Netidők Blogtársaság

Vajon mit változtatott meg az okostelefon és még korábban az internet az életünkben? – tette fel a kérdést Szalay Dani újságíró barátom, akivel a témában a jövő héten fogunk egy rádió interjú apropóján beszélgetni. A kérdés látszólag egyszerű, de már a megfogalmazás módja is felvet egy hitvitákig vezető dilemmát a technológia és a társadalom viszonyáról: melyik változtatja meg melyiket? Megelőlegezve a válaszomat, kölcsönös kapcsolatról van szó, ahol a technológia hatással van az életünkre, de ahogy azt használjuk, hatással van magának a technológiának a fejlődésére is.

A változást, mi európai emberek egyébként hajlamosak vagyunk lineáris fejlődésként értelmezni, vagyis alapvetően az az elvárásunk, hogy a dolgok változása azok folyamatos javulásával járjon. Ugyanez az elvárás a technológiai természetű változásokkal kapcsolatban is. Ehhez képest sok esetben a technológiai innovációk nem fokozatos javulást hoznak, hanem ugrásszerű változásokat, úgynevezett szakadásos fejlődést. Ez egyrészt azt jelenti, hogy a jövő nem fürkészhető ki egyszerűen a jelenlegi folyamatok meghosszabbításával, úgynevezett extrapolációval, ez figyelmen kívül hagyja ugyanis, hogy a jelenlegi viszonyok zárójelbe tehetők és elkezdődhet valami teljesen új. Ezt azonban nem lehet előre látni. Másrészt – visszatérve a fejlődés eszméjéhez, vagyis, hogy folyamatosan jobbnak kell(ene) lennie a világnak – világos, hogy az ilyen szakadások nehezebbé teszik az összehasonlítást egy korábbi és egy jelenlegi állapot között. Nem jobb vagy rosszabb, hanem más lesz a világ, vagy az életünk. A technológia fausti alku, egyszerre ad és vesz el. Ezek után viszont nehéz állást foglalni az adott technológiáról („jó” vagy „rossz”). Azt viszont tudhatjuk, hogy mi változott meg, csak annak megítélése is vitatott sokszor.

A dolgot még bonyolultabbá teszi, hogy a változást nem a technológia jelenti, hanem az, ahogy a technológia segítségével mi magunk másképpen kezdünk el egyes dolgokat csinálni az életünkben. Ezzel kihívások elé állítjuk azokat a szereplőket, akik az adott területen eddig valahogy együttműködtek, cégeket, az államot, a vásárlókat, a hatóságokat, az érdekvédőket... Nagyon sok területen látni, hogy a szereplők közötti korábbi kapcsolatrendszer, ahol nagyjából mindenki tudta mik a játékszabályok, elkezd átalakulni, felborulni a technológiai újítással, például az internettel vagy az okostelefonnal való kölcsönhatásban. Ilyenkor egy átmeneti időszakban útkeresés zajlik, ahol minden érintett szereplő megpróbálja megtalálni az új helyét. Van, aki azonban a status quot védi, mert ahhoz fűződik érdeke (lásd például a lemezkiadókat, hagyományos médiavállalkozásokat), míg mások siettetnék ezt a folyamatot, hogy kialakulhasson az átmeneti időszak után egy kvázi egyensúlyi állapot.

A végeredmény az, hogy egyrészt folyamatos változásban van körülöttünk a világ, másrészt viszont látnunk kell, hogy ez nem egyszerűen a technológia hatása, hanem mi magunk generáljuk. Tehát nem az okostelefon vagy az internet alakítja át az életünket, hanem az ahogyan és amire azokat használjuk. Ez látszólag csak játék a szavakkal. Valójában, viszont egy nagyon fontos különbség, így ugyanis nem egyszerűen az történik, amit egy adott technológia kitalálói elképzelnek (mire fogják azt majd használni az emberek), a technológia a használat közben újraértelmeződik, egy folyamat eredménye, hogy mire is lesz jó. Az érdekes az, hogy míg az okostelefon kapcsán érthető okokból ennek a folyamatnak még csak az elején vagyunk, addig a 20 éve tömegesedő, terjedő internetnél sem ért még véget.

Pintér Robesz

A napokban interjút adtam egy elektronikus hírlevélnek annak kapcsán, hogy elnyertem az év mobilos véleményformálója díjat. Ritkán szoktam blogon újraközölni, de mivel egyrészt a MadHouse hírlevele nem jut el mindenkihez, másrészt jók voltak a kérdések (viszont minden nem fért be az első megjelenésbe), ezért most közreadnám a teljes beszélgetést.

Gratulálunk a Ringier Mobile Influencer díjhoz. Mesélsz nekünk kicsit a "mobil" oldaladról?

1998 óta foglalkozom az információs társadalom kutatásával. Akkoriban az internet volt az a forró téma, ami körül a legtöbb változás történt, így én is ezzel foglalkoztam a legtöbbet. A mobil csak akkor kezdett el igazán érdekelni, amikor megjelentek a legújabb érintésérzékeny okostelefonok és elkezdték gyökeresen felforgatni, amit a mobilokról gondoltunk, lassan pedig azt is, amit az internetről gondoltunk. 2-3 éve figyelem jobban a területet, elsősorban a híreket és statisztikákat és ebből próbálom folyamatosan összerakni a friss trendeket. Szerintem nagyon izgalmas, ami itt folyik, ráadásul úgy tűnik, hogy még csak a legelején tartunk az egész sztorinak.

Ha meg kellene fogalmazni egy markáns mondatban, kik azok, akik leginkább használják az okostelefonokat szerinted, hogyan lehetne őket jellemezni?

Az okostelefonoknak már nem csak egyfajta felhasználói típusa létezik, a szellem kiszabadult a palackból, így nehéz ezt egy mondatban vagy egy momentumban megragadni, mert csak részigazságot fogunk találni. Ha a power userekről van szó (akik leginkább használják a készülékeket), akkor szerintem két végletet találunk: a platform hívőket (akik térítenek is) és a „nem érdekel, csak működjön” felhasználókat.

Hogy áll az Ipsos a mobilhoz? Terveztek nagyobb ívű kutatásokat?

Most úgy fog tűnni, mintha összebeszéltünk volna, ugyanis éppen a napokban tervezzük indítani Magyarország eddigi legátfogóbb mobillal foglalkozó kutatását. Ebben több egymásra épülő módszertannal tervezzük megragadni a hazai fogyasztók lényegi vonásait, hogy a piac ne csak a külföldi adatokból láthassa a legfrissebb trendeket, hanem a magyar valóságból indulhasson ki. Mindez azért fontos szerintünk, mivel a hazai helyzet sokszor eltér a nemzetközitől, ami komoly fejfájásokat vagy akár fejreállásokat is eredményezhet az ügyfeleknél és ezt el lehet kerülni az adatokból megrajzolható pontos piacképpel.

Mit tapasztaltok, a külföldi kutatócégek mennyire naprakészek ebben a témában a nyugati piacokon?

Ez a terület mindenkinek nagyon érdekes most, mert a válság miatt sok részpiacon visszaesés tapasztalható, az okostelefónia azonban gőzerővel pörög, növekszik, ezért különösen fontos mindenkinek, tehát nagy a friss adatokra való éhség. Én személy szerint úgy érzem, hogy alapvetően kétféle cég foglalkozik hatékonyan a területtel, az igazán nagy multik (mint amilyen az Ipsos is), mivel nemzetközi adatsorokkal és az ügyeleket igazán érdeklő mélyfúrásokkal tudnak előállni, másrészt a pici, specializált cégek, amelyek egyedi, mobilra kitalált mérési megoldásokkal olyan adatokhoz segítik hozzá az ügyfeleiket, ami korábban teljesen elképzelhetetlen lett volna (például a passzív eszközoldali mérés segítségével).

Szerinted, az ügyfelek fejében mi játszódik most le az okostelefonok kapcsán, ha mint hirdetési eszköz merül fel?

Azt gondolom, hogy a következők cikáznak át szinte egyszerre a legtöbb ügyfél fejében: „ez nagyon jön”, „kéne egy saját app... vagy nem is, inkább egy saját mobilos oldal... nem inkább több app ... több app és egy mobilos oldal ... vagy mégsem?”, „mit veszthetek, ha kimaradok?”, „használja már a konkurencia?”, „és mi van, ha nem is működik ez az egész?”, „egyáltalán kit érek el mobilon a hirdetésekkel, akit másképpen nem?”, „látják azon a kis képernyőn a reklámot?”, „ki fog rákattintani?”, „és, ha rákattint, hová fog érkezni – hogyan fogok én ebből profitálni”, „muszáj kipróbálni, mert ebből nem lehet kimaradni”.

Véleményed szerint mennyire változtatja meg a táblagép a fogyasztási- és hirdetési szokásokat?

A tábla őrület Magyarországon egyelőre egy nagyon szűk kisebbséget ér el, más piacokon valamivel többet, de mindenhol csak a fejlődés kezdetén áll. Meggyőződésem, hogy az emberek túlnyomó többségének továbbra sincs gőze sem, hogy mi is ez és mire való, ezért azt sem tudja eldönteni, hogy szüksége van-e rá. A táblának az okostelefon és a netbook/laptop/PC közé kellene valahogy beszuszakolnia magát, miközben sikeresen nem képes egyiket sem rendesen kiváltani. A fogyasztási és hirdetési szokások megváltozása ebben a kontextusban értelmezendő. Akik használják, azok bizonyos, korábban okostelefonnal vagy számítógéppel végzett tevékenységet váltanak fel vele, miközben új szokásokat is felvesznek. Mindez szerintem két dolog miatt különösen érdekes a hirdetők és az ügyfelek számára, egyrészt mert ez egy prémium közeg, másrészt pedig jövőalakító ereje van, nem tudni biztosan, de elképzelhető, hogy részben erre megy tovább a médiafogyasztás a következő években. Szóval lehet, hogy a táblák gyökeresen átalakítják szinte mindenki fogyasztási szokásait és emiatt a hirdetési piacot, de könnyen lehet – és én inkább erre szavaznék – hogy a táblák be fognak illeszkedni fognak a meglévő hirdetési csatornák mellé. Egyelőre azonban nagy a helykeresés.

Milyen mobilt használsz?

Jelenleg egy Nokia Lumia 800-asom van, de volt már androidos készülékem és iPhone-om is. Szakmai ártalom, hogy minden platform érdekel napi használati szinten is.

Esetleg táblagépet?

Két androidos táblagépem van, egy 7 colos és egy 10 colos Galaxy Tab, a kisebbiket csak én nyüstölöm, mert munkaeszköz, a nagyobbik viszont családi használatban van.

Pintér Robesz

„Okostelefon osztály” (smartphone class), „csipegető kultúra” (snacking culture), „közösen egyedül” (alone together) és „zombi apokalipszis”. Az elmúlt pár hónapban ezt a néhány új fogalmat tanulgatta az okostelefon társadalmi hatásaival foglalkozó hazai közönség. Mind ugyanarról szól, de míg az első kettő a dolog fényesebbik oldalát ecseteli, a második kettő az árnyakat vetíti előre. Az okostelefon ugyanis egyre nagyobb hatással van az életünkre, aminek nem csak pozitív, hanem negatív vetülete is van.

Az okostelefon osztályról az eMarketer napokban megjelent cikke szól. Az osztályt persze csak igen tágan értelmezve lehet használni ennek a 100 millió fogyasztónak a leírására, akiket csupán az köt össze, hogy mindannyian rendelkeznek okostelefonnal és azt folyamatosan használják is különböző tartalmak fogyasztására (always on, always consuming content). Ugyanezt a jelenséget illetik újabban csipegető kultúrának is (snacking culture), vagyis, hogy az okostelefon felhasználók minden hulladékidőben az okostelefonjuk után nyúlnak és kicsit nyomogatják. Játszanak vele, megnéznek egy videót, ellenőrzik a leveleiket és így tovább.

Egyre gyakoribb azonban, hogy az okostelefon már nem csak ezeket az üresjáratokat tölti ki, hanem a multitasking (párhuzamos tevékenységvégzés) révén ott is észrevétlenül helyet követel magának, ahol igazi hulladékidőről egyébként már nem beszélhetnénk. Például evés közben, meetingeken, barátokkal való találkozáskor... Vagyis mindig, amikor úgy érezzük, hogy csinálhatnánk valami hasznosabbat is az okostelefonunkkal aközben vagy ahelyett, amit éppen csinálunk, csinálnunk kellene. Ennek azonban az a következménye Sherry Turkle szerint, hogy már akkor is az okostelefonunkért nyúlunk, amikor együtt vagyunk és egymásra kellene figyelnünk. Tulajdonképpen együtt, közösen vagyunk egyedül, mert a helyett, hogy együtt lennénk, az okostelefonunkkal vagyunk. Mindennek fontos és súlyos következménye lehet a társas viszonyainkra, egymás meghallgatására és megértésére – de a munkára, kapcsolattartásra és még számos más dologra. Akinek nincs kedve vagy ideje elolvasni Turkle könyvét, vagy egy jó recenziót, annak ajánlom Turkle TED-es előadását, nagyon tanulságos és elgondolkodtató.

A jelenlegi folyamatokból úgy tűnik egyébként, hogy ahogy nő ennek az okostelefonos osztálynak a mérete világszerte, egy nagy zombi apokalipszis felé menetelünk (erről Lassi Kurkijarvi beszélt a Smartmobil konferencián), ahol az emberek egyre több időt töltenek a képernyőkre bámulva és kiszakítva a körülöttük lévő valóságból. Az okostelefonjaikkal és tabletjeikkel babráló emberek letompulnak a környezetükből érkező jelekkel kapcsolatban, zombikká válnak.

Mi a megoldás? Szerintem korai lenne még a vészharangokat teljes erőből kongatni, de azt sem mondhatjuk, hogy szimpla morális pánikról van szó. Ami biztos, hogy még meg kell tanulnunk együtt élni ezekkel az új készülékekkel. Neil Postman már 1990-ben figyelmeztetett, hogy az információs technológia – mint minden technológiai innováció – fausti alku: egyszerre ad és vesz el. Nem lehet kimazsolázni csak az előnyöket. De ez nem jelenti azt, hogy egyszerűen csak el kell fogadnunk a hátrányokat. Használjuk tudatosabban az okostelefont és kontrolláljuk, hogy mikor nyúlunk utána.

Pintér Robesz

A konvergens mobiltechnológia következtében egyre nagyobb szükség van egy újabb eszközosztályt jelölő kifejezésre. A konvergencia kifejezés manapság elég divatos, a jelentése: 'összetartás', 'egy irányba tartó változás'. A mobileszközök esetében konvergencián azt értem, hogy vannak olyan okos eszközök, amelyek nemcsak funkciójukban, hanem megjelenésükben is integrálják a mobiltelefont és a táblagépeket. Azon már túljutottunk, hogy a mobileszközök e telefonálás mellett médialejátszásra, telefonálásra, határidőnapló vezetésére is használható integrált eszközök. Ezeknek van egy olyan újabb, technológiailag konvergens csoportja is, amely telefonnak túl nagy, ám táblagépnek kicsi. De ennél szerencsésebb konvergens megoldás az, amikor egy táblagépet lehet összekapcsolni (akár fizikailag is) egy okostelefonnal, és a hagyományos táblagép méretű eszköz érintőképernyőjén lehet szöveget írni, képeket, videót nézegetni. Tehát amikor a feladat végrehajtásához egy nagyobb platform, egy nagyobb kijelzőjű gép szükséges, akkor fizikailag összekapcsoljuk az okostelefont a táblagéppel, és a két eszköz eggyé válik. Az Asus legújabb megoldásában az okoselefont lehet összekapcsolni egy táblagéppel, és a táblagéphez akár billentyűzetet is lehet illeszteni, így egy komplett netbookot kapunk. Eddig szerintem ez a mobileszközök funkcionális és formai konvergenciájának a csúcsa.

Fotó: blogeee.net

Az Asus konvergens táblagépének olyan márkaneve van, amely szerintem az új eszközosztály neve is lehet: PadFone. Az összevonással létrehozott összetétel előtagja a Pad, ami egyértelműen az Apple iPad tulajdonnevének az analógiájára született. Az analógia alapja ebben az esetben az eszközök formai és funkcionális hasonlósága. A jelentéstani logika pedig az, hogy az iPad és a PadFone is a táblagépek egyik típusa, ám a PadFone utótagja jelzi, hogy itt többről van szó. A Fone utótag a telefon kifejezés utótagja, és ez a nemzetközi vándorszó a 'hallást', a 'hangot' jelenti. Érdekes még a Fone írásmódja, mert nemzetközi, globális formában előfordul a ph- kezdetű és az f- kezdetű írásmód is, lásd: telephone, illetve Vodafone, a kiejtésben viszont nincs lényeges különbség egyetlen nyelvben sem.

Fotó: blogeee.net

Szerintem azért alkalmas a PadFone márkanév kategóriajelölő névnek, mert jelentéstani tömörítő ereje van, és analógiás hatása könnyen felidézi az integrált eszközöket, azaz egyértelmű a jelentése.

Bódi Zoltán

| Még több lehetőség

Nincs még fél éve, hogy egy androidos okostelefont vettem magamnak. Múltkor egyik barátommal a készülékről beszélgettünk. Megkérdezte, melyik alkalmazást használom rajta a leggyakrabban. Ahogy végigpörgettem magamban, rájöttem, hogy a nem szokványos alkalmazások közül a leggyakrabban a SoundHound kerül elő. Kiderült, hogy ismerőseim közül sokan nem hallottak erről, ezért mindenképpen érdemes bemutatni. Pedig a SoundHound már több éve boldogítja a mobilos társadalmat.

Én elég sokszor kerülök olyan helyzetbe, hogy megtetszik egy szám, amit a rádióban hallok. Ilyenkor vártam, hogy a műsorvezető a végén bemondja az előadót és a címet, de akkor gyorsan le kell írni. Újabban van ugyebár a radiotext, de azt is le kell írni.

De itt a SoundHound. A program pont annyit tud, amennyit a neve elárul, vagyis HangKopó.  A képernyőt megérintve bekapcsol a mikrofon és a zenét beszkenneli. Az interneten keresztül egy adatbázisból azonosítja a zeneszámot. Ismertségtől, egyediségtől függően 5-30 másodpercre van szüksége.

Nemcsak arról szolgáltat információt, hogy ki az előadó, és mi a szám címe. Megmutatja, mikor jelent meg, melyik albumon, megkeresi a szám szövegét, a youtube videóját, Felkínálja az előadó turné dátumait, de ajánl hasonló előadókat is. Az információt elmenthetjük, de meg is oszthatjuk, vagy akár rögtön meg is vásárolhatjuk.

Sok olyan előadót ismertem meg így, akikről korábban nem hallottam. De végre megismertem olyan számokat is, amelyeket már évtizedek óta kedvelek, de fogalmam sincs ki az előadó.

Toochee, a Galaktikus