Netidők Blogtársaság

Tegnap volt az első sikeres magyar közösségi weboldal, az iWiW utolsó napja, éjfél után lekapcsolták a szervereket. Pedig a rendszer fénykorában olyan magas felhasználószámmal rendelkezett (4,7 millió regisztrált tag!), amilyennel semmilyen más internetes szolgáltatás idehaza. Ráadásul ezt a számot nagyon gyorsan érte el az iWiW a felfutáskor…

Szándékosan nem azt írtam, hogy tegnap volt a rendszer halála, hiszen az inkább a tavalyi évben jött el, amikor a tulajdonos közlése szerint az oldalon megjelenő reklámok forintban kifejezett összege már kevesebb volt, mint a rendszer üzemeltetési költsége. Ez a nap inkább az oldal temetése volt, bármilyen furcsa is így fogalmazni. Igaz, éjfélkor még teljes funkcionalitásával működött az iWiW: az utolsó posztomra még éjfél előtt egy perccel és utána 3 perccel is érkezett még egy-egy „lájkolás”. (Igen, azoknak, akik már évek óta lejöttek az iWiW-ről: egy ideje itt is volt lájkolás!)

Jómagam már az elején beléptem: emlékszem, hogy még a műsorunk Netdoktornője, Kitzinger Szonja invitált az iWiW-be 2002-ben, ez még az az idő, amikor csak meghívóval lehetett belépni. Így lettem az rendszer 1788. tagja… De ekkor még nem éreztem igazán, hogy miért igazán fontos ez az oldal.

2006-ban, amikor a Magyar Telekom kötelékébe tartozó T-Online Magyarország megvette az iWiW-et a korábbi tulajdonostól, akkor én a T-Online PR menedzsere voltam. Így volt szerencsém viszonylag közelről követni az akkori eseményeket. A felvásárlás idején még (vagy már?) pár százezres volt a felhasználói tábor, majd volt idő, amikor hetente kértem és kaptam az újabb számokat a növekedésről a cég statisztikus kutatóitól. Döbbenetes volt látni azt az addig nem tapasztalt ütemű növekedést. (Emlékszem: sokan fanyalogtak arról, hogy az akvizíció után mindenki otthagyja majd a rendszert. Ehhez képest sosem látott magasságokba növekedett. Egy ideig pedig a Webaudit „slágerlistáját” is vezette az iWiW a napi látogatószám versenyében.) A számokon túl pedig még érdekesebb volt akkoriban megtapasztalni, hogy milyen jelenségeket produkál ez a közösségi oldal. Láthattam például a Magyar Telekom "Internet Akadémia" programjában, illetve teleházakban, hogy az internettől idegenkedő emberek kezdik el használni a világhálót, mert az iWiW-en keresztül megtalálják a régen szem elől veszített rokont, osztálytársat, barátot. Vagy látni, ahogy idős nagymamák-nagypapák büszkén mutogatják egymásnak az unokák fényképeit az iWiW-en. Érdekes módon, ha az unoka fotója volt a téma, akkor nem volt nehéz megtanulni a számítógép és az intetnetböngésző használatát! Ezért érzem jelentősnek az iWiW fejezetet a magyar internet történetében.

Az idő aztán gyorsan túlhaladott a rendszeren; az amerikai "nagyok", a Facebook, a Google és a YouTube belépett a magyar reklámpiacra is. Előbbi nagyon sok felhasználót és reklámot szipkázott el az iWiW-től, a két utóbbi pedig sok reklámbevételt. (Ez a hatás egyébként a többi magyarországi internetes tartalomszolgáltatónak is fájó probléma.)

Az iWiW-et megőrizhetjük szép emlékeink között.

Szilágyi Árpád

Netidők Blogtársaság

Ez azért mellbevágott. Mint egy régi osztálytárs halála: bár már rég nem találkoztunk, de egykoron fontos szerepet játszott az életemben – most meg nincs tovább. Ritkán írok nekrológot, pláne egy webes szolgáltatásnak. Szóval búcsúzunk tőled (i)WiW, ki egykoron úgy tündököltél, most viszont elért a digitális elmúlás.

Először akkor találkoztam vele, amikor meghívót kaptam egy izgalmas új, networking szolgáltatásra egy szociológus ismerőstől 2002-ben. Ez volt a WiW – Who is Who. Az első 500 között voltam, akik regisztráltak az oldalra, aminek akkor mindössze annyi értelme volt, hogy megnézhettem az ismerőseimet és a köztük lévő kapcsolatokat egy sematikus képen. Nekem a hűha élmény elmaradt, bár azért dicsekedtem az amerikai nyári egyetemen az egyik profnak 2002-ben, hogy lám nekünk mink van. Hol volt még akkor a Facebook vagy a MySpace?! Az iWiW mondhatni, hogy megelőzte a korát.

Aztán 2003-ban felkértek, hogy írjak egy cikket róla a Kreatívba – január 31-én jelent meg (sajnos nem sikerült előtúrni a weben): Amikor a Kis Gömböc megnőtt – Pintér Róbert szerint a WiW mögé egy jó üzleti modell kellhet. Dányi Endre volt a pozitív pont én meg bíráltam az oldalt, azt kértem rajta számon, hogy vajon mi értelme, mire való, mi lesz mögötte az üzleti modell? Akkor még vígan a berobbanás, felívelés előtt volt az oldal, de néhányan már megérezték, hogy ebből talán lehet valami.

A következő személyes találkozás akkor volt, amikor 2005-ben megújult az oldal. Mint információs társadalom szakértőt engem hívtak meg a tévébe, hogy az egyik iWiW alapítóval együtt beszélgessünk az oldalról, illetve magáról a közösségi média műfajról a Kultúrházban (régen nincs már ez a műsor sem). Akkor nem hittem igazán, hogy a megújulással, évekkel az indulása után el tud érni valamit az oldal, de akinek több sütnivalója volt nálam az már akkor tudhatta, hogy valami készülődik az iWiW körül.

Aztán 2008-tól 2010 végéig, két éven keresztül együtt dolgozhattam az iWiW új tulajdonosával, az origoval az oldal körül, illetve megismerhettem Szabó Mártont, az iWiW egyik alapítóját közelebbről is, meg az oldal menedzsereivel. Az iWiW akkor volt a csúcson. Robbanásszerű növekedésen ment keresztül, a leglátogatottabb magyar weboldal volt az interneten – rendszeresen látogatta a magyar netezők túlnyomó többsége. Sehol a kelet-európai régióban nem volt még egy ilyen közösségi oldal, ami az adott ország netezőit ilyen arányban képes lett volna megszólítani. 2 éven keresztül dolgoztunk azon, hogy az iWiW alapján egy piackutatási rendszert hozzunk létre. De mire megcsináltuk, a közösségi oldalnak is bealkonyult.

Furcsa, de 2009-ben már nem voltak kétségeim az iWiW-ben, sőt, abban nem hittem, hogy az iWiW-et képes lehet valaha lenyomni a Facebook, ahol akkor már évek óta tag voltam. Vajon minek regisztrálnának tömegesen a magyarok a Facebook-ra, ami angol nyelvű, kevés rajta a magyar felhasználó, azok is csak a fiatal nagyvárosiak. Közben a magyarok túlnyomó része nem beszél idegen nyelvet és szinte minden ismerőse megtalálható az iWiW-en. Ez volt az az időszak, amikor még a celebek is a témával foglalkoztak, például egy konferencia szünetében Détár Enikő arról panaszkodott egy kerekasztal után, hogy a zöldségese lelkendezve újságolta, bejelölte őt az iWiW-en, pedig ő fent sem volt az oldalon… hamis profiljaival volt tele az oldal.

2010 végén aztán, amikorra elkészült a piackutatási megoldásunk az iWiW alapján, már látszott, hogy a vég elkezdődött, a Facebook lassan, de fel fogja morzsolni az oldalt. Csak a tempó kérdéses igazán. A Facebookon sokkal több volt már akkor is a funkció, az iWiW meg nem volt igazán képes túllépni egy internetes telefonkönyv szintjén. Később pedig a megjelent új funkciók elkéstek, addigra már százezrével voltak elégedettebb felhasználók a Facebook-on, akik vitték az oldal hírét és lesajnálták az iWiW-et meg a felhasználóit. Ezt már nem volt képes kiheverni az oldal.

Az utolsó néhány találkozásom az iWiW-vel az volt, amikor az egyetemen az egyik órámra 2011 és 2013 között évről-évre elhívtam Huber Kornélt (aki sokáig az origo csapatát erősítette) és mindig szembesítették a hallgatók azzal, hogy ők már régen túlléptek az oldalon és megkérdezték, vajon mire jó még az iWiW. A látogatószám évről-évre olvadt, bár a középkorú vidéki nők még ekkor is itt voltak a legkönnyebben és legnagyobb számban elérhető célcsoport a magyar neten.

Bevallom, hónapok óta nem léptem be az oldalra és nem is hiányzik. Hetente használom ugyanakkor az iWiW kaput ezen a blogon, ami azonosít az origo blogos szolgáltatásában. Ha teljesen őszinte akarok lenni nekem mindössze ez fog hiányozni az oldalból, mert így kénytelen leszek külön regisztrálni a postr-re. Persze, visszatekintve erre a 12 évre mégis elmondható, hogy saját közös történetem van az iWiW-vel, ezért távoli barátnak érzem. Aki akkor kezd el igazán hiányozni, amikor elmegy – hülye dolog ez. Azt hiszem egyszer még belépek az oldalra és búcsút veszek tőle személyesen, „négyszemközt” is. Isten Veled iWiW – egy fontos darabkája vagy a magyar internet történetének. Számomra legalábbis biztosan. 

Pintér Robesz

Az e-könyves piac abban a helyzetben van ma, mint amiben az internet volt 15 éve: egyszerre igaz, hogy kevés a fizetőképes kereslet és kicsi a tartalomkínálat. Vajon előbb az e-könyves kínálatnak vagy a fogyasztók számának kellene-e nőnie a továbbfejlődéshez? Az eNET-nél végzett kutatásunkból (eNET – Telekom „Jelentés az internetgazdaságról”) az derült ki, hogy a kép ennél azért kicsit cizelláltabb, viszont az alapok már megvannak ahhoz, hogy idehaza is áttörést érjen el az e-könyv a közeljövőben.

Bár a felnőtt internetezők jelentős része (57%-a) kevesebbet olvas ma, mint öt éve, létezik egy kisebbség (15%), aki több könyvet olvas, mint régebben. Nekik saját bevallásuk szerint több az idejük, több érdekes könyvet találnak, kikapcsolja őket az olvasás és vannak köztük, akik a növekvő e-könyves kínálatnak tudják be, hogy többször „vesznek könyvet a kezükbe”. Az e-könyv innen nézve általában is jót tehet az olvasásnak.

Egyébként a felnőtt netezők közel négytizede (39%) olvasott már e-könyvet idehaza - derült ki a januárban végzett online kutatásunkból. De csak minden huszadik válaszadó mondta, hogy már fizetett is ilyen tartalomért! Van tehát hova fejlődni, de az is igaz, hogy az alapok is meg vannak hozzá.

Továbbra is erős azonban a papír könyvek iránti „romantikus” kötődés: 44% mondta, hogy az e-könyvnél hiányzik neki az igazi könyv illata, fogása... Megvizsgáltuk azt is, hogyha ártól függetlenül ugyanaz a könyv nyomtatott, elektronikus és hangzó formában is választható, akkor melyikre teszik a voksukat a hazai netezők. Ez mutatja ugyanis legjobban az affinitást. Így viszont az derült ki, hogy mindössze a felnőtt netezők hetede (13%) áll az e-könyv mellé és négyötöde (80%) továbbra is papírkönyv párti.

Gátja az elektronikus könyvek terjedésének az is, hogy a magyar internetezőknek csak ötöde (21%) olvas angolul is, 4% németül is, de az elsöprő többség csak magyarul. A magyar nyelvű e-könyv kínálat viszont meglehetősen szegényes a nemzetközi kínálattal összevetve.

Mindent összevetve az eredmények azt mutatják, hogy az e-könyves piac hazai fejlődéséhez növelni kell a magyar nyelvű kínálatot. A fejlődés viszont azon is múlik, hogy sikerül-e növelni azok bázisát, akik felismerték az e-könyv előnyeit, illetve többeket meggyőzni közülük arról, hogy érdemes pénzt adni az elektronikus könyvekért. Ugyanis csak így találhatnak egymásra a kiadók, a forgalmazók és az olvasók és alakulhat ki kölcsönösen előnyös helyzet. Egyelőre ugyanis a szűk magyar kínálat és a kicsi fizetőképes kereslet egyszerre gátolja az e-könyvek hazai áttörését.

Bővebben az eNET kutatásáról itt olvashat.

Pintér Robesz

Tegnap este az ünnepélyes díjkiosztóval lezárult az Appra Magyar első, platformfüggetlen alkalmazásversenye. A fődíjat a mindhárom mobil rendszeren elérhető interaktív vasúti app, az iMenetrend nyerte - a győztes csupán annyit kért a jelenlevő úri társaságtól, hogy utazzanak vonattal és használják közben az alkalmazásukat. Közönségdíjas egy másik közlekedési program, a TraffiHunter lett, amivel elsősorban a traffipaxokat tudják elkerülni az autósok.

Az iMenetrend nyerte az Appra Magyar fődíját

Az öt kategóriában (üzleti, közhasznú, játék, életmód, oktatás) 15 alkalmazás jutott a döntőbe, ők csütörtök reggel egyenként 3-3 percet kaptak, hogy az öt tagú zsűri előtt bemutatkozzanak, majd ezt követte a zsűri elvonulása, hogy meghozza az este nyilvánossá váló döntését. Az iMenetrend nem csak a fődíjat vihette haza, hanem a közhasznú kategória első díját is. A vasúti menetrend alkalmazás segítségével valós időben lehet követni a vonatok közlekedését, ha van mobil netünk, ami nem csak abban segíthet, hogy ne maradjunk le a vonatról, hanem, hogy egy ismeretlen vonalon ne maradjunk fenn azon, időben leszálljunk a megfelelő állomáson. Érthetetlen, hogy az alkalmazás fejlesztőit miért nem kereste meg eddig a MÁV, illetve miért zárkózott el eddig a megkeresések elől - hiszen hivatalos vasúti alkalmazás mind a mai napig nincsen és a vonattal közlekedő közönséget ez az app szolgálja ki, nem is akárhogyan.

A legjobb üzleti alkalmazás a Jó Szaki lett, amivel egyszerűen lehet szakembert keresni mobilon, legyen az villany- vagy vízvezeték-szerelő... A már most is profitábilis program iránt kezd megnőni a befektetői érdeklődés is. A szakembereknek csak akkor kell fizetni az alkalmazás használatáért, ha azon keresztül ajánlatot kérnek tőlük, nincs listázási vagy havidíj, a szakembert kereső laikusok pedig teljesen ingyenesen vehetik igénybe a kiközvetítést. A szakik munkáját értékelik a felhasználók, így a legjobb szakemberek "kézről-kézre" járnak. A telefon pedig lehetővé teszi, hogy gyorsan és egyszerűen lehessen ajánlatot kérni, akár fénykép feladásával is.

Az életmód kategóriát az Antenna Hungária hamarosan megújuló MindigTV programja nyerte, amivel nem csak élőben lehet követni a kiválasztott csatornák adásait, hanem műsorújságot is közread, illetve emlékeztet az app, hogyha valamelyik általunk kedvelt műsor éppen kezdődik. A fejlesztőkkel beszélgetve kiderült, hogy a tartalmak online közvetítése nem egyszerűen csak technológiai kihívás: a legtöbb műsor azért nem kerülhet adásba, mert az adott csatorna nem rendelkezik okostelefonra vagy tabletre az adott tartalom sugárzásával kapcsolatos jogokkal. De ez nem szegte a fejlesztők kedvét, jön az új verzió, amiben lesznek már lekérhető video tartalmak (VOD - video on demand), nem csak élő adás. Egy későbbi verzióban pedig azt is tervezik, hogy a MindigTV extra előfizetők plusz tartalmakhoz juthassanak hozzá.

A játék kategóriában egyből két nyertest is választott a zsűri - az oktatás kategória rovására, ahol nem hirdettek győztest. Mindez azért különösen fájó, mivel az oktatás kategória egyébként más országokban rendkívül erős okostelefonon és tableten. Úgy látszik idehaza ezen a téren lehet még fejlődni a jövőben. A játék kategória két győztese a FilmDrops és a Sighter lett. Előbbi egy olyan mozgóképes app, amelyben a Kaland, játék, kockázat könyvekből ismerős interaktív történetmesélés adja a játékot csak mozgóképes formában: itt 1-1 percnyi videó után eldönthetjük, hogy merre menjen tovább a sztori. Minden esetben 8 befejezése van az adott epizódnak. Romantikusok előnyben: a sorozat darabjai két főhős szerelmi életéről szólnak, Zénó menő ételkritikus, akinek segíteni kell elcsábítani a lányokat, Lili pedig aranyos cukrász lány, akinek abban segíthetünk, hogy a nyomi srácokat minél gyorsabban le tudja rázni. A vicces alkalmazást az Attrecto app fejlesztő csapata rakta össze, most készül a filmek szinkronja és az app fordítása.

A játék kategória másik győztese a Sighter lett, amivel hideg, langyos, meleg, forró játékot lehet játszani mobilon, különböző helyszíneken és felfedezni az adott terület, város rejtett titkait. Készült például a budapesti Állatkertbe is séta, de a pesti romkocsmákat is megismerhetjük így. Sőt, saját magunk is hozhatunk létre saját sétákat, például egy romantikus lánykéréshez...

Természetesen a verseny oldalán fent lévő számos alkalmazás közül több olyan van, amit érdemes kipróbálni. Díjat ugyan nem nyert, de a kategóriája legjobb három alkalmazása közé került az Elsősegély - Mit kell tennem, amellyel felfrissíthetjük ilyen irányú tudásunkat és igény eseten vészhelyzetben is használhatjuk, mentőt hívhatunk vele (4100 alkalommal tették már meg ezt a felhasználók az alkalmazás segítségével), de a legközelebbi defibrillátor berendezéseket is megtalálhatjuk a programmal. Ugyancsak díj nélkül maradt a SzemeTisz, a Kopint Datorg alkalmazása, amiben GPS segítségével jelölhetjük meg egy térképen, ha valahol illegális szemetet találtunk - majd arra is van lehetőség, hogy el is takarítsuk azt - vagy másokélt - és ezzel pontokat gyűjtsünk. Végül, szintén díj nélkül maradt az OTP két programja, a banki és a tőzsdei appok, előbbi komolyan elgondolkodtatott, hogy bankot váltsak. A demó verzióban kipróbálható minden banki funkció és bizton állítható, hogy az OTP megcsinálta az ország egyik legjobb banki alkalmazását, ami mindent tud, amire ma egy okostelefon felhasználónak szüksége lehet telefonon.

Sajnos nem fér bele minden érdekes alkalmazás egyetlen blogbejegyzésbe, így zárásként azt javasolnám, hogy mindenki nézze meg az Appra Magyar oldalát, egész biztosan talál ott olyan programot, amit még nem ismer és hasznosnak, jónak, szórakoztatónak fog találni. Jövőre pedig találkozunk a második Appra Magyar versenyen!

Pintér Robesz