Netidők Blogtársaság

2010-ben még „csak” 300-an vettek részt az iPhone vs. Android konferencián, 2011-ben már 750-en zsúfolódtak össze a folytatásként rendezett Smartmobil rendezvényen most szerdán. A szervezőknek a nagy érdeklődés miatt már előző pénteken le kellett zárni a jelentkezést – a helyszínen nem is lehetett jegyet venni. Sőt, az érvényes regisztrációval rendelkezőknek is akár fél órába telt bejutni a Vörösmarty téren álló Üvegpalotába, amely helyet adott az eseménynek. De vajon mire fel ez a nagy érdeklődés?

Ma, amikor szinte mindenhol a hosszan tartó válságból fakadó kimerültség, fásultság és „kiéheztetettség” jelei láthatók a régi és új média, a régi és új IT világában, furcsa az a mohóság, amivel mindenki a mobiltelefóniára veti magát. Ugyanakkor érthető is, mindenkinek szüksége van ugyanis valamire, ami pörög, ami változást hozhat, ami felkavarja az állóvizet, ami „megmentheti” a hagyományos médiát, ami VALAMI, csupa nagy betűvel. Óriási várakozások (és ebből fakadóan félelmek) övezik az okostelefónia világát. Ez a fajta felfűtött várakozás az, ami megtöltötte a termeket a Smartmobil konferencián. Mindenki tudni akarja mi ez, merre megy és hogyan lehet ebből profitálni.

Ma (még) ugyanakkor sikk is az okostelefon témájával foglalkozni, még nem csömörlöttek meg az élenjárók sem, ma még „ömlik” a pénz a területre és ma még előtte vagyunk a nagy (hazai) pofára eséseknek és a szinte biztosan borítékolható jó néhány kiábrándulásnak (lásd a WAP-ot, az MMS-t és társait korábban). Ma még azt ígéri az okostelefon, hogy „nem kell félnetek jó lesz”. Ugyan nem fog mindenkit „megmenteni”, de addig is lehet reménykedni, hogy minket igen, még ha mindenki mást nem is.

Ebből a felfokozott várakozásból fakad az is, hogy ma mindenki ért, vagy inkább érteni akar az okostelefonok világához. Nem véletlen, hogy erről sokaknak a korai internet jut az eszébe – akkor szinte senki nem tudta mi vár ránk pontosan, de óriási volt a lelkesedés és abban is biztosak voltunk, hogy egy forradalom kellős közepén vagyunk, ami mindent felforgat majd. Végül is bejött, csak 15 év kellett hozzá és még mindig nem vagyunk a végén. Mivel a mobiltelefónia révén összenő az internet, a média és a távközlés világa, minden területről önjelölt szakértők néznek ránk, ezek azonban szinte kivétel nélkül ugyanazok az emberek, akik az elmúlt évtizedben már beleásták magukat az infokom vagy a média világába. Kérdés, hogy tudnak-e újat mondani, megújulni, vagy átlép rajtuk a valóság.

A jövő mindenféleképpen fontos szerepet szán a mobiloknak, de ha őszinték akarunk lenni, akkor még nem tudni, hogy milyet. Ahogy a mobiltelefon jövőjéről szóló kerekasztal summázata hangzott: jöjjenek végre az app messiások és mentsenek meg minket, vagy jöjjön az állam és költsön már el sok százmilliárdot fejlesztésre, legrosszabb esetben jöjjenek a fiatalok és találjanak fel újra mindent, mint ahogy Mark (Zuckerberg) is a semmiből érkezve teljesen felforgatta az internetet.

Ami jelenleg biztos idehaza, hogy egyelőre a mobil miatt nem (igazán) lesznek új állások, nincs új pénz sem, csak a régi helyről csoportosítják át ide – szóval, amit itt "elszórnak", az nagyon hiányzik máshonnan. A legjobb stratégia tehát, ha mindenki abba kapaszkodik, amibe tud, amivel már most is rendelkezik. Az okostelefon ígérete ugyanis könnyen illúziónak bizonyulhat bárki számára, mivel még ha összességében be is váltja a forradalmi ígéreteit, közben átgázolhat mindazokon, akik nem elég talpraesettek. Uraim, hölgyeim, készüljenek fel a nagy utazásra, de előtte kössék fel, amijük van!

Pintér Robesz

Már eddig is idegesített, hogy amióta a különböző viselkedésfejlesztési tréningekről olvasok, soha nem lehetek biztos abban: ami a velem szemben lévő arcon látható, valójában igaz-e vagy sem. Hogyan viselkedjünk állásinterjún, hogyan ha ezt vagy azt teszünk, milyen legyen ábrázatunk, ha így vagy úgy akarunk hatni... - az embernek az a benyomása: ismervén e képzéseket: egy instant műmosoly, hazugság az egész világ, alant a ki nem mutatott tantaluszi kínokkal és utálattal. A gyorséttermekben a kötelező "segíthetek??" ostoba hangsúlyú kérdésre - sejtvén, hogy aligha tekinthető igaznak és szívből jövőnek - , rendszeresen azt a kőkemény igazságot passzolom vissza: rajtam ugyan aligha.
Persze soha nem értik, nincsenek valósághoz szokva.

És erre itt a legújabb hír: egy képelemző alkalmazás segítségével az ember okostelefonjának kameráját a neki megtetsző fiúra vagy lányra irányítja, a telefon villámgyorsan összeveti azt a Facebook-on tárolt profilképekkel, és ha Facebook-delikvensünk kellően közlékeny, neve, címe, mobilszáma, akár még kedvenc hobbyja, adott esetben szexuális irányultsága vagy ilyen jellegű foglaltsága is megtudható. Magyarán a legendás leslie nielsen-i mondat, mely szerint a nővadászat olyan, mint a kosárlabda, az ember szeretné lyukra tenni hosszas cselezés nélkül, immár valóság, halálbiztosan randizhatunk kockázatok és mellékhatások nélkül, hiszen mindent tudhatunk leendő partnerünkről, már akkor is, amikor még rólunk mit sem sejtve békés magányban morzsolgatja perceit.

A dolognak kétségkívül hatalmas előnyei vannak. Például nem környékez meg egy hetero srác egy leszbikus lányt, villámgyorsan egymásra lelhetnek a melegek, feltéve, ha van merszük profiljukban életüknek ezt a részét igazul feltüntetni, és ha történetesen egy vasútmodellező lány meg egy fiú találkozik, az első perctől kezdve megvan a közös témájuk.

ÁMDE. Mi fog még eszükbe jutni, ha mindketten csak a vasútmodellezést szeretik? Hol van a hibázások, eltérések, tévedések fájdalmas de mégis megtermékenyítő hatása. PLUSZ! Mondjuk meg akarok szerezni egy nekem tetsző csajt, hobbija a vasútmodellezés, de nekem nem az. Nettel átszövögetett korunkban persze egyáltalán nem gond, hogy lövésem nincs a különböző méretarányokról, hiszen villámgyorsan felkészülhetek az észleléstől a nagy találkozásig eltelő mintegy 5 percben.

Ám itt van a bökkenő. Megtetszem egy lánynak. Vajon igaz-e az, amit mond, vagy csak felkészült belőlem, hogy némi Grófoz jusson (szegény)? Magasfokú technológia álvigyorát látom, vagy van valós emberi érzelem is a velem szemben ilyen vagy olyan arc mögött? Ráadásul tudván, hogy hatalmas a merítés, hiszen elég telefonommal megállni egy utcasarkon és pásztázni a hullámzó tömeget, rendkívül könnyen dobható is a kapcsolat, hiszen a versenyben immár nem kell hosszas vívódásokkal moralizálni azon: engem szeret-e vagy sem, jó-e nekem vagy nem. E fantasztikus technológiai háttérrel eljuthatunk a leghatékonyabb társkereséshez, amikor partnert és porszívót egyazon lelkiállapotban választhatunk majd: megfelel-e vagy sem. Nézzük a paramétereket. És ha elromlott, a korszerű ember nem omlik össze, nem lesz öngyilkos, nem ugrik le a Szabadság-hídról, de ha mégis legalább felveszi az egészet, hogy az utódai biztosan feltegyék a YouTube-ra. Alighogy zátonyra futott hétperces románcunk végén jövőbe vetett tekintettel állhatunk ki képelemző okostelefonunkkal a tömeg elé, hogy hamarosan megtudjuk: ki is lesz következő szerelmünk, akivel talán nagyobb sikerrel takaríttatjuk fel a padlót.

Gróf Miklós

Koreai kutatóknak sikerült egy olyan anyagot kifejleszteniük, amely a hanghullámokat képes energiává alakítani.

A calamine nevű anyag alapjában véve cink-oxid és vas-oxid speciális keveréke, mely a kvarchoz hasonlóan piezoelektromos tulajdonságokkal rendelkezik, vagyis mechanikai energiából elektromosságot állít elő.

A kutatók egy olyan panelt építettek, amelyben az elektródák közé calamine-ból készült nanovezetékeket helyeztek el. Százdecibeles hangerősség esetén 50 millivolt feszültséget állítottak elő. Ez még jelenleg nem túl sok, de a fejlesztők bíznak benne, hogy képesek lesznek olyan panelt előállítani, amely néhány volt feszültség gerjesztésére képes kisebb hangerő – például az emberi hang 60-70 decibele – esetén.

Egy ilyen panel elég lehetne ahhoz, hogy egy mobiltelefon akkumulátorát feltölthessék vele. Gyakorlatilag megvalósítható lenne a töltés nélküli (illetve öntöltő) telefon, mert pusztán a használata során, a beszéddel lenne feltölthető az akkumulátor. De akár a környező zajok vagy éppen a hangos zenehallgatás is energiaforrásul szolgálnának.

Tücsi a galaktikus

Érdekes hír látott napvilágot a minap a CES kapcsán: a Lenovo olyan hibrid kütyüt készített, ami egyszerre érintőképernyős tablet és billentyűzettel rendelkező munkaállomás. A szerkezet titka, hogy a kijelző lecsatolható a billentyűzetről és így önálló életre kelhet, mint ultrahordozható eszköz. Ugyanakkor a Motorola olyan dokkolót mutatott be, amibe belehelyezve a mobiltelefonunkat asztali számítógéppé változtatható a készülék. De mi történik, ha a legózható informatikai „játékszerek” ötletét továbbgondoljuk? Vajon hol a határa a multifunkciós infokommunikációs eszközeinknek (és a fantáziánknak)?

Először is szögezzük le, hogy nekem így látatlanban is kellene mindkettő cucc – bár, aki ismer, annak ez nem újdonság (ezt a posztot is egy Galaxy Tabon pötyögöm) – tehát az alábbiakban egy elfogult szemlélő szubjektív eszmefuttatása következik.

Szóval, reggel felkelek a butatelefonom hangjára (ami rémes, de legalább sosem felejt el reggel felébreszteni, érted), aztán kislattyogok a fürdőbe és az ott eltöltött 15 perc közben már a leveleimet is megnézem, illetve ránézek a hírekre, időjárásra a Galaxy Tabon. Aztán elviszem a gyerekeket az oviba, majd otthon hagyom a kocsit és irány a munkahely tömegközlekedéssel. Közben a világot egy 120 gigás iPod Classic zárja el tőlem hermetikusan, miközben felkészülők a munkanapra, ellenőrzöm a munkahelyi leveleket, átfutom a szakmai hírleveleket stb. ismét csak a Galaxy Tab segítségével. Amikor beérek a munkahelyemre bekapcsolom a céges laptopot, amihez már külső billentyűzet és monitor is csatlakozik. Egyúttal rádugom a 320 gigás hordozható külső merevlemezt, amit a laptop helyett hurcolok magammal (otthon egy netbookhoz szoktam csatlakoztatni), mégiscsak könnyebb és nyugodt szívvel tárolom rajta a magán- és családi anyagokat is, amik egy vállalati gépre kevésbé valók.

Miért írtam le mindezt? Bár nem vagyok tipikus felhasználó, ennyi kütyü még nekem is sok. Mert szinte mindenre elkülönült céleszközt használok. Mi lenne, ha mindezt egyetlen hordozható, de sokszínűen szétszedhető, legózható cucc kiváltaná? Így elég lenne, ha megfelelően dokkolni tudnám a készüléket, ha dolgozni akarok rajta, egyébként használhatnám zenelejátszásra, egyedüli adathordozóként, szörfölésre, levelezésre, játékra…

Mindebből nagyon úgy tűnik, hogy ezúttal is a divergencia (dolgok szétválása) és konvergencia (dolgok közeledése) játékát figyelhetjük meg. Ha történetileg nézzük, akkor érhetőbb, hogy miről beszélek: először volt az asztali számítógép, aztán jött a mobiltelefon és a PDA, gyakorlatilag a kettő összeolvadásából jött az okostelefon, ezzel párhuzamosan megjelent a hordozható számítógép. Majd később – ez már csak pár éve volt – a laptop jelentősen zsugorodni kezdett és megjelent a netbook. Legutoljára pedig az okostelefon kezdett el nőni és tavaly megjelent a tablet (most nem beszélek a korábbi táblaPC-ről). Vagyis a hordozható telefon és a hordozható számítógép felől is elértünk ugyanoda, az ultrahordozható 7-10 collos tartományban mozgó kütyühöz. Hát nem logikus, hogy a két készülék összenőhessen? Tulajdonképpen ennek vagyunk a tanúi a Lenovónak és a Motorolának köszönhetően. Ettől persze valószínűleg – már csak a gyártók érdeke miatt – megmaradhat az eszközök sokszínűsége továbbra is, de, akinek „Az Egy Kütyü Mind Fölött” kell, az végre megtalálja azt is.

Ahhoz azonban, hogy ez csábító valósággá, megvásárolandó termékké válhasson a nagy tömegek számára is, a fejlesztői akaraton túl néhány fontos szempontnak meg kell felelni, ezek szerintem a következők: hordozhatóság, adatbiztonság (mi történik, ha elveszítem), ellenállás a sérüléseknek (a sok legózás miatt vagy esetleg, ha leejtem), megbízható működés, a magán és munkához kapcsolódó dolgok egyszerű szétválasztása, elfogadható árazás.

Egy támogatója persze már most is biztosan volna ennek az ötletnek: a feleségem, aki sztoikus nyugalommal viseli, amikor megfelelő „racionális” érvekbe csomagolva megjelenek otthon egy újabb kütyüvel. Mondjuk még mindig jobb, mintha autókat vagy vitorlásokat, esetleg lovakat gyűjtenék.

Probesz

Az észak amerikai okostelefon piacról látott napvilágot néhány adat a Nielsen piackutató cég egyik blogján. Mindig érdemes erre a piacra odafigyelni, hiszen az elmúlt évek azt bizonyították, hogy az elmozdulások a trendekben kicsit később az európai piacokon is megjelennek. Így ezek az elemzések egyfajta jó becslésnek is tekinthetők arra nézve, hogy az öreg kontinensen merrefelé mozdul a piac és milyen mértékben.

Új készülékek piaca

A korábbi jóslatoknak megfelelően az Android folytatja a menetelését és az újonnan értékesített (elmúlt 6 hónap) készülékek piacán hónapról hónapra átlagosan 2%-kal növelte a piaci részesedését, amely mostanra meghaladta a 40%-kot is. Az Apple iOS operációs rendszerével ellátott iPhone mindeközben átlagosan havi 1%-kos növekedést tudott felmutatni, ráadásul a vizsgált időszak utolsó kétharmadában szinte stagnált és 27% körüli értéken stabilizálódott a piaci helyzete. A harmadik legnagyobb szereplője az amerikai piacnak a RIM (Research In Motion) a Blackberry készülékével mindeközben látványosan vesztett a pozícióiból és hat hónap leforgása alatt a 35%-os részesedéséből kevesebb, mint 20%-ot tudott megtartani.

A teljes piac

Ahogy azt már korábban lehetett jósolni, a teljes piacon az Apple még mindig piacvezető 28.6%-kal, viszont erről az értékről nem igazán tud elmozdulni. Az új készülékek eladási adatai után nem nagy meglepetés, hogy Blackberry készülékek teljes piaca inkább zuhanásra emlékeztetve 26.1%-kon volt November végére. Mindeközben az Android készülékek óriási növekedési ütemben 25.8%-kon álltak meg.

A karácsonyi vásárlási lázban valószínű a jelenlegi trendek csak tovább erősödnek, és a következő féléves felmérésben a teljes okos telefon piacon átveszi a vezető pozíciót az Android.

A gyártók versenye

Talán ez alakult a legérdekesebben. Én egy évvel ezelőtt nagyobb összegben mertem volna fogadni arra, hogy a HTC és Motorola közötti versenyről fog szólni a 2010-es év. A Samsung viszont úgy gondolta, hogy van neki is keresni valója az okostelefon piacon és a 2010-es év júniusa óta több mint 10 millió eladott Galaxy S készülékével mindent vitt. Jelenleg a Motorola a második helyen tartózkodik, míg a HTC kénytelen beérni a 3. hellyel.

Mi várható nálunk?

Adatokkal alátámasztott átfogó piaci elemzést még nem láttam a hazai piacra vonatkozóan, de azt bátran merem jósolni, hogy a következő 6 hónapban nálunk is a Galaxy-ról fog szólni az okostelefon piac. A helyzet itthon és európában azért annyiból más, hogy nálunk a Blackberry nem kimondottan erős szereplő, nem úgy, mint a Nokia. A Nokia piaci helyzete Európában sokkal jobb, mint az amerikai kontinensen, de ha hosszútávon versenyben kíván maradni, akkor a Samsung kínálatával kell majd szembe mennie. Ha ez nem sikerül neki akkor sajnos hasonló jövő elé néz, mint a Blackberry Amerikában.