Szolgáltató adatai Help Sales ÁSZF Panaszkezelés DSA

ChefPad - a legújabb konyhatündér

A táblagépek nagy hódításának az idejét éljük, szinte nincs olyan felhasználó, aki valamire, valamikor ne tudna használni egy ilyen igazán sokoldalú eszközt. Ez egyben a gyártóktól, fejlesztőktől is megköveteli, hogy egyre újabb és újabb speciális modellekkel álljanak elő. Sokak számára életszerű, hogy az internetről szedik össze a recepteket, amikor főznek, illetve ha elkészül az étel, azon melegében megosztják remekművüket az ismerősükkel. Számos más helyzetben jön jól egy egyszerűen használható, strapabíró táblagép a konyhában. Ezt az igényt felismerve született meg a konyhai táblagép koncepciója, amit az Archos nevű gyártó ChefPadnek keresztelt el.

A strapabíró szilikontokba bújtatott táblagép Androiddal megy, és speciális konyhai alkalmazások is vannak rá telepítve, de természetesen minden egyéb célra is fel lehet használni (http://ipon.hu/hir/archos_chefpad___a_modern_konyha_kelleke/25325).

Kifejezetten érdekes a ChefPad névadása. Ennek az összetételnek az előtagja a mindenki számára jól ismert, francia eredetű chef, magyarul is használjuk séf alakban, jelentése ’konyhafőnök’. Az összetételi utótag a pad, ami az Apple által kifejlesztett táblagépnek, az iPadnek a nevéből rövidült. A sok jelentésű pad főnév releváns jelentése ’jegyzettömb’, ’blokk’, ebből alakult ki az Apple eszközének a neve, és ez elé helyezték el i előtagot, amely már a cég termékneveinek a védjegyévé vált. Az i előtag eredetileg az eszköz internetképességét, illetve az E/1. személyű angol személyes névmással való megegyezés miatt nyilván az eszköz személyes jellegét emelte ki. A ChefPad összetétel esetében viszont nyilvánvaló, hogy a Pad utótag nem az eszköz Apple céghez való kötődését jelenti, hanem az Apple által divatba hozott táblagépekre utal általában. Ez tehát azt jelenti, hogy itt egy újabb bizonyíték arra, hogy a legdivatosabb táblagép neve, az iPad már általános jelentésűvé vált, és az utótagja a táblagép kategóriáját is jelenti általánosságban.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

A jól bevált tápegység helyett PSU

Már azt gondolnám, hogy a tápegységekről nem tudok mit írni, miután alaposan végiggondoltam az az akkumulátor (http://netidok.postr.hu/akkumulator-es-elem/) a tápegység, a táp, az adapter és a töltő http://netidok.postr.hu/tapegyseg-adapter-es-tolto/ kifejezések jelentésszerkezetét, formáját. Ezek mind olyan egységek, amelyek az egyenáramú, kisfeszültségű eszközök (pl számítógépek, mobiltelefonok, táblagépek stb.) áramellátását biztosítják, illetve a hálózati, váltakozó áramot átalakítják. Ezek a kifejezések egyértelműek, világosak, közhasználatúak.

Fölmerül a kérdés, hogy miért jelenik meg a közérthető, bevált kifejezések helyett némely magyar nyelvű szaksajtóban új szóalak, mégpedig a PSU. Ez a mozaikszó az angol Power Supply Unit szerkezet rövidítéséből alakult ki, ami magyarul ’energiaellátó/áramellátó egység’. Miután már megfejtettük, egyértelmű és világos: ez egy összefoglaló értelmű szerkezet, amely miden áramellátó eszközt magában foglal. Ennek ellenére nem világos, hogy miért használják ezt az angol, a magyar szakmai és köznyelvi kontextusban szokatlan betűszót olyan szövegekben, cikkekben, amelyek a nagyközönségnek szólnak, miközben van rá régóta ismerős, közhasználatú alak (abban a cikkben, amelyben előfordult, a tápegység helyett használták a PSU-t). Erre csak az lehet a válasz, hogy az informatikai témájú írásokban igen gyakran szerepelnek angol kifejezések, ez nyelvi divattá vált, és elindult az a nyelvi változás, amely a már meglévő, meghonosodott szakkifejezéseket visszaidegeníti, és megőrzi az eredeti, mozaikszó formát. Magyar nyelvi környezetben a közszavak rövidítése hagyományosan szokatlan, ritka volt. Mindaddig igaz volt mindez, amíg a felhasználói szintű informatika és ezzel együtt a szakkifejezések is el nem terjedtek, meghonosítva az amerikai angol formákat.

Az csak hab a tortán, hogy a PSU kifejezésről a számítógépes játékok kedvelőinek könnyen eszébe jut a Play Station Universe (http://www.psu.com/) alak is, ami egy játékos weboldal címe.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Egy év internet nélkül

Vajon milyen lehet internet nélkül élni? Mit tesz velünk, milyenné tesz minket az internet? Milyenek lennénk internet nélkül? - ezekre a kérdésekre kereste a választ Paul Miller, aki 2012. május 1-től kerek egy évre "önkéntes száműzetésbe" vonult, amikor úgy döntött, hogy nem használja a világhálót és szolgáltatásait 365 napon keresztül. Élményeit folyamatosan közzétette a The Verge hasábjain, majd végül egy posztban összegezte a tapasztalatait. Röviden: nem az internet a hibás, ha úgy érezzük szétesik az életünk, nem tudjuk utolérni magunkat és felszínesek a kapcsolataink.

Paul Miller a The Verge senior szerkesztője 2012-ben sokallt be az internettől, amikor úgy érezte, hogy a rengeteg e-mail, az olvasásra váró online cikkek, blogposztok és a közösségi média nem csak egyszerűen kikezdi a produktivitását, de rosszabb emberré is teszi, mint amilyen valójában lehetne. Úgy döntött megkeresi az "igazi Paul-t", aki az internet túlzott használata nélkül lehetne: végre lenne ideje önmagára és másokra odafigyelni, könyveket olvasni, megírni azt, amire sohasem jutott ideje, a barátaival találkozni és még így is sokkal több szabadidővel rendelkezne... Ismerős vágyálom?

Az elején minden jól ment, Miller felszabadultabb és produktívabb lett, sokat olvasott és írt, eljárt sportolni, több időt töltött a barátaival és a családjával is. Élvezte a hirtelen nyert szabadságot. Közben dolgozott a The Verge-nek, csak nem ő maga tette közzé az interneten a cikkeit, hanem kollégái. Ő maga egy hagyományos postafiókon, egy butatelefonon, illetve személyesen tartotta a kapcsolatot a világgal. Aztán néhány hónap múlva az internet hiánya elvesztette az újdonság varázsát, Millernek kialakult egy új életritmusa, új szokásokat kezdett el felvenni. A kísérlet végére Miller belátta, hogy alapvető feltételezése hibásnak bizonyult, nem az internet tesz minket olyanná, amilyenek vagyunk, hanem mi magunk. Új offline életének végén tévéműsorokkal, (offline) számítógépes játékokkal és újságokkal töltötte ideje nagy részét, miközben már csak ritkán járt el otthonról, hogy a barátaival találkozzon vagy mozogjon. Döntésével, hogy távol marad az internettől, elszigetelte magát az emberektől is, az év végén már egyáltalán nem volt boldog, felszabadult vagy produktív...

Ami hiányzik Miller záró írásából, az a megoldás. Mit tehetünk, ha szenvedünk az internettől és attól, amit az internet "csinál belőlünk"? Először is, be kell látnunk, hogy nem az internet tesz minket ilyenné és a kivonulás olyan végletes válasz, ami nem feltétlenül jelent megoldást. Vajon eleve kudarcra volt ítélve Miller kísérlete? Nem mondanám, viszont számára nem az internetről való kivonulás lett volna a megfelelő. A kezdeti eufóriát ugyanis törvényszerűen fel kell váltania később egy új életritmusnak, aminek önmagában is tartósnak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Miller itt bukott el, egy idő után rossz offline szokásokat vett fel, ráadásul elszakítva érezte magát másoktól.

A megoldás: egyensúlyt találni - ha zavar minket az, ahogy internetezünk, akkor változtassunk rajta. Kezdjük azzal, ami a legjobban zavar minket, állítsunk fel szabályokat önmagunk számára, tartsuk be őket, csináljunk belőle új szokásokat, amelyektől úgy érezzük, hogy jobbak, produktívabbak, kiegyensúlyozottabbak stb. vagyunk. Ezután haladjunk fokozatosan, változtassunk tartósan olyan dolgokon, ami nem tetszik magunkban - és nem muszáj az internetes aktivitásra korlátozni ezeket. Ugyanakkor biztos vagyok benne, hogy nincsenek általános praktikák, egyedi, személyre szabott megoldásokra van szükség. A megoldás azonban szerintem a fokozatosság. Az internet kizárása egyrészt nehezen kivitelezhető, másrészt a hiányát egyszerre kell tudni feltölteni, ami igen csábító, hogy rossz új szokásokat vegyünk fel.

Az is biztos azonban, hogy internet nélkül nagyon nehéz élni, már csak azért is, mert sok embernél egyre inkább a munka velejárója - Miller kivételezett helyzetben volt, amikor a The Verge megfinanszírozta a "kalandját". Így viszont lehetőségünk van tanulni abból, amit megélt és levonni a konzekvenciákat.

Pintér Robesz

0 Tovább

Retina display, avagy marketing a névadásban

A Retina kijelző név egyértelműen az Apple céghez kapcsolódik, és egy igen jó minőségű kijelző jut az eszünkbe róla, amely az emberi szemmel is kapcsolatban lehet. A forgalomban lévő kijelző típusoktól (LCD, LED, OLED, AMOLED, Super Amoled stb.) eltérő megnevezési stratégiával találkozunk.

 

Az iPhone 4-ben szembesültek a felhasználók először a Retina kijelzővel, és mint minden újdonság, ez is rögtön megosztotta a közönséget, a szakértőket, a bírálókat és a támogatókat. Azonban itt a nyelvi kérdésekről szeretnék gondolkodni, nem a technológiai részletekről és a fogadtatásról.

 

A szokásos kijelzőmegnevezések jellemzően leíró típusú nevek, amelyek a technológia lényegét nevezik meg, pl. LCD – Liquid Crystal Display: ’folyadékkristályos kijelző’, LED Light Emitting Diode: ’fénykibocsájtó dióda’ stb. A Retina kijelző fantázianév, tehát nem technológiát nevez meg. Ezzel a névadási stratégiával alkalmazkodtak ahhoz, hogy a fogyasztók, felhasználók jellemzően nem a technológiai részletekre kíváncsiak, hanem valamilyen új tulajdonságra, jellemzőre, amely megragadja a figyelmüket, elindítja fantáziájukat. A Retina kijelző ilyen. Másrészt az Apple ezzel a névadással elérte, hogy nem egy sokak által használt technológia nevét ismétli, nem egy a sok közül, hanem egyedi nevet adott, amivel azonosítja a céget is.

 

Azért szerepel a retina (a szemünk fényérzékeny része) szó ebben a megnevezésben, mert a tervezők szerint ennek a kijelzőnek a felbontása valamivel nagyobb, mint az emberi szem felbontása körülbelül abból a távolságból, amelyből az ilyen megjelenítővel ellátott eszközöket nézik, tehát tökéletes élességet és látványt produkál. Ez iskolapéldája a marketing szempontból jól kihasználható névadási módszernek.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Biztonsági rés - repedés a pajzson

A számítógépes rendszerek szoftvereinek a biztonságával kapcsolatban merül fel a biztonsági rés szerkezet. Feltűnő, hogy az informatikai biztonságtechnika kifejezéskészlete összefüggő képi háttérrel rendelkezik, két nagy fogalmi terület van, az egyik a biológiai kórokozók területe, a másik a betöréssel, a fizikai behatolással kapcsolatos fogalmi terület.

 

A fizikai betörés, behatolás témakörébe tartozik például az adatlopás, a betörés, feltörés, behatolás, maga a hacker is ilyen, hisz a jelentése ’csákány’, a cracker ’feltör’, ’megtör’, a behatolás módjával kapcsolatban is felmerül egy kifejezés, a backdoor ’hátsó kapu’. Jól illeszkedik ebbe a fizikai sérülés, behatolás fogalmi képi környezetbe a biztonsági rés vagy egyszerűen rés, hisz szinte látunk magunk előtt egy összefüggő sík felületen lévő repedést, törést, amely áthatolhatóvá teszi a felületet. Ezzel azt az asszociációt kelti ez a kifejezés, hogy az informatikai rendszer egy zárt, egységes felület, amelyet például egy pajzs véd (gyakran szerepel védelmi szoftverek logójában a pajzs motívum), és a pajzson a repedés áthatolhatóvá teszi a felületet, ami így már nem véd eléggé. Ez a fogalmi metaforakör tehát az informatikai rendszert, a szoftvereket az elvont, virtuális, meg foghatatlan környezetből kiemeli és konkretizálja, megfoghatóvá teszi. Ennek a legjellemzőbb, legkönnyebben felfogható képi világa szerint az informatikai rendszer egy törékeny, elrepedni képes felület, amelyet meg kell védeni, és a réseket be kell foltozni, mint ahogy a folt (patch) kifejezést is használják, a réseket befoltozó, azaz a programhibákat, biztonsági kockázatokat kijavító programcsomag jelentésben.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

0 Tovább

Netidők Blogtársaság

blogavatar

Digitális talkshow írásban is. Itt a Netidők! Ez a Netidők c. rádióműsor (Petőfi Rádió) blogja. Mindaz, ami elhangzik az adásban, meg ami nem.

Utolsó kommentek