Netidők Blogtársaság

Megmondom őszintén, marhára bosszant, hogy csak az iPhone és iPad felhasználókat veszik emberszámba. Viszont van egy jó hírem: változás előtt áll a piac, aminek már érezhetők a jelei.

Miért gondolom, hogy a nem almás felhasználók másodrendűek? Például állok tegnap este a metró peronon – pont elment előttem a szerelvény, volt időm nézelődni – nézem a reklámokat: nagy közműszolgáltató cég buzdít QR-kódos reklámposzterrel, hogy töltsem le iPhone vagy iPad készülékemre az alkalmazásukat, amivel mérő-óraállást lehet diktálni, meg ügyet intézni. Keresem, hogy hol van az androidos verzió, sehol egy utalás…

Vagy a másik: tavasszal előfizettem digitálisan a kedvenc havi magazinomra, hogy majd milyen jó lesz a tableten olvasni (androidos ez is). Hülye voltam és nem gondoltam arra, hogy nincs is androidos olvasója a szolgáltatónak. Azóta is csak ígérgetik, miközben iPhone olvasójuk van, iPad olvasójuk is, sőt, már az iPad 2-re is kijött az alkalmazásuk nem sokkal annak megjelenése után. Én meg tépem a hajam, hogy a saccra két tucat iPad 2 használójuknak bezzeg fejlesztettek külön appot, miközben az androidos olvasókra nagy ívben tesznek hónapok óta.

De mondhatnék további példákat is, amikor csak az iOS lebeg a cégek szeme előtt. A dolog különösen azért bosszantó, mert már ahogy az Ipsosban tavasszal végzett felmérésünkből kiderült, kb. háromszor annyi androidos felhasználó van idehaza, mint iPhone-os, a tablet meg gyakorlatilag még egy nem létező piac idehaza. Persze tudom, hogy az iPhone felhasználók hajlamosabbak többet költeni (sőt, egyáltalán költeni), mint az androidosok, de ez egy kényelmi szolgáltatásnál – mint amilyen egy közmű szolgáltatás, vagy banki szolgáltatás – vajmi keveset kellene, hogy nyomjon a latban, hiszen a közmű szolgáltatónak biztosan több androidos ügyfele van, mint iOS-es. Azt gondolom a dolog mögött részben az alkalmazást fejlesztését megrendelők tájékozatlansága áll, vagyis még mindig abban a hiszemben vannak, hogy az iPhone a legelterjedtebb okostelefon operációs rendszer. Pedig nem, sőt, soha nem is volt az, de a lényeg, hogy az android átvette világszerte a vezetést, nálunk is. A másik indok érzésem szerint, hogy a marketingesek azt gondolják a legtöbb cégnél, hogy az iPhone és iPad nevek egy reklámban való említése a saját márkájukkal („Figyelj, nekünk van iPhone alkalmazásunk, mi menők vagyunk”) önmagában mágikus hatással bír a saját brandre. (Egyébként ugyanez az oka, hogy szinte minden piszlicsáré nyereményjátékon iPod-ot, iPhone-t, iPad-et vagy MacBook-ot lehet nyerni, mintha mindenki csak erre vágyna). Nem mondom, hogy a marketingesek teljesen tévúton járnak, de ha tényleg felhasználókat akarnak az ingyenes alkalmazásuknak, akkor jobban teszik, ha inkább androidra költik el ugyanazt a pénzt, vagy legalább mind a két platformot komolyan veszik.

De, hogy ne csak a saját véleményem álljon szemben megannyi marketinges hitbéli meggyőződésével, mutatok néhány számot a mintaként kezelt Egyesült Államokból az eMarketer friss cikke alapján:

• az amerikai piacon 2011 májusában 38% volt az okostelefonok részesedése (Nielsen adat)
• ezen belül 39% volt az android részesedése és 27% az iOS-é
• ez a tény lassacskán eljut az amerikai marketingesek tudatáig is: míg 2011 első negyedévében „csak” 46% mondta, hogy fontos hirdetési platform számára az android, addig a második negyedévben már 62% (STRATA adat)
• a teljes képhez persze hozzátartozik, hogy továbbra is az iPhone vezet, 76% tartotta fontos hirdetési platformnak az első negyedévben és 87% a másodikban.

Lassan érik azonban, hogy (f)elismerjék az android szerepét a hirdetési piacon és az alkalmazások fejlesztésekor. Úgyhogy tessék idehaza is követni a trendeket, aki menő, androidra (is) fejleszt!

Pintér Robesz

Az már korábban kiderült, hogy az infografikák szerelmese vagyok. Az is, hogy nagyon érdekel az okostelefonok körüli felhajtás. Örömmel jelentem, hogy sikerült közös metszetet találni: tíz olyan infografikát ajánlok mindenki figyelmébe, amely a körülöttünk zajló mobil forradalommal és annak hatásaival foglalkozik.

Az adatvizualizáció eme remekeit Graham Charlton az Econsultancy szerkesztője gyűjtötte össze ezen az oldalon. Angolul tudók előnyben. Az infografikák témái:

1. Az m-kereskedelem fejlődése
2. Mobil alkalmazás vagy mobil web?
3. A mobil marketing növekedése
4. Hogyan használjuk a mobil webet?
5. Mobil kuponok
6. Mobil marketing: mi a helyzet az attitűdökkel?
7. Az igazság első pillanata (mobil a bolti vásárlásban)
8. Kisvállalkozások és mobiltelefónia
9. QR kód invázió
10. Mobil fizetés

Akinek mindez nem elég, az szintén az Econsultancy jóvoltából itt keresgélhet még a mobilos kutatási adatokban, trendekben (további 45 mobilos infografika és/vagy kutatási jelentés).

Pintér Robesz

Ma Magyarországon az internetezők egy százalékának van táblagépe, 3% pedig biztos abban, hogy egy éven belül vesz magának ilyen készüléket. A többiek viszont megosztottak abban a kérdésben, hogy vajon szükségük van-e – lehet-e valaha – erre az eszközre. Az elfogadás vagy az elutasítás alapvetően azon múlik, hogy az érintettek hogyan helyezik el az eszközt a kütyüpalettán – vagyis, hogy szerintük ki tudnának-e használni egy tabletet. Az Ipsos 2011 márciusi online kutatása lehetőséget ad, hogy megismerjük az emberek jelenlegi hozzáállását a táblagépekhez és elgondolkodjunk a tapasztaltakon.

A felmérésből kiderült, hogy minden marketinges vudu, felhajtás, nagy csinnadrattával végrehajtott hazai termékbevezetés és nemzetközi hírverés ellenére a magyar internetezők többsége elutasító az újonnan megjelent táblagépekkel szemben. Azok közül, akiknek nincs táblagépe (100-ból 99 ember ilyen) négyből közel hárman mondják, hogy nincs szükségük ilyesmire és csupán minden negyedik ember akar egyáltalán táblagépet valamikor a jövőben. Tehát hiába állítják szinte egybehangzóan a nemzetközi felmérések, hogy az emberek megvesznek a táblagépekért és jósolják néhányan egyenesen a PC-korszak végét, idehaza nem mutatkoznak jelei a tömeges felhasználói rohamnak. Inkább az értetlenkedést figyelhetjük meg. Az elutasítók érveit legérzékletesebben a következő állításban lehetne összefoglalni: „elég már a kütyükből!”. A tabletre vágyók álláspontja viszont – hogy miért van szükség erre a további eszközre is: „mert király”. Két érzelem csap tehát össze, az értetlenkedés (idegenkedés) és az imádat. Ha az érzelmi pozíciókon túlra nézünk, mindkét tábornál racionális (vagy másképpen fogalmazva a zsigeri reakciót igazoló racionalizáló) érveket találunk az érzelmi talapzatra épülve. Vegyük sorra ezeket (valamennyi az Ipsos felméréséből származik, ahol úgynevezett nyitott kérdésekben kérdeztük az eszközre vágyókat és elutasítókat, hogy saját szavaikkal mondják el a döntésük mögött húzódó indokokat).

„Nem használnám ki”, „nincs rá szükségem”„nem praktikus” „elég a mobil vagy a laptop”, „nincs rá pénzem”, „nem vonz”, „nem hiányzik”, „nem ismerem” – sorjáznak az érvek. Vagyis ahhoz, hogy kelljen az embereknek a tablet, először is tudniuk kellene, hogy mi ez, mire való (miért volna ilyesmire egyáltalán szükségük), vonzó(bb)nak is kellene lennie és végül olcsóbbnak.

„Kipróbálnám, hogy mennyire használható”, „praktikusnak tűnik, bár most hallok róla először”, „kíváncsiságból”, „mert az a jövő”, „hordozható, kényelmes használni, internetezéshez optimalizálták”, „könnyedén magammal vihetem”, ” „a hordozható laptopot helyettesítheti – magammal vihetem, ami a munkámhoz szükséges”. Vagyis az eszközre nyitott embereknek egy része már tudja mire használná (vagy mi helyett), esetleg egyszerűen belső késztetést (vágyat) érez a készülék megismerésére és birtoklására.

Az érvekből szerintem kiemelkedően fontos, hogy sokan – a piachoz és a szakértőkhöz hasonlóan – egységben látják az okostelefon, netbook, laptop, és PC kütyüsort. Ebben kell(ene) tudni úgy elhelyezni a tabletet, hogy indokolható legyen annak létezése (és megvásárlása). Akinek ez nem sikerül, nem fog tabletért pénzt áldozni – akinek viszont igen, hiába van két telefonja, laptopja és asztali gépe venni fog melléjük tabletet is, ha megteheti.

Nekem amúgy felettébb érdekes és egyszerre felvillanyozó több dolog is a két tábor érvelésében: egyrészt az emberek racionalizálási hajlandósága (hogy képesek mindent megindokolni és el is hiszik), másrészt az innovációk-újdonságok terjedése (korai szakaszban még szinte sohasem tudjuk mire való az adott újítás, de megpróbáljuk kitalálni), végül harmadrészt ahogy a táblagép keresi a helyét (vagy másképpen fogalmazva, ahogyan sokan keresik neki a helyet) az okostelefon, a netbook, a laptop és a PC mellett…

Persze egy blogposzt nem elég, hogy mindezeket mind aprólékosan ki lehessen fejteni. De úgy érzem ismét szembe találtuk magunkat az infokommunikációban annyira ismert klasszikus helyzettel: van egy remek találmányunk, csak még ki kell találni, hogy mire való. Ezzel a tablet – a teljesség igénye nélkül – illeszkedik a mozgókép, a gramofon, a telefon, a rádió, a televízió, a számítógép és az internet alkotta sorba.

Azt gondolom egyébként, hogy bár az emberek mindig meg tudják magyarázni maguknak (de még inkább a közvetlen környezetüknek), hogy miért is van szükségük egy kütyüre, azonban jó, ha segítenek nekik a megfelelő érvekkel, a megfelelő időben. Az, hogy a tabletek elterjednek vagy eltűnnek, ezeken az érveken múlik majd.

Pintér Robesz

2010-ben még „csak” 300-an vettek részt az iPhone vs. Android konferencián, 2011-ben már 750-en zsúfolódtak össze a folytatásként rendezett Smartmobil rendezvényen most szerdán. A szervezőknek a nagy érdeklődés miatt már előző pénteken le kellett zárni a jelentkezést – a helyszínen nem is lehetett jegyet venni. Sőt, az érvényes regisztrációval rendelkezőknek is akár fél órába telt bejutni a Vörösmarty téren álló Üvegpalotába, amely helyet adott az eseménynek. De vajon mire fel ez a nagy érdeklődés?

Ma, amikor szinte mindenhol a hosszan tartó válságból fakadó kimerültség, fásultság és „kiéheztetettség” jelei láthatók a régi és új média, a régi és új IT világában, furcsa az a mohóság, amivel mindenki a mobiltelefóniára veti magát. Ugyanakkor érthető is, mindenkinek szüksége van ugyanis valamire, ami pörög, ami változást hozhat, ami felkavarja az állóvizet, ami „megmentheti” a hagyományos médiát, ami VALAMI, csupa nagy betűvel. Óriási várakozások (és ebből fakadóan félelmek) övezik az okostelefónia világát. Ez a fajta felfűtött várakozás az, ami megtöltötte a termeket a Smartmobil konferencián. Mindenki tudni akarja mi ez, merre megy és hogyan lehet ebből profitálni.

Ma (még) ugyanakkor sikk is az okostelefon témájával foglalkozni, még nem csömörlöttek meg az élenjárók sem, ma még „ömlik” a pénz a területre és ma még előtte vagyunk a nagy (hazai) pofára eséseknek és a szinte biztosan borítékolható jó néhány kiábrándulásnak (lásd a WAP-ot, az MMS-t és társait korábban). Ma még azt ígéri az okostelefon, hogy „nem kell félnetek jó lesz”. Ugyan nem fog mindenkit „megmenteni”, de addig is lehet reménykedni, hogy minket igen, még ha mindenki mást nem is.

Ebből a felfokozott várakozásból fakad az is, hogy ma mindenki ért, vagy inkább érteni akar az okostelefonok világához. Nem véletlen, hogy erről sokaknak a korai internet jut az eszébe – akkor szinte senki nem tudta mi vár ránk pontosan, de óriási volt a lelkesedés és abban is biztosak voltunk, hogy egy forradalom kellős közepén vagyunk, ami mindent felforgat majd. Végül is bejött, csak 15 év kellett hozzá és még mindig nem vagyunk a végén. Mivel a mobiltelefónia révén összenő az internet, a média és a távközlés világa, minden területről önjelölt szakértők néznek ránk, ezek azonban szinte kivétel nélkül ugyanazok az emberek, akik az elmúlt évtizedben már beleásták magukat az infokom vagy a média világába. Kérdés, hogy tudnak-e újat mondani, megújulni, vagy átlép rajtuk a valóság.

A jövő mindenféleképpen fontos szerepet szán a mobiloknak, de ha őszinték akarunk lenni, akkor még nem tudni, hogy milyet. Ahogy a mobiltelefon jövőjéről szóló kerekasztal summázata hangzott: jöjjenek végre az app messiások és mentsenek meg minket, vagy jöjjön az állam és költsön már el sok százmilliárdot fejlesztésre, legrosszabb esetben jöjjenek a fiatalok és találjanak fel újra mindent, mint ahogy Mark (Zuckerberg) is a semmiből érkezve teljesen felforgatta az internetet.

Ami jelenleg biztos idehaza, hogy egyelőre a mobil miatt nem (igazán) lesznek új állások, nincs új pénz sem, csak a régi helyről csoportosítják át ide – szóval, amit itt "elszórnak", az nagyon hiányzik máshonnan. A legjobb stratégia tehát, ha mindenki abba kapaszkodik, amibe tud, amivel már most is rendelkezik. Az okostelefon ígérete ugyanis könnyen illúziónak bizonyulhat bárki számára, mivel még ha összességében be is váltja a forradalmi ígéreteit, közben átgázolhat mindazokon, akik nem elég talpraesettek. Uraim, hölgyeim, készüljenek fel a nagy utazásra, de előtte kössék fel, amijük van!

Pintér Robesz

Már eddig is idegesített, hogy amióta a különböző viselkedésfejlesztési tréningekről olvasok, soha nem lehetek biztos abban: ami a velem szemben lévő arcon látható, valójában igaz-e vagy sem. Hogyan viselkedjünk állásinterjún, hogyan ha ezt vagy azt teszünk, milyen legyen ábrázatunk, ha így vagy úgy akarunk hatni... - az embernek az a benyomása: ismervén e képzéseket: egy instant műmosoly, hazugság az egész világ, alant a ki nem mutatott tantaluszi kínokkal és utálattal. A gyorséttermekben a kötelező "segíthetek??" ostoba hangsúlyú kérdésre - sejtvén, hogy aligha tekinthető igaznak és szívből jövőnek - , rendszeresen azt a kőkemény igazságot passzolom vissza: rajtam ugyan aligha.
Persze soha nem értik, nincsenek valósághoz szokva.

És erre itt a legújabb hír: egy képelemző alkalmazás segítségével az ember okostelefonjának kameráját a neki megtetsző fiúra vagy lányra irányítja, a telefon villámgyorsan összeveti azt a Facebook-on tárolt profilképekkel, és ha Facebook-delikvensünk kellően közlékeny, neve, címe, mobilszáma, akár még kedvenc hobbyja, adott esetben szexuális irányultsága vagy ilyen jellegű foglaltsága is megtudható. Magyarán a legendás leslie nielsen-i mondat, mely szerint a nővadászat olyan, mint a kosárlabda, az ember szeretné lyukra tenni hosszas cselezés nélkül, immár valóság, halálbiztosan randizhatunk kockázatok és mellékhatások nélkül, hiszen mindent tudhatunk leendő partnerünkről, már akkor is, amikor még rólunk mit sem sejtve békés magányban morzsolgatja perceit.

A dolognak kétségkívül hatalmas előnyei vannak. Például nem környékez meg egy hetero srác egy leszbikus lányt, villámgyorsan egymásra lelhetnek a melegek, feltéve, ha van merszük profiljukban életüknek ezt a részét igazul feltüntetni, és ha történetesen egy vasútmodellező lány meg egy fiú találkozik, az első perctől kezdve megvan a közös témájuk.

ÁMDE. Mi fog még eszükbe jutni, ha mindketten csak a vasútmodellezést szeretik? Hol van a hibázások, eltérések, tévedések fájdalmas de mégis megtermékenyítő hatása. PLUSZ! Mondjuk meg akarok szerezni egy nekem tetsző csajt, hobbija a vasútmodellezés, de nekem nem az. Nettel átszövögetett korunkban persze egyáltalán nem gond, hogy lövésem nincs a különböző méretarányokról, hiszen villámgyorsan felkészülhetek az észleléstől a nagy találkozásig eltelő mintegy 5 percben.

Ám itt van a bökkenő. Megtetszem egy lánynak. Vajon igaz-e az, amit mond, vagy csak felkészült belőlem, hogy némi Grófoz jusson (szegény)? Magasfokú technológia álvigyorát látom, vagy van valós emberi érzelem is a velem szemben ilyen vagy olyan arc mögött? Ráadásul tudván, hogy hatalmas a merítés, hiszen elég telefonommal megállni egy utcasarkon és pásztázni a hullámzó tömeget, rendkívül könnyen dobható is a kapcsolat, hiszen a versenyben immár nem kell hosszas vívódásokkal moralizálni azon: engem szeret-e vagy sem, jó-e nekem vagy nem. E fantasztikus technológiai háttérrel eljuthatunk a leghatékonyabb társkereséshez, amikor partnert és porszívót egyazon lelkiállapotban választhatunk majd: megfelel-e vagy sem. Nézzük a paramétereket. És ha elromlott, a korszerű ember nem omlik össze, nem lesz öngyilkos, nem ugrik le a Szabadság-hídról, de ha mégis legalább felveszi az egészet, hogy az utódai biztosan feltegyék a YouTube-ra. Alighogy zátonyra futott hétperces románcunk végén jövőbe vetett tekintettel állhatunk ki képelemző okostelefonunkkal a tömeg elé, hogy hamarosan megtudjuk: ki is lesz következő szerelmünk, akivel talán nagyobb sikerrel takaríttatjuk fel a padlót.

Gróf Miklós