Netidők Blogtársaság

Mi jut eszükbe a magyar internetezőknek erről a jelről? Az NRC friss kutatása szerint a Facebook által meghonosított like-gombról a felnőtt netpolgárok 17 százaléka asszociál magára a közösségi oldalra, míg a lájkolási funkció 28 százalékuknak ugrik be. Érdekes tehát, hogy a többség agyában valami mást hív elő a kép – tipikusan a felfelé mutató hüvelykujj tradicionális jelentéseit: az okét és egyéb pozitív visszajelzéseket.

Jelentős különbség figyelhető meg ugyanakkor a fiatalok és az idősebbek asszociációiban. Míg a 18-29 évesek 70 százaléka említi a Facebook-like vonulat valamelyik elemét, addig a negyven felettieknek már kevesebb mint egynegyede; ők elsöprő többségben a kézjel hagyományos üzeneteire gondolnak, annak ellenére, hogy aktív internetezőként ők is rendszeresen találkozhatnak az ikonnal.

A korcsoportok közötti különbség a like-gomb használatában is megmutatkozik, bár az kijelenthető, hogy szinte mindenki él a lájkolás lehetőségével. A Facebook-használók közel 90 százaléka legalább egy alkalommal lájkolt valamit az elmúlt egy hónapban, tízből négyen pedig rendszeresen kattintanak, ha valami elnyeri a tetszésüket. A fiatalok aktívabbak, és a nők körében is több mint másfélszer annyi szorgos lájkolót találunk, mint a férfiak táborában. Így nem meglepő, hogy a két végletet a húszas éveikben járó hölgyek, illetve az ötven feletti férfiak jelentik: előbbiek 56, utóbbiaknak viszont csupán 19 százaléka használja rendszeresen a funkciót.

És hogy mit lájkolunk leggyakrabban a Facebookon? Ismerőseink rövid posztjai vezetik a listát, de alig maradnak el e mögött a fotók és a megosztott linkek; sőt a közösségi oldal látogatóinak fele a közelmúltban legalább egyszer lájkolta valamilyen cég, márka oldalát (illetve az oldalhoz kapcsolódó aktivitást), 30 százalékuk pedig mások által megosztott reklámra dobott egy „tetszik”-et. Persze az ilyen, a marketingesek orcájára elégedett mosolyt csaló lájkok relatíve ritkábbak, így havi lájk-adagunkban csekély súllyal szerepelnek.

A felmérés rávilágított arra is, hogy az igazi „lájker” a Facebook határain túl sem feledkezik meg a tetszésnyilvánítás kattintós módjáról. A júzerek 12 százaléka hírek, cikkek, blogposztok esetén is rendszeresen lájkol, de további 46 százalékukkal is elő-előfordul, hogy él a beágyazott like-gomb kínálta lehetőséggel.

Kurucz Imre

Csizma az asztalon, avagy fonetika és kódtörés?

Feltörték a Skype beszélgetések titkosítását, szólt a hír 2011 júniusának első napjaiban. A szenzációnak számító kódtörésnek az az érdekessége, hogy a titkosítási kódot nem is fejtették vissza, hanem - a hír szerint - a beszélgetésben elhangzó szöveg hangállományához tartozó adatcsomagok nagysága alapján fejtették vissza a hangzó beszédet. Tehát nem klasszikus kódtörésről van szó, hanem fonológiai, fonetikai elemzésről. A hírhez az is hozzátartozik, hogy egyelőre csak az angol nyelvre működik a rendszer. További érdekesség, hogy nyelvészeti, tehát tudományos módszerekkel rekonstruálták a titkosított VoIP beszélgetések hangzását a University of North Carolina kutatói, Andrew M. White, Austin R. Matthews, Kevin Z. Snow és Fabian Monrose (a teljes tanulmány itt olvasható: http://www.cs.unc.edu/~amw/resources/hooktonfoniks.pdf).

Image: digitalart / FreeDigitalPhotos.net

Ez a módszer ráirányítja a figyelmet a hangzó beszéd számítógépes vizsgálatára. A nyelvtudománynak a beszéddel, a hangzással foglalkozó ága a fonetika, ami a beszédhangok, illetve a beszéd hangtani, akusztikus sajátosságait vizsgálja. Pontosabban a beszédhangok fonetikai típusait, képzésbeli jellemzőit, a magán- és mássalhangzók jellemzőit, típusait vizsgálja, igyekszik megismerni és leírni a beszédhangok beszéd közbeni módosulásait. Másrészt a hangzó szöveg intonációját, tempóját, hangerejét, nyomatékviszonyait, dallamát, tehát összefoglalva a prozódiai jellemzőit vizsgálja.

A hangzással foglalkozó másik nyelvtudományi ág a fonológia, ami a beszédhangok, fonémák minőségén túl azok grammatikai szerepét kutatja.

Világos, hogy a fonetika és a fonológia nem létezhet műszeres mérések és gépi adatfeldolgozás nélkül. Annál is inkább fontos ez, mert az élő beszéd akusztikai, fonetikai jellemzőinek leírásakor olyan adatokat kell megfigyelni, amelyet az emberi fül nem képes pontosan észlelni, és ráadásul a statisztikai elemzés számára számszerűsíteni is kell ezeket az adatokat. Például mi alapján lehet objektíven bebizonyítani, hogy valakinek mekkora a beszédtempója? Meg kell mérni, és itt már a milliszekundumos nagyságrend körében vagyunk. Tehát a mérőműszerek használata, a mérési eredmények statisztikai, matematikai elemzése és feldolgozása mindig is része volt a fonetikai kutatásoknak.

A modern számítógépes nyelvi elemző eszközök világában viszont nagy tömegű, informatikai rendszerek segítségével produkált, digitális formátumú beszédfolyamok mintázatainak, visszatérő állandó tulajdonságainak az elemzésére is lehetőség nyílik. Ez is szükséges volt ahhoz, hogy nyelvészekből és a VoIP rendszerek informatikai tulajdonságait jól ismerő informatikusokból álló munkacsoport meg tudja fejteni fonetikai elemzéssel és következtetéssel az angol nyelvű titkosított VoIP szövegfolyamok hangállományát.

Bódi Zoltán 

| Még több lehetőség

Tegye fel a kezét, aki rendelt már valamit az interneten! Lássuk csak: százból nagyjából hetvenen. És ki az, aki hideg élelmiszert vásárolt már a neten? Senki? Na jó, azért három kezet mintha látnék…

Valószínűleg a fenti jelenet játszódna le, ha véletlenszerűen összeválogatnánk száz netezőt, és feltennénk nekik ezeket a kérdéseket. Ugyanis míg a felnőtt internetezők 72 százaléka legalább egyszer rendelt már valamilyen terméket, szolgáltatást a világhálón keresztül, addig azok aránya, akik hideg élelmiszert (figyelem, nem melegételt!) vásároltak már ilyen módon, nem éri el a 3 százalékot; az elmúlt egy évben pedig csupán 1 százalékuk (vagyis kevesebb mint 40 ezer felnőtt) rendelt élelmiszert online módon.

Azt, hogy az online élelmiszervásárlás ennyire népszerűtlen a hazai internetezők körében, szokták a szűkös kínálattal is magyarázni. Ugyanis ma még nagyon kevés bolt kínál élelmiszert az interneten, a nagy hipermarketláncok nem rendelkeznek magyar webáruházzal, és a kisebb láncok sem a teljes kínálatukkal jelennek meg a neten. Kérdés azonban, hogy csak ebben keresendő-e az érdeklődés hiánya.  Vajon ha kedvenc üzleteink egyszer csak megjelennének a neten, akkor varázsütésre megnőne-e a kereslet is; vagy esetleg vannak további olyan tényezők, amelyek gátat szabnak az online élelmiszervásárlás terjedésének? Ezeket a kérdéseket vizsgálta az NRC egyik legutóbbi felmérése, amelyet azon netpolgárok körében végeztek el, akik szoktak saját maguk vagy háztartásuk számára élelmiszert vásárolni.

A kutatás eredményei azt mutatják, hogy az élelmiszer bizony korántsem olyan egyszerű termék az online értékesítés szempontjából, mint amilyennek első látásra tűnik. Bár kedvenc szalámink vagy tejfölünk kiválasztása és megrendelése egy webáruházból kockázatmentes műveletnek tűnik, ezeknél a termékeknél a kézzelfoghatóság hiánya sokkal erősebb korlátként jelenik meg a vásárlók fejében, mint más árucikkek esetében. A kulcsszó a bizalom, illetve a bizalom hiánya: a magyar internetezők jelentős része ugyanis meg van róla győződve, hogy az online élelmiszeráruházak nem a legfrissebb portékát szállítják ki a vevőknek, így nem csoda, hogy a netes élelmiszervásárlás egyik legfontosabb hátrányának is azt érzik, hogy nincs lehetőségük ellenőrizni a termékek lejárati idejét.

Az, hogy eddig még kevesen próbálták ki a netes élelmiszervásárlást, és mindössze minden tizedik netpolgár tartja elképzelhetőnek, hogy a közeljövőben él ezzel a lehetőséggel, azt mutatja, hogy az elsősorban a bizalomból fakadó hátrányok alaposan felülírják az előnyöket. Merthogy természetesen előnyei is vannak annak, ha valaki online boltból szerzi be az élelmiszert. Elsősorban a kényelem: a cipekedést kiküszöbölő házhozszállítás vagy a sorbanállás elkerülése.

Azért persze a kiinduló állításunk is igaz: a szűkös kínálat is felelős azért, hogy ma még kevesen nyitottak az online élelmiszervásárlásra. Ha kedvenc élelmiszerboltja teljes árukínálatával megjelenne az interneten, már a netezők több mint negyede lenne nyitott arra, hogy webáruházból szerezze be az élelmiszert. Az előnyöket (házhozszállítás) és a hátrányokat (a frissességgel kapcsolatos kétségek) egybevetve nem meglepő, hogy az online rendelés elsősorban a nagybevásárlást vagy annak egy részét válthatja ki, és az olyan tartós, nagy mennyiségben vásárolható élelmiszerek lehetnek az e-kereskedelem slágerei, mint a szárazáru (só, cukor, liszt, tészták stb.), a konzervek vagy az ásványvíz. Az internetezők leginkább ilyen termékeket lennének hajlandóak interneten vásárolni; a tejtermékeket vagy mindennapi kenyerüket virtuális kosár helyett továbbra is inkább egy valódi bevásárlókosárba pakolnák be.

Kurucz Imre

Ma Magyarországon az internetezők egy százalékának van táblagépe, 3% pedig biztos abban, hogy egy éven belül vesz magának ilyen készüléket. A többiek viszont megosztottak abban a kérdésben, hogy vajon szükségük van-e – lehet-e valaha – erre az eszközre. Az elfogadás vagy az elutasítás alapvetően azon múlik, hogy az érintettek hogyan helyezik el az eszközt a kütyüpalettán – vagyis, hogy szerintük ki tudnának-e használni egy tabletet. Az Ipsos 2011 márciusi online kutatása lehetőséget ad, hogy megismerjük az emberek jelenlegi hozzáállását a táblagépekhez és elgondolkodjunk a tapasztaltakon.

A felmérésből kiderült, hogy minden marketinges vudu, felhajtás, nagy csinnadrattával végrehajtott hazai termékbevezetés és nemzetközi hírverés ellenére a magyar internetezők többsége elutasító az újonnan megjelent táblagépekkel szemben. Azok közül, akiknek nincs táblagépe (100-ból 99 ember ilyen) négyből közel hárman mondják, hogy nincs szükségük ilyesmire és csupán minden negyedik ember akar egyáltalán táblagépet valamikor a jövőben. Tehát hiába állítják szinte egybehangzóan a nemzetközi felmérések, hogy az emberek megvesznek a táblagépekért és jósolják néhányan egyenesen a PC-korszak végét, idehaza nem mutatkoznak jelei a tömeges felhasználói rohamnak. Inkább az értetlenkedést figyelhetjük meg. Az elutasítók érveit legérzékletesebben a következő állításban lehetne összefoglalni: „elég már a kütyükből!”. A tabletre vágyók álláspontja viszont – hogy miért van szükség erre a további eszközre is: „mert király”. Két érzelem csap tehát össze, az értetlenkedés (idegenkedés) és az imádat. Ha az érzelmi pozíciókon túlra nézünk, mindkét tábornál racionális (vagy másképpen fogalmazva a zsigeri reakciót igazoló racionalizáló) érveket találunk az érzelmi talapzatra épülve. Vegyük sorra ezeket (valamennyi az Ipsos felméréséből származik, ahol úgynevezett nyitott kérdésekben kérdeztük az eszközre vágyókat és elutasítókat, hogy saját szavaikkal mondják el a döntésük mögött húzódó indokokat).

„Nem használnám ki”, „nincs rá szükségem”„nem praktikus” „elég a mobil vagy a laptop”, „nincs rá pénzem”, „nem vonz”, „nem hiányzik”, „nem ismerem” – sorjáznak az érvek. Vagyis ahhoz, hogy kelljen az embereknek a tablet, először is tudniuk kellene, hogy mi ez, mire való (miért volna ilyesmire egyáltalán szükségük), vonzó(bb)nak is kellene lennie és végül olcsóbbnak.

„Kipróbálnám, hogy mennyire használható”, „praktikusnak tűnik, bár most hallok róla először”, „kíváncsiságból”, „mert az a jövő”, „hordozható, kényelmes használni, internetezéshez optimalizálták”, „könnyedén magammal vihetem”, ” „a hordozható laptopot helyettesítheti – magammal vihetem, ami a munkámhoz szükséges”. Vagyis az eszközre nyitott embereknek egy része már tudja mire használná (vagy mi helyett), esetleg egyszerűen belső késztetést (vágyat) érez a készülék megismerésére és birtoklására.

Az érvekből szerintem kiemelkedően fontos, hogy sokan – a piachoz és a szakértőkhöz hasonlóan – egységben látják az okostelefon, netbook, laptop, és PC kütyüsort. Ebben kell(ene) tudni úgy elhelyezni a tabletet, hogy indokolható legyen annak létezése (és megvásárlása). Akinek ez nem sikerül, nem fog tabletért pénzt áldozni – akinek viszont igen, hiába van két telefonja, laptopja és asztali gépe venni fog melléjük tabletet is, ha megteheti.

Nekem amúgy felettébb érdekes és egyszerre felvillanyozó több dolog is a két tábor érvelésében: egyrészt az emberek racionalizálási hajlandósága (hogy képesek mindent megindokolni és el is hiszik), másrészt az innovációk-újdonságok terjedése (korai szakaszban még szinte sohasem tudjuk mire való az adott újítás, de megpróbáljuk kitalálni), végül harmadrészt ahogy a táblagép keresi a helyét (vagy másképpen fogalmazva, ahogyan sokan keresik neki a helyet) az okostelefon, a netbook, a laptop és a PC mellett…

Persze egy blogposzt nem elég, hogy mindezeket mind aprólékosan ki lehessen fejteni. De úgy érzem ismét szembe találtuk magunkat az infokommunikációban annyira ismert klasszikus helyzettel: van egy remek találmányunk, csak még ki kell találni, hogy mire való. Ezzel a tablet – a teljesség igénye nélkül – illeszkedik a mozgókép, a gramofon, a telefon, a rádió, a televízió, a számítógép és az internet alkotta sorba.

Azt gondolom egyébként, hogy bár az emberek mindig meg tudják magyarázni maguknak (de még inkább a közvetlen környezetüknek), hogy miért is van szükségük egy kütyüre, azonban jó, ha segítenek nekik a megfelelő érvekkel, a megfelelő időben. Az, hogy a tabletek elterjednek vagy eltűnnek, ezeken az érveken múlik majd.

Pintér Robesz

2011. március 29-30-án rendezték a Médiapiac 2011 konferenciát Tapolcán, amelynek második napján jómagam vezettem az internettel foglalkozó Web 2.011 szekciót. A szekcióban elhangzó kilenc előadás meglehetősen sok témát fedett le be a területen folyó történésekből, így beszéltünk a számítási felhő adatvédelmi vonatkozásairól (cloud computing), a HTML5-ről, a márkák és a keresők viszonyáról, az online marketing szerepéről a média munkahelyeken, a céges rajongói oldalakról, a webes hatékonyságnövelés eszközeiről, egy alternatív kézbesítési rendszerről, a digitális fogyasztókról, végül a mobilok térnyeréséről. Konferenciabeszámoló következik.

Első ránézésre talán túlságosan is sokszínűnek tűnik ez a program, de van benne rendszer: a technológiától indulva jutottunk el a márkákig, majd az online marketingig, onnan az online kereskedelemig, és a mobil megoldásokig. Minden előadás a friss, 2011-es internetes jelenségekkel, foglalkozott és szinte kivétel nélkül a hazai helyzetre reflektált. A teljesség igénye nélkül szemezgetek az előadások gondolataiból, szubjektíven kiemelve néhány számomra meghatározó elemet.

A nyitó előadásban Kulcsár Zoltán (Privacy Policy Online Services) a számítási felhővel kapcsolatos adatvédelmi aggályokat mutatta be. Miután a számítási felhő nem egyetlen fizikai helyhez kötött, nehéz meghatározni, hogy a segítségével nyújtott szolgáltatásokra milyen adatvédelmi és egyéb szabályozási elvek vonatkozzanak. Bár egyre többen vesszük igénybe a számítási felhő alapú rendszereket, a szabályozásban még számos luk található, nem tisztázott például, hogy pontosan mihez járult hozzá előzetesen a felhasználó, milyen jogai vannak és mi történik, ha kiszivárognak vagy elvesznek az adatai.

Kolozsi István (fps webügynökség) előadásából megtudhattuk, hogy mi az a HTML5, mi hívta életre, milyen területei vannak és milyen hatással fog járni, ha elkészül. Gyakorlatilag egy olyan webes szabványról van szó, ami 2014-ig készül el, fokozatosan vezetik be és a böngészők kompatibilitásától függően gondoskodik arról, hogy nekünk internetezőknek egyszerű legyen böngészni (ne kelljen plusz kiegészítőket telepítenünk). Ezen felül a webre fejlesztő cégek számára jelent egy egységes környezetet, amiben sokkal kevesebbet kell a fejlesztéssel, dizájnnal, webes optimalizálással foglalkozni, tehát a tartalomipar és egyéb webes szereplők számára is előnnyel jár majd a bevezetése.

Varga Péter (Optimalizálás Bt.) arról beszélt, hogy miközben nagyon sokan keresnek a nagy márkákra, illetve a hozzájuk kapcsolódó kifejezésekre, ezek sok esetben nem vezetnek el magának a márkának az oldalára. Vagyis nem az a kérdés, hogy egy nagy márka tulajdonosa mit nyerhet a keresőoptimalizálással, hanem, hogy mit veszíthet, ha a felé irányuló figyelmet átengedi másoknak.

Damjanovich Nebojsa (Senpai Consulting) arra hívta fel a figyelmet, hogy a marketing szakma technologizálódik, digitalizálódik, a médiában dolgozó szakembereknek egyre inkább nem csak egyszerűen ismerni kell az online világot, hanem abban, annak az eszközeivel dolgozni, ezért nem mindegy, hogy milyen tudással rendelkeznek, milyen képzéseken vesznek részt.

Forgács Mariann (MarketingMorzsák) a Facebook céges rajongói oldalainak világába kalauzolt el minket. Bemutatta, hogy még a kis cégektől is tanulhatnak a nagy márkák, például többek között az egyszerűséget és hatékonyságot. Megtudhattuk, hogy a rajongói oldal nem értékesítésre való, hanem folyamatos párbeszédre, ahol a közösségépítés meghatározó, ezért a tartalom minősége és nem az önmagában vett mennyisége a mérvadó.

Dunder Krisztián (Dunder.hu) a webes hatékonyságnövelésről beszélt. Ma már a felhasználók gyakran csak átfutják az oldalakat és nem olvassák el a tartalmat, miközben egyre tudatosabban használják a keresőket – bár sok esetben a lustaság is meghatározó lehet a tevékenységükben. A weben egyszerre, egymás mellett található a hasznos tartalom és a szemét, miközben mindkettő ingyen van, mivel ehhez hozzászoktak az emberek. Emiatt szükség van hatékonyságnövelésre, amihez számos, sok esetben ingyen is hozzáférhető eszközt nyújt számunkra a web.

Sipos György (Lapker) az Inmedio és Relay boltok rendszerét mutatta be, mint csomag kézbesítésre használható alternatív eszközt. Ha rendelünk valamit az internetről, akkor nem muszáj azt futárszolgálattal kiszállíttatni és lesni a futár érkezését. A megrendelt csomag egyre több webáruháznál (jelenleg kb. 200 partnere van a cégnek) kérhető a Lapker boltjaiba, amelyek forgalmas, könnyen megközelíthető helyeken találhatók. A csomagok biztonságos kiszállítását összetett logisztikai rendszer biztosítja, az átvételkor pedig tudunk készpénzzel vagy kártyával is fizetni.

Bacher János (GfK) a digitális fogyasztóról (Digital Connected Consumer) szóló friss magyar kutatás adatait ismertette. Ezek szerint a 15-49 éves, legalább hetente internetező lakosság netes és digitális fogyasztási szokásai alapján öt csoportba sorolható: megszállott (8%), neten lógó (11%), kütyümániás (17%), célzottan tájékozódó (26%), bizalmatlan (39%). Elsősorban milyen tevékenységeket vált ki az internet már idehaza is? Újságolvasást, tévézést, bankba járást, hivatalos ügyek személyes elintézését, könyvvásárlást. A digitális fogyasztás már jelen van a magyar emberek egy részének az életében, viszont csalóka lehet csak Budapestről, egy íróasztal mögül figyelni mindezt, mert így túlértékelhetjük a jelentőségét és súlyát.

Az utolsó előadásban Dobó Mátyás (Peer) a mobil platformokról mesélt. Véleménye szerint átmeneti időszakban vagyunk, végleg lezárult a PC-korszak, amikor a felhasználónak értenie kellett az eszköz működéséhez, amikor nem egyszerűen csak használnia kellett azt, de működtetnie is. Minden népszerű fogyasztói technológia életében eljön az a pillanat, amikor használata megnyílik az egyszerű tömegek számára, akik nem érteni, hanem csak használni akarják. Mert három -féle használó van, a mérnök, a nerd és „anyu, apu”. Az informatikában az okostelefonok és a tabletek elhozzák az infokom eszközök használatát a harmadik csoport számára is – aminek a kisebbségbe szorult mérnök és nerd csoportokat leszámítva mindenki örül.

A fentebbi beszámoló alapján is látszik, hogy a média és az internet viszonya sokrétű, összetett és szerteágazó. A kilenc előadás alapján úgy tűnik, hogy aki ebben a világban vállalkozóként, média tulajdonosként vagy akár szakmában dolgozó alkalmazottként boldogulni akar, annak egyszerre kell figyelnie a technológiákra, marketing eszközökre, képzésre, fogyasztóra, szolgáltatásokra, újdonságokra... És még így sem garantált, hogy nem marad le valami fontosról, ami végzetes lehet számára.

Pintér Robesz