Netidők Blogtársaság

iPhone 5 alakú emlékművet, vagy inkább emlékoszlopot állítottak Steve Jobsnak. Mielőtt bárki azt hinné, a kaliforniaiak akanak így megemlékezni hősükről, az emlékművet Szentpéterváron emelték egy bérház udvarán. Az emlékmű aktív életet él, képernyőjén fotók és videók peregnek az elhunyt életének kulcsfontosságú pillanatairól.

Toochee, a Galaktikus

(via piximus)

Mi lesz ma a tévében? Kit érdekel! Mi lesz ma a Youtube-on! A legnagyobb videomegosztón ugyanis nemcsak agyonlinkelt, vicces videók vannak, hanem komoly műsorkészítés is folyik, sorozatok, évadok készülnek, főszerepben kedvenc számítógépes játékainkkal.

A Minecraftról valamikor 2010 őszén beszélgettünk a Netidőkben, amikor rákattantam az akkor még kezdeti stádiumban levő, de már nagyon népszerű, független fejlesztési játékra. Azóta sok víz és idő ment balra el; a Minecraft eredeti fejlesztője többszörös eurómilliomos lett, a játékot már nem is ő, hanem fejlesztőcége viszi tovább, és tavaly megjelent a véglegesnek mondható 1.0-s verzió. Kíváncsi voltam, mi változott, mi került bele a játékba azóta, hogy jó ideje felé sem néztem. Ám nem a weboldalára, vagy a kiterjedt Wikioldalára mentem el információért, hanem egyenesen a YouTube-ra.

A Minecraft sikere ugyanis innen, a világ legnagyobb videomegosztójáról indult. Az emberek rátaláltak erre a jópofa, ám némileg összetett játékra, és elkezdtek videókat készíteni arról, hogy hogyan is kell vele játszani. Az egyik ilyen híres videosorozat volt az X's Adventure in Minecraft, ezt meglátva és majdnem egyben végignézve szerettem bele én is a játékba.

Mára ez egészen általános jelenséggé vált a Youtube-on: emberek játszanak a kedvenc játékaikkal, ezt rögzítik (képpel és hanggal, valamint a saját kommentárjukkal), majd az így keletkezett videókat ügyesen megvágják, feliratozzák, főcímet csinálnak neki, és feltöltik a videomegosztóra. Ha az illető értelmesen, artikuláltan beszél, van stílusa, humora, hozzá tud tenni valamit a játékhoz, akkor ebből egy újfajta tévéélményt adó, szórakoztatási forma alakul ki, főleg, ha az adott játékra mi is kíváncsiak vagyunk. Ilyenkor könnyen a képernyő elé szegezhez egy ilyen sorozat, csak a képernyőt ebben az esetben a monitorunk jelenti.

Az egyik ilyen zseniális műsorkészítő Paul Soares Jr., akinek számtalan sorozata fut a Youtube-on a Minecraftról. A Survive & Thrive II egy inkább kezdőknek szóló, a játék lehetőségeit elmagyarázó oktatósorozat:

A Minecraft Adventure 1.2 a játék végigjátszása a legelső naptól egészen a sárkány legyőzéséig (most épp valahol félúton tart a kettő között):

A Man, Woman, Minecraft-ban ő és a játékban még kezdő felesége együtt kalandoznak a Minecraft végtelen világában:

A Minecraft Spellbound Caves-ben pedig egy irgalmatlan nehéz, mesterséges létrehozott Minecraft világon próbálja keresztül verekedni magát a játék legnehezebb fokozatán:

Természetesen a játékműsor-készítés nem korlátozódik csak a Minecraftra; a műsorkészítők játszanak másféle játékokkal is, és ezekből is ugyanúgy készülnek sorozatok. Paul például lelkes támogatója a független fejlesztésű játékoknak: nemcsak megveszi őket még készítés közben, de be is mutatja őket egy vagy több videóban, a jobbakból egész sorozatot készít. Ez például a még fejlesztés alatt levő Towns című játékról szól:

Emellett előfordul, hogy a gyerekeivel Civilization V-öt játszik, amit szintén több részben végigkövethetünk:

De már a tegnap megjelent Diablo III-at is elkezdte nyilvánosan végigjátszani, úgyhogy aki hozzám hasonlóan nem tervezi kipróbálni az aktuális Blizzard-slágert, osztozhat Paul játékélményében a Youtube-on keresztül.

Egy másik különös figura Kurt (kurtjmac), aki miközben vándorol a Minecraft beláthatatlan nagy, véletlenszerűen generált világában, mindenféle dologról mesél a nézőknek, a kommentekben feltett kérdésekre válaszol, és eközben pénzt gyűjt egy beteg gyerekeket támogató alapítványnak. Elképesztő, de a módszer működik: a Far Lands or Bust sorozat már a második „évadban” jár, azaz egyszer már összeszedett közel 12 ezer dollárt, és most 29 ezerre „gyúr”, amiből már megvan 6. De kedveli a Microsoft új repülőszimulátorát, a Flightot is, és a Driver című játékban már 40 rész óta száguldozik San Franciscóban.

Kettőjükön kívül is említhetnék még körülbelül egy tucat olyan műsorkészítőt, akik különböző játékokból készítenek izgalmas vagy "csak" érdekes, de abszolút nézhető sorozatot. S habár csak négy ember csatornáját figyelem folyamatosan, ők is annyi érdekes néznivalót készítenek és töltenek fel, vagy hívják a fel a figyelmet mások hasonló videóira, hogy néha egy este nem is elég az aznapi műsor végignézésére.

Magyar tévéadás? Muhaha! Amerikai sorozatok? Ugyan! Én Youtube-ot nézek.

Chatman

| Még több lehetőség

Idén szeptemberben ünnepeljük a legendás otthoni számítógép, a Commodore 64 születésnapját, mégpedig a 30. szülinapot. A másik aktualitás ennél jóval szomorúbb: két hete hunyt el a Commodore cég alapítója, Jack Tramiel lengyel származású amerikai üzletember. A nekrológokban az olvasható, hogy „Jack Tramiel a Commodore révén kulcsszerepet játszott abban, hogy a számítógépek mindenki számára hozzáférhetővé váltak és bekerülhettek az otthonokba.” Képes Gábor múzeológus, a Magyar Műszaki és Közlekedési Múzeum osztályvezetőjétől először azt kérdeztük, hogy egyetért-e azzal a véleménnyel, hogy Jack Tramiel nagyobb hatású volt, mint Steve Jobs?

Képes Gábor: Én ezeket a méricskéléseket nagyon nem kedvelem és azt kell mondjam, hogy az én számomra Steve Jobs, Jack Tramiel, Gary Kildall, Adam Osborne, Ed Roberts és még sorolhatnék néhány ilyen nevet, ők mindannyian ikonok. És nélkülük a 70-es évek második felének és a 80-as évek elejének a számítástechnikája elképzelhetetlen lenne.

Nagyistók Tibor: A Commodore 64-nek mekkora jelentősége volt, így harminc év távlatából?

Képes Gábor: Én úgy gondolom, hogy a Commodore 64 révén vált ő egy nemzedéki ikonná, ezért is van az, hogy azt hiszem, én is rosszul ejtem az ő nevét, mert mi úgy ismertük meg őt az akkori sajtóból, hogy találgattuk, hogy hogy ejthetik és „dzsek trémielnek” nevezzük, de megtudtam, hogy „tremel” vagy valahogy így kellene az ő nevét ejteni. De hát ez ugyanaz a korosztály, akik a „májkroszoftot” még „mikroszoftnak” hívtuk, meg az „ájbíemet” „íbéemnek”. Úgyhogy nekem „dzsek trémiel” marad, elnézést kérek érte.
A Commodore 64 egy rendkívül fontos számítógép, de Tramiel pályáján messze nem ez volt az első számítógép. Ő 1928-as születésű volt, tehát az egész Commodore sztori jóval korábban kezdődik. Tramiel írógépműszerész volt, így írógépekkel és számológépekkel kezdődik az ő története, tehát a számítástechnika világába is a 70-es évek közepén, második felében robbant be. Én tehát a Commodore 64-en kívül még két típust feltétlenül szeretnék megemlíteni: az egyik a PET (a Personal Electronic Transactor), vagyis a személyi elektronikus intéző. Ez az első, olyan igazán kompakt személyi számítógép és az első amerikai iskolaszámítógép volt. A másik pedig szintén a Commodore 64 előtt, a közvetlen előd, a VIC-20, amelyet az európai területen VolksComputerként, azaz népszámítógépként forgalmaztak és amely amellett, hogy teljes mértékben megelőzte és megelőlegezte a Commodore 64-et, de emellett nagy rokonságot mutat a Steve Jobs féle gondolattal, hiszen a Jack Tramiel legalább olyan zseniális marketinges volt és legalább olyan markáns ellenreklámozó volt, mint Steve Jobs, hiszen Jobs mester a Macintosh-t egy az egyben az IBM PC-vel szemben mutatta be, addig a VIC-20-at Tramiel kimondottan az Atari konzoljaival szemben pozicionálta. Az is volt a fő reklámszlogenje, hogy „Why buy just a video game?”, azaz miért vegyek csak egy videojátékot, amikor nagyjából annyi pénzért vehetnék egy teljes értékű számítógépet. Én ebben tartom zseniálisnak Jack Tramielt és ennek egy logikus folytatása a Commodore 64. És egyébként az Atari ST is, ami szintén a nevéhez fűződik.

Nagyistók Tibor: A múzeumba most már bevonult a C=64?

Képes Gábor: Igen, a DOStalgia kiállítás felújításában, tehát „A háziszámítógép hőskora” c. kiállításban bemutatjuk a Commodore 64-et. Igyekszünk minél teljesebb konfigurációra törekedni, tehát a plottertől a trackball-ig a legkülönbözőbb érdekes perifériáit is bemutatjuk.

56 éves volt, de többet élt és alkotott mint más, akár ha 200 évig élne is. Igazi lázadó volt, látnok, a tökéletességre való törekvés szobra. Amihez hozzányúlt az megváltozott örökre. Olyan különleges szemüvegen keresztül szemlélte a világot, ami csak keveseknek adatik meg. Géniusz volt. Megértett géniusz, akinek olyan szerencséje volt, hogy csak saját magával kellett egyezkednie. Nem a világhoz igazodott, hanem a világ őhozzá. Sokáig lehetne sorolni mindazt, amit hozzátett az életünkhöz, amivel élhetőbbé tette a világot, amivel lerombolt falakat. Különleges érzéke volt arra, hogy létrehozzon olyan dolgokat, amire a felhasználóknak valóban szükségük volt.

Egyik felejthetetlen előadásában a Stanford egyetemen ezt mondta a végzős diákoknak:
“Az időd véges, ezért ne vesztegesd arra, hogy valaki más életét éld. Ne ejtsenek rabul a dogmák - ami más emberek gondolatainak követéséből ered. Ne hagyd, hogy mások véleményének zaja elnyomja a saját belső hangodat. A legfontosabb, hogy legyen elég elég bátorságod, követni mindazt amit a megérzéseid és a szíved diktálnak. Azok mutatják meg neked a helyes utat, amit járnod kell. Minden egyéb másodlagos.”
Bárki más mondta volna ezeket a szavakat, nem lett volna hiteles. Ő nem csak mondta ezeket, hanem élte is, életének minden egyes pillanatában.

Többé nem fog gyújtó hangú beszédet mondani egyetlen diploma osztón sem. Többé nem fog teljes iparágakat megváltoztatni. Többé nem látjuk már garbóban, farmerben és edzőcipőben előhúzni a várakozással teli közönség előtt a legújabb csodát. Többé nem halljuk, hogy "és még egy dolog...".

Úgy ment el, hogy közben örökre itt marad velünk. Nyugodjék békében.

Kapcsolódó bejegyzés

Egy technikatörténeti sorozatban hallottam a következő történetet.

Valamikor a nyolcvanas évek végén egy Steve Pearlman nevű fiatal mérnök dolgozott az Applenél.  Jól haladtak a következő személyi számítógép építésével, amelynek már sztereó kimenete volt.  Ebben az időben még nagyon komoly kérdés volt, hogy egyáltalán mire lehet otthon használni a számítógépet, vagyis miért vegyék meg az emberek a drága, már nem csak játékra jó gépeket.

Egyik nap Pearlman fáradtan ment haza, lerogyott a kanapéra, és bekapcsolta a tévét. Épp a Star Trek – Next Generation sorozat egyik epizódja ment. Data parancsnok, a legénység android tagja, a kajütjében épp komolyzenét hallgatott kutatási célból. A komputer játszotta a felvételeket, sőt, egyszerre hármat.  

Pearlman egészen felvillanyozódott az ötlettől: zenét hallgatni a számítógépen.  Munkatársaival belevetette magát a munkába, és hamarosan megjelent a QuickTime 1.0, az első digitális zenelejátszó és konverter program. Így született meg a komputerből hallgatható digitális zene. A történet érdekessége, hogy az első bedigitalizált szám elfoglalta a teljes merevlemezt.

Pearlman milliomos lett, később megvált a cégtől és önállósította magát, újabb és újabb sikeres fejlesztések kötődnek a nevéhez. Az elmúlt években azonban már egy olyan projekten dolgozik, amely nagyon közel áll a szívéhez. Ez a készüléket is a Star Trek sorozatban látta. Úgy hívják: Holoszoba.

Toochee, a Galaktikus