Netidők Blogtársaság

NFC

Fotó: Juan Pablo Bustos - jp.ubiqua

Az NFC betűszó tehát a Near Field Communication ’kis hatósugarú kommunikáció’ szerkezet rövidítése. A kifejezés a technológia legfontosabb jellemzőjét írja le, azaz a kis hatósugarú tulajdonságot, jellemzően 4 cm-nél kisebb távolságon működik. A szerkezet alaptagja a kommunikáció, ami nagyon tág jelentésű szó, de ebben az esetben az adatkommunikációt, azon belül is a rádiósugárzású adattovábbítást jelenti. Tehát ez egy olyan kifejezés, amelyik a jelzett eljárás legfontosabb tulajdonságát emeli ki, és nem írja körül precízen, pontosan a technológia lényegét.

Fotó: akaalias

A folyamat úgy zajlik, hogy van egy terminál, és egy NFC képes mobileszköz (pl. egy telefon), amelyik a terminál közelében adatkommunikációt végezhet. Az NFC alkalmas lehet azonosításra, fizetésre, belépési jogosultság ellenőrzésére, és még számtalan más célra, ahol személyes azonosításra és emellett valamilyen adatforgalmazásra van szükség.

Felmerül a kérdés, hogy magyarul mit mondhatunk az NFC helyett. Először is, szerintem a legvalószínűbb az NFC betűszó használata, emellett a következő körülíró szándékú kifejezésekkel találkoztam még: érintésmentes fizetés, kis hatósugarú rádió adatkommunikáció, elektronikus pénztárca, kis hatósugarú kommunikáció.

Bódi Zoltán

 

 

| Még több lehetőség

• Kövess minket, hogy első kézből értesülj mindenről, ami velünk történik, vagy iratkozz fel a napi hírlevelünkre.

  Email címed:

A sorozat további részei:
1. rész: Podcast: rádió a neten
3. rész: Szolgáltatások a netrádió-portálon
4. rész: Egy magyar podcaster

Jelen vagy jövő? Mindkettő egyszerre. A múlt héten megkezdett mini sorozatomban azt állítom, hogy a jövő rádiós újságírásának egyik valószínűen lehetséges formája (vagy közvetítő közege) a podcast, amely ma még nem igazán elterjedt nálunk, de a legfontosabb feltételek talán már megvannak ahhoz, hogy elinduljon a fejlődés.

Szedjük csak össze, hogy mi is kell az elterjedéshez! Először is kellenek hangzó műsorok, hogy legyen mit meghallgatni. Rádiók léteznek, sőt, még beszélő műsorok is készülnek magyar nyelven. (Szerénytelenül hadd állítsam, hogy erre jó példa a mi Netidők műsorunk azon változata, ami a neten elérhető.) Aztán kell a megfelelő digitális csatorna, amin eljut a műsor a hallgatóhoz: a podcast rendszerű műsortovábbítás esetén ez egyértelműen a szélessávú internet-kapcsolatot teszi szükségessé. Hogy miért? Azért, hogy a tartalom letöltése ne legyen nagyon más ahhoz képest, mint bármilyen más dokumentum letöltése. (Világos, hogy egy műsor letöltése bizonyosan több ideig tart, mint akár egy nagyobb PDF állományé, de gondoljunk arra, nem mindegy, hogy 10-20 másodpercig töltünk le egy fájlt, vagy 10-20 percig… Hát ezért kell a szélessáv.) A feltételek közé tartozik még az is, hogy a közönség rendelkezzen a lejátszáshoz szükséges eszközökkel. Ez alkalmasint az MP3-lejátszókat jelenti, aminek ma már sokféle megjelenési formája van: önálló player, a mobiltelefon vagy éppen a notebook stb. Mi kell még az elterjedéshez? Kellenek olyan letöltőhelyek, ahol böngészni lehet a meghallgatható tartalmakat. Amolyan podcast-portálra gondolok, ahol egy kiinduló oldalról eljuthatunk bármilyen műsor-tartalomhoz, a legkülönfélébb útvonalakon keresztül. Mint később látni fogjuk, ilyesmi van már Magyarországon is, de olyan ésszerű megoldás, mint amilyen a Podcast.com, még nem létezik.


Pedig az ötlet egyszerű: szervezzünk egy olyan portált, amely pontosan ugyanúgy épül fel, mint a hagyományos (Web1-es) portálok, csak a tartalmakat hangfelvételek reprezentálják. A portál mellett persze adódik egy másik analógia: legyen olyan, mint egy rádió. Kézenfekvő tehát, hogy egy podcast portálon is legyenek csatornák (Channels), meg is találjuk a Podcast.com főmenüjében, a bal oldalon. Ha rákattintunk, akkor a tartalmi felületen négy főbb csoportot találunk: kiemelt csatornák (featured channels), a szerkesztők ajánlatát (staff picks), kiemelt tartalomszolgáltatók (featured publishers) és a tematikus csoportosítást (podcast topics).

Foglalkozzunk most csak az utóbbi kettővel! A szolgáltatók között olyan nagy neveket találunk, mint az amerikai ABC, CBS és CNN, a brit BBC és Guardian. A leghasznosabb viszont mégiscsak a tematikus csoportosítás lehet, ahol az érdeklődésünk alapján indulhatunk el a meghallgatható tartalmak felé: művészetek, sport, oktatás, zene, hírek, egészség, technológia stb.


Utóbbiba kattintsunk bele, keressünk olyasmit, mint a Netidők. Van is ilyen, nem is egy. A megnyíló kategóriák közül válasszuk a Talk Shows-t és máris ott vannak a rokon produkciók: Techpopuli (megszállottak beszélnek átlagos hallgatóknak), The Girl on Tech (kb. mint a műsorunkban a Netdoktornő vagy az Onlány rovat volt), vagy éppen Übergeek (a nagyon megszállottak :-) )

A nézelődést a jövő héten folytatjuk!

Szilágyi Árpád

A sorozat további részei:
2. rész: Ilyen a netrádió-portál
3. rész: Szolgáltatások a netrádió-portálon
4. rész: Egy magyar podcaster

Pár évvel ezelőtt létezett már a műsorunknak is helyet adó rádiócsatorna weboldalán egy podcast szolgáltatás, de aztán rövid idő elteltével megszüntették azt, mert úgymond nem volt eléggé népszerű. Mégis úgy gondolom, hogy éppen manapság válik igazán érdekessé és hasznossá az internet e hangos lehetősége és oly hosszú várakozás után talán elindulhat a szép lassú fejlődés Magyarországon is. Ezért gondoltam arra, hogy egy kis minisorozatot indítok erről a témáról a blogunkon, amiben valamennyire körüljárhatjuk a téma jelenét.

Rádiósként az motivál ebben a témában, hogy látom a lehetőséget a podcastban, ami igazán közel hozza egymáshoz az internetet és a hagyományos rádiós műsorkészítést. Olyannyira, hogy a napjainkra itt-ott elterjedt (és sehova nem vezető, illetve egyszerű zenei háttérként leegyszerűsítő) „mp3-lejátszó-rádió” koncepcióval szemben a podcast esélyt nyújt arra, hogy az Y generáció tagjai is megismerjék a tömegkommunikációnak azt az ágát is, amelynek kultúrája a rádiókban alakult ki és rádiós újságírásként vált ismertté.

A kép forrása: http://www.thepodcastradionetwork.com

A podcast definíciójával nem bajlódnék e helyen, hiszen több forrásban is megtalálható, még ha ezek néhány fontos részletben el is térnek egymástól: például a Podcast.com blogának definíciója és a Wikipédia szócikke. A lényeg az, hogy egy podcast szolgáltatás és egy rádiós műsorsorozat között az a lényegi hasonlóság, hogy mindkettő periodikusan újra és újra jelentkezik a produkció új kiadásával. A különbség pedig nyilvánvalóan az, hogy amíg a rádióműsor egy lineáris műsorfolyam részeként jut el a hallgatókhoz, addig a podcast egy internetről letölthető hangfájlt tesz elérhetővé időről időre.

A sorozatban még vissza fogok térni a Podcast.com oldalra, amelynek tartalom-szerkezete nem meglepő módon a hagyományos portálok szerkezetét idézi. Számomra logikus fejlődési folyamat lehet, ha ez és a hasonló hangos-rádióműsoros portálok valódi fejlődésnek indulnak. Próbáljuk csak ki: ha szélessávú internetcsatlakozással rendelkezünk (márpedig ez ma már nem nagy csoda), akkor az internetezés közben zökkenőmentesen szólhat a háttérben egy érdekesnek tartott podcast-műsor, amit kedvünk szerint elindíthatunk, megállíthatunk és újrahallgathatunk. A háttérben is szólhat. (Igen, tudom, olvastam a meghatározásokban, hogy a podcast lehet akár videót is közvetítő szolgáltatás, de a podcast ezen ágával foglalkozzanak a tévések! :)

A terveim szerint megvizsgáljuk majd a podcast hazai előzményeit is (melyben evidenciaként fogom kezelni, hogy a műsorunk is úttörő szerepben volt Magyarországon annak ellenére, hogy a feed szolgáltatást még mindig nem indítottuk el), és megszólaltatok majd ehelyütt egy magyar podcast szerkesztőt is, hogy mesélje el a tapasztalatait.


Rádiózás az internetkorszakban, lekérhető rádióműsorok, igény szerinti műsorhallgatás, ezek lesznek kulcsfogalmaink.

Szilágyi Árpád

Vasárnap délután beugrottam az autóba, hogy a közeli barkácsáruházba menjek néhány térkőért. Útközben bekapcsoltam a rádiót. Éppen hírek ment az adón, elég apolitikus figura vagyok, de időnként végighallgatom. A soron következő hír így kezdődött „Csontvázakat találtak Szombathelyen.” Azonnal megindult bennem a „jajdeutálomapolitikát” reflex és nyúltam a csatornaváltó-gomb felé. A következő mondatból azonban kiderült, kivételesen valódi, kalcium-karbonátból és magnézium-karbonátból felépülő csontvázak kerültek elő egy szombathelyi ház pincéjéből.

Lám a kommunikáció és a retorika mindenhatósága engem is maga alá gyűrt. Ebből is látszik, ha elég sokáig ismételgetünk egy kifejezést más értelmezésben, más szövegkörnyezetben,  képesek lehetünk felülírni az újjal a régi jelentést. A XXI. század információ-technológiai forradalmának, a folyamatosan áramló – vagy inkább ránk zúduló –  információtömegnek ez is az egyik hozadéka.

Az információ tartós tárolósához többszörös ismétlésre van szükség. Sokkal jobban, gyorsabban, és nagyobb hatásfokkal lehet információkat rögzíteni és felülírni az agyban pusztán azért, mert az információdömpingben az ismétlések száma felgyorsul. És ehhez járul még hozzá az a tény is, hogy kevesebb időnk jut egy adott információ elemzésére, megértésére, értelmezésére, és arra, hogy saját véleményt alkossunk róla. Ennek következménye, hogy leggyakrabban ez az egész ellenőrző/elemző folyamat kimarad és csak az „elfogadom/nem fogadom el/nem érdekel”  gyors döntése marad meg.

A dolog érdekessége, hogy ez a felülírás többször is elvégezhető a fenti módszerrel. Ez lehet Az emberi agy programozásának első leckéje. Human Brain Basic v1.0.