Netidők Blogtársaság

Nem régen látott napvilágot, hogy az USA-ban az eladott tabletek 90%-ában nincs mobil internet, csak wifi. Ugyanakkor elkezdődött a negyedik generációs (LTE) hálózatok kiépítése az országban, amelyre a készülékgyártók is készülnek. A GSA (Global mobile Suppliers Association – a mobil Szolgáltatók Nemzetközi Szövetsége) friss jelentése szerint meglepő módon a tabletek vezetik ezt a folyamatot, tehát olyan modelleket jelentetnek meg a cégek, amelyek mobil interneten is működ(né)nek. Joggal merül fel a kérdés, hogy vajon képesek lesznek-e megfordítani a gyártók és a mobil szolgáltatók a jelenlegi fogyasztói trendet és rábírni az embereket arra, hogy ne pusztán a wifis tablet modelleket keressék? Véleményem szerint csak akkor, ha összefognak és átgondolják, hogy mit is kínálnak.

Mi szól a pusztán wifis tabletek mellett? Több minden is. A legtöbb ember, aki tabletet vásárol, már rendelkezik okostelefonnal, amihez rendszerint vásárolt már mobil internet hozzáférést. Mivel a legelterjedtebb okostelefon platformok (az iOS és az android) támogatja a mobil internet megosztását, a felhasználók képesek a saját tabletjük számára mobil internetből wifi internetet „varázsolni” abban az esetben, ha erre szükségük lenne.

Gyakran a tableteket máskor, máshol és máshogy használják a felhasználók, mint az okostelefont, ami szintén a wifi mellett szól. A tableteket nem egyszerűen „előkapkodják” pár percre, mint legtöbb esetben a mobilt, hanem huzamosabb időt, egyszerre 30-60 percet töltenek vele a júzerek. Ezek jellemzően otthoni, munkahelyi vagy egyéb helyhez kötött használatok, ahol rendszerint wifi hálózat is hozzáférhető (vagy, ha kivételesen mégsem, akkor ott van ugye a mobil internet megosztása).

Véleményem szerint azonban a fentiek ellenére is rá lehetne bírni az embereket arra, hogy mobil internetet használjanak a tableten, ehhez azonban nem elég, hogy a gyártók integrálják a 3G vagy 4G lehetőségét a készülékekbe, hanem a mobil szolgáltatóknak is végig kellene gondolni az üzleti lehetőséget. A mobil internet megosztása persze reális „veszély”, de aki csinált már ilyet, az tudja, hogy erősen igénybe veszi az okostelefon akkumulátorát – az amúgy is legfeljebb egy töltéssel egy napot kibíró készülékeket egy-egy ilyen akció már nap közben töltésre ítéli. Mindeközben a tabletek akkumulátor fronton sokkal jobban állnak, akár napokon keresztül képesek rendelkezésre állni és intenzív használattal is hosszú órákat kibírnak, tehát ebből a szempontból pont a nem helyhez kötött használatra tervezték őket.

Érzésem szerint többeket az riaszt a mobil internet képes tablet beszerzésében, hogy nem akarnak egy harmadik internet előfizetést. Először ugye otthonra szereztek be internetet az emberek, aztán vásároltak az okostelefonjukhoz (mobil csomagban) is egyet, végül most a tablethez is kellene egy újabb szerződés. Ez túl sok. Ha ezeket valamilyen formában össze lehetne vonni, de legalábbis a második kettőt (mobil és tábla), máris kedvezőbb lehetne a kép. A másik probléma az előfizetésekhez kötődő hűség, amiben rendszerint 24 hónapot kell vállalni a mobil internethez. Ez olyan hosszú időre jelent elköteleződést (fix díjakkal), amire kevesebben hajlandóak egy tabletnél, mint egy okostelefonnál.

A tablet használati szokásokból fakad, hogy ritkán van szükség mobil internetre, de akkor nagyon jól jönne. Érzésem szerint ahhoz, hogy ilyenkor ne automatikusan a mobiltelefon internetjének a megosztása legyen az átmeneti megoldás, SIM kártya és előfizetés szintjén kellene az okostelefont és a tabletet összekötni. Tehát egy előfizetéshez két SIM kapcsolódhatna, egy okostelefonos és egy tabletes. Így többet lenne hajlandó ugyanazon előfizető fizetni, mintha csak a mobilján volna internet – bár feltehetően nem két előfizetésnyit. Szóval kialakulhatna egy kölcsönös win-win helyzet, ami jó lenne a tablet gyártónak (mert eladhatná a drágább modelleket), a szolgáltatónak (mert többet fizetne a felhasználó a szolgáltatásokért) és a felhasználónak is (mert mindkét eszközét jobban kihasználhatná megfizethetőbb áron).

Persze lehet, hogy tévedek és így sem terjedne el jobban a mobil internetes tablet. Abban viszont biztos vagyok, hogy a jelenlegi kondíciók mellett nincs esélye, hogy a 3- vagy 4G-s tabletek érdemben „visszavágjanak”.

Pintér Robesz

Harmadszor vettem részt az okostelefonokkal foglalkozó Smartmobil konferencián (leánykori nevén az iPhone vs android rendezvényen). Az első arról szólt, hogy van-e az iPhone-nak és az Apple-nek alternatívája, a második, hogy hogyan terjednek az okostelefonok (vajon tényleg lenyomhatja-e az android az iOS-t – azóta tudjuk, hogy igen, sőt), a harmadik – idei – pedig arról, hogy mi változik életünkben az okostelefonok hatására.

Érdekes volt látni, hogy idén milyen sok előadás foglalkozott azzal, hogy hogyan változtatjuk meg mi magunk az életünket az okostelefonunk segítségével. Tavalyig az volt fókuszban, hogy a társadalom mekkora hányada használ okostelefont, hány millió ilyen készüléket adtak el, kinek mekkora a részesedése, hány applikáció található az egyes alkalmazásboltokban, hol van az a lélektani határ, ahol áttörést érhetnek el az okostelefonok az árukkal. Számok, százalékok és megint csak számok. Idén először úgy éreztem, hogy a számok mögött fontosabbá válnak az emberek, a vállalkozások, az alkalmazások és az, hogy mit kezdünk mi magunk ezzel a remek új eszközzel. Többet már nem kérdés ugyanis, hogy mikor jön a mobil forradalom, mert immár biztosak lehetünk benne, hogy itt van a nyakunkon – nem kell folyamatosan a számokat nézni, hogy meg van-e már a kritikus tömeg. Az okostelefon nem a jövő, hanem a jelen.

De vajon akkor milyen a jövőnk? Lassi Kurkijarvival szólva zombi apokalipszis jön: okostelefonokba és tabletekbe folyamatosan beletemetkező, lassan járó emberek vesznek majd körbe bennünket mindenhol, akiket könnyebb lesz elérni a képernyőn keresztül, amit bámulnak, mint fizikailag. Egy amerikai kutatás szerint – amit jómagam hivatkoztam az előadásomban – az amerikaiak 80%-a saját bevallása szerint inkább a szexről mondana le egy évre, semmint a mobiljáról. Nincs kétség, ez egy nomofóbiás civilizáció: ahol ennyien félnek a mobiljuk tartós elvesztésétől, ott már a fóbiások jelentik a normálist és a normát. Rá vagyunk utalva (és kattanva) a mobil eszközökre. És ez még csak a történet eleje, még többen fognak csatlakozni és kezdenek el okostelefont használni a közeljövőben. A hazai T-Mobile adatai szerint például 2012 februárjában már 69%-a volt okostelefon az eladott készülékeiknek, 2010-ben ez még csak 21% volt, 2011-ben viszont már 50%.

Persze bizonyos szemszögből nem túl biztató ez a jövőkép (hiszen ki akarna zombivá válni)… én mégis optimista vagyok, mert a mobil a 21. század svájci bicskája. Szinte mindenre jó. Akik már most is használják, azoknak apránként átalakul az élete az okostelefonnal, egyre-másra kapkodják elő a készüléküket a legkülönbözőbb élethelyzetekben. Jellemzően ezek 5-10 perces etapok, mint Király István előadásából kiderült (Magyar Telekom) – szemben a tabletek 30-60 perces etapjaival vagy a tévék egész estés szessönjeivel. A különböző képernyők tehát együtt, egymás kiegészítve jelennek meg a mindennapjainkban, eltérő módon és időben használjuk őket.

Csak néhány elhangzott példa, hogy mi változik-változhat meg az életünkben az okostelefonnal (a szokásos médiafogyasztás, kapcsolattartás, vásárlás... világán túl): érdekes trend például az én kvantifikálása, vagyis mérhetővé tétele. Olyan alkalmazások vesznek körbe minket, amikkel, ha akarjuk(!), folyamatosan számokra fordíthatjuk le az életünket – a legegyszerűbb példa a futással-kocogással foglalkozó programok garmadája, amelyek műholdképekkel mutatják meg, hogy pontosan merre kocogtunk, amikor lefutottunk egy adott távot. De összeszámolhatjuk, hogy hány kalóriát fogyasztottunk el aznap vagy milyen útvonalat jártunk be.

Egy másik érdekes példa, amit láthattunk, az utazással kapcsolatos előzetes teendők átalakulása: az extrém check in (ejtőernyős ugrás közben még a levegőből bejelentkezni mobilon az alattunk lévő hotelbe) azt villantja fel extrém túlzással, hogy az internet által „feldúlt” utazási szektor további szakadásos fejlődés elé néz, ezúttal a mobilnak köszönhetően. Egy másik példa – a KLM által nyújtott travlr szolgáltatás, amely fotók, videók és közösségi bejegyzések-hozzászólások geotag-jeinek (a készítés helyének földrajzi címkéinek) alapján keresi meg számunkra ismeretlenek személyes élményeit az interneten, amit megosztottak az adott, minket érdeklő úticélról. Így nem brosúrák, hanem hús-vér emberek élményei alapján dönthetjük el, hogy tényleg nekünk való-e az adott hely, ahová utazni szeretnénk.

Végül, amit még kiemelnék ebben a hosszúra nyúlt posztban, hogy egyre komolyabban veszik a világon mindenhol a válság ellenére hihetetlenül nagy fejlődésen keresztülment mobil alkalmazás-gazdaságot. 2011-ben ez az iparág 20 milliárd dolláros volt csak az USA-ban és közel 800 ezer(!) embernek adott közvetlenül vagy közvetve munkát. Mindez öt éven belül az ötszörösére nőhet – derült ki Oszkó Péter előadásából. Persze nem lesz minden alkalmazásból átütő siker – Szakál Tamás (Dragontape) el is árulta a siker – rendkívül egyszerű – receptjét: akkor érdemes pénzt ölni egy alkalmazás további fejlesztésébe, ha az adott program hiánya a korai felhasználók legalább 40%-nak nagy csalódás lenne.

Zárásként hagy áruljam el, hogy számomra a rendezvénynek volt egy személyes – és igen kellemes, egyben megtisztelő – vetülete is, nagy meglepetésemre engem választottak a Ringier Mobile Influencer díjának nyertesévé. A már-már dicshimnusznak tűnő szöveges és mozgóképes indoklás szerint azért, mert sokat tettem a hazai mobil piac edukálásáért. Köszönöm, hogy nekem ítélték a díjat, nagyon fontos visszajelzés számomra. Ahogy a színpadon is fogalmaztam, köszönöm ugyanakkor az Ipsosnak, hogy lehetővé tette az elmúlt két évben, hogy a területtel foglalkozhassam és kutathassam. Illetve kiemelt köszönet jár a Netidőknek – különösen a blognak – mert a heti rendszeres megszólalások „kényszere” nélkül egész biztosan sokkal kevesebb témát írtam volna meg ilyen alaposan. Ígérem, hogy a jövőben is folytatni fogom ezeken a hasábokon is a mobilos témák tárgyalását – például be fogok számolni arról a rendezvényről, ahová a díjnak köszönhetően lehetőségem lesz majd elutazni (ez ugyanis a díjazott jutalma, egy általa választott konferenciára vagy egyéb mobilos rendezvényre elutazhat a következő egy évben).

Pintér Robesz

Azt hiszem, hogy nem csak a Petőfi Rádióban bennünket hallgatók, hanem a netezők is leginkább a nyári zenei eseményekről és koncertekről ismerhetik a fesztiválkártyát – ez a bankkártyához hasonló eszköz, amivel lehetett a sörért és a hot dogért fizetni. A kártyában egy RFID chip van, ezért nem kell lehúzni, hanem elég egy kicsit hozzáérinteni a leolvasó eszközhöz. Lecserélhetjük-e több száz év után a készpénzünket elektronikus fizetőeszközökre – többek között erről beszélgettünk Lévai Gáborral, a Meta MPI Kft ügyvezetőjével, akik a Metapay rendszert is fejlesztették.

Nagyistók Tibor: Mindig tranzakcióról beszéltek – ez esetben milyen tranzakciók jöhetnek szóba?

Lévai Gábor: Praktikusan például egy beléptetés is tranzakció alapú…

Nagyistók Tibor: Mondjuk egy metrón vagy egy munkahelyi beléptetésnél…

Lévai Gábor: …de mondjuk egy törzsvásárlói kártya használatakor (kedvezmények igénybevételekor) is tranzakciók keletkeznek. A Metapay rendszer egyik nagyon fontos logikai alapja az, hogy magát a kártyát nem feltétlenül tekintjük egy értékhordozónak, tehát a chipen belül nagyon sokféle adatot is el tudunk tárolni, de nem ez a leglényegesebb, hanem az, hogy a rendszerben egy adott kártyához – ami nem feltétlenül csak kártya lehet, hanem bármi, amibe ezt az RFID chipet bele lehet építeni – bármennyi egyenleget tudunk kezelni és azon az egyenlegen teljesen mindegy számunkra, hogy mi van. Forint, törzsvásárlói pont, egy beléptetés, hozzáférési adatok, vagy egészen más adatok.

Nagyistók Tibor: De hát innen egy lépés az, hogy a mobiltelefonba kerülő SIM kártya is tartalmazhat ilyen zsebeket…

Lévai Gábor: Így igaz, ez egy lépés. Egy olyan lépés, amit Magyarországon a Metapay tett meg először működő környezetben. És ez azért lényeges, mert többet tud, mint egy kártya. Pont azért, mert az eszköz egy mobiltelefon is egyben és például egy ilyen mobiltelefonba már lehet olyan alkalmazásokat fejleszteni, amik biztonságos módon ezzel a zsebbel képesek kommunikálni.

Nagyistók Tibor: Tudja-e ez a rendszer azt, amit az én pénztárcám tud, hogy megmutatja nekem, mennyi pénzem van?

Lévai Gábor: Az NFC-s (azaz a következő generációs, érintés nélküli komunikációs technológia – Near Field Communication) mobiltelefonoknál abszolút adott az a lehetőség, hogy a mobil kijelzőjén egy alkalmazáson belül lássuk az egyenlegünket, akármilyen egyenleg is az. Ugyanakkor azért mi nagyon figyeltünk arra, hogy a fesztiváljainkon a felhasználóink folyamatosan tudják, hogy mennyi pénz van a kártyájukon. Tehát az összes terminálon bármikor lekérdezhették az egyenlegüket. Illetve, hogy bármilyen tranzakciót csináltak, akkor rögtön meg is mutattuk nekik, hogy mennyi az egyenlegük.

Nagyistók Tibor: A technológiának azért van sok praktikuma, például nem kell sorba állni a pénztárnál.

Bódi Zoltán: Miért? Nem a pénztárnál kell vele fizetni?

Nagyistók Tibor: Maga a rádióhullám egyébként méteres távolságban is terjedhetne. A 15 termékemet már messziról leolvassa a kapu és mire odaérek, már észreveszi, hogy a zsebemben van. Ezután tulajdonképpen ki is sétálok úgy, hogy fizettem…

Lévai Gábor: Két szabvány létezik az RFID-val kapcsolatban. Az egyiket logisztikai feladatokra használják – ez a nagy hatótávolságú eszközök. A másik a kifejezetten rövid kis hatótávolságú eszközök, amelyek a fizetésre és más tranzakciókra használatos megoldások. Mindkettőre van működő példa. A másodikra vagyunk jó példa mi, az elsőre pedig valóban vannak már bizonyos országokban olyan áruházak, ahol elég egy kapun átmenni és rögtön meg tudja mondani a kapu, hogy mi van a kosaradban. Nagyon fontos dolog, hogy a két technológia olyan értelemben nem átjárható, hogy attól, hogy még hogy van egy Metapay fesztiválkártya a zsebemben és valaki odaáll egy nagy antennával, nem lesz képes leolvasni azt, mert ezt a technológia biztosítja. Tehát ezt kifejezetten nagyon közelre kell érinteni. Ami azt jelenti, hogy valóban szinte hozzá kell érinteni az olvasóhoz, tehát pár centi a hatótávolság.

A héten részt vettem a HWSW App! konferenciáján, ahol két mozira való (közel 400) kockának adhattam elő egyszerre, hogy szerintem mi az az 5+1 dolog, ami megbizsergeti őket az alkalmazások fejlesztése kapcsán. Engem persze leginkább az hoz lázba, hogy ezekben a kérdéskörökben mit lehet tudni, mik a trendek, vagyis: Is there a stat for that? (Hogy megmutassam, koránt sincs mindenre jó kutatási adat és még van mit tenni ezen a téren, a lentebbi összefoglaló helyenként felvállaltan „lukacsos”. De így is látszik, hogy a verseny óriási, a felhasználók pedig inkább megfontoltak, ha az alkalmazásokról van szó.)

Az előadás a nemzetközi trendekkel foglalkozott – kollégám, Kovács Marci beszélt a hazai adatokról, így most ebben a posztban sem foglalkozom a hazai helyzettel. Lássuk tehát akkor, hogy milyen témákkal és adatokkal lehet felcsigázni egy alkalmazásfejlesztőt:

1. okostelefont választanak az emberek vagy nem?

Mivel egy mobil fejlesztőnek a célcsoportját elsősorban az okostelefon felhasználók jelentik, az a legérdekesebb számára, hogy vajon mennyi ilyen készülék van a világon és milyenek ezek a készülékek. Az IHS szerint 2011-ben várhatóan 478 millió okostelefont fognak eladni a világon, ami az összes készülék közel egyharmada.

A legfrissebb – 2011 harmadik negyedéves – Gartner adatok szerint most már minden második értékesített okostelefon androidos, csökken az Apple készülékeinek részaránya és nagyon visszaestek a Symbian-os készülékek. A Windows saját mobil operációs rendszerrel szerelt készülékei pedig még a Samsung házi oprendszerét, a Bada-t sem előzték meg (bár csak most indult a Phone 7-es Nokiák értékesítése – jómagam is a Lumia800-ra várok).

Az egyes országok lakosait tekintve viszont igen változatos okostelefon penetrációs adatokat láthatunk. A Google-Ipsos-MMA 30 országra kiterjedő vizsgálata szerint – amelynek adatai bárki számára szabadon „gyúrhatók” az OurMobilePlanet oldalon – régiónkban 20 és 30% közötti adatot láthatunk.

2. Alkalmazás vagy böngésző?

A fejlesztő számára az alkalmazás a nagyobb kihívás és a nagyobb pénz – böngészőre optimalizálni egy tartalmat sokkal kevésbé érdekes (gondolom én). Ezért nem mindegy, hogy hogyan, mire használják az emberek az okostelfonjukat: vajon böngészőből vagy alkalmazásból használják-e az adott szolgáltatást? A válasz: attól függ mire. A Yahoo-Ipsos amerikai kutatása szerint „bizonyos aktivitásokról, mint a vásárlásról vagy a keresésről azt gondolják, hogy a böngésző alkalmasabb rá, míg a közösségi médiát, a térképet és az információkat gyakorta inkább alkalmazásból érik el”. Nincs tehát egyetlen arany középút, amit követni lehetne.

3. Megtalálja az alkalmazást vagy nem?

Az nem elég, hogy a fejlesztő egy remek alkalmazást tesz le az asztalra, a felhasználónak meg is kell találnia azt. A sok mobilra írt program és a különböző boltok kavalkádjában könnyen elveszhet az alkalmazás. Százezerszámra találni ugyanis konkurenciát az AppStore-okban. A GfK MRI 2011-es amerikai kutatása szerint azonban mégis az alkalmazásboltok az elsődleges tájékozódási források: „a tablet alkalmazások 80%-át az alkalmazásboltokon keresztül fedezik fel”.

Feltehető azonban, hogy az egyszeri felhasználókra jellemző kezdeti „letöltési láz” után már az ismerősi ajánlások, a médiában olvasható hírverés is hozzájárulhat egy alkalmazás kipróbálásához.

4. Letölti vagy nem?

Az persze nem elég, hogy a felhasználó megtalálja az alkalmazást, le is kellene töltenie… Szintén a GfK MRI amerikai kutatásából úgy tűnik, hogy ez kategóriafüggő: „az általános hírek a leggyakrabban letöltött alkalmazás-kategória, amit a közösségi média követ. A játék, IT hírek és az azonnali üzenetküldés szinten nagyon népszerű tablet alkalmazások.”

A Google-Ipsos-MMA vizsgálatából általam kiválasztott hat országra (Ausztria, Csehország, Németország, Lengyelország, Nagy-Britannia és Egyesült Államok) pedig az derül ki, hogy egy átlagos okostelefon felhasználó országtól függően 15-27 alkalmazást töltött már le a telefonjára – a több százezerből. Nem valami biztató… 

5. Használja vagy nem?

A letöltés akkor ér valamit, ha a felhasználó – mint a neve is mutatja – használja az alkalmazást. Az IDG Global Solutions 2011-es felmérése szerint a bűvös választóvonal a hetes: „a mobiltelefon tulajdonosok többsége kevesebb, mint 7 alkalmazást használ rendszeresen. Mindössze a válaszadók 17%-a állította, hogy több mint 10 alkalmazást használ rendszeresen”. A Google-Ipsos-MMA szerint a kiválasztott hat országban az átlag felhasználó 6-10 alkalmazást használt az elmúlt 30 napban. Nem valami sok…

A Zokem Mobile Life smartphone panel adatai szerint a leggyakrabban használt mobil alkalmazások az e-mail, üzenetküldés, telefonálás, böngészés és közösségi oldalak. Minden mást ritkábban használnak.

5+1: Fizet érte vagy nem?

Végül nézzük meg azt, hogy vajon fizetnek-e a felhasználók az alkalmazásért! A Google-Ipsos-MMA felmérése szerint a hat kiválasztott országunkban átlagosan 6-21 alkalmazásért fizettek rendszerint az okostelefon tulajdonosok. Lengyelországban és Csehországban mindössze 6-6 alkalmazásért, Amerikában 8-ért, Nagy-Britanniában 10-ért és Németországban 15-ért, Ausztriában 21-ért. Ez alapján úgy tűnik, hogy a kelet-európai piacnak még van hová fejlődnie, német nyelvterületre érdemes fejleszteni, és bár fajlagosan az angol nyelvű piac a legnagyobb, de ott inkább az ingyenes alkalmazások vannak túlsúlyban az átlag felhasználó készülékén.

*    *     *

Mindebből nekem úgy tűnik, hogy miközben óriási verseny van az alkalmazások fejlesztői között, a közben az egyszeri felhasználó inkább „konzervatívnak” mondható, viszonylag kevés alkalmazást tölt le, annak csupán egy részéért hajlandó fizetni és ennél is kevesebbet használ rendszeresen.

A jó hír viszont az, hogy a felhasználók nem egyformák: bár darabra kevés alkalmazást használ egy-egy okostelefon tulajdonos, de bizonyos alkalmazásokat (pl. e-mail, közösségi média stb.) leszámítva jellemzően más-más alkalmazásokat, így lehet végül sikeres olyan sok fejlesztő cég.

Pintér Robesz

November 25-én kezdődik – a most következő hosszú hétvégén – a mobilfejlesztők első komolyabb összejövetele itt, Magyarországon, Mobil Weekend címmel, a VAM Design Centerben. A programban szerepel mobilalkalmazások versenye, kiállítás, workshop és helyszínbejáró-pontszerző játék is. Előzetes kedvcsinálót kértünk és kaptunk Turcsán Tamás Pétertől, az egyik szervezőtől.

Turcsán Tamás Péter: Mi azt gondoljuk, hogy nem csak a mobil alkalmazás-fejlesztőknek érdemes összejönni ezen a hétvégén – őket mi összegereblyézzük egy verseny erejéig – a mobilkedvelőket szeretnénk ott látni, azokat is, akik csak a technológia iránt érdeklődnek, de azokat is, akik a játékok és a lazább dolgok iránt is érdeklődnek, hiszen ezen a területen is rengeteg érdekesség és újdonság várja őket. Egy mini expón mutogatjuk be a legnagyobb újdonságokat, valamint folyamatosan előadások workshop-ok lesznek.

Nagyistók Tibor: Hetvenkét órán zajlik majd egy fejlesztői verseny – mi fog történni?

Turcsán Tamás Péter: Nyúzni fogjuk a fejlesztőket azokkal a feladatokkal, amiket mi adunk nekik. 51 ötletet gyűjtöttünk be a Facebook-on, ezt mostanra sikerült 11-12 darabra redukálnunk – nagyon jó applikációs ötletek jelentek meg. Fejlesztők, grafikusok és marketingesek állnak majd neki annak, hogy ez alatt a három nap alatt ebből valamiféle végeredményt is produkáljanak.

Nagyistók Tibor: A mobil expón gátlástalanul lehet nyomkodni az új fejlesztésű alkalmazásokat a mobilokon?

Turcsán Tamás Péter: Azt reméljük, hogy egy csomó újdonságot tudunk bemutatni. Egészen bizonyos, hogy az új alkalmazásokat is mindenki szeretné megismerni. Legjobb tudomásom szerint Magyarországra érkeznek most már egyre többen azok a játékcégek is, akik a mobilalkalmazásokat tartják szem előtt leginkább.

Nagyistók Tibor: Mik most a mobilalkalmazások trendjei?

Turcsán Tamás Péter: Én azt látom, hogy két nagyon érdekes trend van a magyar alkalmazásokon belül is: a szórakoztató alkalmazások, tehát a játékok, a másik pedig hogy valami olyan használható eszközt adjanak a kezünkbe, amivel könnyebben tudunk pl. tankolni, megtalálni a környezetünkben levő éttermeket, vagy bármiféle hasznos segédeszközt a mobilhoz.

Nagyistók Tibor: A Mashable nevű közösségi oldalon folyamatosan vitatkoznak a különféle közösségi szolgáltatásokról. Most erős vita bontakozott ki az augmented reality, tehát a kiterjesztett valóság mobiltelefonos alkalmazások témakörében. Tehát megyek az utcán és a Parlamentnél járva az infókat látom a épületről a kijelzőn. …

Turcsán Tamás Péter: Nálunk is van most egy ötlet, ami egészen érdekes. Ez is egy augmented reality-t próbál megvalósítani: egy virtuális lakberendező programot álmodott meg a fiatalember, nekem nagyon tetszik az ötlet.

Folytatás a hétvégén a VAM Design Centerben.