Netidők Blogtársaság

Vatera.hu, ingatlan.com, stockfresh, habostorta.hu, használtautó.hu, IND, portfolio.hu, profession.hu, netpincér.hu. Vajon mi a közös bennük? Mindegyik a magyar internet meghatározó vállalkozása, amit honfitársaink hoztak létre és tettek sikeressé. Hogyan csinálták? Kiderül a Digitális sikertörténetek című interjúkötetből, amelyet Dunder Krisztián internetes tanácsadó készített.

Vajon hányunknak fordult meg kósza ötletként a fejében, hogy milyen lenne, ha a saját magunk urai lehetnénk, saját vállalkozást indítanánk? Hogy milyen lenne meggazdagodni az interneten, saját sikeres vállalkozást indítani – belevágni, kipróbálni magunkat? Megmondom őszintén, nekem már átvillant egy-két alkalommal az agyamon, hogy a magam ura legyek. Ami visszatart az a félelem a kudarctól, illetve, hogy nem tudom hogyan vágjak bele. Ódzkodás a várhatóan rengeteg munkától, amiért az egyáltalán nem biztos sikert mérik, a felelősségtől, hogy másoknak is munkát adjak, akik elsősorban csak rám számíthatnak. Ezért is minden elismerésem a kötetben szereplő szerzőknek, hogy volt bennük bátorság, kitartás, ügyesség, hogy sikerre vigyék az ötletüket.

Az interjúkötetet lapozva egyértelmű, hogy bár nincs egyetlen recept a sikerhez, kellenek mögé azok a meghatározó emberek, akik folyamatosan újítanak, terveznek, mennek előre. Éppen ezért, aki ma Magyarországon sikeres online vállalkozást szeretne indítani vagy vezetni, mindenféleképpen tanulhat a könyvből, számukra kötelező olvasmány, amely hasznos praktikákat és közvetve tanácsokat adhat.

De a laikus internet használó olvasónak is izgalmas lehet a könyvvel töltött idő. Mi magyarok egyszerre szeretjük, utáljuk és irigyeljük a sikeres embereket. Szeretjük, mert büszkék lehetünk rájuk, utáljuk, mert biztosan „nem véletlenül” lettek sikeresek, és irigyeljük, mert jól megy nekik. Dunder Krisztián remek interjúi révén viszont lehetőséget kapunk arra, hogy sztereotípiánkat és előítéleteinket félretéve ismerhessük meg a hazai internetes cégek sikeres vezetőit – testközelből. Eldönthetjük, hogy mi mennyire vagyunk büszkék rájuk, lennénk-e a helyükben, vagy esetleg számunkra tényleg nem szimpatikus, amit csinálnak.

Dunder Krisztián: Digitális Sikertörténetek (szerzői kiadás, 2011. november)

Oldalszám: 208

ISBN: 978-963-08-2463-7

Ajánlott fogyasztói ár: bruttó 3 900 Ft

Jelenleg könyvesboltokban nem kapható!

Pintér Robesz

Közel egy éve számoltam be a blogunkban arról, hogy megkezdtük a Netidők műsor weben elérhető hangarchívumának átalakítását a korábbi RealAudio formátumról MP3 formátumra. Azóta a Facebook oldalunk látogatói számára folyamatosan jeleztem, hogyha egy-egy újabb mérföldkövet elértünk az archívum reformálásában, de most elérkezett a pillanat, hogy bejelenthetem a munka befejeztét: immár a teljes Netidők hangarchívum elérhető MP3 formátumban az 1995. júliusi indulástól kezdve napjainkig. Márpedig ez már közel 16 és fél év hanganyaga!

A felvételek 112 kbit/s-os MP3 fájlok. Aki valamelyest járatos a külföldi és hazai podcast szolgáltatások világában, annak feltűnhet, hogy általában 64 kbit/s-os MP3 fájlokat tesznek közzé, ha szöveges műsorról van szó, mert ezzel a bitrátával is érthető a szöveg. Mi azért döntöttünk az ennél valamivel nagyobb bitráta mellett, mert a ma elérhető sávszélességek világában nem jelent igazi problémát a hangfájlok mérete. Mondhatjuk úgy is, hogy ezzel a jobb hangminőséggel jövőállóbb lett az archívum, hiszen szebben, tisztábban szólnak a műsor felvételek.

A hangminőséghez azért hadd tegyem hozzá, hogy az első 3-4 év műsorait eredetileg még analóg kazettára rögzítettük a stúdióban, és e kazettákat digitalizáltam az otthoni számítógépemen. (Ezekben az években még a Magyar Rádió stúdió is analóg technikával működtek. Mint utóbb kiderült, fontos is volt ez a kazettás rögzítés, mert ezeket a magazin műsorokat egyébként más módon ekkoriban egyáltalán nem archiválták a közrádióban.) Aztán 1999-ben beszereztem egy MiniDisc rendszerű decket, ettől kezdve már a stúdióban az élő adás közben viszonylag jó hangminőségű digitális felvételt rögzítettünk, bár ezt még újra kellett digitalizálni azon egyszerű oknál fogva, hogy a MiniDisc digitális felvételét nem tudtam transzkódolni a PC-re. Nem sokkal később bevezették a közrádióban a Dalet számítógépes adáslebonyolító rendszert, így rövidesen a műsor felvételét immár a stúdióban rögzítette a számítógép és az előállított fájlt kellett csak átalakítani a webhelyünk archívuma (valamint a PC World lemezmelléklete és a saját archívumom) számára szükséges formátumokba.

Többekben felmerült a kérdés, hogy a viszonylag gyenge hangminőségű RealAudio fájlokból hogyan csináltunk jó MP3-akat? A válasz nagyon egyszerű: nem a RealAudio fájlokat használtuk erre, hanem a gondosan eltett jó minőségű MP3 fájlokat konvertáltuk a megfelelő bitrátára.

Tegyük hozzá, hogy a RealAudio felvételeink sem a formátum miatt szóltak rosszul, hanem azért, hogy az immár ősidőknek számító modemes korszakban elérhető szűk sávszélességgel is hallgathatók legyenek a műsorok. (Szóval a RealAudio formátumban benne volt akár az a lehetőség is, hogy olyan jól szóljon, mint egy jobb MP3 felvétel, de szándékosan 20 kbit/s-os bitrátát használtunk, ami egy közepes középhullámú rádióadásnak felelne meg.)

A webhelyünkön immár elérhető MP3-ak egyelőre „mindössze” letölthető fájlok. Ez azért lényeges, mert a korábbi RealAudio archívum mögött egy ún. médiaszerver működött, ami például a felvételek indexálásában volt nagy segítség. A lejátszó programot (RealPlayer) lehetett úgy vezérelni egy egyszerű linkből, hogy az adott műsor egy bizonyos időpontjától egy másik időpontjáig tartson a lejátszás. Mondjuk az egyórás Netidők felvételekben ez fontos, hogy ha egy blogposztban hivatkozunk egy műsorbeli beszélgetésre, akkor ne kelljen kivárni, hanem kattintásra rögtön a keresett beszélgetés induljon el. Nos, ez a lehetőség egyelőre nem áll rendelkezésre, de remélem, nemsoká megoldható lesz ez is az MP3 felvételeinkkel.

A Netidők hangarchívuma pedig folyamatosan rendelkezésre áll immár 15 éve és egyúttal lenyomatát adja a digitális világ fejlődésének.

Szilágyi Árpád

A napokban rákaptam a Stumble Upon szolgáltatására. Ha valaki nem ismerné, a Stumble Upon a beállított érdeklődési köröknek megfelelően érdekes cikkeket ajánl a figyelmünkbe. Így bukkantam Adam Richardson írására (Where No Child Left Behind Went Wrong), amely az amerikai oktatáspolitika kapcsán azt a kérdést járja körbe, hogy vajon milyen tudásra van napjainkban szüksége a diákoknak, mit tanítsunk az iskolákban. Tehát az alábbiakban egyik kedvenc témámról, az oktatásról lesz szó – különösen aktuális kérdés, ismerve a hazai oktatáspolitikával kapcsolatos kurrens vitákat.

Richardson azt mondja, hogy a 10 éves No Child Left Behind Act – tehát a rászoruló amerikai fiatalok oktatási felzárkóztatását szabályozó törvénykezés alapvetően szűklátókörű, mivel retrográd módon az „alapokat” kívánja megtanítani a diákoknak: az írást, olvasást és számolást. Mi ezzel a gond, kérdezhetnénk? Alapvetően az, hogy „a tömegtermelés utáni korszakra készít fel, nem pedig a kreatív, globális, innováció- és információ vezérelte gazdaságra, amiben élünk.” Elhibázott ugyanis azt gondolni, hogy elég csupán írni, olvasni és számolni megtanítani a mai iskolásokat, hogy azok álláshoz jussanak és sikeresek, boldogak lehessenek az életükben. Úgy látszik tehát, hogy az oktatáspolitika céljai nem csak idehaza állnak a viták középpontjában…

Richardson persze nem lenne amerikai, ha csupán kritizálna, és nem adna javaslatot a megoldásra is. Szerinte a 3R kizárólagossága helyett („reading, 'riting, 'rithmetic” – olvasás, írás és számolás) sokkal inkább a 4C-re kellene tenni a hangsúlyt: a kreativitásra, komplexitásra, kíváncsiságra és együttműködésre (Creativity, Complexity, Curiosity, and Collaboration). Kétségtelenül sokkal absztraktabb és nehezebb feladat, mint megtanítani a betűvetést, viszont az új korban erre is szükség van a boldoguláshoz. Nézzük meg röviden, mit jelentenek ezek és vajon mivel támasztja alá az állításait a szerző.

Kreativitás: nem csak az a kreatív, aki jól rajzol vagy meg tud írni egy szonettet. A kreativitás lényege, hogy képesek legyünk más nézőpontból szemlélni a dolgokat. A munkaadóknak olyan alkalmazottakra van szükségük, akik képesek önállóan gondolkodni, megoldani a felmerülő problémákat, újítani, új megoldásokat kitalálni.

Komplexitás: az életünk és az abban lévő jelenségek egyre összetettebbek, bonyolultabbak. A gyerekeket már egészen korán fel kell készíteni ennek a komplexitásnak a kezelésére, ami azt jelenti, hogy tudniuk kell kezelni a kétértelmű és bizonytalan helyzeteket is, amikor nem világos mit kell tenni, mivel azt nekik maguknak kell eldönteni és felvállalni a döntésüket. Nem jó, ha a fiatalok elvárják, hogy valaki megmondja nekik mi a feladat és, hogy pontosan mit kell csinálniuk.

Kíváncsiság: a jövő kiszámíthatatlan, halvány gőzünk sincs, hogy milyen lesz a munkaerőpiac 5, 15 vagy 50 év múlva, pontosan milyen tudásra is lesz szükség. Mégis, úgy tanítjuk a gyerekeket, mintha az elmúlt ötven évben nem lett volna érdemi változás és az iskolás tudásrendszer még mindig működne. E helyett a gyerekek kíváncsiságát kellene fejleszteni, hogy megtanulják, hogyan kell ismeretlen dolgokat felfedezni és megérteni, így felkészültebbek lehetnek a kiszámíthatatlan jövőre is.

Együttműködés: az iskola az egyéni tudást értékeli, a csapatmunkát sok esetben egyenesen bünteti. A munka világában néhány elszigetelt helyzetet leszámítva nincs kizárólag egyéni teljesítmény, mindannyian csapatban dolgozunk. Az oktatásnak már egészen kis kortól kezdve fel kellene készítenie mindenkit arra, hogy hogyan kell együttműködni másokkal, közösen célokat kijelölni és azokat elérni.

Amerika persze messze van, nekünk a magyar oktatási rendszerrel kell együtt élnünk, azt kell folyamatosan megreformálnunk, hogy hatékony maradjon, és naprakész tudást adjon a fiataloknak idehaza. A „globális, innováció- és információ vezérelte gazdaság” azonban azt is jelenti, hogy Amerika csak látszólag van messze, valójában ugyanabban a világkörnyezetben kell boldogulnunk, versenyzünk egymással.

Mint egy kisiskolás gyermek szülője én egyébként örülnék neki, ha a magyar iskolarendszer nem csupán a régi alapokra tanítaná meg a gyerekemet, hanem olyan túlélőkészlettel is ellátná, amely a bizonytalan jövőben is mindig segítene neki talpon maradni. Úgy érzem ehhez Richardson javaslata erősen megfontolandó…

Pintér Robesz

Svájc a hétköznapi emberek számára inkább a bankokról ismerős, mint a számítástechnika történetében betöltött szerepéről. Most különleges relikvia került elő: az első svájci komputer.

A lausanne-i műszaki egyetem pincéjében találták meg az 1960-as évekből származó, teljes mértékben Svájcban készült számítógépet. A CORA 1 névre hallgató gép valószínűleg az első, a svájci hadsereg által használt számítógép prototípusa volt.

 Mindössze néhány példány készült szekrény méretű masinából. Külön érdekes számunkra, hogy a CORA 1-et egy Zürichben lakó magyar mérnök, Tóth Péter fejlesztette ki. A megbízó Contraves cég légelhárító-rendszerek előállítására specializálódott. Kezdetben a vállalkozás ezen rendszerek irányítására alkalmas úgynevezett analóg gépekkel foglalkozott. A számítógépek viszont még se gyorsak, se különösen megbízhatóak nem voltak.

Tóth Pétert 1957-ben bízták meg egy numerikus számítógép készítésével. A mérnök speciális kapcsolóköröket fejlesztett ki, hogy a szélsőséges külső körülményeknek is ellenálljanak. A CORA 1-et ugyanis a szabadban is működőképesre tervezték - nem úgy, mint az akkori, klimatizált termeket igénylő hatalmas számítógépeket.

Az újrafelfedezett példányt térképészeti munkák kivitelezésére vásárolta meg egykor az intézmény.

Tücsi, a Galaktikus

Október elején készültem el az okostelefonok magyar terjedésével foglalkozó cikkemmel, ami az Információs Társadalom folyóiratban fog hamarosan megjelenni. A cikk alapján sorozatot indítottam a blog hasábjain, amiben röviden bemutatom az okostelefonok (mobiltelefónia) hazai elterjedtségét. Befejező rész.

Ahogy láthattuk korábban a felhasználókat nem a telefon operációs rendszere érdekli igazán. Számukra – érthető okokból – a használhatóságon van a hangsúly. A közeljövőben emiatt várható, hogy a készülékgyártók és a mobiltelefon szolgáltatók a mobil platformokat is márkázottan kommunikálják majd idehaza, mivel egyre fontosabbá válik, hogy a felhasználóknak milyen telefonja van, Symbian-os, Androidos, Windows Phone-os vagy iPhone. Ennek ugyanis komoly hatása lesz arra, hogy mire tudják majd használni a zsebükben lapuló „kütyüt".

Alapvető átalakulás előtt áll a mobiltelefon-használat is, de fontos, hogy a kutatási eredmények szerint egyelőre még a régi használati módok dominálnak: 2011 tavaszán a magyar mobiltelefon tulajdonosok többsége heti rendszerességgel használta készülékét telefonálásra, SMS-írásra, ébresztésre, számolásra, naptár nézegetésre – tehát a megszokott klasszikus dolgokra.

A legkedveltebb tíz tevékenységet tekintve meglepő módon alig van eltérés az okostelefon használók és az okostelefont elutasítók (nincs neki ilyen készüléke és nem is szeretne a közeljövőben) között, egyelőre szinte csak az intenzitásban lehet tetten érni különbségeket. Az egyetlen érdemi különbség, hogy az internet használata helyett az okostelefont elutasítók inkább rádiót hallgatnak:

A 10 leggyakoribb mobiltelefon aktivitás hetente

Ipsos, 2011. februári adat (18+ rendszeres internetezők)

Az újfajta, okostelefonokra jellemző alkalmazásmódok tehát még nem terjedtek el igazán széles körben – mint amilyen a böngészés, levelezés, alkalmazások letöltése, könyvolvasás, RSS, blogolás. Azonban fokozatos térnyerésük várható, ahogy az alkalmazások letöltését lehetővé tévő platformokat használó okostelefonok elterjednek. Ennek következtében megsokszorozódhatnak a telefonnal végezhető tevékenységek, így a telefon aktív használatával töltött idő megnövekedésére lehet számítani. Egyre többen, egyre többféle módon és egyre több helyzetben fogjuk a mobiltelefonunkat használni.

Az adatokat egyetlen mondatba sűrítve elmondható tehát, hogy az okostelefonok, mint eszköz gyors elterjedését jelzik előre, de a használati szokásokat tekintve lassabb változásokra kell számítani.

Pintér Robesz

A sorozat korábbi részei:

Az okostelefon terjedése I.: Nincs idő gondolkodni

A mobiltelefon terjedése Magyarországon: a kezdetek

Az okostelefon terjedése III: A mobiltelefon elterjedtsége nemzetközi összevetésben

Az okostelefon terjedése IV: az okostelefon fogalma

Az okostelefon terjedése V: mi a helyzet Magyarországon?

Az okostelefon terjedése VI: az android éve