Netidők Blogtársaság

Képzeld el, hogy valaki bemegy egy könyvesboltba, negyedórát válogat a polcokon, majd egyszer csak a földre teszi a három-négy könyvvel megpakolt kosarat, és kisétál az üzletből. Kicsit furcsa szituáció, nemde?

És ha ugyanez az illető egy online könyváruházban teszi ugyanezt? Virtuális kosarába tesz néhány könyvet, majd odébbáll anélkül, hogy leadná a rendelést – ezen valahogy sokkal kevésbé akadnánk fenn.

Talán éppen azért, mert a valóságban ez utóbbi eset sokkal gyakoribb. Persze az sem ritka, hogy meggondoljuk magunkat a hagyományos üzletekben – a hipermarketekben „elhagyott” árucikkek sora is erről tanúskodik –, de a teli kosár hátrahagyása a webáruházakban sokkal jellemzőbb; különösen ha figyelembe vesszük azt is, hogy online boltokban eleve sokkal ritkábban (és kevesebbet) vásárolunk.

Az NRC friss kutatásából konkrét számok is rendelkezésünkre állnak. E szerint az elmúlt egy évben az interneten vásárlók 55 százalékával előfordult olyan, hogy a rendelés leadása nélkül távozott egy webáruházból, otthagyva a kosarat; sőt a vásárlók közel egyötöde az elmúlt egy hónapból is emlékszik ilyen esetre.

Kérdés persze, hogy milyen okból hagyjuk el virtuális kosarainkat? Nos, a legáltalánosabb indok az, hogy a vásárló meggondolta magát, és a vásárlási folyamat közben úgy döntött, mégsincs szüksége a termékre, vagy valamilyen okból későbbre halasztotta a vásárlást. Ez nyilván szubjektív dolog, a webáruházak nem igen tudják elkerülni, mint ahogy azt sem, amikor a vásárló számára a kasszánál derül ki, hogy nincs elegendő pénz a számláján.

Sokkal figyelemre méltóbbak viszont azok a magyarázatok, amelyek olyan konkrét akadályt hoznak fel a vásárlással szemben, amely a webbolt hiányosságából, hibájából adódik. A kép igen változatos: a kiválasztott termék mégsincs raktáron, az üzlet nem vállal házhozszállítást, vagy nem kínál megfelelő fizetési megoldást, a rendelés közben technikai problémák lépnek fel – ezek azonban összességükben sem fordulnak elő annyiszor, mint a legjellemzőbb történet: az online bolt látogatója a túl magasnak ítélt kiszállítás díj miatt áll el a vásárlástól.

Az elmúlt hónapban kosarukat „elhagyók” egyharmada szembesült ezzel a problémával, mindent egybevetve tehát a közelmúltban az online vásárlók 13 százaléka hagyott ott terméket valamelyik webáruházban pusztán azért, mert drágának találta a házhozszállítást.

A kiszállítás díja tehát kulcskérdés, éppen ezért figyelemreméltó adat, hogy a neten vásárlók közel fele általában véve magasnak tartja; és bár a futárnak fizetendő összeg sok esetben lefaragható azzal, ha nagyobb tételben vásárolunk, a többség inkább  - teli kosarát hátrahagyva – ellátogat egy másik internetes áruházba, hátha ott kedvezőbb feltételekkel rendelhet. Ha pedig másik online boltban sem találja meg a számítását, akkor bizony hajlandó lemondani a webes rendelés kínálta kényelemről, és inkább hagyományos módon veszi meg a kiválasztott terméket.

Kurucz Imre (NRC Piackutató)

A drótváz minden tervezés és modellezés alapja A drótváz élei és csomópontjai kiadják a tárgy térbeli képét. Minél részletesebb és finomabb egy rajz, annál részletesebb egy ilyen drótváz. Azonban van egy művész, a kínai Shi Jindian, aki a drótvázat a valóságba ültette át. Műveit vékony acéldrótból készíti, az ember úgy érzi, mintha a grafika életre kelt volna. Nem tudom, hogy van-e még olyan művész, aki ennyi munkát fektet alkotásaiba.

Tücsi, a galaktikus

A poszt első része: A Netidők és a zene

A pár nap múlva 16. évébe lépő műsorunk a kezdetektől a digitális világról szól és arról, hogy a sok technológiai újdonság hogyan alakítja át az életünk legtöbb területét. E témák jó nagy részét a kultúra (zene, film, más művészetek, pl. színház, képzőművészetek stb.) jelenti, így lehetne a műsor címe a mostani petőfis műsorcímmel akár Digitális Kulturfitnesz is. A kultúrán túli területek is fontosak: az információs társadalom, az e-demokrácia, a digitális jog, az internetes nyelvészet, a nyílt forráskódú világ, a számítógépes játékok, a Nagy Testvér elektronikus megvalósulásai és persze a technológia érdekességei is.

Mivel most négy évvel ezelőtt egyszer csak minden átmenet nélkül egy zenei rádióban találtuk magunkat, ezért a műsorunk kétféle formában készül el: azok kedvéért, akik a korábbi beszélő műsort megszerették, továbbra is az eredeti formájú műsort rögzítjük (ez található meg a weboldalunkon) – a zenei rádióvá alakított Petőfi adó hallgatói számára pedig készül egy zenés műsorváltozat.

Az utóbbi hónapokban már lehetőségünk is van olyan zenéket is mutatni az adásban, ami a műsor tartalmaihoz kapcsolható. Így mutattuk be az első alkalommal a Grammy-díjazottak közé bekerült számítógépes játék zenéjét. Christopher Tin még 2005-ben írta az idén díjazott Baba Yetu c. dalt, egyetemi szobatársa felkérésére a Civilization IV c. körökre osztott számítógépes stratégiai játék főcímzenéjének, amelyet a sowetói evangélikus kórus ad elő. A felvétel a „Legjobb instrumentális szám kísérő énekesekkel” kategóriában nyerte el a magas kitüntetést.  A lemez egyébként kapott egy másik Grammyt is, mégpedig a „Best Classical Crossover Album” kategóriában is győzedelmeskedett. A műsorban a stratégia játékokat és a játékzenéket egyaránt nagyon kedvelő Spányik Balázs mutatta be.

Balázs egyébként 2003. februárjában DJ Chatmanként is jelentkezett, amikor mint a Commodore Rock hatalmas rajongója ízelítőt adott a commodore 64-es zenékből és azok feldolgozásaiból. Aztán egy héttel később folytatta zenei bemutatóját, melynek során kiderül, hogy a Commodore 64-es játékzenéket feldolgozó Press Play On Tape nevű zenekar sokkal jobb, mint a Backstreet Boys. (2003-as archív oldalunkon február 6-nál és 13-nál megtalálható.)

2005-ben az óév utolsó műsorában egy furcsa hangszerről beszélt nekünk Mandel Róbert zenész. Akkor éppen száz éve, 1906-ban mutatták be New Yorkban azt a különös berendezést, melyhez dinamók, írógép és zongora, no meg a telefonhálózat kellett: a telharmónium születésére emlékeztek egy szokatlan koncerten az Óbudai Társaskörben. Mandel elmesélte a koncert érdekességeit és a beszélgetés után belehallgattunk az éppen az adás előtt végetért telefonos közvetítés hangjaiba is. (2005-ös archív oldalunk.)

A hip-hoptól a drum’n’bass-ig, a világzenétől a black metálig számos műfaj kultúrájáról és a digitális zenei forradalom hatásairól is szól a májustól kapható Zenei hálózatok – zene, műfajok és közösségek az online hálózatok és az átalakuló zeneipar korában c. kötet. A különféle tanulmányokból álló könyv egyik érdekessége, hogy teljes egészében ingyenesen is letölthető. Az egyik szerkesztő Tófalvy Tamás, kultúrakutató és szakújságíró a május 30-i műsorunk vendége volt.

Még mindig maradt zenei téma a tarsolyomban, de nem akarom, hogy olvasóink unják a témát, úgyhogy csak címszavakban néhány további a teljesség igénye nélkül: többször beszéltünk a Making New Waves fesztiválról, ahol különös hangzású digitális zenét is előadtak. Vendégünk volt Pierrot, aki a számítógépes kalandjátékai zenéjéről is beszélt, vagy Dés László, aki azt mesélte el, miképpen használja a lemezek készítéséhez a számítógépet. Vendégünk volt az egykori Panta Rhei együttes basszusgitárosa, Szalay András, aki németországi tartózkodása alatt egy digitális gitárszintetizátort, az Axon fejlesztette. És vendégünk volt a KFT együttes dobosa, Márton András és a kortárs zenész ifj. Kurtág György, ők ketten közös zenei kísérletükről meséltek, amelyben műholdak „hangját” és az internetet is felhasználták a koncerteken.

Szilágyi Árpád

 | Még több lehetőség

Az amerikai belbiztonsági minisztérium nemrégiban kiadott egy figyelmeztetést azzal kapcsolatban, hogy a pekingi Sunway ForceControl Technology nevű vállalat szoftverében súlyos biztonsági rés van, ami komoly fenyegetést jelent Kínára. A biztonsági rés megléte miatt kritikus infrastruktúrák könnyen hackerek prédájává válhatnak. Az ipari szoftvert ugyanis többek közt hadászati eszközök, gyárak, közművek, erőművek irányítására használják, ezáltal hackerek kritikus fontosságú üzemeket béníthatnak meg, vagy okozhatnak pusztítást ezekben.

Első olvasásra meglepődtem a híren. Az amerikai belbiztonsági minisztérium jelenti ezt be? Most lényegtelen, hogy honnét tudják (saját emberei jöttek rá, vagy hacker körökből jött a füles), de miért ad ki a kezéből egy ekkora adu ászt?

Az elmúlt néhány év a kiberháborútól volt hangos. Információszerzés, behatolás ellenséges rendszerekbe, az ellenfél számítógépes infrastruktúrájának megbénítása. Ehhez tökéletes fegyver egy ilyen biztonsági rés, pláne, hogy a létező legfontosabb rendszerekhez lehet így hozzáférni. Egy ilyen biztonsági rés felér egy atombombával.

De pont ez a probléma. Az jó, ha neked van egy szuperfegyvered. De ha bárki hozzáférhet, akkor már nem szuperfegyver. Az idei tavasz és a nyár a hackerakcióktól volt hangos: játékszervereket, cégeket, sőt még a CIA szervereit is megtámadták. Óriási veszélyt jelent egy ilyen biztonsági rés, ha hackerek kezébe kerül. Óriási biztonsági kockázatot jelent. A hackerek olyan helyzetet teremthetnek, amely diplomáciai feszültségekhez, válságok születéséhez, balesetekhez, sőt, háborúk kirobbanásához is vezethet. Képzeljük el, ha mondjuk betörnek a kínai atomprogram központjába. Vagy valamelyik hadászati rendszerbe. Kit gyanúsítanának? Természetesen az amerikaiakat. És ha mindez tragédiába torkollik, a dolog csúnyán elfajulhat.

Akkor inkább sokkal biztonságosabb, ha lezárják ezt a rést. Nem a kínaiaknak biztonságos, hanem az amerikaiaknak.

Tücsi, a galaktikus

Vasárnap volt apák napja – nálunk egyelőre még nem ünneplik, de mivel éppen a napokban került a kezembe egy érdekes kutatás az apukákkal kapcsolatban, virtuálisan emlékezzünk meg róluk. Mint három gyerekes apuka amúgy is közel áll hozzám a téma.

Az Ipsos OTX 2011 februári kutatásában a 12 évesnél fiatalabb gyerekek szüleit kérdezte arról, hogy szoktak-e a gyerekeikkel közösen internetezni, online kikapcsolódni. Az adatokból kiderült, hogy az apukák rendre aktívabbak, ha a gyerekekkel való internetezésről van szó, mint az anyukák. Például az apukák 36%-a töltött már le fizetős zenét az internetről a gyerekével, míg az anyukáknál ez az arány csak 28%, az online játékoknál 36% - 25%, a filmeknél 25% - 15%, a TV-műsoroknál 21% - 14%, míg az oktatási tartalmaknál 16% - 12% ugyanez az arány. Vagyis az apukák gyakrabban töltenek le tartalmat közösen a 12 év alatti gyerekekkel.

Még nagyobb a különbség az apukák javára, ha azt vizsgáljuk, hogy mennyien játszottak legalább egy órát a gyerekükkel számítógéppel vagy konzolon, azok közül, akik rendelkeznek ilyen eszközzel: az apukáknál ez 73%, az anyukáknál 38%. Az adatsorokat látva bátran kijelenthető, hogy sok kisgyerekes családban a számítógép és az internet közös programot és kapcsolódási pontot jelent az apukák és a gyerekek számára.

További részletek az eMarketer oldalán.

Pintér Robesz