Netidők Blogtársaság

Sorozatunk harmadik részéhez érkezett: Videoton - erről a cégről a 80-as években egy kiváló focicsapat, TV-k és HiFi-k jutottak az emberek eszébe.

Aki "közelebb volt a tűzhöz", az tudhatta, hogy nagy hadi gyártóról és szállítóról van szó, sőt nagy informatikai rendszerekhez terminálokat és egyéb eszközöket is készítettek. Így merülhetett fel a gondolat, hogy ha ennyire felkészült cégről van szó, miért is ne szálljanak bele a világon mindenütt virágzó házi-számítógép üzletbe, főleg úgy, hogy az iskolaszámítógépesítés több ezer fix megrendelést jelenthetett? A Videoton nagy volt, erős volt, voltak gyártási tapasztalatai - logikusnak tünt a lépés.

Ha nincs saját, akkor licenceljünk

Nem lehet tudni, kinek az ötlete lehetett, mindenesetre mai szemmel nézve is jó döntés volt: ahhoz, hogy korszerű készüléket gyárthassanak két út lehetséges: fejleszteni egyet ennek minden buktatójával, illetve megvásárolni a licencét egy már létező készüléknek, amelyről tudni lehet, hgoy világszinvonalú. Ez utóbbi történt, a múlt héten bemutatott Enterprise 64/128-at fejlesztő cég egyik régebbi modelljét vették meg, ez alapján készült a Videoton TV Computere. Természetesen a terveket előbb át kellett állítani hazai viszonyokra és alkatrészkre (akkortájt a keleti blokkban még a licencelt, vagy "ellopott" technológiák elérhetősége sem volt garantált - magyarán mindennapos volt az alkatrészhiány).

Az Elan 64 (ez volt az Enterprise közvetlen elődje) és a TV Computer konstruktőrei gyakorlatilag napi kapcsolatban álltak egymással, így elméleti síkon igencsak hasonló tudású készülék jött létre - ami azonnal feltünő különbség az nem más, mint a processzor órajele, hsizen az Enterprise-ban 4MHz-en, míg a TV Computerben 3,125 MHz-en ketyegett a Z80 (később Z80A). Az átalakítás és a "magyarítás" sajnos komoly áldozatokkal járt. Hogy miért? Mert a TV Computer alkatrészei java részt gyönge minőségűek voltak: a joystick hamar letört, a műanyag ház recsegett, a forrasztások néha elengedtek, vagy gyárilag hiányoztak - rengeteg volt a minőségi reklamáció a forgalmazás megkezdése után.

Mégiscsak egyedi?

Ennek ellenére léteztek olyan dolgok, amelyekben a TV Computer egyedi volt. Elsőként a magyar billentyűzet, illetve a gyárilag beépített magyar karakterkészlet. Másrészt a négy bővítőhely, ami igencsak ritkaságnak számított a 80-as években. S volt egy harmadik dolog, amely inkább hátrány volt, mint előny: a gép ugyanis legfőképp kazettás magnó használatára készült, de a BRG legendás MK27-ese nem volt a csúcsok csúcsa az akkortájt forgalmazott Polimer szalagokról nem is beszélve. Elvileg a készülék önmagában nem kezelt lemezes egységet - azonban létezett ilyen, amely saját operációs rendszert hordozott (kettőt is voltaképpen, hiszen képes volt PC-s floppykat is olvasni). Nagyon sok hardver-kiegészítőt fejlesztettek idehaza a TV Computerhez: hangdigitalizálót, memóriabővítéseket, hálózati csatlakoást, illetve ezt vezérlő egységet stb.. A gép 3 változatban került forgalomba: a 32K, ahogy a neve jelzi egy 32 kilobyte memóriás, BASIC 1.2-es gép volt. A 64K csak a memória méretében különbözött az előzőtől. A 64K+ modellbe, amely az iskolaszámítógép programon indult, már továbbfejlesztett BASIC 2.2 volt található. A televízióhoz/monitorhoz az antennán, RGB kimeneten és kompozit kimeneten át is lehetett csatlakoztatni.

Forgalmazás és bukás

A TV Computer 1984-re lett kész és meg is jelent a Centrum Áruházakban, potom 12800 forintért - ez akkortájt egy tanár három havi fizetésének felelt meg (Életem első fizetése 1984 októberében 3100 forint volt). A BRG magnót 2900 forintért lehetett kapni. Ilyen áron a magán-vásárlókat kevésbé érdekelte, igaz ez akkor is, ha tudjuk, hogy külön TV-műsor indult (saját könyvvel) a TV Computer BASIC-jének elsajátítására. Az interneten fellelhető adatok szerint állami megrendelésre mintegy 12000 darab készüléket adtak el, 1988-ig, ezek közül 3000 db 32K-s, és 9000 db 64K-s volt. Magánemberek részére a Centrum Áruházak forgalmazta 14-16000 forint körüli áron: 40-50 programot is árultak hozzá, amely között volt szövegszerkesztő, levélnyilvántartó, CP/M operációs rendszer, FORTH programozási nyelv stb.

A rengeteg meghibásodás hatására a Novotrade nem vállalta a gép szervizelését és a programfejlesztés is akadozott rá. Ugyan készült a TV Computerhez Spectrum emulátor hardver, azonban csak egy darab példányban, házilag: ennek gyártására nem került sor. A Videoton az évek alatt nem tudta csökkenteni az előállítás költségeit, így mivel a TV Computer nem volt kompatíbilis sem a Spectrummal, sem az Enterprise 128-al és a Novotrade ellenérdekelt volt a programfejlesztésben (jóval nagyobb bevétele volt a Commodore fejlesztésekből, sőt később ők hozták be Magyarországra az Enterprise 128-at) a készülék szép lassan támogatás nélkül maradt, gyártása megszünt. Bukását többek között egy másik magyar számítógép, a jövő héten bemutatásra kerülő Primo is okozta, bár az okok közül többet is felsoroltunk. Manapság a TV Computer minden retro gyüjtő kollekciójának értékes darabja, egy-egy ép példány igazi ritkaságnak számít.

Műszaki adatok:

Processzor: Z80 / 3,125 MHz

ROM: 20 kbyte BASIC+OS (max. 24 kbyte-ig)

RAM: 32 kbyte vagy 64 kbyte

Video RAM: 16K (A 64K+-ban 64K)

I/O ROM-RAM: maximum 4db kártyáig (32K vagy 64K)

Szöveges mód: 64 x 24 karakter

Grafikus módok: 128 x 240 /16 szín (24x16 karakter) (GRAPHICS 16)

256 x 240 / 4 szín (24x32 karakter) (GRAPHICS 4)

512 x 240 / 2 szín (24x64 karakter) (GRAPHICS 2)

Hang: 1 csatorna 12 bites programozható lánc /195812,5 Hz/

Billentyűzet: 57 nyomógomb, 9 funkció billentyű

Botkormány: Beépített, a gépen két botkormány port is található

Kimenetek: TV kimenet PAL (25-40 csatorna közt), hangvivő képvivő + 6,5 MHz, FM

RGB kimenet - 75 Ohm 1,4 Vpp

Magnó csatlakozás - 200mVpp

Centronics port

2 x joystick csatlakozó

cartridge csatlakozó (max. 16 kbyte)

4 x bővítő csatlakozó (max. 8 kbyte ROM egyenként)

BASIC: TVC Basic V1.2 (64K+ modellnél TVC Basic V2.2)

Dragon György

(Eredeti közlés: 2012. május 20., GameStar Online)

Folytatjuk múlt héten elkezdett sorozatunkat: tudtok-e olyan házi számítógépet mondani, amely nem magyar gyártmány, és a valaha gyártott mennyiség negyede Magyarországra került?

Elnézve a cikk címét, nem lesz nehéz a válasz - igen, az Enterprise 64 és 128 az, amelyből a gyártott mennyiség egy negyede (C64-re kivetítve ezt a számot azt jelentené, hogy több, mint 4 millió C64 lett volna Magyarországon. Persze ez csak játék a számokkal.)

1982 a házi számítógép piac robbanásának éve volt az Egyesült Királyságban - legfőképp a ZX Spectrum megjelenése miatt hihetetlenül felpezsdült a piac. Egy Locumals nevű hongkongi kereskedőcég úgy döntött, megbízza az angol Intelligent Software nevű céget egy házi számítógép kifejlesztésére. Az Intelligent Software akkortájt sakkszámítógépek fejlesztésével és eladásával foglalkozott, vezetője egy nemzetközi nagymester, David Levy volt.

Furcsa helyzetben voltunk mi magyarok mindig is: nagy lelkesedéssel próbáltunk a háziszámítógép forradalom élvonalában haladni. Így fordulhatott elő, hogy több olyan géptípus is létezett, ami szinte csak nálunk lett "világhírű".



Mai cikkünkben, amely egy több részes sorozat első fejezete (a sorozat maga olyan számítógépekről szól, amelyek csak Magyarországon lettek kiemelkedően népszerűek) a Commodore 264-es családdal foglalkozunk majd, amelynek három képviselője közül kettő is "letarolta" annak idején a magyar piacot - egyikőjük a Plus/4 (alias "pluszi"), másik képviselőjük a C16 volt. A család harmadik 'komoly' tagja, a C116 sehol nem ért el átütő sikert olyannyira, hogy sokan mind a mai napig nem hallottak róla. Azonban ez a família ennél sokkal többől állt.
1984 január 13. Jack Tramiel, a Commodore első embere két nappal lemondása előtt büszkén pózolt a CES-en (Consumer Electronic Show) a cég két új termékét kezében tartva. Ezek a Commodore 264 és a Commodore 364 voltak.



A két új modell 8 bites volt, a C64-hez képest 50 paranccsal továbbfejlesztett BASIC-et (BASIC 3.5) tartalmazott, kezelte a C64 floppymeghajtóját és nyomtatóit a sztenderd IEC buszon keresztül, hasonló RF modulátort tartalmazott, mint a C64. A két készülékben beépítve egy TRI-Micro "3 Plus 1" szoftveercsomag is terveztek szövegszerkesztővel, táblázatkezelővel, adatbáziskezelővel és grafikai programmal - a 264-es család ugyanis szándékoltan a kis, otthoni irodáknak készült. A 364-es emellett még egy Magic Voice nevű beszédszintetizátort is tartalmazott (a sors iróniája, hogy a Commodore mérnökei Tragic Voice-nak hívták).



A TED chip

A sorozat lelke a TED chip volt, amely jócskén megnövelt képességekkel rendelkezett a C64-hez képest: egyszerűsítette a hardver felépítését, több színt jelenített meg, azonban a hang implementációja gyengébbre sikerült. A 264-es sorozatot a Timex Sinclair (a ZX Spectrum amerikai változatai) ellen indították a ViC-20-ast leváltandó, amelyet akkortájt már csak 100 dollárért árultak. Mindenképpen egy 64KByte RAM-os gépet akartak piacra dobni.
A család első megjelent tagja a gumimembrános billentyűzetes Commodore 116 lett. A Commodore 232 néven futó változat egy visszavágott 32 KByte-os verzió lett volna soros port nélkül, azonban csak prototípusig jutott, bolti forgalmazásba nem került. Ugyanígy járt a C364, amelyből gyakorlatilag kettő darab készült összesen - a CES-en csak a modelljét mutatták be.



A Plus/4-es

A Commodore 264 nevét végülis Plus/4-re változtatták és megjelent a készülék. Maga az ötlet, hogy 4 fontos felhasználói program a ROMban van és ingyen rendelkezésre áll 1984-ben forradalminak számított, azonban s beépített "programok" szinvonala tragikus volt, gyakorlatilag használhatatlan lett a szövegszerkesztő, amely csupán 99 sornyi (!) szöveget volt képes kezelni, a táblázatkezelő és az adatbázis alkalmazás pedig teljesen komolytalanra sikerült, sokszor lefagyott, vagy funkciók nem működtek benne. A Plus/4 emellett nem rendelkezett spriteokkal és a hang terén is gyengébben teljesített, mint a C64, így játék célra sem volt annyira megfelelő. A Commodore kifejlesztett egy speciális flopimeghajtót a 264-es családhoz, amely a 1551 nevet viselte és négyszer gyorsabb volt, mint a 1540-es és 1541-es egységek, hiszen nem a soros portra, hanem a bővítő-portra kellett csatlakoztatni - azonban ezt is csak limitált mennyiségben gyártották. Külön érdekesség, hogy sem a joystick port, sem a magnó csatlakoztatása nem volt kompatíbilis az addigra már hatalmas sikernek számító C64-ével - ez is hozzájárult a bukáshoz.
A Plus/4-ből mindösszesen 400000 példányt gyártottak, ebből mintegy 150ezret az Egyesült Államokban illetve abban a régióban adtak el, az európai (német) gyártású példányok (150000) mérsékelt német sikerei után igen sok készülék a raktárakban porosodott - ekkor jött kapóra a Commodore-nak a magyar iskolaszámítógép pályázat, amelyet megnyert a Plus/4, így a becslések alapján mintegy 50000 példány jutott Magyarországra iskolai és magánfelhasználásra. Amikor a boltokban megjelent, hatalmas sorbanállások és előjegyzések mellett lehetett hozzájutni az akkor 10000 forint körüli masinához, amely lényegesen olcsóbb volt, mint a C64, így pillanatok alatt elkapkodták a szállítmányokat az olcsó háziszámítógépekre vágyó tömegek.



Commodore-16

A Plus/4-es kisöccse a C16 lett, amelyből már eleve kihagyták az irodai programcsomagot, az egyszerűség kedvéért a C64-es (más színű) házába költözött és annak billentyűzetét kapta meg - mindezt az olcsóbb előállítás okán. Összesen 16KByte RAM-mal rendelkezett, amellyel kimondottan a 16KByte-os Spectrummal akart versenyezni, azonban a Plus/4-essel való kompatibilitása miatt eleve nagyobb szoftverválasztékra számíthatott.
A gép - mondjuk ki - a világon mindenütt megbukott, azonban a gyártó, látva a Plus/4 magyarországi sikerét kihasználta a kínálkozó alkalmat, és a C16 eladhatatlan raktárkészleteit Magyarországon értékesítette - így fordulhatott elő, hogy nemcsak egy komplett magyar programozó és fejlesztőgeneráció nőtt fel a C264 család tagjain (amelynek legnagyobb szoftvergyártója a Novotrade volt és amely programjainak több, mint fele magyar készítésű), hanem a C16 voltaképpen "magyar" számítógéppé, hungarikummá vált: a lelkes fejlesztők rengeteg C64-es játékot konvertáltak, fordítottak magyarra a rengeteg itt készült program mellett, hiszen a Commodore mérnökei szerint is a C64 programok 90%-a konvertálható volt. Nincsenek adatok arról, mennyi C16 és C116 készült, csak az biztos, hogy a gumibillentyűzetes változatból (C116) jóval kevesebbet gyártottak és ezt csak Európában forgalmazták. A C 16-ost Argentinában licencben gyártották, ennek ellenére nem aratott sikert dél-Amerikában sem.



Miért lett kudarc a C-264 család?

Ennek sok oka van, egyrészt Jack Tramiel kilépésével káosz uralkodott el a Commodore háza táján, a TED chippel, a beépített szoftverekkel rengeteg gond volt, a gépek nem voltak megfelelően pozícionálva a piacon, hiszen egyenesen a nagyon sikeres C64-el kellett versenyezniük, nem pedig a Spectrumokkal, a sprite-ok hiánya és a gyengébb hang pedig "béna" érzetett keltett akkor is, ha jobb volt a gépek BASIC-je. A forradalmi ötletek (ROM-ba épített irodai szoftvercsomag illetve beszédszintetizátor) nem voltak elég fejlettek és befejezettek, így csúnyán megbuktak: aki pedig játszani akart, inkább a C64-et választotta (a Commodore például összesen egy féle joystickot kínált a 264-es családhoz). Nekünk magyaroknak viszont az ide bekerült rengeteg Plus/4 és C16 miatt talán ez a számítógépcsalád lett az egyik leginkább ismert és elismert - s valóban igazi Plus/4 & C16 nagyhatalom lettünk, hiszen ezek a gépek arányaikban a legnagyobb számban itt találtak vevőre vagy tulajdonosra.

Dragon György
(A cikk eredetileg 2012. május 5-én jelent meg a GameStar Online-on.)

E hétfőn nem csak a Petőfi, hanem a Kossuth adón is hallható volt egy digitális világgal foglalkozó műsor, amihez a Netidők állandó résztvevőinek is sok-sok köze volt. Este 8 után pár perccel ugyanis az Aranyalap c. műsorsávban az asztaltársaságunk több tagja is szerepelt, a 45 perces összeállítás címe az volt, hogy „A házi számítógépek születése a 80-as években”, aki szeretné visszahallgatni, az még néhány hétig megteheti a Kossuth adó online hangtárában. Az adás 20:06-kor kezdődött, az időpontra kattintva megjelenik egy lejátszó gomb, itt tehát meg lehet hallgatni.

A műsorban szó volt arról, hogy mi az a házi számítógép, mi történt a házi számítógépesek klubjában, milyen zenét lehetett a 80-as években előcsalogatni a 8 bites gépekből, természetesen szó esett a Commodore 64 és Jack Tramiel jelentőségéről, a magyar háziszámítógépek egyikéről, a Videoton gyártotta TV Computerről és sok minden másról. A műsorban több archív műsorrészletet is mutattunk a Petőfi adó egykori Mikro-fon és Chipetnyi programok c. műsoraiból. Például az elején idéztük azt a pszichedelikus élményt is, ahogyan 26 évvel ezelőtt egy rádióműsorban leadtak egy programot – például úgy, hogy Földi Ottó rádiós bemondó szépen lassan felolvasta egy Jean Michel Jarre zenére… (Tessenek visszahallgatni a fentebbi linken, érdemes.)

Amikor e sorokat írom, még május elseje, a munka ünnepe van, úgyhogy igyekszem most nem sokat dolgozni ezen a bejegyzésen. De azért azt elmesélem, hogy a műsor után az asztaltársaságban volt egy kis vita, mégpedig az összeállításban idézett egyik 1986-os Mikro-fon adásban leadott interjú kapcsán, amelyben Ecsedi Csaba elmesélte, hogy mit csinál a HCC-ben, vagyis a házi számítógép klubban. A csapatunk egyik tagja ugyanis azt kifogásolta, hogy a HCC nem csupán a házi számítógépesek klubja volt, hanem kifejezetten a házi számítógépet építők klubja, minthogy az eredeti amerikai rövidítésnek ez a feloldása: Homebrew Computer Club.

Nos, rövid kutakodás után a következőket találtam a neten.

- Az angol nyelvű Wikipédia szócikkében valóban Homebrew Computer Club szerepel, ez a közösség a Szilícium völgyben jött létre 1975. március 5-én és 1986. decemberéig létezett. Ebből a társaságból „származik” Steve Jobs és Steve Wozniak is, de egy másik cikk szerint Bill Gates is ebben a klubban mutatta be első működő, négy kilobájtos BASIC-fordítóját. Ebben a HCC-ben a névből adódóan valóban domináns elem volt a házi számítógép építése.

- A magyar weboldalakon azonban meg lehet találni a legendás Mikrovilág c. újság archivált anyagait, így azt az 1989. január 4-i interjút is, amelyet a magyar HCC klub vezetőjével, Simonyi Endrével készített Horváth Annamária. Az interjúból érzékelhető, hogy ’89-ben már Magyarországon sem csak a gépépítést jelentette a klubélet, hiszen különféle márkák (Commodore, Sinclair, IBM, Atari, Apple, Primo, Enterprise és a magyar „szereld magad” gép, a Homelab) szerint alakultak meg a különféle klubok. Az interjú utolsó mondata adja meg a választ az iménti kérdésünkre, hogy mit jelentett Magyarországon a HCC rövidítés: „A HCC nevet (amelynek "H" betűjele nálunk homebrew-t, home-ot és hungarian-t egyaránt jelent) jelenleg a magyar klubhálózat használhatja egyedül a világon.”

Szilágyi Árpád