Netidők Blogtársaság

A héten rendezték a Digitália 2012 konferenciát, amely a legfrissebb digitális és média trendekkel foglalkozott. A délelőtti programban jómagam is részt vettem egy vitaindító és egy kerekasztal erejéig (az előadás diái elérhetők itt a kerekasztal kérdéseivel). A vitaindító azt a kérdést vetette fel, hogy vajon milyen viszonyban van az új média technológia a fogyasztóval, hogyan terjed és közben miként értelmeződik újra a használata (tehát milyen a technológia és társadalom kapcsolata). A kerekasztalban pedig azt a kérdést jártuk körbe, hogy vajon hogyan lehet edukálni, terelgetni, nevelgetni a felhasználókat abban, hogy hogyan használják ezt a technológiát. Az alábbiakban a vitaindító gondolati ívét mutatom be.

A technológia és társadalom kapcsolatáról legtöbb esetben meglehetősen technológiai determinista a laikusok képe (a technológia és az azt létrehozó feltaláló vagy cég határozza meg, hogy mire való), pedig ennél sokkal árnyaltabb a helyzet. Valószínűleg inkább a társadalmi konstruktivizmusnak lehet igaza: újraértelmezzük az eszközöket a használat során és közben kialakul egy társadalmi - üzleti közmegegyezés, hogy ezek mire valók és hogyan használhatók. Erre a folyamatra azonban lehet hatni, mind a tervező, mind a technológiából termékeket gyártó cégek, különböző érdekcsoportok, felhasználók versengenek az adott technológia használatának értelmezésében. Ezért fordulhat elő, hogy az eszközöket a feltalálók, közreadó cégek szándékaitól teljesen eltérő módon használnak és sokszor az az érzése az embernek, hogy hamarabb érkezik meg egy-egy eszköz, mint hogy tudnánk mire való az igazán.

Nincs ez másképp az új, digitális média terén megjelent technológiák (mint amilyen az okostelefon, a tablet, a smart TV vagy a közösségi média) kapcsán sem: folyamatosan keresi, keressük a helyét ezeknek az eszközöknek, megoldásoknak. Néhány kiemelt trend a Digitália szempontjából, vagyis, hogy mit jelenthet a technológia társadalmi konstruálása itt, milyen hatásokat vált ki és indukál ezek széleskörű elterjedése:

• always on – everywhere on: ma már mindig és mindenhol hozzáférünk az internethez, digitális tartalmakhoz, közösségi hálózathoz, személyes kommunikációs csatornákhoz.
• élethelyzethez, aktivitásokhoz, napi rutinhoz kötött médiafogyasztás: reggeli ébredés, közlekedés, munkavégzés, újra közlekedés, esti szabadidő. Tevékenység-és időháztartásunkba beépül a folyamatos kommunikáció, a tartalom fogyasztása (és előállítása).
• multitasking: egymást kiegészítő eszközök (a legfontosabb képernyők: okostelefon / tablet, számítógép, televízió), a linearitás sokszor párhuzamossággá válik, egyszerre használjuk ezeket az eszközöket és megosztjuk a figyelmünket.
• közösségben (is) terjedő tartalmak: social filtering. A napi elfogyasztott tartalommennyiséget már nem csak a követett hivatalos médiumok, csatornák, orgánumok határozzák meg, hanem a közösség, amibe beágyazódunk és annak érdeklődési körei.

Végeredmény a perszonifikáció: a technológiák, eszközök használatából személyes(ebb), egyénibb információfogyasztói szokások alakulnak ki. Még, ha ez egyelőre nem is ujjlenyomat-szerű (nem teljesen egyedi) és várhatóan nem is lehet az, de már jóval sokszínűbb és fragmentáltabb, mint akár 10 éve (pláne, mint 20 évvel ezelőtt).

Pintér Robesz

Vajon mit változtatott meg az okostelefon és még korábban az internet az életünkben? – tette fel a kérdést Szalay Dani újságíró barátom, akivel a témában a jövő héten fogunk egy rádió interjú apropóján beszélgetni. A kérdés látszólag egyszerű, de már a megfogalmazás módja is felvet egy hitvitákig vezető dilemmát a technológia és a társadalom viszonyáról: melyik változtatja meg melyiket? Megelőlegezve a válaszomat, kölcsönös kapcsolatról van szó, ahol a technológia hatással van az életünkre, de ahogy azt használjuk, hatással van magának a technológiának a fejlődésére is.

A változást, mi európai emberek egyébként hajlamosak vagyunk lineáris fejlődésként értelmezni, vagyis alapvetően az az elvárásunk, hogy a dolgok változása azok folyamatos javulásával járjon. Ugyanez az elvárás a technológiai természetű változásokkal kapcsolatban is. Ehhez képest sok esetben a technológiai innovációk nem fokozatos javulást hoznak, hanem ugrásszerű változásokat, úgynevezett szakadásos fejlődést. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a jövő nem fürkészhető ki egyszerűen a jelenlegi folyamatok meghosszabbításával, úgynevezett extrapolációval, ez figyelmen kívül hagyja ugyanis, hogy a jelenlegi viszonyok zárójelbe tehetők és elkezdődhet valami teljesen új. Ezt azonban nem lehet előre látni. Másrészt – visszatérve a fejlődés eszméjéhez, vagyis, hogy folyamatosan jobbnak kell(ene) lennie a világnak – világos, hogy az ilyen szakadások nehezebbé teszik az összehasonlítást egy korábbi és egy jelenlegi állapot között. Nem jobb vagy rosszabb, hanem más lesz a világ, vagy az életünk. A technológia fausti alku, egyszerre ad és vesz el. Ezek után viszont nehéz állást foglalni az adott technológiáról („jó” vagy „rossz”). Azt viszont tudhatjuk, hogy mi változott meg, csak annak megítélése is vitatott sokszor.

A dolgot még bonyolultabbá teszi, hogy a változást nem a technológia jelenti, hanem az, ahogy a technológia segítségével mi magunk másképpen kezdünk el egyes dolgokat csinálni az életünkben. Ezzel kihívások elé állítjuk azokat a szereplőket, akik az adott területen eddig valahogy együttműködtek, cégeket, az államot, a vásárlókat, a hatóságokat, az érdekvédőket... Nagyon sok területen látni, hogy a szereplők közötti korábbi kapcsolatrendszer, ahol nagyjából mindenki tudta mik a játékszabályok, elkezd átalakulni, felborulni a technológiai újítással, például az internettel vagy az okostelefonnal való kölcsönhatásban. Ilyenkor egy átmeneti időszakban útkeresés zajlik, ahol minden érintett szereplő megpróbálja megtalálni az új helyét. Van, aki azonban a status quot védi, mert ahhoz fűződik érdeke (lásd például a lemezkiadókat, hagyományos médiavállalkozásokat), míg mások siettetnék ezt a folyamatot, hogy kialakulhasson az átmeneti időszak után egy kvázi egyensúlyi állapot.

A végeredmény az, hogy egyrészt folyamatos változásban van körülöttünk a világ, másrészt viszont látnunk kell, hogy ez nem egyszerűen a technológia hatása, hanem mi magunk generáljuk. Tehát nem az okostelefon vagy az internet alakítja át az életünket, hanem az ahogyan és amire azokat használjuk. Ez látszólag csak játék a szavakkal. Valójában, viszont egy nagyon fontos különbség, így ugyanis nem egyszerűen az történik, amit egy adott technológia kitalálói elképzelnek (mire fogják azt majd használni az emberek), a technológia a használat közben újraértelmeződik, egy folyamat eredménye, hogy mire is lesz jó. Az érdekes az, hogy míg az okostelefon kapcsán érthető okokból ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk, addig a 20 éve tömegesedő, terjedő internetnél sem ért még véget.

Pintér Robesz

Vajon mi vár ránk 2012-ben? Nem, most nem a maja világ végéről, a „fokozódó nemzetközi helyzetről”, vagy az olimpiáról lesz szó, hanem „csak” a 2012-es technológiai trendekről. A múlt héthez hasonlóan most is a Google-t hívtam segítségül a friss anyagok felkutatásában.

A népszerű téma találati listáját átnézve három anyag tűnik igazán érdekesnek, a PCWorld előrejelzése (Megan Geuss december 29 cikke), a Mashable 5 trendje (Lance Ulanoff-tól) és a Deloitte már ismerős listája, amely kétszer öt technológiát emelt ki ezúttal is. Lássuk először a 25 trendet dióhéjban, aztán nézzük össze, hogy vajon milyen irányba mutatnak.

A PCWorld várakozásai a jövő évre vonatkozóan:

1. szinte minden okostelefonba legalább kétmagos processzor kerül
2. az optikai meghajtó el fog tűnni az új laptopokból
3. széles körben elterjednek az olyan mobiltelefon csomagok, amelyekben nem a lebeszélhető percek, hanem az adatforgalom a meghatározó
4. Facebook hozzáférés nélkül egy sor szolgáltatás nem lesz használható
5. tovább terjednek az NFC chipek: mobil fizetés és egyszerű adatcsere
6. a számítási erő a felhőbe költözik
7. a HTML5 kezd szélesebb körben is elterjedni és egyre több weboldal úgy működik majd, mintha „alkalmazás” volna
8. az IPv6 még inkább elterjed
9. a felhasználók egyre több könyvet, filmet és zenét kölcsönöznek
10. kevesebb (de annál jobb) tablet érkezik

Mire érdemes 2012-ben figyelni a Mashable szerint?

1. kibővített valóság (augmented reality)
2. mikro-fizetéses gazdaság
3. az ultrabook felemelkedése
4. a közösségi / digitális „kimerülése”
5. mobil chip háború

Végül a Deloitte kétszer ötös listája:

(Re)emerging enablers” (olyan, 2011-ben „újonnan” megjelenő technológiák, amelyek kiterjesztik a lehetőségeinket):

1. geo-lokatív vizualizáció
2. digitális identitások
3. felértékelődő komplex adatok
4. mérhető innovációk
5. rugalmasabb üzleti modellek és struktúrák

„Disruptive deployment” (azok a dolgok, amelyek szakadást okoznak az eddigi, berögzült, megszokott üzletmenetben):

1. közösségi üzlet
2. hyper-hibrid felhők
3. mobiltelefónia az üzleti alkalmazásban
4. játékosodás (gamification)
5. a felhasználók megerősödése

Azt tudni kell a három listáról, hogy míg az első kettő a fogyasztói felhasználásról szól, addig a Deloitte listája a vállalati informatikai trendekből szemezget – ennyiben tehát nem ugyanarról szólnak, bár kiegészíthetik egymást.

Nem meglepő, hogy az idei év után 2012 is az okostelefónia, a hordozható eszközök és a közösségi oldalak (elsősorban a Facebook) éve lesz. Továbbra is fókuszban van ugyanakkor a számítási felhő, itt vannak évek óta kedvenc hívószavaink (amelyek még mindig csak az ígéret szintjén működnek): a kibővített valóság, a lokatív média és a játékosodás. Végül az internet is feliratkozik a HTML5 és az IPv6 révén a listára.

A három listát átnézve számomra egyetlen izgalmas új trend látszik, amely nem szakállas ígéret vagy 2-3 éve ismert technológiai trend folytatása, hanem valami tényleg új: a digitális anyagok kölcsönzése, azok értékesítése helyett. Érdekes, hogy ez sem technológiafüggő, hanem a gyökeresen új üzleti szemléletmódnak köszönhető. Persze ez is „ráül” a mobil és tablet eszközök elterjedésére, amivel ezt még inkább ki tudnánk használni. Mondjuk ez sem teljesen új, hanem már 2011-ben elkezdődött gyakorlat. Reméljük ilyen újdonságokat 2012 is fog szülni és nem csak a már ismert dolgok kiteljesedését fogjuk látni.

Boldog Új Évet Kívánok a Netidők Asztaltársaság nevében, olvassanak és hallgassanak minket jövőre is!

Pintér Robesz

Minden év végén számos technológiai előrejelzés lát napvilágot, hogy miről fog szólni a következő év. Ennél sokkal ritkább azonban, hogy számot vetünk ezek helytállóságával. Múltba révedő jövőnézés következik, avagy vissza a jövőbe.

A Google a „2011 technology trends” kifejezésre számos neves cég tavalyi anyagát adja ki, amelyben a mögöttünk álló évre tettek előrejelzéseket, még 2010-ből. Emeljünk most ki ebből csak kettőt, a Deloitte és a Gartner előrejelzéseit.

A Deloitte 10-es listáját kétfelé osztotta: „(re)emerging enablers” – olyan, 2011-ben „újonnan” megjelenő technológiák, amelyek kiterjesztik a lehetőségeinket:

• vizualizáció,
• majdnem vállalkozás alkalmazások,
• cyber intelligencia,
• CIO-k (az információval foglalkozó vezetők), mint forradalmárok,
• az ERP halálának vége.

A másik ötös a „disruptive deployment” – azok a dolgok, amelyek szakadást okoznak az eddigi, berögzült, megszokott üzletmenetben:

• valódi analitika,
• social computing,
• felhasználók elköteleződése (engagement),
• alkalmazott (applied) mobilitás,
• képesség-felhők, kapacitás felhők helyett.

A Gartner még 2010 októberében tette közzé előrejelzését, hogy mik lesznek 2011 stratégiailag meghatározó technológiái, amelyekről a cégeknek el kell dönteni, hogy mit kezdjenek vele a következő 2-3 évben:

• felhő számítástechnika,
• mobil alkalmazások és média tabletek,
• közösségi (social) kommunikáció és együttműködés,
• videó,
• következő generációs elemzések
• közösségi elemzések
• kontextus-tudatos számítástechnika
• flash memória 
• ubiquitous computing (mindenütt jelen lévő számítástechnika)
• moduláris infrastruktúra és számítógépek

A fenti két előrejelzésen túl tavaly év végén jómagam is írtam ezeken a virtuális hasábokon a 2011-re várható mobilos trendekről a Juniper Research jelentése alapján. Ebben többek között a megnövekvő adatforgalomra, augmented reality („kibővített valóság”) mobilos játékokra és felhőkre számítottunk…

Érdekes így visszanézni a technológiai előrejelzésekre. Őszintén, arra számítottam, hogy megmosolyogtató nagyotmondással és döbbenetesen pontos látlelettel egyaránt fogunk találkozni, miközben a legtöbb megjósolt trend tulajdonképpen elfogadhatónak fog látszani. Ehhez képest olyasmire ébresztett rá ez a három lista, amit tulajdonképpen mindig is tudtam, de furcsa volt így szembesülni vele: a trendek nem egyetlen évig tartanak, ráadásul mesterkélt ezekben két naptári év között határvonalat húzni (de milyen szórakoztató elfoglaltság). Még a gyorsan változó technológiai világban is 2-3 évre van szükség ahhoz, hogy valami elinduljon és gyökeresen felforgassa a valóságunkat. Egy év után nem igazán lehet megítélni sem a nagy „mellényúlásokat”, sem a nagy „megérzéseket” – ehhez hosszabb időtávra lenne szükség, csakhogy ezek az előrejelzések egyetlen évről szólnak.

Persze visszanézve szinte majdnem biztos, hogy nem ezeket a technológiai változásokat emelnénk ki az elmúlt évből, mint a legfontosabbakat. Számomra a három legfontosabb technológiai trend-jelenség 2011-ben: az android szinte mindent elsöprő diadala, a Facebook és a Google közötti háború új szintre lépése (és a Google+ megjelenése), végül a Siri és a hangalapú vezérlés valósággá válása. Ezeket részben lehetett látni 2010 végén is (az android sikerét leginkább, bár a Google+-t kevésbé), mert már akkor ismert folyamatok eredői, a Siri azonban olyan újdonságot jelent, amiről tudtuk, hogy lehetséges, mégis 2011 egyik nagy meglepetése lehetett, amikor egyszer csak beköltözött a hétköznapok világába.

Vajon jövőre milyen hasonló „kiteljesedésekkel” és meglepetésekkel fogunk találkozni? Jövő héten ezt fogom körbejárni, amikor a 2012-es előrejelzésekről írok, de addig is kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok a Netidők Asztaltársaság nevében is!

Pintér Robesz

A héten felhívott egy újságíró, hogy az internet és a közösségi oldalak adatvédelmi aggályaival kapcsolatban tegyen fel kérdéseket. Kedden este egy szabadegyetemen adtam elő, ahol a hallgatóság soraiból sokan az adatvédelmi résznél figyeltek a legélénkebben. Végül tegnap egy rádiónak adtam interjút az internet társadalomra gyakorolt hatásairól, ahol a riporter gyakorlatilag csak az internet árnyoldalára volt kíváncsi. Vajon mi vonz egyes embereket annyira az internet sötét oldalában?

Nekem úgy tűnik, hogy ez a fajta érdeklődés nem egyedi. Az elmúlt több mint tíz évben, amióta az internettel és az információs társadalommal foglalkozom, azt figyeltem meg, hogy az emberek egy jelentős része folyamatos megerősítésre vár a szakértőktől, így tőlem is azzal kapcsolatban, hogy az internet eredendően elvesz tőlünk valamit, kevesebbek leszünk tőle és ez az internet alaptermészete. Ha megkapják ezt a fajta megerősítést, akkor úgy tűnik elégedettebbek lesznek a hallottaktól, igazolva érzik önmagukat, és talán az elfojtott bűntudatuk is csökken, miután kimondásra került a dolog.

Számomra viszont annak megértése az érdekes, hogy vajon miből táplálkozhat ez az érdeklődés a negatívumok iránt. Leginkább csak találgatni tudok. Korábban már írtam, hogy az emberek három féle módon viszonyulhatnak az internethez és lényegében bármilyen technológiához, vannak akik szerint „soha jobbat”, mások szerint „jobb lett volna, ha soha nem találják ki” végül egy harmadik csoport szerint természetes, hogy ellentmondásos minden technológia megítélése, mert általában egyszerre adnak és vesznek el valamit. Úgy gondolom utóbbi megállapítás járhat legközelebb a tényekhez, mivel lényegében minden technológia fausti alku, bár sokat kapunk, de vannak dolgok, amikről cserébe le kell mondanunk. Ebből az alkuból egyesek azonban inkább a negatívumokra koncentrálnak – vagy, mert azokkal a hatásokkal találkoznak inkább, vagy mert az jobban észlelhető a számukra, vagy mert erősebbek a félelmeik a technológia okozta változástól, mint a vágyakozásuk valami jobb iránt, amit ez a technológia megadhatna nekik. Ez a beállítódás tehát összefügghet azzal is, hogy akinek már egy kialakult életritmusa, rendszere van – főleg, ha azzal többé-kevésbé elégedett is – nem szívesen változtat azon, csak azért mert a dolgok működése, rendje megváltozik körülötte. Ők ebben a folyamatban hajlamosabbak inkább az értékvesztéssel azonosulni és azt a kérdést megfogalmazni, hogy mi szükség van ezekre az új eszközökre, miért kellene használni őket és miért nem jó úgy, ahogy eddig volt, miért vágyunk másra, többre ahhoz képest, ami a szüleinknek vagy az előttünk élőknek még elég jó volt.

Jómagam inkább hajlok a technológiát, főleg az infokommunikációs eszközöket pozitívan látók táborához, sőt, ahogy nemrégiben egy kollégám fogalmazott „jó értelemben vett” geek vagyok. Fontosnak tartom azonban annak megértését és elfogadását, hogy a technológia nem mindenkinek ugyanúgy hat az életére, nem mindenkinek ugyanazt jelenti, ezért nem mindenkinek ugyanolyan a viszonya sem hozzá. Ennek megértése segíthet minket abban, hogy jobban toleráljuk a Másikat és annak eltérő hozzáállását a technológia keltette változásokhoz is. 

Pintér Robesz