Netidők Blogtársaság

Az interneten nemcsak dokumentumok, adatok rendeződek hálózatba, hanem emberek is, jól példázzák ezt a közösségi hálózatok, amelyeken a valós életben már meglévő kapcsolatrendszerét szervezi, erősíti, tartja fenn a felhasználó, ezek közül a legnépszerűbb a Facebook, de van még számos ilyen szolgáltatás. A felhasználók ezeken a közösségi hálózatokon és általában a mai weben egyre több adatot osztanak meg magukról tudatosan vagy akaratlanul is, és ezzel a ténnyel nem mindenki szembesül. Amikor kitöltjük és megosztjuk a profiloldalunkat a Facebookon vagy a Google-ben, vagy vásárolunk a neten és megadjuk a kártyaszámunkat, vagy egyszerűen böngészünk, keresőszolgáltatásokat veszünk igénybe, nyilvánosan vagy zárt adatbázisban azonosító adatokat adunk magunkról (felhasználónév, IP-cím, személyes adatok, lokális adatok stb.), megadjuk a felhasználói szokásainkat is.

Image: Salvatore Vuono / FreeDigitalPhotos.net

Képletesen, metaforikusan fogalmazva úgy is érthetjük, hogy a world wide web virtuális terében barangolva digitális lábnyomot hagyunk magunk után. Hogy a képi világ teljes legyen, azzal, hogy egy webhely URL-jét elérjük a böngészőnkön keresztül, úgy is mondhatjuk, hogy felkeressük azt, és ha felkeressük, és ott járunk, akkor a metaforikus lábnyomunkat is otthagyjuk a virtuális térben. Legfeljebb nem látjuk, viszont tudni kell róla.

A metaforikus lábnyom kifejezés egyébként nem csak az interneten használatos, hanem más témakörökben is, például divatos manapság az ökológiai lábnyom kifejezés is.

Nem kell idegenkedni a metaforikus kifejezések elemei közötti látszólagos távolságtól, hisz a képi kifejezésekben pont ezek a képzettársítások az izgalmasak.

A téma folytatásában a digitális lábnyomok nyelvészeti vonatkozásait olvashatják vasárnap (május 22-én).

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Vajon miért van annyi étteremmel, masszázs szalonnal és szépészeti szolgáltatással kapcsolatos ajánlat a közösségi vásárlással foglalkozó oldalakon? A dolog egyáltalán nem véletlen és szorosan összefügg azzal, hogy hogyan működnek ezek a rendszerek és, hogy kinek érdemes így kínálnia a portékáját.

Tegnap délután a Corvinus Egyetemen jártam, a Tudományos Diákköri verseny szóbeli fordulóján voltam elnök az E-Business szekcióban. Több dolgozat is igen érdekes volt, de számomra az a közösségi vásárlásról szóló elemzés volt a legizgalmasabb, amely nemzetközi irodalmak és saját hazai kutatás (mélyinterjúk és kérdőíves felmérés) alapján azt a kérdést járta körül, hogy kinek érdemes eladóként elgondolkodnia azon, hogy szolgáltatásait vagy termékeit a közösségi vásárlással foglalkozó oldalakon értékesíti.

A dolgozatot készítő Kárpáti Dániel szerint optimális esetben a közösségi vásárlás mindenkinek jó. Az eladónak azért jó, mert megspórolva a marketing költségét (persze valamekkora költséggel) új vevőkhöz jut. A vevőnek azért jó, mivel igen kedvező áron vásárolhat szolgáltatásokat, esetleg termékeket. A közvetítőnek pedig azért kifizetődő, mert az eladótól jutalékot kap a tranzakciók után. De mégsem minden akció sikeres, előfordulhat, hogy valamelyik szereplő rosszul jár, például az eladó nem jut új vevőkhöz vagy, mint később kiderül vállalhatatlanul magas költséggel; a vevő valamiért nem tudja beváltani a kuponját vagy elégedetlen a kapott szolgáltatás minőségével; a közvetítőnek nem sikerül eladnia a szolgáltatást és bevételre szert tennie stb.

Ahhoz, hogy mindenki jól járhasson, elsősorban az eladónak kell megfontolnia még az akció meghirdetése előtt, hogy vállalja-e a dolgot. A teljesség igénye nélkül a következő kérdéseket érdemes feltenni, mielőtt valaki belevág a közösségi vásárlás segítségével eladni szolgáltatásait vagy a termékeit:

• Mik a várható költségek és hasznok: mekkora marketing költség spórolható meg, hány új vevő érhető el, mekkora költséggel jár ez? (Nem véletlen, hogy elsősorban az alacsony fix költségekkel és felesleges kapacitásokkal működő szolgáltatásokat találjuk meg leggyakrabban az ajánlatok között. A fogyasztói árban magas gyártási költség aránnyal bíró termékeket nehéz az ilyen oldalakon megszokott 50-90%-os kedvezménnyel kínálni.)
• Mi fog történni az így megjelenő új vásárlókkal? Mindannyian kiszolgálhatók vagy a kapacitási korlátok miatt érdemes inkább maximálni a megvásárolható összes kupon számát? Bírni fogjuk a rohamot, mit fog szólni hozzá a személyzet (főleg, hogy a kuponos vásárlás mellé sokan nem adnak borravalót).
• A megnövekedett vásárlói tömeg mellett ki lehet-e szolgálni a törzsvásárlókat, nem ijesztjük-e el őket, vagyis nem sül el éppen fordítva az akció? Mi történik, ha éppen a törzsvásárlóink vesznek a kuponból és így további bevételkieséssel kell számolni?
• Az új vevőket hogyan tudjuk hűségessé tenni? Mekkora részük lesz „rossz vásárló”, aki csak az egyszeri akciós ár miatt vásárolt és nem látjuk soha többé? (Jellemző egyébként, hogy a vásárlóknak csak egy része vásárol csupán az akciós ár miatt, egy jó részük hűségessé tehető. A gyakori kupon vásárlók jól kereső, 25-40 éves, nagyvárosi fogyasztók, akik keresik az újfajta szolgáltatásokat, új helyeket szeretnének felfedezni.)

A kérdések sora persze folytatható volna, de talán már ennyi is bőven rámutat, hogy itt gondos tervezésre és megtérülés számításra van szükség a csalódás elkerüléséhez. Egész biztos ugyanis, hogy a közösségi vásárlás jó dolog, de nem csodaszer.

Pintér Robesz

| Még több lehetőség

• Kövess minket, hogy első kézből értesülj mindenről, ami velünk történik, vagy iratkozz fel a napi hírlevelünkre.

  Email címed:

   

A játékosok, illetve különböző interaktív webes szolgáltatások felhasználói találkozhatnak a banhammer kifejezéssel. Az előzménye a ban, illetve ahogy a magyar kifejezéskészletbe beépült, a bannol, kibannol ‘kitilt’. A banhammer a kétezres évek terméke, amikor az egyik online közösségi játékban a csaló játékosokat úgy tiltották ki (bannolták ki), hogy a játékos felhasználónevére, illetve karakterére a kitiltáskor egy kalapács sújtott le. Ezzel hangsúlyozottan is jelezték a közösség számára is, hogy a játékos ki van tiltva. Az egyszerű bannolás során a kitiltott felhasználó egyszerűen eltűnik a felhasználók sorából, senki nem veszi észre a kitiltás tényét, csupán maga a felhasználó, aki nem tud belépni, a rendszerbe. A banhammer viszont nyilvánosan, vizuálisan jelzi az egész közösségnek, a büntetést. Kicsit hasonlít a középkori nyilvános kalodába zárás, illetve a nyilvános kivégzés gyakorlatához. Míg az egyszerű kibannolás pedig olyan, mintha egy tömegből a titkosrendőrök feltűnés nélkül kiemelnének valakit.

A banhammer szóösszetétel két eleme a ban ‘kitilt’, ‘megtilt’, és az utótagja a hammer ‘kalapács’. A kifejezés lefordíthatatlan, összetett, metaforikus jelentéstartalma van. Mindenesetre rendkívül látványos a képi hátter.

Image: Boaz Yiftach / FreeDigitalPhotos.net

Itt merül föl az idegen szavak átvételének a kérdése. Lehet ehhez objektív, tudományos szempontok szerint viszonyulni, illetve szubjektív, ízlésbeli szempontok szerint is. Ízlésekkel nem érdemes vitatkozni: valakinek tetszenek az idegen kifejezések, valakinek nem. A hasznosságukat viszont nem lehet vitatni. A nyelvek természetes módon kapcsolatba kerülnek más nyelvekkel is, és ekkor kontaktusjelenségek jöhetnek létre, vagyis az egyik nyelv a másiknak átadhat nyelvi elemeket. Ekkor jelennek meg az idegen szavak is, amelyek tehát elengedhetetlen elemei a nyelvek életének. Nyelvünk az évezredek során sok idegen szót vett át más nyelvektől, és jó néhányat át is adott más nyelveknek. A konkrét példáinkra térve a kibannol érdekes, jellemző példája az idegen szavak nyelvünkbe való beépülésének: képzővel és igekötővel láttuk el, így beillesztettük a nyelvi rendszerbe, legalábbis az egyik szókincsrétegünkbe, a játékosok szókincsébe. Ebben a szövegkörnyezetben a bannol vagy kibannol olyan kifejezés, ami más stílusértékkel jelentkezik, mint a kitilt, bár a kifejezések jelentése teljesen egyforma. A banhammer viszont teljesen idegen szó, magyar változatáról nem tudok, a jelentéstartalma pedig sajátos, a játékosok szókincsének angol alapjai miatt nem is várható, hogy magyar változata jönne létre.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Nem értem az internetszolgáltatókat, miért nem foglalkoznak a kéretlen reklámlevelekkel. Oké, tudom, manapság már mindenkinek van spamszűrője, és a spameknek csak töredéke jut el hozzánk. De az az irtózatos mennyiségű megfogott levél a szolgáterheli, eszi a sávszélességet, terheli szervereket.

Mit tehetnének a szolgáltató k? Nagyon egyszerű. A spamek nem csak úgy teremnek, hatalmas – akár több millió komputerből álló – zombihálózatok küldik szét milliószámra. A zombi gépekben semmi különleges nincs, olyan masinák, amely fölött távolról átvették az irányítást. Lehet az enyém, tiéd, a szomszédé, a polgármesteré. A komputer az internetre van kötve, távolról utasítják a reklámlevelek küldésére.

Ami azonban tény, hogy minden komputer a szolgáltatójához kapcsolódik. A szolgáltató folyamatosan figyeli az adatforgalmat különböző okokból. Semmi akadálya nem lenne annak, hogy figyelje azt is, egy adott kapcsolattól milyen levélforgalom folyik át rajta. Magyarul számolhatná a kimenő leveleket.

Például ha ötszáz e-mailnél több megy ki egy magán előfizetőtől egy éjszaka, akkor egy udvarias levélben felhívhatná erre az előfizető figyelmét. Ha ő küldte ki, tekintse a levelet tárgytalannak. Ha nem, akkor valószínűleg gépe egy zombihálózat tagja, és hívja fel ezt és ezt a számot.

Ilyen esetben a szolgáltatót semmilyen felelősség nem terheli, vagyis az elhárítást is plusz szolgáltatásként végezné.  Vagyis bevételt termelhetne.

Gyorsan és drasztikusan csökkenhetne a zombi gépek száma, a szolgáltatók forgalmi költségei csökkennének. Miét nem teszik ezt a szolgáltatók? Rejtély.

Tücsi, a Galaktikus

A húsvét elengedhetetlen kelléke a tojás, amelynek nálunk az egyik legismertebb fajtája a gyönyörűen díszített hímestojás, de gyakori a csokitojás is, és a sonka mellé is elmaradhatatlan a keménytojás. Ám a programozás közben is előkerül néha a húsvéti tojás, amit angolul easter eggnek neveznek.

Image: Idea go / FreeDigitalPhotos.net

Az easter egg olyan dokumentálatlan programelem, ami el van rejtve a programban, és meglepetésszerűen lehet rátalálni a program használata során. Easter egg lehet továbbá egy programban elrejtett üzenet, videó vagy fénykép, esetleg játék is, amit például egy előre nem dokumentált billentyűkombinációval lehet aktiválni. Az easter eggeket a programozók viccből szórakozásból szokták a szoftverekben elrejteni, ám az is előfordul, hogy ezeket a programelemeket unaloműzésből vagy hitelesítési céllal építik be a fejlesztők a kódsorozatba.  Meg kell említeni, hogy ezek a rejtett programelemek lehetnek rosszindulatúak is, és bizonyos esetekben biztonsági kockázatokat is rejthetnek magukban.

Azért hívják mindezt éppen húsvéti tojásnak, mert húsvétkor a gyerekeknek gyakran szoktak rendezni tojáskereső versenyt. Ekkor a szülők húsvéti tojásokat rejtenek el a kertben, hasonlóan a programozók meglepetéseihez. Ez egy logikai alapú jelentésváltozás.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség