Netidők Blogtársaság

Érdekes perspektívába helyezte a Microsoft és Nokia közötti megállapodást a Telecom Italia vezetője és Neelie Kroes az Európai Unió biztosa egy konferencián a minap. Szerintük olyan folyamatok indultak el, amelyek Európa leszakadásához vezettek a mobiltelefoniában. Az, hogy a Microsoft megvette a Nokia mobilgyártó üzletágát, csak az egyik olyan „mega üzlet”, ami ezt a folyamatot újabban jelzi. A Vodafone szintén a napokban jelentette be, hogy kivonul az amerikai piacról, amivel egy fontos európai szolgáltató globális szintű jelenléte gyengül meg (bár azt még nem tudni, hogy az így befolyó hatalmas összeget mibe fekteti a cég).

Ennek a megközelítésnek (Európa lemarad) van relevanciája, de közel sem újkeletű folyamatról van szó, a Nokia ugyanis nem az első olyan európai mobiltelefon gyártó cég, amely valaha jobb napokat látott. Gondoljunk az Ericssonra, amely ma már nem gyárt mobiltelefonokat, pedig 10-15 évvel ezelőtt az egyik meghatározó szereplő volt a piacon és ezt követően is közös vállalkozást üzemeltetett a Sony-val (2001-től), de idővel abból is kiszállt (2011-ben). Az Ericsson azóta a hálózatfejlesztéshez, kommunikációs hálózatokhoz szükséges eszközök gyártására és a kapcsolódó területekre koncentrál. A Nokia most közel ugyanezt az utat járja be, megszabadul a készülékgyártástól, de megtartja a Nokia Siemens Networks-öt, miután kivásárolta belőle a Siemens-et és így a kommunikációs hálózati eszközök területen kíván tovább működni (ahol a piaci részesedése alapján az Ericsson és a Huawei után a harmadik). (A HERE térkép szolgáltatást – amely a Nokiánál maradt – kicsit „kilóg” ebből a képből, de ezt jól megfontolt stratégiai okok miatt kellett a Nokiánál tartani, ha ezt is viszi a Microsoft, akkor sérült volna a platformfüggetlenség, ami a sikerhez fontos a szolgáltatás esetében.)

De egykori európai mobilos cégként említhetjük a Siemens-et is, már ők sem gyártanak mobiltelefonokat, miután 2005-ben eladták az üzletágat – vagy az Alcatelt, amely márkaként még tovább él, de részben kínai tulajdonban van. A 8-10 evvel ezelőtti helyzethez képest egyértelmű, hogy Európa dominanciája gyengül. De ne legyünk rövidlátóak, ha nem a cégekre fókuszálunk, akkor ez a történet nem csupán Európáról szól, hanem a világrégiók és egyes országok versengéséről. Vajon nem szomorúak-e a kanadaiak, amikor a Blackberry bukdácsolását látják? Vagy a tajvaniak, amikor a HTC teljesítményéről van szó? Az amerikaiak a Motorola kapcsán? A japánok, amikor azt látják, hogy a fogyasztói elektronikában egyeduralkodónak számító márkáik szinte mind eltűnnek? Én még emlékszem a Panasonic vagy az NEC mobiltelefonokra, ma már csak a Sony küzd, hogy bekerüljön a top3 gyártó közé az okostelefonok között (közel két tucat országban ez már sikerült is nekik).

Nem egyszerűen Európa „hanyatlásáról” van tehát szó, hanem a mobil piac globális átrendeződéséről... Mindeközben ugyanis Korea (Samsung, LG) és Kína (ZTE, Huawei, Lenovo) vagy az Apple (USA) csillaga emelkedik. Ha pedig a területi versengés mögé nézünk, akkor valójában cégek versengését látjuk: amelyik képes tartósan innoválni, megújulni, az a csúcson marad, amelyik pedig rosszul csinálja ugyanezt, az legyen bármekkora is, lemarad a versenyben és megfizeti ennek az árát (most éppen a Nokia). Egészen biztos vagyok benne azonban, hogy a következő évtizedben a most csúcson levő Samsung vagy Apple esetében is látni fogjuk ennek a hullámvasútnak a működését.

Pintér Robesz

végére

Életem legszebb naplementéjét láttam tegnap éjszaka. Álmomban. Észtországban voltunk a családommal, tél volt, havasak voltak Tallinn háztetői és tornyai, a történelmi épületek, a távolban a tenger csillogott a kikötő öblében, jól lehetett látni a hegygerincről, ahol álltam. A halvány, fehéren sütő nap fénye minden tetőről visszatükröződött, ezerfelé szórta a fényt a hó. Döbbenetesen szép látvány volt, olyan, hogy kiabálni kezdtem álmomban, mindenkit odahívva és az okostelefonommal fotózva a látványt. Az esti súrlófények a tökéletesek voltak a fotózáshoz, telefonomon a legapróbb részletekig bele-belezoomolva a látványba továbbra is élesnek tűnt minden.

Ott volt a családom is, a gyerekek labdáztak, élvezték a hazaindulás előtti utolsó perceket, azonban valami piszlicsáré apróságon összevesztem a feleségemmel, ami elrontotta a hangulatot, így inkább hagytam őket tovább játszani én pedig visszasétáltam a városba. A városban azonban legnagyobb megdöbbenésemre teljes volt a káosz, rendőrök, katonák és civilek rohangáltak a főtéren, miközben mindenféle harci eszközök, zöldre festett tankok, ágyúk, még szekerek is vonultak egymás után észveszejtő gyorsasággal. Menekültek. A lacipecsenyés kétségbeesetten próbálta szétszedni és egy zárt teherautó hátuljába beledobálni a paravánjait, asztalokat, székeket és a sütő berendezéseket.

Ahogy hátrafordultam egy géppisztoly torkolattüzét láttam tőlem néhány méterre és sikoltozva szanaszét spricceltek az emberek páni félelemben a térre bejövő többsávos sugárút közepén futó járdán. Mindenki menekült, a narancssárga, Police feliratú mellénybe öltözött rendőri egységek tűntek egyedül szervezettnek, ahogy egy mellékutcán próbáltak az ellenség háta mögé kerülni. Legalábbis akkor azt gondoltam.

Csapdába estem, a fegyveres közém és a családomhoz visszavezető út közé került. Így inkább együtt futottam a rendőrökkel a mellékutcában, abban a reményben, hogy így kikerülhetem az őrjöngést és visszajuthatok a családomhoz. Néhányan próbáltak beugrálni a kapualjakba, ahol még nyitva voltak az ajtók. Én már úgy rohantam, hogy újra a kezemben volt az okostelefon, amivel pár perce még a naplementés képeket készítettem teljes idillben. Szerettem volna beírni a PIN-kódomat, de a telefon sokadszorra sem fogadta el, nem tudtam felhívni a feleségemet, hogy figyelmeztessem, meneküljön el a gyerekekkel. Közben befutottunk egy rendőrőrsre, le a pincébe és elkezdtek gumibottal verni a rendőrök. Angolul mondtam nekik, hogy ne bántsanak, nem csináltam nekik semmi rosszat és siránkoztam, hogy miért nem később jött a támadás, ma este repültünk volna haza. Aztán hirtelen, sokadszori próbálkozásra a telefon elfogadta a PIN-kódot, de egy telepítési képernyő fogadott. Rájöttem, hogy a mobil infrastruktúra nem működik, a telefonomat feltörték és átvették felette az irányítást. Álmomban tudtam, hogy a kínai inváziós hadsereg kikapcsolta a teljes mobil hálózatot és átvette a hatalmat a hálózatra csatlakoztatott készülékek felett, amiket korábban mind Kínában készítettek.

Mielőtt felébredtem, még megfogadtam, hogyha egyszer hazajutok, soha többet nem veszek Kínában gyártott mobil eszközt és nem fizetek elő olyan telefonszolgáltatásra, amely kínai infrastruktúrán üzemel. Örülök neki, hogy mindez csak egy rossz álom volt.

Pintér Robesz

Bár egyre több embernek van okostelefonja a világon és idehaza is, eddig úgy tűnt, hogy a többség inkább a WiFi használatára esküszik ezeken a készülékeken is, ha internetezésről van szó. Egy friss tanulmány szerint ez a trend a következő években csak tovább fog erősödni. Azonban egy másik, szintén napokban megjelent kutatás azt mutatja, hogy az LTE (a negyedik generációs mobil hálózat – 4G) esetleg képes lesz megtörni a WiFi hegemóniáját. Vajon mi lehet az igazság?

Először lássuk a WiFi uralmáról szóló tanulmányt: az Európai Bizottság megrendelésére készített átfogó riportot a WIK Consult és az Aegis Systems Limited jegyzi, ezek szerint 2012-ben az okostelefonokon és tableteken vezeték nélküli technológiával forgalmazott adatok 71%-át WiFi hálózaton (vagy ún. femto- és pikocellás mobilhálózaton) közvetítették. Magyarul az adatforgalom mindössze háromtizedét adta a mobilokon és a tableteken a makrocellás mobilhálózat. 2016-ra a WiFi további növekedését várják, 78%-os értékre. Ez azt is jelenti, hogy a WiFi hálózat használatával nagyjából 200 milliárd euró hálózati költség spórolható meg majd csupán 2016-ban! A költségek megspórolásán túl a WiFi hálózatok preferálásának igen prózai oka van, a legtöbb felhasználó otthon vagy a munkahelyén tölti ideje túlnyomó részét, ahol van elérhető WiFi hálózat, így felesleges a mobil hálózatot adatforgalomra használni.

Ehhez képest érdekes a szintén a napokban megjelent angol EE szolgáltató híre (EE says LTE is knocking public Wi-Fi usage), miszerint a 2012 októberében elindított LTE (4G) hálózatot használó ügyfeleik felhasználói szokásaikban látszólag teljesen szembemennek a fentebb ismertetett trenddel és egyre inkább a mobil hálózatot preferálják a WiFi-vel szemben (arról sajnos nem szól a sajtóhír, hogy a femto- és pikocellás mobilhálózati használatot hová számították, tehát WiFi vagy mobilhasználatnak). Az EE szerint a 4G felhasználóik 43%-a felhagyott vagy jelentősen csökkentette a nyilvános WiFi hálózatok használatát. Ugyanez az arány áprilisban még csak 37% volt – vagyis egyre többen a mobil hálózatot preferálják az elérhető nyilvános WiFi hotspotok használata helyett.

A részleteket megnézve úgy tűnik azonban, hogy a két kutatás csak látszólag mond ellent egymásnak, arról lehet ugyanis szó, hogy a 4G-t használó emberek otthon és a munkahelyen rácsatlakoznak a megbízható WiFi pontokra, de a máshol elérhető nyilvános WiFi hotspotok helyett egyre inkább a biztonságos és megbízható mobil adatszolgáltatást választják. Az ok, hogy a 4G hálózat gyors és megbízható, emiatt a felhasználói szokások is megváltoznak. Míg a 3G-n a leggyakoribb tevékenység a böngészés volt az EE szerint, addig a 4G esetén a tévénézést, videónézést vagy vásárlást is mobil hálózaton keresztül intézik a júzerek. A mobil szolgáltatók szempontjából fontos trendet mutat az is, hogy a 4G felhasználók negyede több mint 3 órát tölt naponta a mobil nettel. Végül, a mobil net szükségességét igazolja az is, hogy az olyan események, mint Margaret Thatcher egykori miniszterelnöknő temetése hatalmas adatforgalmat generált a közösségi oldalakon, miközben a mobil hálózat segítségével feltöltött adatmennyiség meghaladta a letöltöttét. Vagyis az emberek igénylik, hogy bárhol járjanak is, meg tudják osztani az élményeiket, fotókkal és videókkal, miközben nincsenek WiFi hotspotokra utalva vagy nem kell megvárniuk azt a pillanatot, amíg hazaérnek és internet közelbe kerülnek.

Pintér Robesz

Évek óta hallani híreket az okostelefonok fokozatos térnyeréséről. A napokban azonban több hír egyszerre jelent meg, amik alapján szinte teljes bizonyossággal kijelenthető, hogy a hordozható készülékek, elsősorban az okostelefonok válnak az elsődleges eszközökké és platformmá az emberek életében. 2013 második negyedéve fordulópontot jelez az informatikában.

A napokban látott napvilágot a hír a Lenovóról, hogy a 2013 júniusáig tartó negyedévben több okostelefont és tabletet értékesített darabszámra, mint számítógépet (igaz, a bevételekből az utóbbi jóval nagyobb részt tett ki). Annak ellenére megtörtént a helycsere, hogy a világ negyedik legnagyobb mobiltelefon és legelső PC gyártója mobil készülékeinek 95%-át a kínai piacon értékesíti.

A Gartner friss adatai alapján egyébként az okostelefonok értékesítése először haladta meg darabszámra a butatelefonokét 2013 második negyedévében. Az IDC-nél már az első negyedévben megtörtént a trendforduló (viszont ők nem a kiskereskedelmi értékesítést - amikor eljut a vevőhöz a készülék - hanem a termékek kiszállítását veszik figyelembe, amikor még csak a kereskedőkhöz kerül a termék).

De nem csak az eszközök értékesítése, hanem használata alapján is trendfordulót érzékelhetünk. Az Egyesült Államokban az eMarketer becslése szerint először alakult úgy, hogy mobilon és tableten több időt töltenek online aktivitásokkal a felhasználók, mint számítógépen (US Time Spent on Mobile to Overtake Desktop).

Az e-kereskedelemben pedig a mobilos és tabletes vásárlás kezdi meghaladni a PC-n folyó vásárlásokat, szintén az Egyesült Államokban. A Millennial Media és a comScore közös kutatása szerint több időt töltenek online vásárlással az emberek ezeken a hordozható eszközökön, mint PC-n.

Végül, az online játékplatformok között is átvette a vezetést a mobil - szintén az Egyesült Államokban. Az eMarketer kutatása alapján a mobil válik az elsődleges online játék platformmá, mivel 126 millióan játszanak mobilon legalább egyszer havonta, míg ugyanez a szám 96,6 millió az online alkalmi (casual) játékok esetén, 80,3 millió az online közösségi oldalakon és 43,3 millió az online konzolos játékoknál.

Pár éve, amikor először megjelent a "Mobile First" jelszó (a design kapcsán), talán megmosolyogták néhányan, látva PC hegemóniáját, ám mostanra úgy tűnik, hogy azoknak volt igaza, akik a hordozható számítástechnika elsőségére számítottak. Szépen lassan, területről-területre egyre nagyobb szerepet játszik életünkben a mobiltelefon és a tablet, ami mindenhová elviszi az internetet, így az azon elérhető szolgáltatásokat is. A trend pedig erősödik, ahogy az íróasztalhoz kötött számítástechnika kiszabadul a "szobafogságból" és úgy érzem még csak a folyamat legelején járunk, a Google Glass vagy az okosórák azt mutatják, hogy megannyi hordozható (viselhető) eszköz van még, ami csak tovább fogja erősíteni azt, hogy a számítástechnika lassan mindenütt jelen legyen az életünkben (ubiquitous computing). Trendfordulóhoz értünk.

Pintér Robesz

Óriási kijelző, gyönyörű saját videók, teljes értékű offline navigáció – a Nokiának köszönhetően* egy hónapja használok egy Lumia 920-at. Az alábbiakban pro- és kontra érvek következnek, avagy milyen előnyei és hátrányai vannak a Nokia jelenlegi csúcskészülékének? A múlt heti teszt második, befejező része. (Az első rész elérhető itt.)

Várakozások a Lumia 920-szal szemben

A Lumia 920 már nem egy új készülék, így mire májusban megkaptam, már számos tesztet végigolvastam és videót megnéztem, így voltak várakozásaim a készülékkel szemben. Elsősorban egy kiváló kamerát vártam, óriási kijelzőt, vezeték nélküli töltést, offline is elérhető térképes navigációt és a fentebb már említett kezes e-mail alkalmazást (amit ismertem már a Lumia 800-ról).

A kamera tényleg kiváló, főleg a videói félelmetesen jók. Ugyanakkor a fényképekről el kell mondjam, hogy bár nagyon jók, nem váltanak ki egy „rendes” kamerát. Tudom, naivnak tűnhet egy ilyen elvárás, ugyanakkor viszont szerintem ezen a téren még tovább lehet lépni – ha igazak a pletykák, pont ezen a területen fejleszt a Nokia, a 41 megapixeles PureView kamerát kaphatja meg a Lumia sorozat legújabb darabja. A kamera ugyanakkor kapott egy csomó szoftveres kiegészítést, ami alapból a készüléken van. A fentebb már említett Cinemagraph például „mozgó fényképet” tud csinálni pár másodperc alatt, ahol szabadon eldönthetjük, hogy a kép melyik része mozogjon és melyik része legyen mozdulatlan. A gyerekek (is) imádták. Gyakorlatilag animált gifeket csinálhatunk könnyen és egyszerűen bárhol és bármikor. (Sajnos a lentebbi képen a postr nem tudja kezelni az animált részt, az eredetin csak a tv képe mozog, mintha éppen adás lenne... Kárpótlásul ajánlom ezt a rövid kis videót.)

A tévé mindig megbabonázza a gyerekeimet

Az óriási kijelző remek választásnak bizonyult. A mérete mellett a tiszta, éles képe, amit nagyon szeretek, illetve, hogy erős napfényben is kiválóan olvasható, mivel a szenzoroknak köszönhetően a fényerőnek és a kontrasztnak azonnal „utána igazít” a rendszer. Pár hete még szemészhez is elmentem, hogy a sima PC monitort életlennek látom – aztán rá kellett jönnöm, hogy elsősorban a telefon felbontása és éles képe az, ami megbolondított, a PC monitor pedig a jóval alacsonyabb pixelsűrűség miatt soha nem fogja tudni hozni ugyanezt a színvonalat.

A vezeték nélküli töltésre elsősorban, mint geek vártam, kíváncsi voltam milyen, hogyan működik. A készülékhez egy kis állványt kaptam, ami csatlakoztatható az elektromos hálózathoz, a telefont erre az állványra lehet rátámasztani (de magába a készülékbe semmit sem kell beledugni) és eközben töltődik az akkumulátor. Munkahelyen nagyon kényelmesen használható, ha hívás érkezik, egyszerűen csak le kell emelnem a készüléket a tartóról és kimehetek vele a szobából, nem kell kihúznom semmit. A töltő azonban nem csak emiatt praktikus – ebben ugyan senki nem erősített meg, de – nekem több töltés után az volt a benyomásom, hogy a vezeték nélküli töltéssel feltöltött készülék tovább bírja, mintha „hagyományosan” az aljára dugott vezetékkel tölteném. A 920 egyébként nálam egy (használattól függően másfél) napot bírt ki – mivel nem kapcsolom ki, ez praktikusan 20-30 órákat jelent. Aki ismeri a Windows Phone rendszert, az tudja, hogy az akku élettartama egész jól befolyásolható a takarékos üzemmód bekapcsolásával, illetve az ütemezett szinkronizációk időközének állításával. Érdemes ezt egyénileg kitapasztalni, nálam óránként szinkronizál a magán és a vállalati levelezés (naptárt és névjegyzéket is), folyamatosan megy a wifi, de ki van kapcsolva a bluetooth, a helymeghatározást engedélyeztem néhány alkalmazásnak és a Skydrive felhő szolgáltatása is rendszeresen fut a háttérben.

Szintén nagyon vártam a Nokia térképeket és alkalmazásokat, amiket megszerettem a Lumia 800-on. Nem csak a navigációt, ami az offline, előre letölthető térképekkel akár külföldön is adatcsomag nélkül használható, hanem a budapesti tömegközlekedési alkalmazást, ami alapból, gyárilag rajta van a telefonon. A Nokia véleményem szerint az egyik legjobb a navigáció terén, mindenféle külön beszerzendő alkalmazások és pénzköltés nélkül a felhasználók a három platform (iOS, Android és Windows Phone) közül szerintem itt kapják a legjobbat.

Amire nem számítottam: kisebb kényelmetlenségek

Persze nincs olyan rendszer vagy készülék, ami ne okozna kényelmetlenségeket, kisebbeket vagy nagyobbakat. A Lumia 920 sem kivétel. Fentebb már említettem, hogy bár a kamera gyönyörű videókat csinál, de a képek lehetnének egy kicsivel élesebbek.

A másik gond, hogy az akkumulátor időnként túl gyorsan merül le (például éjszaka takarékos üzemmódban is képes 20-30%-ot merülni). Ezen egy újraindítás szokott segíteni – amúgy nagyon ritkán kapcsolom ki a készüléket, ha ez a probléma nem lenne, akkor pedig egyáltalán nem érezném szükségét. Az akkumulátorral kapcsolatban a másik gondom, hogy a kijelzőn nem látszik az akku töltöttsége százalékban, azt csupán a beállításokban lehet leellenőrizni.

Sokan és sok helyen megjegyezték, hogy kicsit nehéz a készülék. Az első kézbevételkor ez nekem is feltűnt, de azóta teljesen hozzászoktam ehhez és egyáltalán nem volt eddig zavaró a használat közben. Futásra is magammal szoktam vinni a Lumiát (Endomondo-val használom), ott sem tűnik fel, hogy túl nehéz lenne… Ami inkább gond, hogy a méret és feltehetően a súly miatt viszont hajlamos kicsúszni ülés közben a zsebből, erre érdemes odafigyelni, nehogy elhagyjuk – nekem egyszer sikerült otthagynom a kollégám kocsijában a készüléket, szerencsére hamar észrevettem és utána gyorsan vissza is kaptam.

Végül, az utolsó pont (ami egyáltalán nem a telefon hibája), hogy bár a készülékben van NFC, azt egyelőre nem tudtam kipróbálni, pedig például a hazai Mobil Tárca Szövetség tesztjébe szívesen csatlakoztam volna... csakhogy az nem elérhető a Windows Phone platform számára.

Egy hónap után: nagyon bevált

Mindent összevetve, nem ért igazán csalódás a készülékkel és a rendszerrel kapcsolatban. A Lumia 920 nagyon jól bevált, teleraktam alkalmazásokkal a 9Gag-től a Weather Flow-ig. Készítettem vele az egy hónap alatt 315 fényképet és több tucat videót és minden nap aktívan használom néhány órát. Akinek van lehetősége, érdemes váltania és kipróbálnia a Lumia 920-at és a Windows Phone mobil rendszerét.

* A szerző számára a Nokia biztosított egy Nokia Lumia 920-as készüléket, annak tartozékaival tartós használatra, annak fejében, hogy tapasztalatait megosztja az interneten, rendezvényeken, illetve személyesen a környezetével.

Pintér Robesz