Netidők Blogtársaság

Oly gyakran találkozom ezzel az összetétellel, hogy éppen ideje volt elgondolkodnom azon, hogy mitől infra- az infrastruktúra. Nem tehetek róla, engem lázba tudnak hozni ezek a kérdések, amelyek másoknak talán föl sem tűnnek vagy éppenséggel nagyon is nyilvánvalóak.

A Magyar értelmező kéziszótár szerint az infrastruktúra a társadalmi, gazdasági tevékenység zavartalanságát biztosító alapvető létesítmények, szervezetek (pl. lakások, közművek, a kereskedelem, a távközlés, az oktatás, az egészségügy stb.) rendszere. Közvetlenül az angolból vettük át az összetételt, ám a tagjai latin eredetűek, és már régen meghonosodott elsősorban a természettudományok, a mérnöki tudományok, illetve a közigazgatás szaknyelvében.

Az infra- előtag jelentése az Idegen szavak szótára szerint ’valamilyen értéken vagy valamin aluli’. A struktúra közismert jövevényszó, jelentése ’szerkezet’. Az infra- előtag egyébként több köznapi használatban is előforduló szakkifejezésben is megtalálható, így pl.: infrahang ’az emberi fül hallóképességének alsó határát el nem érő hangrezgés’, infravörös ’olyan vörös sugárzás, amely a vörös fényen inneni, nem látható hullámhosszú sugárzás’.

Fölmerül a kérdés, hogy a közigazgatáson túl a köznyelvben, az informatikai tematikában is gyakran előforduló infrastruktúra (pl. hálózati infrastruktúra, internetes infrastruktúra, számítástechnikai infrastruktúra stb.) kifejezésben milyen jelentéstani szerepe van az infra- előtagak, ugyanis a struktúra mint ’szerkezet’ érthető. Egyszerűbben: mitől infra- azt infrastruktúra? A szóban forgó kifejezés pontos jelentése ’végső struktúra, finomstruktúra’, tehát olyan alrendszerek, amelyekre épülnek a nagy rendszerek, amelyek a végső, alapvető hátterét biztosítják a munkavégzésnek, a működésnek. Az informatikai infrastruktúra tehát azoknak a számítógépes eszközöknek, hálózatoknak a rendszerét jelenti, amely az alapvető működőképességet biztosítja. Az infrastruktúra tehát számomra leginkább alapstruktúra, alaprendszer, alrendszer.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Miután már sejtjük, sőt tudjuk, hogy mitől okos az okostelefon, egy újabb, zavarba ejtő újdonság jelent meg, mégpedig az okos fejhallgató. Egy cég kifejlesztett ugyanis egy olyan fejhallgatót, amely okos funkciókat tartalmaz, tehát nemcsak zenét lehet vele hallgatni, hanem más szolgáltatásokat is képes nyújtani.

Ezzel továbbra is felszínen marad az okos kifejezés, hisz a pár héttel ezelőtti „okos” címszóból megtudtuk, hogy egy infokommunikációs eszköz attól lesz okos, hogy saját operációs rendszere van, és a platformjára lehet fejleszteni különböző alkalmazásokat, applikációkat. Az egyszerűbb értelmezés szerint pedig az okos eszközök az alapfunkción túl sokféle szolgáltatást tudnak nyújtani a felhasználójuknak. Ez utóbbi magyarázat alapján érthetjük meg, mitől is lesz vagy lehet egy fejhallgató okos. Leginkább azért, mert az alapfunkción, a zenehallgatáson túl kiegészítő szolgáltatásokat is képes nyújtani. Felmerülhet a kérdés, hogy ugyan milyen kiegészítő szolgáltatást kellene nyújtania egy fejhallgatónak. Ennek a megválaszolásakor pedig az információs társadalom egyik törvényszerűségét, a digitális szakadék jelenségét kell megismerni. E sorok írója életkoránál fogva az információs társadalom azon polgárai közé tartozik, aki tanulja és követi az új infotechnológiai eszközöket. A huszonévesek és annál fiatalabbak generációja pedig beleszületett a modern, internet alapú és hálózati kommunikáció világába. Számukra természetes, hogy mindent megosztanak magukkal kapcsolatban, még a zenehallgatási szokásaikat, preferenciáikat, ízlésüket is a közösségi hálózatokon tudatják az ismerőseikkel, illetve bárkivel. Mellesleg 30-35 évvel ezelőtt mi is valami ilyesmit tettünk, csak nem az interneten, a Facebookon vagy a Twitteren osztottuk meg kedvenc zeneszámainkat, hanem a kétkazettás magnóval, illetve ráfirkáltuk kedvenc együtteseink nevét az iskolatáskánkra.

Ezek után már világos lehet, hogy mi kell egy igazán modern, jó minőségű, zenehallgatásra alkalmas, hordozható eszközbe, vagyis egy okos fejhallgatóba: a zenemegosztás képessége. A sajtóhírekből http://ipon.hu/hir/ujabb_orulet_kozossegi_funkciokkal_jon_az_okos_fejhallgato/26255 vagy http://gizmodo.com/muzik-these-smart-headphones-come-with-unlimited-pla-948217552) csak annyit lehet tudni, hogy 2013 év végén jelenik meg a piacon az eszköz, és alkalmas lesz például arra, hogy az éppen hallgatott zenét a tulajdonosa megossza a közösségi hálózatokon, illetve valószínűsíthető, hogy a web kettes hálózatokon megosztott zenéket is hallgatni lehet majd vele.

Ezután már csak a zenehallgató személynek kell elég okosnak lennie, hogy jól válasszon zenét, és a megfelelő személyekkel ossza meg ízlését.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Egy webáruházban vettem észre, hogy Yagi Wi-Fi antennát is lehet vásárolni. Itt az Infoszótárban szokás szerint nem az eszköz technikai leírásával foglakozom, hanem a felmerülő nyelvi, nyelvhasználati jellemzőkkel.

A Yagi antenna egy antennafajta, és a nevét a feltalálójáról kapta. Az az érdekessége a névhasználatnak, hogy hivatalosan, eredetileg Yagi-Uda antennának hívták, ám a nyelvhasználat során egyszerűsödött a formája. Ezt az antennafajtát két japán mérnök Shintaro Uda és kollégája Hidetsugu Yagi találta fel 1926-ban. Igen elterjedt antenna, amelynek azóta is számos használati módja van. Az egyik legfrissebb alkalmazási területe a Wi-Fi jelek vételére alkalmas változata a Yagi Wi-Fi antenna. Ebben a névformában természetesen megtartjuk a tulajdonnévi előtag nagy kezdőbetűjét (Yagi), ám a középső tag, a Wi-Fi írásmódja kérdéses. A nemzetközi írásbeliségben a két nagybetűs, kötőjeles Wi-Fi alak terjedt el, ám a magyar írásbeliségben emellett rendszeresen előfordul a kisbetűs, kötőjeles wi-fi alak is.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Ilyenkor, nyár közepén nem lep meg, hogy furcsábbnál furcsább hírek látnak napvilágot. Kicsit kételkedve olvastam azt a hírt, miszerint elérkezettnek látja az időt egy ausztrál étteremlánc-tulajdonos arra, hogy az angol ábécébe felvegyenek egy újabb betűt, ami a leggyakoribb angol szó, a the (’a/az’) határozott névelőt szimbolizálja. 

Több orgánumban is megjelent a hír, miszerint Paul Mathis vendéglős javasolja, hogy vezessék be az angol határozott névelő szimbolizálására a Ћ jelet. Ráadásul az illető már meg is kezdte a lobbi tevékenységét, non nem a tudományos fórumokon, hanem igen pragmatikus módon az Apple-nél akart egy alkalmazást elterjeszteni, ám az infokommunikációs óriáscég visszautasította a próbálkozást. Mindennek a forrását például itt találja a tisztelt olvasó: http://www.telegraph.co.uk/news/worldnews/australiaandthepacific/australia/10168804/New-letter-for-The--invented.html. 

Mindehhez annyi kommentárt fűznék hozzá, hogy itt voltaképpen nem klasszikus hangjelölő betűről van szó, hanem egy szó szimbolizálásáról egy olyan karakterrel, amely egyszerűbbé teszi a leírást.  A The szóalak első és második betűjének az összevonása történik a Ћ szimbólumban. Számos példa van a nyelvtörténetben hasonló szimbólumra, ám ezek közül csak kevés maradt fenn a mai hangjelölő betűrendszerekben. Gyakori példa erre (amelyre a fent hivatkozott cikk is utal) az et ’és’ jelölésére az & jel. Az viszont megkérdőjelezi ennek a kezdeményezésnek a hatékonyságát, hogy ki és milyen módon akarja elterjeszteni ezt az újítást. Mivel itt a teljes angol nyelvterületet alapvetően érintő, igen erősen kodifikált rendszer, az ábécé módosításáról van szó, ezért teljes társadalmi, nyelvterületi összhangra, támogatásra van szükség. A mai világban az angol anyanyelvű beszélőközösség nagysága, földrajzi, területi, társadalmi széttagoltsága miatt egy magánkezdeményezés nagyon nehezen tud összeszedni akkora társadalmi támogatottságot, hogy a legerősebben kodifikált rendszer, az ábécé változzon. Ráadásul ennek a változásnak a rendszerbe foglalásához felülről jövő támogatottság is kell, vagyis a tudományos testületek, iskolák, hivatalos szervek nyelvpolitikai elismerésére is szükség van.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség