Netidők Blogtársaság

Érdekes programmal rukkolt elő a brit kormányzat: a Government’s Race Online 2012 célja, hogy önkéntesek segítségével ismertessék meg az embereket az internettel. Máris 100.000 „digitális bajnok” jelentkezett, akik segítenek az internet elterjesztésében azzal, hogy megmutatják a hálót nem használók számára annak használatát és előnyeit.

A kezdeményezés az innovációk terjedésének azon tulajdonságát használja ki, hogy azok kommunikáció, párbeszéd, mutogatás, eltanulás révén ismertethetők meg leginkább egy másik emberrel. Az, hogy egymástól tanulunk, egymástól lessük el az újdonságok használatát, evolúciós jellegzetessége a közösségben élő embernek, csakhogy napjainkra sok ember él közvetlen közösségen kívül, így nincs lehetősége közvetlenül eltanulni ezeket a dolgokat.

Nagy Britanniában jelenleg 9 millió olyan ember él, aki eddig sohasem használta az internetet, ebből 7,3 millió 55 évnél idősebb és a fele olyan ember, aki társadalmilag a leghátrányosabb csoportokba tartozik. A projekt célja, hogy őket is bekapcsolják a digitális vérkeringésbe. A dolog ennek ellenére nem egyszerűen szociális lépés vagy pusztán jócselekedet, hanem a kormányzat jól felfogott érdeke is. A kormányzati szolgáltatások egyre inkább digitálisan elérhetőek, ahhoz azonban, hogy igazán kihasználják őket, ezeknek a társadalmi rétegeknek is igénybe kell tudni venni ezeket.

Egy ilyen program azonban a világ más részein is indokolt lehet. Magyarországon például jelenleg a 14 évnél idősebb lakosság közel fele, nagyjából 4 millió ember nem internetezik, nagy részük 60 évnél idősebb. Társadalmi elszigeteltségük oldásához idehaza is lehetne indítani egy „örökbefogadási” programot, amiben közvetlen környezetükből valaki (egy rokon, barát vagy szomszéd) önkéntes alapon bevezetné őket az internet világába. Ez nem egyszerűen csak a kormányzati szolgáltatások elérhetőségét javíthatná, hanem lehetővé tenné, hogy ezek az emberek tájékozottabbak legyenek, kapcsolatba léphessenek másokkal, javuljon az életminőségük. A program sikerét az jelenthetné, ha az önkéntesek kipróbált ötleteket kapnának arra, hogy hogyan lehet ezeket az embereket hatékonyan bevezetni a digitális világba, úgy hogy megismerjék annak előnyeit, ne féljenek tőle, de tisztában legyenek a veszélyekkel is. A cél az volna, hogy ezeknek az embereknek is a mindennapok részévé váljon az internet használata, hogy élhessenek annak előnyeivel. Hiszen ez pont a társadalmi elszigeteltségükön javíthatna.

Pintér Robesz

Ritkán jelenik meg több, mint 200 oldalas kutatási jelentés a kelet-európai internet helyzetéről. Most a Gemiusnak köszönhetően 2010 után másodszor ismét átfogó képet kaphatunk a világháló fejlettségéről a régióban. Néhány napja napvilágot látott A Do you CEE – The internet market of Central and Eastern Europe in 2010 című jelentés.

Néhány érdekesebb adat, ami az anyag átfutásakor kiderülhet a magyar olvasó számára:

• Magyarország a középmezőnyben foglal helyet (15 ország közül a nyolcadik) az internet elterjedtségét tekintve a vizsgált régióban (alulról közelítjük az 50%-ot - 2010. januári adat). Közvetlenül előttünk Bulgária, utánunk Szlovákia található, az első helyen Észtország van (több mint 70%-kal) az utolsó pedig Ukrajna (alig több mint 20%-kal).
• Szélessávú internetben viszont dobogósok vagyunk, Észtország és Szlovénia után – több, mint a háztartások felében van szélessávú internet nálunk. Ez az eredmény azonban csupán a régióban impozáns, Nyugat-Európában mindössze 4 országot előzünk meg vele, miközben 15 ország jár előttünk.
• Az utóbbi egy évben (ez a jelentésben 2009. január és 2010. január közötti időszakot jelenti) Magyarországon növekedett az egyik legnagyobb ütemben az internet penetráció.
• Hiába a legmagasabb az észt internet penetráció a térségben, mivel kicsi az ország lakossága, abszolút számokban ez a legkisebb piac, míg az oroszoké a legnagyobb. Nálunk 4,3 millió netező van, amivel ismét csak a középmezőnyben foglalunk helyet (a vizsgált 15 ország közül a hetedikek vagyunk).
• Az egy főre jutó online reklám költés a csehek után a második legnagyobb idehaza. A csehek a maguk közel 50 eurós adatával toronymagasan a piac fölé nőnek, a mi második helyre elegendő értékünk 20 euró körüli és közel megegyezik a lengyel, illetve a szlovén adattal. Az online reklámpiac teljes költését tekintve viszont már a piac mérete dominál, az első három helyen Oroszországot, Lengyelországot és Csehországot találjuk, hazánk az ötödik (még nem éri el az évi 100 millió eurót az online reklámpiac hazánkban).

A jelentés egyébként egy 14 oldalas összefoglaló résszel kezdődik – ahol az imént említett összehasonlító statisztikák is helyet kapnak. Az anyag túlnyomó részét azonban az összesen 15 ország internetes piacát és fejlettségét azonos szerkezetben taglaló országprofilok adják (ezek egyenként 15-20 oldalasak). Ezekből kiderül például, hogy melyik a legnépszerűbb közösségi oldal Litvániában (a one.lt, 766423 felhasználóval, a facebook nincs a top ötben), mivel böngésznek a legtöbben Oroszországban (Internet Explorerrel – bár jelentősen veszített a népszerűségéből 2008 óta – második az Opera, harmadik a Firefox), vagy melyik a legnépszerűbb oldal Szlovákiában (az azet.sk portál, amely szlovák júzerek 67%-át éri el). A leírások az adott ország internet használati statisztikáin túl a jelenlegi trendeket és a kulcs szereplőket is összegzik, valamint kommentárokat az adott országot jól ismerő piaci szereplőktől (Magyarország esetében ezek Kürti István a Sanomától, Tóth Gábor az Omnicomtól és Novák Péter az Internet Advertising Bureau /IAB/ képviseletében – fontos tudni, hogy a jelentést a Gemius az IAB-vel partnerségben készíti el).

A jelentés egyértelműen hiánypótló, mert ezek az országok bár meglehetősen sokban hasonlítanak egymáshoz internetes fejlettségüket, fejlődési pályájukat, szolgáltatásaikat tekintve, mégis igen keveset tudnak egymásról ezen a téren. Ennek részben a nyelvi akadály az oka, részben, hogy nincsenek több országot bevonó nemzetközi összehasonlító kutatások (tehát publikus adatok) a térségben, végül pedig, hogy valamennyien a területen a fejlődést diktáló és a híreket is uraló országokhoz mérik magukat, így javarészt vakok egymás történéseire. Ez a fajta vakság persze nem csak az internettel kapcsolatos történésekre jellemző Kelet-Európára – persze ez egy igen régi történet, ami még jóval az internet előtt kezdődött...

A jelentés további – nem elhanyagolható – haszna, hogy a Kelet-Európára fejlesztő, azt piacnak tekintő cégek egységes és mélyreható képet kaphatnak a térségről, amiből kiderül, hogy miben hasonlítanak és miben egyediek ezek az országok, ha az internetről van szó. Ez alapján pedig jobb, a régióra szabott szolgáltatásokkal, tartalmakkal, megoldásokkal jelentkezhetnek, aminek végül mi, egyszerű internetezők láthatjuk a közvetlen hasznát. Mindezekért is köszönet illeti a jelentés készítőit, hogy közreadták ezt az igen érdekes és hasznos anyagot. A Gemius tanulmánya regisztrációt követően ingyenesen letölthető a http://www.internetcee.com/ címről.

Pintér Robesz

Vasárnap a csapások alatt elhullott a magyar média egyik bástyája. Hackerháború kezdődött?

Vasárnap reggeltől (bizonytalan, hogy mikortól) egészen estig nem működött a Magyar Hírlap honlapja.  Román hackerek törték fel, tették elérhetetlenné a rendszert, és helyeztek el egy üzenetet. Déltájban az üzenetet eltűntették a rendszergazdák, és karbantartásra hivatkozva kérték az olvasók türelmét. Estére visszaállították a rendszert, és tiszteletre méltó módon nem mismásoltak, hanem főoldalon közölték a feltörés hírét.

A támadók a román nacionalista Romanian National Security (RNS) nevű hekkercsoport volt, egy román nyelvű szöveget helyezett el rajta Avram Iancu portréjával.

„Tévedtetek, amikor azt gondoltátok, hogy a román történelemnek és a népnek adott pofont nem kapjátok vissza. Nemzeti tudatunk arra kényszerít, hogy erkölcsi kötelezettségünknek eleget tegyünk, hogy a Román Nemzet Hősei továbbra is nyugodtan pihenhessenek. Felébresztettétek őket örök álmukból, félreinformálással a sírt meggyaláztátok, és "felakasztottátok" őket, mert hisztek a hamis bosszúban.

Ez a válasz azoknak, akik elfelejtik, hogy a magyarok Romániában kisebbség, azoknak, akik nem értették meg, hogy Mihai Eminescu számunkra nemzeti szimbólum, és azoknak, akiknek van még bátorságuk vádoló és becsületről szóló előadásokat tartani a saját országunkban, akkor, amikor még nem gyógyult be a Marian Cozma halála által okozott lelki seb. Nyugodjék békében!

Nem fogunk felejteni, sem megbocsátani. Ne tegyétek próbára a türelmünket!

Az Úr legyen irgalmas a lelketekkel. Így jár mindenki, aki hibázik a román nemzettel szemben!” (forrás)

Az üzenetből egyértelműen látszik a támadás oka. Az elmúlt héten több olyan esemény is történt, amely felborzolta a román nacionalista kedélyeket.  Csibi Barna Csíkszereda központjában felakasztott egy szalmabábut, ] amely  Avram Iancu, erdélyi román jogászt ábrázolta, aki az 1848–49-es szabadságharc ellen Erdélyben szervezett császárhű román felkelés vezetője volt. A z eseményről készült képet a Youtube-ra is feltöltötte. Ráadásul Orbán Viktor március 15-i, Marosvásárhelyen felolvasott beszéde is diplomáciai bonyodalmakat okozott.  Bajtai Erzsébet olvasta fel az üzenet, majd utána megosztotta saját gondolatai is a hallgatókkal. A petőfi idézettel fűszerezett beszédet az Agerpres tudósítója magyar kormányfő szavaiként idézte. Ebből botrányos parlamenti felszólalás született. A román közszolgálati hírügynökség belső vizsgálatot indított, erről először a Magyar Hírlap írt.

Ezért is lehettek ők a támadás célpontjai. Hogy lesz-e folytatása. Sajnos csaknem biztos. A támadás nyomán most majd magyar nacionalista hackerek törik fel valamelyik román médium honlapját. Aztán majd jön a visszacsapás, és visszacsapás, és…

Van-e valami értelme egy ilyen kiberháborúnak? Gyakorlatilag semmi. Hackerek háborúznak hackerek ellen, de nem egymást fogják támadni. Mert a kiberháborúban nem tudni soha pontosan, ki a cél. Ezért csak vaktában lehet valakit támadni, akinek túl sok köze nincs az egészhez, jelen esetben csak annyi, hogy magyar vagy román.

A hackerek semmit nem tudnak a másik ország hackereiről, ezért csak nemzeti honlapokat fognak támadni. Maguk között roppant büszkék lesznek rá, szűk baráti körben elmesélik, és vállveregetést kapnak érte. Sőt a nacionalista politikusok még lánglelkű forradalmároknak, digitális szabadságharcosoknak fogják őket nevezni, és az egekig magasztalják őket.

És kik lesznek az áldozatok? Nem a megtámadott honlapok. Hanem azok az emberek, akik ezeket a honlapokat meglátogatják, lásd most a Magyar Hírlap olvasói. Ők, akik nem tehetnek semmiről. Akik nem akasztottak bábukat, nem mondtak irritáló beszédeket, csak a tűzvonalba kerültek. És ennek annyi eredménye van, hogy sokkal több ember fogja egymást utálni.

Mit lehetne tenni ennek elkerülésére? Ha a két ország kormánya közösen lépne fel a kiberbűnözés ellen, és közös erőfeszítéseket tennének a helyzet megoldására. Mennyi esély van erre, Mindenki sejtheti.

Toochee a galaktikus

Mi az az edutainment? Az, amikor a diák nem veszi észre, hogy tanul, pedig igen. A szakik szerint a diáknak azt kell éreznie, hogy játszik, míg a tanárnak pontosan kell tudnia, hogy ez miért tanulás. „Sokszor ezt elrontják, és miközben a tanár jót játszik a saját játékával, de a diák eközben folyamatosan tudja, hogy ez egy tanulás.” – mondja Merényi Ádám. Milyen hát a jó edutainment? Olyan, mint a Tengernyi kaland c. magyar fejlesztésű alternatív valóságjáték, ami most rangos díjat kapott Hannoverben, a CeBit kiállításon. A díj megnevezése: Európai Digitális Kiválóságok Platinadíja, amelyet a közleményben „digitális Oscar-díjnak” aposztrofáltak. Vendégünk volt a műsorban Merényi Ádám, a Microsoft Magyarország oktatási üzletágának szakmai vezetője.

Merényi: Épp most olvastam a gyerekeknek a Vakáció a halott utcában c. könyvet és nagyon izgalmas volt, ahogy a történet szerint nyomoztak. Ezért valami kis nyomozós játékot szerettünk volna összerakni. De azt is tudtuk, hogy valami érdekes régészeti vagy tengeri kalandot kell beletenni. A környezettől kezdve a tengerbiológián át a történelemig nagyon sok tantárgyat felölel ez a játék. Magától értetődően állt össze a csapat: a világ egyik leghíresebb (és magyar!) mélytengeri régészeti kutató egyesülete, az Octopus, Magyarország legnagyobb gyermekportálja, az Egyszervolt.hu, illetve a Nemzeti tankönyvkiadó és a Microsoft Magyarország. Ezután október 8-án Cseh László vezényletével indult el a játék. Hétről hétre népszerűbb lett a játék, egymásnak adták tovább a hírt a diákok. Így lehetett az, hogy több mint tízezer diák játszott velünk három hónapon keresztül.

Szilágyi: Miképpen kapcsolódnak be a közösségi hálózatok eszközei ebbe a játékba?

Merényi: Több szálon futott az esemény. A fő csapásirányt egy blog jelentette, amelyben egy titkos holland milliomos irányítgatta a magyar diákokat és hetente két blog-feladványt adott. Ezzel párhuzamosan pedig olyan közösségi portálokat használtak a játékosok, amik az egymás közötti kommunikációt segítették, meg a kaland hírét is vitték.
Az első feladat az volt, hogy egy 1700-as években eltűnt hajót kellett keresni. Egy vers maradt fenn a hajóról, ami arról szólt, hogy amikor a tenger ura felült a cet hátára és lovagolt 26 éjen át, akkor süllyedt el a hajó. Tehát tessék először kitalálni napra pontosan, hogy mikor süllyedt el a hajó! Előbb ki kellett találni, hogy a tenger ura Posszeidón latinul Neptunusz/Neptun – tehát amikor a Neptun felül a cet hátára – mi lehet a cet? – amikor a Neptun bemegy a Cet csillagképbe. És lovagolja 26 éjen át… na, azt a dátumot keressük. Meg kellett tudniuk azt, hogy 1700-ban mikor került be a Neptun a Cet csillagképbe. Vagyis egy olyan szoftvernek a futtatása volt a feladat, ami a NASA archívumát, illetve a Hubble-nek és a legnagyobb űrtávcsöveknek a képét mutatja meg. És ott meg lehetett nézni, hogy 1700-ban, mikor lehetett ez az esemény. A játék során csupa ehhez hasonló feladat volt. Átlagosan 39 percet töltöttek az oldalunkon, ami egy nagyon magas szám…

Szilágyi: Mi volt a fontos szempont az értékelés során, miért nyert díjat a Tengernyi kaland?

Merényi: Az egyik különleges elem az lehetett, hogy a diákok a játék közepén döbbentek rá arra, hogy az Octopus tényleg egy 300 éve eltűnt hajót keres. Egy Brazília partjainál eltűnt hajót. A játékos folyamatosan ugrál a valóság, a fikció és a játék világában. Olyannyira, hogy a végén volt egy olyan óra, amikor Brazíliából az ottani kutatók bejelentkeztek egy kis magyar falunak az iskolájába és onnan tartottak meg egy biológia órát. A magyar diákok pedig innen irányították a szonárjukat. Sok-sok ilyen érdekesség volt a játékban – biztosan ez is a javunkra döntött. Amikor vége volt a játéknak, akkor sok szülőtől (is) kaptunk leveleket. A gyerek ugyanis három hónapon keresztül tanult! És ez előtte nem annyira volt jellemző rá...
A tengernyikaland.hu oldalon továbbra is elérhető a játék – nyilván maga a verseny már nem, meg a fórum része sem működik, de az összes játék újrajátszható.

Szilágyi Árpád

PS: a Tengernyi kaland alkotóinak egyike volt a Netidők asztaltársaságának tagja, Dragon György is, mint designer.

Svédországban élő csodabogár hallgatónkkal, Ferkóval találkoztam pár nappal ezelőtt, itt, a januári Budapesten. Sok éve ismerjük egymást, de még most találkoztunk személyesen először. Megszokott momentum ez ma már, mégis furcsa még mindig: kialakulhat barátság több ezer kilométeres távolságban is, pusztán a kommunikáció – sőt, esetünkben a tömegkommunikáció, egy rádióműsor – által. Találkozásunk alkalmából meginvitáltam a Rádióba, nézzen körül egy kicsit ott, ahol a kedvenc műsora készül, amiért annak idején egyetemista korában képes volt rendszeresen 10 kilométert biciklizni hegyről le és fel. (Fotóink is e látogatás alkalmával készültek Ferkó okostelefonjával.)

Ferkó a híres Pagodában, kedvenc rádióműsorának szerkesztőjével, Szilágyi Árpáddal


Ferkó (teljes nevén Matolcsi Ferenc) erdélyi származású fiatalember jelenleg a svédországi Uppsalában a Gottsunda Színház alkalmazottja, beosztását tekintve – most kapaszkodjanak! – színész és informatikus! Mindkét szakmájáról diplomája is van.

Színész még Marosvásárhelyen lett, ahol a művészeti egyetemen tanult, majd a Szatmári Èszaki Színház Haragh György Társulatának tagja volt egy-két évig. (Már ez időben is élénken foglalkoztatta a távközlés világa, ugyanis egy kifúrt ötforintossal fülkéből telefonált Svédoszágba a kedvesnek.  Később szerzett egy nyomógombos telefont krokodilcsipesszel a nyilvános telefon meghekkeléséhez – ma, a mobiltelefonok korában már mosolyogva tekintünk vissza az ilyen történetekre.)

Ferkó 1994 óta él az észak-európai országban. 1999-ben jelentkezett az uppsalai egyetemre, ahol el is végezte a rendszerfejlesztő-programozó-designer szakot. Ekkoriban bukkant rá a rádióműsorunkra, amikor Sundsvall városában elkezte az egyetemet. Így emlékszik vissza a műsor-függővé válására:

„Hajnalban megérkeztem és a diákszálláson kiderült, hogy valószínűleg a függőleges fűtéscsövek miatt nem jön be élvezhetően 540 kHz-en a Kossuth rádió. Ez volt az első dolog, amit kipróbáltam. Ekkor kezdtem el flopi lemezen az egyetemről hazahozni a napközben elhangzott rádióadásokat. Volt olyan, hogy bicajjal lementem úgy 10 km-t a hegyről a laborig mert ott volt net-hozzáférésem. Így aztán hordtam haza a rádióadást, mint gólya a békát. Se tévé, se internet nem volt még akkor a diáklakásban… Na ekkor bukkantam rá a műsorotokra és aztán lettem függő. Ez egészen addig tartott, amíg élőben szólt a Netidők. Akkoriban sokszor lementem éjszaka az egyetemre, hogy chatelhessek veletek…”

Ferkó a Magyar Rádió egyik stúdiójában

Ferkó ezen csetelések alkalmával egyre aktívabb részese volt a műsornak, hovatovább azt is bebizonyította, hogy egy hallgatónk a rádió segítségével kukkanthat ki Svédországba!

Idézem az öt évvel ezelőtt megjelent Modemkori Hőstörténet című könyvünkből:

„…következzen a csúcsélmény, a sokcsatornás őrület, a multimédia netovábbja! Svédországi állandó hallgatónk, Ferkó, meghallván a műsorban, hogy videózunk, gyorsan bekapcsolta a saját webkameráját, és megkezdte saját szobájának képi közvetítését, amelyet mi a stúdióban láthattunk egy másik számítógép képernyőjén. És most jön a csavar: Ferkó Uppsalából érkező mozgóképét elkezdte mutatni operatőrünk a mi internetes „tévéadásunk” számára is! És ekkor az éppen adásban levő másik hallgatónk, akivel telefonon beszélgettünk, egyszer csak közölte: milyen érdekes, hogy a mi rádióműsorunk internetes tévéközvetítésének köszönhetően látja a saját számítógépén egy másik hallgató Svédországból jövő képét… Tessék?! Az első pillanatban mi sem fogtuk fel a dolog jelentőségét, pedig itt történt valami izgalmas. Újra összekapcsoltuk a létező csatornákat valami új és szokatlan módon.”

Igen, ez a híres 8-as stúdió!

Ferkó persze mégis leginkább színházi ember, aki színészmesterségét sem tagadta meg („legutóbb Darwin voltam a fejlődéstani múzeumban, ahol stepeltem és mezőségi legényest táncoltam, és közben 165 millió éves csontvázak között adtam elő a kismonológot a Föld  kialakulásáról”), de munkája közben aktívan használja informatikus ismereteit is. Megtörtént, hogy úgy lépett fel egy darabban az ügyész szerepében, hogy közben két notebook számítógéppel ő maga kezelte a színpadi fényeket meg a videótechnikát, közben néha felállt és elmondott egy-egy vádbeszédet vagy egy monológot az erényövről.

Sőt, arról is mesélt, hogy amikor nem lehetett a színpadon notebook, akkor a zsebébe rejtett mobiltelefonnal vezérelte a színpad világítását, miközben ő is az előadás részese volt…

Szilágyi Árpád