Netidők Blogtársaság

Bevallom, hogy most erőteljes időhiányban szenvedek - még mindig a múlt heti gépösszeomlás miatt. (Mint kiderült, alaplapot kellett cserélni, aminek következtében rá kell még szánnom egy kis időt a masinára.) Ezért aztán ez alkalommal épp csak arra van lehetőségem, hogy a blogunk olvasói számára idemásoljam azt a háttéranyagot, amelyet rádiós kollégámnak, Horváth Gergelynek állítottam össze Steve Jobs-ról. Talán van még a Netidők olvasók-hallgatók között is olyan, akinek ez újat jelent.

Steve Jobs

Azt az elcsépelt szót pont neki találták ki, hogy FENEGYEREK. 2011. februári a hír, miszerint az amerikai tinédzserek közel negyede tartja a legmenőbbnek Steve Jobs eredményeit. Olyan neveket előzött meg a felmérésben, mint a Facebook-alapító, Mark Zuckerberg, vagy a Harry Potter kötetek szerzője, J. K. Rowling.

Steve Jobsnak köszönhetjük, hogy a személyi számítógép szerethető, sőt rajongható divattá vált. Az ő zseniális üzleti taktikáinak eredménye, hogy a Pixar ma a legnagyobb animációs filmstúdiók egyike. Továbbá Jobs munkálkodásának eredménye, hogy a zene- és filmterjesztés üzlete nem süllyed el a kalózkodás és az MP3 miatt, hanem az iPod és az iTunes révén üzlet maradhat az internet-korszakban is. E három mondatban összesűrűsödnek Jobs legnagyobb eredményei, amelyhez hozzájárult elképesztően makacs jelleme és agresszív vezetői stílusa, akarnoksága.

1976 - Steve Jobs ekkor alapította meg harmadmagával az Apple Computert. S bár rögtön meglátta a digitális kütyükben a jövőt, de az életrajzi források szerint Steve egyáltalán nem a kövér, pattanásos, forrasztópákás srác volt a garázsból, képességei már ekkor is inkább a menedzseré, a kellő forrásokat megszerző és a víziókat megfelelően vetítő vezetőé. A vízió és a design olyan fontos volt számára már a kezdetekben, hogy el sem tudta képzelni ezek nélkül a sikert. Az első siker az Apple II volt, amelyet a 80-as évektől kezdve követtek a Macintosh számítógépek - ezek a masinák mind a mai napig "arisztokratikusak" az unalmas és szürke PC-hez képest: a Mac stílusos, könnyen használható, szép - és nagyon drága.

Steve Jobs kiállhatatlanul agresszív stílusát jellemzi, hogy 1985-ben saját cégéből, az Apple-ből kirúgták. Nem tudtak vele együtt dolgozni. Ám ez csak arra volt jó, hogy Steve Jobs zseniális lépéseket tehessen. Megalapította a NeXT nevű számítógépgyártó céget, majd felvásárolta a Pixar stúdiót. Ez utóbbi stúdió nevéhez Oscar-díjak és olyan filmcímek kapcsolódnak, mint a Toy Story vagy a Némó nyomában. A Pixar-részvényeit 2006-ban eladta a Walt Disney Company-nak, így a Disney legnagyobb egyéni részvényese Steve lett.

De a sikerek csak akkor kezdődtek igazán, amikor 1996-ban Steve Jobs visszatért az általa alapított Apple céghez és ismét ő lett a vezérigazgató. Fáradhatatlanul hajtotta az újításokat és a dizájnos, trendi dolgokat. A hangsúly fokozatosan áttevődött a Mac gépekről a szórakozás és a mobiltelefon világára: jött a döbbenetes világdivatot kirobbantó iPod nevű MP3 lejátszó (korunk walkmanja), majd a még nagyobb őrületet kiváltó érintőképernyős iPhone mobiltelefon, és mostanában tartunk a könyvolvasásra és netezésre is alkalmas táblagépek második változatánál az iPad 2-nél.

A jelek szerint az idén 56 éves Steve Jobs egyelőre nem pihen. Vajon mi minden van még a tarsolyában?...

Szilágyi Árpád

Csehországban már jelzőtábla figyelmeztetheti az autósokat azokon a helyeken, ahol a GPS információkkal gond lehet.

Szaporodik a GPS használók száma, és egyre több olyan baleset fordul elő, ahol az autósok a GPS készülékek hibás adatait okolták. Behajtott a folyóba, mert a GPS szerint ott komp volt, lehajtott az útról, mert ott a készülék utat jelzett. Hasonló esetekből egyre több van. Egyre több vezető magyarázza balesetét azzal, hogy a navigációs rendszer mást mutatott, mint az útjelző táblák.

Csehországban mostantól piros háromszögben áthúzott GPS-jel táblákkal figyelmeztetik az autósokat arra, hogy az adott helyen megváltoztak a közlekedési körülmények.

Bevallom, én soha nem értettem azokat az autósokat, akik vakon hittek a navigációs rendszerük utasításainak, pedig a sofőrnek csak néznie kellene kifelé az ablakon. Vagyis arról van szó, hogy a sofőrök annyira bíznak a készülékben, hogy egyszerűen figyelmen kívül hagyja a közlekedési táblákat, figyelmeztetéseket, előrejelzéseket.

Ennek fényében viszont teljesen értelmetlen az anti-GPS tábla, mivel a sofőrök ezt sem fogják figyelembe venni, sőt észre sem fogják venni. Vagyis pusztán pénzkidobás az egész projekt.

Javasolnék viszont egy olyan projektet, ami ennek a töredékébe kerül. Például ahol kiderül, hogy a GPS téved, annak a néhány cégnek, akik a térképadatbázisokat készítik, küldjék el egy e-mailben a hiba jegyzőkönyvét. Nem kerül semmibe, és a leghamarabb így lesz a hiba korrigálva.

Ezt már olvasta:

GPS helyett GNSS (I.)

GPS helyett GNSS (II.) – Galileo

GPS a kesztyűben

GPS nyakörv

Toochee, a galaktikus

 | Még több lehetőség

Az amerikai kontinensen rendesen megrángatta konkurencia bajszát a néhai filmkölcsönző cég, amikor elindította a streaming videó szolgáltatását. Alig több, mint egy év alatt a cég minden hasonló szolgáltatást nyújtó riválisát leelőzte, most pedig egy hónap alatt két újdonsággal rukkolt elő.

Amerika meghódítása

A Netflix hatalmas filmkínálattal rendelkezik (több, mint 10000 film), melyből minden előfizető egy igen csekély havidíj ellenében azt nézhet amit csak akar és akkor amikor úri kedve úgy hozza. A reklámra nagyon nem költő cég, így is le tudta előzni a hagyományos prémium kábelcsatornákat. A kínálatból azonban hiányoztak a sorozatok, amelyek pedig a hagyományos tévécsatornák törzsközönségének fontosak. Az év elején ezért a cég megvásárolt egy sikeresnek ígérkező politikai dráma sorozatot, mellyel egyértelműen a klasszikus tévécsatornák ellen fújtak támadást.

Egy gond volt csupán, mégpedig az, hogy a műsorok terjesztési joga csak az USA és Kanada területére volt érvényes. Valószínű, hogy cégnek sikerült megállapodást kötni a jogtulajdonosokkal és így az egész amerikai kontinensen 43 országban vált elérhetővé a szolgáltatás. A latin-amerikai piac a cég további növekedése szempontjából kiemelkedő jelentőségű, mert ott most zajlik a kábeltévé boom, amivel a világ egyik legdinamikusabban növekvő területévé vált. Ezen a piacon sikerült idén májusban kiépíteni a cégnek fontos hídfőállásokat. A májusi bejelentést a befektetők is kedvezően fogadták és a cég részvényeinek az árfolyama 8% feletti növekedést mutatott, míg a felhasználók számának emelkedése 70% feletti. Nem kétséges, hogy ezzel a húzással a Netflix ismét csatát nyerhet a versenytársakkal szemben.

Európa a célkeresztben

Mi az öreg kontinensről csak csorgattuk a nyálunkat, hogy micsoda Kánaán van a nagy vízen túl az északi sarktól az Antarktiszig bezárólag. Június végé azután a cég ismét bejelentett valami fontosat, mégpedig azt, hogy 2012 első negyedévében megkezdi a szolgáltatást az Egyesült Királyságban és Spanyolországban is. Ez Európa bevételének a főpróbája lesz. Ha a cég szolgáltatásainak európai bevezetése sikeres lesz, akkor várható, hogy nagyon hamar a többi ország is sorra kerül a nézők legnagyobb örömére és valószínűleg a hagyományos tévécsatornák legnagyobb bánatára. Amint ez a terjeszkedés megindul, úgy a többi régi szereplő olyan hátrányba kerül, amit nagyon nehéz lesz ledolgozni, ha egyáltalán sikerül. Ahhoz ugyanis a jelenlegi üzleti modelljüket kell majd átalakítani, amiből egyelőre nem látszik az ég adta világon semmi. A másik nagy vesztese ennek a folyamatnak a kábeltévé szolgáltatók hada lesz, akik vagy beszállnak az IP alapú streaming üzletbe, vagy a fogyasztók fognak elpártolni nagyon gyorsan.

Követve a különféle hazai és európai médiaipari konferenciák anyagait, nekem nem világos, hogyan tudnak majd a jelenlegi hagyományos szereplők hosszú távon talpon maradni. Mikor alkalmam nyílt beszélni néhány médiával foglalkozó szakemberrel, akkor mindenki megmosolyogta azt amikor azzal jöttem elő, hogy a semmiből előkerülhet egy vagy több olyan új szereplő amelyik az innovatív megoldásaival fenekestül fogja felforgatni a piacot. Ugyan nem zárták ki soha sem ennek a lehetőségét, de a valószínűségét nagyon alacsonyra tették.

Most itt van ez az új szereplő, új és olcsó szolgáltatással és bekopogtat szépen ez európai háztartások ajtajain is. Én, mint egyszerű fogyasztó epekedve várom, hogy a kárpátmedence is felkerüljön a Netflix szolgáltatási térképére és abban a pillanatban lemondom a kábeltévé előfizetésemet.

Néhány héttel ezelőtt írtam e blogban a BBC portálról, ami jó példa arra, hogy hogyan lehet korszerű és átgondolt közszolgálati portált építeni. Meggyőződésem, hogy ez a helyes irány és előbb-utóbb (jobb lenne előbb) ebbe az irányba kell haladnia a magyar közmédia portálnak is.

Most megújult a közmédia központi weboldala, ami ugyebár pár hónapja egy döntés nyomán a Magyar Televízió korábbi nyitó oldala, a hirado.hu lett. Hogy e névválasztásból mi következik, tartalomban és kommunikációban, azt most tegyük félre. Röviden a sok év óta hangoztatott véleményem: első lépésként elfogadható, hogy egy hírportál legyen a „faltörő kos” az első hónapokban, de biztos vagyok benne, hogy ezt a hírportál felfogást érdemes lendületesen kibővíteni (általános portállá, mint az Origo és az Index, vagy a BBC.co.uk) úgy, hogy ne csupán a hírfogyasztó netezők alkossák a célcsoportot, hanem valamennyi magyar netező.



Itt az alkalom tehát, hogy az első vakuvillanások fényében elkapjak egy pillanatképet és rögzítsem első benyomásaimat. Le kell szögezzem, hogy jómagam is az egységesülő közmédia egyik munkatársa vagyok, ráadásul több múltbeli (közmédiás) internetes fejlesztés révén érintett vagyok a témában és van is némi rálátásom az elmúlt 15 évre úgy, hogy közvetlen közelről láttam bizonyos részeredményeket felmutató fejlesztéseket, de e másfél évtizedet úgy látom, hogy összességében (értsd: a jelentős hatású portál létrehozása szempontjából) jórészt kihagyott lehetőség maradt az online világ a magyar közmédia számára. Azt is jelzem, hogy ez alkalommal nem volt lehetőségem befolyásolni a közmédia portál átalakítását. E helyütt nem lehet elég részletesen végigvenni a portálépítés legfontosabb szempontjait és ez alapján alapos elemzést írni. Tényleg csak egy első benyomás, ami a későbbiekben módosul majd, ahogy a közmédia portálja remélhetőleg továbbfejlődik.

Elsőként érdemes elismerni (hiszen mindenki először a külcsínt nézi meg), hogy a portál a korábbi hirado.hu finoman szólva is eklektikus esztétikájához képest jóval nyugodtabb, letisztultabb és így vonzóbb képet mutat. Szintén fontos, bár nem különösebben érdem, hogy a nyitó oldalon van egy kiemelt anyag (címlapsztori), továbbá a logóra (?) kattintva a portálokon megszokott módon visszajutunk a nyitó oldalra. (Logónak tekintettem legalábbis azt a fura jelet, amire ráírták, hogy BETA, a logó helyén találjuk és az RSS logóra emlékeztet.) A kötelező körös rápillantáshoz tartozik még az is, hogy észleljük a menürendszert, ami e portálon vízszintesen kapott helyet. Rögtön hadd fűzzem hozzá ez utóbbihoz, hogy érdemes egymás mellé tenni a BBC menürendszerét illetve tartalomtérképét („Can’t find? Try A to Z”) valamint a Hirado.hu menüjét (nincs sitemap!) – rögtön látszik majd, mire gondolok… Nem tudom például, hogy ha a Netidőkben hírértékű információ van és mondjuk egy blogposztban megírjuk, akkor melyik menübe kerülhetne? A Netidők se nem kultúra, se nem tudomány, se nem gazdaság – illetve mindegyik kicsit, de csak érintőlegesen… Hopp: van egy HIGHTECH rovat! De sajnos nem kapott helyett a menüben, csak a nyitó oldal alján (ahova a netezők kis százaléka fog csak eljutni) egy dobozban.

A címoldal alapján az is ténynek látszik, hogy egyrészt a tartalom alapján egyértelmű, hogy a közmédia nyitó oldala jelenleg csupán hírportál és nem általános portál, másrészt egyértelmű, hogy a tervezés során valamilyen okból kifolyólag elbillent az arány a tévés felfogás felé.

Kezdjük ez utóbbival: a vízszintes menü rögtön egy VIDEO menüponttal kezdődik, rákattintva egy olyan gyűjtőoldalon találjuk magunkat, ahol az MTV és a Duna TV híranyagait találjuk meg. A közmédia rádiós tartalmai itt nincsenek, de hát miért is lennének a VIDEO alatt? Logikailag akkor kellene legyen egy AUDIO menüpont (vagy inkább: „Hangtár”, ahogy a rádiós weboldalakon évek óta működik), de se AUDIO, se hangtár. Aztán a címlapsztori mellett jobbra láthatjuk kiemelt helyen a LEGFRISSEBB VIDEÓK c. ablakot, ahol ismét a televíziós hírműsorokat látjuk. Ha pedig a nyitó oldal aljára tekintünk, ott még egy TV MŰSOR ajánló részt is találunk. (Rádiós hírműsorok meghallgatása sehol, rádiós műsorrend sehol.) E tévéműsort ajánló doboz felett (tehát nem túl értékes helyen) találunk egy rádiós dobozt, amibe mindössze a Kossuth, a Petőfi és a Bartók Rádió élő adásának linkje fért be.

Nézzünk még két szempontot: a hírportál jelleget támasztja alá az is, hogy az eddig felemlített felületeken kívül lényegében csak híranyagokat találunk, továbbá szintén a hír műfaj dominanciáját jelzi ezen a portálon az is, hogy az egyetlen közösségi szolgáltatást felhasználó tartalmi egységben, a Facebook dobozban a hírek megosztása látható.

Értékelésre e helyütt (értsd: nyilvánosan) nem vállalkozom, a fentiek inkább ténymegállapítások voltak az eddigi tapasztalataim alapján, érdemes átgondolni ezeket a szempontokat és továbbfejleszteni a közmédia portált, ha komolyak a szándékok vele kapcsolatban.

Szilágyi Árpád

Az internet lassan de biztosan a tévé helyére lép. A technológia változása magával hozza a tartalomhoz jutás megváltozásának kérdését is. Talán hamarosan közvetlenül a gyártóktól jutunk a sorozathoz.

Ma már mindenkinek szembe kell néznie azzal, hogy fékezhetetlenül terjed az internetes letöltés. A tartalom egyre inkább átköltözik a virtuális térbe. Már manapság is felbukkannak olyan epizódok, amelyek csak az interneten láthatóak. Ezek vagy kifejezetten ere a közegre készült rövid kiegészítő epizódok, vagy a tévétársaságok az alacsony nézettség miatt leállította a sorozat vetítését, és a be nem mutatott részek itt lettek elérhetőek.

Van a szürke része is a feltöltésnek. Ezt jelenleg még a rajongók teszik, akik a tévében bemutatott filmet, vagy sorozat epizódot feltöltik, és mindenki számára elérhetővé teszik. A folyamat egyszerű. Este lemegy az epizód a tévében, másnap reggel már letölthető a netről. Újabb 24 órán belül már elkészül hozzá a felirat fájl is. A rajongók a világ bármely pontján élvezhetik a bemutatóval gyakorlatilag egy időben.

Ebből adódóan rögtön felmerül a kérdés: nem kellene ezt inkább másoknak megtenni? Nem lenne célszerűbb egy olyan rendszert kidolgozni, amely ezen a módszeren alapul és pénzt is termel a gyártóknak?

Miért ne tehetné maga a gyártó letölthetővé a saját tartalmát? Nézzünk egy példát. Adott egy sorozat, amely a tévében sikeres, azonban egy idő után a nézettsége visszaesik, a csatorna nem akar több részt bemutatni. Mondjuk szemára hirdetési szempontból kevés az egymilliós nézettség. A gyártónak azonban, mondjuk hatszázezres nézettségig a sorozat hasznot hajt. Neki megéri, hogy a nézői bizonyos ellentételezésért cserébe letöltsék az elkészült részeket. Amíg számára megfelelő nézettség van addig újabb és újabb epizódokat gyártana. A gyártónak érdeke a sorozat színvonalának fenntartása, megtermeli a szükséges bevételeket, a néző megkapja a kedvelt sorozatát. Mindenki jól jár.

A gyártók bevállalhatnák olyan sorozatok gyártását is, amelyekben ők fantáziát látnak, de a tévétársaságok visszadobták. Megjelenhetnek a rétegsorozatok, akár a kamaradarab szintű, mikro-költségvetésű művek, amelyek csak igen kis kulturális igényeket elégítenének ki, de gyártásuk rentábilis lenne.

Egy izgalmasabb és igazságosabb jövő állhat előttünk.