Netidők Blogtársaság

A saját magukat vezető autók már a kanyarban vannak mondhatnánk. De hol is tartanak a fejlesztések és mikor ülhetünk hátra a vezetőülésből, hogy rendet tegyünk a gyerekek között?

Valószínű, hogy ez utóbbira még jó ideig nem lesz lehetőségünk, viszont egyre több, a vezetést segítő technológia kezd elterjedni, melyek vigyáznak ránk. Az újítások szépen szivárognak be a mindennapokba, pedig pár éve még jobbára csak a tudományos-fantasztikus regényekben olvashattunk róluk.

Fékasszisztens

Még emlékszem a Mercedes első fékasszisztensére, ami elvileg radarral működött (volna) és akadály észlelése esetén a sofőrnek sípoló hanggal jelezte volna, hogy itt az ideje a fékbe taposni. A bemutató óriási bukta lett, nem csak ezért mert nem sípolt a rendszer, hanem azért is mert volt még egy kiegészítő információs eszköz, egy majdnem megfelelő helyen elhelyezett deszka, ami után a sofőrnek a fékbe kellett volna lépni. Csak közben a colstokból levághattak egy keveset, mert az új S osztály ahogy az kell, belecsattant az előtte álló kocsiba.

A Volvo aztán szintény csúnyán felsült a fékasszisztens bemutatóján. A kocsival itt egy teherautót sikerült "lekoccolni" újságírók egész hada előtt.

Azóta persze sokat fejlesztettek a rendszereken és most már megbízhatóan működnek, de a kezdeti próbálkozások meglehetősen gyászosak voltak.

Sávelhagyásra való figyelmeztetés

Ez a rendszer egy a visszapillantóba szerelt kamerával figyeli az úton felfestéseket és ha azt észleli, hogy a kocsi elhagyni készül a sávját, akkor a vezetőt először figyelmezteti a kormányba épített rezgetővel. Ha pedig azt észleli, hogy a sofőr egyáltalán nem fogja a kormányt, akkor visszatéríti az autót a saját sávjába egy finom kormánymozdulattal.

Holttér figyelés

Aki vezet, annak nem ismeretlen az a helyzet, amikor egy autót próbálunk lehagyni és mikor odaérünk a másik autó vezetője index és körültekintés nélkül elindul a mi sávunkba. Ilyenkor jön a padlófék, a duda hátha felébred a szunyókálásból a másik. Ha mégsem, akkor kész a karambol. Ennek a helyzetnek a megelőzésére találták ki, hogy a külső tükrökbe kamerát szerelnek, mellyel érzékeli a kocsi, hogy van-e a holttérben másik közlekedő. Ha akadályt észlel akkor figyelmezteti a vezetőt arra, hogy éppen most készül rontani a bonus/malus besorolásán.

Parkoló asszisztensek

Ez az eddigi leglátványosabb kiegészítés amit szériaautóba szerelnek. Kétféle verzió is van belőle. Az egyik utcai parkolást segíti azzal, hogy a kiszemelt helyre szépen tolatva beáll a kocsi, teljesen magától.

A másik verzió a saját garázsunkba áll be, teljesen magától. Megállunk a garázs előtt, kiszállunk és megnyomjuk a gombot, hogy "parkolj!". Erre a kocsi fogja magát és beáll a garázsba.

TAP - ideiglenes sofőr

Múlt héten pénteken Dr. Jürgen Leohold a Volkswagen csoport kutatási igazgatója jelentette be a TAP (Temporary Auto Pilot) rendszert, melyet az EU HAVEit (Highly Automated Vehicles for Intelligent Transport) projektének keretében.

A TAP rendszerrel 130km/h sebességig az autó saját magát vezeti a sofőr felügyelete mellet. Ez már egy fontos mérföldkő a fejlesztésekben a teljesen automata kocsik és a közúti balesetek csökkentését segítő fejlesztések felé vezető úton.

A félautomata gépsofőrt kamerák, ultrahangos érzékelők, lézerszkennerek és elektronikus horizont segítik a feladat végrehajtásában. Leohlod úr felhívta a figyelmet arra, hogy még ezzel a technikával felszerelt kocsiban se próbáljon meg senki hátra ülni menet közben egy kis szunyókálásra, mert igen rosszul ébredhet.

A jövő: Google

A DARPA által sofőr nélküli autók számára rendezett Grand Challenge versenyen előkelő helyen végzett stanfordi csapat tagjait sikerült a Google-nek magához csábítania. Ezzel indultak neki a 2007-es Urban Challenge versenynek, amit már városi közlekedésben a szabályok betartásával baleset mentesen kellett a csapatoknak teljesíteni. Ezen a versenyen 96 kilométer volt a távolság, melyet a győztesnek 4 óra 10 perc alatt sikerült letudnia. A Google csapata a versenyeken kívül tovább fejlesztette az autonóm gépjárműveket néhány kibelezett Toyota Prius-szal és Audi TT-vel. A kocsikkal már több, mint 140.000 mérföldet kocsikáztak. Közben a törvényhozás is felkészül a jövőbeni új technológiák alkalmazására és Nevada állam az 511-es számú határozatával felhatalmazta közlekedési főosztályt, hogy dolgozza ki a sofőr nélküli járművek közúti közlekedésére vonatkozó szabályokat.

Miért ez nagy technológia verseny?

Túl azon, hogy a felsorolt újítások egytől egyik megdobogtatják a műszaki újdonságokért rajongók szívét, kétségtelen, hogy a fejlesztések elsődleges célja a közlekedés biztonságának emelése. Ahogy az elmúlt napok sajnálatos buszbalesetei is mutatják a legnagyobb rizikófaktor a közlekedésben maga az ember. Ha sikerülne a technológiai fejlesztésekkel csökkenteni az emberi hibák számát, akkor ezzel együtt a balesetek számának további csökkenését is sikerülne elérni.

MySpace-ként összeomló Facebook, minden üzleti lehetőséget elszipkázó Google, egymással trécselő robotok, világmegváltást ígérő és közben vagyont kereső szilícium-völgyi vállalkozók. Néhány érdekes téma, abból az interjúból, amit a napokban olvastam Paul Saffo amerikai futurológussal. Nézzük meg milyen lehet a jövőnk!

Aki olvas angolul, annak mindenféleképpen javaslom Matt Rosoff interjúját – bár nem rövid, de minden sorát érdemes elolvasni. Nyilván egy ilyen blogposztban nem lehet egy hét oldalas interjút teljes egészében visszaadni, ezért csak néhány olyan gondolatot emelnék ki, amelyek számomra érdekesebbek voltak, a részleteket pedig az eredeti írásban meg lehet nézni.

Az első érdekes elem a Facebook-kal kapcsolatos megjegyzés, amely szerint az oldal ugyan sikeresen oldotta meg, hogy összekapcsolja az embereket, azonban rövid időn belül meg kell oldania az oldalon belül folyó kommunikáció megfelelő kontextusba helyezését. A hétköznapi életben ugyanis a kommunikáció mindig megfelelő közösségben, közegben folyik, sosem egyszerre az összes ismerősünkkel beszélünk. Miért kellene az egyetemről ismert ezer éves „havernak” és a szakmai életből ismert kollégánknak beszélgetnie egymással, egyáltalán mi közük van egymáshoz? – kérdezi Saffo. Véleménye szerint, ha ezt nem tudja orvosolni a közösségi oldal, akkor könnyen a MySpace sorsára juthat, és a süllyesztőbe kerülhet, miközben egy olyan szolgáltatás lép a helyére, amely sikerrel oldja meg ezt a kihívást. Talán éppen a Google.

A másik gondolatébresztő megjegyzés éppen a Google működésére vonatkozott. Ezek szerint a keresőkirály újfajta működési logikát hozott az üzletbe, mivel úgy terjeszkedik akár a taplógomba, amely minden táplálékot felszív maga körül és lehetetlenné teszi, hogy bármi más megmaradjon ott, ahol ő található. Magyarra fordítva úgy működik a Google, hogy ahová beteszi a lábát, ott teljesen ellehetetlenít minden más üzleti modellt, míg végül nem marad versenytársa a területen. Például a Google megvásárolta a Keyhole-t, létrehozta belőle a Google Maps-et és lehetetlenné tette, hogy egy tisztán csak térképekkel foglalkozó cég versengjen vele ezen a piacon.

A harmadik meglátás, amit kiemelnék a következő „nagy dologra” vonatkozik. Saffo szerint ezek a robotok lesznek. Egyrészt a szenzorok, érzékelők, kamerák és különböző miniatürizált elektronikus mérőműszerek ára annyira leesett, hogy gyakorlatilag mindenbe szinte ingyen bele lehet építeni őket. Jól látszik ez például a mobiltelefonoknál. Másrészt ezek a műszerek beépíthetők bármilyen tárgyba, ami a dolgok internetjének (internet of things) elterjedésével a tárgyak közötti kommunikációt hozhatja magával. A mostani számítógépes kütyük gyakorlatilag szinte robotoknak tekinthetők, csak éppen a kerekek hiányoznak róluk. A Google egyébként nem véletlenül kísérletezik a vezető nélküli autóval – ez ugyanennek a trendnek a fontos része.

Végül a negyedik dolog, amit megemlítenék az interjúból, az a szilícium-völgyi innovátorok természete. Saffo szerint két dolog hajtja ezeket az embereket, egyrészt, hogy meggazdagodjanak, másrészt, hogy megváltoztassák a világot. Mintha egy angyal ülne az egyik vállukon, aki azt súgja a fülükbe, hogy tedd jobb hellyé a világot – és egy ördög a másikon, aki azt mondogatja, hogy keress rengeteg pénzt! Az igazán sikeresek azonban képesek egyensúlyban tartani a két dolgot, jobb hellyé teszik a világot, miközben az a jutalmuk, hogy meggazdagodnak. Aki csak a pénzre hajt, annak többnyire nem jön össze, mivel a sikerhez társadalmi kapcsolatokra van szükség, ez pedig nem növekszik, ha csak a pénzre koncentrálunk.

A legvégére pedig egy tipp Paul Saffo-tól, amit eddigi pályafutása során egyfajta hüvelykujjszabályként is használt: „ha rövid távon sikert akarsz elérni, akkor valami olyasmit keress, ami kb. 20 éve nem sikerül” – úgy látszik ugyanis, hogy húsz év után jön a fordulópont, amikor valakinek összejön az, amivel addig mindenki felsült és beüt a főnyeremény. Így aztán miközben megváltoztatjuk a világot még meg is tudunk gazdagodni.

Pintér Robesz

Olvasom a hírt: Biblia lemásolásába fog egy robot Trierben.  Pénteken kezdett el dolgozni, és tizenegy hónapra lesz szüksége, hogy szépírással papírra vigye a kereken 3,5 millió betűt.

Mint SF íróként egyből megjelent lelki szemeim előtt a kép egy ódon kolostorról.  A scriptorium lőréskeskenységű ablakan betévelygő gyér fénynek mankót támasztanak a rezgő fényű gyertyák, amelyek viasza a ferde másolópultok repedezett, fényesre kopott fáján csorog.  Az asztal mögött áll ő: a bibliamásoló. barátcsuhájának ujja feltűrve, csuklyája hátra vetve, görnyedten hajol a pult fölé.

Előtte lúdtoll, kis kés a tollszár hegyezéséhez, és fényes fekete tinta. Szorgalmasan rója egymás után a papírra a betűket, szavakat, mondatokat. Egy gyors mozdulattal megmártja a tintában és rój a sorokat tovább. Fém koponyáján megcsillan a fény, acél ujjai lágyan fonódnak a tollszárra. Betűi gyönyörűek, és soha sem hibázik. Nem áll meg a napi ötszöri imára, nem eszik, nem alszik, csak rója és rója az Úr szavait. Számára a munka nem évekig, csak 11 hónapig tart. A munka végeztével, felegyenesedik, megropogtatja rozsdamentes csigolyáit, és a kész művet átadja a könyvkötő robotnak.

Utána rögtön megjelent a másik kép. Valamikor a távoli jövőben az emberiség már kihalt (vagy elhagyta a Földet), a kihalt tájon csak robotok bóklásznak. A romok között az egyik megpillant egy vastag, bőrborítású könyvet. Kiemeli, leporolja, majd olvasni kezd. Miután végez, próbál másikat keresni, de nem talál. Ekkor papírdarabokat kezd gyűjteni, koromból tintát kever, két tégla halomra ráfektet egy deszkát, és egy fa szálkával karcolgatni kezdi a betűket egymás után.

A jelek szerint túlságosan költői lélek vagyok, mert a valóság sokkal prózaibb. A trieri dóm előtt, egy 3-szor 6 méteres konténerben dolgozik egy egyszerű ipari robot.

A gépet három médiaművész: Matthias Gommel, Martina Haitzcal és Jan Zappé programozta. A robot egy papírtekercsre körmöl szorgalmasan, nincs lúdtoll, csak egy toll, amelybe folyamatosan áramlik a tinta. Kétezer oldal 3,5 millió betű, 1 kg festék, és 11 hónap körmölés. Szikár tények.

Hogy mennyivel szürkébb a valóság…

Tücsi a galaktikus

Nincs olyan hónap, hogy ne röppennének fel újabb hírek a médiában a frontszolgálatot teljesítő robotokról. Bár folyamatosan terminátorokat és android-hadosztályokat vizionálunk, a valóság ettől még nagyon messze jár.

Egy éve már, hogy beköltözött hozzánk egy kistestű "takarítómunkás". Igaz, hogy nem törölgeti le a port a polcokról, és nem viszi le a szemetet, de rendkívül önállóan és lelkiismeretesen porszívóz. Nem is lehetne hanyag, mert nem erre programozták.

Arra viszont igen, hogy egy helyiséget két és félszer porszívózzon ki, mielőtt szünetet tart. Hogy ez fárasztó lehet? Sajnos nem tudom, nem sikerült még szóba állnom a robotporszívónkkal, mert persze Róla van szó, így, nagy kezdőbetűvel. A robotporszívó családtag lett nálunk, igaz, a rangsor aljára került, a két cica után. Mégiscsak egy gép, nemde?

Sokat dolgozó háziasszonyként úgy vélem, hogy ez volt az egyik legjobb befektetésünk az utóbbi időkben, igaz, az ára még borsosnak számít, de mióta nálunk dolgozik, azóta alig-alig vettük elő a hagyományos porszívónkat. A robotporszívó bután intelligens - de megbízható.

Nem felejti ki a fotel alatti részt is kiporszívózni, takarítás alatt nem énekel idegesítően, nem töri össze a padlóvázát, és attól sem kell tartanom, hogy megszól azért, hogy már három napja nem pakoltam le a szobabicikliről az "ideiglenesen" odarakott ruhákat.

Intelligens abból a szempontból is, hogy beprogramozom, a hét mely napján, hány órakor induljon el, és az úgynevezett "virtuális világítótornyok" segítségével dolga végeztével átmegy a lakás következő helyiségébe, majd még tovább. Egy feltöltéssel általában kitakarít egy közepes lakást, vagy egy ház egyik teljes szintjét.

Olyannyira bevált nekünk, hogy legszívesebben más dolgokat is gépesítenék a háztartásban. Tudom, örüljek neki, hogy már nem kell kézzel mosnom, és a tányérokat is tisztán veszem ki a mosogatógépből, de még mindig ránk marad a padló felmosása, pedig már erre is fejlesztettek robotot. Állítólag nem csupán felmossa, de meg is szárítja maga után a padlót, és majdhogynem fertőtleníti is.

Mi annak idején azért szántuk rá magunkat, hogy beruházunk az elektronikus "takarítószemélyzetbe", mert allergiásként roppant érzékeny vagyok, ha felgyűlik a por a lakásban, hiszen ez kiváló lakóhelye a poratkáknak, akiknek az ürüléke számomra könnyfakasztó. Épp ezért a robotporszívót beprogramoztuk, hogy minden szerda délelőtt takarítson. Este tiszta nappalit találunk, amikor hazaérünk. Hétvégén pedig manuálisan indítjuk el, például mielőtt elindulunk a piacra bevásárolni, vagy moziba...

Most, amíg ezeket a sorokat írom, a konyhát és étkezőt porszívózza fel - ott (mint minden kisgyermekes családban) mindig van morzsa, és a macskák miatt kajamaradék.

Legfőbb előnye tehát ennek a kis kerek szerkentyűnek az, hogy időt takarít meg nekünk, a fáradtságos és unalmas munka helyett csinálhatunk más, szórakoztatóbb dolgot. Ez ám a jó világ, nem?

Nem állítom, hogy mindig, mindenhol tökéletesen kitakarít, de ha az ember rendszeresen elindítja őkelmét és rendszeresen kiüríti a tartályt - mert azért annak a kapacitása véges - akkor bármikor betoppanhat egy váratlan vendég, mindig tiszta a padló.

Az ismeretlen helyen és módon szaporodó pormacskák, hajszálak, morzsakupacok, szöszök és azonosíthatatlan hulladékok a kétrészes tartályban gyűlnek össze - és ha a lányunk kedvenc gyöngyszeme eltűnt, akkor itt legalább van esély rá, hogy megtaláljuk - szemben a porszívók nyithatatlan porzsákjával, ami mindent végérvényesen elnyel...

Amire még kíváncsiak voltunk, hogy mit szólnak az új családtaghoz a macskáink. Kiderült, hogy kissé félnek tőle, tartják a három lépés távolságot. Olyat sajnos nem láttunk, mint az alábbi videóban, hogy egy macsek utazásra használja a Roombát...

Titkon azt remélem, hogy egyszer majd a rendrakást, portörlést és az ablakmosást is elvégzi helyettem egy gép, és engem mindig ragyogóan tiszta lakás fogad...

Ja, hogy van ilyen, és bejárónőnek hívják? Hja kérem, az más! Egy idegent beengedni a lakásunkba, hogy a távollétemben tegyen-vegyen - ehhez nincs kedvem. Mint mondtam, a robot nem gondol semmit, ha kupi van a szobában vagy halomban áll a gyerekruha és a plüssállat a kanapén... És ez nekem így jó.

Kéky Kira