
Egy technikatörténeti sorozatban hallottam a következő történetet.
Valamikor a nyolcvanas évek végén egy Steve Pearlman nevű fiatal mérnök dolgozott az Applenél. Jól haladtak a következő személyi számítógép építésével, amelynek már sztereó kimenete volt. Ebben az időben még nagyon komoly kérdés volt, hogy egyáltalán mire lehet otthon használni a számítógépet, vagyis miért vegyék meg az emberek a drága, már nem csak játékra jó gépeket.
Egyik nap Pearlman fáradtan ment haza, lerogyott a kanapéra, és bekapcsolta a tévét. Épp a Star Trek – Next Generation sorozat egyik epizódja ment. Data parancsnok, a legénység android tagja, a kajütjében épp komolyzenét hallgatott kutatási célból. A komputer játszotta a felvételeket, sőt, egyszerre hármat.
Pearlman egészen felvillanyozódott az ötlettől: zenét hallgatni a számítógépen. Munkatársaival belevetette magát a munkába, és hamarosan megjelent a QuickTime 1.0, az első digitális zenelejátszó és konverter program. Így született meg a komputerből hallgatható digitális zene. A történet érdekessége, hogy az első bedigitalizált szám elfoglalta a teljes merevlemezt.
Pearlman milliomos lett, később megvált a cégtől és önállósította magát, újabb és újabb sikeres fejlesztések kötődnek a nevéhez. Az elmúlt években azonban már egy olyan projekten dolgozik, amely nagyon közel áll a szívéhez. Ez a készüléket is a Star Trek sorozatban látta. Úgy hívják: Holoszoba.
Utolsó kommentek